Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

Az Olasz Általános Munkásszövetség szervezésében A szakszervezetek eddigi legnagyobb megmozdulása Rómában Az olasz szakszervezeti mozgalom eddigi legnagyobb tüntetésére került sor szom­baton, az olasz fővárosban. Ez az első olyan tömegmegmoz­dulás, amely a szakszervezeti egység megteremtése, 1972 ót; az ellentétek jegyében zajlik: a kereszténydemokrata érde­keltségű CISL és a szocialis­ta irányítású UIL, valamint a CGIL kisebbségi (szocialista) szárnya beleegyezett a mozgó bérskála 3 százalékos csök­kentésébe és ezzel közvetlenül is előidézte a szakszervezeti szakadást. Az Olasz Általános Mun­kásszövetség (CGIL) szervezé­sében több százezer ember ér­kezett Rómába, azzal a szán­dékkal, hogy a kormány bér­csökkentő, inflációellenesnek minősített törvényjavaslata el­len tiltakozzon, annak teljes visszavonását, vagy alapos megváltoztatását követelje. A tüntetők új, hatásos foglalkoz­tatáspolitikát is sürgettek. A gazdasági elemzések arra utalnak, hogy a pénzromlás mértéke továbbra is 12 száza­lék körüli. Ugyanakkor kor­mánykörökben hideg zuhany­ként hatott a Nemzetközi Va­luta Alap előrejelzése, amely 13 százalékban jelölte meg az olasz inflációt az év végé­re. Mindez tehát más oldalról erősíti a szakszervezet és a baloldali ellenzék érvét: meg­alapozatlan a kormány terve, amely a bércsökkentésnél csak 10 százalékos inflációval szá­molt. Amerikai felderítőgépek Egyiptomnak Líbia a Biztonsági Tanácshoz fordult Líbia az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívá­sát kérte. Avad Burvin, Líbia állandó ENSZ-képviselője a BT elnökéhez pénteken írott levelében ítélte el az Egye­sült Államoknak Líbiával szembeni ellenséges és provo­katív lépéseit. Líbia provokatív lépésnek minősíti, hogy az amerikai kormány fegyvereket — AWACS felderítőgépeket — szállít Egyiptomnak, amelyek­kel kémtevékenységet folytat­hat és agressziót készíthet elő Líbia ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a BT tagjai hétfőn kezdenek nem hivatalos meg­beszéléseket és vitatják meg, hogy a szervezet milyen eljá­rást indítson a líbiai panasz nyomán. A BT tagjai ugyancsak hét­főn kezdenek konzultációkat a Líbiával szembeni szudáni vá­daskodásokról. Mint emléke­zetes, Szudán azzal vádolja Líbiát, hogy március 16-án, légitámadást intézett a Kar- tűm közelében levő Omdur- ban ellen. A légitámadásnak öt ember esett áldozatul. Az eseményt követően küldött az Egyesült Államok két AWACS felderítőgépet Egyiptomba, amelynek védelmi szerződése van Szudánnal. Tripoliban a támadás vádját határozottan visszautasítják- Az eseményhez kapcsolódó diplomáciai hír, hogy kétna­pos látogatásra Egyiptomba ér­kezett Ezzedin el-Szajed, a szudáni parlament elnöke, aki Dzsaafar Nimeri elnök üzene­tét adja át Hoszni Bubarak egyiptomi államfőnek. Kar­úimban tartózkodik Donald Rumsfeld, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja, aki előzőleg Jichak Samír iz­raeli miniszterelnökkel folyta­tott megbeszéléseket Jeruzsá­lemben. Tartományi választás az Tartományi választást tarta­nak ma az NSZK harmadik leg­nagyobb lélekszámú tartomá­nyában, a több mint kilenc­millió lakosú Baden-Württem- bergben. Mivel idén ez lesz az egyet­len választás a Német Szövet­ségi Köztársaságban, megkü­lönböztetett figyelem kíséri az erőviszonyok alakulását. Amennyiben a CDU elve­szítené abszolút többségét és az FDP ismét bejutna a tar­tományi parlamentbe akkor a bonni, központi kormányhoz Rendkívüli állapot Chilében Chilében péntek éjféltől az ország egész területére rend­kívüli állapotot léptettek élet­be. Az intézkedést bejelentő Sergio Anofre Jarpa belügy­miniszter azt állította, hogy ez „megelőző lépés” a társa­dalmi rend biztosítására. A TASZSZ hírügynökség tu­dósításában rámutatott: a mostani drasztikus népellenes intézkedések valódi célja az, hogy a chilei katonai vezetők megakadályozhassanak min­denfajta politikai rendezvényt, nyilvános gyűlést, és kijárási tilalmat rendeljenek el. A „rend biztosítása” ürügyén hozott hatósági intézkedések mindössze négy nappal előz­ték meg a politikai ellenzék és a szakszervezetek országos til­takozó napját. Chilében Salvador / Allende Népi Egység kormányának megdöntése óta lényegében rendkívüli állapot volt ér­vényben- Tavaly augusztus­ban a fokozódó rendszerelle­nes tüntetések hatására az ország katonai vezetői felol­dották a rendkívüli állapotot és látszatintézkedésekkel pró­báltak olyan helyzetet terem­teni Chilében, mintha demok­ratizálási folyamat kezdődött volna meg. A Pinochet-rend- szer most ismét a terror és az elnyomás eszközét kívánja be­vetni a fokozódó népharag megtörésére — állapítja meg a TASZSZ. NSZK-ban hasonlóan CDU—FDP kor­mány alakulna Baden-Würt- tembergben. Lothar Shath azonban, bízva 1980-as sikeré­nek megismétlésében, a vá­lasztási kampány során mind­végig valószínűtlennek nevez­te ezt a lehetőséget. I íiactt sygam « s/zx.b DIVAT '84. Ilyenkor tavasszal van a di­vatbemutatók évadja. Lon­donban sincs másként, felvo­nultatta új kollekcióját Ka­therine Hammet, az ismert di­vattervezőnő is. A divatpará­dén magas személyiségek is részt vettek, sorukban a mi­niszterei nők asszonnyal. Az első meglepetés akkor történt, amikor a manekenek még ki sem vonultak. Kathe­rine olyan pólóingben fogad­ta a vendégeket, amelyen fel­irat hirdette a legújabb köz­vélemény-kutatási eredményt: a britek 58 százaléka hatá­rozottan a rakétatelepítés el­len nyilatkozott. A Greenham Common-i nők bátor akcióit ismerve, nem kell jóstehetség hozzá: ez a divat minden bizonnyal nagy divat lesz Britanniában. —— ...»Ml II A hét 3 kérdése Milyen eredményekkel járt a lausanne-i Libanon-konfe­rencia? A legelégedettebbek a Gen­fi-tó partján fekvő svájci vá­ros szálloda- és étteremtulaj­donosai. A Libanon-konfe­rencia körüli sürgés-forgás alaposan fellendítette az elő­szezon különben szerény for­galmát. Ennek már hagyomá­nya lehet Lausanne-ban: e 1912-es olasz—török békeszer­ződés aláírása óta számos konferencia zajlott a város­ban, éppen „előszezonban”... A perdöntő természetesen mégis az, hogy az érdekelt felek hogyan nyilatkoznak Alighanem Berri, a síita Ama) (Remény) szervezet vezetője járhatott legközelebb a reá litásokhoz. Amikor kijelentet te: a libanoni nemzeti megbé­kélési konferencia nem ered­ményezett kudarcot, de nem is hozott teljes sikert. Fontos esemény volt, hiszen azér ülhetett egyáltalán össze mert előzőleg felmondták a tavaly májusban Izraellel kö­tött különbéke-szerződést. A szerződés érvénytelenítése pe­dig összefüggött a belső for­dulattal, azzal, hogy a kor­mányhadsereg drámai felbom­lása az erőviszonyok módo­sulását jelezte az ellenzék javára. Ami az eredményességi ol­dalra írható: a konferencia megerősítette a tűzszünetet, sorrendben a száznyolcvan­negyediket kilenc év alatt (a legújabb tűzszünet-statisztikát az 1975-ös polgárháború kez­detétől jegyzik.) Ennek elle­nére nap mint nap összecsa­pások híre érkezik Bejrútból, de úgy tűnik „hivatalosan” még életben levőnek tartják a megállapodást. Sőt, furcsa módon, a különböző ellenzé­ki fegyveres csoportok egymás közti hadakozása állítólag az­zal volt kapcsolatos, hogy egyes osztagok nem akarták komolyan venni a tűzszünetet. Pontosan nem részletezett, elvi egyetértés alakult ki a hadsereg átszervezésének szükségességében, de az igazi vita akkor kezdődik majd, amikor ennek mikéntjéről tárgyalnak. Hasonló a helyzet a legkeményebb dióval, a hatalom újrafelosztásával, s a felekezeti hatalmi szer­kezet átalakításával. Kiküld­tek egy harminckét tagú bi­zottságot, hogy hat hónap alatt dolgozzon ki javaslato­kat az alkotmány módosítá­sára. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a maronita vezetés lemondana hatalmi kiváltságairól, márpedig enél- kül nincs tárgyalási alap. Ezért az annyira sürgetett nemzeti egységkormány ügyé­ben sem történhetett előrelé­pés. Ezért nemcsak, hogy áttörés nem történhetett, de fennáll a veszélye annak is, hogy az ellentétek újra kiéleződ­nek, s az újabb felvonás, eset­leg véres felvonás kezdődik a libanoni színen. Bonyolítja a képet, hogy az alapvető szembenállás mellett bizonyos lazulás tapasztalható mind a jobboldal, mind az ellenzék táborában. A maronita poli­tikai vezetésben Amin Dzse- majel elnök és a szélsőséges milíciák parancsnoka Fradi Frem folytat több-kevesebb nyíltsággal polémiát. Míg a másik póluson Franzsié volt köztársasági elnök, az egyik nagyhatalmú maronita csa­lád feje látszott szakítani a ■orábbi szövetségeseivel. Akik­kel tavaly ősszel megalakí­totta a nemzeti megmentés frontját. Ugyancsak tűzpárbaj zajlott a szunnita Morabitun szervezet (libanoni nasszeris- táknak is nevezik őket), il­letve a síiták és a drúzok kö­rött. Jóllehet Lausanne-ban még mindig szövetségesek vonultak fel. A libanoni pol­gárháborús frontokon azon­ban nem először történtek ilyen meglepetésszerű „hely­cserék”. Talán érthető, ha ezek utón i Közel-Kelet avatott szak­értői is tartózkodnak a min­dennemű előrejelzéstől, vagy felelőtlen jóslástól. a libano­ni helyzet több esélyesnek tű­nik. Történt-e előrelépés a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokon? „Ismerkedési csúcstalálkozót” javasolt a héten Hammer, az amerikai üzleti élet nagy öreg­je, a vegyipar egyik multimil­liomosa, aki Lenin óta sze­mélyes kapcsolatban állt min­den szovjet vezetővel, s az elmúlt hetekben kétízben is magas szinten fogadták Moszkvában. A hivatalos Wa­shington máris elutasítóiig nyilatkozott, jóllehet az is ki­tűnt: történtek és a tények alapján, találkozó nélkül is ismerkedhetett a világ az ame­rikai külpolitikával. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások előtt például széltében-hosszában terjed­tek az alighanem kiszivárogta­tott hírek, hogy Washington új, konstruktív javaslatokat kíván tenni a holtpontról va­ló elmozdulás érdekében. A héten újra összeültek Bécs- ben, a múlt heti nyitány után immár érdemi megbeszélések­re, de az új amerikai javas­latok nem hangzottak el, sőt minden jel szerint a dolgok maradtak úgy, ahogyan eddig voltak. Stockholmban —, ahol most az eredetileg betervezett kéthónapos szünet tart, affé­le „gondolkodási szünetről” is beszélhetünk a konferenciák hagyománya szerint — válto­zatlanul nem látszik elmoz­dulás a korábbi amerikai ál­láspontról, amely lemaradt a technikai részletek, s minde­nekelőtt a szocialista orszá­gokban remélt felderítési le­hetőségek követelése mellett. A fegyverkezési verseny tart, s éppen a minap egy határo­zott hangvételű Pravda-cikk rámutatott az új amerikai ra­kétatervek veszélyes vonzatai- ra. Maga az amerikai külügy­miniszter is kijelentette: nincs szó arról, hogy az Egyesült Államok újabb kezdeménye­zésekkel, tervekkel álljon elő ebben a vonatkozásban.. Mindennek fényében ismét bebizonyosodott, hogy az a hangváltás, amely január óta az elnöki megnyilatkozások­ban jelentkezik, nyilván az el­nökválasztási év taktikájának jegyében történt. A Mondale— Hart versenyfutás még nem dőlt el, s azt sem lehet tudni, hogy a meghasonlott demok­raták mennyiben veszélyez­tethetik Reagan újjáválasz- tási ambícióit. Az viszont már­is nyilvánvaló, hogy a de­mokrata bírálatok is igazol­ták; az elnök leggyengébb pontjának ma a külpolitika tű­nik, s valószínűleg ezzel kap­csolatos a szavak „vágányál- lítása”. A szavak azonban sohasem elegendők, tettekre van szük­ség, s ezekre a legkézenfek­vőbb alkalmat a meglévő ke­let—nyugati tárgyalási fóru­mok nyújtanák. Tettek, va­gyis ésszerű, új amerikai meg­közelítési módok azonban még mindig nincsennek... Mi a helyzet a közép-ame­rikai válságterületen? Ma „választ” Salvador. s az idézőjel több mint jogos. A hazafiak bojkottálják az elnökválasztást, amelyen csak a jobboldali és még jobbol­dalibb jelöltek között lehet választani, s a terror nyo­masztó légköre, a halálbrigá- dok fenyegetése vet árnyékot az urnákra­A salvadori választási cécó nem függetleníthető a Nica­raguára nehezedő fokozott nyomással, s a közép-amerikai ország körüli feszültség növe­kedésével. Az ellenforradal­mi csoportok (kontrák) fo­kozták a behatolást, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy el­foglaljanak egy-két határmen­ti városkát, és „ellenkor­mányt” alakítsanak, amely segítséget, magyarul katonai beavatkozást kérne az Egye­sült Államoktól vagy az ame­rikaiakkal szövetséges szom­szédoktól. A harcok folynak, jelentős sandinista erőket irá­nyítottak a frontra, a forrada­lom védelmében, s nagy fi­gyelmet keltett a vietnami bejelentés: fegyverszállítások­kal segítik a veszélyeztetett Nicaraguát. A válság veszélytényezőit növeli, hogy a kontrák elak­násították a Nicaragua körüli vizeket. Korábban három ha­jó, köztük egy holland és egy panamai sérült meg, a héten pedig mágneses akna robbant a Luganszk nevű szovjet tar- tályhajó alatt. Szerencse a sze­rencsétlenségben, hogy a rak­tárrész és nem az olajtartá­lyok alatt. így is voltak azon­ban sebesültek a tengerészek között. Az eset komolyságát érzékelteti, hogy Gromiko sze­mélyesen nyújtott ót tilta­kozó jegyzéket a moszkvai amerikai nagykövetség kép­viselőjének, s az Egyesült Ál­lamokat tette felelőssé az in­cidensért Az ellenforradalmi alakulatok egyedül aligha hajthatták volna végre az ak­ciót, a szálak Washingtonba vezetnek, s bizonyítják az amerikai politika felelősséget. Réti Ervin MUNKANÉLKÜLISÉG Várakozók és reményvesztettek... Vietnami segítség Nicaraguának A világ országai közül első­ként Vietnam válaszolt Nica­ragua kormányának arra a március 13-i felhívására, amelyben a közép-amerikai ország vezetői fegyvereket és más katonai felszereléseket kértek az ország védelmére az amerikai intervenció elhárítá­sára. A Vietnami Szocialista Köz­társaság nagykövete Managuá- ban hivatalos nyilatkozatot adott át a kormányzó tanács­nak, és ebben Hanoi felaján­lotta segítségét. Katonai for­rások szerint a sandinista néphadsereg elsősorban légvé­delmi fegyvereket, repülőgépe­ket. aknaszedő hajókat kért. A listán szerepel még rádiófel­derítő berendezés és egyné­hány gyorsnaszád. Ez utóbbi­akra azért van szükség, hogy szembeszállhassanak az ellen­forradalmárok hajóival. A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) legújabb prognózisai azt állítják, hogy a tőkésor­szágokban nincs visszaút a teljes foglalkoztatottság arany­korához. A szakértők úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és az Angliában mutatkozó javulás ellenére 33 millió ember — vagyis a mun­kaképes korú lakosság 9 szá­zaléka — 1985 derekán hiába keres majd munkát. A kormányok felismerték, hogy az élénkülésnek nem lesz kellő ereje ahhoz, hogy kielégítse a munkahelyekre irányuló keresletet. A legne­hezebb helyzetben Nyugat- Európa államai vannak. Az előrejelzések szerint kontinen­sünk nyugati részén a jövő esztendő közepén az állásta­lanok száma meghaladja majd a húszmilliót. A kép nem is a jelenlegi helyzet és a közeli kilátások miatt sötét, hanem, mert egy régóta tartó, erősö­dő és a jelek szerint egyelő­re megállíthatatlan folyamat bontakozik ki. Amíg ugyanis az Egyesült Államokban 1973 —80. között 15 millió — eb­ből hétmillió a nettó növek­mény —, Japánban pedig há­rommillió munkahely léte­sült, addig a Közös Piac or­szágaiban 1970 és 1982 között egyetlen többletmunkahely sem jött létre. Különösen nagy problémák­kal kell szembenézniök a fia­taloknak. A statisztikai ada­tok szerint a Közös Piac or­szágaiban például a jelenleg mintegy 14 millióra becsült munkanélkülieknek a fele 25 esztendőnél fiatalabb. De egyes országokban ezt a szo­morú átlagot is örömmel fo­gadnák el saját valóságuk­nak. Angliában, Franciaor­szágban, Belgiumban például egész korosztályok készülnek kilépni az iskolakapun az el­helyezkedés minimális remé­nyével. Köztük természetesen nagy számban vannak diplo­mások, akiket különösen sú­lyosan érint, hogy a sok idő­be és pénzbe kerülő tanul­mányaik ellenére a társada­lomnak nincs igazán szüksé­ge rájuk. Igaz, sok országban ennek okát abban is látjuk, hogy az oktatási rendszer nem felel meg a korszerű köve­telményeket támasztó ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások igényeinek. Ezzel összefüggésben — bi­zonyos mértékig kivezető út­ként — sokan hangsúlyozzák: a következő években erősíte­ni kell az átképzési rendsze­reket, javítani azok program­ját. Nagy kérdés azonban, hogy a dolgozók hogyan fo­gadják ezeket a terveket. Az átképzéssel kapcsolatos ma­gatartásokat ugvanis nagy­mértékben befolyásolják nem­csak a várható elhelyezkedési lehetőségek, hanem a fizeté­sek alakulása is. Az eddigi felmérések szerint a szellemi dolgozók átképzés utáni kere­sete változatlan maradt, csak egyes esetekben nőtt, míg a munkásoké többnyire csök­kent. Sokan azt vallják, hogy a harminc év körüliek hajlani dók új ismereteket befogadni, megbirkózni az ismeretlen tan* anyaggal, a 45 éven felüliek már nehezen vállalkoznak er­re. Egyre több országban az ál­lástalanok számának mérsék­lésére a munkaidő-csökken­téssel, az úgynevezett osztott munkaidő bevezetésével kísér­leteznek. (Ez utóbbi lényege, hogy ugyanabban a munka­körben fél-fél munkaidőben két embert foglalkoztatnak.) Ezeket a megoldásokat azon­ban a szakszervezetek eluta­sítják, mondván, nem terem­tenek újabb munkahelyeket és hosszabb távon nem kínálnak igazi megoldást a munkanél­küliség gondjaira. A kormányok most fogad- koznak, hogy az inflációmér­séklése, a költségvetési defi­citek leépítése után minden erejüket a foglalkoztatottsági helyzet javítására összpon­tosítják. A baj csak az, hogy nincs egyetértés a már-már sorscsapásnak számító mun­kanélküliség tényleges okai­nak meghatározásában és még kevésbé van összhang a kivezető út felvázolásában, a konkrét tettek pedig egyre csak késlekednek. Egyértelmű, hogy a problémát nem lehet csak „mikrogazdasági’r szin­ten kezelni, mert a vállalatok képtelenek megbirkózni a tornyosuló feladatokkal. A kormányoknak a munkaadók­kal és szakszervezetekkel kö­zösen lehetne — és kellene — kidolgozniok a megoldásokat, amelyek természetesen csak­is kompromisszumokkal érhe­tőek el. Egy biztos: sürgősen csele­kedni kell, mert ebből a már- már valóban ördögi körből egyébként nincs kiút. Az ál­lástalanok kénytelenek visz- szafoeni fogyasztásukat, ami gátolja a munkaalkalmakat teremtő keresletélénkülést. Ugyanakkor mert kiestek a termelésből, a nemzeti terme­lés is csökken, vagy a lehet­ségesnél kisebb mértékben nő, ami ugyancsak meggátolja a gyorsabb növekedést. A tőkésországokban az ál­lástalanok serege várakozók­ból és reményvesztettekből áll, de már az utóbbiak van­nak többen. faragó András j 2 NÓGRÁD - 1984. március 25.» vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom