Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-23 / 45. szám

A béke katonái KETTEfl BESZEtftEfC PISZrar Pszkov és Narva. A Szov­jetunióban ha valakinek meg­említjük e két város nevét, mindjárt a Vörös Hadsereg­ről kezd mesélni. Először Le­nin szavait idézik: „Minden forradalom csak akkor ér va­lamit, ha képes megvédeni önmagát”. Aztán az első vö­rös csillagos katonák emlé­két elevenítik föl, akik alig öltöztek be uniformisukba, máris harcba indultak. Harc­ba a néhány hónapos mun­kás-paraszt. hatalomra táma­dó német csapatok ellen. El­ső sikerüket Pszkov és Nar­va térségében érték el: 1918. február 28-án legyőzték a tá­madókat. Aztán tizennégy ka­pitalista ország intervenciós haderői, a fehér tábornokok ellenforradalmi különítményei, majd a japán támadók felett diadalmaskodtak. Ezután a második világháború szomo­rú evei következtek. Innen már sokat tudunk erről a hadseregről. A Nagy Honvé­dő Háborúról, amelynek so­rán megvédtek szülőföldiü- ket. S csatáikról a fasiszták­kal más európai országokban, amelyeknek lakói a felsza­badítót tisztelik-szeretik a vi­lág első szocialista államának hadseregében. Így vagyunk mi, magyarok is: 1945. ápri­lis 4-én a szabadságot, egy Megérkezett a posta jobb élet lehetőségét hozták el nekünk. Ahogy múlik az idő, egy­re kevesebben vannak, akik átélték a felszabadulás, a megszülető béke örömét, s egyre többen, akik már a bé­ke gyermekeiként nőttek-nő- nek fel. Ök már a béke had­seregét, a béke katonáit tisz­telik a szovjet fegyveres erőkben, s a sajátjukéban is. Az atomkorszak, amellyel napjainkat jellemezzük, vala­mennyiünket egy alapvető igazságra figyelmeztet: az újabb háború mindannyiun­kat elpusztítana. Ennek meg­akadályozását szolgálják a szovjet fegyveres erők — a szocialista közösség többi or­szágának hadseregeivel együtt. Az első győzelem napja ma ünnep a Szovjetunióban: a béke oltalmazóit köszöntik az emberek. S köszöntjük mi is! Javul a műtrágyák minősége A mezőgazdasági üzemek a korábbiaknál több jó minősé­gű műtrágyát kérnek az ipar­tól, .mert az évente gyártott több mint hárommillió tonna nitrogén, illetve foszfor alapú műtrágyának csaknem egyne­gyede még mindig nem kifo­gástalan minőségű: nem tárol­ható hosszabb ideig, mert ösz- szetapad, illetve a szemcsék egyetlen nagysága nehezíti a kiszórást. Több vállalatnál korszerűsí­tették a gyártási eljárást, illet­ve olyan berendezéséket állí­tottak munkába, ahielyek se­gítségével csökkenthetik a termékek nedvességtartalmát, s így a műtrágya a korábbi­aknál tovább .tárolható a minő­ség romlása nélkül. A Tiszai Vegyi Kombinátban például a műszaki fejlesztés eredménye­ként az utóbbi hónapokban az ammóniumnitrát műtrágya nedvességtartalmát a koráb­bi 0,8 százalékról 0,4—0,6 szá­zalékra mérsékelték. Ezen kí­vül olyan kezelési módszert is bevezettek, amely lehetővé teszi, hogy a műtrágyát káro­sodás nélkül akár a szabad­ban is tárolhassák. A szem­csenagyság egyenletességén javít, hogy a műtrágyák por­tartalma is csökkent. A Ti­szai Vegyi Kombinát egyik célja, hogy az 1984-re terve­zett 520 ezer tonna nitrogén tartalmú műtrágya teljes egé­szében megfeleljen a maga­sabb minőségi követelmények­nek. A Borsodi Vegyi Kombinát­tól kapott tájékoztatás szerint a náluk gyártott karbamid és ammonszuliát műtrágyák má­ris minden tekintetben megfe­lelnek a kívánalmaknak. A korábbi gyártmány- és gyár­tásfejlesztések eredményeként ezekből most már csak első osztályút készítenek. A mész- ammonsalétrom műtrágyák­nak azonban csaknem egyne­gyede még másodosztályú. A minőség további javítására korszerűbb technológiai eljá­rások bevezetését tervezik. A Péti Nitrogén Művekben nemrégiben olyan berende­zésekkel egészítették ki az ammóniumnitrát-gyártó sort, amelyekkel ugyancsak a mű­trágya nedvességtartalmát tudják mérsékelni. Így vár­ható, hogy a vállalatnál az idén készülő százezer torma nitrogén alapú műtrágya tel­jes egészében első osztályú lesz. A szuperfoszfát műtrágyát a hazai gyártók közül már csak a Peremartoni Vegyipa­ri Vállalat szállítja por alak­ban. A gazdaságok azonban szívesebben vásárolják a gra­nulált műtrágyát, mert azt gazdaságosabban tudják hasz­nosítani. Most a peremartoniak is granulálóüzemet építenek és a jövő év végétől a fel­használók által keresettebb granulált szuperfoszfátot ké­szítenek. Import helyett Gyártják a csőkötszert Megkezdték a gézt helyet­tesítő sebkötöző anyag, az úgy­nevezett csőkötszer nagyüze­mi gyártását a Győri Kötött- kesztyűgyárban. A Poliamid- ból előállított — rugalmas szalagra emlékeztető — ter­mékből a steril alapkötésre védő fedőkötés készíthető oly módon, hogy a szalagot rá­húzzák egy hatszögletű drót- hengerre, s az így megnyúj- tott csőszerű kelmét helyezik a sérült testrészre. A rugal­mas, harisnyaszerű anyag fel­veszi a testrész formáját és megvédi a sebet a fertőző­déstől. Az egészségügyi intézmé­nyek korábban tőkésimport­ból jutottak hozzá ehhez a korszerű kötözőanyaghoz. A győri gyár szabadalom alap­ján vállalkozott az import- termék helyettesítésére. A műszaki gárda újítása révén a meglevő berendezéseken tud­ják /gyártani az újdonságot, í^y a termékskála-bővítés nem járt együtt költséges gépbe­szerzéssel. Helyben készítik a felhasználáshoz nélkülöz­hetetlen dróthengert, az úgy­nevezett applikátort is. A kötöttkesztyűgyár termé­két több egészségügyi intéz­ményben kipróbálták. Tavaly 120 ezer méter csőkötszer ju­tott el a kórházakhoz, klini­kákhoz hatféle méretben. Va­lószínűleg a felhasználók ked­vező véleményének is része volt abban, hogy a terméket már a próbagyártás időszaká­ban vásárdíjra érdemesítette a tavalyi őszi BNV szakzsü- rije. Az ígéretes fogadtatásra alapozva ez évben 600 ezer métert állítanak elő az ujjak, a karok kötözésére alkalmas szűkebb méretű, illetve a láb­szárak, a combok és a fej bekötésére szolgáló bővebb méretezésű kötözőanyagból, amely lényegesen meggyor­sítja a betegek ellátását és az elsősegélynyújtást. Újabb szénvagyont tárnak tel Az anyagi és szellemi erők koncentrálásával meggyor suit a bányák fejlesztése, a szénvagyon kutatás^ és a termelés üteme is a három esztendeje tizenkét Fejér és Veszprém megyei bánya ösz- szévonásával megalakult Vesz­prémi Szénbányák Vállalat­nál. A vállalat egyik legna­gyobb — a Fejér megyei Ba­linkán működő bányaüzemé­ben márciusra befejeződik a bánya rekonstrukciójának má­sodik lépcsője. Már üzembe helyezték a peremi légaknát, amely jelentősen javította a bánya levegőellátásét, rövi­dítette a föld alatti közlekedé­si útvonalakat, s lehetőséget teremtett a termelés növelé­sére. Tavaly 560 ezer tonna szenet bányásztak itt, a kö­vetkező tervidőszaktól pedig már évi 600 ezer tonna szenet hoznak felszínre Balinkán. Az eredmény eléréséhez az is hozzájárul, hogy a vállalatnál a komplex gépesítésű szén- termelés az 1980. évi 38 szá­zalékról 58 százalékra nőtt és 1985-re eléri a 80 százalékot. Balinkán és a szomszédos te­rületeken, főleg Bakonysár- kány irányába folytatódik a kutatómunka, ami újabb je­lentős szénvagyon feltárását és a termelés jelentős növelé­sét ígéri. Ráhangolódtunk — Nemcsak ne­künk, hanem a vállalat számára is rendkívül ked­vező volt az el­múlt esztendő a tőkésexport-kö­telezettségeink teljesítésében. A y®|l vállalat 164 mil­liót tervezett, és jó piaci munká­val 200 millióra teljesítette elkép­zelését. Ebből mi csaknem 53—55 milliós téljesítés- sel vettük ki a részünket. A túl­teljesítés mögött a vevők igényei­hez való igazo­dás, a pontos, jó minőségben tör­ténő teljesítés húzódik meg — mondja jóleső örömmel a hangjában Erki Dénes, a SE­NIOR Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének igaz­gatója. — Nagyot léptünk előre a termékek minőségében, annak megtartásában, mert közpon­ti feladatnak tekintettük. Si­került ' olyan minőségi vizs­gáló rendszert megvalósítani, olyan anyagi ösztönzési rend­szert alkalmaznunk, amely ér­dekeltté teszi a dolgozókat a jobb minőségben. A gyártás­közi ellenőr a szalagon vizs­gálja meg a termékeket, s amit nem talál megfelelőnek azt visszaadja a dolgozónak, de jelzi a gazdasági vezető­nek is, aki, ha szükséges azonnal intézkedik. Az a var­rónő, aki figyelmesen dolgo­zik, kifogástalan minőséget ad, havonta 4—500 forinttal is többet vihet haza. Ilyen nagy exportfeladatot mint amilyen a miénk volt, más­ként teljesíteni nem is lehe­tett volna. De az elért szint megtartása kell ahhoz is, hogy továbbra is versenyképesek maradjunk — érvel, bizonyít az exportmunkát elősegítő helyes ellenőrzés és anyagi ösztönzés mellett Kiss Ká- rolyné műszaki vezető. — Kezdetben bizonyos vá­rakozást tapasztaltunk az anyagi ösztönzés mai gyakor­latával szemben. Hogy ez mi­előbb lezáruljon, széles kör­ben ismertettük a követel­ményeket és a lehetőségeket. Figyelembe vettük, hogy a tőkésexportnél alapvető kö­vetelmény a rendkívül gyors alkalmazkodás és a kis széri­ák gyakorisága. Ezért hogy ne járjon rosszul az a var­rónő, amelyik a kis szériákon dolgozik, az elért teljesít­ménye után kapott pénzt bi­zonyos összeggel megtold- juk. Nulla—500 darabos szé­riánál 25, 500—1000 darabos szériánál 20, 1000—3000 dara­bos szériánál 15, 3000 darabos szériánál pedig 5 százalék plusz pénz jár. Valószínű ez is hozzájárult, hogy az 1983. évre tervezett 90 száza­lékos I. osztályú részarány 96,4 százalékra növekedett — folytatja a gyárigazgató. — Ma már csaknem min­den varrodai egységünk ké­pes jó színvonalon eleget ten­ni a tőkésigényeknek — mondja sem kis büszkeséggel hangjában a műszaki vezető. — Mivel általában rövidek a határidők, ezért a tőkés­megrendelések teljesítését a két műszakos dolgozók kap­ják. Nem bízzak meg ilyen magas szakmai képzettséget kívánó munkával azokat, akik fiatal tagjai a gyárnak, to­vábbá azokat sem, akik bebi­zonyították, hogy más, egysze­rűbb munkára alkalmasak, azt viszont jó minőségben végzik el. — Ön miként minősítené a jelenlegi anyagi ösztönzési rendszerüket? — Rövid az idő, amit ma­gunk mögött hagytunk, ezért csak annyit mondhatok: a ko­rábbiakhoz képest megoldpt- tuk a kettős feladatot; a jobb minőséget és a htáridőre tör­ténő gyártást. Azt azonban nem állítom, hogy módsze­rünk tökéletes. Például meg­oldásra vár az a probléma, amikor az exportra dolgozó varrónő kénytelen abbahagy­ni a kiadott szériát, majd bizonyos idő után újra kéz­be veszi. Az első időben a széria 30 százalékát gyártottá le, a másodikban a többit. Vajon melyik kategóriába so­roljuk a plusz pénz tekinte­tében — kérdezi «önmagától Kiss Károlyné. — Ilyen jóleső érzést ki­váltó miliőben hagyták ma­guk mögött az 1983-as észtén^ dqt. Vajon az ez évi kilátás sok mivel biztatnak? — A tőkésexport fejlődéséi nek iránya továbbra is felfed lé mutat. Az év végéig 55—* 60 milliós bevételre számH tunk — mondja Erki Dénesi — Jelenleg majdnem min*! den szalagon az USA export«} ra dolgoznak. Olyan terméké ről van szó, amely igen spei ciál-gépigényes. Minden kelléi künk megvan a kapott feü adat teljesítéséhez. Csak at címkét kapjuk a megrendelői tői. Örömmel mondhatom; hogy az előbb említett tér-} mékeinket saját alapanyai gunkból állítjuk eíő. E tekinJ tetben élenjár a vállala­tunk. Sok alapanyagunk meg­állja a helyét a világpiacon! A 18 ezer darabos mennyi­ségből eddig 2—3000 készült el, a többit az első negyedév végéig gyártjuk le — mond-3 ja a műszaki vezető. — Pén-J tek éjszakától vasárnap dé1— utánig dolgoztunk a másik tőkésexport-megrendelés tel­jesítésén. Nem, nem zúgolód­tak a dolgozók. Megértették^ ha másként fogják fel a fel­adatot, akkor elszalasztjuk a vevőt. Jó érzéssel, büszkén gondolok erre a közös siker­élményünkre. Azt is montW hatom, hogy az első erőpró­bánk jól sikerült. Az előbbieken kívül a' nv»J gatnémet CUNDA cégnek, a FJMA-aak és az Atlas cég­nek Is állítanak elő majd különböző termékeket. Márci­us végéig a tőkésexport eléri az 50 ezer 800 darabot, amely az első negyedéves termelé­si értéknek, ba a bedolgozó­kat is beleszámítjuk akkor 20. azok nélkül viszont 4<! százalékát képviseli a tőkés- piac részéről megnyilvánuló igény — folytatja a műszaki vezető. — Sokat fejlődött a szerré leletünk. Ebben része van an­nak, hogy az egyre nagyobb követelményeket -rendszeresen megbeszéljük a dolgozókkal. Nemcsak a varrónőkkel, ha­nem a termelést kiszolgáló területeken tevékenykedőkkel is. Az eddigi eredményeink azt mulatják, hogy jó úton haladunk — szól ismét a gyárigazgató. Az elmondottak után nem lúlzás Erki Dénes magabiztos, zárógondolata: Képesek vagyunk az idén; az általunk elképzelt 55—68 millió forint értékű tőkéspx- port teljesítésére. Úgy érzem, mindannyian ráhangolódtunk az új feladatokra, azaz egy hullámhosszon vagyunk. Venesz Károly Másodikként alakultak Nógrádban Üueggyfcsrí közgcicSäszok Február közepéig csupán a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben működött a Magyar Közgazdasági. Társaság Nóg- rád megyei szervezetének cso­portja. A közelmúltban má­sodikként alakult közgazdász­csoport a salgótarjáni sík­üveggyárban. összesen 28 közgazdászt és üzemgazdászt tömörít soraiba. Titkára Tóth Valéria, gazdasági-műszaki ta­nácsadó. — Mi indokolta, hogy meg­alakítsák a csoportot? — Egyre nagyobb gazdaság­politikai feladatok állnak előt­tünk. A gazdálkodás tényezői is mind szorosabb kapcsolat­ba kerülnek egymással. Fo­kozódott az Igény a közgazda- sági elemző munka iránt. Vé­gezetül: a szakember-ellátott­ság összetétele kedvezően ala­kult a gyárban és a csoport megalakítását mind a megyei szervezet — elnöke dr. Mé­száros Ottó —, mind a gyár vezetése szorgalmazta. — Milyen alapvető célokat tűztek maguk elé? — Elsősorban a gazdálko­dás hatók on yságát kell javí­tani. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből reánk háruló feladatokat is végre kell hajtanunk. Emel­lett összehangoljuk a közgaz­dászok és üzemgazdászok te­vékenységét. Végezetül új következtetések megismerését és alkalmazását szorgalmaz­zuk. — Milyen rendezvényeket bonyolítanak le az idén? — A szervezeti élet feltéte­led adottak. A KlSZ-klubhan hetente egyszer klubnapot, ha_ vonta pedig fórumot, előadást tartunk. A témák szerteága­zóak. A vállalati szervezet és működésének belső mecha­nizmusáról például dr. Rozgo. nyi Tamás szociológus tart előadást. Szólunk Nógrád me­gye iparfejlesztésének idő­szerű kérdéseiről, a költség- gazdálkodás vizsgálatának tapasztalatairól. Felmérjük az 1980-ban bevezetett világ­piaci árrendszer működésé­nek helyi eredményeit és gondjait. Kerekasztal - beszél - getést szervezünk a közgaz­dász- és üzemgazdász-tovább­képzés helyzetérő1!. Az inno­vációs tevékenység alakulá­sáról, fejlesztési feladatairól Sápi Lajos, az Üvegipari Mű­vek vezérigazgató-helyettese, és Gyöngyösi Gyula, a gyár főmérnöke tart előadást. Szó lesz a VII. ötéves terv előké­szítéséről, a kiszámítógépek alkalmazási lehetőségeiről, továbbfejlesztéséről is. Dr. Zoltán Ödön jogi osztályveze­tő pedig a gazdasági munka­közösségek működésének ta­pasztalatait és gondjait tárja feL Magvas, szép tervek, jó el­képzelések. A síküveggyár közgazdászai a jövőben még felkészültebben kívánják, gondos gazda módjára végez­ni munkájukat. • — i. — n. Mérsékeli ütemű fejlesztés Szécsényren A különböző központi elvo­nó intézkedések hatására a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben a ta­valyinál lényegesen mérsékel­tebb fejlesztési programot kí­vánnak megvalósítani. Saját erőből, kölcsönös támogatási alapból, bankhitelből, állami támogatásból, műszaki-fejlesz­tési alapból csaknem 60 mil­lió forintot költenek el. Ennek kisebbik része — 10 millió forint — az építkezé­seket szolgálja. Ebből az ősz- szegből tető alá kívánják he­lyezni a nagylóci hőközpon­tot. felépítik bontó- és alkat­részfelújító létesítményüket, tovább folytatják a ludány- halászi 1500 férőhelyes hízó­marhatelep rekonstrukcióját. Gépberuházásokra csaknem húszmillió forintot fordíta­nak. Az alaptevékenységet szolgáló gépvásárlásokra 6 milliót költenek, az I. ágaza­tok gépigénye 11 millió fo­rintba kerül, az egyéb ága­zatok és az ügyvitel gépesí­tésére másfél milliót áldoznak. A tartós fogyóeszköz feltölté­sére viszont több mint 30 mil­liót költenek. Kisebb össze­get fordítanak még erdőtele­pítésre. NÓGRÁD — 1984. február 23., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom