Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
A Muci [Miiünk nőit isi ■ ■■ Vázlatok egy főnök portréjához ' AMIKOR VÉGIGKÍSÉR 32 állomás területén, a nyugdíjazás előtt álló. meg a vasútinál ennél kevesebb esztendőt eltol lőttek tisz teletted köszöntik, •szalutálnak neki, s kérik tőle: Mi újság, főnökeivtáns? Ö megáll, kezet fog, magyaráz, értésre hoz, eldiskurál. ám szeme mündig a pályán. Ahol, nem is olyan messzire tőlünk, szemaforok zöld, meg piros fényei engednek szabad utat, avagy'állítanak tilalmait a Salgótarján külső pályaudvaron áthaladó vasúti szerelvényeknek. Neon kellene neki ez a periodikusan ismétlődő o.da- odanézés, hiszem évtizedek óta nem volt síntévesztés, komolyabb „elnézés” itt, de hát, aki már tizenhat esztendős kora óta vasutas, s azóta egyfolytában huszonhárom eve csak ezt csinálja, annak vérében van a mindenfelé te- kíntgetés. — Gyerekkorában is nézegette a füstösöket? — Dehogy! Ugyan mátra- balíai születésű vagyok, ott Is cseperedtem fel, de távol laktunk a vasúttól... Sőt, a szorosabban vett családban, de még a környezetünkben sem szolgált senki a MÁV- nál. Én késői gyerek, voltam: nővérem negyvenháromban, tizenhét éves korában egy balesetnél meghalt, s lehet, szüleim gyermekszeretete miatt jöttem én a világra negyvennégyben. De anyám, ínéig apám sem élt meg hosszú életet. Az Édes hatvanötben, az Öregem meg iá öt évre hallt meg... Földet műveltek addig mindketten, kevés volt a pénz, elmentem hát dolgozni. Itt vettek fel munkára, Sailgóltairjén-fcüilsőn, amolyan mindenesnek. Pucoltam én a váltókart, hordtam vizet a munkásoknak, szenet a téli fűtéshez a kályhákba, később voltam váltókezelő, saras, s csináltam mindent, amire éppen akkor szükség volt. A legjobb hónapokban hatszáz forint volt a fizetésem, de nagy segítség volt ez a már akkor is gyengélkedő szüleimnek. De ne higgye, hogy hasztalanul teltek azok az évek! Az öreg szakik, akikre mindhalálig szeretettel fogok emlékezni, mint a már mindmind nyugdíjas Kőhegyi István meg Bencsik Géza kocsimesterek és Czikora István, az akkori állomásíőnök-he- Ivettes. olyan szakmai segítséget adtak, hogy azök alapján nyugodtan merhettem vállalkozni különböző tanfolyamok, iskolák elvégzésére. A szegedi segédtiszti iskolán 1965 végén tettem eredményes vizsgát... — Jobbá változott ezáltal vasutaséiete? — Igen, két okból is. A diploma átvétele előtt két héttel megnősültem, feleségem egy ceredi születésű Igány. lett, meg aztán a szakmai beosztásom is módosult. Forgalmi szolgálattevő lettem itt külsőn, meg bant a városba®, a főtéri megállóban. Ment ez egészen 1978-ig, mikor is megválasztottak párttitkárnak, itt a csomóponton. — De hiszen a környezetéhez viszonyítva, szinte gyerek volt még,.. — ÁM CSAK AKKOR, ha az életkoromat veszi figyelembe. Mert, miként már említettem, kénytelen-kelletlen végigjártam a vasúit! „ranglétra” minden egyes fokát, ismert itt mindenki... és viszont. Tudta ez a kétszáz ember hogy közülük való vagyok, s amikor a megválasztásomra sor került, egyöntetűen szavaztak mellettem, s mondták: A Marci közöttünk nőtt fel, jól ismerjük, támogatjuk mindenben. S ez egészen ment mindaddig a tagság körében, amíg 1983. január 15-én ki nem neveztek állomásfönöknek. —■ Ezt követően lekerültek válláról az „óvó kezek’”? — Szó sincs róla, sőt! Nincs azóta sem olyan szakmai, kereskedelmi, vagy akár politikai kérdés, amelyekben —, ha igénylem —, ne kapnék hasznos tanácsokat. Csak így, kollektíván tudunk itt ered- ményeskedoi az öregekkelL — Öregekkel? — ...Fogalmazhatok úgy is, hogy a tapasztaltabbakkal, de ez szinte egyre megy. Mert nemcsak a sínek fölött halad el az idő..., elenyésző nálunk a harminc esztendő alattiak száma. Hiába tesszük mind vonzóbbá, kedvezményekkel „telítettebbé” a vasutat. Értek ez alatt soksok, más „civilnek” irigylésre méltó dolgot, a szigorú és folyamatos szolgálatra nem sokan váltanak jegyet. — Amint tudom, a fia sem állt sorban... — Igen, belőle sem lett vasutas. Gyerekkorától a műszaki dolgok érdekelték, idén szabadult, most az OBV salgótarjáni gyárában dolgozik, mint gépszerelő. A kislányom meg, hozzá képest aprócska: hétéves, másodikba jár, általánosba, korai lenne még tőle arról faggatózni, hogy követi-e apját foglalatosságában... De függetlenül attól, hogy mostanság is csaknem harminc emberünk hiányzik, főként a fizikaiak közül, a gépezet így is folyamatosan, percnyi kihagyás nélkül működik. — És..! morgolócfeás nélkül? — Akik a többletmunkát vállalják, mind megszállottak, vagy munkájuk szerelmesei. Akiknek nem számít vasárnap, ünnepnap, karácsony, vagy szilveszter. És nem szólva a kötelességtudatról, hogy a vasútnak mindig kell menni. Mert ez is szorosan hozzátartozik az élethez. — És ön ebből mit vállal? ' — ...Nem nyolc óra a munkaidőm. Este hat óra előtt nagyon ritkán érek haza, nem csak szakmai és társadalmi kötelezettségeim, hanem más főokok miatt is. Ezek az emberek gondjaival, ügyes-bajos dolgaival való törődés órái, a teendők kötetlen megbeszélésének ideje. Ezekre mindig kell tudni, még a szabad idő rovására is, időt szakítani. — Csak a vasútnak él? — Nem vagyok szakbarbár! Szeretek otthon, nyugodt körülmények között olvasgatni, tanulni — most éppen egy másfél éves főnöki további képző anyagán rágom át magam —, és mindenem a család. GYORSTEHER HÜZ el mellettünk, a mozdony ablakából letiszteleg ránk a mozdonyvezető. Béres Márton állomásfőnök visszaint és V betűt formál ujjaiból. Mi mást is jelenthetne mindez, mint, hogy jól mennek a dolgok Salgótarján-külsőn.„ Karácsony György Új mangánérc-hasznosítási eljárás Űj mangánérc-feldolgozó lechmológiét dolgozott toi a i/asipari Kutató Fejlesztő Pállalak Az eljárás máris iagy nemzetközi érdeklődést telteit. A csehszlovák Tesla ;s a bolgár technikai külke- ••eskedelimi vállalat a közelmúltban kötött szerződést a magyar vállalattal, és érdekédnek a technológia ' iránt SÍDK-beli vállalatok is. Az eljárás termékeinek megvásárlására igényt jelenítettek be az NSZK-beli Varta és Basf cégek. Az új technológia az alacsony mamgánitartailimú ércek sokoldalú, minden eddiginél gazdaságosabb hasznosítására nyújt lehetőséget. Hazánkban a bányászott ércek mangántartalma igen alacsony, átlagosan 22 százalék, s ezért a kohósviás már nem gazdaságos. A Vaskút úgynevezett hidirometalílurgiiai eljárások segítségével — ennek lénj’ege: az ércet savakkal kezel ik, ezáltal! a bemane levő fémek víz- oildbatóvá lesznek és további feldoigoizásuk lehetővé válik — a külföldön isimert eljárásoknál olcsóbb módszert dolgozott ki. Egyúttal megoldották a több mint 70 százaléknyi melléktermék és meddő hasznosításait is. Korábban a környezetvédelmi gondot jelentő melléktermékek magas aránya kérdőjelezte meg az alacsony manigántantailimú ércek feldolgozásának gazdaságosságát, most viszont éppen a másodlagos hasznosítás jelenti az eljárás fő erősségét ; a melléktermékek révén ugyanis egyrészt kitűnő minőségű szu&zpeniziós — a főidben megkötő — műtrágya, másrészt lombtrágyagyártási alapanyag nyerhető. Az üzemi sajtó — a helyi politika tükre á politika csak megfelelő terjesztési me- 11" chanizmus működtetésével válik alkotó erővé, csak elfogadtatása, megértetése és meggyőződéssé alakítása révén ereszt gyökeret a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban” — írta Lenin a század elején, s a létező szocializmus, politikai, ideológiai rendszerében is ez az alapja a propaganda, az agitáció és a tömegtájékoztatás hangsúlyos szerepének. A Magyar Szocialista Munkáspárt elvszerű — hiteles, gyors, lényegre törő — fejéfcoztatópo- litiksá gyakorlata jelentős mértékben járul hozzá a párt tömegkapcsolatainak erősítéséhez, fontos tényezője a politikai stabilitásnak. A szocialista építőmunka növekvő követelményei, kedvezőtlen feltételei, feszültségei közepette még inkább fokozódik az igény az őszinte szó, a korrekt tájékoztatás iránt párttagok és párton kívüliek körében egyaránt. Nagyobb számban vannak ma vitatott, tisztázandó kérdések, több a bizonytalanság, a téves következtetés. A politikával való általános egyetértés, „közmegegyezés” talaján a konkrét kérdésekben is nap mint nap meg kell szerezni a dolgozó emberek támogatását, nyitottnak, fogékonynak kell lenni az előrevivő gondolatokra, az ésszerű javaslatokra, kezdeményezésekre. Az elevenebb politizálás, a folyamatos információáramlás mindenekelőtt a helyi tömegpolitikai munkában követelmény, ahol direkt módon fogalmazódnak meg a tennivalók, közvetlen feladatok adódnak a kollektívák és az egyes ember számára a politika megvalósításában, a határozatok, döntések meghozatalában és végrehajtásában. A mozgósításban, a politikai feltételek alakításában, a munkahelyi demokrácia fejlesztésében, a közvélemény formálásában számottevő jelentőségű a tömegkommunikáció helyi fórumainak a tevékenysége. Ezt hangsúlyozta a megyei párt-végrehajtóbizottság is, amikor — a közelmúltban — önálló napirend • keretében áttekintette az üzemi lapok, híradók helyzetét és megfogalmazta munkájuk továbbfejlesztésének főbb feladatait. A megyében négy üzemi lap (Tarjáni Acél, Nógrádi Bányász, Nógrádi Építőmunkás, Nógrádi Szövetkezetek) és kilenc híradó jelenik meg eltérő rendszerességgel és színvonalon. Négy nagyüzemben adnak ki belső tájékoztatót elsősorban a párt- és tömegszervezetek tisztségviselői, a propagandisták, a munkahelyi vezetőle informálására. Az itt; működő gyárrészlegek, telephelyek dolgozóihoz tizennyolc — vállalati központokban szerkesztett — lap, híradó jut el. A harmincöt üzemi sajtótermék egy megjelenésre számított péidanyszáma megközelíti a harmincezret s ez magasabb, mint bármely országos napilap megyei előfizetői létszáma. Becslések szerint az üzemi lapók, híraKorszerfi elhelyezést nyújt lakóinak a pásztói általános és középiskolai sok irányítják a diákok szabadidős elfoglaltságát. diákotthon. Az intézményben jól felkészült pedagógu- kJ dók mintegy ötven-hatvan ezer ember kezébe kerülve a megye lakosságának egynegyede számára jelentik a folyamatos tájékozódás egyik forrását. A számadatok önmagukban is érzékeltetik az üzemi sajtó politikai jelentőségét, megnövekedett felelősségét. A végrehajtó bizottság értékelése szerint e fórumoknak az elmúlt években komoly szerepük volt abban, hogy a megye üzemeinek, vállalatainak dolgozói megismerték, megértették a kongresszusi határozatokat, a központi, területi döntésekből az adott munkakollektívákra háruló helyi feladatokat és eredményes munkát végeztek azok megvalósításában. Az üzemi lapok sajátosságaiknak megfelelően, a helyi viszonyokra alkalmazva jelenítik meg a politika súlyponti kérdéseit. Törekednek a társadalmi, gazdasági folyamatok irányításának teljes láncolatát bemutatni. A célok, lehetőségek, alternatívák felvázolásával, nem egyszer megvitatásával részt vállalnak a legfontosabb helyi döntések (például kollektív szerződés) előkészítésében. Nyilvánosságot biztosítanak a döntéseknek, érvekkel, „háttér--információkkal” segítik egységes értelmezésüket. Hozzájárulnak a határozatok, végrehajtásának megszervezéséhez, ösztönöznek sikeres megvalósításukra. Az ellenőrzés folyamatában a tapasztalatok, tanulságok összegyűjtésével, elemzésével, az eredmények, a jól dolgozó munkások, vezetők népszerűsítésével, a gondok feltárásával vesznek részt. Az üzemi lapok — jenesüknek, funkciójuknak megfelelően — központi témaként foglalkoznak a gazdaságpolitikai kérdésekkel, a termeléssel közvetlenül összefüggő feladatokkal. Igyekeznek közvetíteni a népgazdasági elvárásokat, s az üzem lehetőségeinek, adottságainak függvényében értelmezik, magyarázzák a gazdasági építőmunka újszerű — egyebek közt hatékonyság, termékszerkezetkorszerűsítés, műszaki-technikai fejlesztés, versenyképes export, munkaerő-átcsoportosítás, üzem- és munkaszervezés, takarékos gazdálkodás — követelményeit. Közérthető módon tárgyalják a közgazdasági szabályzókkal, az érdekeltségi rendszerrel kapcsolatos tudnivalókat. Folyamatosan figyelemmel kísérik a munkaverseny-rnozgalom alakulását, a szocialista brigádok munkáját, életét. Az életszínvonal-politikai kérdéseket elsősorban a bér- és jövedelmi viszonyok összefüggésében vizsgálják, rendszeresen. bemutatják az élet- és munka- körülmények javítását szolgáló helyi törekvéseket. Következetesen képviselik társadalmunk szocialista értékrendjét, kiemelten kezelik a munkához való viszonyt, a közéletiséget, a közösségi szellemet, érzékeltetik az emberi tényezők, növekvő szerepét, hozzájárulnak a közgondolkodás, a magatartás, az életmód szocialista vonásainak erősítéséhez. Sokat foglalkoznak a helyi párt- és tömegszervezetek munkájával, folyamatosan adnak hírt a pártélet, a mozgalmi munka tapasztalatairól. A szokásos munkahelyi fórumok mellett a lapok is vállalkoznak arra, hogy összegyűjtik, a vezetéshez továbbítják a dolgozók felvetéseit, kérdéseit és helyet adnak a válaszoknak is. Az üzemi újságírás személyi feltételei sorában különösen jelentős szerepe van a tudósítók, a munkáslevelezők hálózatának. A lapok, híradók munkájának legnagyobb elismerése, hogy a dolgozók maguk is nélkülözhetetlennek tartják. Néhány alapvető területen — például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban — sajnos hiányzik a tömegpolitikai munka e fontos eszköze, de a jelenlegi anyagi, személyi feltételeik sehol sem teszik lehetővé új lap indítását. Mindemellett a társadalmi, gazdasági fejlődés növekvő, minőségi követelményei, az üzemek nagyobb önállóságának lehetőségei felvetik és sürgetik az . iizimi sajtó színvonalának további emelését is. A végrehajtó bizottság hangsúlyozta annak az elvnek a következetes érvényesítését, hogy az üzemi lapok, híradók valamennyi formája a párt helyi sajtója, s irányításukért közvetlenül a fenntartó vállalat, intézmény pártszervezete a felelős. A továbbfejlesztés minden fel* adata ebből következik. Az üzemi sajtó egész tartály mi tevékenysége fokozza aj politika iránti bizalmat, segít- se az elvek gyakorlati érvéy nyesülését, erősítse a munkások, parasztok, értelmiségiéi« szövetségét, jó együttműködé-’ sét, fejlessze a munkahelyi demokráciát, javítsa a mun-; kahelyi légkört. A lapok fontos feladata az érdekek pár-J tos képviselete. A gazdaság-« politikai célkitűzések helyed értelmezésének, a dolgozók! korszerű közgazdasági szemléletének kialakítása, formálása változatlanul központi kérdés. Az eredménycentrikus felfogás kiegészítéseként többet és kritikusabban kell fog-í lalkozni a problémákkal is,1 feltárva a megoldások lehetőségeit, erősítve a kollektívák! hitét, cselekvőkészségét. A közlés felelőssége nem lehet az indokolt, megalapozott információ akadálya. Az élety színvonal-politikai kérdéseknek is átfogóbb, mélyebb elemzésére van szükség. Ugyancsak gazdagabban kell megjeleníteni az általános műveltség, a szakértelem, a politikai tájékozottság szerepét, a munkahelyi mozgalmak kulturális törekvéseit, ered-' ményeit, a művelődés közösségformáló erejét, lehetőségeit.’ Több kezdeményezés szüksé-; ges az ideológiai témák helyileg is aktuális kérdéseinek elemzésében. A lapok olvasottságát — 9 ezáltal hatását — növelheti az emberközeli egyéni hang, aa érzelmi töltet, az újszerű megközelítés. Tapasztalatok igazolják, hogy a termelésről, á hétköznapi tettekről, erőfeszítésekről, a jól végzett mun-j ka, a kollektív együttlét örömeiről, a munka- és lakóhely-' hez való kötődésről is lehet vonzóan írni. Jobban kell élni az egyes műfajok változatos lehetőségeivel s — mellőzve a protokolláris formaságokat — gyakrabban kell megszólaltatni — interjúk, cikkek formájában — a helyi párt-, mozgalmi és gazdasági vezetőket is. Bátrabban kell teret adni a nyilvános vitáknak, eszmecseréknek. Nagyobb tervszerűségre van szükség a szerkesztő bizottságok munkájában, a lapok önálló karakterének kialakításában. Az irányító pártbizottságok áz üzemi lapok szerkesztőinek folyamatos, érdemi és differenciált tájékoztatásával, orientálásával, követelmények támasztásával érjék el, hogy a helyi tömegpolitikai munka még hatékonyabb eszközeivé, az aktívabb politizálás fórumaivá váljanak. Tevékenységüket rendszeresen minősítsék, megalapozott kritikával segítsék továbbfejlődésüket. Nagyobb felelősséggel — a kádermunka részeként — foglalkozzanak az üzemi lapok személyi feltételeinek javításával, az újságírói utánpótlás kiválasztásával, megbízásával, felkészítésével. Ez a munka csak a lapok megjelentetésében érintett politikai és szakmai szervezetek jobb együttműködésével, összehangoltabb tevékenységével, a megyei lap önzetlen támogatásával lehet igazán eredményes. A z üzemi sajtó továbbié jlesrtésének teendői nemcsak egy konkrét határozatból következnek, hanem a legtöbb politikai döntés, dokumentum tartalmaz érvényesítendő elveket, ajánlásokat. A szerkesztőségi kollektívákra .hárul az a feladat, hogy alkotó módón, felelősen értelmezzék és kidolgozzák sajátos tennivalóikat a politika szolgálatában, helyi megvalósításában. Csongrády Bél*
