Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-06 / 55. szám

Ot bányásztanuló ürlbesen Vájárrá válni Ugyanabba a folyóba — Tudok én is tőlük tanul­ni — mondja az 52 éves bá­nyász a 15 esztendős bányász­palántákról — De csak úgy, a tarjáni Bodor István: a a leendő vájárok. „Azért, székvölgyi Szlovacsek Attila hogy a bányászok már kéz-, pedig — mint állítja — egye- detben többet kapjanak mint nesen szüleinek; anyjának és mások” — véli Mátyás Zsolt. ha közösen a megértésre nevelőapjának javaslata el- Érdekes lehet, hogy a kezdet iparkodunk. Lehet nekik olyan gondolatuk, amit nem vettem észre... Nem szóltak bele is lenére vállalta a vájárságot. én Mindig büszke?! — Az üzemvezetőség há­romnapos rábeszélésének ha- Huzamosabb idő után eb- tására vállaltam el, hogy én ben a tanévben megint van- foglalkozom a gyerekekkel — nak vájártanulók megyénk- mondja Ivády Antal, a vájár­ben. Számuk nem túl nagy: palánták mestere. a kétfős lemorzsolódás után . .. - -----­Mint az üzem vezetői ko- dolgozni, ameddig lehet, iog- jelenleg Öten okosodnak a ha- ő ay aki sza kárt etem , „ ... „ ° re-/f u __ zoueK, o az aki szakértelem- ialja össze Horvath Zoli. b en is, jellemben is, és a fia­után, távlatokban mire vágy­nak a kemény szakmát vá­lasztó fiatalok. — Szeretnék később to­vábbtanulni — meditál Füs­ti. — A technikumot végez­ném el. Azonkívül lakás, csa­lád kell. Kocsira nem annyira törekszek. Nem fontos. In­kább a normális családi élet fontos. Amiben nincs sok baj. — Én a bánvánál szeretnék tonyterenyei a ISZI-ben, illető­no ^Lt i i talok szeretetét tekintve is a Az alapos szakértését es je- legalkalmasabb erre a rend. entos testi erőt ügyességet kívül felelős megbízatásra. Öt virgonc fiúnak a bánya­beli oktatása, mozgatása az iskolapadban, másik héten a bányában igyekeznek elsa­játítani. — Ügy vigyázunk rájuk, mint a szemünk világára — mondják az üzemben. — Ná­lunk nagyon ügyesek, szorgal­masak. A kollégiumból nem ugyanezt halljuk róluk. Re­méljük, itt nem csak a szak­mát, hanem emberséget is ta­nulnak a dolgozóinktól. Az erőpróbáló foglalkozást — mint kiderül — egyikük sem szülői rábeszélésre vá­lasztotta. — Engem szerkezetilaka- tos-szakmára vettek fel. El is kezdtem az iskolát — szá­mol be Füsti József, aki a kisterenyei nevelőotthonban él. — De sokat hiányoztam, és vájártanuló lettem, mert kevesebbet kell bepótolni. — Nekem a faterom bá­nyász volt, de már elváltak anyámtól és lehet, hogy neru befejeztével adódik a kérdés: is tudja, én is bányászna* „Mennyire hatnak rátok ezek tanulok — meséli Horváth az intelmek?” Bodor Pista Zoltán zagyvarónai kamasz, mosolygósán visszakérdez: „A —■ Nekünk az osztályfőnt)- leikifröccsök ?” A fiúk cin­künk beszélt a bányáról. Tét- kosán derülnek válasz he- szett, mikor mondta, hogy a lyett... vagy válaszként? bányászok között nagy az összetartás Jei.Su eg — a tanuimanyi összetartás. ösztöndíj 410 forintja mellett „Ok . nem szóltak bele” — — havi 600 forint úgyneve- mondja szülei álláspontjáról zett „szerződéspénzt” kapnak — Továbbtanulni szeretnék, de ez attól függ — ráncolja a homlokát Mátyás Zsolt — hogy milyen lesz a bizi. — Nekem is a továbbtanu­lás fontos — bólint Szlova­csek —. meg az, hogy ne le gyek elzüllött. Bodor Pistának sincsenek nagyralátó tervei. je­lentékeny fegyelmezőkészsé­get, körültekintést követel. — Én azért vagyok büszke a mesteremre — közli min­den fellengzősség nélkül a romhányi Mátyás Zsolt —, mert nemcsak elmondja, mit kell tenni, hanem jól meg is mutatja, hogyan csináljuk. Ez jobban megragad az agyunk­ban! A gyakorlati szemponthoz a mester hozzáfűzi: — Azért azt is kérdezze meg tőle, hogy mindig büszke? Mert néha azok közül többen is fognak igenis haragszanak rám. Mert jelentkezni — így Mátyás azért ók még fiatalok, rákon- Zsolt. Az se mindegy... — Idén majdnem harmin­cán nyugdíjba mennek az üzemtől — mondja Ivády — Át kell adni a stafétabotot valakiknek. . — Voltunk iskolákban, két­száz gyerekkel beszéltünk, cátlanok. Azon vagyok, hogy a rendet meg kell tőlük kö­vetelni. És a rokons.renves mester formás bes„éaet kanyarít, amelyben felhívja a tanulók — Fontos nekünk. hogy jöjjenek mások is bányász­nak, mert nem mindegy, ha nincs szén, olaj — méri fel a helyzetet Bodor. — Nem mindegy' az se, figyelmét a bányászfiatalhoz esyedül dolgozunk-e a illő magatartásra. A beszéd segít .ton, vagy lesz, aki — lát a jövőbe Füsti. Az apró termetű kamaszok b'.ráti ugratások közepette nyomják fejükbe a sisakot, készülődnek a leszálláshoz. — Ugye, hogy a végére be­lejöttek — büszkélkedik fia­ival Ivády Antal. —• Nem olyan félénkek ezek! Látta, hogy csillogott a szemük? Molnár Pál II szölőmetszés művészete lésű tőkén kialakultak a ter­mőalapok, a telepítéstől szá­mított ötödik év tavaszán megkezdhető a termőre met­szés. A metszést — a metszé­si módot — a tőkék kialakí­tása után a termelési cél ha­tározza meg, s tulajdonkép­pen ehhez kell a begyakor­lottság és a szakértelem. Az igen erős vesszőket hozó tő­ke jó erőben van, jó a táp­anyag- és vízellátása. Az ilyen tőke nagyobb terhelést — több majdani fürtöt — is el­bír. Ha a tőkén vékony, rö­vid vesszők vannak, az arra utal, hogy túl volt terhelve, metszéskor tehát az előző évi­nél kevesebb rügyet és ter­mőcsapot kell rajta hagyni. Képünkön serény kezek végzik a téli metszést egy nagyüzemi szőlőtáblán. NEM IRIGYLEM a keres­kedelmi felügyelőket: alkal­manként unalmas lehet a munkájuk. Noha bizonyos fo­kig minden ellenőrzés más, mégis gyakran tapasztalhat­ják: igenis lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. A gyakorlat ugyanis igazolja, hogy évről évre visszaköszön­nek azok a gondok, melyek — szabálysértési eljárás ide, bír­ság, büntetés oda — szívósan tartják magukat. Ha újfent ezt állapították meg — joggal tették. Az el­múlt évben 630 alkalommal ellenőrizték a bolti kiskeres­kedelmét a helyszínen, s az ott szerzett tapasztalatok lajst­roma nemcsak életszagú, ha­nem maga az élet. Lehetne gondolkodni, vajon mi okozza a visszásságok rendszeres elő­fordulását, de hiábavaló idő­töltés az effajta meditáció: hasonlóan az okozatokhoz, az okok is örökzöldek: tisztesség­telen haszonszerzés, hanyag­ság, a zavarosban jó halász­ni elvnek gyakorlati megva­lósítása és a trehányság, amit általában a pénzhiánnyal iparkodnak magyarázni. Csakhogy a rendre feltárt fonákságok aligha okolhatók a szűkösebb gazdasági viszo­nyokkal. Kevés a tégla, a te­tőcserép, nem dühöng a bő­ség az építkezéshez szüksé­ges faanyagokban, ajtóban, A hiányt aztán a gyártók némelyike is „élvezni” pró­bálja, mint ahogyan megkí­sérelte — majd rajta is vesz­tett — a Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezet, vagy a Hajdúböszörményi Ipari Szö­vetkezet. Nyílászáróik csak a minőségi bizonyítvány sze­rint voltak kiválóak, megje­lenésükben annál kevésbé. Megér egy misét a magán divatárusok ügyködése. A ma­szekbutikokban mindenkor a legújabb divat szerinti hol­mikat kínálják, e tekintetben nem érheti szó a ház elejét. Rövid hordás, néhány mosás után azonban gyakran kény­telen rájönni a vevő, hogy a helyes kis ruha minősége bi­zony messze elmarad diva- vasni az tosságától. Készítőik, zömmel tervekben, kisiparosok, bizony inkább a kirakatnak, mint a vásárlónak dolgoznak. Más kérdés, hogy a megbízható minőségű kel­méből varró állami és szö­vetkezeti ruhaipar miért nincs jobban tekintettel arra, hogy csak vevői egy részének kon­zervatív az ízlése, mások vi­szont a sokszor szélsőségesen bolondos stílusnak hódolnak? meg. Ezzel aztán javaiésrtl ki is merült a szerződésesed vizsgálata, miután a vállalati, szövetkezeti központok in­kább az árubeszerzésiben se­gítik az üzletet, a helyszíni instruálásra, ellenőrzésre — kivált a fogyasztói érdekvé­delmet illetően — alig-alig szánnak energiát. Pedig volna miben vizsgá-J lódni. Hiszen abban az üzlet­ben, ahol Bikavér címen di- rekttermőfoől, répacukorból és kátrányból hamisított „vö­rösbort” adnak a vendég asz­talára, alighanem egyéb csa­lafintaságok is megesnek. S nemcsak abban... Ez az örök­zöld talán lassan hervadás- nak indul: több helyütt ol- idei üzletpolitikai hogy a szerző­désbe adó gazda erősíteni kí­vánja az üzlet szemmel tar­tását. Hiszen továbbra is aa ő tulajdona! A BOLTI RENDHEZ — a butikrendhez is! — hozzá­tartozik, hogy a kínált hol­mik beszerzéséről bizonylatot tudjon fölmutatni a kereske­dő. A magán divatárusok ablakban sem. A hiánynak alig-aiig rendelkeznek ilyen nyilvánvaló a gazdasági hát­tere, s enyhítésére is intéz­kedések születnek. Afölött azonban már bűn volna sze­met hunyni, hogy a hiányt némely telepek a saját ja­vukra kamatoztatják — heve­nyészett, szabálytalan minősé­gi osztályba sorolással, s ta­lán mondani is fölösleges az ilyetén képződött haszon ritkán köt ki a vásárló buk­szájában. A kisterenyei tele­pen például asztalosminősé­gűként adtak túl az építési deszkán, a romhányi telepen a csempe árát tornászták a megengedett fölé. igazolással. Eladójuk, a kis­iparos sem vesződik számla­készítéssel. Miért is fáradoz­na ilyesmivel, amikor ellen­őrzésre nemigen kell számíta­nia, vagy ha mégis, a követ­kezetes, szigorú szankció úgyis elmarad, ök legalább ' abban következetesek, hogy szolgálja a vevőt. A fegyasz­termékükhöz minőségtanúsí- tói érdekek őrzői is szolgála­tást, illetve használati utasí- töt teljesítenek — védik a vá­Tartósan üdén viruló jelerrt ség viszont a vásárlók meg­károsítása. Általában minden harmadik, negyedik próbavá­sárlás kifogásolható: a mé­rés szűk voltát a számolás bőségessége „ellensúlyozza”. A sunyi módszer alkalmazói ke­servesen tapasztalják, hogy kár a gőzért, az effajta takti­kázásra nagyon könnyű ráfi­zetni. S ha már „fizetésre” kerül sor, az bizony nem pár fillér, lehet a büntetés akár több ezer forint Is. ITT IS LE KELL SZÖGEZ­NI azonban, mert így reális a kép. hogy a kereskedelmi dolgozók többsége nem lépi túl a megengedett kereteket, s a szó nemes értelmében tást sem adnak — így aztán nincs is mit számon kérni rajtuk... Gyakorta kopogtatnak ke­reskedelmi felügyelők a szer­ződéses boltok ajtaján. Ta­valy 36 üzletet látogattak sárlót, ugyanakkor vigyáznak a tisztességes kereskedők be­csületére is. Nem kétséges te­hát, kik húzzák a rövidebbet: rajtuk aligha esik meg a szívünk! Sz. M. Valami nincs rendben A Nógrád megyei népi ellenőrök 1465 állampol­gár véleményét kérték egy vizsgalat kapcsán) az ügyfélfogadás rendjéről és az ügyintézői munka szín­vonaláról. A 600 megkér­dezett 98 százaléka meg­felelőnek tartja az ügyfél- fogadás rendjét. A leg­gyakrabban előforduló esetek egyharmada teszi szükségessé az ügyfelek személyes megjelenését, mégis a megjelentek 74 százaléka önszántából ke­reste fel a tanácsokat. El­enyésző számban jelennek meg a nyújtott ügyfélfo­gadási időben, a szomba­ti ügyelet idején sem je­gyezhettek sok ügyfelet a hivatalokban. A taná­csok két, még napszak­ban is eltérő időpontot jelölnek meg a behívá­soknál. ugyanakkor a vizsgálatban megkérdezet­tek 35 százaléka saját munkaidejében járt a szakigazgatási szerveknél. A régi időkkel ellentétben, amikor télen csend honolt a szőlőkben, napjainkban e zord évszakban is dolgoznak a szőlőművesek. Kezükben se­rényen csattog a metszőolló. mert jól tudják, hogy a tél utolsó napjaira be kell fejezi niük a szőlő metszését. Így ugyanis a tavasz érkeztéig a tőkék, venyigék kiheverik té­amelyet a termesztési cél (mennyiség, minőség, étke­zésre, bornak) határoz meg. így megkülönböztetünk rövid és hosszú metszést. E kétféle metszés bármelyik tőkemű- velésmódnál alkalmazható. A legelterjedtebb tőkemű- velésmód a bakművelés. Ki­alakítása úgy történik, hogy a telepítés után kihajtó vesz­„sebeiket”, s a vegetáció szőt a következő év tavaszán ii megindulásakor már nem „könnyeznek”. Ez a munka nagy gyakorlatot, szakértelmet kíván, hiszen a gondosan, szakszerűen vég­zett metszés nagymértékben befolyásolja az új esztendei terméseredményeket. A met­szésmód a szőlőtőke egyéves a tervezett tőkefej magassá­gában visszametszik, és két előretörő hajtást hagynak meg. E két hajtást azután a nyáron eltávolítják. A har­madik évben a két vesszőt 2—2 rügyre, az ezekből kihaj­tó négy hajtást a negyedik év­ben ismét 2—2 rügyre met- részeinek kezelését jelenti, szik vissza. Ha a bakműve­Tengeri szélturbinák Holland szakemberek a szélenergia hasznosításának új módját kutatják. A tervek szerint a tengerparton vagy a nyílt tengeren — a felszí­nen úszó, lehorgonyzóit mes­terséges szigeteken — hatal­mas szélmalmokhoz hasonló szélturbinaláncot építenek ki. Becslések szerint egy 150 szélturbinából álló erőmű annyi energiát termelne, mint egy 450 megawattos atomerő­mű. Szélcsendes időszakokban a turbinákat hagyományos energiahordozókkal tartanák üzemiben. A szélturbinák termelte vil­lamos áram 50 százalékkal többe kerülne a hagyományos módon előállítottnál, mert a terv megvalósítása igen költ­séges. A szakemberek azon­ban úgy számolnak, hogy ha sorozatban gyártanák a tur­binaláncot és kisegítő beren­dezéseit, a költségek lényege­sen csökkennének. Tanulmányozzák azt a le­hetőséget is. hogy a termelt villamos áramot nem juttat­nák vezetéken a szárazföld­re, hanem - elektrolízis út­ján — hidrogént állítanak elő a vízből, s azt szállítanák a partra csővezetéken. Ott azu­tán a hidrogént tüzelőanyag­elemekben használnák fel villamos energia előállítására. A szélenergia számos elő­nye közül a legfontosabb, hogy nem szennyezi a környe­zetet. A lehorgonyzóit szige­tek a hajózást sem veszélyez­tetnék jobban, mint a tenge­ri olajfúró tornyok. A szél­turbina-rendszer kiépítésének egyetlen hátránya csupán az lenne, hogy a turbinák mű­ködése zavarná a tv-álloimá- sok adását a környéken. Tizenkét esztendeje hűséges dolgozója az Ikladi Ipari Mű­szergyár berceli gyáregységének Kuszi Jánosné, aki naponta Bérről jár munkáját végezni a motorgyártó üzembe. Kiváló dolgozó kitüntetése pontos, becsületes tevékenységének ered­ménye, hibás termék nem kerül ki a keze alól. Munkatár­saival ifjúsági brigádot akar alakítani, hogy kollektívájukra a munkapadok mellett és a szabad időben is fokozottabban számíthasson a közösség. —4 kulcsár NÓGRÁD — 1984. március 6., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom