Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-24 / 46. szám

Beszélgetés Ladislav Somogyivá! Siíwák—magyar kishatárforgalom a választék bővítésére Fabutom készítményeik, Gló­bus befőttek a polcokon, szá­raztésztáik jól ismert csoma­golásban a konténerekben, Törley pezsgő, cseresznyepá­linka a rekeszekben —, mint­ha egy magyar Csemege-üz­letben vásárolnék. Pedig Po­zsony egyik forgalmas főút­vonalán tértem be egy élel­miszerüzletbe. Szdnite minden vevő kosarából kikandikál egy-egy ismert magyar ter­mék: a konzerv gesztenye- in assizáitól a fűszerpaprikáig. Pozsonyban majd mdndenki tudja, hogy ezek az élelmi­szerek és a különböző üzle­tekben fellelhető magyar áruik — az áruházaikban a textíli­ák és konfekciótermékek, a műszaki hóitokban a magyar világítótesteik, televíziók és más fogyasztási cikkek — a szlovák—magyar Ikishatár- memti forgalom keretében kerültek a szlovákiai üzle­tekbe. Beszélgető partnerem Ladislav * Somogyi, a szlovák kereskedelmi miniszter he­lyettese, e kereskedelmi te­vékenység aktív pártfogója mondja: — Bár már tőhlb mimt M> éves hagyománya van a szlo­vák—magyar határmenü áru­csere-forgalomnak, a legdina­mikusabb fejlődés az utolsó öt évben tapasztalható. En­nek oka az áruházaik közötti választékcsere igen gyors ütemű böyülése. Ezen a terü­leten ugyanis könnyebb keres, kednünk, mert e cégeiknek az áruházi termékek cseréjére saját külkereskedelmi joguk van: az elmúlt években 52 magyar és szlovák áruházat — 25 államit és 27 szövetke­zetit — „házasítottunk ösz- sze”. Az 1984-es évre megkö­tött kétoldalú szerződésünk szeaint az összforgalom 197,6 millió rubel lesz. (Az elmúlt évihez képest több mint 20 százalékos a forgalomnöveke­dés, s ez dinamikusabb fejlő­dést mutat, mint a teljes ma­gyar-csehszlovák árucsere- forgalom bővülése.) — A káshatármenti árucse­re-forgalom fő célja a válasz­tékcsere bővítése. Amikor el­kezdtük ezt a kereskedelmi formát főiként textil, és ru­házati termékek, iparcikkek kerültek a kereskedők kosa­rába, Jelenleg élelmiszerek, gyümölcs-, zöldségféléik, tex­tíliák, világítótestek, televí­ziók jwinafc el Magyarország­ról vásárlóinkhoz, mi textil­árut, papíripari termékeket, élelmiszereket, giumdabron- csot szállítunk a magyar fo­gyasztóknak. Ladislav Somogyi elmond­ta, hogy a múlt évben ma­gyar kérésre terven feliül 1800 vagon téglát és építőanyagot Művezetőképzés Hiányzanak a művezetők a mezőgazdaságból és az élel­miszeriparból, képzésüket ezért a MÉM Mérnök- és Ve­zetőitovábbképző Intézete az idén fölkarolja. Tizenkilenc szakon indítanak tanfolya­mokat, s az érdeklődéstől függően szervezik meg az ok­tatást. Várhatóan kétszázöt­venen sajátítják majd el a kö­zépfokú vezetés sajátos isme­reteit, amelyek kiegészítik a szakmai tudnivalókat. A mű­vezetőjelöltek egyebek között vezetői lélektant, alkalmazott pszichológiát tanulnak. A tan­folyamokat részben a válla­latokkal, gazdaságokkal közö­sen szervezik meg, de az in­tézet több helyen kihelyezett önálló tagozatokat is indít. A legnagyobb az érdeklődés • baromfiiparban, ahol az ön­állósodott üzemek a középve­zetői gárda megerősítésére szép számban küldik tanfo­lyamra szakembereiket. Kecs­keméten, Debrecenben és Kis­várdán tanulnak a baromfi- ipari művezetők. Sokan jár­nak a gépjavítói és karban­tartói tanfolyamokra, Kétegy- házán központi oktatást szer­veztek. A növénytermesztés­ben ugyanakkor nincs kellő érdeklődés, az intézet vezetői szerint a klasszikus mezőgaz­dasági ágazatokban magát a fogalmat is nehezen fogadják el, még „idegenül” hangzik a művezétő-megjelölés. Ám fo­kozatosan oldódóban van az előítélet; máris több előadás- sorozatot indítottak a gabo­natermesztőknek és az állat­tenyésztőknek. szállítottak körülbelül 20 mit lió rubel értékben hazánk­ba, amiért később zöldséggel, gyümölccsel fizettek a ma­gyar partnereik. Szintén akás- határmenti forgalom kereté­ben létezik egy „gyorsse­gély” megállapodás. Ennek lényege: ha valamilyen okból egyik félnél egy-egy termék hosszabb időre eltűnik az üz­letekből, a másik fél 1 mil­lió rubel értékben segítséget nyújt, megfelelő terméket szál­lít a partnernek. — Legnagyobb gond ezen a területen az — folytatja a szlovák kereskedelmi minisz­ter helyettese —, hogy azo­nos a két ország gazdaság- szerkezete, hasonló természe­ti körülmények között gaz­dálkodunk. így aimd nálunk hiánycikk és behozatalra szo­rulunk az adott termékből, az Magyarországon is feltehető­en az. Ha rossz a termés ná­lunk —, mint például a múlt évi aszály miatt —, bizonyos, hogy Magyarországon is meg­sínylette a mezőgazdaság a szárazságot. Így kevesebb élel­miszer, gyümölcs, zöldség ke­rülhet a fogyasztók asztalára. — A közeljövőben szeret­nénk, ha nemcsak kereske­delmi, hanem termelési vo­nalon is megvalósulna az együttműködés, s ne csak maki-astrukturál is, hanem miikrostrukturális szántén —, ott leginkább — fejlődjön to­vább. Gondolok itt például a határmenti járások, városok közvetlen együttműködésére. Van olyan merész elképzelés, hogy a komáméi kenyérgyár, ha szükség van rá és a vá­sárlók is kívánják, szállítson termékeiből a komáromi pék­ségekbe. Ha egy jó autószer­viz működik a határ egyik oldalán levő településen, ak­kor az a túloldalán élőknek is nyújtson szolgáltatást. A határmenti üzemek, szövet­kezetek pedig vegyenek részt a mindkét országiban meglevő ezer apró hiánycikk gyártá­sában. Ezen a téren még csak a kezdeti lépéseket tesszük, és igen sok nehézségiét kell le­küzdeni, amíg az együttmű­ködés ugyanolyan szintre fej­lődik, mint a készárucserében, ez azonban a jövő útja, az előrelépés, a fejődés lehető­sége. K. M. Taxibuszrendszerek Több nyugati országban a taxi új alkalmazási módja a taxibusz, amely hézagpótló szerepet tölthet be a városi közlekedés rendszerében. A taxibusz telefonhívásra, vagy hívóoszlopról adott jelzés nyo­mán viszonylag rövid időn be­lül házhoz megy, utasait át­szállás nélkül szállítja a kör­zetén belüli úticélhoz. Az utas tehát elfogadható vitel- díjért élvezheti a háztól há­zig szállítás előnyét és kényel­mét. A taxibuszrendszerek jár­művei rádió- és vevőkészü­lékekkel felszerelt kisautóbu­szok, amelyekben általában 10—15 ülőhely van. A forga­lomban küldött járművek körzetükben cirkálnak: nem kötött vonalakat szolgálnak ki, hanem egy területet, nincs tehát menetrendjük. A for­galomirányító központ össze­gyűjti az igényeket; mikor, honnan és hová hány sze­mély kíván utazni. A kővet­kező lépés a területen tartóz­kodó taxibuszok olyan moz­gatása, hogy a felmerült igé­nyeket minél gyorsabban ki­elégíthesse, ugyanakkor üres­járatuk, kihasználatlan férő­helyük minél kevesebb le­gyen. Ez optimalizálási fela­dat, amelynek gyors elvégzé­séhez kis számítógép is szük­séges, amelynek üzembe állítá­sa ma már nem jelent gondot. A számítógép a járművek pillanatnyi helyzetéről is tud, mivel az autóbuszvezetők minden állomáshelyről egy gomb lenyomásával helyzetje­lentést küldenek a központba. A vezető természetesen visz- szajelzéseket is kap: a kor- inánykerék mellett elhelyezett képernyőn láthatja, melyik megállókat kell érintenie, milyen címeket kell felkeres­nie. Képünkön az egyik nyugat­németországi taxibuszrend- szer egyik járművét láthatjuk. E rendszernél az utasok a ki­szolgált területen sűrűn elhe­lyezett megállókból nyomó­gomb segítségével jelezhetik utazási igényüket, de telefonon is kapcsolatot teremthetnek az irányító központtal. A „tartós vevők” levelezőlapon rendelik meg a napi munká­ba vagy iskolába járáshoz szükséges taxibuszt. BÜNTETÉSBŐL' - FEJLESZTÉS Mi is az a MEFÁ-alap ? Emlékszem régi időkre, mi­kor is Salgótarján-külső vas­úti pályaudvaron tengelyig merültek sárba az áruval telt vagonok kiürítésére oda- vezényeít gépkocsik, melyek vezetői istentelen káromkodá­sok közepette átkozták azt, aki ez ellen semmit sem tesz Szóltam is erről Nádasdi Já­nosnak, az azóta már nyug­díjba vonult állomásfőnöknek, de ő csak széttárta karját: tenni ebben az ügyben ő il­letéktelen. „A témáról fent döntenek”. Szitkozódtak az­tán Balassagyarmaton, Kiste- renyén meg Pásztón is — a köztudottan legnagyobb teher- és személyforgalmat lebonyo­lító állomásokon. Mert a helyzet már tarthatatlannak bizonyult. Órákat, sőt napo­kat vesztegelt a vágányokon egy-egy kocsi, amíg olyan helyre tudták vontatni, ahol lehetőség nyílt a kiürítésé­re. Maliciózusan mondott en­nek ellenkezőjére példát a pásztói állomás forgalmistája, aki ugyan egy tábornok visz- szaemlékezéseit idézi, de tény: egy harckocsizó had­osztályt szállító szerelvényt nem egészen öt perc alatt ürítettek ki tökéletesen. Eny- nyi idő elteltével nem hogy lőszeresláda, de még egy fa­hasáb sem maradt a vago­nokban. Nem a hadiállapot szülemé­nye a vasúti kocsik folyama­tos, rendeltetésszerű kihaszná­lása. A békeidők megnöve­kedett ipari és mezőgazdasá­gi termelése szintén igényli ezt. Igényelné! Mert köztudott; esetenként, éppen a késedelmes ki-bera­kások következeiében szinte krónikussá válik a vasúti kocsik hiánya, jelentősen késleltetve bet- és külföldi fuvarozásokat egyaránt E tarthatatlan állapot láttán a MÁV büntet. Meghatározott időszakonként hatványozottan emelkedik a kocsik indoko­latlan állásáért befizetni mu­száj összeg. Nos ebből hoz­ták létre 1981-ben a MÁV elkülönitétt jeljesztési alap­ját — a kezdőbetűkből állt össze a szakmai berkekben csak MEFA-nak titulált alap —, amely pénzbeli támogatás­sal éppen a rakodási gondok gordiuszi csomóját igyekszik szétvágni. A megyei szállítási bizott­ság még abban az évben fel­hívta a nagy fuvaroztatók fi­gyelőiét erre a lehetőségre, s a leginkább érintettek éltek is a pénzmegpályázás lehetősé­gével. 1982-ben négy benyúj­tott kérelmet bírált el ked­vezően a MEFA-bizottság. Fráter István, a megyei tanács közlekedési osztályá­nak vezetője sorolja őket. — Az egyik legégetőbb gond e területen a fentebb már említett Salgótarján-kül- sői, immáron tarthatatlan ál­lapotok megszüntetése volt. Ennek jogosságát az illetéke­sek is elismerték, s így a 35,6 millió forintos összeghez, amelyben benne foglaltatik a raktározás műszaki felté­teleinek megteremtése, a vá­gányhálózat korszerűsítése, 22 milliós támogatást adtak. Ehhez szorosan kapcsolódik a Volán Vállalat rakodásgé­pesítési törekvése; ők a 15,8 millió forintos tervük megva­lósításához 11 millió forin­tot kaptak a MEFA-alapból. A balassagyarmati vasútállo­más térburkolásának kivite­lezését, amely 7,1 millió fo­rintba került, 5,1 millióval támogatták. A ceredi Cered­v öl gye Termelőszövetkezet á Somoskőújfalun lévő rakodó- területének korszerűsítésére 7,9 millió forintot kapott, a magyarnándori Galgamente Áfész pedig 300 ezer forint­tal részesült az alapból. Min­dent egybevetve, a MEFA 1982-ben és 1983-ban több mint 51 millió forinttal já­rult hozzá a megyében a rakodási gondok enyhítésé­hez. Hatalmas segítség volt, mert nélküle a pénzszűkös időkben, saját forrásból, ezek a beruházások nem valósul­hattak volna meg. — Ezek szerint, a MÁV-tá-' mogatás révén, hamarosan minden rendben lesz Nógrád megyében? — Nem! Erről nincs szó. Tudniillik, az alap jelenleg kimerülőfélben van, mert olyan hatalmas nagyberuhá­zás, mint a ferencvárosi pá­lyaudvar rekonstrukciója, te­temes összeget von el mások­tól. Jelenleg egyetlen pá­lyázatunk érdekelt ez ügy­ben: Salgótarján-külső pálya­udvaron egy Volán-darabáru- raktár megépítése, amely a tervek szerint 57,6 millió fo­rintba kerülne, s amelyhez 27,6 millió forintnyi támoga­tást igényelnénk. Reméljük,' kedvező elbírálására még ebben az évben sor kerül. Következő lépésként pedig —I a MÁV Miskolci Igaz a lósá­gának tanácsára — “ szid vasútállomás fejlesztés, sze­retnénk az elkülöníteti fej­lesztési alap segít ével megvalósítani. Vasutasok mondják hogy a gyors rakodás és állítás felér egy fél tervtc esítés- sel. Igazán nem lenne kár ha így volna. De ez már nem a MEFA-n múlik.... ! Karácsony György , Csak a zakó szürke Nem tetszik az Ifjúsági Magazin exkluzív mellékleté­nek címe: a Zsarumagazin. Lekezelő. Meg aztán hamis is. Én még nem láttam ma­gyar rendőrt szolgálatban rá­gógumit rágni. Többségük egyáltalán nem emlékeztet tenyésztett amerikai kollégá­jára, akinek sötét a napsze­müvege, teliszájjal kérődzik és a térdét verdesi a böhöm nagy stukker. Na, ilyen a zsaru. Szemre! Hogy milyen a magyar rendőr? Mint a magyar szakmunkás, pedagó­gus vagy sportoló. Ilyen is, olyan is. Akad köztük sokfé­le ember. A nagy többség tudja, hogy mire esküdött, s annak meg is lelel. Amelyik nem, arról hamarosan leke­rül a szürke zakó. & Nézzük a listát. Á‘ fejléc: BM Szalvai Mihály KÍSZ- alapszervezéte, Rétság. Alat­ta a tételek: 1980. KISZ KB Dicsérő oklevél, 1982. KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete zászló, ugyanebben az évben a megyei bizottság a kiváló ifjúsági vitakör zászlót ado­mányozta az alapszervezet munkájáért. Egy piHamtás á megalakulás dátumára; 1979. Alig több, mint négy év. Szép eredmény. KISZ-íMonka á rendőrsé­gen? Lehetséges, vagy csak hiú ábránd? — Nem az — feleli Vere­bes Ignác rendőr zászlós, a titkár. — A megoldás egysze­rű: olyan feladatokat vállal­tunk, amelyek a szakmai munkát is segítik. Mert mi is a mi dolgunk? A közrend és közbiztonság fenntartása, a bűncselekmények megelőzése, a bűnösök felkutatása. Ehhez néha kevés a szolgálatban töltött idő. — Miniakció — jelenti ki lakonikusan Kotroozó Balázs rendőr főhadnagy, „civilben” az alapszervezet szervező tit­kára. — Arról van szó, hogy a szolgálat letelte után kis csoportokban a terület fer­tőzött gócait gyakrabban el­lenőrzik a rendőrök. Ez ugye, munkaidőn túl, szabad ide­jükben, de a szolgálati fegye­lem szerint történik. Ennek köszönhetően a mi terüle'tün­| kön nem nőttek ugrásszerűen 1 a balesetek, sőt ezerkilenc- száznyolcvankettőhoz képest még csökkenés is tapasztalha­tó volt tavaly. ©yőrffy János törzsőrmester^ körzeti megbízott bólint: — A jelesebb rendezvénye­ket eleve biztosítjuk, de nem csupán a szolgálatban lévők. Arról nem is beszélve, hogy a szervezésben is részt ké­rünk és kapunk. — A társ fegyveres alaku­latokkal együttműködési szer­ződésünk van — mutatja a dokumentumokat Verebes Ig­nác. — De ezek a kapcsola­tok természetesen szakmaib­bak. Tavaly huszonöt előadást tartottunk általános iskolák­ban és KlSZ-alapszervezetek fölkérésére. A fiatalkorú bű­nözésről, a bűnmegelőzésről, a környezetvédelemről és a közlekedésről egyaránt szó esik. Jelen időben mondom, mert az előadások az idén is folytatódnak. Á rétsági általános iskolái háta mögött sokak által iri­gyelt közlekedési park épült: No persze a rendőrök, a ka-i tonák a falubeliek két keze nyomán. Tisztek, tiszthelyette­sek és feözrendőrök egymás mellett lapátoltak. Mások a jelzőtáblák után futkostak, s megint mások a hiányzó anya­gokat szerezték be. A rendőr röfe azt mondják, ők ugyan nem számolták az eltöltött, órákat, de a közlekedési park­nak el kellett készülnie. Van- e jobb módja a balesetek megelőzésének, mint az, hogy a gyerek életszerű körülmé­nyek között tanulja meg a közlekedés szabályait? — A szolgálat néha meg­nyúlik. A törvénysértők nem törődnek a rendőrök munka­idejével — mosolyodik el a bajusza alatt Verebes Ignác. — Akkor aztán az asszonyok várhatnak odahaza. A rendőr- feleségeknek a várakozásból jócskán kijut, de megszok­ták. Ügy pótoljuk, hogy ösz- sze-összejövünk. Színház, ki­rándulás vagy a nőnap: olyan­kor a családok együtt töltik,’ múlatják az időt. Ez talán némi kárpótlás az asszonyok­nak, gyerekeknek a sok tá­vollétért. Amikor öt esztendeje ez az alapszervezet a fiatalok kívánságára megalakult, akad­tak ellenzői az idősebb kol­légák közül: van így is sok munka, minek még egyébbel terhelni az állományt. Bizo­nyítani akartak a fiatalok. Ma már senki sem vonja két­ségbe a rétsági rendőrök KISZ-alapszervezetének lét­jogosultságát. Napi teendők­ben, szakmai munkában, ön­képzésben példát mutatnak — önmaguknak is. Jól érzik magukat együtt, évek óta kö­zös a gondjuk, örömük. Min­dennapjaikkal bizonyítják,' hogy csak a zakó szürke raj­tuk. .. — hortobágyi — NÖGRÁD — 1984. február 24., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom