Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

SOK ÉV ÜTÁN Ä LEGJOBB

Téli könyvvá

Szép ez a feonyvesboKT ~ äknuiloik el mindaininyiszar. Tavasszal adták át, és nagyon nagy szüksége volt rá Salgótarjánnak. Most a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak és a megyének van egy tágas, reprezentatív üzlete, ameily ráadásul ugyancsak híres ember nevét viseli, Nógrádi Sándorét, a 44-es partizánét, a felszabadulás utáni okos politikusét.

A boltban rengeteg az érdeklődő, mintha nem is a karácsonyi ajándékozási láz .utáni napokat élnénk.

— Ez a nagy cserebere Időszaka — jegyzi meg Ipacs Láezlóné boltigazgató, aki húsz éve dolgozik a könyveladói szakmáiban, s túlvan már mindenféle meglepődésen. — Ilyenkor szokták kicserélni azokat a könyveket, amelyekből kettő, vagy több is került a karácsonyfa alá, ilyenkor szokták megvenni azokat a könyveket, amelyeket a szomszédok gyerekei kaptak, és ilyenkor szokták a hazalátogatók, még az elutazás előtt, kiegészíteni az ajándéktárat.

Téli könyvvásár.' Hirdetéseivel tele volt újság, rádió, televízió. Hivatalosan a december 5—10 közötti gyermekkönyvhét után kezdődött, gyakorlatilag azonban már megkezdődött azzal, hiszen a Mikulás sem jöhetett csak édességgel, gyümölccsel.' A könyvnek ott m helye 3 puttonyban is.

r — Nekünk igazi Srmep volt egész december. Szünet nélkül jöttek az emberek. Sokat vetlek és sok pénzt itthagytak.

Látom; az érdeklődéssel,' á forgalommal most sincs baj. Egy negyvenes férfi éppen a pénztár előtt áll, választott könyveit csomagolják, s pár húszast és aprópénzt kap vissza az „Advért”. A polcok tele, még mindig van elég kínál ni való.

— Öriásí ärudömpingönk volt erre a vásárra — mondja a boltigazgatő. — Ilyen még nem volt, amióta a szakmában dolgozom. Korábban mindig hiányzott valami. Volt például a gyerekeknek mesekönyv, de a kisebbeknek hiányzott a leporel—10. Kevés volt az újdonság, a raktár- készleteket kínálgattuk. Most viszont szinte csalv új konyáink voltak és óriási válaszKitettck magukért a könyvkiadók, lemezgyártók: nem volt hiány semmiből. (Kovács Istvánná felv).

tsék. Számítsuk bele a lemezeket is. Rengeteg jó külföldi lemezt kaptunk. Karácsonyra megjelent — vérbeli ajándékként — Leonard Bernstein magyarországi hangversenyének felvétele. A magyar lemezgyártók kitetteik magukért — mint a könyvkiadók —, számos új hanglemezt kínáltak: Kovács Katitól, Szűcs Judittól, Soltész Rezsőtől, Darvas Ivántól, Psota, Iréntől, hogy csalt a legnevesebbeket említsem. Hangkazettákból sem volt hiány.

— S önök itt a boltban, tizenöten, állták a sarat. Idegeiket nem tépázta meg . a csúcsforgalom ?

— Ha megy az üzlet, akkor a kereskedőnek jó kedve van. Mi most az egész könyvvásár ideje alatt remek hangulatban dolgoztunk. Sok szép és tartalmas könyv jelent meg, időben megérkeztek. Tudja, milyen kellemetlen érzés az, ha á vásárló keres egy könyvet, mert Pesten már látta, mi meg még egyetlen darabot sem kaptunk belőle? És milyen jó érzés, ha a hozzánk fordulónak egy mozdulattal leemeljük a polcról a kívánt könyvet, s értékben, tartalomban, kiállításban megfelelőt tudunk ajánlani?

A Nógrádi Sándor könyvesbolt decemberi könyv- és banglemezforgalma meghaladta a kétmillió forintot. Közel egymillió forint a lemezek eladásából származott.

Mi lesz jövőre? Legfeljebb sejteni lehet. Ipacs Lászlóné kívánságát azonban — egyetértünk vele — közreadjuk:

— Legyenek olyan jó kiadványok és olyan jó vásárlóink, mint az idén. Legyen sok-sok pénzük az embereknek ajándékra, könyvre, hanglemezre.

(ok)

Irodalom hanglemezen

A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat kiadványai között az utóbbi hat-nyolc esztendőben jelentős mértékben megnövekedett a prózai lemezek száma. Ez alighanem annak az örvendetes közönségigénynek kö- köszönhető, amely már kezdetben is megmutatkozott az eleinte szórványosan megjelenő prózai felvételek iránt, s amely később zelítően a tizedrésze volt az

Prózai lemezborító

egyre fokozódott.

összes eladott HungarotonA kereslet növekedését jól felvételnek. Tavaly ez az tükrözik Tóth Attilának, a arány már egyharmad részre vállalat osztályvezetőjének növekedett, 1983-ban pedig

már a közönség által megvásárolt lemezek felét az irodalmi kiadványok képezték. A kereslet tehát az elmúlt öt-hat észten dő alatt nem

erre vonatkozó szavai:

— Kiadványaink , között, mint ismeretes, a Hungaroton márkanévvel jelzettek komolyzenei és irodalmi felvé- ....... .. ,

teleket • tartalmaznak. Az mértekben megnovekeutóbbiak nagyobb része vers, üett'

elsősorban a magyar költé- — Hány ilyen kiadvány je- szet legjelesebb alkotóinak ignik meg évente? műveiből készült válogatás,

másrészt dráma, drámarész- — Megközelítően tíz íróiét, mese, illetve irodalmi dalmi és nyolc-tíz mesele- igényű prózai lemez. Hang- mez. De megjelennek még súlyozni szeretném, hogy iro- egyéb, szintén ebbe a kate- dalmi, vagyis művészi igényű góriába tartozó, úgynevezett kiadványokról van itt szó, közművelődési kiadványok is, tehát nem sorolom ezek közó például nyelvleckék, vala- a kevésbé igényes prózafel- mint olyan érdekességelv, vételeket. (Ezért használom mint az egyik nemrég megje- szivesebben az irodalmi le- lent lemezünk, amelyen a rémezek kifejezést a prózai gi magyar gőzmozdonyok felvételek helyett.) Ha tehát hangját rögzítettük. (Közülük a Hungaroton-kiadványokat egyik-másik masina olyan tekintjük, érdemes felfigyelni öreg volt már, hogy kizáró- az utóbi időben eladott pél- lag csak a felvétel kedvéért dányszámok gyors változására, erre az egyetlen, utolsó alka- Öt-hat esztendővel ezelőtt lomra fűtötték be.) Az ötlet ugyanis az eladott irodalmi sikerétől felbátorodva elhatá- lemezek száma még megkö- roztuk, hogy jövőre a régi

magyar harangok hangjai vesszük fel.

— Az eddigi sikeres irodalmi lemezek felsorolása helyett talán hasznosabb volna a karácsonykor megjelent és sikerre számító kiadványok közül megemlíteni néhányat.

— Úgy hiszem, nagy sikere lesz Haumann Péter lemezének, amelyen a művész Karinthy Frigyes népszerű így írtok ti című kötetéből ad elő egy válogatást, közöttük olyan ritkábban megszólaltatott részleteket is, mint Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Herczeg Ferenc írásainak paródiája. Nagy vállalkozásunk lesz a Madách-év- fordulóra megjelentetett három lemezes kiadványunk^ amelyen Az ember tragédiájának 1938-ban készült rádióJ felvétele lát napvilágot Németh Antal rendezésében, a főszerepben Abonyi Gézával, N. Tasnády Ilonával és Uray Tivadarral. Az annak idején 30 kislemezre készült felvétel egyébként a magyar hangle-^ mezgyártás történetében az első teljes drámafelvételj amelynek egyik apró érdekessége. hogy például a londoni színben az akkor 78 esztendős Márkus Emília alakítja a cigányasszonyt. Különlegesség a Színészmúzeum sorozatban megjelenő Csortos- lemez... De talán a legjelentősebbek ezúttal is a meselemezek, amelyek közül kiemelném Márkus László újabb, már a felépülése után készült felvételét, amelyen Szabó Magda verses meséiét, a Bárány Boldizsárt mondja el a népszerű művész. És megjelent karácsonyra / egyebek közt a gyerekek által annyira szeretett Bors néni, Dayka Margit lemeze is. valamint Csukás István nagy sikerű darabja, az Ágacs/ka felvétele...' Ügy vélem, karácsonyi kiadványainknak ezúttal is sikerűk lesz a felnőttek s a gyerekek körében egyaránt.

Szomory György ]

Egy látványosság

Ä salgótarjáni bányamúzeum látogatóinak egyik legkedvesebb tárgya a facsillét húzó bányató volt. Sajnos az elmúlt évben, tizenhét szezon után már annyira elavult, hogy bemutatásra nem volt alkalmas. Helyére most — gondos és szakszerű prepa rátöri munka után — „friss” tó kerül, amelynek „munkahelye” a harmincas

évekbeli réselőváijárok mellett lesz lent a vágatban. Köréje, az eddigi tapasztalatok alapján áttetsző műanyagból készítenek védőburkot, mert ha az évi több mint harmincezer látogató mindegyike csak egy kis simogatást „eszközölne rajta”, szőrzete igencsak hamar megkopna. A jelenleg a múzeummal átelleni helyiség egyik részét elfoglaló, kitömött állat helyszínre szállítása sem lesz egy-' szerű, A légajtónál a talpat meg kell emelni, felállítást helyén pedig a vágatot ki kell bővíteni. Az viszont bH zonyos, hogy a vendégek a következő múzeumi szezon megnyitásakor már megcsodálhatják a csillét húzó bányalovat, amely — mondhatni — több mini kétszáz éven át volt hűséges munkatársa a bányászoknak.

J Ablak néz a Tómra.

Alekszandr Nyikolajevics Kircsanov festőművész műtermének ablakai a folyóra néznek, amely — miként a Duna Budapestet — átszeli a nyugat-szibériai Kemerovo városát. A bal parton vagyunk, eay magas ház legfelső emeletén. Állunk az egyik ablaknál, nézegetjük a széles folyót Alattunk háztetők és parti sétány fái. Átellenben csónakkikötő. A kemerovóiak manapság szívesen tartanak csónakot, több százat ringat itt is a víz, többségüket ügyes motorokkal látták el. A sekély parti vízben horgászok álldogálnak türelemmel, és távolról sem eredmény nélkül, hiszen, mint a házigazda megjegyzi. az Ob és mellékfolyói — köztük'a Tom — legalább ötvenfajita halnak adnak otthont.

Egyébként, az Ob és jelentősebb mellékfolyói, az Irtis, a Tom, amelyek repülőgépről, mint minden folyó, csak fénylő szalagnak látszanak. Nyugat-Szibéria leg jelen lősebb városait szelik át Az Irtásnál’ fekszik többi között Omszk, Tobolszk, Hanti- Manszkij, legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a mansik, más néven vogulok és osztjákok fővárosa az Ob partján Novoszibirszk s a Tómnál Tomszk, Kemerovo, Novokuznyeck.

A teleutokfestője

Ä Tom különösen kedves A. Ny. Kircsanov, az OSZSZK érdemes művésze számára. Szülővárosa Tomszk, az egyik legrégibb szibériai város is e folyó partján áll, amelynek alapítása 1604-be nyúlik visz- sza, s ma is féltve óvnak itt egy százados faházat, amely faragványainak cizelláltságá- val párját ritkítja Szibériában. A művész 1920-ban született Tomszkban. Nem csoda, hogy úgy tekint a folyóra, mint a szerelmies az imádott lényre. Nem kell ahhoz művésznek lenni ezen a tájon, hogy dalokat írjon valaki ma is Tómról. Találkoztam egy nyomdaigazgatóval is, aki szintén saját költésű énekben dicsőítette. „Milyen szép, mikor fehér felhők szállnak felette” — hangzott a dal. Egy szálloda ízlésesen berendezett Altáj-termében vacsoráztunk éppen, a tréfa, az évődés sem hiányzott.

— Mi berendeztük ezt a csodálatos termet az altájiak- nak — jegyezte meg valaki. — Erre mi történt? ök meg kiráktak az erdőbe néhány fából ácsolt asztalt és padot, az egyik fatörzsre pedig táblát szögeztek Kemerovo fölírással.

NÓGRÁD - 1983. december 31., szombat |

Persze, nincs harag közöttük, csupán a szokásos, szomszédok közötti csipkelődésről van szó.

Sok nép él együtt Szibériában. Elmondható, mint Indonéziában, vagy a világ több más pontján: egység a sokféleségben. Szibéria csaknem félszáz kisebb-nagyobb nemzetiség hazája. Ezeknek sajátos kultúrája és művészete, például táncaik, hímzéseik, faragásaik a modern korban is a századok, sőt évezredek üzenetét őrzik. Közeli nyelvrokonainkról már esett szó. Talán hallottunk a csukásokról, jukagiroisról, ja/cuíokról és burjátokról. De bevallom, az aleutakról és tofaláro-król már keveset tudok. S van egy kis népcsoport, amelyről Kircsanov műtermében hallottam először részletesebben. Ők a teleutok.

Igaz, Belovo város közelében — Kemerovótól délre — egy külszíni fejtés szomszédságában a parányi. Sanda nevű falucskánál minap már megjegyezték, hogy itt teleutok élnek, akik Szibéria őslakói közé tartoznak. A zöl- dellő dombok fölött szürke esőfelleget kergetett a szél, amelyek szinte rászálltak a kis faházakra. Körülbelül 300 teleut lakja a falut, mondták. Az egész Szibériában

legföljebb kétézer teleut él, valamennyien a kuznyecki medencében, szétszórtan. Sanda az egyetlen teleut falu a világon.

Kircsanov festőművész nevét pedig nem utolsósorban éppen a teleutokról készült képei tették ismertté mesz- sze földön. Moszkvában 1981- ben rendezett önálló kiállításán mind a mükritika. mind a közönség művei által fedezte föl a teleut nemzetséget.

Forgatom a Moszkvában megjelenő folyóiratokat, a Hudozsnyik 1982. évi számát, amelybe L. Obukova művészettörténész írt Szibériának ajánlva címmel terjedelmes cikket a művészről, s az Ogo- nyok ugyancsak 1982-es tizedik számát, amelyben Kircsanov Teleut nő pipával című festményének nagyméretű reprodukcióját is közük a művész munkásságát értékelő tanulmánnyal együtt. Ez a kép 1978-ban készült, eredetijét is megmutatja a művész. aki mint minden festő a világon mindenütt nagy súlyt helyez arra, hogy milyen szögből élvezhető leginkább a festmény. Így aztán székemmel együtt nagyjából be is járom az egész műtermet, Később pedig már el is hagyom a széket, élvezetesebb anélkül bandukolni „a fény után”.

Valóban megragadóak egyediségükben, témájuk különlegességében ezek az alapvetően realista felfogásban készüli, s szinte dokumentatív értékű teleut képek. Különösen a teleutkák — teleut nők — ősi viselete, a teleut menyasszony színpompás ruhája és megannyi dísze, a lovat megülő délceg teleut férfiak merész tekintete, a fiatal' lányok lírai bája. Megelevenedik a képeken az egész telé- •ut világ. Mondhatni, kicsi ez a világ, egy — még önálló írással sem rendelkező — népcsoport világa. Csakhogy ez nem így. van. Kultúrája, ősi művészete ma is él és virul ennek a népnek, dalai most is messze szállnak. A határtalan mezőkön munkába igyekvő férfiak, a pipázó öregasszonyok, a pompás viseletben szemlesütve üldögélő menyasszonyok ajkán él a múltat idéző, megtartó mese és az ének. A teleut gyermekek hallgatják és tovább örökítik őket, a századok tudását és ízlését őrizve ezzel.

A. Ny. Kircsanov megszerette ezeket az embereket.

— Életmódjuk, népviseletük, dalaik megkapóak — mondja. — Sokszor járok közöttük, s képeim által szeretném megmutatni őket a világnak. E nép életének a dalát énekelem, mert megszerettem ezt a kis nemzetiséget.

Különböző teleut hangszerek függenek a műterem falán. Például több tudora. Ez 2—3—4 húros ősi teleut hangszer, kicsit a lanthoz hasonlít. Ha megszólal, az ősi szibériai élet hangját hallani. A teleut faluban mindennap játszanak rajta.

Újabb festmények is előkerülnek, hiszen Kircsanovot egyszer „Kuzbassz hű fiáknak. is nevezték a lapokban. Nem ok nélkül. Csendéletei, tájképéi, az ipari munkát, a bányászkodást idéző müvei arról tanúskodnak, hogy valóban otthona is ez a nyersanyagokban 'oly gazdag medence. Városainak színházaiban, a Tom partján, falvaiban és tágas lapályain nap mint nap találkozik embereivel. A kemény férfiak, Szibéria lányai és asszonyai, a folyó csillogó halai tűnnek föl a képeken. A Halászház, a Szibériai lány, az Öltözőben, a Tá ncosnő s még jó néhány festmény — köztük a teleut képek — már sikert arattak a,Közel- Keleten, Görögországban.

Cipruson, Vietnamban és másutt. S természetesen, a Tómról készült képek is, a halászokkal, a parti házakkal. amelyek ereszéről száradó halak füzérei lógnak. Ez az a folyó, amelyet a művész ablakaiból is látni. A Tómra néznek.

Tóth Elemér

C