Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

Bejutni az egyetemre, főiskolára! Üzletekben van már pár napja az 1984-es felvételi tá­jékoztató. Több tízezer pél­dányban látott ez idén is nap­világot, elméletileg tehát el­képzelhető, hogy mindazok­hoz eljut, akik az egyetemek és főiskolák nappali tagoza­tain most, a nyáron kívánnak felvételizni. (Haszonnal for­gathatják természetesen az esti-levelező képzés váromá­nyosai is a kiadványt.) Jelentkezés március 1-ig Évről évre ilyentájt azono­sak — minden tájékoztató könyv ellenére is — a gon­dok és a töprengések: mire is irányuljon az érdeklődés? Engedjen-e saját, — esetleg a szülők sugallta — hajlan­dóságának a jelentkező, vagy változtasson az útvonalán, töprengjen és mérlegeljen még egyszer? Az utóbbira lenne most a legnagyobb szükség. Abban a néhány hétben különlegesen is, ami a döntésre még adott. Meg­változtak, a tavalyinál előbb­re kerültek ugyanis a jelent­kezések határidőzárásai. Március elsejéig kell vissza­juttatniuk a kitöltött jelent­kezési lapokat az idén érett-' ségiző diákoknak a középis­kolájukba, onnan pedig már­cius 15-ig kell eljutniuk az iratoknak az egyetemekre és főiskolákra. Korábban március 10, illetve 30. volt a határ­idő. Az esti, levelező képzés­re jelentkezőknél a végső határidő minden intézményben március 30. A mérlegeléshez a határidő-változáson kívül, néhány egyéb tényt is aján­latos számításba venniük mindazoknak — várhatóan legalább 34—35 ezer fiúnak és lánynak — akik megkí­sérlik az egyetemre, vagy va­lamelyik főiskolára a beju­tást. Nevezetesen: több szak, kar a tavalyi ponthatárok isme­retében, eleve mgközelíthetet- len a középiskolából hozott maximális, legalább 55, de inkább 60 pont nélkül! Ah­hoz pedig, hogy az orvosi, fogorvosi, állatorvosi karokra, vagy a bölcsész karok egyik, másik szakára, illetve a Bu­dapesti Műszaki Egyetem épí­tészmérnöki karára bekerüljön valaki, összesen 105—110 pont szükséges. Még egy fontos tudnivaló: kevéssé zsúfolt karokra utalva, a középisko­lából vitt pontoknál egyéb­ként nincs kötelező alsó ha­tár (a félreértéseket elosz­latandó hangsúlyozzuk most Csalog Judit: ezt.) Kevés, tehát például 15—20 középiskolai pont bir­tokában is megkísérelheti va­laki a felvételizést. Viszont ahhoz, hogy a vizsgázó majd legalább a fellebbezés jogát megszerezze, a felvételi vizs­gáján emellé legalább 30 pontot kell szereznie... Két eséllyel Sokszor, sok helyen láthat­ták leírva a korábbi években is a diákok, hogy létezik az úgynevezett átirányítás lehe­tősége, tehát más, azonos tí­pusú, de valamivel szeré­nyebb fokú intézményt is megjelölhetnek a választott egyetem, főiskola mellett. Tudják ezt jobbára... mégis minden nyár hordozza a ke­serves tanulságot: értelmes, egyébként jóképességű felvé­teliző diákok százai nem él­nek a lehetőséggel. Az egyet­len, kiválasztott intézményre koncentrálnak, s nem akar­ják előre tudomásul venni, hogy a választott mellett..., lehet más is. Egy kicsit tán más jellegű, de az eredetileg vágyott képzéshez hasonló! Oda a megszerzett pontjaik­kal esetleg még bekerülhet­tek volna. Ha a pedagógus, elsősorban az osztályfőnök, valóban jó szolgálatot akar tenni a végzős osztályának, érdemes átböngésznie tavalyi híradásokat is. Például az utólagos felvételit hirdető in­tézmények közleményeit, névsorát is, elemezve a prak­tikusságra intő jelenségeket. Jól felkészült jelentkezőket vár — többet, mint a ko­rábbi években — például Miskolc, Kazincbarcika, Du­naújváros, Kecskemét sőt Pécs néhány felsőoktatási in­tézménye, főiskolai kara is. Kitűnő intézmények a műsza­ki képzés rendjében, inkább kínálnak bejutási esélyt, mint például a műszaki egyetem a fővárosban. A kettős je­lentkezés lehetőségét válto­zatlanul kínálják a katonai és művészeti főiskolák. A ka­tonai műszaki főiskolát ugyan­csak érdemes ajánlani egész­séges fiúknak: nem mindenki tudja például, — illetve sok családban nem mérlegelik eléggé —, hogy az itt tanuló diákok a katonai szakmai tudnivalókkal együtt civil mérnöki diplomát is kapnak! Ami a számokat illeti, most csak néhány lényegesebb adat. Az egyetemek és főis­kolák nappali tagozatára 1984 nyarán tizenöt és fél ezer ............ . - " e lső évest lehet felvenni. Négy- százharmincan kezdhetik meg tanulmányaikat a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara 95, közgazdasági kara 100 di­ákot fogad. A debreceni or­vosegyetemen összesen 210, Pé­csett az orvostudományi egye­temen 190, a szegedi orvos- egyetemen 290 fiatal kezdhet tanulmányokat. A Semmelwe­is Orvostudományi Egyetem általános orvostudományi ka­rán 320, fogorvosi karán 60, gyógyszerész karán 120 diá­kot várnak. A legnagyobb felsőoktatási intézmény a Bu­dapesti Műszaki Egyetem hat kara összesen 1270 első évest fogadhat. Valamivel emelke­dik a pedagógusképző intéz­mények felvételi keretszáma országosan. Képességvizsgálat a felvételin Aligha érdektelen, ha rö­viden szólunk néhány olyan minisztériumi szintű tervről, elképzelésről is, amelyben döntés az idén még nem vár­ható, de jövőre, vagy később már igen. A jövő évtől elkép­zelhető például, hogy bővítik az illetékesek a kettős jelent­kezés lehetőségét, oly módon, hogy kierjesztik az orvosi, az állatorvosi, a jogi karokra és egyes bölcsész karokra is. Kí­sérletek folynak arra vonat­kozóan Is. hogy bizonyosfaj­ta képességvizsgálat kiegészí­tésként csatlakozzék a jövő­ben a felvételi vizsgákhoz; régi pedagógusigén}’ teljesül­ne ily módon, a vizsgálat gya­korlati hasznáról most nem is szólva... Bizonyos persze, hogy nem minden felvételizőnek sike­rül bejutnia az egyetemekre, főiskolákra. Tegyük hozzá, nem is mindenki alkalmas a felsőfokú tanulmányokra. Vi­szont elméletigényes, gazda­sági életünkben rangos és nélkülözhetetlen szakmák sora, jó kereseti lehetőséggel biz­tatva várja azokat a fiatalo­kat, akik érettségi után ne­kiveselkednek a szakképzés­nek. Erre is érdemes figyel­meztetni. Sőt. biztatni ösztö­nözni is. Hiszen a lehető leg­jobb út, amit a diákok több­ségének jó szívvel ajánlhat nevelő és társadalom... Várkonyi Margit A sötét bárány CSALOG JUDIT novellái variációk a magányra, a ma­gány elviselésére. Hősei ettől szenvednek a legjobban, no­ha küzdenek ellene, mint ahogyan süket, vagy ha úgy tetszik arrogánsán „normá­lis” környezetük ellen is. Aki egyedül van, az mindig sebezhetőbb, csakhogy elha- tározottan senki sem akar egyedül lenni. A baj már a családban, a gyermekkorban kezdődik. Ahhoz, hogy az em­ber normális, kiegyensúlyo­zott felnőtté érjen kisgyer­mekkorában legalább akkora szüksége van a szeretetre, az od af i gyelésr e- od af ordulás- ra, mint a vitaminokra. Csa­log Judit kislány hősei úgy bolyonganak a számukra fel­foghatatlanul üres és ostobán agyonszabályozott felnőttek világában, mint a fészkéből kiesett madárfióka. Védtelen idegvégződéseiket minden felsebzi. Az, amit más, egész­ségesebb társaik észre-, fel se vesznek, az őket egy élet­re zárkózottá, gyanakvóvá és boldogtalanná teszi. Nem Csalog Judit az első irodalmunkban, aki felismer­te, hogy a magyar családok­ban hivataloskodó kifejezés­sel „kommunikációs zavarok” vannak. S nemcsak a csalá­dodban. Nem találjuk a kife­jezéseket, az alkalmakat, hogy az ólet legelemibb dol­gait meebeszéliük. ha úgy tetszik ..kibeszéllük magunk­ból.” Néhány tétova kísérlet irtán sértetten elhallgatunk és visszavonulunk, nyalogat­va elgennyesedő-fekélyesedő sebeinket, rosszindulatot, gyűlöletet feltételezve ott, ahol legfeljebb csak közöny, süketség, vagy éppen a miénk­hez hasonló félszegség van. Csalog Judit látleleteinek az az értéke, hogy belülről áb­rázolja ezt a folyamatot — nem mentve fel még szen­vedő hőseit sem. Ha az élet csupán egyszeri kaland, ak­kor minden fölösleges szen­vedésért kár, mindent meg kellene tennünk, hogy ezeket a rossz folyamatokat vissza­fordítsuk. MINDEZ PERSZE — így— prédikációként hat. Pedig Csalog Judit — szakmája szerint pedagógus — egyál­talán nem „lelkizni” akar. Esetlegírásai önmagukért be­szélnek, s az olvasóra bízza a következtetéseket. Igaz ez a mikrovilág: a család és az iskola első pillantásra bel­terjesnek tűnhet. Ám, ha meggondoljuk, hogy éppen ezeken a terepeken (és évek­ben) a családban és az isko­lában dőlhet el a sorsunk, (akár) akkor nagyon is fon­tos ezek minősége. Mert ko­rántsem mindegy, hogy a gye­rekeinket kik tanítják, neve­lik. A kettős tehertől meg­rokkant anyák, a magányba, megnemértésbe belekesere­dett (vén) lányok és asszo- nvok. akiknek az életében a férfiak csupán epizód szere­1 pékét kapnak? Az író egyet­len (értelmiségi) család ke­gyetlenül tárgyilagos analízi­sével tartja fel ezt a folya­matot és állapotot. (Bonco­lási jegyzőkönyv, Mielőtt születtünk. Hugi, Csak a tisz­ta igazat). A pedagógus világ­ról írottakat talán el sem hi­szi a kívülálló. Még akkor sem, ha mostanában talán fölösen is sok szó esik az iskoláról. Pedig az, amit Az igazság győzelme című novel­lában leír Csalog Judit — sajnos — korántsem rendha­gyó és egyedi eset. Egy vidé­ki tanárnő kiközösítéséről, meghurcoltatásáról van szó, mert szóvá merte tenni fő­nökei és kartársai viselkedé­sét (italozását a társadalmi munka idején). A felettesek korrupt összefonódását csak súlyosbítja a (jutalmakkal) megvesztegetett vagy meg­félemlített kollégák szervi- lizmusa. Mit használ a két­ségbeesésbe, az idegösszerop­panás szélén hajszolt tanár­nőnek. hogy később ezeket a főnököket leváltják, az Idő neki szolgáltat igazságot? Csalog Judit finom fordulat­tal fejezi be a történetet: idő­vel ez a tanárnő is ilyen fő­nökké válik, s a kör itt zárul. KORÁNTSEM szí\*flerítő olvasmányok ezek. A kép — mint a címben is a bárány — sötét. De mielőtt vitat­koznánk vele, érdemesebb lenne azon töprengeni, ho­gyan lehetne magát a valósá­got megváltoztatni. (Magvető Kiadó Budanest, 1983.) Horpácsi Sándor 8 NÓGRÁD - 1984. február 4„ szombat A kisgrafika hazai műhelyei Bánsági András: Mohács 1526 Bánsági András: Opusz 150 A kisgrafika a legdemokra­tikusabb képzőművészeti mű­faj: mindenki birtokba vehe­ti a képes üdvözleteket, az ex liberiseket, a vizuális híradá­sokat, és egyre többen birtokba is veszik a pécsi, szegedi, deb­receni, ceglédi kisgrafikai kö­rök jóvoltából, egyre több a gyűjtő, bővül a nemzetközi kapcsolat is. Szerencsére igen sokan, és magas szinten mű­velik ezt a műfajt, a képírás és képbeszélgetés eme formá­ját. Bánsápi András, a kisern- fika egyik jeles képviselője 1914-ben született Temesvá- rott. Szini Zoltánnál tanult, ő pallérozta képességeit. Ki­tüntetéssel szerezte meg dip­lomáját 1934-ben a budapesti iparrajziskolában. Tipográfus, nyomdász, művész, festő és sokszorosító grafikus, könyv­művész lett egy személyben. Milánóban munkásságát két­szer is Grande-diplomával ismerték el. Hosszú ideig volt a Minerva Könyvkiadó Vál­lalat szerződéses grafikusa. Az egyik legjobb hazai retusőr és piktográfus. Mintegy ötven hazai és külföldi tárlaton vett részt, önálló kiállítása nyílt itthon és az NSZK-ban, műveit bemutatták a Szov­jetunióban is. Több díjat és oklevelet kapott, a Magyar Kisgrafika Barátok Körének egyik alapítótagja, 1959-től fejti ki fáradhatatlan szor­galommal ezzel kapcsolatos művészi és társadalmi tevé­kenységét. Nemrégen adták ki a fővá­rosban újabb mappáját, mely jelzi a kisgrafika sokrétű le­hetőségeit, ezen belül Bánsági András fáradhatatlan figyel­mét, alaposságát, kimagasló szakmai és jeles művészi ké­pességeit. Ez a mappa napló, vizuális keresztmetszet törté­nelmünkről, hazai tájainkról, korunkról, életünkről. Megol­dásai változatosak, szelleme­sek és rajzilag, nyomdatech- nikailag kifogástalanok. Nagy odaadással örökíti meg a változó, átalakuló ta­báni részleteket, a vízparti árust, a bükki erdőt, a falusi udvart, a balatoni széllovast. Emlékezetes rajzon idézi Sik­lós várának elestét 1543-ból, Gutenberg emlékét, a mohácsi emlékhelyet és a busójárást. A témától függően hol ünne­pélyes, hol játékos a megoldás, de formai értelemben' mindig egyenletes, magas színvona­lon. ötven esztendőt töltött el Bánsági András a magyar nyomdászat, könyvművészet, kisgrafika és festészet szolgá­latában. Eredményei, értékei serkentik új művekre, további grafikai és festői távlatok el­érésére. Losonci Miklós Szemle előtt FILM, FILM, FILM Manapság a magyar filmek körül kisebbek a viták, vi­harok. Rendszerint addig a kérdő mondatig sem jutnak el a társasági csevegések: láttad ezt az őrületet? Mire a folytatás így hangzana: te értetted?! Csak ritkán hábo­rodik föl a közvélemény fil­meken. Mintha ezt a lehető­séget is szép lassan megka­parintotta volna a televízió. (Azt aztán szidjuk, vég nél­kül!) Mégis egy érdekes jelen­ségre kell minden február­ban fölfigyelni. Ez idő tájt szokták ugyanis a Magyar Játékfilmek Szemléjét meg­rendezni. Az idén ismét a fő­városban tartják meg a szem­lét, február 10—14. között. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri ezeket a találkozókat, az meglepetten tapasztalhat­ja, hogy ilyenkor a nézők alig férnek be a versenyfil­mek vetítéseire. Már arra is sok példa volt, hogy a leper­getett tekercseket azon mele­gében vitték egy másik mo­ziba, ahol fél óra csúszással a fővetítésről kiszorultak mégis megnézhették az új munkákat. A mozikban már korábban bemutatott feszti­válfilmek jegyeiért ritkán van ilyen tülekedés. Az újak­nál azonban a rendező nevé­be, a film hírére, nem ritkán a közreműködő popegyütte­sek megtekintésére törekszik a szakma és a laikusnak mondott közönség, hogy gyor­san megnézhesse: mennyire igazak az előzetes jó vág}’ rossz hírek. Tavaly például botrányos jelenetek játszódtak le A ku­tya éji dala fesztiválbemu­tatóján. Igaz, könnyű volt felismerni, hogy a helyekért gátlástalanul verekedő. bőr- nadrágos, színes kakastaréjra frizurázott fiatalok jórészt a filmben látható Bizottság és a költőien Vágtázó halottké­meknek nevezett együttesek leglelkesebb hívei. Mégis meglepő, hogy a nagyon vi­tatható értékű, de zwadezői erényeket is fölvonultató fil­meknek ez idáig — bár még nem nagyon rég mutatták be — igen- kevés nézője akadt. Nem aratott igazi nagy si­kert a tekintélyes zsűri által nagydíjjal jutalmazott Sze­rencsés Dániel sem, pedig so­kan úgy tartják, az 56-os időket bemutató filmek kü­lönös érdeklődésre tarthat­nak számot azok között, akik az iskolában keveset vagy éppen semmit sem hallottak erről a korszakról. Nem járt jobban a kifeje­zetten szórakoztatóra formált Hatásvadászok sem, amely egy színház belső életét, hét­köznapi és rendkívüli esemé­nyeit mutatta be olyan kö­zelségből, ahogyan azt a „ku­lisszák titkai” iránt állítólag mindig érdeklődő közönség sohasem láthatja. Szúrd! Miklós rendező pedig méltán kapta meg — a Játékfilm Szemlétől kicsit eltérő idő­egységeket mérlegelő — kri­tikusoktól a legjobb első filmnek kijáró díjat. A tavalyi szemlén ezzel a díjjal egyébként Erdőss Pál filmjét, az Adj, király, kato­nát jutalmazták, amely egy munkásszálláson lakó. szülő nélkül nevelődött lány hét­köznapi drámáit mutatja be, igen hatásosan. Azt már mon­dani sem kell, ez a film sem lett a nézők kedvence, pedig annakidején a szemle vetíté­sén a közönség körében is sikert aratott Gyarmathy Lívia doku­mentumfilmje az Együttélés, még valamivel jobban járt, s nemcsak azért, mert ez a film kapta meg a kritikusok díját, hanem azért is, mert a normál moziforgalmazáson kívül, — ahol már műfaja miatt sem számíthatott tö­megsikerre, — számtalan kü- lönvetKést kapott s kap ta­lán még az idei évben is. így remélhető, hogy a' baranyai sváb lány és a székely fiú házassága mögött a magyar történelmet is drámaian be­mutató, érdekes munka lega­lább azokhoz eljut, akiket aa ilyen típusú filmek a legin­kább érdekelnek. A kérdés azért kérdés ma­rad: mi az oka annak, hogy az ilyen találkozókon valódi közönségsikert aratott mun­kák — tehát nemcsak a zsű­ri, vagy a filmszakma, ha­nem a nézők körében is tet­széssel fogadott alkotások — utóbb a rendes mozinapokon, mintha kicsúsznának azok fi­gyelmének köréből is, akik szeretik a filmet, sőt, a ma­gvar film iránt is érdeklőd­nek? Ügy vélem, hogy a ma­gyar film, 1983-ban Is rászol­gált volna a vitákra. Alig volt egy kis hírlapi össztűz a Talpra. Győző körül, s iga­zán csak szelíd kérdésnek kell tekinteni a Hétfői Hírek írását, amelyben azt firtatta miként van az, hogy a kriti­kák által egyértelműen eluta­sított, a közönségtől alig-atig látogatott Mennyei seregek Nívó-díjat kapott? Amire le­het azt válaszolni, hogy a kö­zönség és kritika nem egy­szer tévedett már nagyot a művészettörténet tanúságai szerint, ám ezzel el is halt a disputa, pedig a Mennyei se­regek megérdemelt volna egy komoly vitát. Hogyan lehet­séges az, hogy a zseniális operatőri munkával létreho­zott film, jó ízlésű és tehet­ségét többszörösen bizonvf- tott rendezője ennyire ne érezze a forgatókönyvről és a kész munkáról, hogy hatá­sában semmi sincs abból, amit föltehetően beléálmo- dott, s amit közölni szeretett volna a nézővel? A Játékfilm Szemle ' előtt — ilyen tapasztalatokkal — mint a magyar filmművészet elkötelezett híye, csak azt kívánhatom: tegyen inkább siker az ünnepi szemléken, és nagyobb vihar a hétköz­napi vetítések után. Minden jobb, mint az érdektelenség csöndje. Bernáth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom