Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

Trombitaszóló / avagy egy muzsikus arcképvázlata ' Egy kisgyerek álmodni kez­dett. 1941. karácsonyán. Azt álmodta, hogy a községbeli hires fúvószenekar tagja, s ebbén az együttesben csak vele együtt lehet muzsikálni. A kisgyereket Németh lin­kének " hívták, lakóhelye Zagy- vapálfalvám volt, a bányai kolónián. — Bátyám, aki a győri színházi zenekarságig vitte, akkor már a zenekar tagja volt — emlékesük a régmúlt időkre. — Az ottani pedagó­gus, Marosvölgyi Henrik nagyszerű gyermekzenekart szervezett és működtetett. En­nek akartam én a tagja len­ni. Édesapám 1942 februárjá­ban be is Íratott. Előképzés órákra jártam, később a pró­bákra. — Szorgalmas hallgató-tá­togató volt? — Mint általiban a gyere­kek. Näia bizony a könnyebb utat választottam, nem men­tem el az órára. Édesapám azonban hajthatatlan volt. Ha megtudta csavargásomat, kegyetlenül elnáspángolt. ö így erősítette bennem az aka­ratot. Marosvölgyi Henrik zagy- vapálfalvai gyérmekzeneka- *a a felszabadulás után orszá­gos ismeretségre tett szert. Az együttes nyaralt és kon­certezett / a Balaton mellett, gyakran szerepelt a fővárosi rendezvényeken. Németh Im­re meghatottan emlékezik az 1948-as újpesti stadionbeli szereplésre a magyar—osztrák laibdai-úgó-mér,kőzés előtt, a Világifjúsági Találkozón va­ló fellépésre. , — Életreszóló élmény vala­mennyi. Meg minden, ami utána következett, gondolja, hogy a zene, a zenekar nél­kül megfordultam volna eiry- nyi külföldi helyen? Soha. Én, a tizenegy gyermekes bányai iparás fia? Ahhoz ezresek kel­lenek. — Elhiszem, amit mond. Merre járt már zenekari tag­ként a világban? — Csak a legérdekesebbe­ket említem. Voltam Francia- országban, Finnországban, az NSZK-ban, Ausztriában. A trombitás, mert első ma­tere erre találta a legalkal­masabbnak, Salgótarjánban, a Pécskő utcában Iákik, s huszonnyolc éve tagja a sal­gótarjáni Bányász Művelődé­si Ház fúvószenekarának. Tíz esztendeje, a megalakulás­kor belépett a salgótarjáni szimfonikus zenekarba is. ugyanakkor rendszeresen ki­segíti — különböző kivonu­lások, rendezvények alkal­mával — a nagybátonyi bá­nyászfúvósokat, valamint a salgótarjáni Kohász zenekart. Két esztendeje a salgótarjáni művelődési házban, figye­lemmel a .közönségigényre, néhány társával együtt meg­alakította az úgynevezett kis­partit, amely elsősorban szó­rakoztató fúvósmuzsikát ját­szik. — Mikortól érzi igazi, vér­beli zenésznek magát? — Amikor 1951-ben bevo­nultam katonának. Az ÁVH- hoz. és annak zenekarában tanultam. játszottam. Ott kezdtem el komolyan foglal­kozni a zenével. Sok nehéz­ségem is volt kezdetben. Meg kellett küzdeni a tudásért, a társakkal, akik főként hely­beliek, városiak voltak. En­gem sokat ugrattak, a kiej­tésem miatt is, bizony néha nagyon el voltam keseredve, még sírtam is. — A sírás avatta zenésszé? — A munka, amit el kel­lett végezni, ha maradni akar­tam. A csúfolódás a dacot erősítette bennem: majd én megmutatom nektek, gondol­tam, tudok én is úgy muzsi­kálni, mint ti. Szerencsére volt, aki támogatott. Farkas István, aki ma a határőrség központi zenekarának a ve­zetője, mindig bátorított, biz­tatott. Helyettes karnagyunk volt, vidéki,, pontosabban szol­noki, hozzám hasonló. Neki rengeteget köszönhetek. Ha ő nincs, talán az életem is más­ként alakul. Németh Imre 1955-ben sze­relt le, és december végén kezdett dolgozni a szénbá­nyák salgótarjáni szolgáltató üzemében. Asztalos a szak­mája. — Tizennyolc év után emeltek ki, hogy jobban él­hessek a zenészmunkának. Ez a vállalatnak is érdeke volt. Hiszen az ünnepségek, a társadalmi rendezvények szá­ma nem csökkent, sőt gyara­podott, hogy már számos csa­ládi rendezvény is közösségi jelleget ölt. Felmérő segéd lettem a mérnökségen, pár év múlva betegellenőr a mun­kaügyi osztályon. Az én éle­tem szorosan a bányához kap­csolódik, kezdettől fogva. — Egyszerűsítve fogalmaz­hatunk akkor úgy, hogy két szerelme volt és van: a bá­nya és a zenekar? A kérdésre, úgy érzi, mél­tatlan felelnie, ne a szavak, a tettek beszéljenek. S ő mindig ezzel válaszolt. Sok­sok éve nincs olyan kivonu­lás, zenekari megmozdulás Salgótarjánban, amelyen ne lenne ott valamilyen minő­ségben — zenészként, szer­vezőként, irányítóként — Né­meth Imre. — Tudja, a zene rendkívül széppé tudja tenni az életet,) — gondolkodik el hangosan. — Teljességgel átformálja az ember belső világát. Ha ze­nélni kezd, elfelejti búját- baját. Borzasztó öröm, gyö­nyörűség ez. Nem is tudom kifejezni pontosan... Csak annyit tudok: ha meg kellene válnom a zenétől, belebete­gednék. Németh Imre ötvenegy éves múlt, de még ma is olyan őszinte, tiszta hittel, mélyen szereti a zenét, mint álmodo­zó gyermekkora idején. No­vemberben volt a születés­napja, és novemberben kap­ta meg eddigi tevékenysége elismeréseként a Szocialista kultúráért miniszteri kitünte­tést. Három éve rokkant nyug­díjas, életereiét a zene meg­sokszorozza. S, ha álmodik, akkor még ma is a trombitá­ról, a fúvószenéről szólnak az álmok. Sulyok László 6 NÓGRÁD - 1983. december 24., szsmbot Piroska néni múzeuma iifiiiiiifitiiiHfimiittiif jiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiMiiiiutaiiiiiiiiiiiiiiiiHMiiifmtiiiiiiiiiiiiiiiiftiiiiiiiiiititttititiiiiiiitiiiiiirtiiiiifiiiiiiiiiitiiBfsiiiiiiitftiif rfttMiiiifiiittiiiiHtimiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiimtiiiiti tiiiiif*iiiii>nitt<«iiiti*t«t. C saknem negyven éve történt. Egy fiatalasz- szony felment Buda­pestre, bujáki ruhája helyett szűk szonyába bújt, a szek­rénybe rakott díszes öltözéket pedig megsiratta. A gondo­san megőrzött viselet minden hazautazás előtt előkerült. Egyetlenegyszer fordult elő, hogy a Bujákról Budapestre elszármazott fiatalasszony a szűk szoknyában érkezett meg falujába. Édesanyja sokat­mondó tömörséggel akkor csak ennyit mondott: „Ez máskor elő ne forduljon”. Zsuppányi .Ferencné hosszú évek múltán ismét bujáki la­kos lett. s erre a további éle­tét meghatározó eseményre így emlékezik: — A férjem szívbeteg volt, a jó levegő és a nyugalom ér­dekében lakóhelyet kellett változtatnunk, visszajöttünk Bujákra. Hamar feltűnt, hogy a népviseletből már alig lá­tok valamit Ha a templom előtt mégis megláttunk egy bujáki viseletbe öltözött lányt a Zala megyéből el­származott férjem hosszan kérlelt: „Nézzük még egy da­rabig. Ilyen csodát még nem láttam.” Ebben az időben az idős emberek már egyre gyak­rabban emlegették: „Ha mi elmegyünk, velünk megy a népviselet is.” Tudtam, érez­tem, hogy így lesz. Elvégre magam is elhagytam a vise­letét és felvettem a szűk szok­nyát. ha megsirattam is az előbbit A pontos dátumok ma már kideríthetetlenek, de bizonyos, hogy ekkor már munkált Zsuppányi Ferencnében a gondolat: „Tennem kellene valamit a csodálatosan szép értékek megőrzéséért, ha már nem viselhettem kedvemre.” A szándék megvalósítását se­gítette közvetve az orvosi ja­vallat is. A megromlott egész­séggel küszködő Zsuppányi- nét arra kérték, keressen ma­gának olyan elfoglaltságot, amelyben igazán örömét leli. — Ügy gondoltam, csinálok valami múzeumfélét amely­ben megörökítem a kivesző­félben lévő népviseletet. El­sőként a lakodalmas viselet „átmentésére” gondoltam, bár a szándékomról még nem­igen beszéltem. Nem mertem szólni róla, hiszen a megva­lósításban, az erőmben sem bíztam igazán. Miért éppen a lagzival kezdtem? Néztem a jeles családi eseményeket és az jutott eszembe, mintha nem is Bujákon lennénk. Annyira nem hasonlítottak a külsőségek a régi szépre és pompázatosra. Zsuppányi Feréncné ekkor talán még maga sem gondol­ta, hogy mire vállalkozott. A természetességre való törek­vés nemcsak töméntelen után- jái’ást igényelt, a szükséges anyagokért a környező váro­sok mellett külföldre is el kellett menni. A gyöngy, a pántlika azonban sok-sok pénzbe is került, nem is be­szélve a százszorszépről, azaz a „kázsmír” ruhaanyagról. S amint egyre intenzívebben él­te a múzeumteremtő életét, ügy jött rá, hogy a „költség- vetés” talán egy autó árát is kiteszi. A férj közben csak ennyit mondott: „Jól gondold mag, mire vállalkozol...” A szere­tetteljes aggódás fölösleges volt. Zsuppányinéban nem­csak szándék és akarat, ha­nem kitartás és erő is volt. — Másfél év alatt lettem kész, de erre rámentek az éj­szakáim, sokszor éjjel két óra­kor is varrtam. Mindig gép nélkül, másként ezt nem le­hetett volna megcsinálni. De 1 kiút nem volt, ha belefog­tam, csinálni kellett. Ha csak •nappal, a háztartási munkái: mellett, egy-két órát szánok a tervem megvalósítására, ak­kor sosem lett volna belőle semmi. A kakatúros me­nyecskét például megvarrni és felöltöztetni még ezzel a tempóval is kerek egy hóna­pig tartott. A nagy vállalkozás gyönyö­rűséges pillanata egy estére jutott, Zsuppányiné berendez­te' a kis múzeumát. Éjfél után, amikor lefeküdt, a férje meg­kérdezte: „Valami bajod van?” — „Semmi — így a vá­lasz. — örömömben sírok.” Reggel újra benyitott a va­rázslatos szépségű szobába és az alkotás bizsergető érzését megismerő asszony maga is ámuldozott: „Valóban... mind­ezt én csináltam?! Minden­esetre, a határtalan öröm ér­zését ekkor ismertem meg először életemben.” A kis múzeum kész lett, közben valamiről egészen el­feledkezett Zsuppányiné. Az orvos, aki azelőtt gyakori vendég volt nála — beteglá­togatóként — ezután ezt mondhatja: — Gyógyszer volt, ez a szép munka magának, Piriké néni. Most már nem is találko­zunk, csak a múzeumban vagy az utcán. A vállalkozás gyümölcsének pedig híre járt. Az alkotó ön­maga örömére teremtette a gyűjteményt, azóta pedig máris igen sok emberrel osz­totta meg kincseit. Mentek Bujákra a népviseletre kí­váncsi embereit a kis bolt­ban meg ezt hallották: „Men­jenek a múzeumos Piroska nénihez!” A látnivaló örömét az alkalmi vendégek megosz­tották másokkal, így a ma­gánemberek és csoportok mellett jöttek az utazási iro­dáktól is. Igazán mégis akkor volt elégedett, amikor a több mint nyolcvanéves bujáki múzeumlátogató ezt írta a vendégkönyvbe: „Mintha csalt a régi önmagamat látnám.” Apropó, vendégkönyv. A rövid idő alatt betelt a könyv­nek csaknem egyharmada. Magánemberek ' és brigádok — üzemekből és gyárakból, termelőszövetkezetekből ér­kezett látogatók — írják a meghatott és hálával telt so­rokat. S a magyar nyelvű be­jegyzések mellett ott van az orosz, a francia, a német, a kínai, a japán, és a dán nyel­vű köszönet is. A bölcsőtől a sírig — ez jut eszembe a gyönyörű gyűj- -temény szemlélésekor. A sa­rokban ott az élőkép, Zsup­pányiné megjelenítette a kis­mama és az újszülött egykori körülményeit. — Nézze csak, ki van vág­va a szűk ing. Nem volt még gombos hálóing, így szoptat­ták a csecsemőt A gerendára felkötve itt van a háromsze­les pamukos lepedő is, leen­gedve eltakarja az anyát és az újszülöttet. A hagyomány szerint ugyanis a keresztelő­ig nem láthatta őket senki, félve a szemmelveréstől. Odébb a keresztelőbe in­duló keresztmama látható, bujáki százszorszép ruhába öltözve, rojtos asztalkendővel a fején. A kicsiny gyerek pe­dig letakarva, három más­más színű kendővel: fehér csipkéssel; halavány (azaz rózsaszín) rojtos atlaszkendő­vel, a fiúgyermek kékkel; leg­felül pedig "fehér tilanglét, azaz csipkeszerű a kendő. Egy másik életkép: férfi, hétköznapi öltözetben. — A huszadik század ele-3 jén, nyáron, még így jártak. Saruban, vászon szőttes ga­tyában, fehér vászoningben. A gatya előtt sötétfestő sza­kács, Felkötve, hiszen mun­kába indulás előtt abba tet­tek egy kis kenyeret, gyümöl­csöt, hogy útközben — idő- veszteség nélkül — lehessen enni. A múzeumszoha fő attrak­ciója azonban kétségtelenül a lakodalom megörökítése, az ehhez kapcsolódó népviselet megjelenítése. Látható itt a vőlegény, a menyasszony, a nyoszolyólán.y, a nyoszolyó- asszony, a vőfény aranyporos rozmaringgal, a ldsbokros menyecske, a kakatúros me­nyecske. Itt vannak a közép­korú nők másai is csicsó fé- ketőben, a kontyuk rózsás pántlikával felkötve. S a la­kodalomra való felkészülés fontos eseményei: a menyasz- szonyhirdetés — színekben. — Első hirdetéskor hala-' vány gyapjúban, második hir­detéskor piros százszorszép­ben, harmadik hirdetéskor kék gyapjúban. A negyedik vasárnapon pedig — koszorú­kötéskor — mintegy meggyá­szolva a lányságot, cifra fe­ketébe öltözött a menyasz- szony. A következő hétfőn vagy kedden volt a lakodalom. Itt van minden fontosabb szerep­lője Zsuppányi Ferencné szo­bájában, varázslatos szépsé­geket elénk tárva. A meny­asszony felvetett ágyával együtt. A kasznyiról nem is beszélve, hiszen fiókjai kin­cseket rejtenek. Kicsinyekre és nagyokra való pompázatos népviselet lapul bennük, nem egy látogató magára ölti őket, hogy legalább életében egy­szer a fényképezőgép jóvol­tából megörökíthesse: hogyan fest bujáki népviseletben. Abhan a népviseletben, amely szerint a XIX. század végén és a XX. század elején egy lány 14—16 szoknyát húzott magá­ra, s az öltözet anyagigénye 94 méter volt. N ézem a gyönyörűséges gyűjteményt és a ha­gyományápoló múze­umalapítót, szemében most is ott egy parányi, alig észreve­hető örömkönny. A bizako­dással együtt: „Gyarapítóm én még ezt a gyűjteményt. Erőm és képességem szerint.* Kelemen Gábor XXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX*XXXXXXXX>‘XXXX''XXXXXXXX\XXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXN\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXX'XXXXXXN: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxnxxxxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx\\xxvxxxxxxxxxxxxxxxx\xxxxxxx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxnxxxxxx Állok az ajtó előtt hónom alatt a húsz évvel ezelőtti Nógrádi Népújság kötetével, azon tanakodom, mit is fo­gok kérdezni Perényi László­tól, az építészmérnöktől. Az ötlet az enyém volt — hogy megkeresek egy embert, alát két évtizede bemutattunk, mi történt vele azóta, miként él — így vajmi kevés a jogom az ódzkodásra. Egyetlen ag­gályom van csupán. Ezt az embert sohasem láttam, és is­merni is csak a sárguló pa­pírlapról ismerem... Mikor ajtót nyit, invest megnyugszom. Hivatásunk némi emberismeretet feltéte­lez, s ez azt súgja, a Puma melegítős férfi egyéniség Sok egyéb mellett ezt erősíti nyu­galma és kézfogása is. Maga­biztos ember benyomásátkel­ti, olyanét, aki mindig tudja, mit tesz. Átfutja a róla szóló írást és megkérdi: — Most arra kíváncsi, mi történt velünk az azóta eltelt húsz év alatt? — Pontosan. — Hamarosan építésvezető­helyettes, majd műszaki elő­készítő lettem a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál. Amikor belekezdtünk a salgótarjáni garzonhá? építésébe, már főtechno­lógus voltam. Roppant érdekes munka volt az első alagútzsaluzásos torony- ház építése. Ahogy a toronyház emelke­dett, úgy járta végig Perényi László a vállalatnál a rang­létrát egészen a főmérnöki, vagy ha úgy tetszik műszaki KOSZ ÉV UTÁN A főművezető kárpótlása igazgatói beosztásig. Ez még 1974-ben volt, s addig felépült Salgótarjánban egy sor lakóház, középület mellett a szabolcsi árvíztől elpusztított Géberjén is, ahöl a NÁÉV hetven la­kóépületet hozott tető alá alig több mint három hónap alatt. Ahogy mondani szokás, jó passzban volt a vállalat, s ez nagy hasznára volt a megye- székhelynek... A Perényi család élvezte, a gyerekek majd minden hét végén eljártak apjukkal az építkezésekre, s ezek a kiruc­canások néha tanulmányi ki­rándulás jellegét öltötték. Gyakran tíz gyermek kísérte Perényi szaktársat és mellet­te a megyeszékhely épülését- szépülését. — Kénytelen voltam meg­tiltani a hétközi látogatáso­kat, mert ezek a gyerekek a szállítószalagot és a torony­darut is képesek lettek volna beindítani. Ök ebben az épít­kezési lázban nőttek fel... — Ebben — teszi hozzá ha­tározottan Perényiné, . dr. Schleckmann Ilona főorvos. — Vasárnap reggel nyolckor elindultunk látogatóba a szü­lőkhöz, de tízkor még mindig a salgótarjáni építkezéseket jártuk. — Cserében viszont együtt kerestük egy egész este egyik vakbélgyanús betegedet, aki meglépett a röntgen után. Halk sóhaj jelzi, hogy a Perényi családban mindig tiszteletben tartották egymás hivatását. Akkor is, amikor ez nem kis áldozatot jelen­tett. Pedig a hajnaltól estig tartó elfoglaltság mellett sza­kítottak időt másra is. Peré­nyi László tíz évig tagja volt a városi tanács végrehajtó bizottságának, felesége vi­szont tíz éve tagja a városi Vöröskereszt elnökségének. — Laci mindig lyen volt — mondja Ilonka — Itthon fek­szik térdig gipszben, amikor egyszer azt mondja, leugrik ide a játszótérre, itt dolgozik a NÁÉV-brigád társadalmi munkában. Egy idő múlva kinézek az ablakon, látom ám, döngöli a betont... Perényi László J980-ban kérte felmentését a főmérnö­ki beosztásából, egyben azt is, maradhasson a NÁÉV-ná'l. Ismét főtechnológus lett, és ismét lehetőséget kapott né­hány izgalmas munka elvég­zésere. Ilyen volt példátd a Ferihegyi repülőtéren az olasz Binischells-eljárással emelt három zsaluzott kupola. Ennél már két Perényi volt jelen. Az idősebbik, mint a kivitelezés egyik vezetője és fia. mint jövendő építészmér­nök. Az apa még ez évben — 1982-ben — megvált a NÁÉV- től és jelenleg Nyíregyházán dolgozik a Kelet-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalatnál, mint főüzemvezető. Az érdekes munka kárpótlást nyújt az ingázásért. — Az építőiparban megszo­kott ez. Igaz, nem vezető be­osztásban, negyvennégy éve­sen — vélekedik Perényi László. — Így viszont elmondhat­juk, hogy a megyében a mi családunkban a legmagasabb az egy főre jutó utazás — így dr. Schleckmann Ilona, aki • felülvizsgáló főorvossá lett a sebész szakorvosból. — Ti­zenhat összevont körzetem van, így nekem is kijut az utazásból. Az egyedüli, amit sajnálok, hogy ebben a be­osztásban nincs lehetőségem operálásra... A két fiú közül a nagyob­bik — László — elsőéves hallgató a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki ka­rán — ez lett a sok hét végi kiruccanás vége — a kisebbik fiú, Dénes, harmadikos gim­nazista a Bolyaiban. Öt in­kább az elektromosság ér­dekli. A barátságos Arany János úti otthonba ilyentájt együtt a család és bár a tervek, mű­szaki rajzok békésen pihenni látszanak, az a gyanúm, csak elő-előkerülnek ezekben a na­pokban is. , Zilahy Tornác / f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom