Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

Spanyol pártköldöttség Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására már­cius 13—20. között látogatást tett hazánkban a Spanyol Kommunista Párt küldöttsé­ge, Santiago Alvareznek, a Központi Bizottság tagjának vezetésével. Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta a delegációt, amely a magyar gazdaságpolitika tapasztala­tait tanulmányozta. A Spanyol KP képviselői­vel megbeszélést folytattak Ballai László és Horn Gyula a KB osztályvezetői, Horváth Ferenc, a KB osztályvezető­helyettese, továbbá az Orszá­gos Tervhivatal, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal, az Ipa­ri Szövetkezetek Országos Ta­nácsa és a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa veze­tői. A küldöttség vidéki programja során ellátogatott Heves és Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyébe. (MTI) Jordánia királynéja birálja az Egyesült Államokat és Izraelt Nur jordániai királyné hét­főn Washingtonban egy kül­politikai társaság rendezvé­nyén élesen elítélte az em­beri jogokat durván sértő Iz­raelt és az őt támogató Egye­sült Államokat. Husszein ki­rály felesége felszólította Wa­shingtont : akadályozza meg, hogy Izrael rendszeresen megsérthesse a megszállt arab területeken élő másfél millió palesztin emberi jogait. A 32 esztendős, amerikai születésű királyné kijelentéseit a ren­dezvény résztvevői nagy tét-, széssel fogadták. Mint jelen­tettük, maga Husszein király az elmúlt napokban két in­terjúban szintén szókimondó- an bírálta Washington közel- keleti politikáját Nézeteltérések a nemzeti megmentés frontban A libanoni ellenzék egysé- egyeduralommal szemben szer­iét súlyos csapás érte azzal, hogy a maronita keresztény Szlimán Franzsijé volt köz­tárasági elnök a háromtagú vezetőség egyik tagja szakí- t' a múlt év júliusában vezett egységfront programja. Átütő sikerként könyvelhetik el ugyan az Izraellel kötött alku érvénytelenítését, de az izraeli megszállás felszámo­lása még minden bizonnyal alakult nemzeti megmentés kitartó harcot követel. A ma­fronttal, nemlétezőnek nyil­vánítva a hazafias erők szé­les alapokon nyugvó szövet­ségét. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt el­nöke, a front másik vezetője elismerte, hogy Franzsijé tá­vozásával meggyengültek az ellenzéki pozíciók, „felrob­bant” a nemzeti megmentés frontja. Az általános meglepetést kelt,ő fejlemény a lausanne-i megbékélési konferencián, a libanoni polgárháborús vál­ság kritikus időszakában kö­ronita burzsoázia kiváltságait a szentesítő, elavult politikai rendszer reformja — a la­usanne-i konferencia tanúsá­ga szerint — elkeseredett el­lenállásba ütközik: fenáll a veszélye annak, hogy az el­lenzéki egység megbomlása a fegyveres úton kivívott sike­rek politikai eróziójához ve­zet. Franzsijé valójában azért került szembe koalíciós part­nereivel, mert nem értett egyet a saját elképzeléseit meghaladó, „szélsőséges” kö­vetkezett be, akkor, amikor vetéléseikkel. Hevesen ellenzi csak részben valósult meg az a hagyományos felekezeti izraeli—libanoni különmegél- struktúra felszámolását, min- lapodással és a falangista denekelőtt a maronita állam­fő hatalmának korlátozását, a szunnita mohamedán minisz­terelnök hatáskörének bővíté­sét. Dzsumblatt főként azzal a szándékkal szorgalmazta a maronita Frc.nzsijé bevonását az ellenzéki frontba, hogy mo­hamedán felekezeti tömörü­lés helyett nemzeti jelleget kölcsönözzenek neki. Franzsijé annak idején egyik alapítója volt a libanoni front néven ismert jobboldali pártszövet­ségnek, de a falangista párt­tal támadt konfliktusa miatt kivált belőle. A konfliktus ké­sőbb vérbosszúvá fajult, mél­tán falangista milicisták csa­ládostól lemészárolták egyik fiát. A maronita kiváltságok védelmében Franzsijé Amin Dzsemajel államfőn és Pierre Dzsemajel falangista pártve­zéren is túltett, s kivívta Ca­mille Samunnak, a Nemzeti Liberális Párt elnökének egyetértését. A kudarc árnyéka az EGK-csúcson Az athénihoz hasonló újabb súlyos kudarc árnyéka nehe­zedik a nyugat-európai kö­zösség formányfőinek tanács­kozására. A kormányfők éjfé­lig folytatták tanácskozásukat az első napon — eredmeny nélkül. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök az első napon — középpontba állítva a brit költségvetési hozzájárulások aránytalanságának kérdését — megbénított minden egyéb vitát. London szerint állan­dó visszatérítési mechaniz­must kell kialakítani, ameiy megakadályozná, hogy egy tagország bizonos határon túl „tiszta befizetővé” váljék. Mitterrand francia elnök olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a tagországok kö­zösségi célokra átengedett Sharpeville emléke Vannak városok, települé­sek, amelyek neve immár szimbólumnak számít. Ausch- witzot, Coventryt, Hirosi­mát, Oradourt vagy Lidicét nern lehet anélkül említeni, hogy azonnal fel ne idéződjön bennünk a második világhá­ború vérzivatara, tengernyi szenvedése, ártatlan áldoza tainak milliói. Sharpeville és Soweto neve napjainkra ugyanígy fogalommá vált: a fajüldözés, a faji megkülön­böztetés elleni küzdelem szimbólumává. Csaknem negyedszázada, pontosabban huszonnégy esz­tendeje 1960. március 21-én Sharpeville dél-afrikai bá­nyászvárosban többezer szí nes bőrű tüntető vonult az utcákra. Elsősorban az úgy­nevezett belső útlevél — a szabad mozgásukat, költözé­süket korlátozó, a négerek számára kötelezővé tett do­kumentum — eltörlését köve­telték, ám tiltakozásuk nyil­vánvalóan a pretoriai apart­heid rendszer egésze ellen >s irányult. A durva kizsákmá-_ nyolás és a gettó kilátásta­lan nyomora ellen. A feketé­ket a boltokból, szállodákból, mozikból kitiltó táblák ellen, a számukra külön padot, kü­lön buszülést kijelölő ren­delkezések ellen. A hatóságok barbár ke­gyetlenséggel reagáltak, át­érezve a tiltakozás e többé- kevésbé tudatos jellegét, azt a roppant veszélyt, ami az elégedetlenség elharapódzasa nyomán a fehérek kiváltságos rendszerét fenyegetheti a Dél­afrikai Köztársaságban. A csendőrök tűzparancsot kap­va a békés felvonulók közé lőttek: a sortűz több mint hetven halálos áldozatot kö­vetelt. százak sebesültek meg E tömegmészárlásra emlé kezve döntöttek ai Egyesül! Nemzetek Szervezetének XXI. közgyűlésén úgy, hogy már­cius 21-ét a faji megkülön­böztetés felszámolásáért ví­vott harc nemzetközi napjává nyilvánítják. A világszervezet — amelynek már alapokmá­nya is minden nemzet köte­lességévé tette a fajüldözés elleni küzdelmet — azóta is számos olyan határozatot ho­zott, amelyben a fajüldözést, a bőrszín vagy a származás alapján történő megkülönböz­tetést nemzetközi jogi bűncse­lekményként minősíti. Nem kétséges, a fajüldözés, csak­úgy, mint a népirtás, való­ban az egész emberiség elle­ni bűntett. Ám az ellene fo­lyó harc nem szorítkozhat csupán ünnepélyes deklará­ciókra, a szolidaritás mégoly fontos akcióira. Hiszen jó! tudjuk: Dél-Afrika az utolsó olyan ország, ahol az apart­heid az állami politika alap­ja, évtizedek óta ellenszegül az ENSZ sorozatos rendelke­zéseinek, a nemzetközi elíté­lésnek. Márpedig az „utol­só fehér bástya” nem tarthat­ná magát, ha nem élvezné a geopolitikai-stratégiai és gaz­dasági érdekekre hivatkozó jó néhány nyugati ország tá­mogatását. Emiatt maradha­tott fenn a szégyenteljes rendszer, emiatt dördültek el később Sowetóban is a fegy­verek, s emiatt húzódik Na­míbia sorsának rendezése is. A fajüldözés elleni harc ugyanakkor nem szorítkozhat csupán Dél-Afrikára. Hiszen a faji megkülönböztetés nyílt vagy jóval burkoltabb meg­nyilvánulása az is, ami szá­mos államban a négereket, a kizsákmányolt vendégmun­kásokat, az elenyésző kisebb­ségbe szorult őslakosságot sújtja. Sharpeville-re emlé­kezve az ő sorsukra, az ő küzdelmükre, is gondolni kell. Sz. G. NÓGRÁD - 1984. március 21.. szerda többletérték utáni adóbevéte­lei a jelenlegi általános egy százalék helyett változzanak annak függvényében, mekko­ra részarányt képvisel az ille­tő tagország összterméke a közösség egészében. A francia javaslat egyben szigorú költ­ségvetési fegyelmet is ajánl: a kormányok és a közösségi szervek minden évben közö­sen és előre állapítsák meg mekkora összeggel nőhetnek o közös kiadások, és ezen be­lül a mezőgazdasági kiadá­sok sem nőhetnének gyor­sabban, mint az egyéb cél­ra fordított összegek. „A teherviselés arányta­lanságainak kiküszöbölése és a kiadások féken tartása nem mehet annak rovására, hogy a közösség új közös te­vékenységekbe kezdjen, és fokozottabb összefogással ve­gye fel a versenyt technoló­giai téren az Egyesült Álla­mokkal és Japánnal” Írország — amint Garret Fitzgerald miniszterelnök ki­fejtette — ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetgazdaság jöve­delmének 9 százalékát adó tejtermelést növelhesse, a ko­rábban közösen javasolt csök­kentés helyett. Ezzel kérde sessé tette a mezőgazdasági reformra kialakult „megálla­podáscsomagot”. A közös kassza növelése — a mező­gazdasági megállapodás másik feltétele — szintén teljesen nyitott. Befejeződött a „Szojuz—84" gyakorlat Március 12—20. között a Bolgár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság területén, a Szovjetunió dél­nyugati körzeteiben és a Fe­kete-tengeren a szövetséges hadseregek és flották „Szo­juz—84” fedőnév alatt közös parancsnoki és törzsvezetés! gyakorlatot tartottak. A gya­korlaton a szövetséges had­seregek és flották csapatai­nak vezetésével és törzseik együttműködésével összefüg­gő kérdéseket dolgoztak fel, közös harctevékenység meg­vívása esetén. A gyakorlat bebizonyította, hogy a tábornokok, tengerna­gyok és tisztek hadműveleti­harcászati felkészültségének színvonala emelkedett. A gya­korlat elősegítette a maga­sabb szintű törzsek munkájá­nak fokozottabb összeková­csolod ását, a csapatok és flot-, taerők vezetési formáinak tö­kéletesítését, a testvéri had­seregek személyi állománya közötti fegyverbarátság erő­södését. A gyakorlaton — amelyet Viktor, Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek fő- parancsnoka vezetett — a ki­tűzött célokat elérték. A „Szojuz—84” gyakorlaton résztvevő törzsek és jelzőcsa­patok visszatérnek elhelyezé­si körleteikbe. (MTI) Willi Stoph életrajza Willi Stoph. az NDK Mi- tagja az NSZEP KB-nak; nisztertanácsának elnöke 7950-től 1953-ig a KB titká­1914. július 9-én született ra volt, majd 1953-tól az Berlinben, munkáscsaládban. Az általános iskola befejezé­se után kőművestanuló volt, később építőipari techniku­mot végzett, majd technikus­NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja lett. 1952-ben választották a Miniszterta­nács tagjává; 1955-ig belügy­miniszter, a következő öt ként dolgozott. Fiatalon be- esztendőben nemzetvédelmi kapcsolódott a munkásmozga­lomba: 1928-tól számos tiszt­séget töltött be a Német Kommunista Ifjúsági Szövet­ségben, és a szakszervezetben. A Német Kommunista Párt 1931-7~en vette fel tagjai so­rába. A következő esztendők­ben aktívan tevékenykedett az illegális antifasiszta ellen­állási mozgalomban. Willi Stoph a fasizmus le­verését követően különböző miniszter, és egyúttal a Var­sói Szerződés egyesített fegy­veres erői főparancsnokának helyettese volt — vezérezre­desi, illetve hadseregtábor­noki rangban. 1954—62 kö­zött a minisztertanács el­nökhelyettese, majd két évig első elnökhelyettese, 1964-től 1973-ig pedig elnöke volt. A miniszterelnök 1950 óta a népi kamara képviselője. 1563—64-ben az államta­fvnkciókban dolgozott a párt- nács tagja, majd kilenc esz­és államapparátusban, min­denekelőtt az ipar és az épí­tésügy területen, valamint a nemzeti néphadsereg meg­szervezésében. 1945-ben a Szabad Német Szakszervezett tendeig az államtanács elnö­kének helyettese, 1973. októ­ber 3-tól pedig elnöke lett. Willi Stophot 1976. október 29-én az újjáválasztott népi kamara felmentette az al­Szövetség tagja lett. A kő- lamtaná.cs elnökének tisztsé­vetkező két évben a Német Központi Iparigazgatás építő­anyagipari és építőgazdasági osztályának vezetője, majd — 1947—48-ban — az alap­anyagipari főosztály vezető­je volt. ge alól, és megválasztotta az NDK Minisztertanácsának el­nökévé. Willi Stoph legutóbb 1982. júniusában, az Erich Ho- necker vezette párt- és kor­mányküldöttség tagjaként A miniszterelnök 1950-től járt Magyarországon. Kubai—angolai közös közlemény Havannában közös közle- cionalista katonai kontingens ményt adtak ki hétfőn Dos fokozatos visszavonását — Santos angolai és Fidel Castro hangzik a közlemény —, ha kubai államfő tárgyalásairól, érvényt szereznek az alábbi amelyeken megállapodtak az feltételeknek: Angolában állomásozó kubai csapatok kivonásának feltéte­leiben. A közlemény szerint az an­golai kormány folyamatosan, részletesen tájékoztatta a ku­bai kormányt azokról a ta­nácskozásokról, amelyeket a Dél-afrikai Köztársasággal és az Egyesült Államokkal foly­tatott. Ezek során Angola, alapelvei fenntartásával, azt kívánta elérni, hogy tárgya­lásos megoldást találjanak az évek óta húzódó konfliktusra, és olyan feltételeket teremt­senek, amelyek között a lehe­tő leghamarabb megvalósítha­tó a Biztonsági Tanács 435. számú határozata és vele Namíbia függetlensége. A közlemény részletesen foglalkozik az Angolában ál­lomásozó kubai csapatok ki­vonásának feltételeivel. A két ország kormánya utólag elítélte az Egyesült Államok­nak és a Dél-afrikai Köztár­saságnak azt az irányvonalát, amely összekapcsolja Namí­bia függetlenségét a kubai csapatok Angolából való ki­vonásával. Akkor fogják kez­deményezni a kubai interna­1. A dél-afrikai csapa­tok egyoldalú visszavonása Angola déli részéről. 2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1978-as, 435. szá­mú határozatának szigorú végrehajtása, Namíbia függetlenségének megva­lósítása, a dél-afrikai csa­patok teljes kivonása az országból, mivel azcl: tör­vénytelenül tartják meg­szállva a délnyugat afrikai területet. 3. A közvetlen agresszió és az agresszióval való fe­nyegetés minden formájá­nak beszüntetése Angola ellen a Dél-afrikai Köz­társaság, az Egyesült ál­lamok és szövetségesei ré­széről. A közlemény szerint elen­gedhetetlen feltétel az is, hogy — a Dos Santos elnök által tavaly augusztusban megfo­galmazott angolai álláspont­nak megfelelően — a Dél-af­rikai Köztársaság, az Egyesült Államok és szövetségesei ezentúl ne nyújtsanak segít­séget sem az Unita-nak, sem más angolai ellenforradalmi szervezeteknek. A két német állam viszonya Szakítószilárdság A magyar tévé képernyőjén pítés előttire és az azt köve- egyik este megjelent Helmut tőre. De hadd fűzzük ehhez Kohl, az NSZK kancellárja, amint barátságosan fogadja Erich Honeckert, az NDK Ál­lamtanácsának elnökét. A moszkvai tudósításokban lát­hattuk ezt a rövid részletet: Jurij Andropov temetése után ugyanis egy sor vendég nem­csak a szovjet vezetőkkel tár­gyalt, hanem egymással is. mindjárt hozzá, hogy az NDK és az NSZK kapcsolatainak szakítószilárdsága jól viselte a próbatételeket. Tavaly az év során való­ban több mint meglepő ese­ményekről szerezhettünk tu­domást. Franz Josef Strauss, aki évtizedek óta a szocialis­ta német állammal szembeni csak a hangnem mérsékelt, a tények is meggyőzőek: a két rjémet állam gazdasági cse­réjének továbblendülése mel­lett előkészítettek egy kör­nyezetvédelmi és postai meg­állapodást, az NDK jóindula­állítják fel a Pershlng-raké- tákat az NSZK-ban. Ez utób­bi célt nem sikerült elérni, s ezáltal szaporodtak földré­szünkön a feszültségi elemek. Válaszul az NDK-ban ts el kellett kezdeni a rakétatelepi- tés előkészületeit. Tehát a két német állam viszonya ismét feszültségfor­rássá lett? Nem. S hogy mi­ért nem, azt Erich Hooecker nemrég egv beszédében ">eg is magvarázta. A nemzetközi Ezek között a legérdekesebb, vádaskodások egyik fő zászló­európai szemmel az egyik leg­fontosabb ez a találkozó volt. vivője volt, először személye­sen foglalt állást amellett, A két órát mindketten hasz- hogy az NDK egvmilliárd már­nosnak minősítették. Ez volt a két vezető első eszmecseré­je, amióta a jobboldal vette át az NSZK-ban a kormány- rudat. MEGLEPŐ ESEMÉNYEK Amikor a Kohl vezette Ke­reszténydemokrata Unió és Strauss Keresztényszociális Uniója kapta kézbe Bonnban a gyeplőt — gyakorlatilag 1982 végén —, mindenki azt liak számára. BONNI ÉS BERLINI MEGFONTOLÁSOK Mi volt mindennek az oka? A nyugatnémet jobboldal felmérte a helyzetet. Jól tud­ta, hogy más dolog az ellen­zéki padsorokból, minden fe­lelősség nélkül követelőzni, és megint más gyakorlati politi- gatók sora tette meg ugyan- kát csinálni. Az is világos is magvarr.zta. A nemzetKozi tanak jelekent megszüntette , • _____ , ,__. _.. _ , ... . .. , , .. .... . kapcsolatokban ismét a lózan a kőtelező valutaátvaltast a nyugatról érkező 14 éven alu­kás. b'ankhitelt vehessen föl, majd maga is Berlinbe uta­zott, találkozott Erich Ho- neckerrel, s az együttműkö­dés mellett foglalt állást. Öt megelőzően és utána is láto­ezt az utat, maga a kormány pedig hivatalosan a tárgyalá­sok, az esetleges megállapo­dások mellett foglalt állást. Szinte azt mondhatnánk, hogy még jobb is lett a helyzet, mint a szociáldemokraták ve- várta hogy romlani fog a két zette koalíció idején, hiszen német állam viszonya. Nem így történt. Sőt, olykor olyan hírek érkeztek a két fővá­rosból, amelyek az olvasót és a szakembert egyaránt meg­lepték. Igaz, ezt a korszakot —, amely Helmut Schmidv tá­vozása óta tart —, két wfete- re kell osztani: a akkor volt egy jobboldali el­lenzék, amely igyekezett élez­volt számára, hogy a két né­met állam létezésén úgy sem változtathat, ellentéteik fel­szításával azonban európai méretű nyugtalanságot kelt­het, és még saját szövetsége­seinek rosszallását is kivált­hatja Az NSZK nemzeti ér­deke — függetlenül attól, mi­lyen párt ül a kormányrúd észnek kell uralomra kerül­nie — mondta. E meggyőző­déstől hajtva találkozott az utóbbi időben több nyugati politikussal, Chevsson francia külügyminiszterrel. Trudeau kanadai miniszterelnökkel és Kohl nyugatnémet kancellár­ral. A rakétatelepítés sajnos elkezdődött, de annál hatá­rozottabban kell fölvenni a küzdelmet a feszültségkeltő erőkkel, nehogv végveszélybe sodoriák Európát Ez a meg­fontolás vezeti az NDK-t. az NSZK-val kapcsolatos . maga­tartásában is. A két német állam viszo­nya tehát nem alkot új fe­szültségforrást. s (lényeges nézetkülönbségeik mellett! ta­lán még bizonyos stabilizáló szerepet is játszhat Európa közepén. Az NDK és szövet­! y.Íí!t;_tT!LPefÍ-g.' 7, ^!i,_e^r’Jh-0fy-alÄ0e.n.ne t«reksLneThoglmUeenrősödlön Nvugat-Európával az együtt­ez a csoport hatalomra került romoljon meg a kelet—nyu- — kezét nyújtja az NDK-nak, gáti viszony. Az NDK gazda- az ellenzékivé vált szociál- ságilag is, politikailag is ér­demokraták pedig ugyancsak dekelt ugyanebben, de még és változatlanul * «lor-pábs egy célja volt ebben az idő­viszonyt —argalmaxaUc. Neif- ben: szerette volna, ha nem működés és mint látni, léte­zik egy határ, amelyen az NSZK sem akar túllépni. Tatár Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom