Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

K ül önféle férfi-női papucsokat és szandálokat gyárt a Salgó Cipőipari Szövetkezet mát- raverebélyi üzeme. A múlt év júliusában indult új gyártósor, 1984 januárjáig több mint huszonhatezer pár lábbelit készített. A tavalyi, kettőszáznyolcvan páros napi nor­májukat a dolgozók az idén szeretnék ötszáz párra növelni, s így éves teljesítményük elérné az ötvennyolcezret. Tetszetős termékeikből az ország összes részére szállítanak. Fotó: Barna NÓGRÁD — 1984. január 14.» szombat I Érzékenyebben a világ dolgai iránt Oil arjainkban sokszor és MgÉ sokféleképpen kerüi­* nek szóba a fiatalok. Bizalommal, bizakodással, fe­lelősséggel és aggodalommal szólnak rólunk, akár az ok­tatásról, az életmódról, akár a divatról esik is szó. Tény, az ifjúság körében figyelhető meg, hogy a társadalomban elfoglalt helye keresése köz­ben — életkori sajátosságai­nál fogva — érzékenyebben reagál minden őt érintő ha­tásra. Türelmetlenül, sőt oly­kor ingerülten keresi a válto­zások magyarázatát, a körü­lötte zajló események okát. Felvetődik bennünk a kér­dés — melyek azok a témák, amelyek ma Nógrád megye fiataljait, KISZ-tagjait foglal­koztatják? Mielőtt tapasztalatainkat összegezném Ancsel Éva gon­dolatai jutnak eszembe: olyan világban élünk, amikor a valóság befogadása fokozot­tabban terheli a fiatalok tu­datát, hiszen szükségképpen naponta szembekerülni kény­szerülnek a világ történései­vel...” Valóiban az eszmei-po­litikai nevelő munkánkkal szembeni követelményeket növelték a nemzetközi poli­tikai életben lezajló folyama­tok, a szocialista társadalom építésének bonyolultabbá vá­ló feladatai és az, hogy a fi­atalok élénkebben érdeklőd­nek a politikai kérdések iránt. • Ügy ítéljük meg, a fiatalok többsége érzékenyebb a tár­sadalmi haladás, a nemzetkö­zi és nemzeti méretekben szolgáló vagy gátló tényezők iránt A politikailag aktívabb fiatalok fokozott érdeklődés­sel fordulnak a szocialista társadalom perspektívái, fej­lődésének törvényszerűségei, ellentmondásainak jellege és azok gyakorlatban történő megoldásai felé. Az előző éveknél bonyolul­tabb, feszültségtérhesebb nemzetközi viszonyok között, a fiatalokat is legjobban a bé­ke, a biztonság, a világhábo­rú elkerülésének távlatai és kérdései érdekelték. A fegy­verkezési hajsza következté­ben megnőtt a béke megőrzé­séért érzett aggodalom, a fia­talok valamennyi rétegében. Önkritikusan el kell mond- danunk azonban, hogy az események gyorsasága, bonyo­lultsága megnehezítette az eligazodást, a történések, ösz- szefüggések megértését. Ta­pasztalataink szerint az ifjú­sági vitakörök egyik megha­tározó csomópontjaivá a ra­kétatelepítések kérdései vál­iák. A műszaki érdeklődésű fiatalokat inkább ennek tech­nikai vonatkozása, a családo­sokat inkább a következmény­oldala foglalkoztatta, tehát főleg azt vizsgálták, milyen hatással lesz (van) a gazda­sági életünkre, életszínvona­lukra. Ezzel párhuzamosan foglal­koztak vitaköreink a béke, a békemozgalom kérdéseivel. Általános tapasztalatunk, hogy az elmúlt időszakban az e te­rületen végzett tevékenysé­günk színesebb és offenzívebb lett, a KlSZ-szervezeteink mozgalmi munkájának szer­ves részévé vált. Az ifjúság valamennyi rétegét mozgósító rendezvények születtek, mint például a Salgótarjánban megrendezett szolidaritási nap, a salgóbányai „tábori randevú”. Sikeres aláírásgyűj­tési akciót bonyolítottak If a megye KISZ-szervezetei de­cember közepén — a KISZ KB és az Országos Béketanács felhívására —, tiltakozásukat kifejezve a nyugat-európai rakétatelepítések ellen. Az aláírásban a megye min­den rétege és korosztálya részt vett. Az öntevékenység számos .— korábban ritkán tapasztalt — jele azt igazol­ja, hogy a megyében várako­záson felüli érdeklődéssel, igen kedvezően fogadták. A nagygyűléseken, röpgyűlése- ken . kívül falugyűléseken, dis- coban, áruházban, moziban olvasták fel és Íratták alá a felhívást a fiatalok. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb tö- raegakciójabént értékelhetjük, amely mind a fiatatok, mind az idősebbek körében növelte a KISZ tekintélyét. Nőtt az érdeklődés az ak­tuális kérdések, a mai társa­dalmi valóság iránt. Legfon­tosabb , tapasztalatunk az, hogy értékelik társadalmunk eredményeit, a létbiztonságot, elismerik hazánk nemzetközi tekintélyét. Az is igaz azon­ban, hogy egy részük türel­metlenül kritizálja fejlődé­sünk ellentmondásait, a hi­bák, a hiányosságok oldaláról közelíti meg a kérdéseket, és elfeledkezik az eredmények­ről. A fiatalokat bosszantja a problémák, a gondok megol­dását aikadályozó kényelmes­ség. nemtörődömség, mégis találkozunk közöttük is ilyen­nel. Felelősségteljesen szólnak a gazdaságpolitikái célok, fel­adatok megvalósításáról és abban saiát maguk részvéte­léről, felelősségéről. Értik és érzik a mérsékeltebb növeke­dési ütem, a gazdasági haté­konyság, a fizetési mérleg jaJ vitásának, az életszínvonal megőrzésének fontosságát Egyetértenek a végzett mun­ka hasznosságának megfelelő­en differenciált elosztással. A vitakörökön elhangzott vélemények egyértelműen alá­támasztják, hogy az életszín­vonallal, életkörülményekké kacsolatos kérdések újra élén­kebben foglalkoztatják a fii atalokat, mert a mai gyakor« lat eltér az évek óta meg­szokottól. A fiatalok egyes csoportjai körében, (főleg a: értelmiség), a gondok, nehéz­ségek halmozottan jelentkez nek és jelenlegi életszínvona­luk megőrzésére teendő erő­feszítések a fiatalok egy ré szének nem jelentenek elé? vonzó programot. Ennek oká abban látjuk, hogy a szociális ta valóság ellentmondásai nem mindig érzékelik helye sen, túlságos idillikus képül van a szocializmusról. A forradalmi ifjúsági na pok időszakában vitakörein! nagy része feldolgozta a pél da, példaképek kérdéseivel annak szerepeivel kapcsol® tos témaköröket. Meggyőződ hettünk arról, hogy új érté kék vannak kialakulóban fiatalok körében és ezek je lentős szerepet töltenek be i példaképválasztásban. A ma fiatalok más területről válasz tanak példaképet, mint réger — egyre kevesebb fiatalra példakép Kossuth és Petőfi Azt is megfigyeltük, hogj csökken a közéletből és a csa Iádból választott példa, meg figyelhető az is, hogy a ti zenévesek a rock felé fordul­nak. Azt becsülik bennük hogy megőrizték egyéniségű két, kimondják véleményüket Keresők az erős egyénisége két tizenéveseink és sokszo mozaikból rakják össze nélda képeiket, egy elemet, viselke dési jegyet, emberi tulajdon Ságot kiemelve. Sok fiata vallja azt is, hogy ha az em bernek világos belső értéke vannak, nincs szüksége pél dakepre. I *gy ítéljük meg' hogy Up különböző körökber feldolgozott témák több sége hatékonyan hozzájárult í fiatalok, a résztvevők poli tikai érzékenységének, aktivi tásának fokozásához, eszmei politikai nevelésüket jól szol gálta az elmúlt esztendőber is. MOLNÁR KATALIN, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára Hol szorít a cipő? Tények és tervek a ruházati kereskedelemben Harisnyabutik nyílik Salgótarjánban laszték bővítése érdekében. Bővítik közvetlen kapcsolatai­kat a Szabolcsi és a Tisza Ci­pőgyárral, megkötötték szer­ződésüket a Salgó Cipőipari Szövetkezettel. A táj napi ak­ció keretében tavasszal Békés megye termelői mutatkoznak be a salgótarjáni Centrumban. Az igények kielégítése érde­kében márciusban harisnya- butikot nyitnak az áruházban. Jelenleg folynak a tárgyalá­sok a Budapesti Harisnya­gyárral, hogy mind mennyi­ségben, mind választékban fo­lyamatosan kielégíthessék a vásárlói igényeket. ti cikket adták él,. mint ter- 1 vezték. Lakástextilből és kö- ] tött-divat áruból is nőtt a ke- 1 resiet. Kevésbé érdeklődtek j a vásárlók a szövetek és a ; konfekcióáruk iránt. i A jövedelemérdekelitségi < rendszer bevezetése ellenére i az idén mérsékeltebb íarga- 1 lomra számítanak, mint a ta- . valyi kiemelkedően jó évben. 1 Sári József áruforgalmi ősz- 1 tálvvezető elmondotta, az , idén is szeretnék a vásárlók : kegyeit elnyerni. Ismét meg- ; rendezik a magyar—csehszlo- : vák hetet a kishatármenti áru- ] csere-akció keretében, a vá- ' Az elmúlt evben hazánkban a tervezettnél és az egy évvel korábbinál is többet, Ötven­négy milliárd forint feletti összeget költöttünk ruházko­dásra. A forgalom növekedé­se azonban mégsem ad okot különösebb elégedettségre, hiszen a vásárlók Nógrádban is sokszor megalkuvásra kényszerülteik. Magyarán: nem azt kapták a ruházati üzletekben. amit szerettek volna. Néhány termékből: ha­risnyafélékből, gyermekci­pőkből. pamutfehérneműkből gyakorta még mennyiségi hiá­nyok is adódtak. A mennyi­ségi és választékbeli gondo­kat a ruházati kereskedelem az idén igyekszik különféle módszerekkel kiküszöbölni, vagy legalábbis enyhíteni. A ruházati kereskedelem­ben az idén folyó áron szá­mítva, a tavalyinál esgknem 3 -százalékkal nagyobb forga­lomra számítanak. A ruháza­ti cikkek több mint 80 száza­lékát a hazai cipő- és textil­ruházató ipartól vásárolják. Az alapellátás javítására a már részben bevezetett és a gyakorlatban is bevált mód­szereket fejlesztik tovább. A legtöbb tartalék a kereske­delmi vállalatok termeltető­tevékenységében rejlik. Ennek révén már az elmúlt évben, mintegy 4,5 milliárd forintér­tékű ruházati termék került az üzletekbe. A kereskedelem az alapanyagok beszerzésé­vel, a gyártókapacitások bő­vítéséhez való hozzájárulással, .gépek vásárlásával is segíti a termelőket. A külkereskedel­mi vállalatokkal e°vüttműköd- ve, külföldi termeltetéssel is gazdagítják a választékot. Űj vonás a ruházati kereskede­lemben az is, hogy ez évtől önállóan szervezik meg a ..Vevők vagyunk” kiállításo­kat. amelyeken különféle, ál­talában hiánycikknek számító termékekre keresnek gyártó­kat. A salgótarjáni Centrum Áruházban tavaly a ruházati forgalom nagyobb volt, mint az országos átlag. A tervet 7.5 százalékkal túlteljesítették. Jelentősen nőtt a cipők irán­ti kereslet. A tervhez képest 14 százalékkal többet forgal­maztak. A gyermekboltban 20,4 százalékkal több ruháza­MUNKÁSARCQK Aki más akart lenni Elmosolyodik. — Igen. Meg másutt is. Mert már az ötvenes évek vé­gén is jártunk fel Budapest­re, nagy divatbemutatókra, s a hozzá kapcsolódó szakmai tanácskozásokra a Margitszi­geti Nagyszállóba, aztán meg a Gellért Szállóba, újabban meg az Interbe. Tudja, a mi szakmánkban elengedhetet­len, hogy ne tartsunk lépést a „divathóbortokkal és -irány- ' zatokkal”, mert utazgatásaim alatt tapasztaltam: a Nógrád megyeiek is aizonnal reagálnak a világ divatritmus-váltásaira. — Mondja ezt ön annak el­lenére hogy, hogy legutóbb — mondása szerint — mun­kásőr- és tűzoltó-egyenruhá­kat szabott... ? — ... Meg rendőröknek, a honvédségnek, a zenekarok­nak, a portásoknak, az erdé­szeknek, a postásoknak, a bá­nyászoknak ... Tudja, az üz­let, az üzlet. Mindenféle, igénynek eleget kell tenni. De látja ezt? Pihekönnyű anyagot mu.tat úgy. hogy keze szinte nem is érinti. — Rokon kislánynak lesz belőle mennyegzói ruha, ta­vaszra. Ha ráérek a hét vé­gén, meg is csinálom. Hadd gyönyörködjön benne! FEHÖKPINTJÜK a kupica pálinkát, s feszengve utat en­ged a mester. Öt már a szé­pen rügyező fák várják kint, a meglepően tavaszi, január közepi kertben ... Karácsony György — Többnyire, igen! Amióta itt dolgozom a Salgótarjáni Ruházati Kisipari Szövetke­zetnél, kevés ilyen gondom volt. Pedig az ötvenes évek derekán, meg főleg az 5G-os ellenforradalom ideje alatt, s azt követően emlékszem, mindig minden sürgős volt. Először, mert nem volt anyag, s csak régi holmikat fordít- gattunk, alakítgattunk át, aztán még, hogy a fent emlí­tett időszakban mindenki va­lamiféle áruba befektette a pénzét, akkor meg a nagy bi­zonytalanságban mindenki varratott.^ Egyazon vég szö­vetből apának, anyának, nagyanyának, gyereknek, akárkinek. De gyorsan, hogy legalább egyszer fel tudják venni. Ilyenek voltak ak­koriban sokan, akik nem bíz­tak ... Láttam valamelyik nap olyan asszonyt, aki az ál­talam készített felöltőt még most is hordja. Pedig... No, de ezt hagyjuk! Beinvitál szép lakásába a szabómester, s elegánsra met­szett kis kelyhekből kínálja a pálinkát. Kibújik belőlem a kisördö" s kérdem — ismer­ve a „háttérzöngéket” —: — A Hotel Intercontinen- talbán is ilyen alkalmatossá­gokból kapták az italt? i egyént, a „kék ÁVH-hoz” so­roztak be, egy évig csapatnál szolgáltam, de a leszerelésig hátralevő időt, mert akkor még a három évet pontosan napra ki kellett tölteni, már a szakszolgálatnál húztam le. Egyenruházati cikkeket varr­tunk, szigorú normában. Ke­mény idők voltak. — És a mostaniak? — Azok is kemények. De most már nem hozzá nem ér­tő parancsnokok határozzák meg a teljesítés mértékét, ha­nem a szakmában, évtizedek óta benne levő, értő vezetők. No meg, most a vállalási ha­táridőre gondolok, a megren­delők. Akik szinte azt kíván­ják, hogy egy vég szövetben behozott anyagból az egyik napról a másikra csináljunk vőlegényi, esküvői ruhát, pan­tallót, zakót, miegymást. Hát, ez nem megy. Miként ennek az almarügynek — vesz kéz­be egy kerítésen áthajtó ágat —, ennek is Idő kell a virág­ba boruláshoz. — Komótosan dolgozik? ,— DEHOGY! Gyakorta meg- szaporázom a mozdulataimat, mert a tehetetlenséget, a las­súságot nem szívlelem. De az anyaggal kell tudni bánni, kézbe venni, tapintani, mé­ricskélni, s csak aztán látja az ember, mit lehet belőle a legpraktikusabban kihozni. / — És ez mindig sikerül? másra kívánkozik az ember szabad idejében, minthogy azt folytassa, amit néhány órával azelőtt a munkahelyén abba­hagyott. Látja, itt van ez a ház, amit magamnak építet­tem, hozzá a szép telek, tele gyümölcsfával: sokfajta almá­val, szilvával, cseresznyével, meggyel, köztük ribizlivel, piszkével. málnával, földi­eperrel. Hát. ha időm engedi, inkább ezekkel foglalatosko­dom, minthogy a varrógép mögött üljek. Szabó Rácz István har­minchetedik éve immár. Pe­dig dehogy akart ez lenni. — Villanyszerelőnek készül­tem, de hogy apám negyven­egyben a saleói szénbányában szerencsét,lenül járt és meg­halt és ott maradt anyánkra az öt gyerek, az iskola befe­jeztével nem turkálhattam a szakmák között, mint ami manapság divatos. Egvetlen hely volt csak akkor Salgó­tarjánban, ahol tanoncokat vettek fel, ez pedig nekem, amikor jelentkeztem, a Ke­resztyéni Ferencné szabóüze­me volt. Ott tanultam nála három éven keresztül és 193(1- ben szabadultam . . . De abogv kézhez kaptam a szabaduló- levelet. visszamentem Somos­ra, álról ötvenegy novemberé­ig dolgoztam Antal Aladárnál, mint segéd. És akkor jött a. katonaság. Mint megbízható — MEGLEPŐ, ugye? — kérdi Rácz István, miközben nekikönyökölünk a portát a telektől elválasztó kerítésnek. — Az — mondom, hiszen szinte természetellenes, hogy ő szinte neki gyülekezve, ing­ben, pulóverben, meg vékony munkáskabátban, süvegeden fővel jön elibém. a hajdan kemény január derekán. — Mekkora havak voltak itt Somoson ilyenkor! Nem győztük csak lapátolni, hogy valamiképp eljussunk a kút­ra, az utcára, vagy máshová. Most meg ... Nem az igazi az időjárás. Gyerekkoromban tudtam, hogy ha tél lesz; már jó előre lehet készíteni a nagy hóra a szánkót, hogy ha meg nyár, akkor anyám örült, mert mehettünk isko'ába me­zítláb is. Szóval, mindennek megvolt a maga ideje. Ha ta­vasz, tavasz, ha ősz, ősz. Én meg. 1984. január tizedikén itt állok maga előtt, emígyen, gereblyével, metszőollóval fel­szerelkezve és gvöngvözik a homlokom a verítéktől. Csuda egy világ ... Nincs melege abban a nagykabátban? — De igen — felelem —, mert nem készültem a plusz nyolc fokra. Űcv véltem, bent ücsörgőnk majd a jól befű- tött műhelyben. — Műhelyben, műhelyben — dohog Rácz István. — Nincsen nékem az. Csak egv kis sarok van elkerítve a varrógénnek a lakásban. és aztán vége. Csak a legritkább esetben gyakorolom itthon a szakmám, de akkor is megáll a rendelés a sógornál, komá­nál és a családtagoknál. Mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom