Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

CoroncsEeszi IClSZ-eseE gondja A kastély — Haswaáy össze# a tanács­t#nök üzent, hogy adjute át á kastély kulcsát, mert jön­nek a megyei tanácstól meg­nézni. Örömmel tettük, ment aizt hittük, hogy felújítják az épületet. De aztán kiderült, hogy másról van szó. A le­véltár vetett szemet a kas­télyra: raktárnak akarják berendezni. Tiltakoztunk a döntés ellen, mert minket a szívünk a kastélyhoz köt. De a tanácselnök azt mondta, hogy „a falu érdeke ezt kí­vánja”, meg közölte velünk, hogy „ez nem lehet a KISZ- eseknek szívügye”,». Nyakunkba a whJL 1798-as évszámot találtak a falra domborítva, így va­lószínűleg akikor készült el a karancsikeszi Prómay-kastély. Csaknem két évszázados his­tóriája bizonyára sok izgal­ma« epizódot tartalmaz, itt azonban elég annyi, hogy az 1974-es esztendőt igen rossz állapotban érte meg. Akkor ütöttek tanyát benne a kar- rancskeszi KISZ-ifiatalok. — Romhalmaz volt az egész. Töredezett parketta, levert fal — idézi föl a múl­tat Tóth József 27 éves mű­szaki ügyintéző, volt KISZ- titkér. — Harmincán vol­tunk akkor az aiapszervezet- bere A mostani 73 fős közös­ségnek abból a harmincból már csak 15-en a tagjai. A kastélyt ötéves munkával, pénz, szakember nélkül 1979- re tettük „lakhatóvá”. — Ezt a helyiséget úgy betonoztuk — mutat körül Tóth László 25 éves elő­adó —, hogy egy vödör víz se kellett hozzá. Szakadt az eső, s a tetőn keresztül a víz, Vidáman becsurgott.., Mégis szívesen dolgoztunk! Szétnézve kellemest fűtött helyiséget látni: asztalok, puffok, kályha — ezekért az alapszervezet dolgozott meg, különfajta munkák váHaJásá- val. A faion a KISZ KB ván­dor zászlajad saraikozanakí Puszta véletlen! — Az az érzésem, hogy nem érdemel ez a dolog ekkora nyilvánosságot — véH Futó László községi tanácselnök, i— Adva van ugye a Prónay- kastély, ami szakértők sze­rint 3 éven belül össaeros- kad. Nincs ugyan biztos ada­tom, de a felújításhoz egye­sek szerint 10 millió forint kellene. Mi örültünk, hogy a levéltár szemet vetett az épü­letre, mert így megyei beru­házásként lesz rá pénz. örü­lünk annak is, hogy a KiSZ­szervezet így bekerül a fa­luba jobban bevonják a KISZ-en kívülieket. Mert itt a faluban van egy művelődési ház, amely nagyon jól dol­gozik. A KlSZ-alapszer- vezet is csoda dolgokat tud művelni: három­szor elnyerték a KISZ KB vándorzászlaját. Ha ezt a két dolgot: kultúrházat, KISZ-t összehoznánk, milyen jó do­log lenne az! ... Nem azért a kastélyért kell verekedni, hanem azért, hogy itt bent a faluban megkapják a méltó helyet. Nem szabad addig ragaszkodni a kastélyhoz, amíg összeszalad! Mi úgy látjuk, hogy nem is a KISZ- tagok zöme ragaszkodik ah­hoz, hanem azok, akik már kezdenek kiöregedni a kor­osztályból. .. — Azt írja bele a cikkbe — kéri a 17 éves Baksa Sza­bolcs szakközépiskolás, az Ifjú Gárda helyi szakaszpa­rancsnoka —, hogy ha a kas­télyt nem újítják fel hivatalo­san, akkor az Ifjú Gárda, a benne lévő szakemberekkel még az idén hozzákezd a te­tő felújításához. — Én is többször végeztem már itt társadalmi munkát — közli a 16 éves Balkó Tí­mea. — Ezenkívül azért is ragaszkodunk a kastélyhoz, mert ha itt kinyitunk addig maradunk, amíg kedvünk tartja. A kultúrházból meg már 8 órakor elzavarnak ben­nünket. — Ez olyan jó kis hely — meditál Simon Andrea 20 éves dekoratőr. — Az udva­rán a majális, a tábortűz már az egész falut megmozgató hagyomány lett több százan vettek részt rajtuk. Itt mű­ködik a fotószakkör is, ami ha elköltözünk, biztosan megszűnik. — Nézzen be a másik he­lyiségbe — mutat a zsúfolá­sig megtöltött terembe Vá- róczi László, a salgótarjáni városi KISZ-bizottság mun­katársa. A fiatalok épp a tag­gyűlés napirendjét szavazzák meg, kezük a magasban. — Ha ezek nem itt lennének, akkor a kocsmában ülnének! A panasz eljutott a szövet­ség városi testületéhez, on­nan a megyei laphoz. Vajon a falu vezetőihez is? — Megkaptam a meghívót a tanácsülésre, február 2-ra szólt — számol be Erdélyi Endre 53 éves szakközépisko­lás; a Ságvári Endre KISZ- alapszervezet új . titkára. — Megyek be a jelzett időben, hát azt mondják, hogy az ülést már megtartották előző nap. Véletlenül elfelejtettek értesíteni. De a tanácstitkár asszony megkért, hogy a mon­dandómat adjam elő, jegyző­könyvbe veszik. De ez nem ugyanaz! — Én megmutatom magá­nak, mit mondott jegyző­könyvbe; nem hiszem, hogy az olyan nagy hatást váltott vol­na ki — állítja Varga Jó- zsefné tanácstitkár. — Való­ban előbb 2-ra tűztük ki az ülést, de utóbb kiderült, még januárban meg kell tartani. Mindenkinek szóltunk, de ez a fiú véletlenül kimaradt. De később megjelent, és jegyző­könyvbe vettük a hozzászó­lását A jegyzőkönyv is dokumen­tum. Ezeket őrzi a levéltár. Ha van hoL ,. — Három—négyezer folyó­méter iratanyagunk van kint különböző helyeken — tájé­koztat Varga László, a levél­tár igazgatója. — Nekünk természetesen az lenne a leg­jobb, ha szomszédba fel­épülne egy raktár. De erre nincs lehetőség. Kaptuk a feladatot: nézzünk körül, hol találunk alkalmas épületet Mi megnéztük a karancslap- ujtői Mocsáry-kastélyt — az nem felelt meg a céljainknak —, és a karancskeszi Prónay- kastélyt. Ez megfelelt. Két- három millió forintból rendbe hozzuk és kettős célt érünk el. Megmentünk egy szép műemlék épületet és kapunk egy raktárt. Ha minden kötél... Balkó László, a Karancs- völgyi ÉPSZÖV párttitkara szép rajzokat tereget a KISZ- esek elé; ilyen lesz majd az átépített kultúrház. Még az idén, december 31-ig át kell adni! — bizonygatja. „De ez még bizonytalan!” ellenkez­nek vele. „Nem is hasonlít a mostani kultúrházhoz!” — po­rolnék. — Megértem őket, mikor azt mondják: „a szívünk ide köt”. De ha minden kötél szakad, én arra beszélem rá őket, fogadják el az új kul­túrházat. Ezért mutatom ne­kik a rajzokat. Egy Moszk­vában végzett „szuper gye­rek” tervezte az átépítést. Meg kell nekik mutatni! Ezt az alapszervezetet a megyé­ben „jegyzik”, oda kell figyel ni rájuk. Kérdezzük meg őket, mielőtt döntenénk! Úgy­is van elég baj az ifjúsággal, Ök most jól együtt vannak. Ezt meg kell becsülnünk na­gyon! Itt emberi értékekről van szó! Molnár Pál A szálak nem szakadtak el... Mottó; Mennyi sok mindent odaadtam, Amíg ily szépen el fáradtam.” (Ady Endre) * Elfáradt? Valóban elfáradt? Kétlem. Egy héten keresztül’ szinte mindennap hiába csörgettem a telefont. nem találtam otthon. Édesanyja, örökös és hű ügyintézője kö­zölte; vidéken van, beugrott a tanácsra, valamilyen érte­kezletre hívták... Hogyan ? Hiszen januárban olvashattuk a hírt, hogy Szoó Béláné, a megyei Vö­röskereszt titkára nyugdíjba vonult. 27 évi eredményes munkája elismeréseként áz országban negyedikként meg­kapta a Henry Dunant-em- lékérmet. Sok mást is kapott. Távi­ratokat, elismerő sorokat a megye településeiről, az apró falvak embereitől. Mert Szoó Béláné't majd mindenütt is­merik. neve elválaszthatatlan a vöröskeresztes mozgalom­tól. . Szobája asztalán ott pom­páznak a búcsúztatás virágai s falán szomorúan hatnának, ha az egykori titkár úgy szemlélné őket, mint csokor­ba szedett emlékeket. Elmosolyodik; — Emlékez­ni? Mikor? Hiszen olyan ke­vés az időm. Munkatársaim, utódom szinte mindennap hívnak, segítséget, ' tanácsot kérnek. És én nem mondok nemet. Tudat alatt falán vá­rom is a telefoncsörgést. Mert nehéz lenne azt egyik napról a másikra abbahagyni, amit az ember több mint negyed­századon keresztül csinált, amit az életének tekintett. Félre ne értsen. Nagyon jó nyugdíjasnak lenni, nagyon jó megpihenni, nyugodtan aludni úgy, hogy nem kava­rognak a fejemben számada­tok, jelentések, beszámolók. Sajnos egészségi állapotom is nyugalmát, kikapcsolódást kö­vetel tőlem. De ugyanakkor remek érzés, hogy továbbra is az országos, a megyei ve­zetőség alelnöke vagyok. A szálak nem szakadtak el, a. kötődések épp olyan erősek, mint régen, csak a tempó lassult... A búcsúztató ünnepségen azt kérdezték tőle: mit je­lentett neki a Vöröskereszt? Válaszában nem személyes élményeket idézett fel, mint ahogy mostani beszélgeté­sünkkor is igyekszik magáról elterelni a figyelmet. — Gyerekcipőben járt a Vöröskereszt 27 évvel ezelőtt. Sokan talán azt sem tudták, mi ennek a humanizmuson, emberi segítőkészségen alapu­ló szervezetnek a lényege. Meg kellett hát győzni a tö­megeket. szervezeteket kellett létrehozni, aktívákat betaní­tani, akik agitáltak. Negyed- százada. alig 115 szervezet működött, ma 456, több mint negyvenezer felnőttel és öte ezer fiatallal. A másik jelen­tős állomás a térítésmentes , véradás bevezetése. Soha nem felejtem el, Nagybátonyban rendeztük az elsőt. Hatszá- zan jelentkeztek. de csak négyszázan adtak vért. Féle­lem volt az emberekben, ren­geteg előítélet. Azt hiszem nem kell külön szólnom ar­ról, hogy ma hol tartunk a véradásban. Az egykori vöröskeresztes titkárnak a sikerek mellett voltak nehéz percei, álmatlan éjszakái is. Amikor útjára indították a szociális otthon építési akciót bízván a megye lakóinak támogatásában, meg­értésében, igen nagy volt az ellentábor. A kétkedők sere­ge. Ám a tények önmagukért beszélnek. Több mint hate millió forint gyűlt össze a szociális otthon számláján. S ha minden jól megy, még ebben az évben megkezdik az építését. — Talán életem legszebb pillanata lesz, ha megnyitja kapuit az öregek otthona. S bár olykor letörtek a kudar­cok, most mégis azt mondom — megérte harcolni, értelmes célért küzdeni. Felcsörren a telefon. Szoó Bélánét hivatalos ügyben ke­resik. Mert a szálak nem sza­kadtak el. A kötődések épp oly erősek mint régen. K. M. „Keil a jó könyv r83—85" Lehet vetélkedni is ,Jö tíz esztendeje szerzeft magyar—orosz szakos tanári diplomát Pozsonyi Anna, a balassagyarmati TIT-szerve­zet titkára. Változatos élet- úton járt ez idáig. Tanított Tokodon, Cserhátsurányban, dolgozott a balassagyarmati úttörőházban, a járási hiva­tal művelődésügyi osztályán, mígnem kinevezték a TIT- szervezet élére, egyetlen fő­hivatásúként. Elődje nyár végén állást változtatott, másodállásban folytatta a munkát, — egy szerződéses segítővel —• a legutóbbi időkig. Pozsonyi Anna az esztendő második napján foglalta el új munka­helyét. Aligha repesett az örömtől, amikor szétnézett birodalmában. A TIT-szerve- zet ugyanis a korábbi zene­iskola egy parányi szobájá­ban kapott helyet. Nincs te­lefonja, elegendő, az iratok előírásos, megfelelő tárolásá­ra alkalmas szekrénye. Az intézményt még cégtábla sem hirdeti, így nem is csodál­kozhattam azon, hogy az úgy­nevezett egyszerű járókelők nem tudtak útbaigazítani. — Örömmel és szorongva fogadtam el a megbízatást — rendezgeti a szavakat a TIT városi titkára. — Több lehe­tőség közül választhattam s ezt éreztem a leginkább test­hezállónak. Persze egyúttal ez biztosította helyben mara­dásomat is, és nem árulok zsákbamacskát, ragaszkodóm szülővárosomhoz. S hogy mi­ért szorongtam? Azt hiszem, Ismeretterjesztés a „sufniból" minden ember érzi ezt, aki más munkakörbe kerül. Iz­gatja az új helyzet a kö­rülmények, nincs mindennel tisztában. Mostanában kezdek például megismerkedni a gaz­dasági ügyintézéssel. Eddig ezzel sosem volt dolgom. — Ahogy egye többet tud a munkáról, szorongása ügy csillapul. — Valóban. És egyre job­ban érzem a segítséget. Sokat jelent most az a két év, amit a járási hivatalban töltöttem. Megismertem a körzet taná­csi és intézményi vezetőit, elég jó kapcsolatom alakult ki, s ezt kamatoztathatom. A balassagyarmatiakat pedig, mint helybeli, ismerem. Mind inkább kirajzolódik előttem, kikre számíthatok. A pedagó­gusokra mindenképpen... — Azzal viszont, gondolom, tisztában van; ennyi kevés. — Legfontosabb dolgom ép­pen az lesz, hogy szélesítsem az ismeretterjesztésbe bevon­tak körét, - megismerkedjem az üzemi, vállalati, szövetke­zeti vezetőkkel, s egyeztessük elképzeléseinket, lehetőségein­ket. — A TIT lehetősége, aho­gyan érzékelem, elég szerény. Nincsennek meg az igényes, korszerűen színvonalas mun­NOGRÄD - 1984. február 18., szómba* ka feltételei, tárgyi és sze­mélyi vonatkozásban egy­aránt. Az utóbbi esetben arra gondolok, hogy egy városi és kiterjedt területi feladatot ellátó szervezet mozgatására egy személy kevés. Mi erről a véleménye? / — Elődeim szintén egye­dül voltak, s amennyire is­merem, azonosan vélekedtek velem. Egy személy valóban kevés. Március közepéig vi­szont van segítségem. A fia­talasszonynak azonban akkor lejár, az eredetien is átme­netileg kötött szerződése, ké­szül a szülésre. Most renge­teget jelent nekem: admi­nisztrál gazdasági ügyeket in­téz, üzeneteket közvetít. Ds elmegy, és én beleesek a „22- es csapdájába”. Szervezem a munkát, járom a várost, a vi­déket, közben a társadalmi megbízottak a helyemen ke­resnek különféle intézendő ügyeikkel. Én azonban nem vagyok ott. Ha igen, akkor tudnak ugyan velem tárgyal­ni, tudunk intézkedni, de ak­kor én nem szervezhetek, ápolhatom a kapcsolatot a területen. Ráadásul ebben az egész épületben nincs telefon. Emlékszem, két-három éve tervezte a városi tanács és az akkori TIT-titkár egy nyugdíjas részidőben való foglalkoztatását. Ügy, hogy a nagyobb üzemek közösen fi­A „KeH a jó könyv T3—85” olvasópályázat újabb lehető­ségeiről a héten kaptunk tá­jékoztatást. Ezzel ismertetjük meg érdeklődő olvasóinkat. S egy hét múlva pedig a pá­lyázat újabb három köteté­nek rövid bemutatásával folytatjuk ismertető soroza­tunkat. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Nép­front együttműködve más ál­lami és társadalmi szerveze­tekkel, a hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója tisz­teletére meghirdetett „Kell a jó könyv ’83—85” olvasópá­lyázat önálló rendezvényeként 1984-ben megrendezi a „Kell a jó könyv” olvásóvetélkedöt. A vetélkedő rendszere: Az ötfordulós versenyben az olvasók 3—3 fős csapatai vehetnek részt. I. forduló (he­lyi vetélkedők) 1984. már­cius 1—május 20. között. zetik a munkabérét. Vajon ez az út most járható-e? Fábián Jánosné, a váro­si tanács művelődési, egész­ségügyi és sportosztályának vezetője, a TIT-szervezet el­nöke: — Életképesnek tar­tom az elképzelést. Kölcsö­nös érdekeken alapul. A lé­nyeg. hogy ezeket megbe­széljük az üzemek vezetői­vel, s konkrétan megállapod­junk a kívánalmakban, köte­lezettségekben. Kenyeres Gézáné, a kábel­gyár gazdasági vezetője: — Nem a legjobb pillanatban kérdezi tőlem. rengeteg a munka. Annyit mondhatok: keressék meg az igazgatót, s ha ő egyetért, én létszám és bér oldaláról nézve nem látok akadályt. Persze technikai gondja, ha sikerül az egyezséget mi­hamarabb nyélbe ütni, még jócskán lesz a TIT-nek. — A' járási hivatal volt épületében kapunk egy he­lyiséget.; A tanácselnök elv­társ megígérte — mondja Pozsonyi Anna. — Ott megfelelőek lesznek a körülmények. — teszi hoz­zá Fábián Jánosné. — Tisz­tább, nagyobb a hely, lesz te­lefon. Az elmúlt. négy évben hét­szer költözött Balassagyar­maton a TIT-iroda. Csak re­mélhetjük. ha nem is végle­ges. de hosszú távon élő he­lyet kap a tavasz végén, vagy a nyáron. A január végén új­jáválasztott elnökség összeté­tele igazodik az új közigaz­gatási rendhez, tagjaiban dol­gozik a tettvégy. Sulyok László Szervezik: a helyi könyvtá­rak. A megyei vetélkedőn a helyi vetélkedők legjobban szereplő csapatai vesznek részt. 11. forduló (megyei dön­tő) 1984. május 26. (Szervezi: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és az SZMT köz­ponti könyvtára. A megyei verseny első és második he­lyezett csapatai vehetnek részt a vetélkedő elődöntői­ben. A vetélkedőkben a pályá­zat könyvei közül a követ­kező művek szerepelnek: Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap, Csehov: Szakadékban (válogatott el­beszélések), llf—Petrov: Ti­zenkét szék, Okudzsava: A szegény Avroszimov, Trifo­nov: Hely és idő. III. forduló (országos elő­döntők) 1984. szeptember 1- től—20-ig. IV. forduló (or­szágos középdöntők), 1984. 'október 15—20-ig. V. fordu­ló: (országos döntő) tv-f el vé­tel, 1984. november. Az elődöntők első és má­sodik helyezett csapatai al­kotják a középdöntők me­zőnyét. A középdöntők négy legjobb csapata vesz részt no­vemberben, a Magyar Tele­vízióban megrendezésre ke­rülő döntőben. A döntőben résztvevő csapatok a helye­zésüknek megfelelő értékű társasutazásokon vesznek részt a Szovjetunióban. A kü­lönböző versenyeken jól sze­replő csapatok értékes könyv­es egyéb jutalomban része­sülnék. Az elő, közép' és döntő ve-» télkedőkre a csapatok a to­vábbi 5 mű megismerésével készülhetnek fel sikeresen^ Dosztojevszkij: Bűn és Bűnhöz dés, Jan: A jégmezők lo­vagja, Napraforgók — mai ukrán elbeszélők, Rotschild hegedűje — szovjet írók el­beszélései, Szenkovics: Papí- ruszhajóval az Atlanti-óceá­non át. A megyei döntő vetélkedőt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és az SZMT köz­ponti könyvtárának közre­működésével a Hazafias Nép­front megyei bizottsága ko­ordinálja. A vetélkedőkkel kapcsolatos egyéb tudnivalók­ról a könyvtárakban lehet tá­jékozódni. t HNF Nógrád megyei Bizottsága SZMT központi könyvtára Balassi Bálint Megyei Könyvtár Műszak után — kj —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom