Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
Számos látogatót vonz a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban megrendezett színháztörténeti kiállítás — kj — Bányászélet üvegben Selmecbánya bányamúzeumának érdekes tárgyai közé tartoznak az üvegekben elhelyezett életképek a bányászok munkájáról. Az átlátszó üvegfal mögött faállványzatot felállító, vagy a kemény kőzetet törő apró bányászfigurákat láthatunk. Szinte érezzük a sötét föld alatti' folyosók atmoszféráját, amelyek összekötik az ott dolgozó embereket. A régi bányászok életét bemutató jelenetek alatt mindig két szerző nevét találjuk: Jozef Cervenét és Terézia Bimonováét. Apa és leánya. Jozef Cerven bányászcsaládban nőtt fel. Egyszer megkérte apját, hogy vele együtt lő is leszállhasson a bányába. lAz apa meghallgatta fia kérését, s a tizennégy éves fiú az élmények hatására egy három- literes üvegbe bányászfigurákat helyezett. A figurákat olyanokká formálta, amilyeneket a föld alatti munka közben látott. Az első sikeres kísérletből azután egész életre szóló kedvtelés lett, sőt hozzájárulhatott vele családja szerény jövedelméhez is. Jozef Cerven családjában tizenkét gyermek született, köztük Terézia nevű leánya is. Egy napon Teréziát a múzeum dolgozói keresték fel, és áthozták az egyik, bányászjelenetet tartalmazó üveget: az édesapja munkáját. Az üveg elrepedt. Megkérték próbáljon segíteni. Terézia, bár apját soha nem látta munka közben, fogta az üveget és szétszedte a tartalmát. Hársfából további bányáazfigurákat és bányamodelleket faragott ki hozzá. A munka úgy felkeltette érdeklődését, hogy nem csupán apja művét állította helyre, hanem több más hasonlót is készített. És ez az Bánya az üvegben apró művészet életcéljává vált. A különböző fadarabkákon, festékeken, ragasztókon, pirít, kalkopirit és más ásványtöredékeken kívül különleges munkaeszközökre is szüksége volt, amelyek segítségével az egyes figurákat az üveg szűk nyakán át berakhatja annak belsejébe. E segédeszközöket is maga készí- 1 tette vastag drótokból. Hogy ii a bányászok nehéz munkáját ; a sötét föld alatti világban egy I kis öröm és fénysugár világít- | sa be, fából faragott figuráira mindig ünnepi bányászöl- I tönyt fest: zöld sapkát, fehér j inget és piros nadrágot. S a | díszbe öltözött kis figuráknak 1 a kezében csákányt, lámpást I vagy más olyan munkaeszközt j helyez, amelyek hűséges társ- g ként kísérték a bányászokat a S folyosók sötétségén át. Teré- [I zia Simonová szeretettel és g lelkesen készíti a kis figurá- ■ kát még most is, amikor már betöltötte nyolcvanharmadik évét. Gabriela Chmeliková Konténerek — ponyvákéi A hagyományos szilárdszerkezetű konténerek helyett polyvaszövetből terveztek és készítettek szállítótartályt a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szakemberei. A csekély súlyú és a szállítás befejezése után összehajtogatva könnyűszerrel visszaszállítható konténerek kiválóan alkalmasak például műtrágyák, vagy különféle műanyag granulátumok ömlesztett továbbítására. Ez utóbbi célra vezette be alkalmazását az új gyártmány első megrendelője, a Szegedi Kábelgyár. Egy ponyvakonténerben egy köbméter műanyag szemcsét szállítanak közvetlenül a vegyikombinátból a kábelgyárba. Ez a megoldás olcsóbb és gazdaságosabb a hagyományos szállításnál, néhányszáz ponyvakonténerrel megoldják évi mintegy 10 000 tonna műanyag szemcse szállítását, s ezzel körülbelül tízmillió forintot megtakarítanak. A Horthy-rendszer belső bírálata Shvoy Kálmán horthysta tábornok titkos naplója Shvoy Kálmán tábornok az ellenforradalmi rendszer katonai kasztjának tipikus képviselője volt, akinek felfelé ívelő katonai és politikai pályája a Horthy fővezérsége alatt szerveződő úgynevezett nemzeti hadsereghez kapcsolódik. 1919 novemberében Szegeden Horthy a helyi honvéd körletparaincsmoksá'g vezérkari főnökévé nevezi ki. Határozott. energikus katonatiszt, aki gyorsan halad felfelé a katonai ranglétrán. Az 1920-as évek elején Budapesten a honvéd főparancsnok vezérkari főnöke, 1926-bam már tábornok. 1930-ban a szegedi vegyes dandár parancsnokává nevezik ki, 1931-ben altábor- nagyi rendfokozatot kap. Ennek az embernek az 1918 —1945 között írott naplóját és emlékiratát jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Peme- ki Mihály bevezető szövegével és jegyzetével. E tábornoki feljegyzések újszerűségét különösen az' jelenti, hogy a helyi és az országos hatalmi csoport tagjainak életét, magatartását belülről látja és ítéli meg Naplóját szinte naponta vezette, megállapításai, ítéletei tehát korabeli véleményét, 'állásfoglalását tüikrö. zi. Emlékiratát viszont később vetette papírra, ezért ebben már érezhető a pályafutásából, későbbi tapasztalataiból levont tanulságok hatása. Milyennek látja Shvoy a rendszer vezetőit, tábornokait, politikusait? Horthyvad 1919 nyarán Szegeden közvetlen kapcsolatba került. Szívvel- lélekkel támogatja az ellenforradalmi szervezkedést, de észreveszi a tanácshatalomra acsarkodó, szervezkedő politikusok kicsinyességét, gyávaságát, tehetetlenségét is. Kénytelen megállapítani a fehértisztek szegedi grasszálá- sáról: „Nagy mulatozások és kártyázások folytak vagy a Kassbam, vagy a Regattában, a Csónakázó Egyletiben. Nagyon grasszáltak a huszárok, nyegle alakok, akik a franciá tisztek utón csináltatták az úgynevezett antant&zíjat, s a csizmában revolverrel jártak egész nap, de nem sokat csináltak. Magasházy László tüzérszázados, egy korlátolt ember volt Horthy szárnysegédbe, de 6 volt a főalak is. Gömbös is ezekkel vetette magát körül... Prónayék nem egy embert tettek el láb alól, ügyetlenül, hogy a Tisza vize felhozta a hullát. Nem volt a tiszti tekintély javára, mindenki tudta, de tenni, szólni nem lehetett ellene”. Azt is megállapitja, hogy Horthyt gyilkosok segítették a kormányzói székbe. A kormányzóval tegező viszonyban volt, többször járt nála, s naplójában mindig arról számol be, hogy szívélyes, baZichy Mihály művei a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rátságos fogadtatásban volt része. Mégis, feljegyzéseiben a következőiképpen jellemzi a kormányzót és környezetét: „Horthy egy katonaember, egy igen gavallér, derék úr volt, de nem volt meg az ítélőképessége, az önálló akarata, an. nak volt igaza, aki utoljára volt nála, ezért uralta a környezete, az pedig kalandorokból, stréberekből, tökfil- kókból, s osztrák szoldateszka gazemberekből állt”. Gömbössel mindvégig rokonszenvezett, szimpatikus volt számára határozottsága, dinamizmusa, de keserű tapasztalatai alapján a következő portrét kénytelen rajzolni róla: „Gömbös uborkafán felkapaszkodott kalandor volt, akinek egyszer ez, egyszer az kellett, s ehhez irányult a velem való barátsága, vagy ellenem való hangoltsága is... minden eszközzel a hatalomra törekszik, s e téren az eszközökben nem válogatós”. Lesújtó a véleménye tábor- noktársainak többségéről, akiknek jelentős része nem is magyar származású és akik a németek szekerét tolják, mások pedig titkos hívei a szélsőjobboldali mozgalmaknak, a nyilasoknak. Az utóbbi időben néhány volt horthysta tábornak, katonai vezető mellett például Szombathelyi Ferencnek, a háborús évek vezérkari főnökének alakját előnyösen igyekeztek ábrázolni, hangsúlyozván emberségét, széleslátókörűségét, katonai fel- készültségét, Shvoy így ír 1941-ben róla: „Werth Henrik vezérezredes, a vezérkar főnöke állásából fel lett mentve. Werth ellen a politikusok indítottak akciót, annak az áldozata. Utóda Szombathelyi Ferenc (azelőtt Knausz) altábornagy, akit csúnya jellemű, stréber, rosszindulatú, nem magyarnak ismertem meg a háborúban, ahol a 39. hadosztálynál alattam szolgált. Szombathelyi nem odavaló, makacs, beképzelt, kisfcaipacitá- sú ember, aki amellett erőszakos”. A naplóban jellemző részle. teket olvashatunk a hatalom helyi, szegedi urainak korrupt, ságáról, egymás elleni áskáló- dásáról is. Shvoyt 1934-ben nyugdíjazták, mert beszédet mondott az I. világháborúban elesett zsidó katonák szegedi hősi emlékművének avatásán. A politikai életben, a katonatiszttársai között levő ellenségei hajszát indítanak ellene. s elérik, hogy 53 éves korában altábornagyként nyugállományba helyezzék. Ügy érzi, hogy az ellenforradalmi rendszer szempontjából sem követett el hibát: az I. világháborús hősök iránti tisztelet és kegyelet, a katonai lovagiasság eszméi vezérelték beszéde elmondásakor. Emlékiratában meg is állapítja: „...tudhattam ki fogják ezt a beszédemet ellenem használni, de nem törődtem vele, az igazat mondtam, jöjjön, aminek jönni kell”. Igazának a tudatában fordul segítségért tábomoktár- saihoz a rendszer vezető személyiségeihez, akik azonban mást mondtak neki és mást a háta mögött. Keserű tapasztalatai megdöbbentik: „Ilyen arcátlanul tudtak a vezető urak —, akik folyton a tiszti állásról beszélnek és akik be- csületügyefcben döntenek — hazudni. Bőr — az van az arcukon. Szemrebbenés nélkül beszéltek így, és az embert a háta mögött legyilkolják”. Nyugalmazott tábornokként bekapcsolódik a politikai életbe. A rendszer uralkodó pártjának szegedi vezetője lesz és 1935-ben országgyűlési képviselővé választják. Megismeri a kormánypárt vezető politikusait, az akkori politikai élet kulisszatitkait. A politikai életben is komolyan vette a katonaéletben hirdetett lovagiasságot, az úgynevezett úri becsületet, s ezen keresztül ítélte meg a politikusok magatartását. így foglalja össze 1937-«ben észrevételeit: „Sajnos, mind jobban éreztem és láttam, hogy a kormánypártban olyan szellem és felfogás alakult ki, hogy a kormánypárt tagjainak nem lehet önálló véleménye, és ha van, azt nem nyilváníthatja, hanem mindenre csak azt mondhatja: ja és ámen. Jellemtelen Fejbólogató Jánosokat nevelnek, aki ilyen, az érvényesül, aki nem, azt mellőzik, nyomják”. Shvoy a jobboldali törtetők térhódítását látta a kormány, pártban —, s mint írja — ezért lépett ki onnan.. Ezután újabb, a korábbinál erőteljesebb politikai hajszát indítanak ellene, s bíróság elé állítják „névtelen levelek írása” és „hamis vád” miatt. Az alsóbb fokú bírósági tárgyalásokon elítélik, ami végtelenül elkeseríti. Végül Bethlen István közbelépésére a királyi Kúria áll mellé, a felmentő ítéletet azonban csak a fel- szabadulás után, 1947-ben hoz. ták meg. Shvoy titkos naplójában sem ismerte eb hogy a névtelen leveleket ő írta volna. Az ellene indított korábbi és akkori hajsza elkeserítette, ez némileg rányomja bélyegét az 1930-as években irt naplójára, emlékiratára. Tagadhatatlan, hogy feljegyzéseiben némi elfogultság érződik az egyes szereplőkkel szemben, azonban igen fontos körülmény, hogy a rendszer visz- szásságait, a politikai kulisz- szák mögötti machinációkat az 1920-as években is éles bírálattal illeti. Mi az az erkölcsi alap, amelyről kiindulva Shvoy megítéli és bírálja az ellen- forradalmi rendszert? Ez annál is inkább tisztázandó, mert —, noha a harmincas évek végén belép az ellenzéki Kisgazdapártba — mindvégig a Horthy-rendszer híve maradt, s komolyan vette meghirdetett eszményeit Éles, megsemmisitő bírálata az ellenforradalmi rendszer keretein belül marad. A mai olvasó számára szemléltetően bizonyítja, hogy a letűnt világ képviselői mennyire sárba tiporták saját eszményeiket és saját mércéjükkel mérve is, mennyi megdöbbentő visszásság jellemezte uralmukat. Tamasi Mihály Zichy Mihály: A pusztítás géniuszának diadala (vázlat) **■ NÓGRÁD — 1984. február 8., szerda | Gondolatok Zichy Mihály Az ember tragédiájához és Arany János balladáihoz készített rajzaival mindmáig a magyar irodalom legismertebb illusztrátora. Nem kisebb személyiség fedezte fel „vérbeli romantikusként” jellemezve — mint Théophil Gautier, Baudelaire barátja. Most ismét láthatjuk hosz- szú élete egy évtizedének munkásságát. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában 1878 és 1888 között készült műveiből nyílt kiállítás. Hogy miért éppen ott? Zichy Mihály élete nagy részét Oroszországban töltötte, s a forradalmi demokratákkal rokonszenvezett. Rajzainak, festményeinek nagy részét a Szovjetunióban őrzik. Velencéből 1881-ben érkezett meg hajón Odesszába; onnan rögtön kaukázusi, tbiliszi barátaihoz utazott. Hja Csavcsavadze, a modem grúz irodalom megteremtőjének köre fogadta be. 1882-ig Tbilisziben élt és bejárta az egész Kaukázust. Rögtön' nagy munkákba fogott: illusztrációkat készített Lermontov A Démon és Sota Rusztaveli A párducbőrös lovag című alkotáshoz. (A párducbőrös lovag olyan eposza a grúz irodalomnak, mint a magyarban Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme.) Zichy Mihály párducbőrös lovaghoz a színházakban akkoriban szokásos élőképeket is betanította, ezzel is a haladó grúz értelmiség mellé állva. Ezúttal a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában egy olyan Zichy-művet is láthatunk, amelyet eddig még sohasem állítottak ki Magyarországon: A pusztítás géniuszának diadala című festményéhez készített akvareilvázlatát. Ezt Tbilisziből küldték a kiállításra. Gy. L. Amikor tizennégy éves voltam, olyan butának tartottam az apámat, hogy alig tudtam elviselni. De sünikor huszonegyéves lettem, elcsodálkoztam, mennyit tanult az öregember hét év alatt. (Mark Twain) * Egy házaspár — két olyan ember, akik továbbjutottak a döntőbe. (Warner Finck) * Egy sor jó megelőző intézkedés van a kísértés ellen, de a legbiztosabb a gyávaság. _____ (Mark Twain) A legjobb orvos a természet, mert nemcsak meggyógyít sok bajt, de soha nem szólítja meg a kollégáit sem. (Ferdinand Sauerbush) * A szolgálat nem is lenne olyan rossz, ha közben nem kellene még udvariasnak is lenni! (Egy francia rendőr) * Angliában az iskolaigazgatóknak olyan hatalmuk van. amilyenről egy minszterelnök csak álmodhat. (Winston Churshill)
