Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-04 / 2. szám
t ’it» 1*1 I T Egy újabb kertészeti irányzat szeriní 3 zöldség- és dísznövényeket nemcsak vízszintes talajban, hanem függőlegesen feltornyozott termőföld hengerpalástjából ki- ágazóan is termesztik. Az új eljárás legfőbb előnyeként azt szokták emlegetni, hogy zöldség- növények esetén megnöveli a termőterületet. De talán még ennél is fontosabb, hogy jobb hő- és fénygazdálkodást tesz lehetővé. A növénytermesztésben ott van a legnagyobb átlagos hőmérséklet, ahol a legmeredekebben érik a napsugarak a talaj- felszínt. Télen a mi éghajlati övünkben alacsony a nap állása. ezért alacsonyabb hőmérsékleten a fény is csak szűkösen van. De ha a vízszintes tala'szintet 90 fokkal elforgatjuk, olyan helyzetbe kerül. mintha ugyanabban az időben ugyanilyen földrajzi szélességén a déli féltekén volna (ahol tudvalévőén akkor van nyár, amikor nálunk tél). Nyáron viszont, amikor a vízszintes talajt meredek szögben érik a napsugarak, a hengeres földoszlop függőleges falát alaposan súrolják, kevésbé forrósítják. Vízszintes talajon a növények helyzetét az ún. geotro- pizmus határozza meg: gyökérzetük a föld középpontja felé, hajtásrendszerük azzal ellentétes irányban növekszik. Ha magot vetnek a hengerpalást lyukaiba, a kifejlődő növény szorosan a falhoz simulva fölfelé, a gyökér belül — ugyancsak a hengerfal mellett — lefelé növekszik. Am ha vízszintes talajon neveit palántát ültetnek a hengerbe, a hajtás 2—3 cm-t lefelé. majd Onnan kifelé hajolva növekszik, s hajtása mintegy 45 fokos szöget zár be a függőlegessel. A növények — ha egészségesek voltak — mindennemű vegyszer nélkül termeszthetők a növényi oszlopban. Gyomosodás nincs, tehát a növényápolás igazában csak öntözésből áll. A növényosz- iopot speciális földkeverékkel kell feltölteni, s sajátosan perforált, mindkét végén nyitott műanyag csövön juttatják beléjük az öntözővizet. Képünkön: két nyugat-németországi virágoszlop-vál tozatot láthatunk. Ne cscik mondjuk..: Újfajta gabonatároló r A ctanaújivómosi tervezőiroda és a Beton- és Vasbeton- ipari Művek dunaújvárosi gyám közös újdonsággal]. jelentkezik 1984-ben:. újfajta, olcsó gabonatárolóval. A gyár 1981 óta készíti svéd ldcenc alapján a BVM—Tip szerkezeteket, amelyek sokféleképpen használhatók, gyorsan és olcsóm lehet építkezni velük. A szerkezetek ' variálhatósága, ■valamint az a tény, hogy a megtermelt gabona egy része a .gazdaságokban nem kerülhet nyomban megfelelő táro- aóheiyme,. adta az újfajta gabonatároló ötletét. A tároló- épület egy szolgálati találmányon alapuló a BVM-bem sorozatban gyártó,tt födémpanelt egyszerre használja fel tartó-, térelhatároló és vízel- iwezető szerkezetként. Az egyszerű és szánté minden találjon megépíthető alappal együtt ez olcsóvá teszi az építkezést: egy torma gabona tárolási költsége épülettípustól függőén 1200—1400 forint. A hasonló kategóriájú legolcsóbb gabonatárolókban is 1600 forintba kerül egy tonna szem raktározása. A 22—100 méter hosszú, 2000—12 000 tonna gabona tá- •rolására alkalmas épületek aiz egyszerű elemekből négyöt hónap allatt fed,építhetők. Megfelelő kiegészítésekkel használhatók akár gépszínként, üzemcsarnokként, vagy állattartó épületként i,s. Az új táro,ló iránt máris nagy az érdeklődés, olyannyira, hogy a Mezőigazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárult: azok a gazdaságok, amelyek már korábban pályáztok gabonatárolók építésére, BVM—Tip tárolókra változtathatják át megrendeléseiket. Építőipari kisvállalat alakult A kislakásépítéshez szükséges, ám a piacról gyakorta hiányzó építési cikkek, beton- és vasbeton elemek gyártására kisvállalat alakult Nyíregyházán. A cég a Szabolcs megyei 'Állami Építőipari Vállalat leányvállalataként működik, százhúsz dolgozója a tervek szerint 100 millió forint értékű terme tet állít elő az idén. A megrendelő áital a kívánt méretre készített épületelemeket házhoz is szállítja, továbbá segítséget ad beemeléséhez és beépítéséhez. Gyártanak épületszerkezeteiket szövetkezetek és más kivitelező kisvállalatok számára és az anyavállalat rendelésére is. Közvetlenül fizethetnek a vállalatok a kisiparosoknak A kisiparosok mind gyakrabban vállalkoznak export- termékek, illetve olyan alkatrészek vagy részegységek gyártására, amelyeket különböző vállalatok és szövetkezetek exportcikkeikbe építenek be. A belkereskedelem számára korábban hiányzó, vagy importot pótló cikkekből is mind nagyobb mennyiséget állítanak elő, ezenkívül sok vállalat és intézmény a kisiparosok ipari és építőipari szolgáltatásait is szívesen veszi igénybe. A kisiparosok r983-ban mintegy 40 milliárd forint értékű munkát végeztek, ebből több mint 7 milliárd értékűt vállalatok és egyéb közületek számára. Az ilyen közületi munkákat eddig a KIOSZ adóközösségei útján számolták el, a nagymértékben megnőtt feladatokat azonban most már képtelenek elvégezni az adóközösségek. Évente már mintegy 300 ezer átutalást bonyolítottak le, s a nagy tömegű adminisztratív munka gyakran akozott torlódásokat, amelyek miatt a kisiparosok késve kapták meg munkájuk ellenértékét. Az általános jövedelemadóról szóló rendelet lehetővé teszi, hogy 1984. január 1 - töl a vállalatok és egyéb közületek közvetlenül a kisiparosoknak fizethessék ki munkájuk ellenértékét, A pénzt átutalhatják a kisiparos OTP- számlájára, vagy készpénzben is kifizethetik. Kétezer forintot meghaladó számlák esetében a kisiparosoknak a lakóhelyük szerint illetékes tanácsi szervtől adóigazolást kell kérniük, ezen feltüntetik esetleges köztartozásukat, amelyet a közület köteles levonni. Az ilyen adóigazolá«- sok 30 napig érvényesek, ezt i követően meg kei! őket újítani. Hogy nehéz kül- és belső körülmények közepette oldjuk meg azokat a céljainkat, amelyeket a XII. pártkongresszuson, majd azt követően a félidős értékelés során mint össznépi feladatot fogadtunk el, töretlen és mérsékelt fejlődésünk érdekében, az adott lehetőségekhez igazodva, jól felfogott gyarapodásunk céljából. Csakhogy ezzel csupán a cselekvésnek a kezdetéhez érkeztünk eL A neheze, a végrehajtás, sok lehetőségeivel, sokat ígérő eredményeivel, buktatóival és akadályaival, ösztönzésével és kényszereivel, gyors átcsoportosításaival még hátravan. Mert akármilyen , nehéznek is minősítsük jelenlegi helyzetünket, azért a cselekvésre, a szabadabb moz- I gásra most is van lehetőség. A legjobbak példája ezt bizonyítja. Csak keresni kell a megoldások lehetőségét. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, három hónapja, Szmorád Ferenc vezetésével egy komplexbrigád alakult, mely a gazdaságosabb technológiai megoldásokkal, a hulladékanyagok továbbfeldolgozásával egy éven belül csaknem 800 ezer forint értékű anyagmegtakarítást biztosít. Az alig kéthónapos munka után máris 260 ezer forintos megtakarítást értek el. S ezzel máris elérkeztünk ahhoz, hogy amikor a nehéz, vagy még nehezebb helyzetre hivatkozunk, akkor egyúttal azt is mondjuk meg, mit teszünk annak kivédése, elhárítása, illetve kedvező irányú megváltoztatása céljából, s mit várunk az eredményes végrehajtásától. Ebből is látszik a mai idők egyértelmű parancsa: fordítsuk meg a sorrendet. Valahogy így. Havonta egy-egy új terméket kínálunk a kül- és belföldi vevőinknek. Az eddigi két hét helyett egy hét alatt teljesítjük a kívánságokat. A korábbi 14 napról ötre mérsékeljük a tőkésmegrendelők elképzeléseinek kivitelezését. Készletünket az engedélyezetthez képest 10—20—30 százalékkal csökkentjük, kamatkötelezettségeinket pedig 20 millióról 2 millióra mérsékeljük, az esedékes hiteltörlesztés visszafizetését meggyorsítjuk, a veszteséges gyártmányok számát egy fél év alatt 50 százalékkal csökkentjük. Hozzátéve a hogyant és a szükséges intézkedéseket. Ügy mint az előbb említett brigád tette: az új technológiai elképzeléseken kívül termelésbe állítottak egy gazdaságosan üzenjeié új darabológépet is. Vagyis, ne azzal töltsük el drága időnket; hogy megmagyarázzuk, sőt elhitessük önmagunkkal, ami világos, egyértelmű. Azt, hogy a szigorúbb közgazdasági szabályozók any- nyira beszűkítik a mozgásteret, minek hatására az újabb plusztennivalók elvégzése esetleg kérdésessé válik. A csaknem mindenütt fellelhető szervezetlenség, alacsony munkaszervezés, az együttműködés zavarai, a rapszodikus anyagellátás, a szellemi értékek egy részének parlagon való hagyása, a kooperáció durva hibái, az előbbiek ellenkezőjét bizonyítják, s arra kényszerítenek, ami a fejlett tőkés társadalmakban természetes: a termelékenység, a hatékonyság növelésére, a gazdaságos, nyereséges termelésre. A politikai vezetés, amikor türelmesen magyarázza, felvázolja, s a viták során utal a jövő útjaira, és megjelöli a jelen tennivalóit, . a főbb irányelveket, illetve elveket, akkor jogosan -türelmetlen a végrehajtásban jelentkező nehézkességgel szemben. A jelenleginél gyorsabb ütemben igényli a sokat hangoztatott rugalmasság, gyors igazodás megvalósítását. Mert ma nem vagyunk olyan helyzetben, a jövőben pedig még any- nyira sem leszünk, hogy akár csak egy rövid időre is ráérős kényelmességgel oldjuk meg jelen feladatainkat oly módon, hogy azzal segítsük a jövő megalapozását. A követelményekhez nehezen igazodó vállalatok hangosabb elmarasztalasa helyett, most már komolyabban kell megértetni velük azt, amit önmaguk Is bizonyítanak önmaguknak: szükség van-e rájuk? Az előbbiek azonban nem jelentik aztj hogy a megyénk üzemeiben, gyáraiban ne volnának követésre méltó példák, jó kezdeményezések. A salgótarjáni síküveggyár a napokban eleget tesz a tőkésmegrendeléseknek. Ugyanitt a jövő megalapozását szolgálják, az újabb sokat ígérő termékek, köztük a riasztóüveg. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetői fejlesztési elképzeléseiknél a kis lépések taktikájával biztosítják a fokozatos műszaki, technikai, technológiai megújulást, a minőségileg jó termékgyártást, illetve a bizonyos területeken a termelés növelését. Kevés gyár mondhatja magáról azt,’ amit a balassagyarmati kábelgyáriak: mindenféle magas nyugati szabványnak megfelelő alumínium huzalt képesek, kifogástalan minőségben előállítani. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában odáig jutottak tavaly, hogy a nagyvállalat tőkés- exportjának 50 százalékát, 30 millió dollárt a helyi kollektíva biztosítja. Az előbb felsoroltak nem tekinthetők általános jelenségnek, inkább kivételes, egyedi eseteknek. De ezek is csak a korábbi önmagukhoz képest léptek előre. A fejlett tőkés versenytársakhoz ,képest inkább erősödő, biztató próbálkozásról beszélhetünk. Még akkor is így van, ha az eredmények elérése érdekében kifejtett erőfeszítésekért elismerés jár. mert kifejezi a cselekvőképesség és -készség fokozódását. Megyénk iparának a jövőben növekvő mértékben kell hozzájárulnia a külgazdasági egyensúly javításához, a nemzeti jövedelem növeléséhez. Nem rövid, hanem hosszabb távon! Nem jobb, előnyösebb pozícióban, körülmények és feltételek közepette, hanem még nehezebb szituációban és egyben magasabb követelmények mellett. Vajon képesek-e erre megyénk üzemei"’ Igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk’ hogy egyre nő azoknak a dinamikus, lendületes, kezdeményező, vállalkozó szellemű első számú és középvezetőknek a száma, akik eddig is bebizonyították, lehet rájuk építeni, Ugyanez mondható el a 3390 szocialista címet elnyert, illetve annak valamelyik fokozatáért küzdő kollektívák döntő többségé-* rői. A vezetőknek sokat ígérő megalapozott elképzeléseik vannak. Egy részüket azért tudJ ják nehezen megvalósítani, mert munkatársaik közül többen, de a fizikai dolgozók bizonyos hányada is idegenkedik mindenféle újtól, a partnerszervezetek közül pedig egyik-másik szavakban ugyan támogatásáról biztosítja az előnyös változást kikovácsoló intézkedéseket, a gyakorlatban viszont ellenkezőjét cse-i lekszi. Pedig a jelen helyezetből való „me-j nekülésnek”, a kibontakozásnak csak egyetlen útja van. Ezt mindenki tudja... Tehát a mondatot, a gondolatot mindig úgy fejezzük be, mit kívánunk tenni, milyen eredményt várunk az intézkedésektől^ s melyek az újabb feladatok. Akár sikerelvről, akár átmeneti megtorpanásokról, újabb célkitűzések kidolgozásáról, esetleg kudarcokról van szó. — venesz — Nyugdíjikorhoz közeledő emberekről lesz szó. Olyanokról, akik többsége alapító tagja volt a kishartyáni termelő- szövetkezetnek. Ma is ott dolgoznak, ahol csaknem negyedszázada kezdték. No, nem azon a területen, vagy abban a beosztásban, de a közösben, ámelynek sorsában együtt osztoztak és osztoznak, legyen az jó, vagy rossz. Ámbár ami ezt az osztozkodást illeti, az utóbbi időben több a nevetés, mint a sírás, még akkor is, ha a korábbi szénfekete, vagy éppen szőke hajszálakat ugyancsak deresre festette az idő múlása ... Lamos István a padoki baromfitelepen jóformán egy eilen képviselője az „erősebb nemnek”. Ja kérem, egyenjogúság ide, vagy oda, ök- íömnyi naposcsibékkel foglalkozni bizony nem férfinak való elfoglaltság. Lamos István sem velük bajlódik, az ő feladata a melegről, a szellőztetésről, a vízről és villanyáramról való gondoskodás, egyszóval a karbantartás, hibaelhárítás. — Huszadik éve dolgozom itt, eredetileg lakatos volnék, de itt mindenhez érteni kell — magyarázza a telep „Pista bácsija”, akit még kabátban nemigen láttak itt dolgozni. Most is csak azért került kék munkaköpeny a munkásruha fölé, mert idekint a hó fölött csak úgy futkároznak ä mínuszok. KÖTŐDÉSEK a t'szla savval végzett munka oriime — Nem lesz ebből baj? — Én húsz év alatt égy órát sem voltam betegállományban — hangzik a válasz. — Azt sem tudom, milyen íze van a gyógyszernek... Pedig már két éve sincs a nyugdíjig. Hogy testvére, Lamos Mária — közismertebb nevén Mariska — tudja-e, milyen íze van a gyógyszernek, azt nem kérdeztem meg, de lát- nivalóam kiváló színnek örvend, mióta hátat fordított az irodai bérelszámolásnak. Éppen huszonnégy év után. ■ — Hogy is volt ez? — Az elnök megkérdezte: „Mondd Lamos, nem mennél ki a rókákhoz?” Én igent mondtam, s egy hét múlva itt voltom. Megjósoltam már korábban, hogy nem az íróasztal mellől megyek nyugdíjba. A rókákról csak annyit, hogy Kishartyánban hamarosan hozzákezdenek az ezüstrókák tenyésztéséhez és a nagy értékű állatállományhoz megbízható gondozóra van szükség. Mariska személyében feltehetőleg meg is találták a legalkalmasabbat. Így minden remény megvan rá, hogy a korábbi bérszámfejtőből hamarosan „bérszámfejtő” lesz. — Sokkal jobb idekinn a szabad levegőn, és érdekesnek is ígérkezik a munka, ez kárpótol, hogy így hetente csak egy szabadnapom lesz. Mariska nem fél, hogy az aranygyűrű leesik az ujjúról a fizikai munkától. És ezt szó szerint kell érteni, mert hamarosan átveheti az aranygyűrűt 25 éves termelőszövetkezeti tagsága jutalmául. Éppen úgy, mint Antal Sán- dorné, aki szintén alapító tagja a közös gazdaságnak. — A növénytermesztésben kezdtem annak idején, mint brigádvezető, de dolgoztam a hízósertéseknél, a borjúnevel- dében, a pulykahizlalásban, sőt fejtem is. Megfordultam a sóderbányánál is, de most már végleg lehorgonyoztam a baromfinevelésnél. Itt a legjobb az időbeosztás és ez igazán nőknek való munka. Hogy mennyire az, azon lehetne éppen vitatkozni, mert 12 óra munka után a 24 óra pihenés, az kétségtelen, hogy valóban ideális időbeosztás, de karácsonykor' éppen úgy enni kérnek a csibék, mint újévkor, vagy éppen húsvét- kor. Talán ezért is vált hagyománnyá, hogy ilyen tájt karácsonykor minden gondozó pihenőjében ott áll a karácsonyfa, amit közösen díszítenek fel. Mindenki hoz hazulról egy-két jó falatot, saját sütésű édességet és szépen elünnepelgetnek. Ahogy éppen engedi a munka ... Antal Józsefbe szintén 25. éve dolgozik a termelőszövetkezetben, s ő is végigjárt néhány munkahelyet, ahogy változott — mint mondani szokás — a termelési szerkezet. — Ide csak olyan jöjjön — mondja —, aki szereti az állatot. Én bizony leülök néha közéjük és énekelgetek. Van olyan csibe, amelyik akármerre megyek az ólban, jön utánam, hogy vegyem fel babusgatni. Néha bizony sajnálom őket, amikor elviszik a vágóhídra. Antal Józsefné a kishar- tyáni termelőszövetkezet alapítása mellett a pávakörnek is alapító tagja vótt, igaz, ma már nem nagyon -ton ideje társaival énekelni. — A háztáji bizottság elnöke vagyok, tagja a döntőbizottságnak és pártcsoportbizalmi-beosztásom ts jővén ad munkát. Oláh Istvánná „csak” 15 éve dolgozik a közösben. — Én is végigjártam néhány munkahelyet, mint a többiek — mondja. — Voltam növénytermesztő, dolgoztam a hízóbikák mellett, a keverőbén. — Melyik volt a legjobb? — Nagyon szeretem a ba- romíi-gondozóságot. Igaz, a növénytermesztésben korábban szabad volt a hét vége, egy műszak volt, de hol dolgoznak ma már nők a növénytermesztésben. Itt három műszak van és a felelősség sem kicsi. Tizenhatezer állatért felelni kell. Itt éjjeH nappal egyforma hőrúérsékJ letnek kell lenni, nem állhat le a szellőzés, nem aludhat ki a lámpa. Percek alatt sok ezer forintnyi kár lehetne ebből. Tagjai a közösnek. Ki aa első kapavágástól, ki valami^ vei későbbtől. Eggyé forrtald a gazdasággal, ateárhová szólította őket a munka, zokszó nélkül mentek és végezték tennivalójukat. Egymásért tették és teszik ma is, a tiszta szívvel végzett munka örömével. A közösért, s ezzel együtt egyéni boldogulásukért^ gyermekeikért, unokáikért. , Értünk is..í zilahy MÓGRÁD — 1984, január 4, szerda
