Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

Kijön-e a Hiányzik valami... Február 2-án évről évre kí­váncsi emberek százai hívják fel az álilatikerteket, kérdez­vén: kijött-e a medve a bar­lang jából? A télbe belefáradt emberek szeretnék, ha hama­rosan jönne a tavasz, és re­ményeik támogatását várják a medvétől. Nyilván kevesen tudják csak, hogy az állat- kertek barnamed véi, a ked­ves mackók, nem alusznak té­li álmot, nem is ébrednek fel, tehát nem is vehetnek részt az időjárás előrejelzésében. Változó testhőmérséklet Számos állatfaj, például a rovaréval* közül a sündisznó, a denevér, a rágcsálók közül a hörcsög, a pele, a mormota stib. valódi tállá álmot alvó ál­latok — télen nyugalmi álla­potba szenderülnek. Számos kutató foglalkozott azzal, hogy ezt mi váltja ka, de egységes és pontos magyarázat még nem született. Annyit tudunk csak, hogy a hideg és a táp­lálékhiány következtében a hőszabályozó mechanizmu­suk módosul: az egyébként állandó testhőmérsékletű ál­latok átmenetileg változó hő­mérsékletűvé válnak. Ilyen­kor testük hőmérséklete — miként a gyíkoké, a kígyóké, általában a hüllőké — a kör­nyezet hőmérsékletétől füg­gően csökken vagy emelkedik, egyébként azonban —, mint minden emlősé — független tóle. A téli álmot alvó állatok lapockái között találunk egy sajátos mirigyet, ezt téliálom- mirigynek nevezték el. De mindmáig nem tudjuk, hogy termel-e valamilyen különle­ges, a téli álomban szerepet játszó anyagot. Némely szak­ember szerint e mirigy a szer­vezet vízháztartásának sza­bályozásában vesz részt. A valódi téli álmot alvó ál­latok nyugalmi állapota hat héttől kilenc hónapig tarthat. Álmuk időközben megszakad néhányszor: az állatok esznek valamit vagy vizeletet üríte­nek. Érdekes, hogy ha testhő­mérsékletük a fagypont kö­zelébe süllyed, akkor feléb­rednek és mozognak. Ha ez nem következne be, megfagy­nának. Persze korántsem csak a hi­deginger vagy a táplálékhi­ány hatására következik be a téli álom. Az említett állatok ugyanis melegben és táplálék­kal bőségesen ellátva is téli nyugalomra térnék. A nem valódi téli álom Vannak azonban olyan ál­latok is — a nem valódi téli álmot alvók —, amelyek a szabad természetben is csak viszonylag ritkán, csak külö­nösen kedvezőtlen időben alszanak téli álmot. Ha a tél folyamán is találnak maguk­nak táplálékot, nyugalmi ál­lapotuk elmarad. Ilyen példá­ul a borz és ilyen az „idő­jósló” barnamedve is. A barnamedve álma akkor sem hosszan tartó és mély, ha alszik. Téli nyugalma éber. s gyakran megszakítja. A hir­telen változásokra azonnal talpon van. Ez természetes is, mert a barnamedvék decem­ber végén és január elején el­lenek. Tehát a bocsok nevelé­sének első időszaka éppen a legkeményebb tél idejére esik, a medvék ilyenkor aligha el­hatnak. Most már könnyű megérteni, hogy miiért nem jósolnak tavaszt a mi med­véink. Az állatkertekben a barnamedvéket az év min­den időszakában — télen is — rendszeresen etetik, vagyis mindig van táplálékuk. Persze az igaz, hogy való­ban kevesebb barnamedvét láthatunk télen — december végétől kezdve — az állatker­ti kifutókban. De nem azért, mert alszanak, az anyaálla­tok a belső helyiségekben szalmából épített fészkeiken szoptatják és nevelik kicsi­nyeiket. Féltő gondoskodásuk egy pillanatra sem engedi el őket kölykeik mellől. Mi igaz a néphitből? Ha a medvék az állatkert­ben sohasem — és a szabad természetben is csak nagyon ritkán — alszanak téli álmot, vajon mi igaz a néphitből: ha február 2-án kijön a medve a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor a tél'még hosszú és kemény lesz, A medvére vonatkozólag ugyan nincs benne igazság, de az időjárás alakulására mégis ad valame!vés tájékoztatást: az a sok évszázados megfigyelés tükröződik benne, hogy te­lenként szabályosan hullám­zik az időjárás. Ha február első felében — persze nem éppen február 2-án — enyhe az idő. utána rendszerint még jön egy zord szakasz, viszont, ha ekkor hideg van, utána már enyhül. Noha reméljük, a tavasz gyors közeledtét, ha remé­nyeink nem válnának valóra, ne szádjuk tehát a télen is vi­dáman hancúrozó. téli álmot egyáltalán nem alvó állatker­ti bamamackókat. B. I. EGY-EGY ÖTÉVES ciklus alatt milliárdokat áldozunk arra, hogy értékes műemlé. keink régi szépségükben, pom­pájukban ragyoghassanak, és nagy múltú városaink fontos feladata a belvárosi részek megóvása. Szegeden például egész mozgalom bontakozott ki a homlokzatrekonstrukció jegyében, a város centruma úgy fiatalodik, hogy megőrzi hajdani arculatát. Sorolhat­nám a többit is: Pécset, Egert és Szekszárdot vagy Szom­bathelyt, Kőszeget, Sopront, Sárospatakot. Mipd olyan te­lepülések, amelyek múltjuk­kal is szívükre ölelik az ide. gént, és ez lakóik kiolthatat- lan városszeretetét is táplál, ja. Mindez azonban kissé csak a felszín. Ássunk hát mé­lyebbre, induljunk el az oly sokszor emlegetett „ódon, múltat idéző hangulat” felé: valóban életre kelnek-e mű­emlékeink? No, nem az épí. tész szemével — úgy bizo­nyosan találnánk szép szám­mal esztétikai és egyéb kivet­nivalót —, csak járókelőként. Sétáljunk például büszkesé­günkhöz, a Budai Várhoz. Va­sárnapi csúcsforgalom, autók egymás hegyén.hátán, az épü­letek próbálnának ugyan föl­idézni valamit a régi száza­dokból, erőlködnének bennün­ket a múltba kalauzolni, de kevés sikerrel. Zavarodottan álldogálnak, hiába szép a homlokzat, frissen festett a vakolat, finom kezű ötvösre valló a cégtábla. Bolyongunk köztük, gyönyörködünk ben­nük, ám legfeljebb a nosztal­gia levegője csap meg min. két, a hangulat, a múltat idé­ző pillanatok elmaradnak. Csodálatosak a budavári pa­lota termei, s önmagát igazol­ja a szállodák gyöngyszeme, a Hilton, mégis hiányzik va­lami. A kabáthoz a gomb. Félreértés ne essék, még véletlenül se tiltsuk ki az autókat a műemléki környe­zetből! Ne is építsünk a foghíjakra reneszánsz vagy barokk utánzatú házakat. Amikor a kabátról a gombot hiányolom, másra gondolok, tulajdonképpen aprócska dől. gokra, amelyek nélkül azon­ban hiányos a kabát, híján van valaminek a műemléki környezet. Gyakran elfelejtünk ugyan­is életet teremteni a falai közé. A homlokzatokat rendbe tettük, árasztják a múlt szá­zadok levegőjét. Ám közben röltexeknek, szűk irodáknak, nemritkán kopott raktáraknak adnak otthont. És a környezet is hiába illeszkedik az ódon épületekhez, ha az élet kö­nyörtelen monotonitással csak a XX. század verklijét for­gatja, széttépve ezzel a ki. tartóan felépített valódi szín­padképet. Ne repüljünk azonban a bírálattal se a másik véglet­be: nem követelünk a dísz­let mellé jelmezt, az építé­szeti múlthoz korhű életvi­telt vagy beszédstílust. Ne. 1 vetséges dolog volna számon kérni, hogy miért nem eleve­nítik föl a törökök bevonu­lását Budára, vagy akár — a dicsőbb történelmi tegnapok közül — a fekete sereg híres regimentjét. Nem érdemes pél­dául Gyulán disznótoros na­pokat rendezni, helyet adva a régi nagy hírű országos állat, vásároknak, már csak azért sem, mert azon a területen most építkezés folyik: a hús­kombinát nő ki a földből. Anakronisztikus képeket te­hát ne fessünk. Nem elfelej­tenünk kell, hogy melyik szá­zadban élünk. Nincs szükség szemfényvesztésre, a hétköz­napok átcicomázására ahhoz, hogy műemlékeink között a múlt valóban körülvegyen, hangulatot árasszon. Először a vendéglátóipar vette észre ezt. Igaz, szakem. béréi rá is kényszerültek er­re, hiszen nemritkán ők let­tek fiatal gazdái az öreg épü­leteknek. amelyeket féltő gonddal óvott mindenfajta kár­tól a műemlék-felügyelőség: azaz nem a ház alkalmazko. dott hozzájuk, hanem nekik kellett alkalmazkodniuk az építményekhez. Ne csorbít­suk azonban dicsőségüket, hi­szen nemcsak egyszerűen kényszerültek alkalmazkodni a körülményekhez, ki is hasz­nálták a lehetőségeket. Egy- egy szépen berendezett ven­déglő valóban letűnt korokat idéz, sokszor még az étlap is, néhányszor pedig már a fel. felhangzó zenéből is a múlt csendül ki. KÖZSÉGEINK. VAROSA­INK ünnepe a régi helyi szokások fölelevenítése. Mo­hácson a busójárás, Pécs vára­don a leányvásár, Nagyvá- zsonyban a lovasjátékok von­zanak ezreket; idegenforgal­mi szerveink buzgón hirdetik is a szép eseményeket: ide. haza és külföldön egyaránt. Mind több várat fedezünk fel, mind több utcaképből merí­tünk ihletet ahhoz, hogy nyá­ron színháznak, hangverseny­nek adjunk otthont. Gyula, Szentendre, Eger, Fertőd, Martonvásárheiy bemutatói­val tevékeny szereplőjévé vált kulturális életünknek. Az ünnepek, az előadások után azonban a jelképes füg­göny szinte azt is eltakarja, amit az év többi napján is látni.élvezni lehetne. Beolvad a hétköznapok zsongásába a megannyi múlttanú. csak az talál rá, aki térképpel, úti­könyvvel a kezében keresi. Nem áraszt levegőt építőinek korából, mert ahhoz nem elég sem a műemléket néhány sorban bemutató tábla, sem a múzeum kissé holt tablója. Egy-egy hagyomány '•endsze. rés felélesztése hiányzik. Egy cikk a körből, amely léikül nem teljes az egész. Múltat idézni nem elég csupán há­zakkal és cégérekkel. Ám nem kellenek hozzá sem be- szerezhetetlen kellékek, sem kifundált történelmi képre, gény.bemutatók. Csupán ked­ves játékosság, amely a já. rókelőt kézen fogja, és a je­lenben tartva csalás, szem3 fényvesztés nélkül villantja fel a tegnapot. Nehogy lóvasutat építsünk: a Margitszigeten. Isten ments, hiszen hosszasan vitatkozgat- tunk már róla, hogy mennyi nehézséggel járna egy ilyen vállalkozás. Nagyon jó a szí. geten a területet bebarangoló kisbusz, lehetne ugyan szebb is, de alapjában véve ilyen és ehhez hasonló apróságok je­lentenék a gombot a kabát­hoz. No, meg például a térzenék, amelyek nálunk hovatovább csupán ünnepi ’átványosság- gá soványodnak. A képza­var itt helyénvaló, hiszen a térzenék mindig is látványos­ságot jelentettek, akárcsak Karlovy Varyban, ahol a szokást tiszteletben tartva, a hét végeken ma is ugyanúgy megszólal a rezesbanda, mint annak idején. Az ivócsarnok elé száz és száz széket és padot helyeznek, ahová még így is nehéz helyet kapni. Prágában is sok-sok hagyo­mányt nemcsak a falak, ha­nem a nép is őriz, és rend­szeresen föl-fölelevenít, éle. tét lehelve a műemlékek kö­zé. \ Itthon valahogy megállt a dolog a helyreállításnál. Pe­dig érdemes lenne történé­szeknek, néprajzosoknak ösz- szedugniuk a fejüket — ki. dolgozva olyan tervet, amely tartalmazná, hogy mely szo­kásokat érdemes némi rend­szerességgel feleleveníteni In­gyen és bérmentve, látni- hallani engedve annak., aki arra jár. Térzenék, kispiacok lelnének ideiglenes otthonra szép mívű tereinken, múzeu­maink is kimerészkedhetné. nek az utcára, nemcsak pla­kátokkal, hanem invitáló tab­lókkal is, amatőr Irodalmi színpadok teremthetnének né­hány percre korszerű légkört, a műemlék vendéglő ajtajá­ba akasztott hangszóró halk, régi zenével csábítana beliebb bennünket, és régi helyüket ismét visszafoglalnák —. ha csak szombat-vasárnapra is — a cukrászdák teraszai. Köz. művelés lenne ez is. A FELSOROI.TAK PERSZE amolyan egyenötletek, hiszen mindegyik régi település más és más arcot hozott jelenünk­be, más és más szokást, ha­gyományvilágot őriznek le. véltárai. múzeumai, műemlé­kei. Csak mintha nem fi. gyelnénk eléggé rájuk. Ren­dezvényeink. programjaink bennük nemegyszer mást tük­röznek, mint amit kellene, érdeme« lenne. Falaik közfitt csakis formális műsorok kap. nak helyet, ahelyett. hogy fölkutatnánk a város, a köz­ség hajdani sajátos értékeit, és hozzájuk is hangolnánk a bemutatókat. Mert enélkül legszebb műemlékeink. na régi ./pompájukban is. de kis­sé belső tartalmukat vesztve, álldogálnak. némán várva, hogy valaki teljességükben is felfedezze őket. Tamás Ervin .vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXX'- \\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\WXWW„„WXVW,WXXX\'' KOSSUTH RADIO: 8.27: Gáspár Cassado gordonká- zik, Cieco Hara do Cassado zongorázik ».04: Nótacsokor ».44: Muzsika Zsuzsika mesél in-05: Diákfélóra 10.35: Zenekart muzsika 11.27: Régen találkoztunk 11.42: Az eltűnt miniatűr, avagy egy érzőlelkü bentesmester kalandjai 12.45: Bertha Bulcsú: Medvetáncoltutás 12.55: Janine Mleheau és Josef Metternich operaáriákat énekel 13.31: Szép asszony a kovácsné 14.01: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek 15.05: Zenés játékokból 15.27: Képek és jelképek lr,.,7: A szovjetunió népeinek zenéjéből 16.10: Délutánt Rádtószlnház 17.30: Melis György dalfelvételei­ből 17.50: Táncházi muzsika 19.15: Közvetítés a Madách Kamaraszínházból 21.18: Szerelmi dalok, betyár­nóták, gyermekjáték- dalok és katonadalok 21.40: Adottságok-lehetőségek az Alagl Állami Gazdaság­ban 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Szilvássy Margit operett­felvételeiből 22.42: Válaszúton 23.02! A Vlach-vonósnégyes felvételeiből 0.10: A Seola Hungarlea énekel PETŐFI RADIO: 8.05: Színészek operett­szerepekben 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelött 11.35: Csak fiataloknak! 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót 13.20: Éneklő Ifjúság 13.35: Trombltaszö 14 00: Válogatott perceink 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hét végi panoráma 19.55: slágerlista 20.35: A 04. 05. 07 jelenti 21.10: Kabarécsütörtök 22c20: Rockzene Lengyelországból 23.20: A tegnap slágereiből------------------------------------------------------T 4 NÖGRÁD - 1984. február 2., csütörtök MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: A Tiszától a Du­náig. Észak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Antal Magda. (A tartalomból: Hegyek között, völgyek között. — Téli tájak, emberek. — A Zemplénben. a Mátrában és a Cserhát-hegység­ben.) 18.00; Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna. (Tsm.) 8.05; Iskolatévé: Kémia Ált. isk. 7. oszt. 8.35; Fizikai kísérletek. 3. 8.45: Deltácska 9 00; Környezetismeret. Alt. isk. l. oszt 9.20; Magyar nyelv Ált. isk. 2. oszt. 9.30: Kamera, (ism.) 10.00: A Merkúr jegyében. 5/5. rész; A hercegnő visszatér. 11.05: A legnagyobb? Ember a világon. Amerlkaj film. (Tsm.) 11.50; A kiskacsa tévedése (ism.) 12.00. Iskolatévé: Osztálvfőr.öki óra. Alt. isk 7—8 oszt.. 12.20. Képűisáfi 15.00 iskolaév*- Pedagógusok fömma. (Ism.) 15 35: A doh-ínvzá« ártalmai. 15 55 ; Fm*nyírni rend a szerkezetben. 2 A 7 osziá* Ivos kémia tantárgvhoz. 18.40. Hí**ek 18 45. Kamerával hetedhét ov-sr/ápon keresztül Pakisztán 17.05: Tízen Túliak Társasága 17.55; Képújság 18.00. itt kezdődik Amerika Riportfilm a washingtoni Fehér Házról és lakóiról 18.30; Reklám 18.35. Telesoort 19 oo. Reklám 19.10: Tévétorna 19.15; Esti mese 19.30: Tv-níradó 20.00. A hamis Izabella Magyar film 21.15: A hét műtárgya. 21.25; Munka közben. Beszélgetés Csikós Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Arhivatal elnökével 22.05: Tv-híradó. 3. II MŰSOR • 18.05 .'Képújság 18.18; Kocsis István? A korona aranyból van Tévéjáték 19.25. A szegedi körzeti stúdió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora 19.45; Acciua Alfa. Belga balettfilm 21.00: Tv-híradó. 2 21.20; Vészi Endrei A messziről 1ött ember. Tévéjáték. (Ism.) 22.25; KéOÚjSác BESZTERCEBÁNYA: 19.30; Tv-híradé 20.00; Es Jonnny fogta a puskát 21*20: Gazdaságpolitikai magazin 22.00. E? történt 24 óra alatt 22.15: Talá’kozas szovjet művé­szekkel 23.05: Hir*>k 2. MŰSOR 19.30; Tv-niradó 20.00: Szimfonikus hangverseny 20*50: Ki a bűnös? 21.20; A rendőrség naplójából 21.30: időszerű események 22.U0: Ki a bűnös? Itéletnirdetés és szakvélemények MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Féi 4-től: Misi mókus kalandjai. Ter- sánszky Józsi Jenő meséjéből ké­szült színes magyar babfilm. Ho romnegyed 6 és 8-tól: A tű a szénakazalban (16). Színes, szink­ronizált angol kalandfilm. — Ba­lassagyarmati Madách: Háromne­gyed 6 és 8-tól: A matróz, a ko­zák és a hamiskártyás. Színes, szinkronizált szovjet náborus Kaiandfiim. — Pásztói Mátra. Hó­fehérke és a nét törpe. USA rajz­film — Szécsényl Rákóczi: Teli­találat. Színes, szinkronizált szov­jet film vígjáték. — Kistérén vei Petőfi: A sárkány éve. Színes, szinkronizált szovjet történelmi film. - Nagylóc. D. B. Cooper üldözése (14). Színes látványos, szinkronizált amerikai kaland­film. — Jobbágyi- örült nők ket­rece (16). Színes, szinkronizált francia—olasz filmvígjáték. 20.00: A hamis Izabella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom