Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
Kényszerből a legjobbat Hogyan érzik magukat a kihelyezett osztályok tanulói? ÖRÖM ÉS ÜNNEP VOLT, rumikor 1981 februárjában Salgótarjánban átadták a beszterce-lakótelepi általános iskolát. Már akkor ötezernél is több ember lakott azon a viszonylag szűk területen, döntő többségben fiatal házasok, egy-két, sőt három gyerekkel. Nagy szükség volt az iskolára. Épületét — a kisegítő helyiségekkel együtt — tizenhat tanulócsoport ellátására tervezték. A kezdő félévben nem is volt baj. Nyolcadikosokat nem vettek át arra a pár hónapra, a többi osztályok tanulói pedig kényelmesen elfértek. Hogy a paradicsomi állapotok kérészéletűik lesznek, azt előre látni lelhetett. Csoport nem hagyta el az iskolát, újak viszont — a demográfiai hullám hátán lovagolunk — jöttek szép számmal. Ma 31 tanulócsoportja és mintegy ezer diákja van a beszterce-lakótelepi iskolának. A tantermek nem túlságosan nagyok, s így még feltűnőbb a zsúfoltság: egy- egy osztály általában 34—36 gyerekkel működik, holott, szakemberek mondják, a 25— 30 személy közötti lenne az eszményi. — Iskolánkban 25 tanuló- csoport dolgozik — mondja dr. , Szalánczay Györgyné iskolaigazgató. — Ennyit még jól el tudunk helyezni. De többet nem. Ezért kényszerültünk arra, hogy hat tanulócsoportot máshol helyezzünk el. Az előző tanévben még csak három osztály gyerekei kényszerültek utazásra, ma tehát az újabb beköltözések és a demográfiai tetőzés kibontakozása folytán már haté. Autóbusz hozza-viszi a gyerekeket a lakótelep és a város centrumának közelében felevő Stromfeld Aurél közép- iskolás fiúkollégium között. A kisdiákok nevelők felügyelete mellett, bérlettel utaznak. Harmadik és második osztályos tanulók, négy, illetve két osztályravalók. — A gyerekek utaztatásának szükségességét, ameny- nyire tudom, egyetlen szülő sem vitatja már. Azt azonban még jó néhányan sérelmezik, hogy az ő gyerekük utazik. Maguktól és egymástól kérdezgetik: miért éppen a mi gyerekünket tették a Stromfeldba? Most én is megkérdezem: miért? — Sokat töprengtünk magunk is a lehető legjobb megoldáson, míg határoztunk — feleli az igazgatóasszony. — Az fel sem merült, hogy az elsősöket utaztassuk, kicsik még, nekik helyben kell megszokni ass' újat, az iskolát. Negyedik osztálytól felfelé szakosított rendszerben tanítunk, ami azt jelenti, hogy ezeket az osztályokat nem célszerű megbontani. A szaktanárok ingáztatása — egy oda-vissza út egy órába kerül — bonyodalmas, órarendi nehézségeket vet fel. Minden évfolyamon működik testnevelés tagozatos osztály, ők sem mehetnek el a tornatermi, igény miatt Ilyen ésszerűségi, kizárásos alapon kerültek a kollégiumba az osztályok. A VÁLASZ SZAMOMRA kielégítő. Ám, biztos vagyok benne, hogy nem mindenki érzi ilyennek, s továbbra is kérdezi: akkor miért abba az osztályba került a gyerekem? Talán én is kérdezném, ha valóságosan érintene a dolog, ugyanakkor világosan tudnom kellene: ha egy helyen nem fér el inindenki, akkor valakiknek menni kell. De a kiválasztás legyen demokratikus, pedagógiailag indokolt, mint a fenti esetben is. Az utaztatás egyébként többletterhet jelent mindenkinek. Hiszen a gyerek nem a szomszédba, hanem kilométerekkel távolabbra jár iskolába, a tanár az óraadás mellett még utazási felügyeletet is kénytelen ellátni. A szülőiknek a szeptember elsejei szülői értekezleten bemutatták az iskoláit, az Ottani oktatási-nevelési módszereket. Aligha lehet panasza valakinek is. A városi tanács a nyáron felújította a kollégium iskolai szárnyát. Külön mosdók vannak a fiúknak, lányoknak. Itt is megtalálható minden szemléltetőeszköz, ami előírt, ami kell. Tavaly egyike-másika csupán azért hiányzott, mert a TANÉRT Vállalat túlságosan hosszú határidőre vállalta a szállítást. Az iskolavezetés akkurátusán és ildomosam szervezte meg a munkát. Márton Fe- rencné igazgatóhelyettes a kihelyezett iskolában székel, és rendszeres kapcsolatot tart az anyaintézménnyel. Itt tanít a hat osztályfőnök és a hat napközis nevelő, továbbá a két — ingázó — testnevelő. A vezetés azokra a napközisekre is gondolt, akik nem tudnak négy órakor hamenni: ők tovább maradhatnak a besztercei napköziben. A kihelyezett iskola tantermei tágasak, nagyobbak az anyaiskoláéinál, világosak/ Bennük vadonatúj bútorok. A kollégium konyháján^ kitűnő ebédet főznek. Betérünk két harmadik osztályba. Varga Anikó kömye- zetismereti, Márton Ferenc- né rajzórát tart. A gyerekek közérzete, véleménye foglalkoztat, a saját megfogalmazásuk szerint. Hiába akarom felnőtt furfanggal kiugratni a nyulat a bokorból, rávenni őket egy kis panaszkodásra, nem sikerül, ők bizony szívesen utaznak és jól érzik magukat az otthontól távoli iskolában. Ahová még évekig járnak majd gyerekek. — Jövőre hárommal több osztály tanul a kollégiumban — mondja Balogh Miklós, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. — Felméréseink szerint az 1986— 87-es tanévben körülbelül 39 tanulócsoportja lesz az iskolának. Várhatóan csak ezt követően csökken a létszám, azaz végez több nyolcadikos, mint amennyi elsős érkezik. — Nem lehetett volna nagyobb iskolát építeni? — Az anyagi lehetőségek korlátozottak —r feleli Kugel Tibomé, a városi tanács elnökhelyettese. — De a tanulói létszám — összvárosi szinten — sem tette indokolttá a nagyobbat. Nálunk átlagosan 29 tanuló jut egy osztályra, s ez az ajszág városai között nem rossz arány. Arra is gondolni kell ugyanakkor, hogy a demográfiai hullám egyszer elvonul. — A TANÄCS A KÉNYSZERŰ döntés előtt több lehetőséget mérlegelt — jegyzi meg Balogh Miklós. — Megvizsgáltuk a hozzáépítés, az emeletráépítés lehetőségét, nem megy. Az úttörő-váltótáborhoz nem vezet út, nincs téliesítve, közel a tó, veszélyes. Kényszerhelyzet. Legjobb a kollégiumban. Gondolják végig: tényleg volt-e, van-e jobb választás? Sulyok László Ifjúsági ház Üj ifjúsági ház és könyvtár épül Érsekvadkerten. Jelentős társadalmi segítség mellett a munkákban a balassagyarmati ÉPSZÖV és a vadkerti GAMESZ vesz részt. Jelenleg az épület belsejének kialakítása folyik. — B. A. — EK A teljes szellemi élet szolgálatában Beszélgetés Szederkényi Ervinnel a Jelenkor jubileumán A Jelenkor című. Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat októberi számában szerény hír tudatta: 25 évvel ezelőtt jelent meg a folyóirat elsző száma. A negyedszázados évforduló alkalmából a folyóirat főszerkesztőjével, Szederkényi Ervinnel beszélgetünk, aki huszadik éve vezeti a szerkesztőséget, s így az irodalmi lapszerkesztők közül a legrégebben van funkciójában. — A folyóirat értékének, színvonalának nem az a mércéje, hogy meddig ugyanaz a főszerkesztője — mondja erről. — Ezért a személyes rekord nagyon csalóka. A szerkesztés nem futóverseny, de ha mégis: jobb eredményt' érhet el egy váltócsapat, mint egyetlen magányos hosszútávfutó ! Mégsem érzem magam magányos hosszútávfutónak. Ellenkezőleg: két évtized a személyes életben számottevő lehet, de a feladat felől nézve összezsugorodnak az évek. A csalóka rekord végül is talán annak köszönhető, hogy kivételesen jó csapatba kerültem Pécsett. Kiváló elődök után, kitűnő társak közé. Várkonyi Nándor, Szántó Tibor, Tüskés Tibor, Bertha Bulcsú, Csorba Győző, Martyn Ferenc, Weöres Sándor — s még hosz- szan sorolhatnám a neveket — a szerkesztésben is Olyan magas igényt és minőséget hoztak létre, hogy ennek megfelelni — húsz év is kevés. — Milyen előzményei voltak Pécsett, Baranyában, a Dunántúlon a Jelenkornak? — A Sorsunk (1941—1948), majd a Dunántúl (1952— 1956) annyira közvetlen előzményei a Jelenkornak — alapító munkatársaik, felfedezettjeik, nagyra nőtt íróik ma is legfőbb erősségeink—. hogy a pécsi folyóirat-kultúrát — a kényszerű megszakítások ellenére — nyugodtan számíthatjuk 1941től. A folyamatos és színvonalas irodalmi életet pedig 1931-től. a Janus Pannonius Társaság indulásától. A Jelenkor negyedszázada — egyre világosabb — elválaszthatatlan az előző negyedszázadtól. A „pécsi kultúra” Janus Pannonius szellemét is éb- rentartó humanisztikus alapszínezete, európai nyitottsága és tágassága, történelmi távlatossága, társadalmi érzékenysége, részérdekek fölé tekintő szintézisigénye régebbre nyúlik vissza, de különösen fél százada áramlik nemzeti kultúránk egészébe. Mélyről és messziről indult a staféta... — Melyek voltak a lap indulásakor az alapvető törekvések? Változott-e ez a célkitűzés a negyedszázad alatt? — A folyóirat indulásakor ezeknek a pécsi hagyományoknak és értékeknek az országos megújulásba kapcsolása és integrálása, az országos kultúrpolitikai célkitűzések szolgálata egy adott régió sajátos színezetével — ez volt a legfőbb törekvésünk. Lényegében később sem változott, csak módosult: annak megfelelően, ahogy a változó I Aligha létezett valaha is még egy magyar író — különösen nem, ha nógrádi volt az illető! —, akinek műhelytitkaiba jobban belenézett volna a korabeli, meg a kései kor, mint Mikszáth Kálmánéba. Segíthetett ebben Ma- uks Ilona, a feleség (kétszeresen is az, mert kétszer vette el az író), de segített benne sok mindenki más is JL- így a nálánál fiatalabb Krúdy Gyula, aki éppen az egyik lyiik- száth-novellával összefüggésben emlékezett Mikszáth halála után irt nekrológjában. „Egyszer beszéltem Mikszáth- tal. Jó néhány esztendeje a Krúdy Kálmán csínytevései foglalkoztatták mesemondó kedvét.” Mikszáth persze megírta „A Krúdy Kálmán csínytevései” című elbeszélését még a század (a múlt század) utolsó előtti évében és azt közölte lapja, a Pesti Hírlap, természetesen folytatásokban. Erre visszaemlékezve írt aztán Krúdy úgy is, mint a híres palóc úri betyár unokaöccse ,maga is néhány krónikafélét, de foglalkoztatta a régvolt rokon mindenképpen. Ki volt hát ez a Krúdy Kálmán és akkor valójában nem nógrádi-e maga Krúdy Gyula is?! - Krúdy János régi nógrádi nemes Szécsénykovácsiban az Ipoly túlsó partián gazdálkodott, két fia volt — az egyik a Gyula, a másik a Kálmán. De volt három világszép láIRODALMI BARANGOLÁSOK A „palócok hires hőse" nya is, Ők voltak a híresen gyönyörű „Krüdy-kisasßzo- nyok” (más Mikszáth-elbeszéaki megsarcolja az ötvenes évek elején-végén a tehetőseket és „meghajtja” a lányolésekben szerepeltek). Az öreg kát is a kukoricásban. Szóval, Jánosról és famíliájáról azonban Mocsáry Szécsényková- csit tárgyalva nem emlékezik meg nemrégiben újfent kiadott híres monográfiájában. Ennek oka talán abban van, hogy Krúdy Jánosnak ott nem volt saját kúriája, nem volt ott birtokos, inkább bérlő, vagy a monográfia anyag- gyűjtése idején a Krúdyak máshol éltek. Nem is ez a fontos. Az öreg János egy idő után elvitte fiait Váradra, ott is hagyta őket, hazafelé talán „tett egy kis kitérőt” — mindenesetre Kálmán fia, akit Váradon hagyott a szigorú internátusbán, már otthon várta! Na, ebből a gyerekből nem lett aztán se pap, se ügyvéd, se más — nem úgy a másik, aki fényesen tanult és Debrecenben alakított ki jó ügyvédi prakszist. Annak a debreceni Krúdy Gyulának a fia az író Krúdy, aki végeredményben (!) apai ágon őseredetét tekintve mégis csak nógrádi vagy mi... ! Ezért Debrecen még nem haragudhat ránk. A Mikszáth-elbeszélésben a Kálmán gyerek úsy szerepel, mint csintalankodó bétyár, NÓGRÁD - 1983. december 8., csütörtök amolyan gáláns úri betyár sok segítővel és még több ravaszsággal. Az elbeszélés boldog véget ér, mert éppen egy Balassát kopaszt meg „pan- dúrcsellel”, amikor a vélt pandúrok vezetője együtt áll lesben a kárvallottal, megszerezve annak pénzét és csak ezután derül ki (jól elkésve), hogy a pandúr Is betyár volt. Tények viszont bőségesen szolgálnak arra, hogy Krúdy Kálmán létezett! Szécsénykovácsiban született, harcolt a szabadságért 1848—49-ben, de Világos után megmaradt gerillának, „abból ment át” betyárnak és bizonyos szálak látszanak húzódni a dr. Be- litzky János által Is kutatott és részben szélesebb körben is publikált Záhony és Gra- cza gerillavezérek és az úri betyár sajátságos „pénzgyűjtése” között. Krúdy Kálmánt az ötvenes évek vége felé mégis elsősorban „nőügyei” miatt üldözték — ez persze lehetett a korszak szándékos politikai „húzása” is. az erkölcsi oldalak kiemelésével — és gyakran el is fogták (mégis mindig megszökött). Amikor aztán egy alkalommal végképp befogták és Vácról — ahol nőügyek, vagy inkább lányügyek miatt szembesítették eredménnyel — visszafelé kísértetve az Érsekvad- kerthez közeli berinkei erdőnél újra szökést próbált, az egyik kísérő, akinek lovát kővel dobálta a megvasalt Krúdy — lelőtte. A korabeli sajtóközlemények hírül adták, hogy rövidesen Gyarmatról elindultak a hivatalos emberek Vadkertre ebben az ügyben. Krúdy Gyula már a Mikszáth által irt elbeszélés után közölt krónikás visszaemlékezésében szép romantikus arcéit rajzolt aztán nagybátyjának. De később is visz- szatért újabb írásokban: 1922-ben kis kötetben gyűjtötte össze a róla szólókat. Azt Is megírta róla, hogy Görgey futára volt, hogy rálőtt Losoncon a cári hadak főparancsnokára, hogy miatta égette fel a várost, hogy később is visszajárt a vadkerti csatamezőre, ahol kedvesének, Volk Irmának sírjához zarándokolt éjjelente, már betyárként. (Volk Irma hon- védattilában harcolt és úgy végezte, mint Petőfi!) de, hogy a vadkerti korcsmáros Rozgony Zsuzsa is a szeretője volt és halála után ott is temették el... »A palócok hires hőse. a „pajkos Krúdy” a vadkerti temetőben álmodja tovább azt a höskölteményt, amit ő megvalósítani nem tudott...« * Érsekvadkerten nagyott nézett mindenki, akitől az „úri betyár” iránt érdeklődtem. Semmi, a legcsekélyebb nyoma sincs emlékének, pedig valóban élt és oda erősen kötődött. Az öregek klubjában még a ldlencvenen túli Kati néni is csak a Sisa Pista betyárról tudott, de mind a többiek is pontos és részletes történeteket mondtak apjuk, nagyapjuk visszaemlékezései alapján a Sisa betyárról, aki Vadkertről nősült (!) elvette a szép Kürtösi Mariskát — erről beszélt az 1905-ös születésű Szabó Gergelyné, meg Pinke Sándorné is, de sokat! A vadkerti hagyomány tehát kizárólag Sisa Pista, ugyancsak létezett betyár alakja köré fonódik. Krúdyrói nem is hallottak. A „palások híres hőse” palócföldön ismeretlen. A plébánián dr. Hortváth József kanonok adott készséges segítséget; saját kezűleg kikeresve, az 1861-1 év halottainak teljes névsorát. Krúdy Kálmán nem volt közöttük. Talán nem kapott végtisztes- séget — körözött betyár múltjára tekintettel. Akkor a temetőkerftése mellé helyezték a szokásjog szerint. De hogy létezett, azt sok ponton bizonyítják a dokumentumok. * Egy nyomféle azért akadt Érsekvadkerten. Valaki emlékezik arra, hogy az ősi sírok között a temető evangélikus részében látott Rozgony névvel régi kereszteket... T. Pataki László évtizedek új kérdéseket vetettek föl. A hatvanas évek eleje fényes időszak volt a Jelenkor történetében. Nagyon tehetséges új nemzedék jelentkezett. Kiváltképp prózaírók. Ekkor indult Bertha Bulcsú, Hallama Erzsébet Lázár Ervin. Thiery Árpád, s a pécsiek mellé az egész országból jó erők gyülekeztek. A folyóirat országos vitákat szervezett, közölt s a helyi dilettanizmus visszaszorult. ' Hagyomány és avantgárd. Jól megalapozott megújulás jegyében indult a folyóirat s ezt a jellemzőjét talán mindmáig sikerült megőriznie. 1963. jelentős esztendő volt a folyóirat történetében. A korábban kéthavonként jelentkező lap ekkor vált havi folyóirattá. Példányszáma is lényegében állandósult azóta is háromezer körül mozog. — S az utóbbi évtized? — A vidéki folyóiratok —i köztük a Jelenkor — országos feladatvállalása, tekintélye. de felelőssége is megnövekedett a hetvenes évektől. A központi folyóiratokkal egyenrangú alakítójává váltak irodalmi és művészeti életünknek. Anyagi és szerkesztési feltételeink viszont egy-’ re jobban elmaradtak a fővárosi társakétól. Mostanára puszta fenntartásuk is megnehezedett Ugyanakkor az országos folyóirat-struktúra hallatlanul kiszélesedett, új lapok Indultak, a régebbiek bővültek a fővárosban és vidéken -egyaránt A nyolcvanas évekre ez a struktúra, úgy tetszik, elérte a növekedés határait. Gazdagabbá, sokszínűbbé, de bonyolultabbá, ellentmondásosabbá vált az összkép, szép új eredményekkel, ugyanakkor itt-ott működési zavarokkal. — Milyen a szerkesztőség kapcsolata az ország szellemi életével? — Évente 160—180 munkatársa van a folyóiratnak. Munkatársaink fele pécsi, dél-dunántúli és innen elszármazott. a másik fele túlnyomórészt fővárosi, de az egész országból vannak szer-; zőink. Írók, tudósok, kritikusok, irodalmárok mellett képzőművészek alkotják a teljes csapatot. A munkatársi gárda természetesen nem zárt, van magja és szűkebb köre, de évről évre cserélődik, frissül és megújul. A folyamatos megújulás, az új generációk bekapcsolása állandó törekvésünk, A Jelenkor tevékenységének egésze, úgy erzem, <* magyar szellemi élet fősodrában van. nem a periférián helyezkedik el. — Hogyan látja a Jelenkor s a vidéken szerkesztett hasonló folyóiratok jövőjét, to- vábi feladatait, esetleg gondjait? — El kell érni a jövőben, hogy a fővárosi folyóiratok és néhány vidéki társuk azonos feltételekkel és egyenlő esélyekkel versenyezhessenek az irodalmi és művészeti élet szolgálatában. Hogy együtt érzékeljék, kifejezzék, orientálják, foghassák át * teljés szellemi életet. Funk Miklós
