Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-27 / 22. szám

IIEGYVEN ÉVE KiSeneszáz Az „élet útja” a blokád napjaiban A Nyevszkij proszpekt ma 1944. január 27-én végleg megszűnt Leningrad blokádja. (Az ostromgyűrüt 1943. janu­árjában a Ladoga-tó déli part­ja mentén, egy kis sávon már áttörték.) A leningródi, a volhovi és a második balti £ront csapatai 1944 márciusá­ig 220—280 kilométerre szorí­tották vissza Leningrádtól a hitleristákat. 1944 június—au­gusztusában a viborgi és a szviripetrozavodszki hadműve­letek következtében megszűnt a város fenyegetettsége észak­ról. így végződött a leningrá- dii csata, mely 1941. július 10- étől 1944. augusztus 9-ig tar­tott. A leningrádiak jól emlékez- ihek a következő szavakra: ^Századok telnek el, ám az, amit a leningrádiak, férfiak és nők, öregek és gyerekek tettek, sohasem törölhető ki a későbbi nemzedékei; emléke­zetéből”. — Miha'l Kalinyin mondotta e szavakat, amikor 1945. január 27-én átadta a hős városnak a Lenin-ren- det. 1945-ben még mindenütt lát­hatóak voltak a háború nyo­mai. Jelenleg csak a Nyevsz­kij proszpekten látható egy ház falán egy szándékosan megőrzött felirat: „Polgártár­sak: Tüzérségi tűz idején az utcáinak ez az oldala a leg­veszélyesebb!” Az idő nem tudja feledtetni azt a hőstettet, melyhez ha­sonlót nem ismer a történe­lem. A körülzárt Leningrad 900 hősi napjáról több száz könyvet írtak, tucatnyi doku­mentumfilmet és játékfilmet forgattak, ám a történészek és művészek talán soha nem tud­ják befejezni e népi hőstett krónikáját. A leningrádiak győzelembe vetett hitét sem az éhség, sem a hideg, sem a frontvárosra zúdított negyed- millió hitlerista löveg és bomba nem tudta megtörni. De adjuk át a szót a doku­mentumoknak, melyek segíte­nek, hogy mélyebben megér* sük Lenin,grád hőstettét. „Éveimet tekintve idős va­gyok. 54 éves, ám a forrada­lom katonája voltam. Kére n küldjenek a f ontra. hogy megvédjem hazám és drága szülővárosom”. — Nyikitin- nek, az autójavító üzem dol­gozójának e levele ma az egyik archívum kiállítási tár­gya. A 159 ezer ehhez hason­ló levélre 1941-ben e szavak kerültek: „Besorozni az ön­kéntesek közé". Akik a gyárakban marad­tak, néha napokig sem men­tek haza a műhelyekből. A hős város kétezer harckocsit, másfél ezer repülőgépet, több száz löveget és komoly meny- nyiségű lőszert adott a front­nak. Ott, ahol napjainkban a Kirov gyár dolgozói nagy tel­jesítményű mezőgazdasági traktorokat gyártanak, a há­ború idején harckocsikat ké­szítettek. Kísérleti lőtérre nem volt szükség. Az üzem kapuja előtt húzódó“ a frontvonal. A Bolsevik gyár és a le- ningrádi vasútállomás kom- szomolista fiataljai munkaide­jük után páncélozott légvédel­mi üteget készítettek a le- ningrádi front katonáinak. (1941-es dokumentumfeljegy­zés.) Ugyanebben az időben minden lakos napi kenyér­fejadagja 12 és fél deka volt. Nem működött a vízhálózat, elfogyott a tüzelő. A város azonban élt és har­colt. Az ellenség gyűrűjébe zárva sem érezte magát egye­dül. „Az egész nép Lendngrád- nak nyújtott segítsége nélkül, népünk szeretete és gondosko­dása nélkül, ami a blokád ne­héz napjaiban valamennyiün­ket melegített, lehetetlen lett volna Lenin városának hősi védelme” — írta 1943. novem­ber 18-án a leningrádi front csapatainak parancsnoka, Go­vorov tábornok. A segítség a híres „élet útján” érkezett. Ez az út a Ladoga-tó jegén húzó­dott. Az útvonalon szolgálatot teljesítők a szakadatlan bom­bázás közepette éjjel-nappal menekítették az ostromlott vá­rosból a gyerekeket és örege­ket, szállították a városba az élelmet és a lőszert. A gyönyörű város ma sok­oldalú, színes életet él, nem­zedékről, nemzedékre adva helytállásának emléket. A lé­té ngrád iák napjainkban a bé­kéért, az emberiség nagyszerű eszméért folytatott harc első soraiban vannak. Rendezett kapcsolatok Nagy-Britannia és Magyarország között Margaret Thatchernek, Nagy-Britannia és Észak­írország Egyesült Királyság miniszterelnökének a napok­ban sorra kerülő hivatalos látogatása lesz az első ma­gyar—brit kormányfői találko­zó Magyarország és Nagy-Bri­tannia államközi kapcsolatai rendezettek, megoldatlan po­litikai problémák a két or­szág viszonyában nincsenek. A kapcsolatok jelentős ese­ménye volt 1983-ban Marjai József miniszterelnök-helyet­tes londoni hivatalos látoga­tása.' Emellett az egészség- ügyi, a közlekedési és posta­ügyi miniszter, több állam­titkár, miniszterhelyettes, számos intézmény vezetője folytatott megbeszéléseket a szigetországban, illetve ha­zánkban. 1971 óta rendszere­sek a két ország külügymi­nisztériuma közötti konzultá­ciók államtitkári és minisz- terbelyettési szinten: Magyar- ország és Nagy-Britannia riiolomáciájának vezetője több ízben cserélt véleményt esvmással. Kölcsönös látogatá­sokra került sor a SZOT és a Brit Szakszervezeti Főta­nács (TUC) főtitkárai között nemzetközi helyzet- általános romlása és nem utolsósor­ban néhány, az országot köz­vetlenül érintő esemény ha­tására bizonyos hangsúlyel­tolódások tapasztalhatók a brit kormány állásfoglalásai­ban. A szovjetellenesség fenn­tartásával egyidejűleg ma már egyre gyakrabban hangsúlyoz­zák a kelet—nyugati párbe­széd, valamint — az ideoló­giai harc további folytatása mellett — a Szovjetunióval való tárgyalások szükségessé­gét. Gazdasági kapcsolataink ki­elégítően fejlődtek az 1980- at megelőző évtizedben. A fejlődés az utóbbi években — elsősorban a világméretű gazdasági recesszió miatt — lelassult. A fejlett nyugati országokkal bonyolított for­galmunkban Nagy-Britannia a 4—5. helyről a 7—8. helyre esett vissza. 1983-ban — a piaci helyzet bizonyos mérté­kű javulásával — a két or­szág közötti kereskedelem értéke — a jelenleg rendelke­zésre álló adatok szerint — bizonyos növekedést ért el. Egyébként Maavarország ré­szesedése Nagy-Britannia ex­portiában 0.1 százalékot, im­portjában pedig 0.08 százalé­kot tett ki 1982-ben. A ma­gyar passzívum még mindig jelentős. Mindkét ország ér­deke, hogy a növekedés ten­denciája 1984-ben is folyta­tódjék és az eddiginél ki­egyensúlyozottabb kereskede- lem kialakulását eredmé­nyezze. Nagy-Britanniába el­sősorban textilárukat, bőrci­pőt, ólomkristályt, síküveget, izzólámpát és hűtőgépet szál­lítunk, s jelentős a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari cik­kek, a hengereltáruk, a vegy­ipari és műanyagipari termé­kek, a gyógyszerek kivitele is. Magyarországra főként textilnyersanyagok, gépek és szállítóeszközök, valamint fo­gyasztási iparcikkek érkez­nek. A két ország vállalatai kö­zötti kapcsolatokra jellemző, hogy jelenleg mintegy hatvan kooperációs megállapodás van érvényben. Kormányközi egvezmények alapján valósul­nak meg a műszaki-tudorná- nvos együttműködés külön­böző formái: elsősorban tu­dományos szimpozionok, sze­mináriumok rendezésére, szak­emberek cseréjére kerül sor. Együttműködési megállapo­dást kötött a két ország egészségügyi, közlekedésügyi minisztériuma, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal és torit partnere, , • <1 * i > ' -< Az utóbbi hónapokban a 2 NÓGRÁD - 1984, január 27., péntek 1 i. A KGST VB ülésének közleménye Január 24—25-én Moszkvában megtartotta 109. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen részt vevő küldöttségeket a tag­államok KGST-képviselői, miniszterelnök­helyettesek vezették: a bolgárt Andrej Lukanov, a csehszlovákot Rudolf Rohlicek, a kubait Carlos Rafael Rodriguez, a len­gyelt Janusz Obodowszki, a magyart Marjai József, a mongolt Mjatavin Peldzse, a ro­mánt loan Totu, a szovjetet Nyikolaj Tali- zin, a vietnamit Tran Quynh. Az NDK kül­döttségének vezetője Horst Solle, a minisz­tertanács elnökségének tagja volt. Az ülésen részt vett Vjacseszlav Szicsov, a KGST tit­kára. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta a tagállamok gazdasági és tudományos-műsza­ki együttműködésének, valamint a tanács tevékenységének több gyakorlati kérdését. A KGST múlt évi, XXXVII. ülésszakán ho­zott határozatok végrehajtása érdekében dön­tést hozott a következő ötéves népgazdasági tervek koordinációjában rejlő együttműkö­dési lehetőségek jobb kihasználásáról, a kö­zösen elért tudományos és műszaki vívmá­nyok népgazdasági bevezetéséről, az együtt­működés megszervezéséről a termelés auto- matizációjában. Az ülésen olyan döntéseket is elfogadtak, amelyek tovább javítják a KGST-országok egyesített energetikai rend­szerének munkáját. A Végrehajtó Bizottság megvitatta, mi­ként lehet még tökéletesebbé tenni a tag­államok közötti szerződéses külkereskedelmi kapcsolatokat, köztük a gépek és berende­zések pótalkatrészeinek kölcsönös szállítá­sát. Megbízta a KGST szerveit, hogy foly­tassák azoknak az intézkedéseknek a kidol­gozását, amelyek célja a szerződéses fegye­lem erősítése. Az ülésen megvitatták a Szocialista Vi­lágrendszer Gazdasági Problémáit Kutató Nemzetközi Intézet tudományos tevékenysé. gét, és meghatározták az ott folyó kutató­munka további irányait. Az intézet legfon­tosabb feladata, hogy kidolgozza a szocialis­ta gazdasági integráció, a tagállamok kö­zötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés legidőszerűbb kérdéseit. A Végrehajtó Bizottság jóváhagyta 1984— 85-re vonatkozó munkatervét, a KGST, va­lamint a nemzetközi gazdasági és tudomá­nyos-műszaki szervezetek közötti kapcsolat- tartás 1984-re érvényes programját, s a KGST idei költségvetését. A Végrehajtó Bizottság munkáját a barát­ság és az elvtársi együttműködés szelleme jellemezte. A szovjet mezőgazdaság irányítása Szovjet szakemberek ered­ményesnek értékelik a mező- gazdaságban egy évvel ez­előtt bevezetett irányítási rendszert: nőtt a mezőgazda- sági termelés, valamelyest csökkent a bürokratizmus. Az elsősorban koordináló és érdekegyeztető szerepet játszó agrár-ipari egyesülé­sek tavaly január elsejével kezdték meg működésüket. A legnagyobb munka a kerületi egyesülésekre hárul, mivel mindennapi termelési fel­adatokról kell dönteniük. En­nek tagjai az egyes kerüle­tek állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek az elnökei, továbbá a mézőgaz- dasági termeléssel közvetlen kapcsolatban álló ipari üze­mek és szolgáltató egyesülé-. sek. Az agrár-ipari egyesülés tanácsa az igények alapján osztja el a nyújtható szolgál­tatásokat, a rendelkezésre ál­ló beruházási összegeket. Joga van továbbá meghatá­rozni a Vezetők premizálásá­nak feltételeit. A döntést többségi alapon hozzák a ta­nácsban, ahol azonban elsőbb­séget élveznek a mezőgazda­ság érdekei: ha a kolhozok és szovhozek elnökei állást foglalnak egy adott kérdés­ben, akkor létszámuktól füg­getlenül ez a döntés lesz ér­vényben. Az agrár-ipari egyesülések működtetésére nem alakítot­tak ki külön szerveket, ha­Az eredmények ellenére még számos kiaknázatlan le­hetőség van a két ország mű­szaki-tudományos, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai­ban, amelyek — összehason­lítva hazánk és más nyugati államok kapcsolataival — bi­zonyos lemaradást mutatnak, Fejlődik a Magyarország és Nagy-Britannia közötti turizmus: évente több mint 30 ezer brit és tízezernél több magyar turista látogat egymás országába. Az utóbbi években élénkü­lés tapasztalható a kulturális területen. Számos rendezvény­re, került sor; Nagy-Britannia- szerte előadásokon, hangver­senyeken emlékeztek meg például a Bartók- és a Ko- dály-centenáriumról. A köl­csönös kiállításokon a külön­féle művészeti ágak repre­zentánsai mutatkoznak be. A kortárs filmművészetről ké­pet adó filmheteket rendeztek már a szigetországban és ha­zánkban is. Idén a magyar napok keretében — más - kul­turális rendezvények mellett — ismét magyar filmhét lesz Nagy-Britanniában. Kulturá­lis kapcsolataink azonban elég nagy aránytalanságot tükröz­nek: hazánkban jobban isme­rik a brit művészetet, külö­nösen az irodalom, a film ki­váló alkotásait, mint a ma­gvar műveket Nagy-Britanni­ában. Bővültek a sajtókapcsola­tok: egyre több újságíró, rá­diós és tv-s szerkesztő láto­gat a másik országba. Együtt­működési megállapodás szüle­tett a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint a BBC között, amelynek ered­ményeként számos íiiűsorcse- rére kerül sor, ■ ' nem feladataikat a korábbi — minisztériumi szintű — irányító szervek vették át. Össz-szövetségi és köztársasági szinten pedig a miniszterta­nácsok mellett működő, az agrár-ipari egyesülések mun­kájával foglalkozó bizottságok gyakorolnak felügyeletet. A szakemberek hangsúlyoz­zák, hogy ez a fajta irányítá­si rendszer még nem műkö­dik mindenütt teljes haté­konysággal. Számos vezető még nem volt képes alkal­mazkodni a megváltozott kö­rülményekhez, nem tudott megszabadulni a régi irányí­tási módszerektől. További hiányosság, hogy számos alapvető mezőgazdasági ter­ményre nincsenek meghatá­rozva a minőségi mutatók, így továbbra is csak a meg­termelt volumen alapján le­het megítélni a munkát. A mezőgazdaság irányítá­sának továbbfejlesztése érde­kében Grúziában és Észtor­szágban kísérletképpen beve­zették, hogy három, a mező­gazdaság termelésében fontos szerepet játszó minisztériumot — a mezőgazdasági, mező­gazdasági-építési, valamint a zöldség- és gyümölcstermesz­tési minisztériumot — össze­vonták. Konkrét termelési eredmények erről a kísérlet­ről még nincsenek, az viszont bizonyos, hogy az irányító apparátus Grúziában 6, Észt­országban 12 százalékkal csök­kent. Több gabonát a Szovjetuniónak Az Egyesült Államok több gabonát szeretne eladni a Szovjetuniónak az idén, kö­zölte az amerikai mezőgazda- sági minisztérium helyettese londoni sajtóértekezletén. Ugyanakkor elismerte, hogv szállításaik tervezett, mintegy 10 millió tonnával történő nö­veléséhez a korábbinál jobb szovjet gabonatermés után alig fűznek reményeket. Az amerikai miniszterhelyettes több országot kíván felkeresni nagyobb amerikai gabonael­adások egyengetése érdekében. Az idei évre szóló és szep­tember végéig érvényes két­oldalú gabonamegállapodás ér­telmében az Egyesült Államok összesen legfeljebb 12 millió tonna gabonát szállít a Szov­jetuniónak. A jelentős ameri­kai gabonafeleslegek arra kényszerítik az Egyesült Álla­mok kormányzatát, hogy ver­senytársai rovására minél töb­bet exportáljon. Az Unió és Reagan Hivatalosan még igent sem mondott, a választási kampá­nyát mégis megkezdte már az Egyesült Államok elnöke. Ré­gi amenikad hagyomány, hogy a mindenkori elnök, minden év januárjának vágón beszé-. det mond, az Unió, azaz az Egyesült Államok helyzetéről. A politika úgy hozta 1984- ben, hogy a nemzethez inté­zett elnöki üzenet alig három nappal előzött meg egy na­gyon várt dátumot: Ronald Reagan január 29-én jelenti be, hogy indul-e a következő elnökválasztáson. Minthogy Amerika mai államfője már túl van a hetvenen, kétséges volt mind ez idáig, hogy az idősödő államférfi újabb négy évre célba veszi a Fehér Há­zat. A vasárnap esedékes beje­lentés az Unió állapotáról szó­ló beszéd nyomán határozot­tan formasággá vált. Reagan ugyanás olyan szózatot mon­dott, amelyből világosain ki­tűnt, hogy elszánta magát: részt vesz az újabb választá­son. Magyarán: beszéde nem egyszerűen elnöki üzenet volt, hanem jellegzetes kampány- beszéd, a reagani választási hadjárat nyitánya. Ez a mai amerikai viszonyokat figye­lembe véve aligha jelenthet mást, mint azt, hogy a világ­nak további öt esztendeig, azaz 1989 januárjáig Ronald Reagannel kell számolnia az amerikai kormány élén. Per­sze, a politikában naigyon is kockázatos dolog ilyesmit megjósolni, hiszen csak tíz hónap múlva, november 6-án választják az elnököt. Viszont a józan ész szerint nehéz ar­ra számítani, hogy valaki vagy valami megállítaná Rea­gant a másodszori nue@válasz-_ tása felé vezető útján. Nem Látszik ugyanis pillanatnyilag más esélyes vetélytárs és az amerikai gazdaság is jelenleg számára kedvező. Még legke­vésbé kedvező Reagannak a külpolitika, hiszen a kormány­zásának három évében éppen a washingtoni agresszív maga­tartás miatt kivételesen fe­szült nemzetközi légkört te­remtett. Nyilvánvalóan ponto­san ezt mérte fel Reagan, mert üzenetének külpolitikai részében minden korábbinál mérsékeltebb hangot hasz­nált. Tőle nagyon is szokat­lanul kifejezetten bókülé- keny mondatokat mondott a szovjet—amerikai kapcsola­tokról. Eddigi fegyverkezési politikájának igencsak ellent­mond az a kijelentése, hogy „... A nukleáris háborút nem lehet megnyerni és nem sza­bad megvívni”. Logikus, hogy az ilyen megfogalmazások —. ismerve a reagani gyakorlatot — már csak egy kampánypo­litikus szavai, amelyeket alig­ha követnek külpolitikai tet­tek. Ez a belpolitikai és gaz­dasági célkitűzésekről mon­dottakra is érvényes, hiszen az elnök például meghirdette a deficitmentes költségvetés eszméjét, amelytől pedig min­den eddigi hivatali évében egyre távolabb vitte kormá­nyát. Reagan mint elnök és mint újjávállasztásra törő politikus a legszebbeket mondta az Unió mai helyzetéről. Ezzel kimondatlanul is önmagát ajánlotta honfitársainak, az­zal biztatva őket, hogy az amerikai társadalom „legszebb napjai még hátravannak”. Csak kérdés, ki mit ért szebb napokon.., ■ > • ■ , » Vv Avar Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom