Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

Alapos előkészületek Lausanne-Ban Libanon készül a megbékélési konferencia második fordulójára Á svájci Lausanne-bam a hatóságok szinte ostromálla­pothoz hasonló biztonsági elő­készületeket tettek a libanoni nemzeti megbékélési konfe­rencia színhelyének, a Genfi­tó partján levő Beau Rivage Szállodának a védelmére. A hétfőn kezdődő konferenciára a hatalmas szállót mindenfelől szögesdrót-akadállyal vették körül, bizonyos részeit homok­zsákemelvényekkel és a belá­tást elzáró lemezekkel védik. Minden bejárat elé hegyes fémcöveksorokat erősítettek, hogy megakadályozzák a bej­rútiakhoz hasonló öngyilkos teherautós robbantó komman­dók erőszakos behajtását. A Lausamne-tól 70 kilométerre levő genfi repülőtérről védő­őrizettel ellátott gépkocsiosz­lopok szállítják majd á részt­vevőket a szállodába, ahol a műszaki berendezéseken kívül mintegy 300 rendőr vigyáz maid biztonságukra. Miközben Bejrutban és Da- maszkuszban az utolsó diplo­máciai e1 ökészü letek folytak a nemzeti megbékélési kon­ferencia második fordulójára, pénteken Bejrutban és kör­nyékén még egész nap dörög­tek a fegyverek a szemben­álló politikai-katonai erők kö­zött. Az AFP megbízható bejrú­ti forrásra hivatkozva jelen­tette, hogy Amin Dzsemajel libanoni elnök pénteken te­lefonmegbeszélést folytatott Abdel Halim Hadd am szíriai külügyminiszterrel. A beszél­getés témája nem ismeretes, de feltételezik, hogy a svájci Lausanne-ban tartandó nem­zeti megbékélési konferencia résztvevőinek bővítéséről volt szó. Előzőleg ugyanis a görögkeleti pátriárka panasz­kodott, hogy a keresztény fe­lekezeteket csak a maron,iták .képviselhetik az értekezleten. (MTI) Usztyinov hazautazott Indiából Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marsai Íja hiva­talos indiai látogatása befejez­tével szombaton hazai.ndult. A szovjet honvédelmi minisz­ter a repülőtéren ezekkel a szavakkal köszönte meg a meleg, baráti fogadtatást: — Az önök gyönyörű orszá­gában eltöltött napokban In­dia állami és katonai vezetői­vel fontos találkozóink voltak. Hasznosaknak és gyümölcsö­zőknek ítéljük meg ezeket a tárgyalásokat. Különösen mély .benyomást tett ránk az Indira Gandhi asszonnyal folytatott megbeszélés. A lá­togatás során lehetőség nyí­lott arra, hogy még közelebb­ről megismerkedjünk a nagy indiai nép életéved, fegyveres erőivel. — Azt a szilárd meggyőző­népeink és - hadseregeink sok tekintetben egységesek a bé­ke és nemzetközi biztonság iránti közös törekvésükben, azon óhajukban, hogy a lehe­tő legteljesebb mértékben erősítsék a köztük meglevő barátságot és együttműködést. A jövőben is mindent megte­szünk a szovjet—indiai bará­ti kapcsolatok továbbfejlesz­téséért. Szombaton hazaérkezett Moszkvába Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, honvédelmi miniszter, a Szovjetunió mar- sallja, aki az indiai kormány meghívására tett hivatalos látogatást az ázsiai ország­ban. Dmitrij Usztyinovot a re­pülőtéren Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi iíést visszük magunkkal, hogy Bizottság titkára fogadta. Elutazott az NSZK szövetségi parlamentjének küldöttsége Szombaton hivatalos látó- lesztésének további lehetősé- gatását befejezve, elutazott geit. Budapestről az NSZK szü- Az NSZK sz3vetségi „arla_ vetsegi parlamentjenek kül­döttsége, amely dr. Rainer Barzelnak, a parlament el­nökének vezetésével a ma­?aL °”llg^1l^”!?.uíV_áSá' megtekintette ‘Szentendre ne­vezetességeit. mentjének delegációja felke­reste a Medicor Műveket, el­látogatott Varga Imre szob­rászművész műtermébe, és ra tartózkodott hazánkban. A magyar és az NSZK-beli parlamenti küldöttség meg­beszélése során tájékoztatták egymást munkájukról, átte­kintették a két ország tör­vényhozó testületéi közötti együttműködés helyzetét, fej­A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent. Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Nor­man Dencker, az NSZK bu­dapesti nagykövete. Alijev Szíriában Szombaton rövid munkalá­togatásra Szíriába érkezett Gejdar Alijev, az SZKP JÍB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet miniszterelnök első helyettese. A damaszkuszi repülőtéren a szovjet politikust Abdel Ha­lim riaddam szíriai minisz­terelnök-helyettes, külügymi­niszter fogadta, más hivata­los személyek jelenlétében. (MTI) Tevékeny kapcsolat­rendszer Jugoszlávia Tito halála után is következetesen folytatta az el nem kötelezettségi politi­kát, tevékeny szerepet vállalt a nemzetközi élet és kapcso­latok minden területén — ál­lapítja meg a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság Elnökségének az ország nemzetközi helyzetéről és külpolitikájáról a szövetségi képviselőház elé terjesztett átfogó jelentése. A terjedelmes dokumentum kifejti a nemzetközi politi­kai, gazdasági helyzet jugo­szláv értékelését, azt az ál­láspontot, amely szerint a nemzetközi kapcsolatok je­lentős romlásának oka, „a nagyhatalmak, a tömbök no- litikája, az a törekvése, hogy megőrizzék kivívott helyzetü­ket és bővítsék érdekövezetü­ket”. A jelentés megállapítja, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatok széleskörűen fejlődtek a kölcsönös mél­tánylás, a barátság és egyen­rangúság szellemében, a belg­rádi és a moszkvai nyilatko­zat ismert elvei alapján. „Függetlenül attól, hogy egyes nemzetközi kérdéseket eltérő módon értékelnek, a két or­szág között meghonosodott a hasznos politikai párbeszéd gyakorlata. Kedvezően értékeli ezután a jelentés az Egyesült Álla­mokkal való kétoldalú együtt­működés fejlődését is, elis­meréssel állapítva meg, hogy Washington jelentős támoga­tást nyújtott a jugoszláv gazdaságszilárdítási program­hoz. Az értékelés részletesen foglalkozik a Jugoszlávia szomszédaival kialakult kap­csolatokkal és ezek taglalása­kor leszögezi, hogy „a Ma­gyarországgal fennálló kap­csolatokban további előreha ladás történt, bővült az együttműködés mérete”. (MTI) A hét 3 kérdése Hogyan fogadták a NATO- országokban a Varsói Szerződés államainak új kezdeményezé­sét? Diplomáciai emlékeztető, az­az a múltban gyakrabban használt latin szóval: memo­randum ritkán keltett a vi­lágban akkora figyelmet, mint a hét elején a Varsói Szerző­dés államainak kezdeménye­zését tartalmazó ilyen doku­mentum. A hét szocialista or­szág egymás közötti megálla­podása alapján a román dip­lomácia kapott megbízást ar­ra. hogy az emlékeztetőt el­juttassa a NATO-országok kormányaihoz. Ebben lénye­gében az áll, hogy a két ka­tonai-politikai szövetség tag­államai a jövőben ne növel­jék. hanem csökkentsék ka­tonai kiadásaikat. Evégből tárgyalásokra lenne szükség, hogy a katonai kiadások be­fagyasztása már 1984. január 1-i hatállyal megtörténhessék, azt követően pedig konkrét le­szerelési intézkedéseket lehes­sen meghozni. A javaslat jelentősége rop­pant nagy, megfelelően an­nak, hogy a mai világban a fegyverkezés költségei, a ka­tonai kiadások is hihetetlen magasságba szöktek. A szak­értők különböző számokat em­lítenek: van, aki 600 milliárd dollár évi kiadásról beszél, van, aki 700 milliárdra teszi ezt az összeget, de egyszer­egyszer már 800 milliárdot is lehet hallani! Világos, hogy ha csökkenteni lehetne ezt a nagy-nagy összeget, az egy­szerre szolgálná a biztonság böző politikai irányzatok és katonai szervezetek képvise­lői. Egyszer már megtették, de eredménytelen volt a találko­zásuk. Akkor talán még bizo­nyos fokig Dzsemajel elnök sikerének is minősült a nem­zeti megbékélésre tett első kí­sérlet puszta ténye. Most egyértelműen az ellenzék van fölényben: a drúzok, a síiták, általában azok az érők, ame­lyek Szíriával léptek szövet­ségre. S e pillanatban a vesz­tes oldalon állnak a falangis- ták. a Dzsemajelt támogató, de széthulló csoportok, no meg maga az USA és Izrael! A kudarc leglátványosabb eieme. hogy Dzsemajel el kel­lett menjen Damaszkuszba, érvénytelenítenie kellett azt a megalázó alkut, amelyet ta­valy májusban amerikai nyo­másra Izraellel kötött. Érde­mes visszaemlékezni, mekko­ra hozsannával köszöntötte akkor Washington és Tel Aviv azt az Izraeli—libanoni meg­állapodást, amelyet a Camp David-i egyiptomi—izraeli kü­lönbéke egyenes folytatásának tartott. A libanoni ellenzék azonban nem tette le a fegy­vert. S ha ráerőszakolták az erŐDróbát, vállalta... Viszont illúziókat kerget, aki azt hiszi, hogy egy csa­pásra megoldódott a libanoni mezte a bonni kormányfő tö­rekvéseit, hogy Kohl kezében egy mégnes, amelynek ké: sarkához szeretné vonzani Uncle Sam jellegzetes, sávos- csillagos cilinderét meg a Szovjetuniót jelképező vörös csillagos sapkát... A nyugatné­met sajtó a látogatás előft nyomatékosan hangoztatja hogy Kohl Washingtonban az elnököt rá szeretné bírni pn’ mielőbbi amerikai—szovjet csúcstalálkozóra. A Fehér Házban azonban a jelek sze­rint nem éreztek „mágneses vonzást”... Kohl egy sajtóérte­kezleten ugyan még azt bi­zonygatta, hogy Reagan is. ő is, szükségesnek tartia a kn­iet:—nvuaati párbeszéd új’f­uj1 éleszitését. s ..ha lehet, az egvüttműködést a Szövi«"-- unióval”, — de a vendéglátó amerikai elnök semmilyen konkrét ígérettel ezt nem tá­masztotta alá. Nem csoda, hogy Moszkvád ban úgy értékelték a nyugat­német kormányfő amerikai tárgyalásait, mint amelyek egy „látszat-párbeszéd” létrehozá­sát célozták. Mert a világköz­vélemény figyelmét el akar ­ják terelni az amerikai raké­tatelepítésről és az európai katonai egyensúlynak a NATO javára történő megváltozásá­ról, azért egyre csak a párbe- probléma. A nemzeti megbé- széd fontosságáról szónokol- kélés előfeltétele egy új liba- nak. Az amerikai—nyugatné- noni alkotmány létrehozása, met csúcstalálkozó után is amely szükségszerűen a jobb- megerősítették Washing*«"*!, oldal befo'yá'ának krn*'4tozá- ban azt. hogv nem változá­sával járna. De ezt oéldául a tévé kéDernvőiéről ismert, a magát büszkén fasisztának valló idősebb Dzsemajel és a megszilárdulását, az államok- libanoni reakció több más ve­zetője sem fogadná szívesen. kozása is inkább csak a fizi­kai jelenlét. felfüggesztését jelenti: halókra szálltak a „bőrnyakúak” és a többiek, de a hajók még ott vannak Bejrut előtt a tengeren. Washington és a többi nyuga­ti főváros úi terveket ková­csol. Mint ahogyan az izraeli haderő átcsoportosítása job­ban védhető állásokba Szi- dontól délre ' szlntéh csak azt célozza, hogy adott esetben Tel Aviv hathatósabban érvé- akanatát ra nehezedő katonai terhek enyhülését, ugyanakkor pedig sök-sok pénzt szabadítana fel a gazdasági gondok megoldá­sára. a szociális igények ki­elégítésére. Mégsem lehet azt mondani, hogy odaát, a NATO táborá­ban egyetértéssel fogadták vol­na a Varsói Szerződés orszá­gainak javaslatát. A fanyal- gás oka az, hogy ez a kezde­ményezés „telibe találja” a NATO urainak épp ellenkező előjelű törekvését. Ott ugyan­is az USA évi „tiszta” 3 szá­zalékos, sőt mostanában nyssíthesse a maga 4 százalékos növekedést sür- Libanonban, get a katonai kiadások terén. („Tiszta”, azért, mert az inf­lációs ráta leszámítása után kell a 3—4 százalékos többlet- kiadásnak jelentkeznie.) Nyil­vánvaló, hogy az amerikai hadiipar akar így mind több megrendeléshez jutni. Viszont a NATO-országok közül jó néhány számára mór nem annyira üzlet, inkább teher a fegyverkezés fokozása. Nem véletlenül ott hallani józa­nabb hangokat, amelyek a szo­cialista országokkal való tár­gyalás szükségességét emlege­tik, s ezért a mostani kezde­ményezés fontolóra vételét követelik. pák ko’*áhbi állásonntiiit-nn s vAye-edménybon a bonni ven­dég sem hozakodott elő sem- mi'ven tényleges javaslattal. Az amerikai—nyugatnémet kétoldalú kapcsolatokról, bár A nyugatig támogatóik visza- nyilván ezek álltak a Reagan Mire ment Kohl Washingtonban? kancellár Egy nyugatnémet lap kari­katúrája a minap úgy jelle­—Kohl találkozó középpontjá­ban, kevesebb szó esett a hi­vatalos tájékoztatókon. Csak annyit tudni, hogv a kancellár kifogásolta az USA protekcio­nista intézkedéseit, ugyanak­kor. amikor Washington a nyugat-európaiakat a vámso­rompók és a saját termékeik állami támogatásának meg­szüntetésére szorítja. A Süddeutsche Zeitung megjegyzésének így érthető a gúnyos felhangja: „Az ilyen konzultációk akkor eredmé­nyesek. ha nem érintik a leg­fontosabb témákat. Például a szövetségen belüli terhek el­osztását.” (Pálfy József) l Lesz-e nemzeti megbékélés Libanonban? Ha minden lói megy, a most következő héten a sváj­ci Lausanne-ban óira tárgva- ’óasztal me’lé ülnek a libano­ni dráma főszereplői, a külön Elsimult a török—görög viszály TOLLHEGYEN Tűz a vizeken... A hét végén így lehet összefoglalni az Égei-tengeren meg a Biscaya-öbölben történteket. Ott tö­rök hajók nyitottak tüzet egy görög rombolóra meg a mel­lette haladó görög halászhajóikra, emitt pedig francia ha­ditengerészeti egységek hajóágyúi szólaltak meg, célba vé­ve spanyol halószhajókat. És itt 9 spanyol matróz meg is sebesült, ott a török gránátok nem találtak. Mégis a görög—török incidens vált nemzetközivé, lévén mindkét ország a NATO tagja, s így az Atlanti Szövetség állandó tanácsának kellett megpróbálnia megbékíteni az egy­mással békétlen két szövetségest. Némi sikerrel... A spanyol—francia ellentét megmarad jobbára a két ország egymás közti vitájának. A spanyol halászok kétség­telenül francia vizeken halásztak és engedély nélkül, de a kemény fellépés ellenük mindenképp megzavarta Párizs és Madrid viszonyát. Történt pedig az eset két nappal Mauroy francia miniszterelnök hivatalos látogatása előtt... Képzel­hető, hogy a fogadtatása nem volt a legbarátságosabb. Nem adtak le dísziövéseket. A lövések a tengereken dördültek el S utána mind a két incidens résztvevői egymást vádolják a zavarosban ha­lászás vádjával. <P) Vegyi fegyver az iraki—iráni háborúban Pénteken az Irakhoz tarto­zó Madzsnun mesterséges szi­get és Bászra környékén vol­tak a leghevesebb összecsa­pások az iraki—iráni háború­ban. Bagdadban közölték: az iraki csapatok 246 iráni ka­tonát tettek harcképtelenné, lelőttek két iráni helikoptert Bászrától keletre, az iraki lé­gierő pedig iráni célpontokat támadott. Hírügynökségi jelentések szerint a teheráni rádió új- fent vegyi fegyverek alkal­mazásával vádolta Irakot és pénteki adásában közölte: tizenhét iráni katona sebe­sült meg ilyen fegyverek al­kalmazása következtében. Ha- semi Rafszandszani, az iráni parlament elnöke azt mon­dotta, hogy Irak a konfliktus nemzetközivé szélesítésére törekszik. Iráni részről egyéb­ként azt közölték, hogy há­rom nap alatt kétezernél több iraki katonát tettek harcképtelenné. Változatlanul élénk a vál­ság megoldását célzó diplo­máciai tevékenység is. (MTI) Görögország és Törökország között pénteken este megszűnt a napok óta tartó feszültség. Jannisz Kapszisz görög kül­ügyminiszter-helyettes Athén­ban sajtóértekezleten bejelen­tette, hogy a török kormány kielégítő magyarázatot adott a tengeri incidensre, ezéft a görög kormány eltekint anka­rai nagykövetének hazahívá­sától és nem kéri fel távo­zásra Törökország athéni nagykövetét sem. A görög külügyminisztéri­umba berendelt török nagykö­vet kifejtette, hogy a török hadihajók légvédelmi gyakor­latot tartottak, s nem- tüzel­tek a görög hajókra, csupán a levegőbe kilőtt lőszereik maradványai hullottak vissza a vízbe, s érhették a görög hajókat is. Kapszisz kijelen­tette, hogy a görög kormány i elfogadja e magyarázatot és azt, hogy Törökország „nem akart veszedelmes incidenst provokálni”. A két NATO-tagország kö­zötti kapcsolatok azonban e pillanatnyi enyhülés ellenére sem felhőtlenek. Pénteken kö­zös közleményt adtak ki Szpi- rosz Kiprianu ciprusi elnök háromnapos athéni tárgyalá­sairól, s a közleményben a két fél Törökországot, a cip­rusi török közösséget és rész­ben az Egyesült Államokat te­szi felelőssé a ciprusi válság megoldatlanságáért. A közle­mény szerint Görögország és Ciprus Javier Pérez de Cu­ellar ENSZ-főtitkár további erőfeszítéseibe helyezi remé­nyeit a Drobléma igazsáeos megoldását illetően, míg Tö­rökországot és a török cip­rusiakat a főtitkár erőfeszíté­seinek akadály (Másával vádol­ta. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1984. március 11., vasárnap Hekong-értekezlet Indokínában A Mekong, a legjelentősebb indokínai folyam hasznosítá­sénak további feladatairól tartottak tanácskozást Phnom Peóhben Kambodzsa, Viet­nam és Laosz nemzeti Me- kong-bizottságainak képvise­lői. Az ezúttal már hetedszer mgerendezett háromoldalú Mekong-értekezleten áttekin­tették a hajózás és az öntözés tehetőségeit bővíteni célzó in­tézkedések tervét. Megálla­podtak, hogy a közeljövőben részletes közös programot ké­szítenek a folyam energetikai hasznosításának és környezet- védelmi rendszerének távlati feladatairól. A résztvevők ismét sürget­ték a nemzetközi Mekong- bizottság munkájának felújí­tását. Ezt jelenleg az 1957-ben alakult szervezet negyedik tagja, Thaiföld akadályozza azzal, hogy ebben is a meg­bukott Pol Pot-rezsim képvi­selőit ismeri el a törvénye« kambodzsai kormány helyett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom