Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
Cs. Nagy István emléke Kéri Imre és Decsi Ilona művei Olyasam a költő Song az elkerülhetetlen vonulásról című versét, 1962-ben irta: 'wBeomló löszfalaknál rövid a gyurgyalag-nyár. Nem élhet léhaságnak, csak rovar-húrcolásnak. Kész legyen fia szárnya korai vonulásra. Beomló löszfalaknál ' rövid a gyurgyalag-nyár". „Korai vonulás”-rÓl érkeaett megint — kissé megkésve — a hír. Cs. Nagy István költő múlt év decemberében váratlanul elhunyt Szombathelyen. A kitűnő költőt, tudóst, tanárt, kritikust, a közéleti embert Nagy Gáspár költő, a Magyar Írók Szövetségének titkára búcsúztatta. A sokféle jelző indokolt. Cs. Nagy István elsősorban költő volt, aki vidékről indult és -7- kisebb megszakításoktól eltekintve — vidéken élt, Kassák Lajos fedezte föl az irodalom számára, akit mindig első mestereként tisztelt, jóllehet költői törekvései a későbbiekben más, egyéni utakra vitték. Egy kis vasi faluban. Kőozegpatony született 1924. október 15-én, apja erdész volt A pesti egyetemen 1951-ben szerzett magvar—történelem szakos tanári oklevelet Ezután hosszú éveken át Salgótarjánban tanított. később Szombathelyen, ahol a tanárképző főiskola irodalmi tanszékét vezette. Költői sorsát is meghatározta hogy vidéken élt viszonylag későn indult, s későn lett osztályrésze a siker. Mind sajátosabb jelensége ez a mai irodalmi életnek. Pedig Cs. Nagy István sem volt „vidéki” költő e? a jelző nála Is csupán geográfiai értelemben állja meg a helyét Korán indult 1945 után már versei jelentek meg Ily- lyés Válaszában. Kassák Kor- társában (1947—48) majd pedig a Csillagban, az Űj Hangban. az Élet és Irodalomban s a többi folyóiratban. Első kötete mégiscsak 1969-ben látott napvilágot Csak az a hűség címmel Szombathelyen, a városi tanács kiadásában. Ezután Emberi ábécé címmel már vaskosabb, némileg addigi munkásságát összefoglaló verseskönyvet jelentetett meg tőle a Magvető Könyvkiadó 1972-ben. S életében utolsó kötetét 1974- ben szintén a Magvető adta id Budapesten. Olimpiász címmel. Cs. Nagy István kitűnő felkészültségű költő. Első kötete Utószavában pontosan jel-, lemzl költészetét amikor azt írja: „Elkötelezett voltam kezdettől, első kísérleteimtől a mai versekig. Azon az oldalon ahol a puszták népe jelentette az első melegítő közösséget. Onnan indult az első vágy és sejtelem. Később munkások, bányászok között a szabadság nagyobb kategóriái, világösszefüggései tárultak föl. s ha verset Írok, ma is csak ezek fényénél”. Manapság rendkívül időszerűnek tartom azt is, amit a formára vonatkoztatva jegyzett meg. Azt írja „Formai véleményemet negatív oldalról közelítem meg. Nem tudom tisztelni a formátlanságot. elsősorban a komponáló szabadosságra és a könnyelmű képalkotásra gondolok. Tagadom, hogy a szerkesztés és a nyelv ökonómiája nélkül elérhető valamiféle költői korszerűség. Semmilyen látványos pótmegoldás, túlhaj- tás. sarlatán homálykultusz nem tévesztheti meg a versolvasót, aki a jóhiszeműségen túl azt is érti, esztétikailag milyen mélyek a gyökerek”. Említettem, Cs. Nagy István évek során át Nógrádban élt. Salgótarjánban tanított Volt kollégái, tanítványai emlékeznek rá. Negatív sajátosságnak tartom, hogy verseivel ezen a vidéken mégis alig- alig találkozhatott az olvasó Pedig mindig szeretettel emlékezett az itt töltött időre, elégiát írt az utolsó palóc dudásról, nógrádi sgíiátos figurákról. s ezt a földet „északi hazám”-nak nevezte egyik szép versében. Legyen ez a pár sor tisztelgés is itt élő barátai nevében, akik szextettel emlékeznek rá. V Cs. Nagy István tudós is volt és kritikus. Doktori elmét szinte rejtegette. Kritikái, recenziói egyéni és finom észrevételek sokaságát tartalmazták. tudományos munkákat, szépirodalmi műveket egyaránt biztos tollal és imponáló tudásról tanúskodó fülkészültséggel bírált. A gyermekirodalomban szaktekintélyként tartották számon. Tanárként népművelők és pedagógusok nemzedékeit oktatta, személyisége kisugárzó erővel bírt. Akik ismerték, gyakran emlegetik ezt tisztelettel. Magam is közéjük tarozom. Szerette a tréfát, a szellemes sziporkázó társalgást, a csattanót. Ez utóbbit verseiben is. Most szorongva döbbenek rá,' valójában milyen rövid is a gyurgyalag-nyár”. mennyire szükségünk lenne arra hogy kerüljünk minden léhaságot, minden, az életei nap mint nap megkeserítő hétköznapi intoleranciát .bűnös közömbösséget egvmás iránt, az önérdek minden* legázoló érvényesítését. A költő erre is figyelmeztetett, ha természetesen. nem is ezekkel a szavakkal. Nem tudom kész lett-e fia szárnya? Korán ment el. ha verseinek hatása aZ- értők között marad is. mint egy sokáig hangzó „song” csöndes dal. Tóth Elemér .CS. NAGY ISTVÁN VERSEI: Petőfi Saigon Rabtó Kompoltiak rabló szerelme: mint Salgó-csúcsra feXLeg, a jelenre árnyat vetett a mondaköltemény. S a „kenyereilen” kis falucska, Tarján tán fölriadt a süket völgyek alján, hogy Saigon járt a bosszuló remény. Radnótival a Dolinkában "Az akácpompába még ideárad a vérszag, jól szorítsd az Eclogákat! S élvezni már ne késs e lassú hintát: a fényhabokba lendítő Dolinkát, töltekezz nyárral e palóc ligetben, s csak lelkendezz, hogif a tarkód lövetlen. Egy bányamérnök-hallgatóhoz és egy válogatós hölgyhöz Bányalovas-csákányos hőskor után az, a dolgod: szállítószalagon fusson a szén s az idő, Érzi-e vállad a tét súlyát: szabaduljon a munka, érjen a bányásznép enyhilletes napokat? Légy te Berend Iván, zuhatar-viheder elüzője, hogyha e nagy föladást „könnyeden elfeleded”, akkor a ‘ diploma sokba kerül pénz ben-bizalom ban: rút hálátlanság csúcsfoka ily magas ár. * Otvmtag orvos, mackó, mérnök játszi jogász és a karaván végén tánc-tudor ifjú tanár: ennyi a környezeted, szabatos hiearacha rendje, rangsora írja elő, mint adagold kegyeid, pontos arányban igazságos vagy a legfinomabb kis presszó-dotgokbah: tánc, cigaretta, Hal. Évre hogy illan az év! Tapadón mire vár a lovaghad? Egy biztos: kezedért vini egyik, se serény. sc^vsxwsaeB*»eBieiíB6BesssxsNSis»aKSMaűíaaBN!aaeMíeeieeeeeaMaK»a»M»x>»Ms» Decsi Ilona: Ősz L egutóbb éppen az Olvasó népért mozgadom harmadik ország« konferenciáján, november végén, Gárdonyban hallottam olyan felszólalásókat, melyek azt jelezték, hogy a feltámadó, élni akaró falusi közösségek meghökkentő erőfeszítésekre képesek. De itt-ott a sajtóban is olvashattunk ilyesmit mostanában. A maguk erejéből végeznek el olyan közérdekű munkákat, melyek a városban lakóknak eszébe sem jutnának. Ügy látszik, Se nem tudták megszokni, hogy egyszerűen kapnak valami épületet, létesítményt „felülről”. Azt tudják inkább magukénak, ami saját kezükkel, pénzükön építenek. De akadnak olyan aprófal- Vaí-c, társközségek is, melyek egyszerűen nem nyugosznak bele a nemregen még nekik szánt .Gyűrüfű-aoraba*, Különösen: mióta hallják, hogy az irányító szervek szándéka Se változott Párt- és állami vezetés a sajtó, rádió, újságok, könyvek a falvak népességmegtartó erejének a fokozódásáról beszélnek. Ahoi már nincs se tanács, fee iskola, se gyógyszertár, se bolt, de még pap se, ott még trtindjg van legalább népfront, melyben, összefoghat néhány jó akaratú ember. Különösen, ha még van könyvtár, a lehetséges a könyvtár körül valami olvasókör, művelődési közösség. Röpülj páva-kör, kertbarát- vagy honismereti kör. vagy a közösségi életnek bármely más csirája. Molnár Zoltán: Megta Hiszen a legfontosabb ma is, mint Károli Gáspár óta a legfoptosabb volt évszázadokon at, hogy legyen néhány ember, aki legalább a magyar nyelvre lefordított bibliát el tudta olvasni. S, ha életében még azon kívül is betűhöz jutott, már volt a közösségnek olyan magja, mely által a világ korszerű tudata és igénye megjelent az illető közösségben. Ma persze némileg másképp, mint a régebbi századokban. De a felelősséget vállalók kicsiny csapata éppolyan szükséges. Ma nem a templom, inkább a könyvtár körűi. De ma is az a lényeg: van-e falunak olyan tudatos, közösséget megtartani, vagy feltámasztani akaró szellemi magja, mely körül felszikráznak á gondoláitok, megfogalmazott, elvégezhető feladattá kristályosai a közösségi — mai szóval: társadalmi — munka vágya. Azt hiszem, a falvak népességmegtartó ereje valójában nem más, mint ennek az országnak a népességmegtartó ereje. Ha elfogynának a falvak,’ fogyatkozásnak indulnának a városok is, hírtóerő szén mind ez idáig a falvakból kapták az emberi, a munkaerő-utánpótlást is. Nemcsak Budapest, nemcsak Dunaújváros és Leninváros, hanem a régi gyökerű Miskolc és Debrecen is. Ezért azt hiszem, nem is szabad beérni azzal, hogy a falun maradtak hősi erőfeszítéseit dicsérjük: lám óvodát, járdát, kutat építenek... Meg kellene szervezni azt is, hogy a városon lakók segítsenek nekik. Talán elsősorban kiki a saját szülőfalujának. Vagy ha ő már városban jött a világra, hát a nagyapja szülőfalujának. De aki ős- városi, az is megkeresheti a szívéhez legközelebb álló, vagy valamilyen személyes kötöttsége háaastárs, barát által közelebbhozható falut, melynek felvirágzása őt érzelmileg érdekeltté teszi a falu újjászületésében. Eszembe jut a negyvenötös falujárás... vagy a későbbiek: Előszpr még lábasokat is foltoztak) szerszámot, kutat javítottak Évek múlva szövetkezeteket szerveztek. Ma nem lábastól tozásröl van szó, nem is annyira egy-egy célra kellene vállalkozni, mint inkább hazamenni, és abban segíte, ni, amit az otthoniak a legfontosabbnak tartanak. Menjünk haza a szülői házhoz. Nézzünk körül a szomszédokban is. Van-e még tiszta víz, nitrántmentes? Milyenek a házak, az utcák? Különösen ami közös: óvoda, iskola, boltok. Könyvtár van-e? S, milyen? Miben lehetne a falun — testvéren, rokonon, az otthonmar adta- kon segíteni? Nem helyettük, nem a fejük felett. Hanem csak úgy, hogy ők erősödjenek. Hiszen minél erősebb, teherbíróbb, hatékonyabb az együttlakó kis közösségek összetartozása, annál’ szilárdabb, öitszeforrottabb a nagy közösség, a nemzet. Az állam. Nagyobb az ereje. Nemcsak egy-egy közösség eszmél. Olvasom az újságban országos tudományos lanács- •kozások folynak. Megindult egy folyamat Talán majd megint mindinkább maga dönti el egy-egy közösség, mire akarja fordítani közös energiáit A társközségek lakossága is állampolgárhoz méltó módon töpreng, és határoz a maga dolgában. M ost majd elöljáróság- kát szervezünk, gondolom, ez nem befejezése lesz az önállóság fejlesztésének. Inkább még az elején vagyunk. De kétségtelen, hogy sokáig szükség lesz még az elmaradást pótló külön — és különleges erőfeszítést igénylő — áldoaatokDecsi Ilona: Emlékezés GONDOLATOK A* emberek gyakrabban égetik fel a hidat maguk előtt, mint maguk után. (Anonymus) ☆ A házassághoz nemcsak felelősségteljes házasokra van szükség, hanem felelősségteljes szülőkre is. (Gessányi) •ár — Na és ha buta vagyok? — mondta a szamár. — De ilyen füle senkinek nincs! rrtint nekem! (Grigorij Arabhunov) ☆ Nők! Kíméljétek a férfiakat! hogy Jegyen kivel harcolnotok egyenjogúságotokért 1 (Boris Sapiro Crigorij Podolszkij) •Ar A vezetéknevét kapja az ember, de • nevet neki magénak kell szereznie. (Milan Kupecky) , 1 NÖGRÁD - 1984. január 7„ szombat 9
