Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

PÉNZHAJHASZÁS VAGY KÉNYSZERLÉPÉS?

ploma a zsebben

Takarékos nőtincsiek

MI SZERETNÉL LENNI?

— hangzik a kérdés, s már záporoznak is a válaszok: tanár, orvos, népművelő, mérnök, óvónő. Majd a sor vége felé érve halkan mormol* ják a nebulók: kőműves, festő, eladó, lakatos... Aztán a foglalkozásokról beszélgetünk, azit tudakolva, mennyire -ismerik a szakmák követelményeit, körülményeit. Hamar kitűnik, néhány közhelyen túl nem jutunk, s szinte mindannyiuk véleményét tolmácsolta az a szőke, copfos kislány, aki a hosszú hallgatást ezzel törte meg:

— Majd megtudjuk, ha odakerülünk!

Önkéntelenül is erre a korábbi tereferére gondoltam, amikor azokról a diplomásakról beszélgettünk, akik a bizonyára nem túl könnyen megszerzett oklevelüket öltönyzsebükben tartják. Ha

dramatizálni akarnánk a helyzetet, akkor a kérdés úgy hangzana: mennyibe kerül ez nekünk? Azaz, mibe van egy diplomás négy-öt esztendeje? A legszerényebb számítások is négyszázezer forint körüli összegekről tanúskodnak, de ennél többe kerül, például a gépészmérnök-, az agrármérnökképzés. E kérdést tovább fűzni azért nem érdemes, mert feltételezhetően elenyésző azok száma, akik úgy kezdik felsőfokú tanulmányaikat, hogy eszük ágában

Már egymillió-kétszázezer személyautó van a lakosság tulajdonában, és sikerült mintegy 30 000-re csökkenteni — közismert takarékossági okokból — a közületek autóállományát. Ám mind a magánszemélyek, mind a közületek továbbra is nehezen, hosszas várakozással jutnak új kocsihoz. A magánmeg- rendelők száma — tehát azo- ké, akik már befizették az ötvenszázalékos előleget — megközelíti a kétszázezret. A sorszámok lassan haladnak, egyes típusok kiadási ideje eltolódik. Míg korábban szinte mindig akadt valamilyen típus, amelyet azonnal, vagy nagyon rövid idő alatt meg lehetett vásárolni, most mindenre várni kell.

Csökkent a behozatal

Az okokról dr. Oroszi Jánost, a Merkur kereskedelmi igazgatóját kérdeztük, aki elmondta, hogy a szocialista piacon az autó mind keményebb cikké válik, és ez nehezíti a behozatalt. Míg 1980- ban ^112 500 autót tudtak importálni, addig tavaly már csak 96 000-et és az idén még kevesebbet, várhatóan 87 000-et szállítanak a külföldi partnerek.

A Merkur által korábban megjelölt átadási időpontok is emiatt csúsznak. 1980-ban ugyanis amikor új sorszámokat adtak ki, az átadási időpontokat az akkori beszerzési kilátások szerint jelölték meg. Az úi sorszámok kiadásakor arra számítottak, hogy például Zsiguliból évente 45 000 érkezik, de már az év végére kiderült, hogy a szovjet partner mindössze 25 000 szállítására vállalkozik.

Sokan akik korábban Zsigulira fizettek be, Skodára módosították megrendelésüket, egyrészt azért, mert rö- videbb várakozási időre számítottak, másrészt pedig azért, mert a Skoda minősége javult és üzemben tartása olcsóbb, mint a Zsigulié. Ám közben Csehszlovákia szállítóképessége is mérséklődött: a korábban várt évi 19 000 helyett az idén legfeljebb 13 000 Skoda beérkezésére számit a Merkur. Hasonló a helyzet a Trabanttal: a várt 24 000 helvett csak ?0 000-et tud az idén a MOGÜRT — a külkereskedelmi vállalat — beszerezni.

A Moszkvicsra

csak egy évet kell várni

A lengyel autógyár ssállítá- sai is mérséklődnek. A 650-es

kis Polski Fiathoz kooperáció

sincs a szakmában maradni. Akik pedig csupán a diplomáért startolnak, jóhiszemmel róluk is elképzelhető, hogy erre kellő okuk van, munkakörük betöltéséhez szükséges a papír. A gubanc akkor keletkezik, ha — gazdasági nyelven szólva — a befektetett töke nem kamatozódik. Tehát, ha a megszerzett tudás nem ölt testet, nincs társadalmi haszna, s öt-hat esztendő múltán csaknem teljesen „elvész”. Igazából ekkor tűnik ablakon kidobott pénznek az a négyszázezer forint körüli összeg.

Különösen az elmúlt két esztendőben megszaporodott a zsebbe dugott diplomák száma, ök, akik négy-öt éven át „stnapálták” magukat, tanévzárás, vagy néhány hónapos szakmabeli foglalkoztatás után könnyedén búcsút mondanak a pályának. S találkozhatunk velük a benzinkútnál, a magántaxinál, az újságkihordók, vagy a külföldi munkavállalók között azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyorsabb anyagi előremenetel reményében tették ezt.

— Én külföldi munkát vállalok, mindegy akármit, csak fizessék meg! — mondja tanár ismerősöm. — Feleségem, másfél éves gyerekem van, ha józan fejjel számolunk, öt-nyolc év eltelik, amíg lakáshoz jutunk, berendezhetAutó

keretében jutunk hozzá. Az idén kevesebb alkatrészt szállítottunk a népszerű kiskocsihoz — a lengyel fél sem igényelt többet —, így 6000 helyett csak 5000 darabot kapunk. A nagy Polski, a 125- ös idei szállítását csak szeptemberben kezdte meg a lengyel partner, s ahogy késnek a szállítások, úgy csúsznak a Merkur által vállalt határidők.

Dr. Oroszi János a sok lehangoló hír mellett egy jóval is szolgált: az őszi BNV-n aláírtak egy szerződést a szovjet külkereskedelmi vállalattal, amelynek értelmében még az idén kapunk még 300 Volgát és 1100 Moszkvicsot, ami azt jelenti, hogy a Moszkvics sorszámai előbbre jönnek. Sőt, aki most fizet be Moszkvicsra, annak előreláthatóan csak egy évet kell várnia a kocsira. Szintén a BNV-n írták alá a jövő évi szerződést is; eszerint

jük. Közben bármi történhet... az embert' a problémák feszültebbé teszik, köny- nyebben bepörög otthon, hamar kész a kálvária, fölbom- lik a házasság, nem? Inkább vállalok egy-másfél évet távol a családtól, de aztán legalább enyhülnek a megélhetési gondjaink.

— Mire számítasz?

— Ami az anyagiakat illeti: nyolcszorosára annak, amennyit a tanári diplomával kereshetnék. Azt hiszem, egy jó év alatt összegyűlik a Volswagen Golf ára. Minek a Golf, ha nincs lakás? Eladom ! Természetesen, felárral. Később pedig szeretnék visszatérni a foglalkozásomhoz. Mert végső soron nem azért gürcöltem négy éven át, hogy trógeroljak valahol a nagyvilágban.

Egy másik gyakori ok: csalódás a szakmában. Z. egyszerűen nem bírta elviselni a munkahelyi kötöttségeket (értsd: pontos kezdés, kilépő csak papírral, konkrét munkaköri leírás stb.), s ezért előbb felszolgáló, majd újságkihordó lett. M.-et az idősebbek örökös molesztálása bosszantotta, amely, mint kiderült, annyit jelentett, hogy nem fukarkodtak a gyakorlati tapasztalati tanácsokkal. Míg K. szerint a főnök froc- lizásai váltak kibírhatatlan- ná. D. pedig — ritka kivételképpen —, hamar belátta,

piac

1984-ben Zsiguliból változatlanul 25 000, Volgából 800, Moszkvicsból pedig mindösz- sze 400 darab szállítására számíthatunk.

Az előleg: letét

A sorban állók méltánytalannak tartják, hogy a kocsira befizetett előleg, után csak 2 százalékos kamatotb. 'fizetnek. Miután a kocsik átlagára az utóbbi időben nőtt, az előlegként befizetendő összeg a vételár 50 százalékára emelkedett, és ugyanakkor más fogyasztási cikkek árszínvonala közismerten gyorsabban növekszik, mint a hetvenes években, azért a 2 százalékos kamat valóban alacsony. Dr. Oroszi János elmondta, hogy az előleget nem a Merkur, hanem az OTP kezeli, a bank viszont ezt a pénzt nem előlegnek, hanem letétnek minősíti, és ezen a jogcímen tart ki a 2 százalékos kamat mellett.

hogy igazából nem neki teremtették a szerelőműhelyt.

Beszélgetőpartnereim szívesen szolgáltattak adalékokat^ az íráshoz, ám azt kérték,’ hogy nevüket mellőzzem. Mondván, egyrészt nem akarnak régi sebeket föltépni, másrészt, sokan pénzhajhá- szó, szerencselovagoknak tekintenék őket, noha egyszerűen a helyzetük kényszerítette ki ezt a lépést.

Valóban, mennyiben pénzhaj hászás az, ha valaki a több anyagi elismerést nyújtó munkát választja? Ha nem hasznosítja a kínkeserwel megszerzett tudást? Azt hiszem, általában és sommásan elítélni, a helyzetük konkrét ismerete nélkül senkit nerrí lehet. Mint ahogyan általános fölmentésük sem lenne igazságos. Az okok jóval mélyebbre nyúlnak: a pályaválasztás, a munkára nevelés, a családi környezet, a felelősségvállalás, az anyagi érdekeltségi rendszer, a munkahelyi közösség... és még sorolhatnánk a tényezőket, amelyek kisebb-nagypbb mértékben beleszólnak az illető életébe, annak alakulásába.

ÁM EZEK A PÄLYAMÖ- DOSITÄSOK — bármennyi érv menti —, mégis fölösleges szellemi energiát, pénzt emésztenek föl. És ezek olykor — pótolhatatlanok.

Tanka László

Drágult a használt autó

Miután az új- autók beszerzése a lakosság számára is hosszadalmas és költséges, körülnéztünk a használtautó- piacokon. Azt tapasztaltuk, hogy minden városban nagy a kínálat, de az eladók magasan tartják az árakat. Hogy azután végül odaadják-e olcsóbban is a kocsit, azt nem lehet tudni, mert az üzletek négyszemközt köttetnek. Háromévesnél fiatalabb kocsit a szabadpiacon tilos értékesíteni, de ilyet a Merkur használtautó-telepén is ritkán kínálnak. Vagyis a használt kocsik piaca reagál az új kocsik piacán tapasztalható jelenségekre: az eladók igyekeznek magasabb árat elérni, hiszen ők is tudják, hogy új autóra általában többet kell várni, mint korábban. A háromévesnél fiatalabb kocsikat feltehetően sokan a rendeletek megkerülésével adják el.

Gál Zsuzsa

A Diásjenő és Vidéke Takarékszövetkezet nőtincsi ki- rendeltsége a hozzá tartozó Szendehely, Felsőpetény, ös- agárd településekkel együtt kilencszáz tagjának pénzügyeit intézi. A tartósan lekötött betétállományuk 11 millió forintot tesz ki, takarék-' levélben másfél millió forintot őriznek. Kétszáznegyvenötezer forint értékben gépko- csinyeremény-betétkönyvben tartják pénzüket a tagok. Sokan igényelnek különféle kölcsönöket, a legnépszerűbb a

lakáskorszerűsítésre felvett hitel. Az idén mintegy kétszázan éltek a nőtincsi kirendeltségen hitelfelvételi jogukkal. A takarékszövetkezet október elsejével megkezdődött szolgáltatása, hogy új személygépkocsi vásárlása esettén a vételárelőleg befizetésé^ re is biztosítanak lehetőséget.' Képünkön Kollár Györgyné kirendeltségvezető és Szegner Istvánné pénztáros a tagok pénzügyeit adminisztrálják.

— kulcsár —

•TrrmmtiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiisfimiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiftifviiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiftiif

(Idézet egy levélből)

„Kedves újságíró néni! Biztos tetszett már hallani róla, hogy az iskolákban van egy olyan óra, ahol a családi életről beszélgetünk az osztályfőnökökkel. Kérdezgetik, hogy érezzük magunkat otthon, van-e külön- szobánk, mennyi zsebpénzt kapunk, milyen az anyu, törődik-e velünk? Meg azt is kérdezik, mikor van együtt a család, mit segítünk, kivel tanulunk, meg ilyenek •.. Szerintem a család az anyából. a gyerekekből, meg az apából áll. De én olyan érdekesnek tartom, hogy a családi életre nevelés órán soha nem kérdezik meg, hát az apu milyen? Pedig ő is a családhoz tartozik ...” (K.

Judit 8. osztályos tanuló-)

*

(Milyen a mai apa? ...)

A levélíró kislánynak teljesen'igaza van. Hiszen a mai, modern családmodell- ben az anya és az apa egyenrangú szerepet kell(ene), hogy betöltsön. A nők eman- cipálódásával régen letűnt már az a világ, amikor az apa, mint családfenntartó, csupán a munkájával foglalkozott, az anya pedig a gyereknevelés, háztartás

gondját vállalta magára- De- hát minek ennyit magyarázni, ezt mindenki jól tudja, ismeri a gyakorlatból. Ám,

„Áz én apukám...”

ha a nap nagy részében az anya is dolgozik, tanul, köz- életiséget vállal, szükségessé válik a családon belüli munkamegosztás; háztartásban, gyermeknevelésben, takarí. tásban .. egyaránt.

Mert egyébként az otthon káosz lesz, ütközési pont veszekedésre, vitára, a feszültségek levezetésére.

Kamaszodó, tizenhárom- tizennégy éves gyerekeknek tettük fel a kérdést, milyen is hát a mai apa, „milyen az én apukám”?

A válaszokat — a teljes őszinteség kedvéért — írásban kértük, név nélkül, s csupán annyit árulunk el, hogy a vallomástevők, a szé- csényi II- -Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói. Nem áll módunkban valamennyi véleményt közzétenni, de idézünk néhány tanulságos részletet, általános érvényű következtetéseinket egv-egy külön csokorba gyűjtöttük.

★

(Az ideális)

„... az én apukám nagyon okos. művelt ember, rengeteget tanulok tőle Nagyon illik anyuhoz- Jó! sportol és engem is ösztönöz a sportolásra. Akaratereje és kitartása rám is átragad. Segít a tanulásban, neki köszönhetem, hogy egy kicsit többet tudok kortársainmál. Az otthoni munkát, feladatokat anyuval közösen oldják meg ...” „Mindnyájan szeretjük őt, mert a lakásszépítésnek, a rertdrakásnak a mestere- Nekem mindent megvesz, amit kérek tőle. A családunk ele- te igen vidám, s ezt neki köszönhetjük. Anya rokonaihoz nemigen viszonyul, de az ő rokonaiért ugyancsak mindent megtenne.”

„Apukám tanár, engem is tanít. Otthon, hét végén, amíg anyu főz, addig ő takarít'. Szabad idejében hol rádiót szerel, vagy velem foglalkozik. Játék közben komoly dolgokról beszélgetünk- Én is ilyen apuka szeretnék lenni.”

[Szélsőségesi?)]

.. az én apukám néha

nagyon jó szokott lenni, ha józan. Mert bizony nagyon sokszor részeg szokott lenni. Ha józan, mindent meg szokott csinálni, amit kérünk tőle- Néha ^szigorú, néha nem. Ha én nagy leszek, nem szeretnék olyan lenni, mint apu.”

„Ritkán találkozom apuval. Van olyan eset, amikor

nem jön el a láthatásra. Amikor eljön, játszunk, beszélgetünk, megfájdul a gyomrom a sok süteménytől, amit hoz. Apukám nem .szigorú. Én más apuka leszek."

„A szüleim elváltak, de nem törvényesen- Apu eddig még nem látogatott meg. (Remélem, nem is fog ...)”

„Az én apukám, sajnos, mégha! t. Karambol áidozata lett. Én szeretnék vidám és nem mindig szürke hétköznapokban élni- Jó lenne, ha anyukám férjhez menne Olyan aput szeretnék, aki sokat beszélget velem, és nem mindig a munkájával foglalkozna. Szeretném, ha kedvelné az állatokat, ha nem lenne szigorú és nem verne meg..

(Mindig dolgozik)

„Apu velünk, gyerekekkel nem sokat tud foglalkozni, mert mindig dolgozik. A legkisebb testvéremmel kivételezni szokott- Gyakran ideges, fáradt, ha alszik, csendben kell maradnunk-”

„Apu szigorúan nevel. Hazajön a munkából, nem kérdez semmit, megy az állató* kát elvégezni. Ritkán néz televíziót, kirándulni nem járunk, anyunak se szokott segíteni.”

„Apámnak mindig -nehéz napja« van. Elcsigázott, fáradt- Azt kéri, hagyjuk magára, mert aludni szeretne. Nem iszik, nem dohányzik. Azért többet törődhetne ve. lem, meg anyuval.

(Ami az idézetekből kimaradt..«)

A harminc gyerekből húsz leírta, hogy verekedni inkább anyu szokott, apu csak megszid. Sdkan hiányolják a hét végi közös programokat, kirándulásokat, a család gyakoribb együttlétét. Irtóznak a szülők vitáitól, veszekedéseitől. Elítélik a pénzhajhászást, az ajándékoknál, sok zsebpénznél többre tartják a szeretetek a közös beszélgetéseket. Értékelik, ha apjuk nem iszik, nem dohányzik. Szeretnék, ha az apukák aktívabban bekapcsolódnának a házi munkába. Végezetül még csak annyit; a harminc megkérdezett gyerek közül csupán nyolc szeretne felnőtt korában olyanná válni, mint az édesapja. (Kedves apukák! Ezen érdemes elgondolkodni !)

Kiss Mária

NŰGRÁD — 1983. december 8., csütörtök 5

H