Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

Kiállítás a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban A Rákóczi-szabadságharc állama 7. Andropovra emlékezve Tovább a kijelölt úton Jurij Andropovra emlékezik, az ő vezetése alatti idő­szak eredményeit értékeli, és az SZKP politikájának folya­matosságáról fejti ki véleményét a Novoje Vremja leg­újabb számában Vagyim Zag lágy in. az SZKP KB nemzet­közi osztálya vezetőjének első helyettese. A Rákóczi-szabadságharc állama címmel, igen nagy számú közönség jelenlétéiben jelentős kiállítás nyílt teg­nap a szécsényi Kubinyi Fe­renc Múzeumban. Az ünnepi megnyitón a kor hangulatát idéző műsort a Collegium Mu- slcum együttes, Szabó András előadó- és Kuncz László ének­művész szolgáltatta. Dr. Praz- novszky Mihály, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, s utalt arra, a kiállítás amel­lett, hogy emléket állít II. Rákóczi Ferencnek és a mel­le küzdő magyar népnek, : idol egy jubileum közele- i -lére is. 1334. május 5-én, íijO évvel ezelőtt kapta meg a mezővárosi jogokat Szécsény. A mezővárossá, végvárrá, ke­reskedők, iparosok centrumá­vá fejlődő kis település tör­ténetének legfényesebb' ese­ménye volt az 1705-ös or­szággyűlés, amelynek emlé­két korokon át mindmáig hű­en éá ragaszkodóim ápolja az ismét városi fejlődés útjára lépő hajdan volt mezőváros hétezer lakója. A kiállítást R. Várkonyi Ágnes, a történettudományok doktora nyitotta meg. Többi között, említette az utóbbi idők jelentős kutatásait és eredményeit, amelyek az adott korszakot új megvilágításba helyezik. Mint mondotta, ne­héz ^ hűség szabta kötelesség­ként hárult korunkra ez a ku_ tatómunka. Űj kérdéseket kel­lett fölvetni, új forrásokat kel. lett fölkutatni. Eddig számba nem vett hagyományokat, ér­tékállókat és folytathat ókat kellett kiemelni a tévedések és a korábbi téveszmék rájuk rakódott rétegei alól. Röviden szólva, meg kellett találni a Rákóczi-szabadságharc való­di történetét. Ez után megje­gyezte, ebből a tevékenység­ből Nógrád közössége is je­lentős részt vállalt. S abban, hogy ma már Rákóczi állama látva látható, része van a megyei múzeumok igazgató­ságának, a Kubinyi Ferenc Múzeumnak, a fejedelem ne­vét viselő helyi termelőszö­vetkezetnek is. Utalt e mun­ka néhány nevezetesebb állo­mására, a Rákóczii államáról itt rendezett konferenciára, az ugyancsak itt, országosan is elsőként megrendezett köz­nemesség-történeti konferen­ciára és más kezdeményezé­sekre. Hangoztatta: méltóbb mégis azt hangsúlyozni, hogy a korszerű művelődésfelfo­gás, tudománypártolás a messze múltba visszanyúló gyökerekből, értékes helyi hagyományokból táplálkozik. A kiállítás a Magyar Nem­zeti Múzeum, az Országos Hadtörténeti Múzeum és Le­véltár, a Nógrád megyei Le­véltár, a Nógrád megyei Mú­zeumok Igazgatósága anya­gából, valamint személyi tu­lajdonban levő műtárgyakból, dokumentumokból készült. Jurij Andropov mindössze tizenöt hónapig állt az SZKP Központi Bizottsága élén, de ez alatt az idő alatt olyan sok minden történt, mint a korábbi évek egyetlen azo­nos hosszúságú időszaka alatt sem. Az SZKP XXVI. kong­resszusán, ßz 1982. novembe­ri és az azt követő KB-plé- numokon hozott határozatokat végrehajtva a párt, a szovjet nép jelentősen előrelépett. 1983-ban meggyorsult az or­szág fejlődése, mint azt a gazdasági eredményekről szó­ló statisztikai adatok is bizo­nyítják. Vannak azonban a társadalom életében olyan változások is, amelyeket nem lehet számokkal kifejezni. Különösen érvényes ez az utóbbi tizenöt hónap válto­zásaira. A párt kollektíván kidolgozott irányvonalának és a Jurij Andropov által elin­dított és energikusan védel­mezett kezdeményezéseinek hatására megváltozott a lég­kör az országban. Mindenki tudja, hogy a vezetés leg­nagyszerűbb elképzelései sem hozhatnak eredményt, ha nem nyerik el a tömegek támoga­tását. Az 1982. novemberi, va­lamint az 1983. júniusi és de­cemberi KB-plénum eszméi azonban megkapták ezt a tá­mogatást, méghozzá az egyön­tetű támogatást. Az emberek­re kedvezően hatott a felada­tokra való összpontosítás, a mindenkivel szemben támasz­tott követelmények növekedé­se, s az, hogy nagy hangsúlyt kapott a fegyelem és a szer­vezettség kérdése, a tömegek­től származó kezdeményezé­sek ösztönzése. Általános tá­mogatásra talált a XX vi. kongresszus határozatainak következetes végrehajtása és az az újító szellem, amellyel ezt a KB Politikai Bizottsága Jurij Andropov vezetésével irányította. A Központi Bi­zottság Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Legfelsőbb Tanács El­nöksége ebben az időszakban tóob mint húsz, a Szovjetunió életének alapvető kérdéseivel kancsolatos döntést hozott. Ezek lelkesítették, mozgósítot­ták a tömegeket, és megmu­tatták, hogy a párt előrete­kint és előrehalad. A továbbiakban a cikkíró emlékeztet rá, hogy mint azt Konsztantyin Csernvenkőnak, az SZKP KB februári plénu­mán mondott beszéde is meg­fogalmazta, a Szovjetunióban minden területen tovább kell lépni a fejlett szocializmus tökéletesítésében; újító módon keil megoldani a felmerülő problémákat. Ez természete­sen nem könnvű, sőt igen bo­nyolult feladat. Vagyim Zaglagvin cikkében emlékeztet azokra a találko­zókra is, amelyek a plénumot követően Konsztantyin Cser- nyenko, Nyikolaj Tyihonov, Andrej Gromiko és Gejdar Alijev, valamint sok jelentős — szocialista, fejlődő és tő­késországból érkezett — párt- és állami vezető kö­zött jött létre. A plénumon és ezeken a találkozókon bebizo­nyosodott: — A Szovjetunió politikájá­nak célja továbbra is az atomháború elhárítása, a bé­ke megszilárdítása, valameny- nyl ország és nép egyenjogú együttműködésének fejlesz­tése; — A Szovjetunió továbbra is erősíti barátságát és sokol­dalú együttműködését minden szocialista országgal, tökélete­síti együttműködését a Var­sói Szerződés. és a Varsói Szerződés tag:' "'val. — Kitartóan küzd a békés egymás mellett élés lenini el­vének érvényesüléséért, amelyre ma nagyobb szükség van, mint bármikor. Azt kí­vánja, hogy az Egyesült Álla­mokkal fenntartott kapcsola­tai az egyenlőség és egyenlő biztonság elvére, egymás tör­vényes érdekeinek kölcsönös figyelembevételére, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozásra épüljenek. Ha az Egyesült Államok is ilyen ál­láspontot tanúsít, akkor meg­nyílik az út a két ország kap­csolatainak javításához. — A Szovjetunió a fesyver- ke-ési hajsza, ezen belül a nukleáris fegyverkezési haj­sza beszüntetésére, a fegyver­zet csökkentésére törekszik. Fontos azonban, hogy e célok eléréséért ne csak a Szovjet­unió és szövetségesei tegyenek erőfeszítéseket, hanem a NA­TO országai is. Tűzszünet Merénylet a szovjet követség ellen Gondokkal terhes találkozó A Szovjetunió egyesült ál­lamokbeli nagykövetsége jegyzéket nyújtott át az ame­rikai külügyminisztériumban, tiltakozva a február 22-én éjjel elkövetett terrorakció miatt, amit egy cionista cso­port hajtott végre egy szov­jet állampolgárok lakta épü­let ellen. A jegyzék emlékez­tet arra, hogy a dinamittal elkövetett akcióban egy gép­kocsi teljesen megsemmisült, két másik súlyosan megron­gálódott A nagyjtövetség jegyzéké­ben rámutatott hogy február 22-én éjszaka a szovjet in­tézmények védelmével meg­bízott titkos szolgálatot 23 óra 50 perckor telefonon fel­hívta egy ismeretlen személy, és közölte, hogy „hamarosan felrobban az egyik orosz au­tó”. A jegyzék szerint a történ­tek világosan mutatják: az amerikai külügyminisztérium teljesen figyelmen kívül hagy­ta a szovjet nagykövetség hi­vatalos megkereséseit és lé­nyegében szemet hunyt az ehhez hasonló terrorcselek­mények fölött. A szovjet nagykövetség jegyzékében határozott tilta­kozását fejezi ki és követeli az elkövetők szigorú megbün­tetését. Az olasz vámőrök mumka- lassító sztrájkja nyomta rá bélyegét a nyugat.lémet és az olasz kormányfő pénteki megbeszéléseire. Mint bonni sajtóértekezletükből kitűnt, Kohl kancellár egyik legfon­tosabb kívánsága az volt, hogy biztosítékot kapjon Bet­tiim Craxitól a már termelési zavarokat is okozó válság mi­előbbi megoldására. . Az Olasz kormány szomba­ton ülést tart, s ezen olyan intézkedéseket fognak hozni, amelyekkel megelőzhető az eset megismétlődése — közöl­te az újságírókkal Craxi, mi­után a vámőrök szakszerve­zete kilátásba helyezte, hogy pár héten belül újból sztrájk­ba lépnek, ha nem találnak rnegh »Ugatásra. A két kormányfő megbeszé­léseinek masaik fő témája s márciusi EGK csúcstalálkozó előkészítése volt. Mindketten leszögezték, hogy előre kell lépni a politikai integráció­ban, de azzal a fenntartással, hogy a tényleges gazdasági egység kialakítása nélkül ez aligha lehetséges. Craxi utalt arra, hogy a közös költségve­tés és a működőképes mező- gazdaságii politika kialakítása túlságosan lekötötte- eddig a tagországok figyelmét, pedig az ipari együttműködésben is vannak megoldásra váró gon­dok. A namíbiai tűzszünetről és a rendezési lehetőségekről tár­gyalt csütörtökön Washington­ban Sam Nu.ioma, a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szer­vezet) elnöke Chester Croc­ker amerikai külügyminász- tériumi állaimtitkárral. Nujo- ma egy sajtóértekezleten kö­zölte, hogy vendéglátójával megvitatta az Egyesült Álla­mok, Angola és Dél-Afriika képviselőinek legutóbbi lu- sakai találkozóján hozott dön. téseket. N'.ijoma üdvözölte azt, hogy Lusakában megállapodás szü­letett a dél-afrikai csapatok Dél-Angolából történt kivo­násáról. Mankóban az űrhajósok A három szovjet űrhajó«, Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov pénteken megkezdte a Szal- jut—7 Szojuz T—10 orbitális rendszerrel csütörtökön ösz- szekapcsolódött Progressz—19 automatikus teherszállító űr­hajó kirakodását. A Progressz több mint két tonna terhet vitt magával. Az üzemanyagon, vízen kívül a szállítmányban az űrhajó­sok családtagjaitól jött leve­lek, friss újságok, élelmisze­rek is vannak. A teherszállí­tó űrhajó indiai tudósok ál­tal készített műszerekét is vitt masával, amelyeket maid az idei első fél évre tervezett kö­zös szoviet—indiai űrexpedí­ció tagiai fognak használni. A mostani legénység orvos űrhajósa. Oleg Atykov egy új kardiográfot is kapott vizs­gálataihoz. A földi irányítás úgy dön­tött. hogy a Progressz szállít­mányát ezúttal a szokásostól eltérően nem a kutatásokat megszakítva, három nap alatt rakják ki az űrhajósok, ha­nem a vizsgálati programmal párhuzamosán, hosszabb idő alatt. ENSZ-erőket Libanonba Claude Cheysson francia külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt a li­banoni helyzetről beszámolva kijelentette, arra számít, hogy még e hét vége előtt szavazni fognak a Biztonsági Tanács­ban arról a francia javaslatról, hogy ENSZ-erőket küldjenek Libanonban a nyugati négy­hatalmi erő felváltására. Fran­ciaország kész kedvező vá­laszt adni, ha feiKérnék, hogy vegyen részt ebben az erőben — mondotta —, de tudatában van annak, hogy helyesebb lenne, ha az ENSZ-erőben nem vennének részt azoknak az országoknak a csapatai, amelyek állandó tagjai a Biz­tonsági Tanácsnak. A külügyminiszter, ami csü­törtökön telefonbeszélgetést folytatott Dzsemajel elnökkel, kijelentette, hogy Franciaor­szág továbbra is Libanon tör­vényes elnökének tekinti és támogatja Dzsemajelt. s ugyan­akkor párbeszédet folytat va­lamennyi libanoni áramlattal, így jó kapcsolatot tart fenn a „Nyugat-Bejrútot ellenőrző siita közösség mérsékelt ele­meivel”. hmébhééhmm Á 372. áldozat A Hormuzi-szoros „megvédése"? Tizenöt év alatt 371 áldo­zat Baszkföld újkori, véres krónikájának summázata ez. Az ETA (baszkföld és szabad­ság) nevű terrorszervezet mű­ködésének mérlege. S a leg­újabb, a legfrissebb merénylet alig 72 órával előzte meg a tartományi választásokat. Ez­úttal a festői Sebastianban a nyílt utcán két álarcos adott le nyolc lövést Enrique Casa 40 éves szenátorra. Állítólag most nem az ETA áll a véres merénylet hátterében. Egy ed­dig soha nem jelentkezett csoport, a „bosszú” emberei oltották ki a spanyol szocia­lista munkáspárt szenátorá­nak az életét. Jóllehet, az ETA elhatárolta magát az újabb politikai provokációtól, nehéz elhinni, hogy a gyilkossághoz semmi köze sincs. • Tény, hogy baszkföldön a terror mély gyökereket eresz­tett. A kétségkívül sok meg- a ztatást elviselt baszk nép a polgárháború éveiben nyíl­tan föllépett Franco ellen, s a köztársaságiak mellett har­colt. Harmincezer katonájuk vitézül küzdött, ám a túlerő, a nemzetközi szé'sőjobboldal, a fasizmus legyűrte a köztár­saság híveit. Franco diktatú­rája kegyetlen bosszút állt. Baszkföldön betiltották az ősi nyelv használatát, s valósá­gos gyarmati uralmat vezet­tek be. Az ETA az ötvenes évek végén bontott zászlót. Ifjak, álltak a szervezet élére, radikális programmal, szepa­ratista célokért. Utóbb egy frakciójuk meghirdette a fegyveres harcot Francóék, az elnyomó diktatúra ellen. Ak­kor történelmileg elvitatha­tatlan érdemeket szereztek. Csakhogy időközben Sapnyol- országban gyökeres változás ment végbe. Franco halála után helyreállították a de­mokráciát, baszkföld is ön- kormányzatot kapott. Ám az ETA folytatta a fegyveres harcot: katonatisztek, csend­ülök, politikusok kerültek az újabb áldozatok listájára. Alig három nappal a tarto­mányi önkormányzati válasz­tások előtt dördültek el a szocialista szenátor életét ki­oltó pisztolyok. Bizonyos, hogy az újabb terrortámadás alaposan megfélemlítette a lakosságot, amely a négy év­vel ezelőtt rendezett helyi vá­lasztásokon távolmaradásával tüntetett: a jogosultaknak alig 60 százaléka járult az ur­nákhoz. A helyzetelemzők sze­rint a baszkok több mint 40 százaléka elutasítja az erősza­kot, csupán nyolc százalékuk helyesli az ETA akcióit. Eb­ben a hallatlanul feszült lég­körben azonban — számtalan példa igazolja — könnyen el­sülnek a fegyverek. S az sem kizárt, hogy az ETA újabb frakciójával állnak szembe a bűnüldöző szervek, a szélső­ségeseknél is szélsőségesebb „bosszú”-val, amely a köz­ponti kormányzat és baszk­föld békés együttműködésé­nek kibontakozását akadá­lyozza. Bármiként is alakul baszk­föld sorsa, az erőszak rossz tanácsadó, s ezt minden józan embernek be kell látnia. A polgári demokrácia megerősö- d sét, s ezen belül a tarto­mány önkormányzatának k'- teljesedését gyilkosságokkal terhelni — felelőtlen és elhi­bázott taktika. Azt pedig alig­ha lehet épkézláb, megfonto­landó elképzelésnek föltüntet­ni. hogy a Pireneusok déli lá­bánál fekvő tartomány önálló államként megállná a helyét földrészünkön. Márpedig az ETA — állítólag — ezért küzd. Egy jobb sorsra érde­mes nép nevében, elhibázott c 'okért, megengedhetetlen eszközökkel. Gyapay Dénes Az iraki—iráni fronton ki­éleződött katonai helyzettel összefüggésben amerikai ha­diflottaegység indult el az Arab-(Perzsa-)öböl „kapuja” a Hormuzi-szoros felé, sajtó- értesülések szerjnt azzal a feladattal, hogy szükség ese­tén lépjen közbe és biztosít­sa a Nyugat számára fontos olajútvonalat képező szoros szabad hajózhatóságát. Az amerikai katonai ter­vekben nem újkeletű a Hor­muzi-szoros „megvédése”. Már Jimmy Carter kormány­zata érdekövezetnek (ha úgy adódik, válságtérségnek) nyil­vánította az öbölmenti orszá­gok olajmezőit és a közép-ke­leti tengeri szállítási útvona­lakat. Az iráni és az afga­nisztáni események nyomán a Carter-kormány célzatos pá­nikkeltéssel válságriadót fújt, arra hivatkozva, hogy a Szov­jetunió az olajlelőhelyek meghódítására törekszik. S noha a józan katonai elem­zők már akkor sem vették komolyan az érvelést, Wa­shingtonnak ez elég indok volt arra, hogy alig fél év alatt létrehozza az interven­ciós erőket, az úgynevezett gvorshadtestet. Azóta három év telt el. A Reagan-kormányzat alatt a gyorsan bevethető erők alai kulatainak létszáma' az ere­detinek a kétszeresére több mint kétszázezerre bővült. Külön hadműveleti vezetést állítottak fel az egységek irá­nyítására központi parancs­nokság (CENTCOM) ' néven. A kötelék fejlesztésére évente dollármilliárdokat fordítanak a katonai költségvetésből. Pontosan kijelölték az erők fő bevetési területeit is: Egyiptomtól Pakisztánig, Jor­dániától Kenyáig — csaknem húsz országot soroltak be a lehetséges beavatkozási öve­zetek közé. Időközben egyre kevesebb szó esett a beharangozott, kü­szöbönálló „szovjet előrenyo­mulásról”: értelemszerűen tarthatatlanná vált, minthogy eleve csak az amerikai dok­trína három évvel ezelőtti propagandisztikus megalapo­zására szolgált. A „közvetlen és konkrét szovjet veszély” hangoztatása elmaradt — vi­szont nem úgy a gyorsan be­vethető erők feljesztési prog­ramja. Előtérbe került az alakula­tok bevetésének lehetősége bármely, az amerikai (nyuga­ti) érdekeket fenyegető, hát­rányosan befolyásoló esemény — például amilyen a Hor­muzi-szoros lezárása lehet­ne, — gyors katonai megol­dására. A gyorsan bevethető erőkbe a különböző haderőnemek ki­jelölt alakulatai tartoznak: légideszant-egvségek. gyalog­sági csapatok, haditengeré­szeti alakulatok, kommandó­osztagok, tengerészgyalogosok és a légierő egyes kötelékei. Állandó készenlétben vannak, hogy rövid idő alatt mozgó­síthatók és harckészek legye­nek. A Pentagon szerint ma a Fort Braggben (Észak-Ka­rolina) állomásozó 82-es „elit­hadosztály”. 800 fős ejtőer­nyős zászlóalja negyven­nyolc órán belül eljuttatha­tó a „válságövezetbe”. Terve­zik, hogy az évtized máso­dik felére egy 13 000 fős, harckocsikkal és nehézfegy­verekkel ellátott hadosztályt egy hét leforgása alatt lehes­sen bevetni a közép-keleti térségben. Nemrégiben szi­várogtatták ki amerikai kato­nai forrásokból, hogy két „könnyű” nehézfegyverzettel nem rendelkező gyalogsági hadosztályt akarnak felállíta­ni — az elsőt idén nyárra. A ..gyorshadtesthez” tarto­zó. különböző állomáshe*' alakulatok elszállítására és utánpótlására a hadműve' ti területek közelében lévő tá­maszpontokat használnák Az Egyesült Államok a többi kö­zött Ománnal, Szomáliával, és egyes hírek szerint Egyip­tommal kötött ilyen értelmű megállapodást. A tengerész- gyalogosok harcba küldéséhez szükséges felszereléssel a fe­délzetükön hajók tartózkod­nak állandóan az indiai-óceá­ni Diego Garcia támaszpont térségében. Több repülőgép- anyahajó cirkál a bevetési körzetek körüli vizoken. Kácz Péter 2 NÓGRÁD - 1984. február 25., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom