Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

A szovjet gazdasági kísérlet Végei ért a BKP országos értekezlete Vita a pártprogramtervezetről A minőség javítására kidol­gozott pártprogram terveze­tének vitájával folytatódott pénteken délelőtt Szófiában a BKP országos értekezlete. A 826 ezer bolgár kommu­nista képviseletében csaknem 3 ezer küldött tanácskozik második napja a szocializmus bulgáriai építésének kulcs­kérdéseiről, a minőség javítá­sának megnövekedett követel­ményeiről. A pártértekezlet felszóla­lói közül Hriszto Hrisztov külkereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a nyitott gazdaságú Bulgária számái'a elengedhetetlen a világszín­vonallal való lépéstartás. A miniszter sürgette, hogy te­remtsék meg a termelőválla­latok közvetlen értékesítési érdekeltségét a megfelelő sza­bályozók alkalmazásával, A bolgár gazdaság teljes kapa­citását olyan termékek gyár­tására kell felhasználni, ame­lyek versenyképesek és a külpiacokon is eladhatók. Alekszandr Petkov, az or­szágos agrár-ipari szövet­ség elnöke összegezte azokat az eredményeket, amelyeket, a közelmúltban értek el a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban a minőségja­vítás terén. Kitért arra is, hogy a megkésve és alacsony hatékonysággal elvégzett ag­rotechnikai munkák miatt a növénytermesztés termésho­zamai még mindig nem elég magasak, az állattenyésztés­ben a technológiai fegyelem alacsony szintje miatt nem kielégítőek az eredmények. Hozzáfűzte, hogy az élelmi­szeriparban sem csekély a veszteség. Véleménye szerint adottak a megfelelő anyagi és szervezeti feltételek ahhoz, hogy még az idén a gyakor­latban alkalmazzák a haté­konyabb új technológiákat. A BKP kétnapos országos értekezlete pénteken határo­zat elfogadásával és Todor Zsivkov zárszavával befejez­te munkáját. Nicaragua’ miniszter nyilatkozata A nép támogatja a forradalmat A Szovjetunióban az elmúlt 20 évben megháromszorozó­dott a termelési alapok érté­ke, az ipar jelentős gazdasá­gi erőt halmozott fel. Jól képzett káderek nőttek fel, nagy ipari rendszerek alakul­tak ki. Az irányítás formái viszont egészében véve, gya­korlatilag változatlanok ma­radtak. E nyilvánvaló ellent­mondás megszüntetése érdeké­ben kezdődött az idén ja­nuárban a gazdasági kísérlet — hangsúlyozta Dmitrij Uk- rainszkij, a szovjet állami tervbizottság osztályvezetője, az MTI munkatársának, Me- ruk Józsefnek adott nyilatko­zatában. A gazdaság irányításának korszerűsítését célzó kísérlet egyik lényegi eleme, hogy a központi tervezést a vállala­tok tevékenyebb részvételével erősítsék meg. A kísérletben két országos minisztérium: a nehézgépipari és az elektro­technikai; továbbá négy köz- társasági minisztérium: Be­lorussziában a könnyűipari, Ukrajnában az élelmiszeripari, Litvániában a helyi ipari, az Oroszországi Föderatív Köz­társaságban pedig a szolgálta­tóipari minisztérium vállala­tai vesznek részt. Dmitrij Ukrainszkij elmon­dotta, hogy a vállalatok al­kotó munkáját összhangba kell hozni az állami érdekek­kel, s ezért az eddigi meny- nyiségi mutatók többségét fel kell váltani hosszú távon ha­tó gazdasági szabályozókkal. E hosszú távú gazdasági norma­tívák alapján a vállalatok ön­állóan határozhatják meg és használhatják fel saját bér­alapjukat, ösztönzési alapju­kat és tevékenyen részt ve­hetnek a tervek előkészítésé­ben. A mutatók között a leg­fontosabb nem a terv száza­lékos végrehajtásának mérté­ke, hanem a népgazdasági igé­nyek kielégítésének mértéke lesz. Az új feltételek közepette — hangsúlyozta Ukrainszkij — szoros összefüggés áll fenn a vállalat munkája és az érte járó fizetség között. Ugyanak­kor vállalaton belül a bérezé­si és fizetési eszközök felhasz­nálásában megszűnik minden korlátozás. Ösztönzik a csök­kenő létszámmal való ter­melést, vagyis a megtakarított béralap a vállalatnál marad. Annak érdekében, hogy a vállalatok tevékenyen részt vehessenek a terv előkészíté­sében, a gazdasági normatívá­kat központilag az eddigiek­nél jóval előbb a vállalatok rendelkezésére bocsátják. — A kísérlet indulása ked­vező volt, jóllehet egyelőre csak két hónapról van szó — folytatta Ukrainszkij. — Meg­győzőbbek lesznek majd az első negyedév adatai. Minden­esetre elmondható, hogy a kí­sérletben érintett minisztériu­mok valamennyi vállalata . gyobb növekedési ütemet vállalt, mint a megelőző öt esztendő átlaga. A vállalatok döntő többsége 1984 elejére már megkötötte a szerződése­ket a fogyasztókkal és az alap­anyag-szállítókkal. Általában — mutatott rá az állami terv­bizottság osztályvezetője —. ez a folyamat elhúzódott és szer­vezetlenségre vezetett az üze­men belüli tervezésben, az új termékek gyártásának előké­szítésében. Az idén mindez szervezetten és a szokásosnál korábban történt meg. — Az a körülmény. hogy a gazdasági normatívák biz­tosítékokat jelentenek a mun­kabérek növelésére, lehetővé tette a vállalatoknak, hogy újszerűén szervezzék meg a bérfizetést, új prémiumrend­szereket honosítsanak meg, ami tovább ösztönzi a minő­ségi munkát. — A kötelezően előírt mu­tatók számának csökkentése, a termelés gondosabb előkészí­tése, a fogyasztókkal és a szállítókkal kialakított köz­vetlen kapcsolat lehetővé tet­te a munkatermelékenység nö­vekedését, az önköltség csök­kentését és a nyereség növe­lését. Ezek a mutatók az idén sokkal magasabbak, mint a korábbi években. Ez nagyon fontos körülmény, ami azt igazolja, hogy nem egyszerű­en a termelés mechanikus nö­veléséről, hanem hatékony­sága fokozásáról van szó. Az állami tervbizottságban úgy értékelik, hogy gyakorlatilag megkezdődött az állami érde­kek és a dolgozó kollektívák érdekeinek közelítése, vagyis a gazdasági kísérlet már kez­deti szakaszában „jól üzemel”. A kísérlet első értékelése is azt mutatja, hogy a népgaz­daság egyes ágazataiban — bár kedvezőek — eltérőek az eredmények. Míg a litván he­lyi ipari vállalatok közül februárban csak 4,8 százalék nem teljesítette a szállítási tervet (tavaly 33,3 százalék), addig az elektrotechnikai ipar­ban 48,3 százalék (tavaly 65 százalék). A továbbiakban az állami tervbizottság osztályvezetője elmondotta: a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kiszé­lesedett jogkörrel nagyobb mértékben élhetnek a nagy- vállalatok, a termelési egye­sülések. A kormány további pártok jelentkezését várja a novem­beri nicaraguai választásokra, az első szabad szavazásra az ország történetében — jelen­tette ki Carlos Tunnermann, Nicaragua közoktatásügyi mi- -nisztere, aki az Osztrák Szo­cialista Párt meghívására tar­tózkodik Ausztriában. A ni­caraguai minisztert fogadta Erwin Lánc külügy- és Kari Blecha belügyminiszter. Tun­nermann találkozik az" ellen­zéki Osztrák Néppárt és egy­házi segélyszervezetek veze­tőivel is. A katolikus politi­kus pénteki bécsi sajtóértekez­Az NSZK kormánya elkép­zelhetőnek tartja, hogy a Közös Piac júniusi csúcstalál­kozója előtt rendkívüli csúcs- találkozót tartsanak — jelen­tette ki pénteken Peter Bo- enisch bonni kormányszóvivő. Boenisch szerint azonban ennek az az előfeltétele, hogy addigra minden, nyitott kér­dést megoldjanak, így az ii tejtermelés nagyságát és a brit hozzájárulás mértékét, s a rendkívüli csúcson mát csak a kész dokumentumokat kell majd aláírni. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisztei ismételten óvott Nagy-Bri- tannia elszigetelésétől a szer­vezetben. Genscher egyrészt felelőtlennek nevezte az létén hangoztatta: nem két­séges, hogy a hagyományosan vallásos nicaraguai nép nagy többsége támogatja a forra­dalmat, mert annak céljait, az ország társadalmi, gazda­sági, szociális gondjainak meg­oldását össze tudja egyeztet­ni keresztény hitével. A for­radalmi kormány és a katoli­kus püspöki kar között is új párbeszéd alakult ki az utób­bi időszakban, s több püspök látja úgy: az ország népének kötelessége, hogy részt ve­gyen a politikai folyamatok­ban, így a választásokon is. A napokban megalakult a ilyen próbálkozásokat amelye­ket az NSZK a leghatározot­tabban vissza fog utasítani másrészt kilátásba helyezte a nyugatnémet—francia együtt­működés további erősítését. Dortmundban mintegy 15 ezer, az NSZK minden pqnt jától Összegyűlt paraszt tün­tetett a Közös Piac legutóbbi agrórmegállapodása, minde­nekelőtt a tejtermelés vissza­fogása ellen. A parasztszövet ség azt követelte, hogy a bon­ni kormány egyenlítse ki a parasztok mintegy kétmilli­árd márkát kitevő jövede­lemkiesését. Kiechle mező- gazdasági miniszter közölte, hogy a nyugatnémet kormány eleget tesz ennek a követe­lésnek. lasztania a szocialista és ka­tolikus szakszervezeteket, ame­lyek nem vesznek részt a szombati akcióban; nyilvánva­lóan megnyeri a bizalmi sza­vazást is és — úgymond — hatalmas vereséget mér az OKP tekintélyére. F.ómaí megfigyelők szerint Bettino Craxi azonban még ennél is messzebbre tekint. Gianfranco Pasquino függet­len baloldali szenátor szerint az Olasz Szocialista Párt, „balról” fokozatosan a politi­kai „centrum” felé tart. S ha az olasz kormányfő ezt tuda­tosan csinálja, akkor annak messzire ható következmé­nyei lehetnek: némelyek sze­rint „átrajzolódik” Olaszor­szág politikai térképe, s a jelenleg kis szocialista párt kihúzhatja a szőnyeget a ke­reszténydemokraták alól. A szocialista pártból a folya­mat végén meghatározó poli­tikai erő lehet, mint amilyen meghatározó erő volt a ke­reszténydemokrata párt — tavaly nyárig... A keresz­ténydemokraták nem találják igazi önmagukat Aldo Moro 1978-ban történt meggyilkolá­sa óta. Moro a kommunisták­kal való együttműködés híve volt. A tétek tehát nagyok Craxi számára, mint ahogy ellenté­tei sem kevésbé jelentősek az OKP-val. Az OKP és a CGIL szombaton Róma utcáin uevancsak megteszi tétjét. Időlegesen elveszíthetik azt—, de hosszabb távon csak a dol­gozókkal, a bérből és fizetésből élőkkel, a néppel lehet po­litizálni. Fodor György választásokat felügyelni hiva­tott független testület, s az induló pártok kivétel nélkül rendszeres műsoridőt kapnak az állami rádióban és televí­zióban — közölte a minisz­ter. A szavazásra egyébként sok külföldi megfigyelőt hív­nak meg, köztük a Szocialis­ta Internacionálé és a konzer­vatív pártok világszervezete, az IDU képviselőit, valamint a nemzetközi sajtót. Tunner­mann hangoztatta, hogy az amerikai kormány a válasz­tások kérdését csak ürügy­nek használja ahhoz, hogy folytassa „titkos”, valójában , nyílt katonai beavatkozását, az agressziónak 1983—84-ben már ezernél több halálos ál­dozata volt Nicaraguában. A miniszter cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy euró­pai szocialista országokból katonai tanácsadók vannak Nicaraguában. Ilyen vonatko­zásban 200 kubai kiképző nyújt segítséget a nicara­guai hadseregnek, de még fontosabb, hogy kétezer ku­bai tanító segít a Somoza- rendszertől örökölt írástudat­lanság felszámolásában. Az angolai kormány minde­nekelőtt azért tárgyal a pre­toriai rendszerrel mert az ország gazdasági helyzete vál­ságosra fordult, és a kilába­lásra csak akkor van esely, ha megszűnnek a dél-afri­kai támadások és felszámol­ják az UNITA ellenforradal­mi szervezetet. Az olajban, gyémántban gazdag Angola — hivatalos adatok szerint — idei költ­ségvetésének közel harminc százalékát, hozzávetőleg há- rommilliárd dollárnak megfe­lelő összeget kénytelen védel­mi célokra fordítani. Az országot olajkincse „tartja el” Nigéria mögött a volt portugál gyarmat Ango­la Fekete-Afri'. a második leg­nagyobb olajtermelője: tavaly közel 11 millió tonnát hoztak a felszínre. Exportbevételének 90 százalékát adja az olajki­vitel: ez évi 1,7 milliárd dol­lár. Egyes becslések szerint öt-hat éven belül az angolai olajkitermelés elérhetné a húszmillió tonnát is, de csak ha a belső helyzet megjavul. Az angolai olaj háromne­gyedét a Kabinda tartomány előtti atlanti-óceáni partsza­kaszon termelik ki a tenger­fenékből. Az amerikai Gulf Oil irányítja a munkát a So- nangol angolai állami válla­lattal együttműködve. A So- nangol 51 százalékban része­sedik a termelésből. Az an­golai olaj java részét az Egyesült Államok vásárolja meg. Ennek alapján Angola legfontosabb külkereskedel­mi partnere az Egyesült Ál­lamok. Ez politikai szempont­ból sajátos helyzetet teremt, hiszen Washington és Luan­da között még diplomáciai kapcsolatok sincsenek. Rá­adásul az UNITA ellenforra­dalmi szervezet amerikai tá­mogatást is kap. A volt portugál gyarmat 1975-ben, függetlenné válása­kor, örökölte gazdaságának Készülnek az űrhajósok Az előkészítés utolsó fázi­sában levő szovjet—indiai kö­zös űrrepülés kijelölt részt­vevői pénteken a bajkonuri űrrepülőtérre utaztak — er­ről adott hírt a TASZSZ hír- ügvnökség. Elutazásuk előtt az arra il­letékes bizottság kijelölte, me­lyik csoport jön elsőként szá­mításba, s melyik lesz való­színűleg a tartalék. A döntés szerint az eísfi Jurij Malisev csoportja: en­nek parancsnoka Jurij Mali­sev, a Szovjetunió Hőse, aid 1980-ban tett már űrutazást, Gennagyij Sztrekalov fedél­zeti mérnök, a Szovjetunió Hőse — ő kétszer járt már a világűrben 1980-ban, illetve 1983-ban —, s Rakes Sarma indiai űrhaiós-kutató. A második — egyelőre tar­taléknak számító — csoport parancsnoka Anatolij Berezo- voi, aki első útián 1982-ben Valentvin Lebegyevvel re­kordidőt. 211 napot töltött a világűrben. Georgij Grecsko. a Szovjetunió kétszeres hőse, aki 1975-ben indult első űr­utazására, valamint Ravis Malhotra indiai űrhajós-kuta­tó. A végső döntés arról, me­lyik csoport indul majd a leg­közelebb? jövőben az űrállo­másra, Baikonúrban születik meg a* befejező edzések után. Karibi hadgyakorlat Az Egyesült Államok hadi­tengerészeti, légi és száraz­földi erői egy hónap múlva nagyszabású hadgyakorlatot tartanak a Karib-tenger tér­ségében, az Atlanti-óceánon, sőt Kuba területén is — kö­zölte csütörtökön Washing­tonban, a hadügyminisztéri­um. Az „Óceán Venture 84” fe­dőnevű hadgyakorlatban több mint harmincezer amerikai katona vesz részt. Nyugathoz kötöttségét. Ango­la, amelyet marxista—leni­nista párt, az MPLA-Mun- kapárt vezet, azóta széles kö­rű gazdasági kapcsolatokat épített ki a szocialista orszá­gokkal. Az együttműködés egyik legfontosabb terület» az, hogy a szocialista orszá­gok szakembereket küldenek Angolába. A külkereskede­lemben azonban nem történi nagy változás: Angola ex- portjának-importjának nyolcvan százaléka tőkésor­szágokkal bonyolódik le. Angola az Egyesült Álla­mokon kívül elsősorban a közös piaci országokkal ke­reskedik, de fejlődik kapcso­lata Japánnal, Brazíliával és a volt gyarmattartóval, Por­tugáliával is. A nyugati vál­lalkozók azonban óvatosak, riasztja őket az, hogy a bel­biztonsági helyzet rossz, a terrorakciók miatt számos tartományban akadozik a ter­melés, a közúti és a vasúti forgalom. A dél-afrikai tá­madások és az UNITA ellen- forradalmi szervezet szabo­tázsakciói miatt az infra­struktúra, a közművek, a köz­lekedés állapota, csak rom­lott, a függetlenné válás óta, Az ipari és a mezőgazda- sági termelés színvonalát rontja, a szakemberhiány. Eleve kevés az angolai szak­ember, s közülük is túl so­kat kellett mozgósítani a honvédelmi feladatokra. Angolának még soha nem volt ennyire szüksége ari’a, hogy békében élhessen, es végre komolyan hozzáfoghas­son a gazdaság fejlesztéséhez. A Pretoriával kötött megál­lapodástól, a dél-afrikai csa­patok Dél-Angolából való ki­vonásától azt várják, hogy a külső fenyegetettség megszű­nik, s így összpontosítani le­het az ellenforradalmárok le­verésére. Úgyhogy Angolában még mindig nem jöhet el a teljes béke ideje. OLASZORSZÁG: Tétek és ellentétek Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt vezére, aki csak tavaly foglalta el a mi­niszterelnöki bársonyszéket, kockázatos politikai szeren­csejátékba kezdett: a tétek nagyok, „nyerni” sokat lehet — de hosszabb távon bizton számíthat arra, hogy a vég- elszámolás számára negatív eredménnyel végződik. Szombaton több mint fél­millió embert várnak Róma utcáira: az Olasz Kommunis­ta Párt és az Olasz Általá­nos Munkásszövetség azért szólította fel tiltakozásra tag­jait, mert a kormány — nem először és nem is utoljára — megint a munkásokkal, alkal­mazottakkal, a kisemberekkel akarja megfizettetni nemcsak a világgazdaság nyomorúsá­gos állapotából fakadó terhe­ket, hanem az olasz gazdasá­gi politika hibáinak következ­ményeit is. „Scala mobile” — azaz moz­gó bérskála — kiharcolása az olasz szakszervezetek, az OKP munkájának egyik nagy si­kere volt. Az akkor még egy­séges szakszervezetek ugyanis elérték, hogy a béreket és fizetéseket az infláció növe­kedésének mértékével együtt, azzal összhangban emelik Olaszországban. Az ötpárti koalíciós kor­mány most ezt a „Scala mo­bilét” akarja alaposan meg­kérdőjelezni, azaz a dolog lé­nyegét tekintve: meghagyni a „bérskálát” — de megfosz­tani „mozgó” jellegétől. Az amúgy sem túlságosan fényesen élő olasz átlagem­ber — nem szólva az átlag alatt élőkről — tudatában van a tétnek: hiába tűzi ki célul az olasz kormány az inf­láció visszaszorítását — ha ez nem sikerül, akkor életszín­vonala drasztikusan esik. Ha pedig az olasz kormánynak sikerül rögzítenie (!) a moz­gó bérskálát, akkor még jo­ga sincs, hogy jogos béreme­lését követelje. A kormány azt mondja, hogy a mozgó bérskála maga is az infláció — tavaly 15 százalékos — egyik forrása. Az Olasz Kommunista Párt viszont felteszi a kérdést, mi volt élőbb: a mozgó bérskála — vagy az infláció, az azt előidéző rossz gazdaságnolifi­ka, a tucatnyi kormánnyal változó tucatnyi „nagy elkép­zelés” az olasz gazdaság meg- gyógyítására? Nem lenne ta­lán itt az ideje, hogy az olasz kormány felhagyjon a tüneti kezeléssel és nekilásson a gyökeres gyógyításnak? És nem talán a masát baloldali­nak valló szocialista párttól várható el, hogy ügyeljen a dolgozó emberek életszínvo­nalának megőrzésére? Sem az OKP, sem az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) érdemi választ nem kapott ezekre a kérdésekre, s a kormány szándéka láttán ezért szólította szombatra az utcára az embereket. Meg kell jegyezni azonban: az OKP most tiltakozni, tün­tetni akar — de előtte fel­ajánlotta Bettino Craxinak az együttműködést ahhoz, hogy megtalálja a választ a nagy kérdésekre. Craxi elu­tasította ezt. Sőt: szerdán a szenátusban bizalmi szavazásra terjesztet­te elő „takarékossági” prog­ramját. Tehette ezt bizalom­mal, hiszen kényelmes több­séggel rendelkezik. Ezért szá­mára nem is a bizalmi sza­vazás kimenetele a tét. Olaszország második világ­háború utáni realitásához tar­tozik, hogy nincs olyan po­litikai erő, amely hosszabb távon sikeresen politizálhat a nyugati világ legnagyobb kom­munista pártja ellen. Nem az elvont pártról van szó termé­szetesen, hanem azokról a milliókról, akiknek érdekeit ez a párt képviseli. Ezt a re­alitást mindeddig a keresz­ténydemokratáktól kezdve minden jelentősebb erőig töb- bé-kevésbé elismerték. Bettino Craxi most az OKP- val való nyílt konfrontációt választotta. Úgy tűnik rövid távon sikerre számíthat: si­került a kommunista Irányí­tás alatt lévő CGIL-ről levá­2 NÖGRÁD - 1984. március 24., szombat < Közös Piac rendkívüli csúcs előtt? Angola: A gazdaság szorítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom