Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
I Hosinaszemlélef A gyár udvarán már hónapok óta áll a targonca. A segédmunkások izmaik megfeszítésével dolgoznak. pedig könnyebb munkát ígértek nekik: a raktár korszerű, búcsút lehet végre inteni a kézi anyagmozgatásnak. Csakhogy egyre-másra romlanak el a modern targoncák az anyagbeszerzők szinte már találomra böknek ki egy helyet a térképen, ahol alkatrész után érdeklődnek — minden hiába, s még szerencse. hogy az izmokhoz kevesebb nótalkatrész szükségeltetik. De téved, aki azt hiszi, hogy most szemrehányó hangnemben a karbantartás renvheségét, a szervizelés megannyi hibáját, 'valamint az anvagellátást fogom sza- pulni. Téved, mint ahogy én is tévedtem, amikor a gyár igazgatójától vártam ugyanezt. Ő azonban egészen másról kezdett beszélni. És amit mondott, az talán még fontosabb mint az unos-untig imert panaszok, amelyek természetesen ettől függetlenül mielőbbi orvoslásra várnak. A masinaszemlé'et ellen lépett ■fe'l — azt firtatta. hogvan használjuk, kezeljük a ránk hízott gépeket. A közelmúltban még jobbára masinákkal dolgozhatott az a munkás, aki most számjegvvezérlésű be- -endazés mellett dolgozik. A masina keveset tudott, de sok mindent kibírt, Néhár.y kulcsműveletre szakosodott, hangosan dohogott, még kezelése is fizikai erőt igényelt. de or-ős volt, s szinte elronthatat- ’an. T.<Tp már egyre több a ké- szi'íiák. Bár a két szó rokon- értplmű. az igazgató mégis különbséget tesz közöttük. A masinákhoz értők képzése egyszerűbb — működtetésük durva, állandóan ismétlődő, betanított mozdulatokat igényel. A készülék már finomabb jószág, így a vele szemben alkalmazott bánásmódnak is másmilyennek kell lennie. Körültekintőbbnek, át- gondoltabbnak, mesteribbnek. Vége az ..üsd vágd. nem apád” korszaknak,, mert a technikai haladás a tulajdonságok közül elsősorban az érzékenységet emelte a fejlesztés pódiumára; a berendezések egyre érzékenyebbek, egyre precízebbek — minél többre képesek, annál könyebb elrontani őket., A gépeket használók az'onbán még masinákhoz szokott kézzel és képzettséggel dolgoznak. És sokszor a körülmények sem engedik az alkalmazkodást. Egyik textilgyárunkban külföldi munkaszervezők tevé- kenvkedtek azt akarták hogy az üzemcsarnok gépei — egyforma berendezésekről volt szó — azonos fordulatszámmal működjenek, ám ezt képtelenek Voltak elérni. Hosszas vizsgálódás után kiderült. hogy a kudarcról nem a beállítők tehetnek — az áramellátás ingadozása miatt egyszerűen lehetetlen volt az egységesítés. Emlékszem olyan esetre is, amikor a világszínvonalú gép többet állt. mint járt — és a gyártó cég képviselője hitetlenkedve javította.. újra, és újra, majd kétkedésére indokot is talált: a készüléket kalapáccsal (!) serkentették gyorsabb munkára. .. Visszatérve a targoncákhoz, az igazgató biztos abban, hogy masinákként kezelik őket. holott ezek már finom műszerek, egyszerre több funkció ellátására képesek, viszont nem tűrik, a durva mozdulatokat, a lustaságot. Tudniillik sokszor dodzsemest játszanak velük, a koccanások alkalmával harsány a röhej, a raktár nyílegyenes útján gyakori a verseny, s az a targoncás is elismerést arat, aki úgy kapcsol előre-hátra, hogy még lendületében akasztja meg a targoncát, hallani a fogaskerekek csikorgását. Ilyenkor fültépő a csikorgás, egymásnak esnek a fogaskerekek. Egy mérnöktől hallottam, hogy nálunk sokkalta több pótalkatrész fogy el, mint a fejlett ipari államokban. Nemcsak azért, mert a még javítható darabok is az enyészet sorsára jutnak. A nem megfelelő használat is gyorsabban koptatja a gépeket. No meg az ápolás hiánya. Gyakorta látok építkezéseken olyan berendezéseket, amelyek piszkosak, elhanyagoltak, úgy néznek ki, mintha az ócskapiacról szállították volna oda őket. holott csak néhány éve szolgálnak. És a gyárakban sem szánnak elég időt a masinák tisztán tartására, a mindennapi ápolásra. Így aztán hamarabb használódnak el, többször kell őket javítani —, s ez megbosszulja maCTát. A zt írtam, hogy a gépeket használók még mindig masinákhoz szokott kézzel és képzettséggel dolgoznak. Bizonyára igaz a fel- tételezés. de akad más baj is. Tudniillik az a targoncás, aki vidáman dodzsemet játszik a sok százezer forintot érő járművel, munkaidő után Ply óvatosan ül bele Trabantjába, mintha a kocsi ülése porcelánból volna. Tamás Ervin HSraiezeftíméü kazánok Az. alacsony fűtőértékű barnaszén energiáját magas hatásfokkal hasznosító, környezetkímélő kazánok készítését kezdte meg a cserkút! MEZŐGÉP vállalat pécsvára- rfi gyára. A hazai szabadalom alapján készülő, Carborobot elnevezésű kazánok három típusa különböző nagyságú épületbelsők gazdaságos fűtésére alkalmas. A háromszáz kilowatt teljesítményű tízezer légköbméter körüli üzemcsarnokok, a nyolcvan kilowattps legkisebb kazánt pedig családi házak számára tervezték. A tökéletes égéshez szükséges tüzelőanyagot és levegőt automatika adagolja a legkedvezőbb arányban, a berendezés működését a külső hőmérséklet érzékelésére szolgáló szerkezet szabályozza. A levegő tisztaságának védelméről a kisebb kazánokba épített és a nagyobbakhoz külön megrendelhető pemyelevá- lasztó gondoskodik. A Carborobot kazánok különösen a Dél-Dunántúlon számíthatnak nagy érdeklődésre a fogyasztók körében. A pécsi szénelőkészítőmű rekonstrukcióját követően, a tervek szerint rS86-'ban megszűnik a mecseki feketeszén árusítása, mert valamennyiből a Dunai Vasmű számára készül koksz. A pécsváradi üzemben elkezdték a tüzelő- berendezések gyártósorának kialakítását, s még az idei év első felében száz Carborobot kazánt készítenek. A családi bázak fűtésére alkalmas típusra már megrendelést is elfogad a forgalmazó nécsvá- radi építőipari szövetkezet. Műanyag huSladéicbóI m Japánban olyan új eljárást fejlesztettek ki, amely mind a műanyag hulladék (például a polietilén vagy polivinil- klorid), mind a selejtes autóabroncsok értékesítésére alkalmazható. Az eljárás azon alapul, hogy ezek az anyagok alacsony hőmérsékleten törékennyé válnak. Hatóanyagul folyékony földgázt használnak. A lehűtött műanyag hulladék könnyen pótolható. A poirvinlTklorid útburkolattá dolgoztató fel, a polietilén és a porított abroncsok városi gáz előállításának az alapanyagai. Egy nagyobb kísérleti berendezést már üzembe helyeztek. A városi gáz előállítása műanyag hulladékokból a közeljövőben valósul meg. 1 ICTc Javára differenciálnak' a SKÜ-Ben Akik húzzák az „igát"... — Természetes, hogy aki kapott a kiemelt személyi bér_ bői, az mind azt próbálja bizonyítani, hogy igazságos volt a döntés — fejtegeti Csics György csoportvezető, — A javaslattal, amely szerint öt fő kapott a főosztályon ilyen pénzt, a gazdasági, politikai, társadalmi szervek egyetértettek. Ezen a főosztályon egyébként ebben a kérdésben sem született volna döntés a lehető legszélesebb demokrácia nélkül. Vissza is vonható! Valós jövedelemdíifferen- ciálásra szánták el másukat a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetői tavaly az év végén. Úgynevezett „kjemelt személyi bért” fizetnek az arra érdemesnek tartott munkatársaknak, tevékenységük elismeréseként és további ösztönzéseként. A műszaki fejlesztési főosztályon összesen öten részesültek az 500—750 forintos havi „különdíjból”. A valamivel több mint félszáz dolgozót tekintve egyti- zed, a húsz-egynéhány diplomást véve alapul egynegyedrész jut tehát hozzá a ráadásforintokhoz; így a meny- nyiségi szempontok szerint igazi differenciálásról beszedhetünk. — Nálunk a műszakiak fizetésének emelése, arányiadban, hosszú ideje elmaradt a fizikaiakétól — közli Széky Miklós főosztályvezető. — Tavaly történt először, hogy a fejlesztés aránya egyenlő volt Továbbra is helytelen, hogy a műszakiakat és az alkalmazottakat „egy kalapba” veszik, de ez egy más kérdés. A kiemelt személyi bért'azok. nak igyekeztük adni, akik húzzák az. „igát” és várhatólag húzni is fóliák. Persze, ha visszaesés következne be, aktkor a kiemelt bért, mivel ez külön van választva a havi fizetéstől, visszavonjuk és másnak adjuk oda. Precedens kell? A differenciálás csakis úgy lehet hatékony, ha egybeesik a kollektívának — legalábbis nagyobbik részének — igazságérzetével. Ha ettől eltér, elkeserítő, kiábrándító! — Hogy az odaítélés nálunk igaizságtatan lett volna, ilyesmiről nem hallottam — csóválja fejét Fekete László fejlesztési csoportvezető. — Olyat igen, hogy az ilyen differenciálást hamarabb kellett volna kezdeni. De igazságtalanságot emlegetni még a kollégáik feleségeitől sem hajlottam és ez mér jelent valamit. Fekete 36 éve dolgozik a« acélgyárban. Munka mellett járta ki az iskolát, s tanult meg németül; 40 évesen lett gépészmérnök. A kiemelt bér összfizetésének 12 százaléka, hatásos ösztönzésnek véli tehát. — Évről évre több teher nehezedik a műszakiak vállára — meditál a közvetlen szakember. — Most végre az anyagi elismerés is elmozdult a holtpontról. Csics György nem műszaki-: ő az egyetlen közgazda a kiemelt ötösből. 45 éve keresi kenyerét az acélgyárban. — Hogy a közvetlen munkatársaim nem mondják azt, hogy igazságtalanul jutottam kiemelt bérhez, ebben biztos vagyok — állítja a barátságos pénzügyi szakértő. — Az lehet, hogy a főosztály távolabbi részein esetleg kételkednek. Azt sem mondhatjáik, hogy a közeli nyugdíj felsró- folása kedvéért részesültem előnyben, hiszen így is csak a bérkategóriám sávjának közepére értem fel, az eddigi alsó egyharmadból... A kiemelt bér hatásos húzóerő; a fel- adatok elvégzéséhez lendítést ad, s ez áttevődik a munkatársakra is. Az az öt ember, aki kapta, mindig az élvonalba tartozott, hajtott. De lett volna még ilyen kettő-három, akiket nevükön tudnék nevezni. Két korosabb sziakember ptán adódik a gondolat: megkérdezni a KISZ-titkárt, miként részesültek az ifjabbak a ráadáfifoTintokból. Illetékeshez jut a kérdés: a szövetségi tisztségviselő, a 33 éves Patakjaim Zoltán üzemmérnök is a kiemelt 9tös egyike. Ő az előzőek 750 forintjával szemben havi 500 forintban részesül. — Úgy érzem, a kiválasztás demokratikusan történt; akik kapják, mindnyájan nyújtanak valamilyen pluszt — közli a halk szavú fiatalember. — Az 500 forint nem valami sok, de ez a kiemelés inkább erkölcsileg ösztönzi az embert. — Csipkedi-e az a tndatj hogy a pénz visszavonható ? — Én nem gondolok a"-raj hogy ez visszavonható — fej-' tegeti a fiatal tervezési cspJ port vezető. — Ezt nem tar-' tóm valószínűnek. Szerintem ez a pénz fixnek vehető.. Egyébként itt elég gyengék a fizuk, ezért jó lenne, ha ilyen pénzből többen részesülné-' nek, tehát ha ez az öt f<3 csak az első öt fő lenne... Nem kapott a kiemelt bér3 bői Vaspál Dávid szerkesztésé osztályvezető. — Szerettem volna, ha aa osztály létszámarányosan ré-' szesül ebben a lehetőségben,' tehát ha többen kaptak volna. Aiki kapott, annak a terhelésébe ezt beleépítem. Hiszen a fizetés 10 százaléka ez a pénz, mindenki többet vár tőle. — Ösztönöz-e valakit ez a réadáspénz? — Talán jobban ösztönözne, ha precedens történne arra, hogy a pénz visszavonható és másnak adható — közli a szemüveges műszaki. — Ha lesz ilyen példa, akkor ez húzóerő lesz; addig nem. El tud. lám volna képzelni, hogy a pénz meghatározott ideig járjon, s utána megpályázható legyen... Ne hígítsuk fel! — Egy-egy rossz teljesít-' meny után be fog következni, hogy a kiemelt bért vdsz- szavonjuk. Ez alatt a rövid idő alatt ilyen nem történhetett. Azon, hogy meghatározott ideiig kellene kiírni, érdé. mes volna gondolkoznunk —, reflektál az észrevételekre Széky Miklós. — De, hogy pályázatot csináljunk belőle, az fölösleges, hiszen vannak pályázataink, konkrét feladatokra a főosztályon. Nem értek egyet azzal, hogy a kiemeltek körét bővítam kellene. Ezzel a kiemeléssel nemcsak a jövedelmek gyarapítása volt a cél, hanem a differenciálás! Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy jövőre megint öt fő kap, aztán megint öt, végül mindenki. Kár volna felhígítanunk a differenciálás ösztönző hatását... Molnár Pál Számítógépesek SZENZACIOSZAMBA ment a megyeszékhelyen az első magántaxi megjelenése. Azóta eltelt pár esztendő, s a maszek fuvarozókon ma már senki nem csodálkozik. Szállítsanak bár embert, vagy árut hozzátartoznak az utca megszokott képéhez. A megyeszékhelyen és környékén 72 teherfuvarozó kisiparos teljesít szolgálatot. Azaz teljesítene, ha nem tapasztalná egyre-másra, hogy az ügyfél inkább a Volán teher- taxlt választja. Bizony a maszekok az utóbbi időben gyakori várakozásra kényszerülnek, s miután nekik állásidőt senki nem fizet, apadóban a bukszájuk. — Amikor a vállalkozást elkezdtük, éppen fordított volt a helyzet: mi voltunk a keresettek, s a volánosok ácso- rogtak — mondja Galgóczi Rudolf, a magánfuvarosok intéző bizottságának elnöke. — Egyesek közülünk túlságosan ráhajtottak a pénzre, mohóságuknak azok is isszák a levét, akik szolid áron dolgoznak. A maszekokat egy kalap alá veszik! A fuvaros kisiparosok intéző bizottsága ezért úgy határozott, hogy összehívja a kollégákat — megpróbálnak közös nevezőre jutni. El is jött a szeánszra a salgótarjáni KIOSZ-ba csaknem valameny- nyi — szolidaritásból még a zabüzemű fogatosok is. Hang nélkül hallgatták meg Ilaveria Tibor KlOSZ-alapMASZEXSZEÁNSZ Fuvarosok és szervezeti titkárt, pedig nem mondott kellemes dolgokat: — A fuvardíj szabad árformába tartozik, ez azonban még nem indokolja, hogy ugyanazért a szállításért egyszer 80, másszor kétszáz forintot kérjenek! Az ügyfél nem tudja mihez tartani magát, megrendült a bizalma, pusztán azért, mert néhányan elgaloppírozták magukat. Még nincs későn, vissza kell szerezni a bizalmat. Nem akarjuk megkötni az árakat, szeretnénk viszont kordában tartani, megszabott határok között, hogy a magánfuvarozás versenyben maradhasson az államiakkal! A tetemrehívás ettől fogva kezdett zajossá válni, s az indulatos közbekiabálásokból sok minden kiderült. Például az, hogy nem mindenki vezeti a menetlevelet, sőt a kilométeróra megtekintésével sem mindenki fáradozik. „Akkor mi alapján számolsz?!” — utasítják előbbieket rendre mások, a kérdés azonban költői maradt. Tény, hogy a rájuk érvényes fuvardíjszabás enyhén szólva is ellentmondásos. Eszerint kilométerenként 4,70-et számolhatnak, plusz óradíjat, a a tisztes ipar legkisebb fuvardíj viszont, amit rövid utakon számolhatnak, túl soknak bizonyul. —1 Tegyük fel, hogy Budapestről, a Domus Áruházból kell elhoznom egy bútort — illusztrálja a mondottakart Galgóczi Rudolf. — A díjszabás alapján 1500 forintot, ha elkérhetek, miközben a Volán tehertaxiórája kilométerenként 8,20-at ketyeg, s végösszegként háromezer forint körüli összeget mutat. Ha viszont a salgótarjáni Lakberendezési Áruházból szállítok az Arany János útra, s elkérem a legcsekélyebb fuvardíj gyanánt megállapított 127 forintot, megnézhetem, mikor jönnek hozzám legközelebb! Amit ő mond, mások is érzik, s ez motiválja, ha nem is indokolja az össze-vissza számolást. Sokan hasukra ütnek, mielőtt az összeget kimondják, s miután az ügyfélnek is megvan a magához való esze — megjegyzi ezt. A taxióra fölszerelése persze orvosolhatná a bejt, ez azonban nem egészen a fuvarosokon múlik. Addig is ki kell találni valamit, sürget a 1 mundér becsületének védelme. Tetszetős ötlettel hozakodtak elő — legalábbis a lakossági aprófuvarokat illetően — a maszek teherfuvarozók. A mostani bonyolult díjszámítás helyett kilométerpénzt javasolnak, mely magában foglalná az óradíjat és a várakozási időt is. Az összegtől kevesebbet lehet kérni többet nem! S érvényes ez mindazokra, kik elfogadják a most kidolgozás alatt lévő feltételeket. S, hogy honnan tudja majd a szállíttató, hogy a kiszemelt fuvaros elfogadta-e? Onnan, hogy jól látható helyen Salgó-Taxi embléma virít majd a kocsi oldalán! Az embléma a garancia, hogy a fuvaros csakis az előre meghatározott összeget kérheti, alku tárgyát csupán a holmi cipelése képezheti. Az ügyfél eddig sem várta ingyen, hogy zongoráját a tizedik emeletre felvigyék, a fizetségben viszont előre kell megegyezni! AZ ELŐTERJESZTÉSRE még a zabhajtásúak is rábólintottak. Nem mintha’ érintené őket, de az piár igaz, hogy a korrekt üzlet rájuk is jó fényt vet. A magánte|ier- taxisoknak meg egyenesen elementáris érdeke, hogy a fuvarra vadászó ne legyintsen többé: ez maszek, nekem drága! — szendi — NOGRAD — 1984. íefetsuás 3., szerda 3
