Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Jöíétség rendje eilen Egy gazdag, alkotó élet számvetése Beszélgetés Tamás Aladárral Glatz újra Nógrádban Tamás Aladár 85 éves lesz- Looól az alkalomból kerestük fel Vérmezőre né­ző budai otthonában. Régi folyóiratokat és legújabb verseskötetét lapozgatva be­szélgettünk .életéről, munká­járól. Tamás Aladár események* kel és eredményekkel teli' 85 évet tudhat a háta mö­gött: egész fiatalon meg­jelenik két verseskötete; majd több folyóiratot szer­keszt, többek közt az Űj Földet, később a 100 %- kot, amely a Kommunis­ták Magyarországi Pártja egyetlen legális folyóirata volt a húszas évek végén: irodalmi és politikai tevé- ' kenységéért négy esztendőt börtönben tölt; emigrációba ényszerül, Csehszlovákiában, Párizsban, és Mexikóban él. A felszabadulás után egy évtizedig a Szikra Kiadó igazgatója, egy ideig az író- szövetség főtitkára; az öt­venes évek derekától diplo­máciai szolgálatot vállal In­diában és Párizsban: haza­térése után több kötetben megírja visszaemlékezéseit. — Mely esemény, melyik korszak volt legnagyobb ha­tással életére, gondolkodá­sára? — Az gondolom, hogy a legfontosabb hatások fiatal korában érik az embert, rám legdöntőbb befolyással a Tanácsköztársaság alatt és után történtek voltak. Egy látszólag egyszerű hét­köznapi, de számomra nagy hatású találkozást szeretnék felelveníteni. 1919 tavaszán Debrecenben éltem. Április végén, amikor a királyi ro­mán csapatok bevonultak a városba, elkeseredéssel vet­tem tudomásul, hogy a vá­ros polgársága zsebkendőket lobogtatva fogadta őket. Én kétségbeesve, magányosan, teli sötét gondolatokkal men­tem a Nagyerdő felé. Ott egy Ide irtott tisztásra ér­tem. Csend volt körülöt­tem. Egyszer csak a fák kö­zött egy magányos, favágó­forma ember tűnt föl. Rövid bekecs volt rajta kötéllel összefogva, s a kötél mögé egy kisbalta volt tűzve. Megkérdeztem tőle, hogy hova tart. Rekedt hangon Válaszolt: „ A városba. Ügy hallom, szüksége van a szegények kormányának ránk.” Tamás Aladár portréja „Nincs már kormány. — Válaszoltam csendesen. — Az ellenség bevonult Deb­recenbe.” „ Nem lehet igaz — né­zett rám hitetlenül a favá­gó. Majd egy kis idő múl­va hangosabban hozzá tet­te. — Én azért csak beme­gyek. Nem veszhet el a sze­gények kormánya, csak mi ne hagyjuk cserben soha.” Ott maradtam egyedül a tisztáson, és elgondolkoz­tam, hogy milyen mély meggyőződéssel beszélt ez a favágó, és megértettem, hogy mindig, minden körül­mények között a meggyő­ződésünk szerint kell cse­lekedni. S elhatároztam, hogy én is minden tőlem telhetőt megteszek a „sze­gények kormányáért.” Ott, ennek a találkozásnak a ha­tására váltam igazán kom­munistává. — Költőnek, írónak vagy szerkesztőnek vallja-e leg­inkább magát? Hiszen a húszas évek elején két vers­kötettel avantgarde költőként lép az irodalmi életbe, ez­után húsz éven . keresztül nem jelenik meg kötete, de ez alatt az idő alatt négy folyóirat létrehozásában il­letve szerkesztésében vesz részt. Végül az utolsó há­rom évtizedben más műfaj. az önéletrajzi regény került m- íkásságaban előtérbe. — Ezekben a változások­ban nagy vonalakban ben­ne van életem története, írói pályámat sokkal inkább az élet tényei alakították, mint saját elhatározásaim. Mindig arra törekedtem, hogy az adott történelmi feltételek között a lehető leghasznosabb munkát vé­gezhessem. Valóban költő­ként indultam, úgy gondol­tam, hogy az avantgarde köl­tészet újító szelleme a tár­sadalmi megújulást szolgál­ja, de később úgy láttam, hogy kommunista meggyő­ződésemet más területen jobban érvényre juttatha­tom, ezért követtem el min­dent, hogy egy kommunista lapot létrehozhassak. Az ezerkilencszázhúszas évek a magyar kommunista moz­galom nehéz évtizede volt, azért volt óriási jelentősége annak, hogy megjelenhetett a 1°0 %. hogy hét év­vel a Tanácsköztársaság bukása után nyilvánosan — természetesen álnéven — hallathatták hangjukat Ma­gyarországon olyan kommu­nista vezetők, mint Kun Béla, Lukács György, Land­ler Jenő, Révai József, Gá­bor Andor, Komjáth Aladár. E lap létrehozását és szer­kesztését tartom életem egyik legjelentősebb ered­ményének. A felszabadulást követő évtizedekben pedig kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam életem — tanúságul és emlékeztetőül a nehéz, küzdelmekkel teli évekre. — Min dolgozik most, ho­gyan telnek napjai? — Minden reggel leülök az íróasztalom elé és dol­gozom, a munka fiatalít, frissen tart. A napokban je­lent meg Írók, könyvek, vallomások című tanul­mánykötetem. Ez év kará­csonyán lát napvilágot leg­újabb írt verseim gyűjte­ménye, a Sötétség rendje ellen. Látja, öt évtized múl­tán újra viszatértem a vers­íráshoz. Jövő év áprilisá­ban pedig Karikás Frigyes életéről írott könyvemet fogja kiadni a Kossuth Ki­adó. — Jó egészséget és mun­kával eltöltött további hasz­nos éveket kívánunk Tamás Aladárnak. Kelevéz Ágnes Tcmplomozás, körmenet Margit csecsemővel N agy legények már ezek a fickók, gondolta Bogh egy látogatóvasárnap felőtti éjszakán, talán itt az idő. hogy elmondjam nekik, mit is jelent ez az egész cir­kusz a nőkkel... Forgott apró heverőjén, képtelen volt elaludni. (Bogh nem használt semmiféle gyógy­szert', még a legenyhébb nyugtatótól is rettegett, lát­va, hogyan gyúrta szét né­hány egészséges barátját a Sapilent, a Gracidin, stb.). Hosszú vita után, melyet antialkoholista szándékával az ésszerűség vivott, elszánta magát, fogadalom ide, fogada­lom oda. ki kell pihennie ma­gát, nem mehet látogatóba gyerekeihez, volt asszonyához kialvatlanul, gyűrött képpel, mert képes rá és feltételezi, hogy ő, Bogh, iszik mint a kefekötő, akár a múltban, ezt pedig nem szerette volna. Csakhogy Bogh harminc éve Ismerte magát, és lefekvés­kor pontosan tudta, hogy mi­ként máskor, ma is az éssze­rűség .mérkőzik akaratával, és hogy az ésszerűség kétségte­lenül jobb kondícióban van gz akaratánál, ezért aztán le- vetkőzés előtt a vodkásüve- get, és a két bontatlan söröst elvitte hátra, a kert . végén (minden este) nevetgélő or­Onagy Zoltán: Bogh birkózik a nőnappal gonabokor alá, így mentve szonyához húzó képek elől. akaraterejét az esetleges bot- Járunk egyet, fiúk? — kér- lástól. dezte apja egyszer reggeli Lassan — minden ruhada- után, és miután már megetet- rabnól hosszan tűnődve . — ték a nyulakat. Földerítjük, öltözött, megkereste a kislám- hogy vészelte át ezt a kutya ______ ______ ______ p át (ezt is el szokta dugni) telet a rókacsalád.,. Húzzatok valószínűleg nagyon olcsó le- öregnek. Marhakönnyű. Kí­és a szemetelő esőben meg- csizmát, adta ki a parancsot kereste őket, altató gyanánt. Bogh apja két fiának. Tartalmuk hideg volt. bölcs _ gn utálom a lányokat — és_nyugtató, mint az egyedül . biggyesztett Bogh máraz er- élő, bajuszos öregemberek, dobén apjának, aki kísérletet Bogh lekapcsolta a villanyt, tett rá, hogy megmagyarázza, hátát az ágy melletti szék- m;t jelent a nőnap, és milyen rénynek támasztva arra gon- szerepet juttatott a természet dőlt szabad-e beszélnie a fi- a nőnek és milyet a férfiem- úkriak a nőnapról. bernek Gyomrában a kevéske vöd- _ ' ]án k se lesznek .mi*"™ lányok, meg te se kiskram­. ^t egy másfél et pusz, talán nen* utálod őket Ä KSÄ de, hogy nőnek nem volt ne­vezhető, az firtig. Vagy talán csak velem nem? — folytat­ta Bogh, és homlokán tanyá­zott a szomorúság. mosolyintva. Ez így történt, pontosan, gondolta Bogh, térde közt hi­deg vodkásüveggel. — Találjatok ki anyátoknak Erre kortyintott. hogy elűz- olyan ajándékot, amit ti csí­ze. Az egyik sörnek is neki- náltok, rendben? látott, hogy messzibbre. Asztali tolltartót faragtak, Apámnak könnyebb dolga lakkoztak egy héten át, tá­volt, gondolta, ellépve az asz- yaly kivágott furcsa alakú sző­Glatz Oszkár (1872—1958) nő rézkarc és nyomólemez, menyecskéi, legényei és le- Kossuth-díjas kiváló mű- Glatz Oszkár festőállványa, ányai, a falu pompás népvi- vész hagyatékából válogatott valamint két rézmetsző vé- selete általa vonultak be a kiállítás várja hónapok óta a sője növeli az ajándék érté- művészettörténetbe. Bujákat látogatókat a salgótarjáni két. Glatz Oszkár fedezte fel a Nógrádi Sándor Múzeumban. . , magyar festészet számára. A tárlat anyagát azokból a Mindez Nograd megye es ^ művész munkássága, aki művekből válogatták a ren- Bu]ak szamara nemcsak mu- tanulmányait 1890-től a dezők, amelyeket Patkós Isí- vészettörténeti érték, a biza- müncheni akadémián, illetve ván bujáki tanácselnök már l°m ®s a megtiszteltetés jele, H0uósy Simon iskolájában, korábban átvett a községnek hanem kötelességet ls jelent később a párizsi Julian aka- szóló ajándékként a művész JÍ?J ke .sáfárkodni az ideke- kémián végezte, elválasztha- menyétől, Glatz Henrikné- javakkal. Bujakon tiszta- tatlan Nagybányától, amely­től. (Az ajándékozás tényéről ,an vannak ezzel. Terv sze- r£j — Kassák Lajos szavaira annak idején beszámoltunk nn7 * község lakossága me- vemlékezve — még ma sem lapunk hasábjain.) A kiálli- &y,e\ támogatással a volt ple- tudunk szólni némi elfogó- tás katalógusában így méltat- baniaépület fölujításaval ki- dottság nélkül. Nincs is ebben ják ezt a szép gesztust: „Pá- állítóhelyiséget hoz létre, semmi különös, ha meggon- ratlan értékű ajándék ez amely állandó otthona lesz a dőljük, milyen óriási szered Nógrád megye részére. Méltóit gyűjteménynek. Nograd és pet töltött be ez a városka sorakozik a korábbi évek ha- Buják ezzel új idegenforgal- újabb kori festészetünkben. sonló gesztusai közé, mint pl. mi vonzerőre tesz szert. De „Mindannyian tudjuk, hogy Csohány Kálmán ajándéka legalább olyan fontos — ha ezzel a csöndben induló, is- szülővárosának, Pásztóinak, nem fontosabb — az, hogy ten háta mögötti mozgató- vagy Soós Ilona gyűjteményé- ez az„ értékes gyűjtemény is dóssal vette kezdetét a ma« nek átadása a szécsényi Ku- bekerüljön más szempont- gyar naturalista és impresz- bínyi Ferenc Múzeumnak, ból napjainkban bizony^ itt- szionista festészet’ — írta Glatz Henrikné ajándéka ott gyöngélkedő, a sürgető Kassák. A nagybányai iskola nemcsak művészettörténeti szemléletváltozás idejet elő, korszakos jelentőségű törek- értékű, de egyúttal olyan tett, az. foraaakat_ probalgato Vggej mellé az új kritikusod amely a legnemesebb művé- mindennapi közművelődési is föizárkóztak, köztük Lyka szi alázat jelképe is: Kerül- gyakorlati tevékenysegi fo- Károly. E szinte „legendás" jenek vissza oda a képek lyamat verkermgesebe. Ható- nagybányai csoport tagjai minden ellenszolgáltatás nél- sat akkor fejti ki igazán, ha közé tartozott Glatz Oszkár kül, ahol fogantak. ahol alko- csak az dombok is> aki életművének kiemel­tójuk annyi mindent kapott kozott megbúvó falu közös- ked5 vásznait festette itt E művészi hitvallomása megva- hanem mind szelesebo korszakához köthető 1901-ben lósításában az emberektől és kozonsegretegek, s főként az szüietett fő műve, a Birkózó a tájtól.” A Bujáknak adomá- ifjúság szamára teszi lehető- }iúk is nyozott gyűjtemény fő tételei ve„ a, tájékozódást a hazai Később a nagybányaiak! között szerepel Glatz Oszkár müveszettortenet egyi k ki- problémakörétől eltávolodott, 40 festménye és ckvarellje, emelkedő jelentőségű kor- g munkásságának másik nagy Glatz Oszkárné Wildner Má- szakaban. Persze, az is fon- korszaka éppen Bujákhoz ria tíz festménye, s Glatz tos, hogy Bujakon szeressek, köthető, ezt az etnografikus Henrik 27 grafikája és fest- dehat ez úgyis ad°tt. Nom tárgyú képek, kisebb részben ménve Ezeken kívül 13 váz- ?s?da/- G,atz K népies életképek, nagyobb menye. Ezeken kívül id váz jelentos reszet töltötte a bu- -T,h r „ ’ ras/üecé­latkönyv, 97 önálló grafikai jakiak között s úgyszólván nyekröl, Línyokróf öregfk- lap, egy ritkasagszamba me- mindenkit lefestett Bujaki ,.ÖI. menyecskékről és gyere­kekről festett képmások fém- . Közelít az akadémikus portréfestészethez, teret nyer festészeteben a népies idill, nagy szakmai biztonsággal párosulva. Buják napsütötte dombjai jelentik a meghatá­rozó keretet e korszakában. Az ajándékozott festméJ nyékből válogató kiállítás el­sősorban ebbe nyújt betekin­tést. Miután válogatott anyag­ról van szó, csak ízelítőt nyújt. A válogatást dicséri, hogy a képek (önarckép, Idős­kori önarckép, Ilona babá­val, Margit csecsemővel. Bözsi csodálkozik, Gya­log a tölgyesben, Tájkép, Templomozás. Szántó, Virág­szedő gyerekek, Kukorica- szár- vivő, Alvó pásztorfiú. Borivó, Ráolvasó asszony) egyfajta teljesség érzésével ajándékozzák meg a látoga­tót. A tárgyi anyagok, doku­mentumok, rajzok, tanulmá­nyok, vázlatkönyvek, a Kos- suth-díj, korabeli folyóiratok, az egyéb személyes emlékek; csak növelik ezt az érzést. Glatz Oszkár művei által visszatért a számára oly ked­ves bujáki emberek és dom­bok közé. A salgótarjáni ki­állítás is jelzi. Nógrád me­gye komoly értékekkel gazda­godott. Köszönet érte. Tóth Elemér — És az enyém? — neve­tett az öreg. — És az én csok­romat ki csinálja meg, fiatal­urak? A parancsnok volnék, ha nem vettétek észre, ti meg az egyes szárnysegéd, kettes szárnysegéd. Haza is így: a parancsnok lötökéből, és eldugták a szín- a két szárnysegéd, akik ke sarkában. _ ugyan férfiemberek, de meg­Hetedikén késő este, apjuk hajtják derekukat a másik néhány mázsa szénnel érke- nem varázsa előtt, zétt, arra Bogh nem emléke- Varázsa előtt, ismételte meg zett honnan és miért szerezte, Bogh Könnyű dolga volt az hetett, ha így a tavasz kéz- váncsi vagyok, mit csinálna a detén rászánta magát, és a helyemben. Se gyerekek, se rakodólegények letakarták asszony, csak ez a rohadt nő­szállítmányukkal nőnapi rej- nap ebben a rohadt albérlet- tekhelyüket. A fiúk reggel ben. Se kisrét, se barka. Ibo- fedezték fel, hogy gyönyörű ]yát meg csak a cigányok ke- munkájuk embermagassagu zében látott az aluljáróidban szénhegy alá került, és ver- az elmúlt tíz évben, senyt bőgtek egymássala fe­nyő mögött, amikor apjuk rá- Q ogh az ajtóhoz csoszo- juk talált. [j gott, felkapcsolta avil­— Semmi baj — mondta lányt, és rémülten látta, nyugtatólag. — Nincs semmi alig hagyott az üveg alján, baj. Te hozd az ollót, — Nesze neked ésszerűség, mo- mondta Boghnak — te vegyél rogta, és nem döntött. Függő­kabátot — ezt az öccsének. ben hagyta reggelig, utazik-e Ezüstszürke, hosszú szárú holnap, vagy pedig olyan he- barkát vágtak a kisrét fűz- lyen ünnepli a nőnapot, ahol bokrairól. Onnan mentek to- szükségtelen festenie magát, vább a Topolyosig, s a zsák- mert vendéglátója az év bár- mány néhány kései hóvirág!" melyik napján nőnemű. Ha csámborgó, eltévedt ibolya, lehet. Ha csak lehet, melyeket tavaly vagy még korábban csábított fel a szél | -----— a Lókos-parü csoportokból. ] NOGRAD — 1984. március 10., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom