Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
„Egy regénye mindenkinek van” A litkei termelőszövetkezetben is „mozgolódnak” az erő- és munkagépek a jó idő közeledtével. A majorból újabb műtrágya-szállítmány indul a földekre. KEMCS1 az ifjúság »1 ugye Ä' fiatsafofc demokratikus nevelésének kiemelkedő fóruma az ifjúsági parlamentek rendszere, amelyek az idén március 1. és december 31. között kerülnek megrendezésre. míg az oktatási intézményekben az 1984 85-ös tanév első feléiben tartják e jelentős eseményeket. Mint az Állami Ifjúsági Bizottság közelmúltban megjelent határozata megfogalmazta, a parlamentek alapvető feladata, hogy -a fiatalok közéleti tevékenységének kibontakoztatásával, a kötelességek és jogok kölcsönös hangsúlyozásával szolgálják a szocialista demokrácia fejlesztését. Nógrád megyében te megkezdődtek az előkészületek az ifjúsági parlamentekre, amelyek túlnyomó többségét ősszel rendezik meg, azon oknál fogva, hogy e hetekben zajlanak a KISZ-küldöttgyűlések, amelyek ugyancsak az ifjúság jelentős fórumai, ám ezen a mozgalmi kérdések szerepelnek napirenden. Mi lesz a témája az ifjúsági parlamenteknek ? Elsőnek arról esik szó, hogy az állami-gazdasági vezetés mit tett Március 11 — 17. Lipcsei tavaszi vásár Március 11. és 17. között kerül megrendezésre az idei lipcsei tavasz vásár, amelyen száz országból kereken kilencezer kiállító vesz részt. A vásár jelmondata: „A szabad világkereskedelemért és a műszaki haladásért.” Lipcsében öt világrész termelői és exportőrei mutatják be exportprogramjaikat. A fejlődő országok kiállítóinak kiterjedt részvétele mellett ezekből az államokból számos hivatalos kormányküldöttséget várnak Lipcsébe. A vásáron a fejlett tőkésországok részvéteiét a stabilitás és a folyamatosság jellemzi. A francia gazdaságot például 7Q konszern, közép- és kisvállalat képviseli. Az összes jelentős japán kereskedőhöz is foglalt kiállítási területet Lipcsében. Az NSZK legnevesebb kiállítói közé tartozik a Ho- esch, Thyssen. Krupp, Mannesmann, Bosch, AE® — Te- iefunken, Siemens és Philips konszern. A külföldi szocialista ors»á- ■gok legnagyobb kiállítója ismét a Szovjetunió. Hazánk 45 kiállítója 3600-m2- en mutatja be 10 beruházási és 8 fogyasztási ágazat kiemelkedő termékeit. Az NDK 8—9 százalékkal részesedik Magyarország külkereskedelmi forgalmából, ezzel hazánk kereskedelmi partnerei között a harmadik helyen áll. Magyarország is egyre jelentősebb szerepet játszik az NDK külkereskedelmében; 6—7 százalékos külkereskedelmi forgalmával az NDK kereskedelmi partnerei között a negyedik helyet foglalja el. A magyar—NDK árucsere 1982-höz viszonyítva 7,5 százalékkal emelkedett. Különösen a nyersanyag-, alkatrész- és fögyasiztásicikk-szállítá- sokban, valamint a gépgyártás és az elektrotechnikaiéi ektronifea termékeinek szállításában mutatkozott további előrelépés. Elmélyültek a két ország üzemei közötti közvetlen kapcsolatok a szakosítás, a kooperáció, a tapasztalat- és információcsere területén is. Az idén is folytatjuk és bővítjük a bevált gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést. Ehhez kiváló lehetőségeket kínál. a lipcsei vásár. A szakmai látogatók növekvő információigényének kielégítését célozza a tudományos-műszaki reftdfzvénypiog- ram. Ezek közül is kiemelkedők a március 15-én és ltján megrendezésre kerülő „Hatékony építés” című szim- poziom, amely az űj és a továbbfejlesztett építőipari gépekkel. új építőanyagokkal és korszerű építési technológiákkal foglalkozik. Magyarország öt szakelőadással vesz részt az 1984-es lipcsei tavaszi vásár tudományos-műszaki re nde avény program j á ban. Fenákel Judittól kölcsönzőm az alábbi írás címét, aki az Egy regénye mindenkinek van című könyve ürügyén többek között ezt írja: „Régóta tudom, nincs izgalmasabb, lenyűgözöbb kaland az életnél. A gazdasági, politikai, történelmi kényszerektől és véletlenektől hajszolt ember életénél. Mert ebben a megismételhetetlen kalandban, ebben az egyedi és esetleges sorsban benne a kor színe, íze, szaga”. * * Az idézet Palotáshalmon, a Május 1. Termelőszövetkezet aprócska irodájában jutott eszembe, Molnár Istvánná személyzeti vezetőt hallgatva. Hol kezdjem az élmény papírra vetését? Talán éppen ott, annál az eseménynél, amely alapvető változást jelentett az egykori béri lány életében. —- Apám nagyapám földjén dolgozgató földműves volt, máig sem tudom, miként adta a fejét arra, hogy a lányát taníttatja. 1941- ben íratott be — magántanulóként — a pölgári iskolába, s ez igen nagy dolog volt abban, az időben. A kép ma is elevenen éi bennem, parasztruhás lánykaként megyek vizsgázni, azelőtt meg ki sem léptem a faluból, Bérről. „J&bb sorsot szánt nékem npám” — így fogalmaz Molnár Istvánná. A mondat folytatása nem is képzelhető el csak így: „Nagyon sokat köszönhetek neki és büszke vagyok rá. A szüléimre mindig is az voltam. Akkor is, amikor később az aszódi kollégiumban kerestek fel parasztgúnyásan: hogyan haladok a vizsgáimmal”. A világ kitárulkozása- pedig folytatódott a nem te olyan régen még csak a község határát ismerő parasztlány előtt: tanítóképzőbe íratták. Az „esetleges sors” azonban mindent másként rendezett. 1949- ben férjhez ment, a tanulmányokat abbahagyta és képesítés nélküli nevelő lett. — Nehéz volt, különösen a két gyerek mellett. Mint annyiszor — vagy inkább, mint mindig ae életemben —, ekkor is a sziüerm segítettek, ők látták el az aprócska gyerekeket. Ötvenötben Bér tanács- titkárává választották Molnár Istvánnét, ezt a tisztséget egészen 1970-ig viselte. „Bér érdekében szívesen vállaltam ezt a munkái is, mert minden ehhez a faluhoz köt, a mai napig. Nemcsak azért, mert itt vannak a szüleim és itt nevelkedtem, hanem azért is, mert igen nagyra tartom a béri embereket.” A tizenöt esztendőre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kényelmes, nyugodt, változásoktól mentes. Közben volt 1956, M'ol- nárné tanácstitkársága idején szervezték a téeszt, körzetesítették az iskolákat, kialakították a közös tanácsokat. Kemény idő volt, s a közéleti tisztséget viselő asszony éppen az élet sűrűjében teljesített szolgálatot. S nagyon jól mondja Fenákel Judit: „ebben az egyedi és esetleges sorsban benne a koir színe, íze, szaga.” A tanácsok körzetesítése után —• a közös tanácsnál dolgözó férj miatt is — a béri téesz főkönyvelője lett Molnár Istvánná, tíz esztendeje pedig Palotáson dolgozik, személyzeti vezető. A dióhéjnyi élettörténet azonban meglehetősen egyoldalú, a sokat vállaló asz- szonynak „másik” élete is. Energiából és tenniakarás- ból mindenesetre rendelkezik két emberre valóval. 1951 -tői párttag, sokat dolgozott a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének választmányában és a járási pártbizottságban. Jelenleg a szi- ráki pártvezetőség és a béri alapszervezet titkára, tagja a tanács végrehajtó bizottságának. — Sok ez, egy nőnek különösen sok... — A helyzeteit még bonyolítja, hogy a munkám három faluhoz; Bérhez, Szirákhőz és Patetásha- lomhoz kőt. A család azonban még a nehéz időkben is mellettem állt, sokat segített a hasonló beállítottságú férjem. Sajnos, néhány éve váratlanul meghall; és. azt hittem, hogy a szomorú esemény miatt a korábbi hév r.em is marad meg a munkámban. Mosl összeköltöztem az ugyanabban a faluban élő szüleimmel, s ez igen sokat jelent. Két aranyos unokám van. Nekik, meg lányomnak és fiamnak szeretném visszaadni mindazt, amit én kaptam és kapok a szüleimtőL Egy év múlva nyugdíjba készül Molnár Istvánná, de rnár most akadnak, akik így kérlelik: „Az nem lehet, Marika néni,, hogy ezt, vagy azt azután 'ne csinálja.” — Nem is egyszerű abba hagyni. Elvégre, a közéleti munka nem olyan, mint egy kabát, hogy levesszük és a fogasra akasztjuk. összefonódik az ember életével, benne van a vérében. Őszintén szólva, gyakran nem is tudom szétválasztani, hogy éppen párt- vagy tanácsi munkát végzek, vagy éppen egyszerű béri lakosként dolgozom a településért. De nem is ez a lényeg. Csinálni kell, még akkor is, ha sokszor nem úgy megy minden, ahogy az ember szeretné. Megéri? Hosszasan ezen bizony nem meditál az ember, teszi a dolgát Másokkal együtt, természetesen. — Minden siker közös vállalkozás eredménye lehet, Bér jelenében is ott van • csaknem minden béri ember kezének munkája. Éppen ezért mindenféle elismerésnek is csak úgy tudok örülni, ha annak mások is örülnek. A közös munkába! sok minden hátravan még. A jelenleginél több időt szán ugyan Moinárné az unokákra, hogy a pihentető találkozások után visszavisszatérjen a dajkáló Bé* vidékére. Tenni a dolgát— * * Harmadik nekifutásra, telex- és telefonbeszélgetéssel, majd személyesen sikerűit Molnár Istvánná hozzájárulását elnyernem: írhassak róla. A makacs védekezés szerint nem akarta a nyilvánosságot, meg különben is, nincs mit Írni róla. Nem volna? Egy regénye bizony neki is van. A kacifántos történelem embertpróbáló küzdelmeiben derekasan cselekvő, sokat vállaló asszony regénye az övé. Kelemen Gábw* ' NAPSZINT ALATT. az elmúlt esztendőkben az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáért, mennyiben változott a fiatalok élet- és munkakörülménye. A beszámolónak — amelyet az adott üzem, intézmény, vállalat gazdasági vezetője készít el — tartalmazza a vállalati-intézményi pénzeszközök fölhaszná®' iát is. A legutóbbi ifjúsági parlamentekhez híven minden bizonnyal az idén is több száz fiatal mondja él véleményét, javaslatát. Miről? Például a helyi munkafegyelemről, a pályakezdők beilleszkedési gondjairól, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságról, az élet- és munkakörülmények alakulásáról, a jobb munkára serkentés lehetőségeiről, szóval mindarról a témákról, amelyek az adott közösség fiatalabb nemzedékét foglalkoztatják. Az ifjúsági parlament nem csak e korosztály ügye, hiszen munkahelyi aktivitásuktól, a közéletben való részt- vételüktől az illető közösség boldogulása is függ. A legutóbbi parlamentek egyre inkább azt jelzik, a helyi gazdasági és társadalmi vezetés igen fontos fórumnak tartja a parlamenteket, s e réteg gondjainak-bajainak megvitatása mellett arra is fölhasználja a rendezvényt, hogy mozgósítsa az ifjúságot a vállalati. intézményi célok összehangolt megvalósítására. NO, AKKOR INDULHATUNK? — hangzott a kérdés, és ekkor döbbentél rá igazán, hagy mire is vállalkoztál A beöltözés afféle jó mókának bizonyult, a „szafari” stílusú nadrág, a zubbony, a 39-es gumicsizma! Négy kapcát is beletekertél, hogy ne lötyögjön a lábadon. Büszkén nyomtad fejedbe a sapkát, most már te is éppen olyan vagy, mint a napszint alatt dolgozók. Hát még mikor „feldiszítettek” a lámpással, a mentőkészülékkel...! No. akkor induljunk! Túl a lámpaházon, a két vasajtón, a leszállóhelyen óriási dübörgéssel érkezett a kas. Valami furcsa kezdte szorítani a gyomrodat. Valami megfoghatatlan, talán nem is félelem, inkább izgatott várakozás az ismeretlen előtt. Jó szerencsét! — köszöntél te is társaiddal együtt. Lefelé. a föld gyomra felé haladva, nem álltad szó nélkül, hogy meg ne kérdezd; milyen volt azután... a baleset után. leszállni? Kioktattak. Leszáll- ni mindig egy kicsit annyit is jelent, vállalni, a leselkedő, alattomos veszélyt. Ez a gondolat még a húszhuszonöt éve dolgozók fejében-is megfordul nap mint nap. Soha nem lehet tudni, háromszázhúsz méterrel a föld alatt... hiába az ellenőrzés, a biztosítás, a technika, a természet olykor vadul az ember ellen fordulhat... Mfélyszint — gyulladt ki egy felirat, a kas zökkenve megállt. Innen aztán tovább kemény lesz az út. A sötét vágatot csak a lámpák fénye világította be, megannyi mozgó apró pont. Kísérőid, gyakorlott bányajárók igen nagy iramot diktáltak, s miközben utánuk erőlködtél eszedbe jutott; a bányászokról azt tartják, kemény szavú, nehéz természetű, mogorva emberék. Mogorvák, mint maga a föld alatti világ. amelyben életük javát eltöltik. Meg azt is tartják róluk, hogy nem vetik meg az italt, rengeteget dohányoznak, sokat esznek és jól keresnek... A mozgó, apró pontok egyszeriben elhalványultak a szállítószalagot bevilágító érős lámpák fényében. Ezen fogtok utazni ezerkétszáz métert — mondta a körletvezető és rövid oktatást tartott. Szalag szélét nem megfogni, nehogy valaki otthagyja a kezét, a sapkákat fejhez szorítani, nehogy a huzat lerepítse, és nem ficánkolni, mozgolódni, fejet emelgetni! Az örökmozgó szalagot leállították. Mindenki felhasalt sorban, egymás után. Suhant a „gumivonat”, ahány görgő, annyi buktató, s bár teltetted a fejed, néha- néha körbt pillantottál. Ácsolt boltozat, hosszú-hosszú sötét vágat, régen a bányászok gyalog tették meg ezt az utat a munkahelyeikig, eltartott vagy fél órát is a menetelés. Szívta az ember erejét, gyengítette fizikumát. Most meg, csak fel kell hasalni, aztán tíz perc alatt ott vagya fronton, ott ahol dübörög a föld, felcsillan a szén. Gondolnád, hogy csak enynyi...! Mentetek a szalagtól búcsút véve, gyalog, tovább. Káprázatos, ahogyan az időjárási zónák váltogatták egymást. Először szeles vidéket jártatok be, vigyázni kellett, a sapka él ne repüljön a szélben. Aztán a didergés kerülgetett. a hőmérséklet fagypont körül mozgott, később meg, amikor kaptattatok felfelé a siklón, az új szalagot szerelő brigádhoz, olyan hőség szakadt rátok, oly nagy volt a levegő páratartalma, hogy a lélegzet el-elakadozott. A bánya ezer arcét mutatta. Talán a meleget volt a legnehezebb elviselni. Átázott az ing. a zubbony, csörgött az izzadság az arcodról — nyamvadt vagy! — korholtad magad, és csak akkor nyugodtál meg, amikor a körletvezető arcán is megláttad a verítéket. A szalagszeretek fogadtak barátsággal. Princz Jani bácsi, az aknász, melléd szegődött, magyarázott, oxigéntartalomról, amit állandóan mérni kell, salétromról, amelyet a föld lehel ki magából. Kéretlenül is mesélte az életét, a bányánál töltött húsz esztendőt, a nyarat, amikor majd nyugdíjba megy és a kiskertjét művelgeti. És ekkor — a szokás hatalma, ha az ember társalog, beszélget, a cigaretta is hozzátartozik az érvekhez, gesztusokhoz — hirtelen elfogott a dohányéhség. Mondtad is Jani bácsinak, kérdezted, neki hiányzik-e? — Cigarettához szokott ember bizony nehezen állja. Minket megedzett már az idő, meg a veszélytől való félelem. Egy szikra, egy gyufaláng végzetes lehet-, hát ezért nem. Mint ahogy végzetes lehet egy rossz mozdulat, elhibázott lépés is. Nézted a munkálkodókat. Figyelted az embert az emberben. Mert itt az egyf. másra-utaltság, az összetartozás, egymás féltése valóba« nem szólam, hanem olyan tulajdonság, amely átíratja az összes idegszálat... A vágathajtáson három emberrel találkoztatok. Szűkbe- szédűek voltak, nehéz mun-j kát végeztek. A csizmák bokáig érő sárban tocsogtak, nyári zápor csörgött a fejekre. Vizes bánya a kányási. Sok gond okozója. Néha meg az iszapbetörés akasztja a munkát. Lehet a bányát szeretni? Az idősebb szakik azért esi - náljá'k, ám a fiatalokból már kiveszőben a szakmaszeretet.' Öt kilométeres gyaloglás, barangolás után ismét a szalagon hasaltatok. Szénporosan, remegő lábakkal érkeztetek a felszínre. Mondtatok Hives Mátyásnak, a körletvezetőnek, aki vállalta a kíséretet a kirándulához; most jólesne egy cigaretta, égy kis szív- erősítő. I BÓLINTOTT. így vannak ezzel a mélyben dolgozók is. Van, aki műszak után gyors egymásutánban egy doboz cigarettát is elszív. Vagy betér a kocsmába. Vagy otthon az asszony az ebéd mellé készíti a stampedlit... Tisztelet nekik! Ä napszint alatt dolgozóknak! Kiss Mária NOG RÁD — 1984. március 11 .„vasárnap . 3
