Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

t STOCKHOLMI BIZALOMERŐSÍTŐ KONFERENCIA Lezárult a külügyminiszterek állásfoglalásainak sorozata Sértetlenül megtalálták a Szépművészeti Múzeumból elrabolt műkincseket Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „Stockholm a remény váro­sa lett” — jelentette ki a Va­tikán „külügyminisztere” a stockholmi konferencia pén­teki plenáris ülésén, amelyen öt nyilatkozat hangzott el, s ezzel lezárult a 35 részt vevő küldöttség általános politikai állásfoglalásainak sorozata. Achille Silivestrini bíboros felhívta a szembenálló fele­ket, tartózkodjanak egymás sértegetésétől, ne tulajdonít­sanak egymásnak rossz szán­dékokat. Sír Geoffrey Howe brit külügyminiszter kiemelte or­szága aktív szerepét a vegyi fegyver betiltásával foglalko­zó tárgyalásokon, amelyek világméretű tilalmat hivatot­tak meghirdetni. Howe kül­ügyminiszter ezzel közös nyu­gati taktikát követett. Isme­retesek a vegyi fegyver álta­lános és teljes betiltására vo­natkozó szovjet javaslatok, amelyeket a múltban a Nyugat rendre elvetett. Amikor ezért a szocialista országok most Európa vegyifegyver-mentesí- tését indítványozták, a Nyugat a világméretű tilalom szüksé­gességét kezdte hangoztatni. A brit külügyminiszter a stockholmi konferencia első szakaszának témakörében négy intézkedést javasolt: a titkosság csökkentését a kato­nai tevékenység kölcsönös fo­kozott ellenőrzésével és az in­formációcsere bátorításával, a katonai tevékenység ele­meinek előrejelzését, a stabi­litás növelését a katonai erő­szak elvetésével, végül a vál­ságok kezelését és a megle­petésszerű támadás megelőzé­sét. Howe külügyminiszter elve­tette az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról történő lemondást, mint amit „nem lehet ellenőrizni”, ugyanakkor nem tartotta kizártnak az át­térést a katonai tevékenység korlátozására békeidőben. San Marino Köztársaság külügyminiszterének rövid, általánosságokban mozgó be­széde után Stefan Andrei ro­mán külügyminiszter emelke­dett szólásra. Hangoztatta, hogy a fegyverkezési verseny mellett nem lehet biztonság­ról beszélni. Szorgalmazta a szovjet—amerikai csúcs,talál­kozót, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai külügy­minisztereinek értekezletét, az európai országok katonai kiadósadnak befagyasztását és csökkentését, atomfegyver- mentes övezetek létesítését, majd 15 pontból álló komplex javaslatot terjesztett be az európai bizalom- és bizton- ságerősítő intézkedéseikre. A pénteki ülés utolsó fel­szólalója, Paavo Väyrynen finn külügyminiszter foglal­kozott az észak-európai atom­fegyvermentes övezet tervé­vel, amelynek megvalósítása ebben a térségben „véget vet­hetne az atomstratégiából adódó spekulációknak.” Keserűen állapította meg, hogy a fegyverkezési hajszá­nak áldozatul esett a rende­zés egyetlen eszköze, a tár­gyalás. Finnország óvatos de­rűlátással, de tevékenyen vesz részt a stockholmi kon­ferencián, amelyen minden résztvevőtől komolyságot és határozottságot vár.. Az ülésen elnöklő máltai külügyminiszter megállapítot­ta, hogy a stockholmi konfe­rencia mind a 35 részt vevő állam küldöttségvezetőjének a bevezető nyilatkozatált meg­hallgatta. A következő plená­ris ülésen, amelyet hétfő dél­után tartanak, a Földközi- tenger-melléki nem európai országok képviselői kapnak szót. Véget ért az iszlám csúcs Helyreállították Egyiptom tagságát Gromiko hazaérkezett Fordulat, vagy beszédgyakorlat? A brit hadügyminiszter a Falktandon Dokumentum a CIA-ról Madách-emlékűnnepség Salgótariánban (Folytatás az I. oldalról.) Az irodalmi pályázaton esszé, tanulmány, irodalmi szociográfia kategóriában Laczkó Pál Nagyfalu a vá­ros közepéin című írásáért, el­ső Tarján Tamás Űrhajónk rózsaablaka című tanulmá­nyáért, második díjat kapott. A vers, széppróza kategóriá­ban első díjas lett Csanády János Cantata: Szólj a csil­lagoknak című versciklusáért, a második díjas . T. Pataki László Lidércláng című drá­májáért és Laczkó Pál Vonal­sűrűség és Őrjárat című elbe­széléseiért, a harmadikat Haj­dú Gábor A legzseniálisabb szabolcsi és Ardamica Ferenc Kancsal szeretet című írásá­ért kapta. Az írószövetség és a Ma- dá ch-emiiékbi zotts á g kezde­ményezésére az új Nemzeti Színház javára szervezett gála­műsorban — melyet Kerényi Ferenc szerkesztett és Lengyel György rendezett — fellépett Ágai Karola, Turpinszky Bé­la énekes, Jandó Jenő zongo­raművész, a Nemzeti Színház­ból Bubik István. Lukáci Margit. Sinkovits Imre. Ra­bold Ödön és Tóth Éva, i Madách Színházból Benczt Ilona, Dunai Tamás, Gát Oszkár, Tóth Enikő és Tóti Tamás, valamint Róna Fri­gyes vezényletével, a salgó­tarjáni szimfonikus zenekar. Megkerültek a Szépművé- vészeti Múzeumból tavaly no­vember 5-én éjszaka ellopott műkincsek, amelyeket elrab­lóik Görögországba juttattak. A hint az Interpol athéni iro­dájának vezetője pénteken 17 órakor közölte a magyar Bel­ügyminisztériummal. A hat kép a görög rendőrség birto­kában van, s az eddigi vizs­gálatok szerint sértetlenek. E várva várt, örömteli bejelen­tés mellett a Belügyminiszté­rium péntek esti 'sajtótájékoz­tatóján beszámoltak arról is, hogy a nyomozómunka az el­múlt napokban, sőt órákban újabb és újabb eredményeket hozott, s így kerültek mind közelebb nagy értékű műkin­cseinkhez. Két társa után a bűnszövetkezet harmadik ma­gyar tagja is beismerő vallo­mást tett, Olaszországban pe­dig további két gyanúsítottat fogtak el. A műtárgyak biztonságban Ladvánszky Károly rendőr altábornagy, belügyminisz­ter-helyettes és a rendőrség vezető munkatársai elmond­ták, hogy a Görögországból kapott értesítés szerint a hat festményt Páitre város kör­nyékén, egy kolostornál talál­ták meg. A hely megjelölése azért nem pontos — tették hozzá —, mert a görög nyo­mozóhatóságok még nem ad­tak részletes tájékoztatást ar­ról, hogy miként jutottak el a képek rejtekhelyéhez. Any- nyi azonban bizonvos, hogy a műtárgyak már biztonságban vannak, s jelenleg a görög rendőrség szakértői vizsgálják azokat. Vasárnap Borbarát Béla rendőr ezredes, Koncert István rendőr ezredes és Ga­ras Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója Görög­országba utazik, hogy magyar részről is sor kerüljön a ké­pek vizsgálatára, azonosításá­ra. Mint ismeretes, az olasz és magyar állam oolgár okból álló bűnszövetkezet hét képet rabolt el, Raffaello: Ifjú kép­mása című alkotását itthon rejtették el, s a nyomozás eredményeként már megke­rült; hat festményt pedig kül­földre csempésztek. Raffaello: Esterházy madonna, Tienote: Mária hat szenttel és a Pihe­nő szent család ( Egyiptomba menekülés közben, Tintoretto: Női mellkép és Férfi mellkép, valamint egy ismeretlen mes­ter: Giorgione képmása című művét. Elfogták Incentit A nyomozás legújabb fejle­ményeiről szólva elmondották, hogy Olaszországban elfogták Giordano Incentit, akit a helyszínen talált ujjlenyomat alapján már korábban a bűn- cselekmény egyik tetteseként azonosítottak, s mint kiderült, mind a betörésben, mind pe­dig a képek kijuttatásában részt vett. A sajtótájékoztató előtt röviddel érkezett hír ar­ról, hogy ugyancsak letartóz­tatta az olasz rendőrség Car­mine Palmeset, az ügy egv másik szereplőjét, így az öt olasz gyanúsított közül — korábban elfogott Giacocr ■ Morinivel együtt — már hár­man kerültek letartóztatásba. A nemzetközi műkincslo- pások esetében már előfor­dult, hogy a tolvajok, amikor szorult a nyakuk körül a hurok, igyekeztek megszaba­dulni a „forró” zsákmánytól. A magyar bűnüldüző szervek az ügy magyarországi nyomai­nak teljes felderítésével olyan bizonyítékokat juttattak az olasz illetve a görög rendőr­ség kezébe, amelyek lehetővé tették a nemzetközi bűnszö­vetkezet leleplezését. A hír- ügynökségi jelentések is ki­emelik az együttműködés je­lentőségét. * Az olasz rendőrség nagy megnyugvással vette tudo­másul, hogy Görögországban előkerültek a Szépművészeti Múzeum még hiányzó képei — mondta Gerardo de Donno rendőr ezredes az MTI római tudósítójának. Ismételten ki­fejezte azt a véleményét is, hogy a nyomozás során a ma­gvar és az olasz rendőri szer­vek között kitűnő volt az együttműködés. De Donno, aki kezdettől irá­nyította a képlopással kap­csolatos olaszországi nyomo­zást, elmondta, hogy a római főügyészbelyettes a kedvező fordulattól függetlenül a jövő héten elutazik Athénba, és szándékában áll, hogy kihall­gassa a görög nagyiparost, aki feltevések szerint a megbízást adta a képrablásra. határozatot a közel-keleti ren­dezésről, amely a Palesztinái Felszabadítási Szervezet veze­tésével független palesztin ál­lam létrehozását irányozza elő Jeruzsálem fővárossal, de közvetve elismeri Izraelt is. (A konferencia tartózkodott attól, hogy elutasítsa a Rea- gan-tervet. A jelek szerint in­kább valamiféle kompromisz- szumot keresett a fezi és a Reagan-terv között, bár nyil­vánosan a fezi terv mellett állt ki.) Dzsallud, a líbiai forrada­lom vezetőségének a tagja el- .utazása előtt újságírókkal kö­zölte, hogy országa Szíriával és a JNDK-val ellenez min­den olyan kísérletet, hogy „a Camp David-i alkut az isz­lám leple alatt arabizálják”. A líbiai politikus bírálta a fe­zi határozat • támogatását is, mert „elismeri az ellenséget és lemond a fegyveres harc lehetőségéről”. Dzsallud rá­mutatott: a casablancai csú­csot az „iszlám jegyében ren­dezték meg, de tartalmában amerikai volt”. (MTI) Egyiptom visszavételére irá­nyuló kampányt a háttérből Szaúd-Arábia irányította. Nem hivatalos értesülések szerint a határozatot parázs vita után 32 szavazattal 7 el­lenében három tartózkodás­sal fogadták el. A határozat elfogadása miatt Líbia, Szí­ria és a Jemeni NDK kül­döttségeinek vezetői tiltakozá­sul kivonultak a tanácskozás­ról és hazautaztak. Nélkülük tartották meg a csúcsértekez­let záróülését. A csúcsértekezlet támogatá­sáról biztosította az 1982-es fezi arab csúcson elfogadott Csütörtök este Casablancá­ban véget ért az iszlám kon­ferencia szervezetének (ICO) 4. csúcsértekezlete. A hat óráig tartó utolsó ülé­sen a konzervatív országok nyomására határozatot hoztak arról, hogy Egyiptom újra fog­lalja el helyét a 45 iszlám or­szágot tömörítő szervezetben. A casablancai határozatot Habib Sattinak, az ICO fő­titkárának a vezetésével mi­niszteri küldöttség viszi Kai­róba. Egyiptom tagságát 1979- ben függesztették fel a Camp David-i egyezmény miatt. Ca­sablancái források szerint az Péntekem visszaérkezett Moszkvába Amdrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Giromiko Stockholmban a bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelólsd kérdé­sekről tárgyaló konferenciám vett részt. Fogadására a repülőtéren megjelent Vitalij Vorotnyi- kov, az SZKP KB PB tagja, az Oroszországi Föderáció minisztertanácsának elnöke. (MTI) Az amerikai hírszerző hi­vatal, a CIA tevékenységét be­mutató 4 részes amerikai do- kumentumfilm-sorozatot tűz műsorára a közeljövőben a Magyar Televózíó. A műsor készítői — Allan Francovich és Howard Dratsch — régi filmhíradók, kongresszusi vizsgáló bizottságok munká­ját megörökítő filmfelvételek, egykori és mai CIA-alkalima- zottakkal, szakszervezeti ve­zetőkkel, politikai menekül­tekkel, amerikai elnökökkel és nagykövetekkel, valamint újságírókkal készített inter­júk felhasználásával adnak képet a CIA három évtizedes tevékenységéről. Több mint háromezer perc­nyi korabeli dokumentum és 120 órányi interjú összesűrí­tésének eredményeként tárul a nézők elé az amerikai kém­szervezet működése. Tájékoz­tatást kapnak többek között arról, hogy a nyugat-európai szákszervezetek soraiba hatol­va felforgató tevékenységet folytattak, Fidel Castro meg­ölésére szövetkeztek, s segít­séget nyújtottak a latin-ame­rikai országok és Irán titkos- rendőrségének. A február l-től, szerda es­ténként képernyőre kerülő filmsorozatot szinte az egész világon vetítették. (MTI) Michael Heseltine brit had­ügyminiszter csütörtök este a Falkland- (Malvin-) ^szige- tekre érkezett. Látogatásának célja — je­lentette ki megérkezése után, — hogy meglátogassa az Ar­gentínával 1982-ben vívott háború után a szigeteken fel­állított angol helyőrséget. (Négyezer katona tartózkodik ott.) Héseltine azt mondta: meg akar győződni arról, hogy miként valósul meg a kon­zervatív brit kormányzat falklandi politikája. A brit hadügyminiszter megtekinti a különböző kato­nai létesítményeket, köztük a főváros most épülő új repü­lőterét, amelyet a szigetek védelme, azaz a falklandi brit jelenlét biztosítása céljából hoznak létre. Az Argentínát kormányzó Polgári Radikális Unió par­lamenti képviselői nyilatko­zatban tiltakoztak a brit had­ügyminiszter falklandi látoga­tása ellen. A nyilatkozat rámutat: „Ez a lépés a Thatcher-kormány újragyarmasító politikájának újabb megnyilvánulása, s az a célja, hogy véglegesítse a brit uralmat a Falkland- (Malvin-) szigeteken. Nyugtalanságot kelt az a tény — állapítja meg a nyi­latkozat — hogy a szigeteket az Atlanti-óceán déli térsé­gének nukleáris katonai tá- moszpontjává változtatták. Ez súlyosan veszélyezteti nem csak Argentína, hanem az egész dél-amerikai földrész biztonságát is. Megnehezíti azt is, hogy tárgyalások kezdőd­hessenek a Falkland- (Mal­vin-) szigetek problémáiénak rendezéséről. (MTI) hiányát, hiszen a szovjet kül­ügyminiszter igen részletes tárgyalási programot terjesz­tett elő, a korábban már meg­fogalmazott szovjet, illetve a Varsói Szerződés tagállamai által kidolgozott közös javas­latok alapján. Nem is azt, hogy a Szovjetunió nem akar visszatérni a tárgyalóasztal­hoz olyan kérdések megvita­tására, mint a hadászati fegy­verek korlátozása, a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök csökkentése és meg­szüntetése, vagy a közép-eu­rópai fegyverzet és fegyveres erők csökkentése. De nem hajlandó eltekinteni attól, ami a nyugati „kezdeménye­zéseket”, a washingtoni „for­dulatot” megelőzte: az amé- rikai rakétatelepítéstől, a nemzetközi helyzet megrontá­sára tett lépésektől. Ilyen kö­rülmények között ugyanis nem lehet eredményesen tár­gyalni. ^ Gromiko világossá tette, s a munkaikapcsolat felvételével bizonyította is, hogy a Szov­jetunió kész az érdemi meg­beszélésekre — de csakis ak­kor, ha azok valóban érdemi­ek lehetnek, nem pedig a változatlan amerikai politika álcázására szolgálnak. Addig ugyanis mindenfajta washing­toni „kezdeményezés” csak beszédgyakorlat, marad. Kiss Csaba, az MTI hírma­gyarázója írja: > Beszédgyakorlatnak nevez­te Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hang- nemváiltást, amely az elmúlt hetekben, elsősorban az ame­rikai, de más nyugati vezetők állásfoglalásaiban, is meg­nyilvánult. Ez a váltás, ame­lyet a legjobban Reagan ame­rikai elnöknek a stockholmi konferencia megnyitásához időzített beszéde, és a wa­shingtoni külügyminiszternek, a konferencia plenáris ülé­sén elhangzott mondanivaló­ja mutatott, meglehetősen sok találgatásra adott okot a nyu­gati sajtóban. Reagan egyszerre csak azt hangoztatta, hogy jó munka- viszonyt akar teremteni azzal a Szovjetunióval, amelyet nemrég még minden rossz forrásának nevezett, s békü- lékeny hangon szólt a szov­jet-amerikai együttműködés lehetőségeiről olyan területe­ken is, amelyeken addig hal­lani sem akart ilyen kapcso­latról. Hozzá hasonló módon szóltak — tulajdoniképpen már Reagan megnyilatkozása előtt — egyes nyugat-európai politikai vezetőik is, azt bi­zonygatva, hogy nem rajtuk, csupán a Szovjetunión múlik a normális kapcsolatok hely­reállítása, jószerével szinte az enyhülés légkörének újjáte- remtése. Része volt az ilyen meg­nyilatkozásoknak az a speku­láció is, amely Gromiko és Shultz stockholmi találkozója előtt azt igyekezett elhinteni a világban, hogy a munka- kapcsolat felvétele a Nyugat által felkínált lehetőség Moszkváinak, felhívás arra, hogy „felejtse a múltat” és „térjen vissza tárgyalások­hoz”. Már a Reagan-beszéd után elhangzott első moszkvai ál­lásfoglalás is azt mutatta, hogy a Szovjetunió világo­san látja, miről van szó tu­lajdoniképpen: átgondolt és előre megtervezett hangulat­keltő manőverről, amelynek kettős célja van. Egyrészt megnyitni az amerikai vá­lasztási propagan dalkam ­pányt, nyílván Reagan elnök újraválasztás! kampányának megnyitójaként felszámolni azt a képet, amely róla kiala­kult az Egyesült Államok köz­véleményének széles rétegei­ben: az elvakult kommunista­ellenes politikus, a fegyverke­zés és a hidegháború hívének képét. Másrészt — s ez nem kevésbé fontos — megnyug­tatni Nyugat-Európa politiku­sait és lakosait, akik a reaga­ni politika súlyos veszélyeik­kel terhes következményeit saját bőrükön érzik. Ez a kampány tulajdonképpen már korábban megkezdődött: a NATO miniszteri tanácsa de­cemberi ülése hangoztatta a „megbékülési készségét” s ezt követően sok nyugat-európai politikai vezető pengetett ha­sonló húrokat. Reagan beszé­de azután mintegy „megko­ronázta” az ilyen jellegű pro- pagaindamanővert. Hiba lenne eleve kétség­be vonni azt, hogy a nyugat­európai megnyilatkozások jó része mögött őszinte aggoda­lom van. De az amerikai el­nök beszédét éppen ilyen hi­ba volna fordulatnak minősí­teni. Reagan maga is leszö­gezte, hogy Washington im­már „kellően erős” az ilyen „módosításhoz” s gzt is vilá­gossá tette, hogy Washington továbbra is csupán az erő helyzetéből lenne hajlamot, a tárgyalásra. Igaz, egyes kér­désekben nyilvánvaló á Visz- szakozás — de egyetlen lé­nyeges politikai probléma te­rén sincs kézzelfogható jele annak, hogy a Fehér Házban komolyan foglalkoznának a lehetséges kompromisszumok gondolatával, elfogadnák az alapvető elvet: az egyenlő biztonság elvét. A leginkább kritikus kérdésben, a nyugat­európai országokba vitt ame­rikai közepes hatótávolságú rakéták kérdésében pedig — olyan politikusok, mint a tár­gyalásokon részt vett ameri­kai küldöttség vezetője, Paul Nitze szavainak tanúsága sze­rint — nyoma sincs bármifé­le „módosulásnak” az ameri­kai politikában. Érthető, hogy a Szovjet­unió kénytelen nemet mon­dani az ilyen félrevezető „ajánlatokra”. Gromiko szov­jet külügyminiszter stockhol­mi beszéde, Shultz amerikai külügyminiszterrel s jó né­hány más nyugat-európai kol­légájával folytatott megbeszé­lése pontos képet adott arról, hogy mit jelent ez — a Nyu­gat által merev elutasításnak feltüntetett — válasz. Nem a tárgyalási készség

Next

/
Oldalképek
Tartalom