Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

Az év eseményei képekben Az új év első napjaiban a csehszlovák fővárosban tartotta ülését a Varsói Szerződés legmagasabb szintű szerve. Ké­pünkön: a Politikai Tanácskozó Testület prágai értekezlete. Oj-Delhiben rendezték meg — az elmaradt bagdadi talál­kozó helyett — az el nem kötelezett országok VII. csúcsér­tekezletét. Képünkön: a konferencia elnöki asztalánál Indi­ra Gandhi indiai miniszterelnök, a mozgalom új elnöke, Fi­del Castro, kubai államfő, a leköszönt elnök és Natvar Szingh, indiai külügyi államtitkár, a csúcsértekezlet főtit­kára. Robbanással fenyegető válsághelyzet uralkodott a közép- amerikai térségben. Különösen éles a feszültség Nicaragua határkörzeteiben, ahol amerikai segédlettel ellenforradalmi egységek indítottak rendszeres támadást. Képünkön: san­dinistaellenes felkelők bevetésre induló osztaga. Magyar vezetők * T *A békéért az életért, a nukleáris háború ellen” jelszóval rendeztek béke-világtalálkpzót júniusban a csehszlovák fő­városban. A megmozdulásokon többszázezer ember vett részt. Képünkön: a San Francisco-1 béketanács küldöttei (■'1 előtérben) a Prága főterén tartott nagygyűlésen. Júliusban magyar párt- és kormány- küldöttség látoga­tott a Szovjet­unióba. Képünkön: Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára, a Szovje­tunió Legfelsőbb Tanácsa Főnök­ségének elnöke üdvözli a Kreml­ben Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, a de­legáció vezetőjét. Kuba nemzeti ünnepén Dr. Fidel Castro Ruz elvtárs, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnöke Havanna Tisztelt Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nem­zeti ünnepép, a kubai forra­dalom győzelmének 25. évfor­dulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, Minisz­tertanácsa és egész népünk nevében elvtársi üdvözletün­ket és jókívánságainkat küld­jük önnek, Kuba Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisz­tertanácsának, a testvéri ku­bai népnek. Őszinte nagyrabecsüléssel emlékezünk arra, hogy hu­szonöt évvel ezelőtt a kubai nép saját kezébe vette sorsá­nak alakítását, megkezdte az új társadalmi rend építését. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre, me­lyeket a kubai nép szorgal­mas és önfeláldozó munkával az eltelt negyedszázad alatt ezen az úton haladva elért. Kuba nehéz külső körül­mények között folytatja szo­cialista építőimunkáját, mi­közben belső sikereinek és internacionalista külpolitiká­iénak eredményeként megbe­csült helyet vívott ki magá­nak a nemzetközi életben, ki­emelkedő szerepét tölt be az el nem kötelezett országok mozgalmában, tevékeny ré­szese a világbékéért vívott küzdelemnek. Forradalmunk győzelmének kiemelkedő évfordulóján szívből kívántuk önnek és az egész testvéri kubai nénnek, hogv további sikereket érjenek el hazáink védelmében, or­száguk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló munkájukban. Budapest, 1983. december 30. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkásoárt Közno.nti Bizottságának első titkára ( ” ✓ LOSONCÉI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A hét3 1. Miről tanácskozott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet parlament? A hagyományos mérlegké­szítés, valamint a következő esztendő feladatainak megha­tározása állt az SZKP Köz­ponti Bizottságának tanácsko­zása, s a plénumot követő legfelsőbb tanácsi ülésszak középpontjában. A szovjet népgazdaság jó évet zár, de az eredmények felsorakozta­tása mellett rendkívül kritikus hangvétellel tárták fel az el­maradásokat, bírálták a meg­levő hiányosságokat. Az előterjesztett terv sze­rint jövőre meggyorsul a fej­lődés üteme, sőt az SZKP — a tartalékok mozgósításával — reális lehetőségeket lát a ter­vek legalább egyszázalékos túlteljesítésére is. (Ne feled­jük, hogy 4« hatalmas ország­ról van szó, s az olajtermelés egyszázalékos túlteljesítése — ez csupán egyetlen példa — mennyiségben csaknem egyen­lő hazánk egyévK olajfelhasz­nálásával.) A szovjet teljesítményada­tok és tervek természetesen messze túlnőnek belső jelen­tőségükön és világpolitikai té­nyezőt jelentenek. A Szovjet­unió biztosítja planétánkon a katonai erőegyensúlyt, a szo­cialista közösség vezető ereje, s kiemelkedő szerepet vállal a fejlődő világ országainak segí­tésében, tehát korántsem mindegy, milyen gazdasági háttérrel rendelkezik. Ám, ha valamikor, most különösen nagy érdeklődés mutatkozott meg a moszkvai tervek tránt. Nem titok, hogy a nemzetkö­zt helyzet rosszabbodott, az Egyesült Államok a fegyver­kezési verseny újabb és újabb fordulóit erőszakolja ki, s mindez hatalma* költsége­ket emészt fel, nagy energiá­kat von el más területekről. A nyugati „szovietológusok” egyik vissza-visszatérő témá­ja az utóbbi időben, hogy „Moszkvának, ha állni akarja a fegyverkezési versenyt, le kell lassítania más irányú gazdasági terveit és fejleszté­seit”. A nártnlénum és a parla­menti ülésszak csattanós vá­laszt jelentett ezekre a kom­binációkra. A Legfelsőbb Ta­nács külpolitika! nyilatkoza­tában megerősítette az eddigi törekvéseket és Jurij Andro­pov írásban eljuttatott hozzá­szólása is nagv hangsúllyal emelte ki: a Szovjetunió ha­tékony módon a jövőben is fenntartia a katonai erő­egyensúlyt. (A szövi et vezető személyesen nem lehetett je­len a Központi Bizottság ülé­sén. Visszautalnánk a nem­rég Moszkvában tartott sajtó­értekezletre. ahol Zamlatyfn elmondta, Andropov felépülő- döntő, Damaszkusz ez esetben ben van betegségéből, s el- nem egy arab állam a sok látja a legfontosabb teendő- közül. A nyolc gerülaszerve- ket: ezt igazolhatta a plé- zetből összetevődő PFSZ-ben numhoz eljuttatott állásfogla- Arafat helyzete ily módon rr.eg- lás is,) Az Andropov-hozzá- rendült, s a kairói látogatás szólásnak csaknem egésze a után a korábban tartózko- belső gazdasági ^'adatokkal, dóbb, Habbas és Havatmeh a munka jobb megszervezé- vezette felszabadítási szerve­sével, a reformelképzelések kel foglalkozott, s a gazdasá­gi teendők összefüggő, komp­lex csokrát helyezte a figye­lem középpontjába. zetek. is bírálták. Az ellentéteket nem lehet a szőnyeg alá seperni, de a visszavonhatatlan törés, a PFSZ kettészakadása mindkét irányzatnak súlyos, ha nem 2. Hogyan állnak Tripoli jóvátehetetlen károkat okoz­után a palesztin mozgalom na Ezért lenne szükséges belső frontjai? minden lehetőséget megragad­Szanaában, az észak-jemeni ni legalább egy akcióegység fővárosban, Arafat részvételé- létrehozására. A közeljövő vei összeült a palesztin kato- mutatja majd meg, hogy az nai tanács. A tanácskozás óhajtó mód mennyiben ala­azonban meglehetősen foghí- kulhat át kijelentő móddá... jas volt, hiszen a tizenegy ta­gú testületből heten hiányoz­tak. Várhatólag .további pa­lesztin megbeszélések követ­3. Mi a helyzet Afrika déli végein? A Cunene folyó északi part* keznek, Tuniszban, majd Al- ján, Angola déli tartományai­gírban, de egyelőre nehéz len­ne előre jelezni, mennyire ül­nek majd egy asztalhoz a nemrég . Tripoli egymással még ban a héten ismét dörögtek a fegyverek. A déi-afrikai faj­gyűlölő rezsim hadereje be* térségében hatolt a szomszédos, független fegyverrel ország területére — az an go­küzdők. Ha ugyanis már ko- lai néphadsereg, a Fapia pe- rábban mutatkoztak a szaka- dig fölvette a harcot, dás jelei, Arafat kairói tár- A dél-afrikai—angolai csa^ gyalásai (amiért még saját tarozások mögött egy harma- szervezete is bírálta, az elő- dik ország jövője, Namíbia zetes konzultáció elmulasztó- függetlensége az igazi prob» sa miatt) tovább mélyítették léma. Pretoriára mind na* az ellentéteket. - gyobb nemzetközi nyomás ne­A feladat egyértelmű: az hezedik, hogy tegye lehetővé új ; helyzetben új palesztin Namíbia függetlenné válását: stratégiát kell kidolgozni a ezt eredetileg 197ß-ra ígérte politikai és katonai harcra, s meg. Száznegyven , hatályos ehhez meg kellene teremteni ENSZ-határozat született ad- egy palesztin akcióegység mi- dig, s legutóbb már Párizs is nimumát. A különböző palesz- változtatott álláspontján: tin irányzatok között viszont Franciaország kilépett az ötö* — legalábbis ebben a pilla- nyugati összekötő csoportból natban — nehezen képzelhető (az USA, Nagy-Britannia, el kompromisszum, s a moz- Kanada 'és az NSZK voltak a galomban egy sajátos patt- többiek) s ezzel gyakorlatilag helyzet alakult ki, leállt" ez a korántsem pártat­A megszállt területek lakos- lan közvetítés. Dél-Afrika ságának többsége (s ezek je- megpróbálta Namíbia íügget- lentenék egy majdani Palesz- lenségét az Angolnában a tör­tina alapját) Jasszer Arafatot vényes kormány kérésére ott támogatja s a palesztin veze- tartózkodó kubaiak kivonása­ié számíthat az öböl országai- val összekapcsolni, de ez sem ban élő palesztin közösségek sikerült. rokonszenvére is. Mindennek Ügy tűnik, a dél-afrikai ve* alapján a parlament szerepét zetés nehezen tudja halaszta- betöltő Palesztin Nemzeti Ta- ni Namíbia függetlenségét, nácsban Arafat még mindig ezért olyan látszatfüggetlensé- képes lenne a többség bizto- get akar, amely kizárja a po- sítására. A Libanonban élő litikaí életből a SWAPO-t a 510 ezer palesztin mind na- haladó,, népi szervezetet. <\ gyobb része viszont az el Fa- SWAPO menekülttáborai Dél- tah zendülőivel tart, s élvezik Angolában vannak és az an- Szíria, valamint Líbia támo'—golaiak támngatiák a függet- gatását. Ezredig nem egysze- lenségl'harcot,) így született a rűen mennyiségi arányok kér- dél-afrikai javaslat a csaoa- dése, hiszen Kelet- és Észak- tok kölcsönös visszavonásáról Libanonban találhatók a pa- és egy „elválasztó övezet” lét— lesztin fegyveres erők legütő- rehozásáról. Angola ezt visz- képesebb osztagai, itt húzódik szau-tasította, s Dél-Afrika a tulajdonképpeni „frontvo- most katonai fenyegetéssel nal”. Szíriának, mint az próbálja kierőszakolni a dön- egyetlen valóságos arab front- tést. államnak közreműködése is R. E. 1 Amikor negyed évszázad­dal ezelőtt a „szakállasok” alig háromezer főt számláló felkelő serege elűzte Fulgen- cio Batistát, a diktátort, ke­vesen hitték, hogy olyan változások kezdődnek az An­tillák legnagyobb szigetén, amelyek alapjaiban rázkód- tatiák meg Latin-Amerikát. Kevesen hitték, hogy az utolsó spanyol gyarmatból- — Kuba csak századunk elején nyerte el függetlenségét — az Egyesült Államok közvetlen szomszédságában születik meg a nyugati félteke első szocia- 1‘sta országa. 25 éves a kubai forradalom. Negyed évszázaddal ezelőtt még sok minden hihetetlen­nek tűnt — például áz, hogy a forradalom győzelme után a szigetország nagyhatalom lett, az egészségügy és az oktatás területén. 1959-ben Kuba — cukor­sziget — Latin-Amerika egyik legszegényfebb, legelmaradot­tabb országa volt. A cukorra épülő kubai gazdaságot szin­te teljes egészében az ameri- gai tőke ellenőrizte. A kubai függetlenség — csakúgy, mint a többi közép-amerikai állam függetlensége — a gyakorlat­ban nem jelentett egyebet a saját zászlónál és a saját him­nusznál. A kubai forradalom néhány év' alatt hatalmas lépést tett előre azoknak a társadalmi­gazdasági problémáknak a megoldásában, amelyekkel a KUBA '84 térség legtöbb állama mind a mai napig hiába küszködik. Az új rendszer első törvé­nye a földreform volt. Egyik napról a másikra megszűnt a latifundium-rendszer és száz­ezer nincstelen parasztcsalád kapott 1 földet. Állarryjsították a cukorgyárakat, a bankokat, a kőóla jíinomítókat. Rövid időn belül munkát és .megél­hetést biztosítottak a majd egymillió munkanélkülinek. Egyetlen esztendő alatt hét­százezer felnőttet tanítottak meg írni és olvasni. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy 1961 áprili­sában a forradalom ellen in­dított nyílt invázió csúfos ku­darcot vallott a Disznó-öböl­ben. Az Egyesült Államok ál­tal kiképzett és felfegyver­zett ellenforradalmárok arra számítottak, hogy „össznépi támogatásra” lelnek — ehe­lyett egy ország népével ta­lálták szembe magukat. A katonai agressziót sike­rült visszaverni, de Kubának a hatvanas évek elejétől kezd­ve mindmáig meg kellett és meg kell küzdenie az ameri­kai gazdasági blokád követ­kezményeivel. A forradalom előtt Kuba külkereskedelmi forgalmának 70—80 százalékát az Egyesült Államokkal folytatta. Az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a távközlésben és a közlekedés­ben használt gépek, berende­zések 80 százaléka amerikai volt. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hihetetlen károkat oko­zott a kubai gazdaságnak, hogy a blokád életbe lépteté­se után egyetlen darab ame­rikai alkatrész sem jutott az országba. A Kubai Nemzeti Bank adatai szerint a sziget- ország a blokád miatt két év­tized során több mint 9 milli­árd dollár veszteséget szenve­dett — ez az összeg töb mint amennyi az 1971 és 1980 közötti teljes kubai tőkésex­port értéke. A gazdasági blokád mégsem érte el éélját: az Egyesült Ál­lamok nem tudta térdre kény­szeríteni a kubai forradalmat. A szocialista országok segít- ségével Kuba átvészelte a legnehezebb időket, s a gaz­daság viszonylag gyorsan al­kalmazkodott az új körülmé­nyekhez. A gazdasági növekedés üte­me 1961 és 1970 között még csak átlagban évi 2,8 száza­lék volt, de a hetvenes évek­ben már elérte az évi 5,7 százalékot. A külkéreskede- lem szerkezete teljesen átala­kult! a kubai export 80 szá­zaléka és az import 88 szá­zaléka bonyolódik a szocia­lista országokkal. A lakosság életszínvonala is fokozatosan javult az1 elmúlt 25 év során. A mezőgazda­ság és az ipar még nem tud­nia kielégíteni a növekvő igé­nyeket, ezért Kubában ma ii létezik a jegyrendszer. Ez í rendszer azonban biztosítji azt, hogy az alapvető szűk ségletl cikkekhez mindenk hozzájusson. Emellett az utób bi időben mind több olya: szabad piac és bolt nyílt, aho az élelmiszerek, ruhák, ipar cikkek egyre szélesebb vá­lasztékát kínálják a vásár­lóknak. Az ellátás még meglevő ne hézségeit jórészt ellensúlyon zák a szociális juttatások. Ézei közül is kiemelkedik az ok tatás és az egészségügy t» rén elért fejlődés. A tanköny­veket, iskolai egyenruhát, j bentlakásos iskolákban és : napközi otthonokban az étke zést térítésmentesen kapjál a diákok — és Kubában je lenleg a lakosság egyharma da tanul. A szigetországban ma má nincsenek trópusi betegségek járványok. Az egykor isme­retlen cukórsziget komol; nemzetközi tekintélynek ör­vend. Kuba vezető szerepe játszik az el nem kötelezet országok mozgalmában. A szi­getország több mint 20 fej lődő államnak nyújt gazdasá gi —, s néhánynak katona — segítséget. A latin-amerika politikai elszigeteltség is mái régen a múlté: a kubai for irdalom 25 éve bebizonyítot­ta a szocializmus létjogosult­ságát — a nyugati féltekén. Gőzön István — Havanna /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom