Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

Zárszámadás Bercelen Jól jön a megérdemelt pénz Klátyik József és Micsutka András nyugdíjasoknak. Már jóval tíz óra előtt zsú­folásig megtelt a berceli mű­velődési ház. Tekintettel az előadás várható sikerére, a hangulat sem volt éppen rossz. Akik előadták, a bér­ceid „Vörös Csillag” Terme­lőszövetkezet vezetősége — Tamási János elnökkel az élen —, amit előadtak, az kereken 12 millió 600 ezer forint. Ennyire rúgott ugyan­is a közösnek a közös mun­kával elérj nyeresége... Nyereség terven felül BOt Is Vitetne mást Tárni ifegy olyan nagyüzemtől, ahol még a termelési elnökhelyet­tes neve is Bízik. Persze vol­tak itt kevésbé derűs zár­számadások is, de ez az idő­szak már — minden bizony- nyál — a jótékony feledés örök homályába merült A nagyüzem évről évre bizton­sággal, magas színvonalon te­vékenykedik, s ebből a nép­gazdaság mellett, nem kis haszna van az itt dolgozók­nak is. Sőt, még azt is meg­engedhették magoknak, hogy mindössze egy-két éve kezd­tek nagyobb arányú ipart te­vékenységbe. Igaz, akkor vi­szont amolyan bereéfi mó­don, teljes erőbedofoással. — 9 mülíó 300 ezer forint nvereséget terveztünk — mondotta beszámolójában n'amási János. — Fél év után azonban igen kemény lépése­im* kellett tennünk, mert az ’•-'őiárás miatt ez is veszni látszott. A tartályok mozgósítása, a költségekkel való takarékos­kodás, a dolgozók-vezetők összefogása ezúttal is meg­hozta gyümölcsét, a terve­zettnél 3,3 millióval nagyobb nyereséget. Ipar és mezőgazdaság Hogy ez mit jelent az em­bereknek? Ötszázalékos nye­reségrészesedést, s emellett kamatmentes lakásépítési kölcsönt, házassági, szülési segélyt, rendszeres szociális segélyt az idősebbeknek, 100 —110 embernek olcsó üdülési lehetőséget, és ami a fő, biz­tos megélhetést a gazdaság­ban dolgozóknak. Nem csoda, ha folyamatosan fiatalodik a termelőszövetkezet tagsága. Jelenleg már a dolgozók 40 százaléka 35 éven aluli. Nincs gond a szakember-ellá­tottsággal sem. A nagyüzem­ben huszonnégy egyetemi, fő­iskolai végzettségű szakember dolgozik irta, s ez megmutat­kozik a gazdálkodás színvo­nalában is. Rövid idő alatt megtalálták a kapcsolatot a nagy iparvál­lalatokkal — például a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­kel — és a mezőgazdasági nagyüzemekkel egyaránt. Nemcsak a környékbeliekkel, a magyamándoriakkal, a szü­gyiekkel működnek együtt, hanem a szécsényi termelő- szövetkezettel is. Ezek veze­tői is mind' ott voltak a ber- celiek zárszámadásán, éppen úgy, mint Gecse József az Ipari Műszergyár bérceli gyáregységének vezetője, vagy dr. Err.ődi Károly, az Ipari Minisztérium főosztályveze­tője és dr. Glózik András, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium főosztályveze­tője. Jól megférnek egymás­sal a fehér asztal mellett, kö­zös témájuk is van, napi­rendre kerülnek az elképze­lések, tervek. A mezőgazda­ság és ipar már régen egy­másra van utalva. Talán sokkal jobban, mint bárki gondolná... Persze élcelődnek, vitatkoz­nak is egymással. Gecse Jó­zsef az IMI berceli gyáregy­ségének vezetője és Vincze Aladár, a termelőszövetkezet ipari főágazatvezetője jó óra hosszáig alkudoztak va­lami kis alkatrész galvanizá­lásának díján. Az egyik 97 fillért ajánlott érte, a másik 98-at kért. Az üzletkötés nem most indult — mint megtud­tam —, már egy hete tart, de a megegyezéstől jóval tá­volabb álltgk, mint a 97 fil­lér a 98-tóL — Itt az egy fillér száz­ezer forintokat jelent — je­lentik ki határozottan, az­után terített asztal ide, terí­tett asztal oda, folytatják az alkudozást. Vita — egyetértésben Visszatérve a közgyűlésen elhangzott vitára, íme né­hány vélemény. Tömören, a lényegre rövidítve. — A többhöz nehezebb még többet hozzátennünk, de ez a feladatunk. Idén csak így tudjuk megismételni a jó eredményt — mondta Pé­ter János növényvédelmi és meliorációs ágazatvezető. — A berceli termelőszövet­kezet évről évre folyamatod san jó eredményt hoz. Idei — eddigi legnagyobb — nye­resége, amelyet a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellené­re ért el, komoly sikernek számít és bizonyítéka annak, hogy jó úton járnak — mondta el véleményét Ozs- .várt József, a megyei párt­bizottság titkára. — Amíg ezek a vezetők lesznek ebben a termelőszö­vetkezetben, addig nem lesz baj. Még most is csodálko­zom, hogy ennyi fiatal van itt köztünk, így együtt rit­kán találkozunk. Tudom, hogy a vezetőség segíti őket, pontosan úgy, mint a nyug­díjasokat, s ez mindnyájunk .számára nagy öröm — így Kertész Jánosné, ríyugdíjas. — Ilyen nehéz évünk még nem volt — szólt hozzá Bog­dán József állattenyésztési te­lepvezető. — Hogy mást ne mondjak, ősztől hordjuk a kútba a vizet, hogy itatni tudjuk az állatokat... — Jól ismerem a megyét — mondta dr. Glózik And­rás MÉM-főosztály vezető. — Itt nőttem föl, nem messze. Tudom, hogy az itt dolgozók értenek a gazdálkodáshoz. Még soha nem volt ilyen szükség a nagyüzem és a kis­termelés, a közösségi és egvé- ni érdek összhangjára, a tu­dás. a tapasztalat gyakorlati alkalmazására, a takarékos gzdálkodásra. s mindennek megvalósításához az értő. gondolkodó emberre. Re^celen mindebben nincs hiánv. Javítanivaló termé­szetesen akad, de ezzel tisz­tában vannak vezetők és be­osztottak egvaránt. S a to­vábbi eredményes munkának ez a záloga. Zilahy Tamás Fejlesztési forintok Hátságon Január óta városi jogú nagy­község Rétsóg. A település nemcsak nevében őrzi a ran­got, de külső képe is meggyő­zően érvel az „új beosztás” mellett. AMIT FEJLESZTÉSRE FORDÍTHATNAK A tanács testületé már el­fogadta a tervet, miszerint l!)B4-ben Rútságon 10 millió 186 ezer forintot lehet a nagy­község gyarapítására fordíta­ni. A községi tanácsok együtt­működésére lehet jó, példa, hogy az elmúlt évbenanézsai és a nőtincsi tanács „besegí­tett” az egykori járási szék­hely tempósabb fejlődésébe, hiszen visszatérítendő támo­gatást adott az egészségügyi centrum és az irodaház épí­téséhez. Az idén ezt a nem csekély összeget természete­sen vissza kell fizetni. Igaz, az irodaház gazdái szintén ■Vak támogatást a nagyköz- ’í tanácstól, s nekik i.s az idén kell törleszteniük, így az­tán ami innen a nagyközség kasszájába bevándorol, máris ; tovább kerül a nó'W' és nő­tincsi „közös kasszába”. MI MARAD? Saját bevételként a tanács 2 millió 754 ezer forinttal számol. A lakosság községfej­lesztési hozzájárulása ebből szép tétéi: 800 ezer forint. Vi­szont régi vágya teljesülhet a rétságiaknak, ha ebből 500 ezer forinttal önként hozzájá­rulnak a tévéátjátszó fölállí­tásához, ugyanis sokat javul­na a műsorvétel. Miután jeles az építési kedv, sok az otthont teremteni szándékozó fiatal, bátran kal­kulálhattak a telkek tartós használatba adásából szárma­zó tételen 1 millió forintot. S mert az építéssel együtt jár a kommunális szolgáltatások megteremtése, az igények sze­rinti bővítése ezért út- és közműfejlesztési hozzájárulás­ként Rútságon ebben az esz­tendőben 534 ezer forinttal számolnak. Telekadóból és különféle lakásokkal kapcso­latos bevételekből, valamint a közterületek használata után fizetendő díjakból áll össze még egy je'entősebb összeg. A fejlesztések forintját gyara­pítja a nagyközség területén lévő üzemek fizette telekhasz­nálati díj, ami az idén 460 ezer forint. A versenyképesség fokozásának tennivalói Az Ipari Minisrtérium főtanácsosai nyilatkoznak M3ror tesz nyereséges tsf riágracfí stiff? Vajon a Nógrádi Szénbányák széntermelése miként fiSeszkeidiik az ország hosszú távú energiamérlegének fejlesz­tésébe, milyen feladatok várnak rá a lakossági tüzelőellá­tásban, ennek megfelelően meddig jutott versenyképességé­nek növelésében, s mikorra várható a széntermelés nyere­ségessé válása? A kérdésekre dr. Faller Gusztáv és Bics Lajos ipari minisztériumi főtanácsosok válaszoltak. — A* ország energiamérle­gének hosszú távú fejleszté­sében, valamint a lakosság tüzelőellátásának folyama­tos, jó színvonalú biztosí­tása céljából milyen szere­pe van az ország szénbá­nyászatának, köztük a Nóg­rádi Szénbányáknak? — A magyar energiagaz­dálkodás fejlesztését a távla­ti célokkal kell összehangol­ni. Számolni kell azzal, hogy a hosszú távú fejlesztést be­folyásoló külső és belső fel­tételek még szigorúbbá vál­nak. Az energiagazdálkodás követelményrendszerét fi­gyelembe véve a VII. ötéves tervi energiaszükséglet ala­kításánál azzal lehet számol­ni, hogy 1990-ig az összes tüzelőanyagén ergia-szükség- let éves átlagban körülbelül 1 százalékkal, a villamos- energia-igény pedig évi csak­nem 3 százalékkal növeked­het. A lakossági és kommu­nális energiaszükséglet növe­kedési üteme — elsősorban a lakásállomány alakulásának függvényében — éves átlag­ban 2—2,5 százalékot érhet el. Az 1990. évi energiaszük­séglet kielégítéséhez a szén­bányászat mintegy 27—28 millió tonna szén kitermelé­sével és 2,3 millió tonna bri­kett előállításával járul hoz­zá. A hosszú távú energetikai tervszámítások a Nógrádi Szénbányák termelését 1 mil­lió 100 ezer tonna éves szin­ten irányozzák elő az ezred­fordulóig. A Nógrád megyei termelő bányaüzemek közül a Kányás-akna minőségi ház­tartási szén. Szorospatak, Ménkes javított minőségű erőművi szén kitermelésére alkalmas szénvagyonnal ren­delkezik. Tiribes-akna szén- vagyona kimenülőben van. A medence peremén egy-egy „állva maradt” területen fo­lyamatosan, kisebb jelentő­ségű külfejtések üzemelnek és az itt kitermelt szenet az erőművek használják fel. — A piaci versenyképes­ség kedvező alakításában, a fajlagos költségek csökken­tésében meghatározó szere­pe van az adottságokhoz igazodó korszerű techniká­nak, technológiának. E te­kintetben mi a helyzet és mi várható a jövőben? — A Nógrádi Szénbányák a jelenlegi termeléssel az or­szágos szénigények kielégíté­sében 4 százalékkal vesz részt. A termelés 64 százaléka szár­mazik mélyművelésből és 36 százaléka külfejtésből. A vál­lalat termelésének 78 száza­lékát a Magyar Villamos Művek Trösztnél, és 10 szá­zalékát a TÜZÉP-egyesülés- nél, 12 százalékát pedig egyéb fogyasztóknál értékesíti. A nógrádi szén versenyké­pessége — minőségét, a ter­melési költségét és az érté­kesítés átlagárát tekintve — nem kielégítő. Rosszabb az országos átlagnál, mert ala­csony a minősége, nagyobb a hamutartalma, magasabb a termelési költsége, ugyanak­kor csaknem 300 forinttal ol­csóbban lehet értékesíteni. Emiatt a vállalat eredmény­kiegyenlítésre szorul, amely­nek összege 1982-től a VI. öt­éves terv végéig — évenként 375 millió forint. A vállala­ti stratégia a versenyképes­ség fokozatos javítását tűzte ki célul. A VII. ötéves terv végére, a tervezett intézkedé­sek végrehajtásának eredmé­nyeként el kívánják érni a nyereséges széntermelést. En­nek érdekében a mélyműve­lési termelés mennyiségét 60 százalékkal növelik, megvaló­sítják a szénmosást, korsze­rűsítik a termelési technoló­giát, növelik az értékesítési átlagárat és csökkentik a ter­melési költségeket. — Az 1984. évi módosí­tott közgazdasági szabályo­zók miként segítik az előb­bi elképzelések megvalósí­tását, illetve milyen új hely­zet elé állítják a szénbá­nyászatot? — A közgazdasági szabá­lyozó rendszer 1984. évi mó­dosításai differenciáltan érin­tik a vállalatot. Egyértelmű­en kedvező a 3,5 százalékos biztosított bérfejlesztési lehe­tőség, amely 0,8 százalékkal haladja meg az előző évit. Ez lehetővé teszi a fontosabb te­rületeken a differenciáltabb, ösztönzőbb bérezés alkalma­zását. További ösztönzést je­lent az a korábbi döntés, mely szerint az újítási és újí- tási-közreműködői díjakat közvetlenül az adózott nye­reségből és nem a részesedé­si alap terhére lehet fizet­ni. A kötelező tartalékalap­képzés megszüntetése növeli a vállalat önállóságát, az ér­dekeltségi alap képzésében és évközi pénzügyi forrásait erő­síti. Az energiaracionalizálási, Importhelyettesítési és anyagmegtakarító beruházá­sok után fizetendő kamat je­lentős hányadát a vállalat — a feltételek teljesítése ese­tén — adóalapjából levon­hatja, sőt amennyiben fej­lesztési alapjából fizette azo­kat — a nyereségadójából visszatarthatja. Segítséget je­lent a gazdálkodásban a nóg­rádi szenek árának mintegy 4 százalékos hatósági emelé­se. További előny, hogy a társadalombiztosítási járulék felemeléséből adódó többlet- költségeket az állami költség- vetés magára vállalta. Hát­rányosan érinti a vállalatot-a fejlesztési alapokból történő elvonás, ami 1984-ben már 22 százalékra növekedett. Ezt az intézkedést a nemzetközi fizetőképességünk erősítése indokolja. — Figyelembe véve, hogy a széntermelés fajlagos költségei az ország szénbá­nyái közül megyénkben a legnagyobb bak, önként adó­dik a kérdés: menúyiben lesz képes megbirkózni a salgótarjáni szénmedence kollektívája az új. megnö­vekedett gazdálkodási köve­telményekkel? — A már említett kedve­ző szabályozómódosulósok — mindenekelőtt a szénáremelés — csak kiinduló alapot je­lentenek a gazdasági nehéz­ségek, a magas termelési költ­ségek miatt fenyegető veszte­ségesség leküzdéséhez. A ked­vezőbb pozíció biztosítása cél­jából a vállalatnak meg keli oldania a munkahelyi kapa­citás növelésével a mélymű- veléses bányaüzemek jobb ka­pacitáskihasználását és ezen keresztül elősegíteni az úgy­nevezett „állandó költség”- arány csökkentését. Ma az egy aknára jutó napi terme­lés mintegy 20 százalékkal alacsonyabb az öt év előtti­nél. Biztató ugyanakkor, hogy a vágathajtási sebesség mind a széntíen, mind a med­dőben az utóbbi években nö­vekedett. Viszont figyelni kell arra, hogy a biztonsági szempontból nem megfelelő vágatok aránya — szemben az országos tendenciával — növekedett. A mélyművelésű bányák termelésének növelésével a jobb minőségű szenek ará­nyát is meg tudnák növelni, amely az elérhető árbevétel szempontjából igen fontos, ugyanakkor a fogyasztók is kedvezően fogadnák. Sajnos a szén fűtőértéke 1983-ban továbbromlott, hamutartal. ma emelekedett. Ez ma az értékesítésnél erősen korláto­zó tényező. — Folytatva az előbbi gondolatot. Amikor a me­gyénk szénbányászatánál! fejlesztésével kapcsolaton tennivalókat tárgyalta a megyei párt-végrehajtóbi­zottság, akkor a miniszté­rium képviselője jónak, kedvezőnek ítélte az előter­jesztett elképzeléseket. Va­jon az akkor mondottak mennyiben szorulnak módo­sításra? — A mai és elkövetkező évek energ iahe lyzebében a nógrádi szén részére a piac • biztosítható, termeléséről ne*B kell lemondani. Tehát nem az elképzelések szorulnak mó­dosításra, hanem a megvaló­sításukat szolgáló intézkedő* seket kell hatékonyabbá ten*; ni. — A kutatással kapcsol»-' tos új intézkedés, azaz a most folyó energetikai be­ruházás költségeinek a nye­reség terhére történő elszá­molása igen nehéz helyzet­be hozza a vállalatot. Van- e remény, esetleg más a vállalat számára előnyösebb megoldás, illetve elszámo­lás? — A földtani kutatás fi-! nanszírozási és döntési rend­szere 1983-tól megváltozott A költségvetés csak a megala­pozó, előkészítő kutatásokra ad pénzt, a termeléssel köz­vetlenebb kapcsolatban levő felderítő-részietező kutatáso­kat a bányavállalatok önkölt­ségük terhére végzik. Ennek ellenében viszont saját hatás­körben önállóan dönthet a kutatások irányáról, mérté­kéről és üteméről. A szénbá- nyaváUalatoik a kutatási pénz egy részét közösen ke­zelik. Ebből a kutatásban el­maradt vállalatokat, illetve a sürgősebb feladatokat támo­gatják. Az új finanszírozási rendben a Nógrádi Szénbá­nyáknál számottevően na­gyobb az állami támogatás,! mint más vállalatoknál, és jelentősen meghaladja a vál­lalati alap mértékét is. — A vállalatnál folyó be­ruházási költségforrásokkal kapcsolatban Kányás-bánya- üzem fejlesztésére az Álla­mi Fejlesztési Bank és a Nóg­rádi Szénbányák szerződést kötött. A szerződés értel­mében a bank 24,6 millió fo­rintot állami kölcsönként, 62 millió forintot költségvetési juttatásként bocsát a vállalat rendelkezésére. A Nógrádi Szénbányák viszont 94 millió forint saját forrással járul hozzá a fejlesztés megvaló­sításához, melynek teljes költség-előirányzata 402 millió forint, 1986-os befejezési idő­ponttal. A népgazdaság je­lenlegi helyzetében érdemben, más finanszírozási megoldás­ra nem látunk reális lehető­séget. — Végül utalnék párt megyei végrehajtó mzottság legutóbbi ülésének azon megállapítására, mely sze­rint a költséggazdálkodás­ban sem a lehetőségekhez, sem a körülményekhez ké­pest nem lépett előre a vál­lalat. Arra kérem önöket, szóljanak azokról a konk­rét tennivalókról, amelyek­nek következetes végrehaj­tása minden tekinle'ben kedvező pozícióhoz vezeti el a vállalatot. — Az Ipari Minisztérium fontosnak tartja, hogy a költ­séggazdálkodás mielőbb és jelentősen javuljon. Az ezzel kapcsolatos tennivalókról az előzőkben is már több szó esett. Külön is ki szeretnénk emelni és megköszönni az MSZMP Nógrád megyei páit- végrehajtóbizottság korábbi, és az 1983. november 8-i ülé­sének a vállalat költséggaz­dálkodásával kapcsolatos reá­lis értékelését, a továbbiak­ra vonatkozó állásfoglalását és segítő munkáját. A végre­hajtó bizottság állásfoglalásá­ban megfogalmazott konkrét feladatok következetes végre­hajtása kedvezőbb pozíciót biztosít a vállalatnak — fe­jezték be gondolataikat a mi­nisztériumi főtanácsosok. Venesz Károly NÓGRÁD — 1984. február 25., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom