Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
1 Ünnepi ülést tartott a Pásztói városi Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) technikai, konfekcióipari, nyomdaipari, építőanyag-ipari, valamint élelmiszer- és mezőgazdasági termékfeldolgozó üzemekkel büszkélkedhet A kedvező földrajzi elhelyezkedés, a meggyorsult fejlődés a települést a megye déli részéinek egyik fontos gazdasági, kulturális, egészségügyi, kereskedelmi központjává tette. A továbbiakban szólt a VI. ötéves terv időszakára előirányzott feladatok megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítésekről, a tervciklus hátralévő tennivalóiról, a tanács és a lakosság közötti kapcsolatokról, az üzemekkel kialakult együttműködésről, HangBENKE VALÉRIA: súlyozta, hogy az elkövetkező időszakban is legfontosabb a lakásépítés, az egészségügy fejlesztése, az általános iskolai tantermek bővítése. Kiemelte. hogy az új város negyvenezer ember közérzetét közvetlenül is befolyásolta, eddig is, s az elkövetkezőkben szoros együttműködésre van szükség a városi tanács és a környező tanácsok között — Tudatában vagyunk annak, hogy várossá nyilvánításunkkal elsősorban felelősségünk növekedett. E felelősségnek a tanács, a választópolgárok aktív, mindenre kiterjedő. alkotó közreműködése nélkül nem tud megfelelni — mondotta a többi között a válási tanács elnöke. Á stockholmi fórum Január 17-én nyílik meg a stockholmi kon- lomból interjút adott a Központi Sajtószolferencla. Varga István nagykövet, a magyar gálát részére. Először a konferencia céljaikttldöttség kijelölt vezetője ebből az atka- ról és feladatairól kérdeztük. „A települések rangját nem az elnevezés adja” Felszólalt a városi tanács ünnepi ülésén Benke Valéria, aki bevezetőjében a párt Központi Bizottságának üdvözletéi és jó kívánságait tolmácsolta. — Hazánk települései közül tizenkét nagyközség várossá nyilvánítása történik ezekben az év eleji napokban. Mai tisztem és megbízatásom hogy tudassam: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nóg- rád megyéhez tartozó Pásztót — a lakosság egyetértése alapján egyesítve vele Mátrasző- lős és Hasznos községeket — várossá nyilváriítja — folytatta, majd arról beszélt, hogy a közigazgatási besorolás önmagában nem tesz igazán várossá egyetlen települést sem. A települések igazi rangját, értékét nem az elnevezés adja, azt a város polgárai, lakói és vezetői teremtik meg. Nekik van szerepük abban, hogy milyen épületek és utak, kereskedelem és közművek találhatók és épülnek a településen. Az „értékét” elsősorban az határozza meg, hogy milyen munka- és együttműködési feltételeket nyújt az itt élő és dolgozó embereknek, milyen tanulási és nevelődési feltételeket az itt növekvő nemzedéknek: mit nyújt az életre felkészülő, abban első önálló lépéseket tevő fiataloknak, hogyan becsüli meg dolgos életükért, milyen módon segíti emberi-közösségi létük későbbi éveiben a nyugdíjas korba érkezett időseket. — Ámde Pásztó város abból a szempontból is mérlegre kerül majd, hogyan tölti be szerepkörét, mint. vonzás- körzetinek központja — mondotta a későbbiekben Benke Valéria, s hangsúlyozta, hogy Pásztó akkor érdemel igazi megbecsülést, akkor gyakorol vonzó hatást, ha produkál: értékes termékeket és tudást, egészséges közszeilemet és demokratikus együttműködést, otthonos légkört és folyton jobbra törekvő tettrekészséget. Kiemelte, hogy a változások iránya, fő jellemzője: növekedjék a helyi önállóság és erősödjék a szocialista demokrácia. A továbbiakban szólt a világ és az ország helyzetéről, fejleményeiről. Kifejtette, hogy a fő veszélyforrás, az Egyesült Államok kormányának felelőtlen imperialista próbálkozásai és az emiatt kiéleződött nemzetközi viszonyok. — Hazánkban a politikai helyzet szilárd, de az emberekben növekszik az aggodalom a nemzetközi helyzet fenyegető jelei miatt s a gondterheltség. anyagi helyzetük miatt. Bízva a Szovjetunió erejében, nem hiszik, hogy az amerikai szélsőséges körök politikája képes lenne háborút kirobbantani, de félnek a ránk kényszerített fegyverkezés gazdasági következményeitől. Támogatják pártunk külpolitikai irányvonalát és a Magyar Népköztársaság külpolitikáját — folytatta beszédét. Arról is szólt, hogy hazai gondiáinkban is nagy szelepet, játszik a világgazdasági válság, de nem fedheti el a saját fogyatékosságainkat: gazdaságunk szerkezeti és irányítási gyengeségeit, árviszonyaink, ösztönzőrendszerünk hibáit és azt, hogy nem alakult ki teljesítménykényszer, ezért teljesítőképességünk elmarad a követelményektől. Rámutatott, hogy társadalmunk fejlődése érdekében kél területen kívánunk egyidejűleg előbbrelépni: a gazdasági munka és a szocialista demokrácia intézményrendszerének tovább fejlesztésében. — Ismételten melegen köszöntőm új városunk, Pásztó lakóit, polgárait és szívből kívánok eredményes, együttes munkát városuk felvirágoztatásáért. Kívánok minden jót erről a helyről Nógráű megye lakosságának is. Kívánom, hogy választott vezetőik, a községek és városok vezetői, a megye lakosságának javára és egyetértésével végezzék munkájukat. Kívánom, hogy e táj népének küzdelmei az áldozatvállalás és erőfeszítések arányában hozzanak eredményeket — mondotta végezetül az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, majd nagy taps közepette átnyújtotta Kovács Ferencnek, a városi tanács elnökének a Pásztó várossá nyilvánítását tanúsító oklevelet. Az ünnepi tanácsülésnek kedves színfoltjaként a város úttörői köszöntötték a jelenlevőket, majd hozzászólások következtek. Tari Ottó, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára kifejtette, hogy a várossá nyilvánítással az itt élők régi kívánsága teljesült, szólt a városépítés feladatairól. Vallus István, aki negyedszázada tagja a település tanácsának. a kereskedelmi ellátás fejlesztésének sikereiről és újabb feladatairól beszélt. Tóthiié Csikós Csilla, a KISZ városi bizottságának titkára a fiatalok nevében köszöntötte a városi tanácsot, s bejelentette. hogy a KISZ-esek folytatják a nagymezői úttörőtábor építését, s felajánlotta a fiatalok közreműködését a városfejlesztésben. Dr. Szittner András, a Salgótarjáni városi Tanács elnöke a megyei tanács végrehajtó bizottságának megbízásából köszöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit s kifejezte megyénk két másik városának együttműködési készségét a Pásztói városi Tanáccsal. Vincze Ferenc tanácstag a tanácstagok fokozódó felelősségéről beszélt, s hangsúlyozta, hogy az állampolgárok elvárják: az ügyintézés, az ellátás folyamatosan emelkedjék városi színvonalra. Füssy József, a városi párt- bizottság első titkára kifejezte, hogy a várossá avatás jelképes, a várossá válás elsősorban azon múlik, hogy a városépítés feladatait miként sikerül megvalósítani. A jobb munka igényét fogalmazta meg az élet minden területén, felvetette a kulturált lakóhelyi környezet szükségét, az állampolgárok felelősségét a város előtt álló célok megvalósításában. Az ünnepi tanácsülés k? Ir.ternacionálé hangjaival ért véget M. Szabó Gyula — A bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián a helsinki záróokmányt aláíró 33 európai ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok^ és Kanada képviselői vesznek részt. A konferencia összehívására vonatkozó. döntés a tavaly szeptemberben befejeződött madridi találkozón s annak egyik legfontosabb eredményeként született meg. A madridi záródokumentumban meghatározott feladatok, másszóval mandátum szerint az európai biztonsági és együttműködési folyamatban résztvevő államok célul tűzték ki, hogy a konferencia dolgozzon ki, fogadjon el és léptessen lg életbe olyan intézkedéseket, amelyek új, hatékony és konkrét módon mozdítják elő az előrehaladást a bizalom és biztonság erősítésében és a leszerelés érdekében. A konferenciával kezdődő tárgyalási folyamatnak az a rendeltetése, hogy kifejezze és érvényesítse az államok kötelességét, hogy egymás közti kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól és az erőszakkal való fenyegetéstől. A tárgyalások első szakasza arra hivatott, hogy a bizalom- és biztonságerősítő megállapodások kidolgozásával csökkentse a katonai konfrontáció veszélyeit Európában. Erre az első szakaszra kerül sor Stockholmban január 17-ével kezdődően. Az a körülmény, hogy a konferencia megnyitó ülésein a résztvevő államokat külügyminiszterek fogják képviselni, jelzi az alkalom kiemelt fontosságát. — Mi jellemzi a bizaloméin biztonságerősítő intézkedéseket, s mi a rendeltetésük? — A bizalom- és biztonságerősítő intézkedések nem jelentenek leszerelést vagy tényleges fegyverzetkorlátozást. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek például a békeidőben folytatott rutin katonai tevékenységekről való előzetes tájékoztatással, a nagyobb hadgyakorlatok, katonai mozgások előrejelzésével csökkentik a bizalmatlanságot, a szándékok félreértésének veszélyét, s ezzel a tényleges fegyverzetkorlátozás számára is kedvezőbb politikai légkört teremthetnek. A kidolgozandó intézkedések kiterjednek majd Európa területére és a földrészhez csatlakozó óceáni térségre. A konferencia elnevezésének részei: a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, valamint a leszerelés a tárgyalások folyamatossága mellett annak szakaszaira is utalnak. Az első szakasz így még nem a leszerelés, hanem csak az imént jelzett és körülírt, viszonylag szűk témakörökkel foglalkozik.. A Madridban létrejött megállapodás úgy szól, hogy az első szakasz feladatai teljesítésének mérlegelése alapján a résztvevő államok kiegészítik a tárgyalások témakörét és megbízatását. Ennek az lesz a célja, hogy a konferencia következő szakaszában kezdje majd meg az európai biztonság és leszerelés kérdéseinek tárgyalását, amelyek megoldása fontos feltétele a tartós békének földrészünkön. — A mai feszült nemzetközi és közelebbről európai helyzetben miben áll a most kezdődő stockholmi tárgyalások jelentősége? — A nemzetközi helyzet rosszabbodását, a feszültség fokozódását a NATO tagállamainak az a több éve tartó törekvése idézte elő, hogy megbontsák és a saját javukra változtassák meg a történelmileg kialakult katonai erőviszonyokat és egyensúlyt. Ezért szítják a fegyverkezési versenyt és kezdték meg a közép-hatósugarú amerikai nukleáris rakéták telepítését is több nyugat-európai országban. Ez növeli a háború kozkázatát és súlyos politikai és biztonsági kérdéseket vet fel az európai országok számára. E helyzetben a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai kénytelenek voltak a katonai erőegyensúly fenntartása és saját biztonságuk érdekében megtenni a szükséges válasz- intézkedéseket. Az amerikai rakétatelepítés értelmetlenné tette a közén-hatótávolsáffú nukleáris rakéták korlátozásával foglalkozó genfi tárgyalások folytatását. Negatívan hatott a többi fegyverzet- korlátozási tárgyalási fórumra is. Ezért, amint a magvsr országgyűlés is állást foglalt legutóbbi ülésszakán, a megszakadt tárgyalások újrafei- vételéhez azoknak az országoknak kell meateremtóniök az érdemi előrehaladással biztató feltételeket, amelyek a telepítéssel a felelősség részesei lettek a tárgyalások megszakadásában is. A magyar kormány támogatja a Szovjetuniónak azt az álláspontját, hogy ha a NATO-országok hajlandók visszatérni az amerikai rakétatelepítés előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. Ez az álláspont közvetett módon azt a követelményt is magában foglalja, hogy a tárgyalások tényét a nyugati partnerek ne használhassák fel a fegyverkezés leplezésére. Ennek az érvénye kézenfekvő a stockholmi tárgyalásokra is. A stockholmi konferencia sajátos módon nemcsak az összeurópai folyamat fontos része, hanem a kelét—nyugati i párbeszéd fóruma lesz, amelyen sa 35 ország képviselői először vesznek részt az európai biztonság katonai vonatkozásaival összefüggő problémák megtárgyalásában. Bár Stockholm nem veheti át más tárgyalási keretek témáit, de ha sikeres lesz, pozítiv módon kisugározhat és jól egészítheti ki maid azokat, javíthatja az európai politikai légkört. A stockholmi fórum hozzájárulhat a Helsinkiben elindult összeurópai folyamat belső egyensúlvának fenntartásához és példázhatia. erősítheti azt a realista felfogást, hogy a kelet—nyugati vitás kérdéseket politikai úton, érdemi tárgyalásokkal lehet csak megoldani. A mai nemzetközi problémák sokrétűségét is figyelembe véve megállapítható. hogy az európai és a világhelyzet alakulása nagyban függ a+tól. sikerül-e megállítani a bizalmatlanság fokozódását és csökkenteni a szembenállás szintiét a két nagy kp+onpi-'pei’tikei szövetség. a Varsói Szerződés és a NA'i’O között. Erre a választ maid csak a konferencia munkáiénak mérleg» fogta megadni rövidebh és hosz- szabb távon emmránt. — Milyen szándékokkal készül a map^ar küldöttség a stockholmi tárgyalásokra? — Hazánk a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt számos nagyhorderejű javaslatot tett az európai biztonság megszilárdítására. Következetesen síkra széliünk az enyhülés eredményeinek védelméért, a különböző társadalmi rendszerű országok »gyűítműködésének erősítéséért és az ehhez szükséges párbeszéd folytatásáért minden olyan tényezővel, amely érdekelt és kész közreműködni a békés viszonyok fenntartásában, a bizalom és biztonság erősítésében. Kezdettől fogva támogattuk a stockholmi konferencia összehívását is. A szocialista közösség országainak kezdeményezései közül kiemelkedő jelentőségű az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagországai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Széles körű és átfogó együttes javaslataink célja a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése és a leszerelés, amely a tartós béke alapja és érdeke minden európai országnak. Itt említhető az az érdekeltségünk is, hogy Európa legyen mentes a nukleáris és a vegyi fegyverektől egyaránt, valamint az az álláspontunk, hogy az egyenlő biztonságot, s a katonai erőegyensúlyt a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén kell megteremteni. Ezek és más javaslataink ismertek a nyugati partnerek előtt. Konstruktív válaszaik, amelyek még sajnos eddig várattak magukra, nagyban elősegíthetnék a konferencia számára is elengedhetetlen kedvezőbb nemzetközi körülmények létrejöttét. A konferencia első szakaszának tevékenységét közvetlenül érintik azok a szocialista javaslatok, amelyek a helsinki záróokmányban rögzített bizalomerősítő intézkedések első nemzedékének bővítésére és továbbfejlesztésére vonatkoznak. Amikor szövetségeseinkkel együtt a kiegyensúlyozott és kölcsönös érdekeken nyugvó megállapodásokat szorgalmazzuk, készek vagyunk tekintetbe venni nyugati partnereink érdekeit és állásoont- jait az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve szerint. Minden résztvevő állam komoly erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy az összeurópai fórum a földrészünkön tapasztalható feszültség enyhítésének, a katonai szembenállás veszélye csökkentésének és az európai leszerelés elérésének fontos tényezőiévé váljék. Arra törekszünk Stockholmban, hogy az erőfeszítések megegyezésekhez, ésszerű megállapodásokhoz vezessenek. A magyar küldöttség tevékenyen és építő szellemben kíván ehhez hozzájárulni a tárgyalásokon. NÓGRAD - 1984. január 14., szombat Nem pusztán hallatlanul érdekes diplomáciai — vagy akár diplomáciaitörténeti — Információ, de egyben, sajnos, a tárgyalások Washington előidézte kudarcából következő súlyos tény is, hogy Jurij Kvicinszkij szovjet nagykövet csütörtökön közzétette a közép-hatótávolságú rakéták kérdéséről folytatott genfi szovjet—amerikai megbeszélések kulisszatitkairól szóló beszámolóját a New York Times hasábjain. Ha a szupertitkos, két éven át tartó tárgyalások részleteit most szovjet részről szellőztetik, az aimak a következménye, hogy Washington a kiszivárogtatás, a céltudatosan megválogatott és egyoldalúan beállított részletek publikációja révén, már előzőleg „nyilvánossá” tette ezt a diplomáciai folyamatot. Miután a szovjet diplomata csak azokat a részleteket világíthatta meg, amelyekről konkrét tudomása volt, Kvicinszkij közlései után is nyitott marad a kérdés, hogy vajon Paul Nitze, az amerikai küldöttség vezetője „saját játszmát” folytatott-e különböző „magánkezdeményezéseivel”, vagy eleve anyagot kívánt teremjem a közvélemény, illetve a NATO-szövetségesek megtévesztéséhez — az azonban nyilvánvaló, hogy Nitze valamennyi, a hivatalos amerikai pozíciónál realistábbnak tűnő nem hivatalos javaslatát Washington kizárólag propa- gandacéloüra. használta fel. A genfi kulisszák mögött A genfi tárgyalásokon részt vett szovjet küldöttség vezetőjének írása — amely válasz a korábban amerikai forrásokból közzétett és á szovjet álláspontot elferdítve tükröző anyagokra — leszögezi, hogy a nem hivatalos megbeszélés a tárgyalások idején a kapcsolattartás különleges formája, de természetesen feltételezi a korrektséget. Az ilyen, alkal- makkc : mindkét fél azt igyekszik kipuhatolni előre, mi lenne elfogadható a másik fél számára, de amunkahipor tézjseket természetesen nem lehet elfogadott álláspontként vagy megtett javaslatként kezelni. Washington nemcsak ezt tette, de ráadásul ezeket a hamis értelmezéseket még ki is szivárogtatta, mint „szovjet javaslatokat”. Mi történt „a kulisszák mögött?”. A szovjet diplomata írásából egyértelműen kitűnik, hogy saiát fegyverzetének csökkentését Washington sohasem javasolta. minden indítványa arra irányult, hogy növelje azt Európában, illetve a Szovjetunió csökkentse — egyoldalúan — közép-hatótávolságú rakétáinak számát (amelyek más Európa térségében levő amerikai nukleáris fegyvereket ellensú- ly óztak). Jurij Kvicinszkij két tárgyalási fordulópont amerikai manőverezéseivel kapcsolatban tisztázza a tényeket 1932. július 16-án egy erdei séta során terjesztette elő Nitze azt a javaslatát, amelynek értelmében ugyan kevesebb amerikai rakétát telepítettek volna Európába, mint amennyi a hivatalos washingtoni javaslatban szerepelt, s ezek csak szárnyasrakéták lettek volna, ám továbbra is jelentős csökkentést követeltek a szovjet rakéták és légierő vonatkozásában. Ez sokszoros NATO-fölényt rögzített volna a Szovjetunióval szemben több fontos területen, s így elfogadhatatlan volt — ám Nitze, bár később visszavonta javaslatát, mégis úgy terjesztette elő Washingtonban, mintha szovjet részről elfogadták volna. Különösen súlyosnak minősül a szovjet diplomata szemében, hogy néhány hónappal később az „erdei sétán” történteket elferdítve közlő beszámoló jelent meg, és azt a (félrevezető) benyomást keltette a szövetségesek sorában, hogy a Szovjetunió hajlandó olyan engedményekre, amelyek a valóságban elfogadhatatlanok számára. A másik olyan epizód, amelyben Kvicinszkij cikke helyére tette a dolgokat, a tárgyalások utolsó, döntő szakaszában történt. Ekkor NH- ze olyan kompromisszum lehetőségét puhatolta, amely sértetlenül megőrizte volna Washington presztízsét, s megkerülte volna a Szovjetunió által figyelmen kívül nem hagyható amerikai és francia atomcsapásmérő erők számbavételének kérdését. Ekkor is az történt, hogy Nitze saját javaslatát, amellyel kapcsolatban azt kérdezte szovjet partnereitől, milyen számokat és megfogalmazásokat fogadna el (Nitze arra hivatkozott, hogy Washingtonban harc folyik a különböző álláspontok között, azért van szükség a formulák tisztázására), szovjet tárgyalási engedményként kürtölték világgá — Bonnban hozták nyilvánosságra Washingtonra hivatkozva. Mint kitűnt, Washingtonnak az volt a célja, hogy szövetségesei előtt az utolsó pillanatig úgy tüntesse fel: az amerikai tárgyalási taktika sikeres, s annak alapján lehetséges a megegyezés, illetve az általa követelt engedményeket csikar- hatia ki a Szovjetuniótól. Kvicinszkij cikke, amely bevilágít a genfi kulisszák mögé, világossá teszi, hogy ez a számítás téves volt — legalább annyira hibás, mint az a fel- tételezés, hogy a titok „kiszivárogtatása” illetve egyoldalú beállítása a tárgyalás egv formája lehet. Baracs Dénes i I