Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

yiLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

NOGRAD

A.' M'-./Ml» NOC. HA.) VVkpVEI-!ÚZ 0 I ló ÁGA és.A MÍ.'GYKI Í AN AC3 U- j A

XXXIX. ÉVF., 307. SZÁM ÁRA: 1,80 FŐSÍNT 1983. DECEMBER 31.. SZOMBAT

üazáÉnak reÉiilelfenü, 1884

„Hazádnak rendületlenül / Légy híve, óh magyar.

Sok milliónyian hallgatjuk meg ismét Vörösmarty halhatatlan, e nép lelkében gyökerező hitvallását, amely nem csak címében, hanem egy nemzet szívében is Szózattá vált. Régi, szép szokás szerint az új esztendő első perceiben az új évet köszöntő harangzúgás, s a Himnusz után a Magyar Rádióban ez hangzik fel. Mondták nagy művészek, akik már nincsenek közöttünk. És mondják majd olyanok, akik ma még a középiskola padjaiban tanulják Vörösmartyt, akik csak most tanulják a betűvetést és_— bizonyosak lehetünk benne — mondják a következő évszázadban azoknak a nemzedékeknek a gyermekei, akik ma még meg sem születtek.

Fohász ez és egyben figyelmeztetés, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tudjuk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihlete. A nemzet hitvallásává vált, és az is marad, amíg magyarok élnek ebben az országban.

Az 1984-es esztendő úgy köszönt ránk, hogy a nemzet létéért nem kell aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett csaknem három békés évtizedben létrejött nemzeti közmegegyezés biztosítja, hogy' megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadalmunk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számolhatunk népünk túlnyomó többségének a legfontosabb kérdésekben megnyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alapja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézségeit leküzdjük, terheit elviseljük.

A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely —, de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló bajokból. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az új esztendő küszöbén elhallgatnék: saját korábbi tévedéseink, mulasztásaink következményeivel, a jobb időkben jelentkező, de akkor szerencsés fordulat reményében a későbbiekre hagyott gondjainkkal is szembe kell néznünk az elkövetkező 365 napban.

A haza iránti hűség, amely a más népeket becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legnemesebb tulajdonságai közé tartozik, most azt kívánja, hogy 1984-ben, mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy éljünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a megpróbáltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segítve a gondokon, s, ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért.

Tudjuk valamennyien^ hogy már az előző esztendőkben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek, a nép jólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemzeti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagyvilágban számos olyan esemény történt, amely a legkülönbözőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága számára is. A válságok sora, a nemzetközi helyzet alakulása éppúgy nehezíti céljaink megvalósítását, mint az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazu- lása, sőt, felbomlása. Népünk, szabad országunk életerejét bizonyítja, hogy mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos, következményeket. Legfontosabb vívmányunkat, az emberek létbiztonságát megőriztük és meg tudjuk őrizni a következő esztendőkben, években is. Any- nyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felsorolni is sok volna. A nemzetközi piacok éppúgy kegyetlenek voltak hozzánk, mint az időjárás. Nem várhatjuk, hogy mások vegyék át azokat a terheket, amelyeket a mi vállainknak kell hordoznia. S, ha szerényebben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is élhetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Ezek nem kicsinyek már, bármennyire is korlátozzák azokat a különböző, nem tőlünk függő körülmények, de nem is olyanok, mint, amilyeneket szeretnénk, mint amilyenekre szükségünk lenne. '

Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kormánynak eltökélt szándéka, hogy minden akadály ellenére közelebb hozza az életet a szocialista elosztás gyakorlatához, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elismerést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyességével, leleményességével sokat tesz, az többet kapjon, mint, akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követelményekhez. Tudnunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kellett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy részét, de minél rövidebb ideig hurcoljuk magunkkal hibáinkat, annál előbb takaríthatjuk el az útból az azokból következő, népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk teljesítőképességét éppúgy növelnünk kell, mint hatékonyabbá keli tennünk szocialista rendszerünk intézményeinek működését. S tudnunk kell, hogy ennek az esztendőnek a feladatai nem egy esztendőre szólnak.

Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e haza fiaitól függne, soha nem volna háború a földön. Kis ország vagyunk, s bár kormányunk nemzetközi tekintélye nem kicsiny és már sok jó szolgálatot tett az őt megbízó dolgozó nép nevében a világbéke megőrzése ügyének, sok minden hatalmán kívül esik..Mégis abban a szilárd meggyőződésben léptük át a két esztendőt elválasztó mezsgyét, hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellenére az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép bolog új esztendőt kíván mindazoknak, akik, éljenek a föld bármely pontján, a béke fenntartásában íáják 1984 legfőbb célját.

Nem könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe és kezdjük el a munkát 1984- bcn. Mit tagadjuk: van aggódni valónk sorsunkért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel.

Ma

számún

kbó!:

Állompolqári

érdek

a korszerűbb közigazgatás

Megújulásunk,

jövőnk

letéteményesei

Megkérdeztük

sportvezetőinket

Zavartalanul telel az állatállomány

A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők egyaránt előbbre jutottak az idén a takarmányozásban: gazdaságosabban hasznosították készleteiket, s jobban tekintettel voltak az állati szervezet valós igényeire. Mindenekelőtt a melléktermékek és a korábban nem hasznosított hulladékanyagok hasznosításában értek el jó eredményeket — ez derült ki a MÉM összesítéséből, amely az idei takarmánygazdálkodást elemezte.

Ismeretes, hogy az aszály miatt a vártnál kevesebb gabona és szálas takarmány termett, ennek ellenére az állatok átteleltetését sikerült zavartalanná tenni. A hiányokat az üzemek több forrásból pótolták. Különösen az élelmiszeripari melléktermékek teljes körű hasznosításáért tettek sokat az üzemi szakemberek és a mezőgazdászok. A legnagyobb takarmánytömeget a cukorgyártás mellék- terméke, a nyers répaszelet adta. Az idén a feldolgozás során 1,1 millió tonna, 17 százalék szárazanyag-tartalmú nyers répaszelet került ki a cukorgyárakból. Már a szezon megkezdése előtt nagy volt iránta a kereslet. A megyei takarmánymérlegek összesítésekor kiderült, hogy az aszály által leginkább érintett hat megyében lenne legnagyobb szükség a tömegtakarmányokra, a helyi készletek ugyanis az állatok tartásához nem voltak elégségesek.

Az év utolsó képzőművészeti eseménye

Szervezték és rendezték

* * r,

a szocialista brigádok

A már-már eseménytelen- lat kiváló brigádja összefog- Negyedik, de mégis jubilen- nek látszó, ez évi utolsó mun- va a síküveggyár Dallos Ida, mi kiállítás, hisz’ a most be- kanapon, kellemes meglepe- a megyei nyomda Révai Jó- mutatott anyag a 10 éves tést szerzett a művészet bará- zsef, NÓGRáD és Misztótfalu- salgótarjáni nemzetközi mű- tainak az OTP Nógrád me- s;; valamint a MÁV-Volán vésztelep itt dolgozott alko- Igazgatóságának, Fáy k;mplex MáJus i. „evä vi- tóinak műveiből nyújt válóVl7/viiQl,!cro Hri.fT'jrliíí 7 ^ätäSt

selő szocialista brigádjával, °

társadalmi segítséggel rende- „A salgótarjáni nemzetköd zi meg tárlatait. művésztelep nyitott i kapuján a

testvérnépek művészei térnek

gyei

András Szocialista Brigádja. Persze a műpártcJók már tudják, hogy negyedik éve, szít- veszt er „előestéjén” a vóllaSzilv&szleri szolgálat

mm a reggel, amikor kezébe veszi e lapot kedves olvasó, talán nincs is elegendő ideje a sorok alapos böngészésére. Gondolatai már az öreg, 1983-as esztendő búcsúztatásán, a szilveszteri mulatságon járnak —, s ez teljesen érthető. Tengernyi a dolog még estig: aki vendéget fogad, annak mindent elő kell készíte- ■ nie, hqgy maga is | gondtalanul szóra- \ kozhassék, aki maga í készül vendégségbe, \ az sem pihenhet ; még. És bizonyára szeretnének csinosak lenni, s a szépítkezés is időigényes.

Estére mindannyian bevégezzük az ünnepi előkészületeket, s kezdődhet a mg sag. Fényárba bontjuk a lakást, ki.

gyúlnak a lámpák a szórakozóhelyeken is. Ez természetes, hiszen az ünnep és a ragyogás testvérek. Gondolunk-e vajon majd rá, hogy valakiknek e fényesség is munkájukba kerül? ők, akiknek gondjuk van arra, hogy az évbúcsúztatás valóban felhőtlen legyen, nem ünnepelhetnek..

És ők — sokan vannak. örködnek azon, hogy zavartalan legyen a világítás, a vízszolgáltatás, meleget árasszanak a fűtőtestek. Míg mi koccintunk, ők az autóbusz volánja mögött ülnek, vonatot vezetnek, , vagy taxiban ülve várják az éjszakai utasokat. Asztalt terítenek, az étterem mögötti konyhában sütnekfőznek, felszolgálnak, s húzzák a talp- álávalót. Járják az\ éjszakai utcákat, vigyáznak, hogy rendbontás ne zavarja a mulatságot. Ülnek a telefon mellett,

hogy azonnal kü/d- hessék a segítséget, ha valahol tűz üt ki, vagy valaki mentőt kér. Talpon vannak az egészségügyi dolgozók, ugyan hogyan is mondhatnák a fájdalmakban gyötrődő betegnek: várjon, hiszen ma ünnep van?!

Igen, nagyon sokan vannak ők, akiknek a szilveszter is kemény szolgálat. Fárasztó, izzasztó munkával telik a kohászok ünnepe, s mmdazoké,, akik f olyamatos üzemben

t vissza hazáinkba - íurfa Cső- nany Kalman meg 1977-ben itteni élményeikkel, alkotásaikkal, szívükben egy-egy kis darab Magyarországgal, egy- egy kis darab Pálócfölddel; hogy hírvivői, követői, ismer-' tetői legyenek a vendéglátó megyének, országnak. A nem-: zetközi művésztelep jelentősé-’ ge, fontossága túlnő, — mesz- sze túlnő — az anyagiakban^ konkrétumokban megfogalmazható értékeken.”

Mint ahogy túlnő az emit-’ tett szocialista brigádok eme vállalkozása a „hagyományos’' brigádvéllalásokon. Nem csupán kipipálható, de igazi értékeket hordozó kezdeményed zés ez. Az 1983. év utolsó tárlatán, bolgár, csehszlovák, finn’ lengyel, román, szovjet és magyar művészeik, összesen 28 aH kotó, harminc művét tárják a látogatók elé. A „Visszatekin-- tő válogatás” címet viselő be-’ mutatót tegnap délelőtt Dri Horváth István, a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A kiállított műveket a Nógrádi Sándor Múzeum tu-' lajdoiíó'bfsn levő gyűjtemény-j bői válogatták.

dolgoznak. Talán kevesen gondolunk rá, hogy a számunkra — remélhetően — nagyon szórakoztató szilveszteri rádió- ] és tévéműsor fegyelmezett, komoly munka azoknak, akik adják. S jusson eszünkbe, hogy há- S boritatlan nyugalmunkon ezekben az órákban is örködnek hazánk határain.

gjokan vannak ők.

** Nem hiszem, hogy ünnepi szolgálatukért hálával telt szavakat, szépen hangzó köszönetét várnának. Mégis — legyen az éjszakai koccintások egyike az övék! Azoké az embereké, akik szolgálatukkal az ünnep óráiban is értünk vannak.

— szendi —