Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
Gyógyfűexport Mohoráról Feledésbe ment fűszerek és gyógyfüvek kerülnek újra a fogyasztókhoz. Az ételízesítők sorába lépett ismét a szurokfű, a tárkony, a morzsolt rozmaring, a teakedvelők a kamilla és hársfavirág mellett felfedezték a feketeribizli levelét, bogyóját, a meggyszárat és még számtalan, a népi gyógyászatban a múltban használt növényt. A DROG- UNION Gyógynövénybegyűjtő és Értékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat termékei iránt szintén fokozott az érdeklődés, a mintegy másfélszáz-féle teának, drognak, ízesítőnek valót határainkon túl is kedvezően értékesítették. 1983- ban 30 millió forint értékben vásároltak tőlük tőkésmegrendelők, főleg az NSZK-beli piacon voltak népszerűek. A tíz Nógrád megyei és két alföldi termelőszövetkezet társulásából alakult mohorai DROGUNION 50 millió forint árbevételt realizált az elmúlt esztendőben, nyereségük 4 millió forintot tesz ki- Nagy fogyasztójuk továbbra is a Gyógyáru Értékesítő Vállalat, a Fővárosi Gyógyszertári Központ, a megyei gyógyszertárak és még mások mellett a dré- gelypalánki közös gazdaság szörpüzeme. Határainkon túli piacokon az idén alakult PHARMATRADE Külkereskedelmi Vállalat gondoskodik a gyógy- és fűszernövények értékesítéséről. Képünkön a cserhátsurányi termelőszövetkezetben csomagolják a fűszereket. —kulcsár— Földrengés-előrejelzés az űrből r Szovjet szakemberek be- zően néhány órával az aktív bizonyították, hogy az űrből szeizmikus térség felett olyan nyert információk alapján elektromágneses hullámok .... . , , , , ,, képződnék, amelyek jól eridobén jelezhetek a varható zékelhetőek az űrállomások földrengések. Megállapították, személyzete, illetve a fedél- hogy a földlökéseket megeló- zeti műszerek által. Háromszor fölfelé Kétszer módosították tervet, mindkétszer fölfelé. A harmadik többlet már a valós teljesítésben rejlik — a Salgótarjáni Ruhagyár az elmúlt esztendőben sem szakította meg évek óta tartó remek szériáját. — Két fontos célt tűztünk magunk elé: a tőkésexport- teljesítmóny fokozását és az életszínvonal vállalati eszközökkel való védelmét — mondja Kaszás József né dr. válLalatigazgató. — Mindkettőt teljesítettük. Nincs hát okunk haragot tartani sem magunkkal, sem elmúlt esztendei szerencsénkkel. A tőkéspiaci kereslet a ruhások javára dolgozott. Hogy ezzel csaknem 96 millió forint erejéig élni tudtak, annak némi megalkuvás is ára volt. A korábbiakhoz képest tavaly kevésbé voltak válogatósak, kisebb haszonnal kecsegtető üzletekbe is belemennek — tudván, hoey a népgazdaságnak minden valamennyire is elfogadható dolláros rendelésre szüksége van. S ami ebben az országban ma még egyáltalán nem szokásos: a gyár saját érdekei elé helyezte a nagyobbat, a valamennyiünket érintőt. A bőség zavara Megtehette: Hiteltörlesztésre nincs gondja, s még így is hétszázalékos bérfejlesztés jutott a gyáriaknak, ami bizony nem csekélység! Jó hangulattal búcsúztatták az évet, miután a tőkésex- portterv teljesítésével egyidő- ben, novemberben fizették ki a fejenként átlagos kétezer forint export jutalmat. Nem kevésbé bizakodó kedvvel fogtak hozzá az újhoz sem, hiszen a januári munkásgyűlés után vehették át a dolgozók az éves munka jutalmazására szolgáló, a tervezettnél nagyobb összegeit Valami kevés élénkülést már tapasztalnak a dolláros piacokon a ruhagyáriak, a reményt ébreszitgető jelektől azonban sokkal nagyobb haszonnal kamatoztatják saját piaci munkájukat Olykor ilgy tűnik, mintha már sok is lenne a jóból... — Nem egy rendelésit kénytelenek voltunk megosztani más gyártóval — magyarázza az igazgató. — Svájci partnerünk például rendszeresen havi 20 ezer darab ruhát kér, ekkora mennyiséget egyetlen rendelő számára képtelenek vagyunk teljesítem. Ehhez jóval több emberre, jóval több gépre lenne szükségünk. Ajánlottunk magunk helyett mást. Ha már mi nem tudjuk vállalni, legalább hazai gyártónál maradjon az üzlet. Nőni kéne valahogy.« Ezt a fajta osztozkodást az idén is gyakorolni kell. Viselni egyúttal kockázatát is, hiszen a vevő akár el is pártolhat! Egyelőre nincs más megoldás. A termelőszövetkezeti együttműködések beváltak ugyan, de ilyen horderejű feladatok elvégzésére nem alkalmasak. Nőni kéne valahogy... munkáskézben is, gépben is ... Kivált, hogy idén újabb nagy előrelépést határozott el a gyár: a tavalyihoz képest tíz százalékkal gyarapítja dollárárbevételét, úgy, hogy a tőkéskivitel jövedelmezőségét is visszaemeli az azelőtti szintre. A tavalyi év után várható 86 millió forint nyereséget megismétli, de már készül az intézkedési terv; takarékosságból, miegyébből miképpen lehetne pár milli- ócskával felhizlalni az összeget — Ügy tűnik, ehhez át kell kissé dolgoznunk az érdekeltségi rendszert — meditál a küszöbön álló teendő fölött Kaszás Józsefné dr. — Azt szeretnénk, ha minden munkás érezné, hogy igenis, érdemes takarékoskodni, mert jut belőle azoknak, akik a sikerhez hozzájárulnak. De azt is szeretnénk elkerülni, hogy egyik költséget a másik rovására csökkentsék ... Az egyes üzemek bérfejlesztését és premizálását eztán a minőségi mutatókhoz is kötjükj Döntésre várnak A Salgótarjáni Ruhagyárról sokan még ma is úgy tudják, hogy gyengécskék itt a keresetek. A valóság egészen mást mutat. A tavalyi hétszázalékos bérfejlesztés után az idei évre újabb 5,2 százalékos növelést terveztek, s izgatottan várnak egy döntést, mely ettől is nagyobb reményeket helyezhet a hétköznapi realitások sorába. Arról van szó ugyanis; hogy a ruhagyár — megragadva az Ipari Minisztérium által felkínált lehetőséget — megpályázta az új típusú kísérleti bérszabályozást. Ez annyit tesz, hogy nem kevés áldozat s igen kemény feltételek vállalása árén — s persze kedvező elbírálás esetén — nyolc-kilenc százalékos bér- fejlesztést hajthat végre a gyár! A tét óriási, ennek megfelelően felfokozott a várakozás. A döntés nemsokára megszületik... Szénái Márts Napelem a traktoron A szovjet szakemberek által kifejlesztett napelemmel működő traktor kísérleti példányát külsőre csak a vezetőfülke felett elhelyezett ellenző küönbözteti meg a hagyományos gépektől. Az ellenző tulajdonképpen napelem, amely a fényenergiát közvetlenül, villamos energiává alakító lápos modulokról épül fel. Maximális teljesítménye 400—600 W. A közvetlen meghajtáshoz ez persze kevés, de bőven elégséges az akkumulátorok feltöltéséhez. Az energiafeTtöltés álladó, még felhős időben, szórt fény mellett is. A kísérleti példány megjelenése még nem jelenti azt. hogy holnaptól már beindul a sorozatgyártás. A napelem ma még igen drága. Ennek ellenére már ma megkezdődhetnek azoknak a konstrukcióknak a fejlesztési munkálatai, amelyek a napelemek megfelelő gyártási költségeinek elérése esetén azonnali tömeg- gyártást biztosítanak. M egy az utcán sétálva, meg-megállva. Elnézelődik. Amit sokszor nem vett észre, azok most közelebb jönnek. Újonnan és másként hatnak, mint alig egy évvel ezelőtt. Nem nagyok a felfedezések, de mégis felmelegítők. Jól öltöznek az emberek. Emitt egy új üzlet nyílt, itt a díszes park. Már régebben megvan, de nem élt a felfedezéssel: lám, itt le is lehet ülni, akár néhány Szim- fire is... Szedlák Sándor nyugdíjas teszi ezeket a kis felfedező körutakat szeretett pátriájában. Balassagyarmaton. Az otthonból már régen kirepültek a gyerekek. Megváltozott az élete, tavaly nyáron búcsúzott el a gyártól, ahová huszonegy éven át kötötte élete minden idegszála, ötszáz munkatársa, olykor kudarcok és sikerek is. S, ha visszafogottabban is beszél erről, csak kirajzolódik előttem: egy munkás ember. a valamikori kőműves elégedetten tekinthet vissza. Egy alapjaitól megújuló, jól prosperáló bútorgyár áll mögötte. Kicsit őrá is áll a mondás: aki sokat dolgozik, nem ér rá élni. Azért ma sem keresi a másik pólust, mindig tesz valamit. Hol a kis bérelt kertben, ahol megterem a kony- háravaló, hol az unokák közt van és hét unokához —eny- nvivel ajándékozta meg a két fia és a lánya — kell sok fantázia, olykor móka és együttérzés. Felrázzák benne a játékos kedvet, a néha morc papa most mintha más le»ne. Húzzuk el a függönyt egy kicsit az elmúlt évtizedekről Ezért találkoztunk a városi pártbizottság kicsiny szóbájában. Egymás után gyúj- , fogatja a cigarettákat, néha • sóhajt. Szedlák Sándor még fiatalos. A jól vasalt ing, a gondosan kötött nyakkendő, kék zakó tompítja az éveket, a vegyülő ősz hajszálakat. Vitázó, mesélő kedve, de mozgása viszont egy negyvenest idéz. Azon csak átsiklunk, hogy évekig dolgozott Budapesten, a Munkaerő Tartalékok Hivatalában. Volt a megyei tanács tsz-beruházási osztályán is. Szerette és jól is látta el ezeket a feladatokat De kellett Balasagyarmatra, az aktív, kreatív gondolkodású ember, és hazahívták. Másodszor a megyéről. S ekkor már maga is érzi, hogy nem megy el többet a városból. Először műszaki vezető. Szé- csényben lakik, majd fölkérik igazgatónak, mert a szécsényi és a balassagyarmati telep együvé tartozik. A nagy lépések kezdete ide nyúlik vissza. A molnárként dolgozó apjának van egy aggodalmas intése. — Csak baj ne legyen fiam! — Ezt igazán csak ők, maguk, ketten értették legjobban. Aztán később én is. Persze jóval több volt ebben a megjegyzésben, mint aggodalom. Intés arra, hogy becsülettel párosuljon az odaadás, a kemény munka. Mert ha az egyszerű ember elindul, sokan kísérik figyelemmel. Van aki drukkol, s van aki kajánkodik. Ma is jól emlékszik az apai szóra, amely végig kísérte, ő is továbbadta a gyerekeknek. S itt megáll egy kis kitérőre. Egy ember visszanéz nyújtja karjait. Vagy talán én. élek vissza az idővel, mert jó két órán át tart a disputa a kis szobában. Nem lett tanácsadó, nem vállalt mellékállást. — Mi az, hogy becsülettel, odaadással? Hisz az élet más alternatívát is ismer. Egyik helyen kinéztek neki egy telket. Aztán mondták: — Te, Sanyi, van itt bontásanyag, el lehetne kezdeni a házépítést. Visszamondta a telket, de az építkezést is. Ezután költözött Balassagyarmatra. Ö hosszú távra szánta el magát, azon nem jön gyorsan a dicsőség. Az asztalosipari szinte még manufakturális állapotban volt a városban. Kézzel fényezték a szekrényeket, a többi bútort. A piac, a kereslet megugrott, többet sürgetett. A fiatal fészekrakóknak kellett a bútor és nemcsak itt, Gyarmaton, hanem az egész országban. Szinte egy-egy felvonulás valamennyi település. Nem bírják a téglagyárak. Ma sem. Az új fészekrakók elfogadható árakon akarják a berendezést. Az átlagember nem a barokkra, a stílbútorra kacsingat, ezért a tömeg- gyártásra kell és lehet gondolni. S ez igazolódott fényesen. Munkatársaival keresztül- kasul járja az országot. Felkeresnek csaknem valamennyi bútorgyárat. A hét hat munkanapjából hármat úton vannak. Keresték a technológiát, a technikát, az anyagot, az értelmes tanácsokat. Bujkáltak a gépek között, bejártak annyi és annyi műhelyt. Elmosolyodik. Ma már hihetetlennek tűnik, pedig így volt. De kárpótolta őket az, hogy szívesen fogadták, tapintható volt a kollégák szeretete, s tudták, hogy miben törik magukat a gyarmatiak. A város határában új üzemcsarnokok emelkednek. Benne gyártósorok. Félreteszik a politúrozó labdát. Poliészter műgyanta kerül a bútorfelületekre. Ez jól kezelhető, könnyen tisztán tartható és alkalmas gyári előállításra, így elmondva mindez túl egyszerűnek tűnik. Az új itt sem születik gurulást segítő síneken. Vannak nagy viták, ösz- szecsapások, éstébe-éjszakába nyúló tervezgetések. Csak egy a viták közül. Modern bútorüzemben már nem lehet fűrészporos kályhával fűteni. Az energia, vagyis a hő kell a folyamatokhoz. A kor modern energiahordozót kínál, gázt, olajat, vagy szebben mondva szénhidrogéneket. A fiatalok szeme ezért ragyogott. Ez tűnt a jövőnek. Korszerűségét vitatni nem is lehet. De a takaró? Hogy meddig ér, azt Szedlák Sándor tudta. Valóságos ütközet volt az elhatározás előtt, de szerencsére az ütközetekben ő mindig otthon volt. Amikor határozott válasz kellett, nem habozott. Ezért sokszor kellett a harcot vállalnia. Nem számolt ő olajválsággal, cimborája nem volt az OPEC- nél. vagy a nagy bankároknál. A takaró nem volt hosszú, a fejlesztési alánból nem futotta, csak széntüzelésű kazán megoldására. Ez volt az aduja. Meglepődtek az ajánlaton, de valóban mást nem lehetett tenni. Ezért aztán elmaradt a várt megjegyzés: szubjektív... maradi... Ezért tisztelték benne az igazgatót. S az embert? Szedlák Sándor mind a nyugdíjazásáig megmaradt Sanyinak, vagy Sanyi bácsinak, A tósztokat nem szerette, nem is késztetett erre senkit. Ellenben szerette azokat, akiktől másnak éppen megfájdul a feje, az egyenes, kemény, őszinte embereket, azokat, akik szenvedéllyel tudtak vitatkozni mindaddig, amíg az értelem megvilágosodik. — Ök sohasem csaptak be, mert ha végül egyszer valamiben megegyezhettünk, abban bízhattam,v a munkában is, az emberben is. A sarat sokszor kellett állni. A tegnapi és a mai asztalosok, kárpitosok mellett mérnök-közgazdász volt a vitapartner. A hozzáértés pedig a legjobb hatalom és vízválasztó. S ezt tisztelni kell. Így érezte mindig kezében a szálakat, tudott ura lenni egy helyzetnek. Nem érte megrázkódtatás, amikor nyugdíjas lett. Tudta, hogy ez eljön. Nem áltatta magát. Már jó előre bérelt egy haszonkertet — és nem a haszonért — az életet szolgáló tevékenységért. A biológiai komputer átállt. Az idősebb szervezetnek is kell a mozgás, a megújulás. Kicsit ravaszkásan mondja: — Végig alszom mind a nyolc órát. — S mintha most bújt volna ki az ágyból, ki— Miért nem? — kérdezem. — A nyugdíj elég az élethez, a szabadsághoz. Nem, nem. Nem szeretnék megtűrt ember lenni, megérezném, ha a hátam mögött összesúgnának. Ez fájna. Aki valamikor is a pénzt hajtotta, az idősebb korában is így tesz. Egy nyugdíjas kereső szolgálat nélkül is lehet hasznos. Persze, megértem azokat, akiket a szükség hajt. Lehet hasznos. Nemcsak az unokáknak. A városi pártbizottság is számít rá, az egykori pártbizottsági tagnak a szava súlyt jelentett, sokat nyomott a latba, Egy telefon és jön már is. Tevékeny, ha valamire felkérik, de a tisztségeknek nem hódol, korábban sem tette ezt. — Csak kevéssel foglalkozhat az ember, de azt tegye jól, szíwel-lélekkel. Nem mindig szerettek ezért, de mit csináljak, ilyen voltam. a gyár, amelyből kilépeti a valamikori harmincnegyven milliós termelési érték helyett ma ugyanazzal az ötszáz emberrel több mint kétszázmilliót állít elő. Szép tanúsága ez egy életnek. Sokszor járta a maga taposta ösvényeket. Voltak kátyúk, tövisek, de aki önálló, az vállalja a ki nem taposott utakat is. S aki bátor, azt követik. .. Gulyás Ernő ár 21., szombat 3
