Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

yiLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NOGRAD A.' M'-./Ml» NOC. HA.) VVkpVEI-!ÚZ 0 I ló ÁGA és.A MÍ.'GYKI Í AN AC3 U- j A XXXIX. ÉVF., 307. SZÁM ÁRA: 1,80 FŐSÍNT 1983. DECEMBER 31.. SZOMBAT üazáÉnak reÉiilelfenü, 1884 „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, óh magyar. Sok milliónyian hallgatjuk meg ismét Vörösmarty hal­hatatlan, e nép lelkében gyökerező hitvallását, amely nem csak címében, hanem egy nemzet szívében is Szó­zattá vált. Régi, szép szokás szerint az új esztendő első perceiben az új évet köszöntő harangzúgás, s a Himnusz után a Magyar Rádióban ez hangzik fel. Mondták nagy művészek, akik már nincsenek közöttünk. És mondják majd olyanok, akik ma még a középiskola padjaiban ta­nulják Vörösmartyt, akik csak most tanulják a betűve­tést és_— bizonyosak lehetünk benne — mondják a kö­vetkező évszázadban azoknak a nemzedékeknek a gyer­mekei, akik ma még meg sem születtek. Fohász ez és egyben figyelmeztetés, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tud­juk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihle­te. A nemzet hitvallásává vált, és az is marad, amíg ma­gyarok élnek ebben az országban. Az 1984-es esztendő úgy köszönt ránk, hogy a nemzet létéért nem kell aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett csaknem három békés évtizedben létrejött nemzeti közmegegyezés biztosítja, hogy' megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadal­munk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számolhatunk népünk túlnyomó többségének a legfonto­sabb kérdésekben megnyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alapja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézsé­geit leküzdjük, terheit elviseljük. A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely —, de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló bajokból. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az új esztendő küszöbén elhallgatnék: saját korábbi té­vedéseink, mulasztásaink következményeivel, a jobb időkben jelentkező, de akkor szerencsés fordulat remé­nyében a későbbiekre hagyott gondjainkkal is szembe kell néznünk az elkövetkező 365 napban. A haza iránti hűség, amely a más népeket becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legnemesebb tulajdonságai közé tartozik, most azt kíván­ja, hogy 1984-ben, mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy éljünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a megpró­báltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segítve a gondokon, s, ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért. Tudjuk valamennyien^ hogy már az előző esztendők­ben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek, a nép jólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemze­ti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagy­világban számos olyan esemény történt, amely a legkü­lönbözőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága szá­mára is. A válságok sora, a nemzetközi helyzet alakulá­sa éppúgy nehezíti céljaink megvalósítását, mint az or­szágok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazu- lása, sőt, felbomlása. Népünk, szabad országunk életere­jét bizonyítja, hogy mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos, következményeket. Legfontosabb vívmá­nyunkat, az emberek létbiztonságát megőriztük és meg tudjuk őrizni a következő esztendőkben, években is. Any- nyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felsorolni is sok volna. A nemzetközi piacok épp­úgy kegyetlenek voltak hozzánk, mint az időjárás. Nem várhatjuk, hogy mások vegyék át azokat a terheket, amelyeket a mi vállainknak kell hordoznia. S, ha szeré­nyebben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is élhetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Ezek nem ki­csinyek már, bármennyire is korlátozzák azokat a kü­lönböző, nem tőlünk függő körülmények, de nem is olyanok, mint, amilyeneket szeretnénk, mint amilyenek­re szükségünk lenne. ' Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kor­mánynak eltökélt szándéka, hogy minden akadály elle­nére közelebb hozza az életet a szocialista elosztás gya­korlatához, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elis­merést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyes­ségével, leleményességével sokat tesz, az többet kapjon, mint, akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követel­ményekhez. Tudnunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kel­lett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy ré­szét, de minél rövidebb ideig hurcoljuk magunkkal hibá­inkat, annál előbb takaríthatjuk el az útból az azokból következő, népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk teljesítőképességét éppúgy növelnünk kell, mint hatékonyabbá keli tennünk szocialista rendszerünk intézményeinek működését. S tudnunk kell, hogy ennek az esztendőnek a feladatai nem egy esztendőre szólnak. Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e ha­za fiaitól függne, soha nem volna háború a földön. Kis ország vagyunk, s bár kormányunk nemzetközi tekinté­lye nem kicsiny és már sok jó szolgálatot tett az őt meg­bízó dolgozó nép nevében a világbéke megőrzése ügyé­nek, sok minden hatalmán kívül esik..Mégis abban a szi­lárd meggyőződésben léptük át a két esztendőt elválasz­tó mezsgyét, hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellené­re az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép bolog új esztendőt kíván mind­azoknak, akik, éljenek a föld bármely pontján, a béke fenntartásában íáják 1984 legfőbb célját. Nem könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe és kezdjük el a munkát 1984- bcn. Mit tagadjuk: van aggódni valónk sorsunkért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel. Ma számún kbó!: Állompolqári érdek a korszerűbb közigazgatás Megújulásunk, jövőnk letéteményesei Megkérdeztük sportvezetőinket Zavartalanul telel az állatállomány A mezőgazdasági nagyüze­mek és a kistermelők egyaránt előbbre jutottak az idén a takarmányozásban: gazdasá­gosabban hasznosították kész­leteiket, s jobban tekintettel voltak az állati szervezet va­lós igényeire. Mindenekelőtt a melléktermékek és a koráb­ban nem hasznosított hulla­dékanyagok hasznosításában értek el jó eredményeket — ez derült ki a MÉM összesí­téséből, amely az idei takar­mánygazdálkodást elemezte. Ismeretes, hogy az aszály miatt a vártnál kevesebb ga­bona és szálas takarmány ter­mett, ennek ellenére az álla­tok átteleltetését sikerült za­vartalanná tenni. A hiányo­kat az üzemek több forrásból pótolták. Különösen az élel­miszeripari melléktermékek teljes körű hasznosításáért tettek sokat az üzemi szak­emberek és a mezőgazdászok. A legnagyobb takarmánytö­meget a cukorgyártás mellék- terméke, a nyers répaszelet adta. Az idén a feldolgozás során 1,1 millió tonna, 17 szá­zalék szárazanyag-tartalmú nyers répaszelet került ki a cukorgyárakból. Már a szezon megkezdése előtt nagy volt iránta a kereslet. A megyei takarmánymérlegek összesíté­sekor kiderült, hogy az aszály által leginkább érintett hat megyében lenne legnagyobb szükség a tömegtakarmányok­ra, a helyi készletek ugyanis az állatok tartásához nem vol­tak elégségesek. Az év utolsó képzőművészeti eseménye Szervezték és rendezték * * r, a szocialista brigádok A már-már eseménytelen- lat kiváló brigádja összefog- Negyedik, de mégis jubilen- nek látszó, ez évi utolsó mun- va a síküveggyár Dallos Ida, mi kiállítás, hisz’ a most be- kanapon, kellemes meglepe- a megyei nyomda Révai Jó- mutatott anyag a 10 éves tést szerzett a művészet bará- zsef, NÓGRáD és Misztótfalu- salgótarjáni nemzetközi mű- tainak az OTP Nógrád me- s;; valamint a MÁV-Volán vésztelep itt dolgozott alko- Igazgatóságának, Fáy k;mplex MáJus i. „evä vi- tóinak műveiből nyújt váló­Vl7/viiQl,!cro Hri.fT'jrliíí 7 ^ätäSt selő szocialista brigádjával, ° társadalmi segítséggel rende- „A salgótarjáni nemzetköd zi meg tárlatait. művésztelep nyitott i kapuján a testvérnépek művészei térnek gyei András Szocialista Brigádja. Persze a műpártcJók már tud­ják, hogy negyedik éve, szít- veszt er „előestéjén” a vólla­Szilv&szleri szolgálat mm a reggel, amikor kezébe veszi e lapot kedves olvasó, talán nincs is elegen­dő ideje a sorok ala­pos böngészésére. Gondolatai már az öreg, 1983-as esz­tendő búcsúztatásán, a szilveszteri mulat­ságon járnak —, s ez teljesen érthető. Ten­gernyi a dolog még estig: aki vendéget fogad, annak min­dent elő kell készíte- ■ nie, hqgy maga is | gondtalanul szóra- \ kozhassék, aki maga í készül vendégségbe, \ az sem pihenhet ; még. És bizonyára szeretnének csinosak lenni, s a szépítkezés is időigényes. Estére mindannyi­an bevégezzük az ünnepi előkészülete­ket, s kezdődhet a mg sag. Fényárba bontjuk a lakást, ki. gyúlnak a lámpák a szórakozóhelyeken is. Ez természetes, hi­szen az ünnep és a ragyogás testvérek. Gondolunk-e vajon majd rá, hogy vala­kiknek e fényesség is munkájukba kerül? ők, akiknek gond­juk van arra, hogy az évbúcsúztatás va­lóban felhőtlen le­gyen, nem ünne­pelhetnek.. És ők — sokan vannak. örködnek azon, hogy zavarta­lan legyen a világí­tás, a vízszolgáltatás, meleget árasszanak a fűtőtestek. Míg mi koccintunk, ők az autóbusz volánja mögött ülnek, vona­tot vezetnek, , vagy taxiban ülve várják az éjszakai utasokat. Asztalt terítenek, az étterem mögötti konyhában sütnek­főznek, felszolgál­nak, s húzzák a talp- álávalót. Járják az\ éjszakai utcákat, vi­gyáznak, hogy rend­bontás ne zavarja a mulatságot. Ülnek a telefon mellett, hogy azonnal kü/d- hessék a segítséget, ha valahol tűz üt ki, vagy valaki men­tőt kér. Talpon van­nak az egészségügyi dolgozók, ugyan ho­gyan is mondhatnák a fájdalmakban gyöt­rődő betegnek: vár­jon, hiszen ma ün­nep van?! Igen, nagyon so­kan vannak ők, akik­nek a szilveszter is kemény szolgálat. Fárasztó, izzasztó munkával telik a kohászok ünnepe, s mmdazoké,, akik f o­lyamatos üzemben t vissza hazáinkba - íurfa Cső- nany Kalman meg 1977-ben itteni élményeikkel, alkotása­ikkal, szívükben egy-egy kis darab Magyarországgal, egy- egy kis darab Pálócfölddel; hogy hírvivői, követői, ismer-' tetői legyenek a vendéglátó megyének, országnak. A nem-: zetközi művésztelep jelentősé-’ ge, fontossága túlnő, — mesz- sze túlnő — az anyagiakban^ konkrétumokban megfogal­mazható értékeken.” Mint ahogy túlnő az emit-’ tett szocialista brigádok eme vállalkozása a „hagyományos’' brigádvéllalásokon. Nem csu­pán kipipálható, de igazi ér­tékeket hordozó kezdeményed zés ez. Az 1983. év utolsó tár­latán, bolgár, csehszlovák, finn’ lengyel, román, szovjet és ma­gyar művészeik, összesen 28 aH kotó, harminc művét tárják a látogatók elé. A „Visszatekin-- tő válogatás” címet viselő be-’ mutatót tegnap délelőtt Dri Horváth István, a Nógrád me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A kiállított műveket a Nógrádi Sándor Múzeum tu-' lajdoiíó'bfsn levő gyűjtemény-j bői válogatták. dolgoznak. Talán ke­vesen gondolunk rá, hogy a számunkra — remélhetően — nagyon szórakozta­tó szilveszteri rádió- ] és tévéműsor fe­gyelmezett, komoly munka azoknak, akik adják. S jusson eszünkbe, hogy há- S boritatlan nyugal­munkon ezekben az órákban is örködnek hazánk határain. gjokan vannak ők. ** Nem hiszem, hogy ünnepi szolgá­latukért hálával telt szavakat, szépen hangzó köszönetét várnának. Mégis — legyen az éjszakai koccintások egyike az övék! Azoké az embereké, akik szol­gálatukkal az ün­nep óráiban is ér­tünk vannak. — szendi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom