Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

Az impresszionizmus enciklopédiája Aki csak rövid időre is bekukkant Párizsban a Tuile- riák kertjében álló Jeu de Paume-pavilonba, fölbecsül- he'et'en értékű művészettör­téneti értékkel gazdagodhat. A labdaház ad otthont az impresszionizmus múzeumá­nak, amely a második világ­háború óta a Louvre része. A termekben pazar gazdag­ságiul találkozhat az ember, s úgyszólván teljes képet kap a múli század utolsó harmadá­nak és a mi századunk ele­jének legnagyobb hatású fes­tészeti irányáról, az impresz- szionizmúsról, legalábbis, ami a franciákat illeti. Az irány­zat klasszikus művei, hogy csak jelzésként említsek né­hányat, Manet Reggeli a sza­badban, Olympia című képei Degas balerinái, Vaü Gogh portréi és tájai, Gauguin ta­hiti asszonyai a déli tenge­rektől övezettem, Renoir ham­vas és érett leányai, Monet szí vár,ványos sorozatai egy, a maga Korában forradalmian újszerű festészet összefoglalá­sát is nyújtják. Természete­sen, már az összefoglalóan impresszionizmusnak nevezeti irányzaton belül szinte azon­nal jelentkeznek a merőben eltérő .törekvések és festői irányok is. Például Van Gogh már fölfedezi a hasadás jele­it. a művészet és a való élei között az impresszionisták művein. Vagy ismert Gaugu­in szigorú kritikája, aki ké­sőbb azt írja az impresszi­onistákról: „...Miről is van szó, amikor művészetükről beszélnek? Egy teljesen felü­letes művészetről, csupa ka­cérkodásról, mely pusztán anyagias, melyben nincs ott a gondolat”. Cézanne-ról szám­ién tudjuk, hogy bár forgotí impresszionista körökben, el­lenszenvének is hangot adotl e művészeti iránnyal szem­ben. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az imp­resszionizmus korabeli for­radalmi jelentősége kétségbe­vonható lenne. Még akkor sem, ha a későbbi avantgar- dizmus, az expresszionizmus dadaizmus, szűrrealizmus vagy a kubizmus, futurizmus absztraktizmus, éppen a sza­kítás jegyében jött létre. Az impresszionizmus a klasszi­kus művészeti korszakokat követően valóban napjainkig ható „újításokat” vezetett be a művészetbe, fölszabadítóan hatott mind a gondolkodásra mind pedig festői gyakorlat­ra. s többi között, például a vérbő festőiség meghonosítá­sával, a tünékeny pillanat megragadásával, gyakorta a mai művészetből is hiányzó érzelemgazdagságával máig csillapíthatatlan érdeklődést keltett, s eredményeiben örök példa marad. A televízió vasárnap dél­előttönként sugározza mos1 Az impresszionizmus című francia képzőművészeti film­sorozatot, amely átgondoltsá­gának pontosságával, a kor­festés tágasságával is kitűnik a hasonló jellegű sorozatok közül, teljes képet rajzolva az irányzat egy-egy nagy alak­jának munkásságáról. Aki né­zi ezt a filmsorozatot, külö­nösen haszonnal forgathatja Maurice Sérullaz Az impresz- sztonizmus enciklopédiája cí­mű müvét, amely már máso­dik kiadásban látott napvilá­got a budapesti Corvina Ki­adó gondozásában. A könyv Georges Pillement, Bertrand Marret és Francoise Duret- Robert közreműködésével ké ■ szült. A szerző, a Lowvre igazga­tója könyvét eredetileg az imp­Farkas And­rás: Támasz­kodó kőműves (diópác) resszionisták első kiállításá­nak (1874) századik évforduló­jára , jelentette meg. A beve­zető tanulmányban átfogó képet rajzol a mozgalomról, kitér az irányzat főbb jelleg­zetességeire, s összefüggések­ről szól az irodalommal, a lí­rával, a zenével. Természete­sen, szót ejt az előzmények­ről, s részben az irányzat utóéletéről is. Mint írja, maga az impreszionizmus szó egy újságírótól, Louis Lerop-tóL ered. aki ezt Az impresszio­nisták kiállítása című cikké­ben használja. Eszerint: „Ma­ga a kifejezés, amelyet Cla­ude Monet egyik kiállított vászna, az Impresszió, a fel­kelő nap sugallt — a kép a Le Havre-i kikötőt ábrázolja reggeli ködben —, Leroy meg­vetését volt hivatva kifejez­ni azon művészek iránt, akik elutasították a festészet ha­gyományos kifejezési eszköze­it, hogy kizárólag saját vi­zuális benyomásaikat ábrá­zolják”. Antonin Proust ezze ellentétben azt állítja, hogy az elnevezés 1858-as vitáikbój ered. Mindez valójában nem lényeges. A lényeg ugyanis az, hogy új kifejezési mód született a művészetben. A lexikon jellegű rész al­kotja a könyv gerincét, s ez kitűnően használható, egy-egy cikke szinte kismonográfiá­nak számít. Nemcsak az irányzat képviselőit tartat mázzá ez a rész, hanem az előfutárokat, a mecénásokat a kritikusakat és esztétákat is. Számunkra külön értéke a könyvnek Székely András Az impresszionizmus Magyaror­szágon című összefoglalása annál is inkább, mert hiszen a nagy nyugat-európai ösz- szefogíaló művek jó részéből általában kimarad Közép- és Kelét-Európa. Jóllehet éppen az impresszionizmussal kap­csolatban mondható például hogy Szinyei Merse Pál, a „magyar impresszionizmus' megalapítója révén szinkron ba kerültünk — vagy kerül­hettünk volna — Párizzsal A Majálist 1873-ban festette a művész. Ezt a képet szá­mon is tartja a Propyläen- művészettörténet 1927-es kö­tete óta minden nagyobb ösz- szefoglaló munka, igaz vi­szont, hogy a német művé­szek között (a kép az 1873 as bécsi tárlat bajor szekci­ójában szeretjeit). A könyv a magyar festéssé ti anyaggal együtt 437 illuszt­rációt tartalmaz, közülük 104 színes. Az impresszionista ki állítások jegyzéke (fontosabb magyar tárlatok' is) és név­mutató növeli a kötet szak mai értékét. — Tóth E. — Család és iskola A SALGÓTARJÁNI Buda­pesti úti Általános Iskolai szülői munkaközössége és ne­velőtestülete részére nemrég előadást tartott dr. Nagy An­dor, az egri Ho Sí Minh Ta­nárképző Főiskola tanszékve­zető tanára, a neveléstudomá­nyok kandidátusa. Vélemé­nyét kértük a NÖGRÁD-ban Bizalmi válság? címen folyó vitához. — Ön szerint hogyan ala­kult az utóbbi időben a csa­lád és az iskola kapcsolata? — A szülők és a pedagógu­sok, a család és az iskola kapcsolatát mindig az adott időben, a meghatározott kö­rülmények között kell vizsgál­ni. Ez a kapcsolatrendszer ré­sze a társadalmi kapcsolatok­nak, függ a gazdasági hely­zettől, a politikai célkitűzé­sektől. eredményeinktől, gond­jainktól. így például az ötnapos mun_ káliét bevezetése, megvaló­sítása nagyon jó dolog, min­denki örömmel fogadta. Pe­dagógiai szempontból viszont nem mindenben elképzelése­ink szerint alakult. Az ötna­pos munkahéttel nőtt a csa­lád terhelése, korábban me­gyünk e-1 otthonról éis későb­ben megyünk haza. A gyere­kek a hét végén hozzászok­nak a kikapcsolódáshoz és a következő munkahét első két napján ismét meg kell szok- niok az iskolai fegyelmet. A gyerek is több időt tartózko­dik munkahelyén, az iskolá­ban, korábban kezd és későb­ben végez. Késő délután, vagy este ismét időigényes felada­tok hárulnák rá a külön nyel­vi, zeneiskolai órákkal, kü­lönböző edzésekkel. Ezáltal a legtöbb gyermeknek nincs gyermekkora. — Véleménye szerbit a csa­ládok helyzetében történt vál­tozások milyen hatással van­nak a gyermekekre? — A család helyzete két­ségtelenül aiz, hogy változott, de egy tényezőnek a sok po­zitívon kívül feltétlenül meg kelt maradnia: a családnak a gyermek otthonának kell to­vábbra is maradnia. Ugyan­akkor a családok egy részé­ben nem biztosítanak igazi otthont még a gyerekek szá­mára. A túlzott alkoholfo­gyasztás például nemcsak gazdaságilag káros a csalá­doknak, nemcsak erkölcsileg okoz gondokat, hanem a gye­rekekkel együtt töltött időt is megrövidíti, vaigy lehetetlen­né teszi eisősarfoan az édes­apák esetében. — Ezek szerint az édes­anyák vállalják a terheket a gyermek nevelésében ? — Ezt így talán nem lehet mondani, de több időt kelle­ne mindkettőjüknek tölteni gyermekeikkel. Az édesanyák mindent megtesznek a csa­lád összetartására. Az édes­anya az legtöbbször, aki a munkahelyi munka után ott­hon a napi teendőit végezve a mosás, takarítás közbein meg­kérdezi a gyereket, hogy mi volt az iskoláiban. Az édes­apák a gyermekek által ké­szített csaiádrajzok szerint több időt töltenek a tv előtt, míg az anya a háztartási munkát végzi. A sizínes-tv ter­jedésével erősebb a tv-műsor- hoz kötődés. Az egyik csepeli felmérés során megkérdezték az édesapákat, hogy mivel töl_ tik idejüket, amikor hétfőn nincs tv-adás. Az apák egy része úgy nyilatkozott, hogy akkor nevelik gyermekeiket. A nevelést nem lehet heti meghatározott időhöz kötni, akkor kell a gyerekkel be­szélgetni. akikor kell rá hatni, amikor az szükséges. A gye­rek mindig vágyik a szülői szerétetre, a beszélgetésre, a közös játékra. A gyerektől le­fekvéskor nem a tv-mesének, hanem az édesanyjának, édes­apjának kell elköszönnie. A gyereknek éreznie kell az ott­hon melegét, szeretetét, mert mint mondani szokták a sze­retet mindent pótol, de a sze- retetet nem pótolja semmi sem. A gyermekek nevelése ér­dekéiben a munkahelyi gondot is ott kell hagyni, a fokozott idegfeszültség átültetése a családi légkörre nem szeren­csés. A mi társadalmunk közös­ségre orientált. A legkisebb közösség a család. Ha nincs családi közösség, úgy az is­kolában is nehéz még a kis­közösséget is létrehozni. A lakótelei» panelkapcsolatok ellensúlyozása több munkát igényel az iskolától is. A közös együttélésre na­gyon alkalmasak a hét végi pihenőnapok, a családi közös programok. Sajnos e helyett több esetben a második gaz­dasággal foglalkoznak a szü­lők, a kisvállalkozás, a ha­za vitt munka köti le őket. Természetes, hogy a megszo­kott életvitel megtartása jo­gos igény, de a gyerekről lemondani nem szabad. Ha szülő szerepére vállalkozik valaki, akkor a szülő szere­pét is be kell töltenie. Időn­ként önvizsgálatot kell tarta­ni a szülőknek, hogy felada­taikat megfelelően tudják-e ellátni. — A gyermek apa iránti igénye sak a családban fi­gyelő jtő meg? — NEM, A GYERMEK az apát, a férfit másutt is igény­li. Nevelési rendszerünk egy­síkúvá vált, a gyermekekkel a nevelési intézményekben hovatovább csak nők foglal­koznak. Kizárólagosan velük találkozik a gyermek a böl­csődében, az óvodában, az ál­talános iskola alsó tagozatában, és többségében a felső tago­zatban és a középiskolában, de az egészségügyi intézmé­nyekben. a diákétkeztetésben és a kereskedelemben is. A férfi egyénisége, szerepe, ha­tása gyermek- és ifjúkorban, szinte kimarad leányaink, fiaink életéből. Ezen a hely­zeten jelen pillanatban azzal változtatunk, ha a férfi sze-r repét a családban erősítjük. — Mi a jövő útja, hogyani lehet a gyermeknevelésben, a család és iskola kapcsola­tában előbbre lépni? — A pedagógus és az orű vos munkája közel van egy­máshoz. Az orvos tekintélyt vesztése a beteg gyógyulását nehezíti. Ha szülő nem hisz a pedagógusban, akkor a gye­rek nevelése szenved csorbát.' Mi optimisták vagyunk. A1 közoktatás fejlesztésével, aí oktatási-nevelési körűimét nyék fejlesztésével együtt emelni kell a pedagógus te­kintélyét is, Ez országosan is napirenden van, úgy tudom, hogy készül a közoktatási törvényjavaslat. A közoktatás távlati fejlesztési tervezeti szerint 1990 után már képe­sítés nélküli nevelőket nem alkalmaznak iskoláink. A pe­dagóguspályán a férfiak arát nyát is növelni akarják az oktatásügy központi irányig tói. A párt és a kormány te­hát változtatni akar a jeJ lenlegi helyzeten. A pedagó­gusok tekintélye az anyagi és erkölcsi megbecsülés nö-’ velésével is emelkedni fog. A1 pedagógusok tekintélyének ilyen irányú növelése a szülő szemében is növelni fogja a! pedagógusok presztízsét. A JÜL DOLGOZÖ pedagóJ gus és iskolavezető feladatait mindig a szülőkkel együtt old­ja meg. Az iskola közösségé­ben nagyon lényeges szere­pet játszik a szülők közössé­ge. A szülői munkaközösség­nek szabadabbnak, önállóbb­nak, alkotóbbnak kell lennie iskolámban. Énpen ezért na­gyon fontos az szm-vezetők képzése, hogy a nevelő isko­la aktív részvevői lehessenek.' A nagyobb feladatok végre­hajtására fel kell készíteni a szülőket, hogy partnerek le-' I hessenek a közös munkában.' Egyet kell akarni, egymást erősíteni kell és ha a kölcsö­nös bizalom alapján mindig többen tesszük ezt, akkor az eredmény is mufatkozni fog — fejezte be nyilatkozatát dr. Nagy Andor. J Dr. Kan András ’.'„Ami semmiben sem azonos, «agy hasonlatos a nőiességgel Ez inkább a keveset emlí­tett és szinte sohasem megfe­lelően árnyaltain megjelení­tett „női szempont”, ami ko­ronként amúgy is változik, de amiben van, lehet mégis egy erős ősmag — „figyeljenek rám, vegyenek emberszámba, jogom van az élethez... ” Az ügyvéd, aki „mellesleg” méltán hires arról, hogy sor­ra nyeri a nőknek a válópe­reket és ezzel együtt az anya­gi oldalakat is kedvezően tud_ ja végérvényesen beállítani kliensei számára, azt mond­ja: „Űj jelenség, hogy mos­tanában több a válásokat kez­deményező nő, mint a férfi... Ez nyilvánvalóan összefügg a nők önállósodásának folya­matával”. ??? Ami mással függ össze, ha ezt az esetet vizsgáljuk. A női szemponttal. A nőiség- gel. Amikor az önállóbb élet­vitel egyáltalán lehetővé te- szi-teheti, hogy felmerüljön a kérdés — „ne változtassak ezen az áldatlan helyzeten, amiben az én szempontjaim nem léteznek?” És akkor vál­toztathat. és akikor kezdemé­nyezhet- és elválhat saját el­határozása és véleménye, meg érzései szerint a nő. Érvé­nyesíti szempontjait, ha „ne­gative” is. Két „feminista” (Szegvári Katalin — Mészáros Mária) beszélgetése arra utal hogy, VILÁGAINK Az a bizonyos „nőiség"... ha létezik egyáltalán magyar feminizmus (a nők egyenjo­gúságáért kissé bizony túl­zón harcoló mozgalom), ak­kor csak azért Létezhet, mert nem Létezik az élet fontos és döntő terein a gyakorlatokban a női szempontok figyelem- bevétele, egyáltalán a nőiség nem úgy létezik, ahogy el­várható lenne! Ez nem a fi­zetés nagyságától függ ugyan, is. Ez még csak a tanulási és munkajogi kérdésekkel sincs összefüggésben — ezek ál­lampolgári jogok. A nőiségről nincs külön törvény. Körülöttünk folyik a vér­áldozatos harc a nők szem­pontjainak érvényesüléséért és ebben a harcban a nők es­nek el. Minden nö kettős éle­tet él, ha magánéletében nem ugyanazt az egyenjogúságot él­vezi, mint a közéletben, a munkában, a tanulásban és így tovább. Ha bármilyen cse­kély formában a kihasználás, a családon belüli kiszolgálta­tottság, a „fehércseléd” tí­pusú archaikus megkülön­böztetés a részesülése a pár­kapcsolatokból. Ha nincs, nem lehet neki magának ugyan­úgy valamelyest „önző” szem­pontja. hogy a hangulatait fi­gyelembe vegyék, hogy a vá­gyairól beszélhessen és ne hurrogják le az első szavak­nál, hogy a lényeges dolgok­ban és nem elsősorban a di­vatos öltözködés kérdéseiben nőnek tekintsék. Ami azért mégis csak más egy kicsit, mint a férfi, szokták volt mondani, hogy „éljen az a kis különbség, ami a nő és a férfi között létezik... ” Néha megdöbbentően cse­kély dolgokon múlik minden. „Szeretem a munkám, ren­geteget dolgozom, így volt akkor is, amikor házasságban éltem, megvolt mindenünk, a gyerekek szépek, okosak, de nekem mindig az volt az ér­zésem, hogy én nem számí­tok, hogy nekem hálásnak kell lennem, amiért a férjem egy­általán velem marad, pedig az édesanyám is mindig mondta, hogy ne legyek ennyire sze­rény, ne legyek kishitű, hi­szen többre lennék érdemes, több figyelemre, kedvesség­re, követeljem ki magamnak a jussom. De hogyan lehet va­lakitől megkövetelni, hogy fi­nomabb legyen, hogy rám is figyeljen, hogy tegyen észre egyáltalán, amikor a másfél évtized alatt, amit együtt töl­töttünk mindig az önzése ér­vényesült. Pedig mi kellene nekem —, csak hogy megfog­ja néha a kezem..." Ez a nőiség talán „nem fér bele” a feminizmusba. De ép­pen ellenkezőleg lehet ezzel is —, mert a feministák küzd- hetnek a női jogokért általá­ban; ha figyelmen kívül hagy­ják ezeket a nőd szemponto­kat, nem jobbak azoknál, akik edien küzdenek. Pontosabban: ami ellen küzdenek. És hát persze a női tábor sem egy­séges. A női önállóság irá­nyai is nagyon változók lehet­nek és eredményei is na­gyon kérdőjelesek esetenként. Ilyen eset következik nem is egy — kettő. Szép és okos, fiatal és kép­zett — nagy jövő ellőtt álló nő. Évtizedes kapcsolata van egy férjjel, természetesen (?) egy másaik nő — nem szép, nem okos, nem képzett, nincs jövője és így tovább, ahogy már lenni szokott — férjével. Ott gyerek is van, a „ka­pocs”, ami a férjet köti, ha igaz ez a formula annyiszor az életben, ahányszor hivat­koznak rá. De a férfinak nyil­vánvalóan így kényeLmes, ál­talában. A konkrét esetben lehet valóságosan is visszatar­tó erejű a „kapocs”, ne vi­tassuk. „Szüleim segítségével épí­tettem ezt a lakást, minden a legkorszerűbb benne, szép is jó is így, de jövőm még sincs itt ezek között a méreg­drága falak között. A vége az lesz, hogy férjhez megyek. Valakihez, Majdnem mindegy is, hogy kihez. Ezt a nívót egyedül nem tudom tartani. Mit érek az önállóságommal, a jó szakmámmal, a jó kere­setemmel? A vége az - lesz, hogy elveszek egy dokit, vagy valami ilyesmit... " Erre mondhatta valaki, aiki maga is emancipált, hogy „a nők újabb kiszolgáltatottság­ba keveredtek azzal, hogy fel­szabadultak”. A másaik modellezhető nő — ugyancsak szép, nem annyi­ra eszes, mint az előbbi, de törekvő és ennek megfelelően ért el munkahelyi sikereket. Egyszer már élt házasságban, de a férjének még a nevét sem tudta komolyan venni, pedig a név megszokott... ,Jiogy lehet egy kis gyerek­nek ilyen nevet adni... ?” „Élek, amíg tudok egyedül — aztán majd meglátjuk. A vége az lesz, hogy valakihez hozzámegyek feleségül. Az önállóság és az új lakás, a szép berendezés, amit magam szereztem, nem ér semmit, ha NÓCRÁD — 1984. február 25., szombat / i egyedül van az ember. Kivel örüljek annak, amit elértem?” * i. Egy másik jelenség isszemJ betűnő. Egyre több negyven körüli diplomás (sok közöttük az el- s vált pedagógusnő) asszony 9 akar férjhez menni. Hirdet, " és ha n i ncs már neki —, gye- 2 reket akar mielőbb, mert az '■ idő valahogy elszállt az ön- 9 állóságban, a kemény hajtás- f ban, a munkában, ahol gya- korta kétszeresen kell bizo- ■> nyítania annak, aki „vendég- ~ nadrágot” hord. Meg kell küzdeni a hagyományos férfi- V hivatások terein az előítéle­tekkel —, de ez is inkább a á múltra, semmint a jelenre ér» a vényes, hiszen hovatovább tel« !- jességigel elnőiesedett egyné­- mely „férfipólya”. A „jobb késön, mint soha” érzése is _ jellemző lehet a nőiségre. Az- emancipáltság egyik zsákut- e cájából a házasság, a gyerek­ei szülés a kivezető út, de mi- t. lyen férfi lesz az, aki ennek ^ minden tekintetben megfelel? :t Mert, ha korunkban sokat i. változtak a nők —, mennyit változtak vajon a férfiak és > milyen irányba változtak, elő­nyükre, vagy éppen ellenke- ij; zőleg... ? Milyen házasságok ^ lesznek ezek? z __________________ z a A nőiség sem létezhet ön- n magában. a T. Pataki László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom