Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
I ■' ■ .-I**.. A téli hideg ellenére „meleg7’ témához nyúl az orvos, ha öltözködési tanácsokat próbál adni: a divat „nagy úr”, s akik mindenben ráhagyatkoznak, nem sok beleszólást engednek az ésszerűségnek. Szerencsére napjainkban a divatdiktátorok több gondot fordítanak a célszerű és az évszaknak megfelelő öltözködésre i.s. A húsz éven felüli korosztály még emlékszik a mostanit megelőző mini divathullámra, amikor télen is nylon harisnyában, combközépig érő szoknyában és kabátban jártak nemcsak a tizenévesek. Valószínű, hogy a mai napig i,s viselik ennek az észszerűden divatnak a nyomát, hideg hatására gyorsan lilává váló lábszáraikon. Most legalább vastag harisnyát — „maosfcanadrágot” — illik hordani a térdig érő pulóverekhez vagy mini szoknyákhoz. • Nehéz dolog a divat ellenében tanácsot adni a téli öltözködéshez, ezért próbáljuk meg ezt a divattal együtthaladva megtenni. Kezdjük a fejtől és haladjunk a lábig. Nagy divat a kötött sapkák és hosszú meleg vastagkötésű sálak viselése. Ez nagyon praktikus téli viselet. Minden kor. osztály hordhatja bár nagymamakorban jobb, ha a sál térden felül ér és a sapkából hosszan csüngő bojt sem előnyös. .. Fiatal lányoknál örömmel fedezhetjük fel a fülvédővel összekötött hajpántot, ami nemcsak nagyon csinos, hanem már kora ősztől praktikus viselet különösen az érzékenyebb fülűek számára. Az utóbbi években már a fiatalabb férfiak is felteszik a kalapot, kucsmát és kötött sapkát. Ezek divatosak és kedveltek lettek a férfiak számára nemcsak kimondottan sportoláshoz. A fejfedők és nyakravalók tekintetében a divat jó hatással van az egészséges téli öltözködésre. Nézzük meg mit értünk réteges öltözködés alatt és máért javasoljuk. A hőszabályozás legfontosabb része a bőrünkön át leadott hőmennyiség. Ha idejében igyekszünk minél több hőt megtartaná és ezt a réteges öltözködéssel érjük el. A fehérnemű, ruha, télikabát ré_ tegei között megmaradó levegőréteg a legjobb hőtároló. A külső hőmérséklet emelkedésekor fizikai munkánál, sportolásnál szervezetünk bőrünkön át verejtékezés útján hőleadéssal válaszol. Ez egyénenként és testtájanként változó lehet. Fehérneműink ezért lehetőleg jó nedvszívó anyagNyugdíjasok üdültetése Magyarországon minden ötödik állampolgár nyugdíjas, számuk elérte a 2,2 milliót. Közülük a nők vannak többségben (1 millió 300 ezer) már csak azért is, mert ők öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba. Természetesen mások a lehetőségei a tegnap és tegnapelőtt; nyugdíjba kerülteknek és azoknak, akikr jóval korábban, 15—20 éve hagyták abba a munkát. Mindenekelőtt egészségi állapotuk, anyagi helyzetük, életkoruk, családi helyzetük, valamint munkavállalási lehetőségeik mérlegelésével kapnak ki- sebb-nagyobb támogatást, kedvezményeket. A korábban létesített szak- szervezeti tagságukat mintegy 600 ezren tartották meg, vagyis a szakszervezeti tagság 13 százaléka nyugdíjas, ök aktív társaikkal azonos jogokat élveznek, így többek között a kedvezményes üdülésből is részesedhetnek. A fő- idényi családos beutalás kivételével valamennyi kedvezményes üdülésre jogosultak. A vakáció alatti családos üdülés mindössze öt csoportban szervezhető. Ilyenkor az igénylők száma mindig többszöröse a lehetőségeknek. Ezért írja elő a szakszervezeti tagság kedvezményes üdülési szabályzata, hogy a főidényben a nagyszülők, — akár aktívak, akár nyugdíjasok — unokával nem pihenhetnek együtt. A főszezonon kívüli időszakban már elvihetik a nyugdíjasok a kis unokát. Egyesek részéről újra és újra felmerül a kétely, hogy a nyugdíjasok SZOT-beuta- lása csak az üdülési szabályzatban rögzített lehetőség marad. Adatokkal igazolható, hogy a szakszervezeti alan- szervezetpk többsége az idősek üdültetését ’s szívügynek tekinti. Az elmúlt évi üdülési statisztikát később összesítik, ezért most csak az 1982. évi tényszámok ismertetésé’’e vállalkozhatunk. A SZOT- üdülők minden hatodik felnőtt vendége nyugdíjas. A vasasszakszervezethez tartozó alapszervezetek például a felnőtt SZOT-beutalók egyötödét adták a nyugdíjasoknak. Ez nem véletlen, mivel a nagyvállalataik többsége önálló alapszervezetként kezeli a nyugdíjasbizottságokat. A vasasoktól alig maradt el a textil- és ruházatipari szakszervezet. Mindkét szakmában a SZOT-üdülőjegyek 19—19 százalékát adták a nyugdíjasoknak. Ugyancsak pozitív a kép a közlekedési, a postás- és a vasutas-szakszervezetnél is, valamennyinél az összes beutaló 18 százalékát kapták az idősek. A SZOT-beutaláson kívül néhány szakmai központ — mint például a vasas, a nyomdász — a budai hegyekben, az egészségügy Keszthelyen és Csónakon, a bőripar, a HVDSZ, a KPVDSZ, a közlekedés, a vasutas az ország egyéb üdülőhelyein rendszeresen szervezi a főidényen kívüli időszakban a külön nyugdíjas csoportokat. Esetenként félreértés tapasztalható, hogy csak a vállalatuknál munkát vállaló nyugdíjasok üdülhetnek SZOT-beutalóval. Ez tévedés, valamennyi nyugdíjas szak- szervezeti tag beutalható kedvezményesen SZOT-, vagy vállalati üdülőbe. Ugyanis a nyugdíjasok iidültétése nemcsak a SZOT feladata. Az idős korúak az összes kedvezményes beutalási lehetőség több mint kétharmadát jelentő vállalatok, hivatalok, intézmények által fenntartott üdülőkbe is eljuthatnak. A nyugdíjasoknak az üdülés nem csuoán kikaocsolódás; szervezetük regenerálódását is segíti a ké+hetes oihenés. A jövőben évente még több nyugdíjas üdü’hetne, ha a meie^viző fürdőhelyek mellett lét°sü!t valamennyi vállalót; nihenőház — a SZOT- üdülőkhöz hasonlóan — egész éven át üzemelne és néhány csonortban az időseket is fogadná. Napelemes öngyújtó A műholdakhoz kifejlesz- te' napelemek nagy teljesítménye lehetővé tett már több é-dekes földi felhasználást. Zsebszámológépeket például már jól működtet napelem. Ül abban arról érkezett hír. hogv nvugatnémet kutatók gázöngyúitóban alkalmaztak napelemeket. Ezeket a gázöngyújtó felső részén, kis üvegablak alatt helyezték el. A napelemek akár a természetes. akár a műfénvt elektromos energiává alakítják. Az elektromos energiát az öngyújtóba épített nikkel-kad- múim akkumulátor tárolja. A feltöltött akkumulátor energiába 1500 gyújtáshoz elegendő. bál, legjobb, ha pamutból készülnek, előnyük még, hogy könnyen moshatók, 6Őt vasalhatok. így gyakorlatilag fertőtleníteni is tudjuk ezeket. Az ingek és blúzok kiválasztásánál a tiszta pamutból vagy legalább a többségükben pamuttal kevert műszálas anyagokat részesítsük előnyben. E fölé viselhetünk divatos mellényt, pulóvert, kardigánt, lehetőleg vastag- szálú fonalból, lazán kötötteket vagy horgotokat. A szálak közötti lyukakban tárolt levegő a legjobb hőszigetelő. A téli kabátok is akkor a legjobbak, ha gyapjúból vagy kevert szövetből készülnek. Csapadékos időben sportoláshoz az impregnált külső borításúak célszerűbbek. Ezeket csak addig viseljük amíg a szabadban vagyunk, mert meleg helyiségben gyorsan megindul a bő verejtékezés a levegőt át nem engedő rétegek miatt. Napjainkban talán legtöbb hibát a téli öltözködésben a helytelen lábbeiihasználattal követik el. A divatos műanyag és gumicsizmáikat, „hócsizmákat” nem a rendeltetésüknek megfelelően használják. Gyakran látjuk, hogy az iskolás gyermekek fagypont felett és alatt is száraz időben is ilyen csizmákban mennek el iskolába. Ahol nincs lehetőség váltócipő viselésére a gyermek 5—6 órát is ebben az egyáltalán nem szellőző meleg csizmában ül a fűtött tantermekben. De gyakran a felnőttek is egész munkaidejük alatt csizmát viselnek a fűtött munkahelyükön is. Ebben a zárt, igaz vizet sem, de levegőt sem áteresztő réteg alatt a láb izzadása oly nagyfokú lehet, hogy a zoknik, harisnyák vizessé válnak, a talp bőre kifehéredik, ráncossá válik, berepedezik. Az ilyen bőr nagyon könnyen fertőződhet, bőrbetegségeket okozó gombáikkal, baktériumokkal. Ezért azt tanácsoljuk, hogy felnőttek és gyermekek is munkahelyen, iskolában, könnyű, lehetőleg bőrből készült kényelmes „váltócipőt” hordjanak. A divatos és egészséges öltözködés nem zárja ki egymást, de a divat „az embert szolgálja”, abban, hogy egészségét téli időben is megőrizhesse. Dr. Lukács Ida bőrgyógyász szakorvos Tizenhét esztendeje szegődött a Páva Ruhagyár 2. számú mátraterenyei üzemébe vasalónőnek Gecse Pálné, aki a nem könnyű munkájához azóta is hűséges maradt. Ezrével kerültek ki a keze alól évek alatt a habosra vasalt termékek, közöttük a nem rubelelszámolású piacokra szánt cikkek. A nehéz gőzvasalók nem vették cl kedvét a közösségtől, évekkel ezelőtt brigádot alakított, azóta megkapták a Vállalat kiváló brigádja címet is. Alap- szervezeti párttitkárként kommunista közösségének vezetője, munkatársai bizalmát élvezi. Az elmúlt esztendőben tevékenységét elismerve a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki — kj — A népgazdaság munkaerőmsrlege A Központi Statisztikai Hivatal legújabb adatai szerint az 1976. évi 59-ről napjainkig 57 százalékra esett vissza a munkavállalási korúak — a 15—55 éves nők, illetve a 15—60 éves férfiak — részaránya. Számuk mintegy 6,1 millió, s közülük 4 millió 970 ezer az aktív kereső, 123 ezerrel kevesebbb, mint 8 évvel ezelőtt. A változások következtében 100 dolgozóra 115 eltartott jut, nyolccal több, mint az elmúlt évtized közepén. A KSH felméréséből az is kitűnik, hogy az aktív keresők nemenkénti összetétele fokozatosan a nők javára tolódik el, arányuk 45,1 százalék, szemben a 8 évvel korábbi 43,7 százalékkal. Magyarországon évtizedeken keresztül tartott a dolgozóknak a mezőgazdaságból a népgazdaság más területeire való átáramlása. Ez a folyamat a V. ötéves terv idején lelassult, az utóbbi három évben pedig már ellenkező irányú változás tapasztalható. A hatvanas évek végéig döntően az iparban és az építőiparban dolgozók aránya növekedett, az életszínvonal és az életmód változásával párhuzamosan azonban mindinkább előtérbe kerültek a gazdasági, egészségügyi, szociális, kulturális és egyéb szolgáltatások, valamint a bővülő idegenforgalom létszámigényei, A hetvenes évek közepén a nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók egyötödét foglalkoztatták, ma pedig már csaknem egynegyedét alkalmazzák a szolgáltatási jellegű munkahelyeken. Az iparban, építőiparban, valamint a közlekedés és hírközlés területén csökkent a dolgozók létszáma, az adatok szerint azonban növekvő mértékben végeznek ipari tevékenységet más, főként a mezőgazdasági ágazatba sorolt üzemekben is. A kereskedelemben — igaz, mérsékelten — gyarapodott a foglalkoztatottak száma. Arányuk is növekedett, jelenleg eléri az összes dolgozók 10 százalékát. A szellemi dolgozók létszámgyarapodása az utóbbi években elsősorban az egészségügyben, a szociális és kulturális munkaterületeken volt jelentős, 16,8 százalék. Az igazgatási, gazdasági munkakörökben is viszonylag lényeges a számszerű növekedés, főként az utolsó két évben. A műszaki foglalkozásúak körében nem történt lényeges változás, a számviteli-ügyviteli munkaköröket ellátók létszáma pedig csaknem egytizedével csökkent. A szellemi foglalkozásúak alkotják ma az aktív keresők több mint egynegyedét, 26,1 százalékát. A takaró A szokottnál is gyakrabban emlegetik ezekben a hetekben a szólásmondást: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” A népi bölcsesség idézésére az ad okot, hogy az esztendő elején tárgyalják a települések tanácsi testületéi az 1984. évi fejlesztési tervet, valamint a működési költségvetést. A helyi sajátosságokból eredő különböző célkitűzésekben egy valami közös: igen sok a megoldásra váró teendő. Hasonlóképpen azonos a tanácsok helyzete abban a tekintetben is, hogy a lehetőségek fölöttébb korlátozottak, az anyagi erőforrásokból gyakran a fontos és sürgető feladat elvégzésére sem futja. E tények ismeretében érdemes megfigyelni a tervtárgyalás vitájában résztvevő tanácstagok magatartását. Választóik állandó és folyamatos kéréseitől ösztönözve igyekeznek úgy befolyásolni a döntést, hogy az kedvezzen az adott választókörzetnek. Pénzről lévén szó. a vita gyakran nem nélkülözi az indulatot és ráme- nősséget sem, bár a felhasználható pénz összegén ez mit- sem változtat. Magyarán: mindenre nem jut ennek következtében pedig lesznek elégedetlen emberek is. A tervtárgyaló tanácskozások kapcsán pásztói példát említünk, s ez korántsem véletlen. A település új rangja közismert, a városi cím hallatán pedig sokan fellélegeztek, hogy az új esztendő kezdetétől könnyebb lesz a városfejlesztés tennivalóinak megoldása. A település felelősen godolkodó vezetői azonban minden fórumon — így a tervtárgyaló tanácsülésen is — megmondták: a várossá válás nem jár gazdasági előnyökkel. V ilágos beszéd, ha nehezen fogadja is el az a polgár, aki húsz vagy huszonöt éve jár sáros utcában. Az indulatokat jól példázta a tanácsülés, némely tanácstag drámai hangon — a szó szoros értelmében — küzdött a választókörzet érdekeiért. A legtöbbször az út került szóba, s a véleményeket így summázták: meg kellene már szüntetni a sáros Pásztó minősítést. A vérmesen küzdő tanácstagnak igaza is van, ha a saját körzetének néhány- száz méteres útját nézzük. Látszólag egyszerű, könnyen kivitelezhető feladatról van szó — külön-külön. A tanácsi testületnek azonban a település egészében kell gondolni. a választókörzet érdekeinek szolgálata nem ütközhet a település érdekeivel. A tágabb horizontra, az ösz- szefüggésekben való gondolkodásra éopen az idézett pásztói tanácsülés is szemléletes példát szolgáltatott. Valaki egyenesen így fogalmazott: a közgondolkodást kell javítani. „Megkaptuk a pí- met, de a városi szinten váló gondolkodástól és életmódtól még távol vagyunk”. A folytatás hasonlóképpen érdekes. E szerint gyakran tapasztalható az egy üzemben vagy egy utcában való gondolkodás — az anyagi források elapró- zása pedig nem engedhető meg. Mélységesen igaza van a pásztói tanácstagnak, hatvanmillió forint helyett könnyűszerrel el lehetne költeni százhatvanmilliót is. De a hatvanból kell gazdálkodni, mert ennyi van. A kelleténél jóval kevesebb pénz pedig csakis megfelelő módon költhető el. A település egészére gondoló tanácstag megfogalmazása szerint „ésszerűen és korszerűen, takarékosan, szigorú rangsor felállításával” kell rendelkezni a fejlesztési alapról. S ha fájó is egy-egy utca megépítésének vagy felújításának további elhúzódása, akkor is gondolni kell a városközpontra. A kemény és indulatos vita számos más — egyéb településeken is érvényes — igazságokra is ráirányította a figyelmet. E szerint a kritikának önkritikával kell párosulni. a követelés mellé azt is oda kell illeszteni, hogy mit cselekszünk a célok valóra váltásáért mi magunk, választópolgárok. Az egyszerű és világos pásztói fogalmazás szerint: ha többet akarunk, többet is kell adnunk. A reklamáló hangnem helyett. Elkerülve, hogy a türelmetlenség és az idegesség lépjen a józan mérlegelés helyébe. S ha már az általános érvényű igazságok mellett tartunk, akkor azt is ki kell mondani, hogy hamarabb és több jutna a még elvégzendő feladatra, ha nem tennénk tönkre időnek előtte azt, amiért már fizettünk a közös kalapbóL Pásztón is lehetne egy darabka utat felújítani a leszaggatott szeméttárolók költségéből és az ifjúsági park helyére hordott, újabb és újabb szemétszállítás díjából. a fejlesztési terveket tárgyaló tanácsülések apropójából jobbára pásztói példákat idéztünk, de korántsem csak a megye legújabb városáról van szó. Az ottani vitában megfogalmazott gondolatok — legyen szó értékeink megóvásáról, vagy a gazdasági kényszer megszabta körültekintésről és ésszerűségről — érvényesek valamennyi községre és városra. Az 1984. évi fejlesztési tervek emlegetésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni még egy — igen fontos — tényezőt. Az éves tervnek a középtávú terven kell alapulnia. A realitásokkal számoló és felelős mai gondolkodás alapozhatja meg a zökkenőmentes átmenetet a következő tervciklusba is. S ennek bizony elengedhetetlen feltétele a sokat mondó népi bölcsesség gyakorlatban való érvényesítése: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” így kell cselekedni az apró településen és az új városban is. A megtisztelő ranggal sem párosul ugyanis az anyagi lehetőségeket bőven ontó „csap”. A boldogulásnak csakis a beosztás, a józan előrelátás, a szigorú és kíméletlen realitásérzék lehet a forrása., Kelemen Gábor NÓGRÁD — 1984. februór 8., szerda 5
