Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

lörténeíem é művészet T örténeti ihletésű művé­szet és történettudo­mány között nincsen Semmiféle „rangkülönbség’’. Egyik sem szolgá.ia, egyik sem alárendeltje a másiknak. Amint azt Lukács György megállapí­tása óta gyakran hangoztatjuk: Tolsztoj adott olyan hiteles történelmi képet a múlt Század első negyedének Orosz- országáról, mint az e kor­szakkal foglalkozó tudomá­nyos művek. Wallensteinről és a harmincéves háborúról többen kaptak képet Schiller drómatrilógiájának olvastán, mintha szintén Schiller há­romkötetes tudományos mű­vét lapozgatták volna. Mó­ricz Erdélye mond annyit a tizenötéves háború körüli — és későbbi — idők magyar vi­lágáról. mint az ugyané kor­ról írott tudományos mun­kák. Hozzátehetjük még eh­hez, hogy a sikeres műalko­tások hatása sokszorosan na­gyobb. mint a legkiválóbb tudósmunkáké, s így a mű­részek felelőssége óriáfei. A tmagyar XVI. századról há­rom nemzedék alkotott ma­gának kitörölhetetlen képet Gárdonyi Géza regénye nyo­mán; a reformkort, a negy­vennyolcas forradalmat és a Szabadságharcot a mai napig Üókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből képzeli fel az olvasók milliós tömege; Mohács körüli időkről nem a kor tudományosságának leg­javát viszonylagos tárgyila­gossággal nyújtani igyekvő Mohács-emlékkönyv nyomán alakult ki kép az ellenforra­dalmi korszak' közvéleményé­ben. hanem Gulácsy Irén re- teénye alapján (Fekete vőle­gények); az első világháború lelőtti „békeévek" bonyolult fellentmondásosságát, nagy (eredményeit és katasztrofá­lis bibéit, ezt az egész érde­kes és különösen tegnapelőt- töt — számos jeles munka elle­nére — a tömegek tudatában még mindig egy daljáték, a Csárdás királynő képviseli fe­lülmúlhatatlan hatással. (Fél­reértések és a nagyképűség látszatának elkerülése végett le kell azt is szögezni, hogy Kálmán Imre daljátéka, Gá­bor Andor magyar szövegére, (a maga műfajában valóban (jelentős alkotás, mely oly si­kerrel fejezte ki a kor embe­rének dallam- és érzelem vi­lágát. hogy a háborús viszo­nyok ellenére — az első vi­lágháború kellős közepén ke­letkezett — egy év alatt be­járta a világot és 1919-ben még a magyar Vörös Hadse­reg katonáit is szórakoztatta.) De arra sem árt gondolnunk, kénéről szólván, hogy a ma­gyar középkort végeredmény­ben az egész magyar törté­nelmi múltat Erkel Ferei- nenéje képviseli mindannyi­nak érzelem világában, még­pedig mind a mai napig egyetlen más zeneszerző által felülmúlni nem tudott hatás­sal. s e dallamvilág szavakba nehezem önthető, de mégis bennünk kavargó, végered­ményben romantikus tudat- formáló ereje már gyermek­korunkban kitörölhetetlenül meghatározta egész történet­felfogásunkat, s minden ké­sőbbi mag, lett légyen az igaz vagy hamis történeti tanítás, febben a talajban csírázott ki! Ebben az értelemben Erkel Ferenc (és Egressy Béni) dal­lamvilága, Kölcsey Ferenc, [Vörösmarty Mihály, Egressy Béni szövegéhez kötődve, alapvetőbben és előbb meg­határozta a magyar történe­lemhez fűződő érzélemvilá- gunkat. mint az összes később tanultak! (Elég itt a Him­nuszra utalni.) Bár művészet és történet- írás kapcsolatát, e kapbso- lat történetét az irodalom vo­natkozásában vizsgáltuk, hi­szen a történelmet is az em­beri beszéd, a szó segítségével írjuk, az irodalomról van­nak a legrégibb emlékeink1 és forrásaink; az irodalomnak volt hosszú időn át a legna­gyobb tömeghatása ■— ide­iértve a zenével kísért (Tinó­di) vagy színpadon előadott irodalmat is — s így ehhez képest például a képzőmű­vészet és történetírás kapcso­lata áttételesebb: de éppen ezért most, amikor a műalko­tások tömeghatásáról, még­pedig elsősorban érzelmi hatásáról szólunk, röviden ki kell térnünk egyéb mű­vészetekre is. A képzőmű­vészet tudatformáló érzelmi ereiéről a középkori templo­mok bibliaillusztrációi, a re­neszánsz mesterek biblikus képei — melyek közvetve vagy közvetlenül milliók tu­datában alakítottak ki képet a sokáig az emberiség őstör­téneteként kezelt ótestamen- tumi szövegekről — éppúgy tanúskodnak mint Madarász Viktornak, Székely Bertalan­nak, Benczúr Gyulának, sőt Feszly Árpádnak képei, me­lyeket nemzedékek nézeget­tek áhítattal tanítóik vezeté­sével. K ülön tanulmány tárgya lehet; milyen összefüg­gésben volt e festőmű­vészek tört énetfelfogása a ma­guk korának kutatási ered­ményeivel. Madarász például mérhetetenül haladóbb fel­fogást képviselt, mint mond­juk Benczúr; Benczúrban a múlt század második felének önelégült uralkodó osztálya vetítette vissza saját dicsfé­nyét a pompás múltba; Ma­darász viszont, a negyven- nyolcas szabadságharc ifjú katonája, 1867-ben egy Dó- zsa-festménnyel jelentkezik, s egyéb művei is a magyar forradalmi múltat idézik. Ugyanakkor további kérdés lehetne, hogy az a Madarász, aki a haladni vágyó Ferdi- nánd Waldmüllernél tanult, később a német középkort romantikusan (és részben na- cionalisán) eszményitő német iskolák hatására képezve ma­gát tovább, a legmegfelelőbb, a legkorszerűbb formát ta­lálta-e meg mondanivalójá­hoz. Felétien ifi érintenünk kell a filmnek minden korábbit felülmúlóan széles tömegha­tását és mítoszteremtő erejét A szovjet filmművészet for­radalomban nevelkedett ifjú rendezői a húszas években megalkották az alig tíz évvel korábban lezajlott forradalom mozgófényképekkel előadott történetét. Ezek a filmek; az Október (Eizenstein), a Szent­pétervár végnapjai (Pudov- kin), A fegyvergyár (Dov- zsenko) mint műalkotások re­mekművek; mozgósító erejük éppúgy" kétségbevonhatatlan, mint érzetni hatásuk; törté- neímieg végső fokon és a lé­nyegét tekintve hitelesek, ép- úgy összegezik az ábrázolt kort mint Tolszltoj vagy mint Balzac regényei; ugyanakkor azonban filmhíradószerű hi­telességet hasztalan keres­nénk bennük, mint kútfők mint források használhatat­lanok. A szentpétervári cári palotát nem úgy rohamozták meg a forradalom katonái. amint azt az Októberben lát­hatjuk, képsorai azonban a művészi szintézis szempontjá­ból mégis hitelesek, olyanv- nyira, hogy napilapok sőt történelmi képeskönyvek is gyakran hiteles fényképként közölnek belőle részleteket. (Ami persze félrevezető, de mint Ielenség figyelemre mél­tó.) Tény tehát, hogy a törté­nelmi tárgyú műalkotások tömeghatása nem csupán óri­ási. hanem a közfelfogást, nagy közösségek történelmi tudatát oly mértékben befo­lyásolhatja, hogy ezáltal visz- sznhathat magára a történet- tudományra is. Máig érvényesnek mond­hatjuk Eötvös József célki­tűzéseit, aki feltétlen actatbe- li hűséget követeli szépíró- öpmaeától. Tudományosan el­fogadott ténynek, következte­tésnek, egyszóval a történet- tudomány eredményeinek is­merete éppoly kötelező a tör­téneti széppróza művelője szá­mára. mint például az, hogy egyetlen költő sem írhatja le a földet tányéralakúnak. Ezen belül azonban a mű­vésznek tág mozgási tere van. Cselekvésköre voltaképpen nem más, mint egyrészt az adatszerűén hiányzó láncsze­mek kikövetkeztetése és be­helyettesítése, másrészt pedig az ábrázolt eseményekből le­vonható következtetések sza­badabb kezelése. A történeti széppróza művelője voltakép­pen magyarázza, értelmezi a történelmet. Erre a művészi cselekvéskörre tanulságos pél­da Friedrich Schiller dráma- költői működése: Wallenstein- trilógiája úgy viszonyúk a harmincéves háborúról írott történelmi munkájához, a Don Carlos a német-alföldi füg­getlenségi harcokról írott könyvhöz, mint ahogyan a művészet a tudományhoz. Nyilvánvaló, hogy Wallens­tein, Don Carlos, Fülöp ki­rály, Piccblomini és mások nem azt mondták, nem úgy, nem akkor, amint az a drá­mákban elhangzik; de egy­részt mondhatták volna — lásd Arisztotalész tanítását, hogy tudniillik a költő olyan eseményeket mond el, ame­lyek megtörténhetnének — másrészt pedig Schiller úgy képzelte, hogy azt kellett mondaniuk. ­S ez utóbbi már egy újabb mozzanathoz vezet: a művésznek a maga és kora eszményeihez igazított véleményéhez, ahhoz az er­kölcsi tanításhoz, amelyet a műalkotásnak adnia kell, a tudomány pedig nem adhat. Nemeskürty István 7 extilm üvészeti alkotóműhely VELEM HASZNA Kis falu, a nyugati határ­szélen: Velem. Minden esz­tendőben hat hétre alkotó- műhelyt .szervez itt textil- művészek számára a szom­bathelyi Savaria Múzeum. 1975-ben írták ki az első pá­lyázatot, azóta évente tíz mű­vész vett részt az . alkotómű­hely munkájában. Az alap­szabály megfogalmazta a mű­hely célját: kísérleti és ku­tatási lehetőség biztosítása a textilművészek számára. A magyar textilművészet 1968-as fellendülése után Vas megye és Szombathely városa karolta fel a továbbfejlesz­tés ügyét. 1970-ben indult meg ugyancsak a Savaria Múzeumban a textilbiennálék sora. Egyik évben a fal- és tértexliiek, másik évben az ipari textilek tervezői kaptak kiállítási lehetőséget. E je­lentős kezdeményezés után ala­kult-a velemi alkotóműhely, hogy újabb lendületet adjon a kísérletező textilművészek­nek. A gondtalan hat hét, amelyet nemcsak ösztöndíj­jal, anyagköltség-térítéssel, hanem megfelelő munkaesz­közök beállításával — szövő­szék, rajzasztal, nyomóasztal — is segített a Savaria Mú­zeum, meghatározóvá lett a következő időszak műveinek születése szempontjából. Nem csak lehetett, kellett is kí­sérletezni, hiszen ezzel a fel­tétellel kapták meg a rész­vételi lehetőséget. És volt még két dolog, ami sem fo­rintban, sem eszközökben nem mérhető: a közösség, amely lehetővé tette, hogyne egyedül, hanem állandó szel­lemi vérkeringésben együtt oldják meg művészi problé­máikat: és a táj, amely elra­gadó alpesi szépségében fe!- tárulkozva vette őket körül, nyújtva pihentető sétát, vagy éppen témát, anyagot. A tértextil innen Indult. Droppa Judit kísérletei a Iaussanne-i textilbiennálén való részvételig - vonultak. Kele Judit akcióinak egyik továbbfejlesztett változatát a párizsi Pompidou Központban is bemutatta. Az inarl textil kísérleti eredményei szeré­nyebbek ugyan, de például J’auli Anna kísérleteiből ki­vágó exportképes termékek születtek. Kókay Krisztina: Tanulmány A textilművészeti alkotó- műhely ugyanis mindig nyit­va állt a nagyipari tervező- művészek, a kézpnűves textil- művészek és a modern kép­zőművészet legújabb törekvé­seihez kapcsolódó textilmű­vészek számára, hiszen ezt jelentette a kísérleti jelleg. Nem volt véletlen az sem — a fejlődés útja, éppen a nyi­tottság révén vezetett erre­felé —, hogy a fotó és a vi­deo — képmagnó — lehetősé­geit is kihasználva, még az is indíttatva érezte magát ez új eszköz kipróbálására, aki eredetileg más tervvel in­dult. S ahogyan a használati textilek .között Is rohamos gyorsasággal elterjedt a mű­anyag, úgy kapott egyre na­gyobb szerepet a textilmű­vészetben is. ®ecser Lujza itteni kísérletei után a Tiszai Vegyi Kombinátban jutott további kísérletezési lehető­séghez. hogy műgyantával megszilárdítsa, és így szilárd kiállítási darabbá tegye lágy fonalkötegeit. Bajkó Anikó egy textiihulladék-telep meg­égett ’darabjaival, ezek való­ságos feltérképezésével készí­tett megdöbbentő kiállítást. Csak a legkülönösebb pél­dákat említettem. A textil anyagának vizsgálata, visel­kedésének módszeres tanul- mánvozása, a különböző tech­nikák felelevenítése vagy ép­pen kitalálása révén renge­teg termékeny ismeretre tettek szert textilművészeink. Kókay Krisztina például egy természeti képződmény variációs lehetőségein dolgo­zott Velemben, két év hat-hat hetén át. Az új megoldások­ra képes pigmentfesték segít­ségével tűhegyes ecsettel fes­tette fel finom formáit. Most, decemberben az újopnan meg­nyitott Flamenco Szállóban az étterem, a foyer textilbo­rítását készítette el e kiérlelt technika felhasználásával. Idén búcsúztak Velemtől a textilesek. Olyan művek is születtek, amelyek ezt a bú­csút fejezték ki. Bajkő Anikó velemi tájképet „ültetett be’* papírmadarakkal. Solti Gizel­la Velem áltérképeit készítet­te el. Velem 1:50 című mun­kája: terepszín tájrészlet, fe­hér nyilakkal. Velem 1:5000 című pedig már a csomagoló­papír-terepből alig kibújó fa­lucska házsorait mutatja, gon­dos gobelinszövéssel. Velem — megszűnik a tex­tilművészet számára. Egy ih­lető tájtól búcsúztak el, hogy hamarosan birtokba vegyék Sömjénmihályfa tágas kasté­lyát, udvarházát, ahol ugyan­csak a Savaria Múzeum szer­vezésében állandó textilstúdió létesül. Remélik, hogy az új hely, az új helyzet pótolni tudja majd a velemi tájat, a közös vacsorákat, a természet- járást, egyáltalán azt a közös­ségi szellemet, amelynek meg­születése Velem igazi haszna. Torday Aliz Újdonságok a szovjet filmstúdiókból Kirill Lavron Budapesten, Kállai Ferenccel Natasa Belohvosztyikova, A part női főszereplője Milyen munka folyik , a szovjet stúdiókban, miilyen újdonságok kerülnek ki mos­tanában az alkotók kezéből ? A Moszfiilm stúdióban ké­szült a nemrég elhunyt Alek- szandir Alov és társa, "Vlagyi­mir Naumov világhírű ren­8 NÓGRÁD — 1984. január 7„ szombat dezőpáiros műve, A part. Az adaptáció alapja Jurij Bon­darev magyarul is Olvasható regénye. A főszerepeket Na- talja Belohvosztyikova és Borisz Scserbakov játssza. Agatha Christie közkedvelt regényalakja, Miss Marple a hőse Vagyim Gyerbenyev produkciójának, amelynek cí­me: Mise Marple a gyilkost keresd. Az elemek ismertek: ősi fészek, nagy család és személyzet, gyilkosságok — és természetesen izgalmas nyomozás. A krimi főszerepét a népszerű fiatal színész, Andrej Haritonov játssza. A képek után ítélve szóra­koztató vígjáték A szeretem előérzete. Rendezője Tovife Sahvongyijev, főszereplői: Iri­na Alfjorova, Alekszandr Ab­dulov, Ligyija Szmimova és Mihail Gluzszkij. Alekszcj Arbuzov színdarabja nyo­mán forgatta Szayva Kulis A régi Anbat meséd címmel új filmjét. A történet nálunk is ismert: a főszereplők: Igor Vlagyimirov, Zinovij Gerdt és Larissza Szucsikova. A Magyarországon is ked­venc Ludmilla Gurcsenko legújabb filmje, A fiatalság receptje. Karel Capek a Mak- ropolusz-ügy című könyve alapján forgatta Jevgenyij Ginsfcurg az utópisztikus tör­ténetet egy 300 éves asszonyról. Elina Makropoluszt Gurcsen­ko játssza, partnerei Olag Bo- riszov, Szergej Sakurov, Ar­men Dzsdgarhanjanj Jurij Nagibin A Beren- dej-erdő című elbeszélése nyomán készült A művész fe­lesége című film, Alekszandr Pankratov rendezésében. Mad történet szerelemről, hivatás­ról, hűségről és tehetségről, A főszereplők: Valentyina Tyelicskin/a, ismét Szergej Sakurov és a rendező-szí­nész, akinek sorozata most megy tévénkben: Nyfkita Mi- hallkov. A köztársasági stúdiókban is több újdonság látott nap­világot. A Beloruszfilmnél forgatták a Személyes leszá­molást Alékszandír Karpov rendezésében. Központi hőse egy „kényelmetlen ember”. Főszereplői: Vagyim SzpM- donov, Tatjana Taskova és Vaientyina T.yitova. Ugyan-' ennek a stúdiónak a produkci­ója a Vihamszűnet, amelyet Viktor Turov int és rendezett. A cselek; lény 1929-ben ját­szódik egy kis faluban. Fő­szereplők : Jelena Boriszova és Jurij Kaszjucsim. Turkmen filmesek készítet­ték a Karakurrvsivatag, 45* árnyékban című filmet, Hod- sakuli Narldjev rendezésében. Az egzotikus miliőben játszó­dó mai történet főszereplői számunkra ismeretlen tüank- mén színészek mellett ismert művészek: Jelena Drapeko, akit a Csendesek a hajnalok egyik katonaiényafcént ismer­tünk meg, és a nálunk is járt neves színész-rendező. Kirill Lavrov. A fiateá és még fiatalabb nézők számára is több új film készült. Látványos, szí­nes, zenés film A csodadototor tanítványa. Rendezője Borisz Rizarev, főszereplői: Mihail Gluzszkij, Ariadna Sengela- ja, és Szvetlána Orlova. Karantén az óvodában, ag ötévesek között. Énről szól II- ja Erez Karantén című ko­médiája, amelyben a többi között Tatjana Pefcer, Ligyi­ja Fedoszejeva-Suksina és Pavel Kadocsnyilkov látható a felnőtt szerepékben, Fiiátailofchoz szól a címe és a képek szerint vidáman, A nős agglegény. Vlagyimir Ra- govoj rendezte, sok ifjú szí­nész közreműködésével A felsoroltak közűi minden bizonnyal tairáffikqzunk majd nőhénnyal a magyar mozik­ban. Erdős Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom