Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-06 / 55. szám

„ Vidéki" ügyek A didaktikus tanmesék he­téről. A *vidékiség” — más szó­val : szüklátókörűség, színvo- naitalanság. perifériás elme- ömlés stb. — gyakorta a fő­városból jelentkezik, egyrészt azért mert a főváros tele van vidékivel, aki jelenleg fővá­rosi, másrészt tele van fővá­rosival, aki megmarad „vidé­kinek" holott a Lenin kőrút­nál tovább nem jutott az élet nagy országútján. Rettenete­sen bosszantó aztán ha „iri- dékinek” nézik a nézőt és mintha erre az egy hétre összpontosulna minden ilyen ferde szándék — tele tömnek bennünket tanmesékkel (ál- köntösű tévéjátékok ka/i, fil­mekkel). * Felvállalva némiképp ezt a videkiséget örülhetünk a nád­újfalui születésű Bohács Ist­ván („Pista nővér” a megyei kórházban) sikerének a Nyí­lik a rózsa vetélkedősorozat elődöntőjében. NótaénekesünK mindenesetre bejutott a kö­zépdöntőbe (vagy döntőbe?) és ez utoljára ialán egészen más műfajban (a népdalban) a hollókői asszonyoknak sike­rült Annak is örültünk, ezért sem kell szomorkodnunk, bar egyes kritikus elmék szerint — a nótaéneklés és a nótázás sokak számára lehet eleve és genetikai alapon undorítóan ellenszenves. Apáti Miklós a Film, Színház, Muzsika 9. szá­mában jó távolra vetette a sulykot és ha itt reagálok rá. az csak azért lehetséges, mert a „vidékiség” a témám ezút­tal. Az ember elmereng azon, hogy a kritikus megenged­het -e magának kifejezetten pi­masz hangot írhat-e ilyene­ket egy korábbi közvetítés egyik „Nyílik a rózsa” sze­replőjéről, hogy konyhából szalajtották? Esetleg repedt sarkút is írhatott volna. Fel­háborodik aztán a tájékozott ítész, hogy a zsűri egyik tag­ja a nótaéneklés helyett a népdaléneklésre merte biztat­ni a „konyhából szalajtott” fürdőszobai, spájzbéli csalo­gányt aki felőle (a kritikus felől) mint szívtelen, lélekte­len nótaénekes „dögre keres­heti magát, érzéki örömöket okozhat a markecolódni haj­lamos betonkeverőknek, met­róépítőknek, elvált család­anyáknak. .. stb. A felsorol­tak nyilvánvalóan genetikai­lag alacsonyabb kasztba tar­toznak és a zsűri egyszerűen szólva nem normális. Pedig a nóta valóban a legközelebb áll a népdalhoz — ezt nálam nagyobb zenetudósok is meg­állapították már — más kér­dés, ha erről valaki úgy nem vesz tudomást, hogy felfoko- zott egyéni dühében vérig sérti az Ország nagyobbik (!) felét, amelynek vannak-le- hetnek kedves nótái, kedves énekesei, szerethetik a vá­sárhelyi Béla cigány szerze­ményeit, sőt, isten bocsá’ egy másik műfajban talán még Seres Rezső számait is. A fő­városi nagyképűség gyakorta jelentkezik ilyen álarcban, az abszolút tévedhetetlenség ál­arcában és még csak fel sem rémlik — „netán nem jól tudom ezt vagy azt a dol­got. ..” Mert lehet nagyon jó népdalénekes valaki csak azért, mert adottságaiban kö­zelebb áll lélekben az egysze­rűbb megvalósítást követelő, kevéssé „csinált stílusú” nép­dalhoz, mint a nótaéneklés­hez, amelyhez nem elég (ér­dekes és paradox módon) a harmatos egyszerűség! De ez fel sem rémlik egynémely kritikusnak. Kár. * Már csak tovább ácsorog- va a vidékiség talaján: a Szupermarket című japán té­véjáték is szép példája lehet a periférikus megoldású mű­vészi micsodáknak, amelyben Ecuko az áruházi szarkákat nem elfogja biztonsági őr­ként, hanem megteáztatja és elbocsátja miközben össze- vész a főnökséggel és vele együtt távozik a szolgálatból a fiatal őrök több tagja is — nyilvánvalóan valamiféle lá­zadás lenne ez az idősebb és kérgesebb szívű nemzedék ellen. A tolvajt persze jobb megérteni miután megfogta az ember, mint elítélni, de elengedni mégsem kell; meg­fogva megérteni — azt lehet. Mint a francia mesterdetek- tív teszi, Simenon hőse, a megértő, csupaszív meg min­den Maigret. Bosszantóan pri­mitív képletű tévéjáték per­sze máskor is volt már szép számmal, de ezen a héten va­lahogy „összejött” nekünk. Péntek a bennszülött is szép tanmese volt, az eredeti történetet legfeljebb alapjai­ban érintve — a civilizáltság elleni művészi lázadás szem­pontozásában. Az angol ha­jótörött természetes abszolúte rossz tanuló volta civilizáció során sokszorosan túlhaladott bennszülött társadalmi rend és érték megismerésében. A szatíra fegyvere ezúttal a „korszerű” szemlélet oldalá­ról irányult a civilizáció el­len: bennszülött szempontú Robinson-filmet láttunk, és ha még maradt valami kis ener­giánk és időnk, akkor elgon­dolkodhattunk azon, hogy ér­demes volt fejlődni, vagy leg­jobb lenne visszafejlődni (ami bármilyen tetszetős kér­dés. alapjában véve mégis csak egy nagy marhaság). * A Vidéki ügy című három­részes angol krimiről alapo­san lehúznák a vizet, ha ma­gyar lenne. De így majd esetleg egynémely máig ang­lomán vidékies fővárosi kri­tikus agyba-főbe dicsérheti a jövőben. Jómagam azt sem tudom pontosan, hogy ki ki­csoda volt ebben az elnyúj­tott rétesben. De persze vi­dékről nézve ezek a dolgok túlontúl komplikáltak, nem úgy a tanmesének egészen kiváló (?) Lottónyeremény. „Legfeljebb elválunk” — csak előbb nyerünk a lottón. T. Pataki Elkészült a Nemzeti Színház végleges terve Az új Nemzeti Színház meg­építéséről tavaly nyáron hozott határozatot az Állami Tervbizott­ság. Meg is jelölték a befejezés határidejét: 1989-re elkészül. A tervek szerint a színház a Városliget oldalán, a Hösök tere folytatásában épül fel, szemben a <; oVki j - fasorral, a Dózsa György utón. A színház terveinek elké­szítésével megbizott Koffer Mik­lós egyetemi tanár elkészült a végleges tervvel. Az épületben 110O fős drámai nagyszínház, va­lamint 200 fős stúdiószínpad léte­sül. Az épülettel szemben támasz­tott követelmények kialakításához a tervező kollektíva munkájához színészek, rendezők, a színházak technikai szakemberei és más közéleti személyiségek is tanácsot adtak. A kivitelezési munkálatok­kal a középületépítő vállalatot bízták meg. Még öt év s a nyitó díszelőadáson felgördülhet a füg­göny az új Nemzeti Színházban. Munkában a fiatal tervező kollektíva Mitológiátlanul és ruhátlanul Káplár Ferenc festőművész képei tekinthetőik meg már­cius 10-ig Salgótarjániban, a Képcsarnok bemutatótermé­ben. Ez a művész második képcsamoki tárlata, az elsőt 1981-ben a szekszárdi Szinyei Merse-teremiben rendezte, jól. lehet 1965-től 'kiállít. Eddig már jóval több, mint egy tu­cat önálló tárlata volt itthon és külföldön, így Olaszország­ban, Angliában. Az 1937-ben született művész 1963-ban sze­rezte meg festőművész diplo­máját a képzőművészeti fő­iskolán, 1968-ban pedig a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kolán kapott film. és televí­zió-operatőri diplomát. A te­levízió vezető operatőreként dolgozik 1972-től. Díszlettervei ugyancsak 1963-tól ismertek, közülük az egyik legemléke­zetesebb a Radnóti Színpad Nagy László irodalmi estjé­nek színpadképe (1980). Káplár Ferenc különös fes­tő. Melyik igazi művész nem az? Különössége mindenek­előtt abban rejlik, hogy a ké­pein föltűnő tájai nem tájak, az aktok nem meztelen nők. Legföljebb el6Ő felületes pil­lantásra tetszhetnek annak. Ha nemcsak nézzük, hanem látjuk is a képeket, észreve­hetjük, hogy úgyszólván sehol sem találhatjuk meg e mű­vekben a valóság pontos má­sát. Képei elsősorban olyan folyamatokra hívják föl a fi­gyelmet, amelyek nem kívül, hanem az ember belső világá­ban zajlanak. Természetesen, gyönyörködünk is közben, hi­szen semmi más a művészet, mint hogy boldoggá tegye az embert. Ez a boldogság' azon­ban sohasem harsány, a tu­datos létezés — vagy ha úgy tetszik, a létezés tudatos át­élése — ezt különben sem te­szi lehetővé. Mélyebben fész­kel. Ott ahol az érzések és a gondolatok kavarognak, ahol a létezés végső kérdései fogal­mazódnak meg. amelyekre va. lóiában nincs is megnvugtatő válasz, ahol a tér és idő —. s az általa meghatározott pá­lyát járó ember sorsa — új értelmet nyer, s így végső so­Káplár Ferenc képei ron életigenlő harmónia jö­het létre. Valami olyasmi, mint amikor az ember vala­mely boldog pillanatában a láthatóban megsejti a látha­tatlant. Káplár Ferenc festői magatartásának lényege ób­ban rejlik, hogy érzései, han­gulatai, gondolatai kifejezésé­hez a külső tárgyiasság csu­pán eszközként jöhet számí­tásba. Amikor tehát az egyik képen sík tájban görcsbe rán- dult fát látunk, ez valójában nem festői látvány, hanem gyötrődéseinek vetülete. Egyébként, kiállításán elég sok a hasonlóan szikár táj. Akkor kezdte festeni őket, amikor édesapja meghalt. Tá­jai ezért nem tájképek, mö­göttük a kifejezés a lényeg. E minőségükben az emberről szólnak és nem valamely vi­dékről. Hár a fogalmazás esz­közei közérthetőek, mégis „realizmuson túli” világban járunk, amely azonban na­gyon is ismerős, lebegő és fi­nom, amint egy-egy szín —, miként az érzés — föllobban, aztán kihunyt. Szélsodorta varjak lebegnek a vízparti fák fölött, a föld csontokat rejt. inkább csak sejthetően, s a zöld mező szegletében meg­bújik néhány virág. Álom és valóság, elmúlás és életigen­lés egyszerre van jelen a ké­peken, a múlt a jelenbe ér, a jelen a jövőbe tágul. így lehet ..kortársunk” Mária és Erzsé­bet, akik éppen most talál­koznak a mezőben, mitológiát- lanul és ruhátlanul. A kiállítás másik vonulatát az aktok jelentik. A konkrét és az elvont, az egyedi és az általános e képeken is sajá­tos egységben jelenik meg. A meztelen női test — ezeket modell nélkül festette a mű­vész — szintén csak ürügy, inkább kellék általánosabb fo­galmak és érzelmek megjele­nítéséhez, mint az előbbi ké­pek esetében a tá jszerűség is csak az volt. A művész soha­sem feledkezik bele a lát­ványba, amely egyébként a nézőnek önmagában gyönyö­rűséget jelenthet, ezt mindig alárendeli festői gondolatai­nak és indulatainak. G. W. K Hegel sorai jutnak eszünkbe: „Ily módon a festészet külső tárgyiság formájában ábrázol- ja a bensőt, valódi tartalma, melyet kifejez, mégis az érző szubjektivitás... az ilyen mű­alkotásokban a tartalom mag- vát nem maguk a tárgyak al­kotják, hanem a szubjektív felfogás és kidolgozás eleven­sége, lelke, a művész kedé­lye, amely a műben vissza­tükröződik, nem csupán a kül­ső tárgyak puszta képmását adva, de önmagát, saját ben- sejének képét is”. A művészi közlésnek, az emberábrázolásnak ezt a tá­volról sem könnyű útját jár­ja Káplár Ferenc is, tájai, aktjai e fölfogásban nyerik el mélyebb értelmüket. Érezhe­tően ismeri az önvizsgálat bel­ső törvényeit, így jöhetett lét­re divatoktól független közlé­si módja, az emberközpontú­ság szolgálatában. Ez a fajta művészi magatartás szigorú fegyelmet követel, időszerűsé­ge azonban vitathatatlan. Mestere, Domanovszky End­re szerint, amíg egy festő be­érik, ahhoz kell húsz év. Káp­lár Ferenc festői életének huszonegyedik évébe lépett. Megszenvedte, amit elért, s ez nem kevés. Különösen nem az manapság, amikor a gyor­san változó divatok hulláma­in ugyancsak mód nyílik tal­mi sikerek elérésére, minden különösebb szellemi erőfeszí­tés. sőt néha komoly mester­ségbeli tudás nélkül. Egyéb­ként, ez utóbbival kapcsolat­ban megiegyzem. Káplár Fe­renc professzionista festő. is­meri a mesterséget. Tudom, erről nemigen illik beszé'ni, mégis azt hiszem, enélkül nem megy, bár sokan ennek ellenkezőjét állítják. festő­nek is isimernie kell1 a mes­terségét a többi — a lénye­gesebb — persze ezután kö­vetkezik. A többi: hivatástu­dat és tehetség kérdése. Káp­lár FerePC kiállítása arról győz meg. hogy mindezek­kel rendelkezik. A te’evízió operatőre jó fes** Tóth Elemér Szépen magyarul — szépen emberül A nyomda ördöge A sajtóhiba alighanem egyidős a könyv- nyomtatással: Akármennyire is gondos mun­kát végez a nyomdász, óhatatlanul közre- jászthat valami. A sajtóban megjelent hi­bás szedéseket, szavakat — tréfásan — saj­tóhibának vagy sajthibának szoktuk nevez­ni. Általában könnyedén felismerjük, példá­ul könyv (—könvy), natpár (—naptár). Sok­szor csak a mondat értelméből lesz világos, hogy a nyomda ördöge is tevékenykedett: „a fa­lióra gót betűs és német nyelvű” (az össze­függésből az derül ki, hogy a felirat — és nem a falióra — volt gót betűs és német nyelvű). Magunkban tehát kijavítottuk a hi­bát, a helyére tettük a mondatot — és nem értettük félre. Felvetődik a kérdés: mi vari akkor, ha nem jövünk rá az elírásra? Más szavakkal: vannak olyan tévesztések is, ame­lyek mind az eredeti formájukban, mind megjelent (hibás) alakjukban is érthetők, azaz teljesen félreérthetőek. Ezeket nevez­zük értelmes sajtóhibáknak. Most ezek kö­zül mutatunk be néhányat. A betű-, illetve a szótagcsere a leggyako­ribb. Nemrégiben ezt olvastuk: „fijúsági sportoló”. Nyilvánvaló, hogy ifjúsági volt az eredetiben. Egy-egy betű kimaradhat. Pél­dául az egyik tűzvészről írt tudósítás címe a következő volt: „A papírkosárba dobta a cikket”. Ebben a formában nagyon félreve­zet bennünket; mert ha egy szerkesztő el­utasít egy cikket (azaz papírkosárba dobja) abból még nem lesz tűz. Az égő csikk ol már igen. „A beszédnek nagy volt a viz- hangja” — olvastuk másutt. Nyilván a vissz­hangról van szó, tehát sokakat érdekelt a beszéd. Az ékezet megléte vagy hiánya is szerepet játszhat: „A kortól megrokkant”. A cikkben egy fiatalabb férfiról olvasha­tunk. Öt bizony, nem a kor (azaz a hosszú élet) rokkantotta meg hanem a kór (ebben az esetben a szilikózis). Legtöbször azonban az értelmes sajtóhi­bák a nyelvi humor forrásai. Ez a típus könnyen a szemünkbe ötlik, és még sokáig emlegetjük. „A haderő bevetette a gyalogsá­got, a légierőt és a nehézséget" ^nehéztü­zérséget) ; „országos állat- és kirakodóver­senyt (=vásárt) tartottak”, az „USA fokozza a fegyverkezési hajszálnak (=hajszának) az ütemét”; „hatalmas szilvák (=szilfák) ár­nyékában pihentek a dolgozók”. A nyelvi humor végső határát súrolják, és Rejtő Je­nő-! hangulatot árasztanak a következők- „Méregképes (=mérlegképes) könyvelőt felveszünk”; „tmk-részegünk (részlegünk) ki­váló munkát végzett”. Előfordult már olyan is amikor a nyomda ördögének „lelke” volt. Fran­co, egykori spanyol diktátor elhunytéról az egyik napilapunk így írt: „szívtelenség­ben halt meg”. A kéziratban nyilván a szív­elégtelenség szó szerepelt. műsor KOSSUTH RADIO: s.27: Társalgó 10.05; MR 10—14 10.35: A hét zeneműve 11.05: A Népzenei Hangos Újság melléklete 11,41; Az eltűnt miniatűr, avagy egy érzőlelkü hentesmester kalandjai, XX/17. rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nem­zeti Galériát Kb.: 13.50: Joanne Brackeen dzsessztí-ioja játszik 14.10; suha Balogh Kálmán népi zenekara játszik 14.40: Elő világirodalom 15.05: Régi híres énekesek műsorából 15.2«: Nyitnikék — kisiskolások műsora 16.00: Händel: Vízizene — szvit 16.29: Zengjen a muzsikai 17.05: A szemérmes asszony 17.27: A Living Strings zenekar filmzenét játszik 17.45: A Szabó család 19.15: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 20.00: Olomporos bakancs... — avagy a leghasznosabb méreg 2(1.30: Népszerű zenekari müvek 21.04: Köszöntjük a 75 éves Képes Gézát 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kovács Lóránt fuvolázik 22.50: Héköznapok kutatói 23.00: Lemezmúzeum — Leo Blach vezényel 23.49: Verdi: A végzet hatalma — Csata 0.10: Rézfűvósegyüttesek játszanak 4 NÓGRAD — 1984. március 6„ kedd PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Slágermuzeum Közben: 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: A Slágermúzeum folytatása 9.00; Szóljon a rádió! 13.00: Tánczenei koktél 14.00: Zenedélután 14.35; Melódiakoktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Népzene Ghánából 15.42: Sanzonok 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Tini-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Bodza Klára és Dévai Nagy Kamilla népdalokat énekel 19.10: Csintamánok és madarak 19.35; Csak fiataloknak! 20.35: Tudósítás a Pannónia Kupa nemzetközi súlyemelő­versenyről 20.45: Van benne ráció, III. rész 20.55: A Rádió Dalszínháza: A Fruska 22.40: Jónás Mátyás népi zenekara játszik 23.20: A mai dzsessz MISKOLC! STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Zenedoboz. A stú­dió zenés rejtvény műsora. Tele­fonügyelet: 35-510. Szerkeszti: Be- ély Katalin. 18.00: Észak-magyar­országi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.0ő: Világnézet. Az élővilág evolúciója 8.45: Osztályfőnöki óra. Alt. isk. 3—4. oszt. 9.00; Francia nyelv 9.20: Fizikai kísérletek 9.30: Aki mer, az nyer! 5. Ma­tematikavetélkedő, 5—6. osztályosoknak. 10.00; Találkozás a tél végén. Szovjet film 11.25: Képújság 15.00: iskolatévé 15.45; Deltácska 16.10: Adni, kapni jó. 16.30: Hírek 16.35; Történetek a vonaton 16.5W: Hannibál tanár úr. Ma­gyar film. 18.20: Képújság 18.25: Dél-alföldi krónika. A sze­gedi körzeti stúdió műso­ra. 18.53: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A Laurent család. NSZK tévéfilmsorozat. 10/2. rész; Udvari üzletek 20.55: stúdió. ‘84. A televízió kulturális hetilapja 21.55: Kockázat. A külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja 22.23: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.45: Képújság 18.50: Perpetuum mobile 19.23: 6. nemzetközi J. S. Bach- orgonaverseny. NDK film 20.00; Ami boldoggá tesz... Két nap Táncos Lajosnál. Do­kumentumfilm 20.50: Sárkánygyíkok. Román rövidfilm 21.00: Tv-híradó 2. 21.20; Pannónia Kupa. Nemzet­közi súlyemelőverseny 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYAI 19.30: Tv-hiradó 20.00: Vassal és arannyal. Román történelmi film 2. rész 21.15: Pár perc könnyűzene 21.30: Laboratórium ismeretter­jesztő műsor (ism.) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kamarahangverseny 23.00: Iürek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: időszerű események 22.00: Színművészeti magazin MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Szerelem receptje. Színes, szinkronizált szovje'. film. Há­romnegyed 6 és 8 órától: Amit tudni akarsz a szexről. (18) Szí­nes, szinkronizált, amerikai film- vígjáték. — Tarján vendéglő: A karatézó cobra visszatér. (16) Színes, szinkronizált japán kri­mi. — Kohász; Jób lázadása. '14) Színes magyar film. — Balassa­gyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától; Kína szindróma. (14) Színes, szinkronizált ameri­kai film. — Nagybátonyi Petőfi; A Tű a szénakazalban. (16) Szí­nes. szinkronizált angol kémfilm. — Pásztói Mátra: 25 millió fon­tos váltságdíj. Színes angol ka­landfilm. — Rétság: Övakodi a törpétől. (16) Színes szinkroni­zált USA fl’mvfo’áték — K«ste- renvei Petőfi- Ma«nnéle*. színes. szinkronizáH szoviet filmdráma. — Jobbágyi: A nrofi. (16) Színes, szinkronizált francia bűnügyi film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom