Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

Véget éti a Legfelsőbb Tanács ülése Határozat a nemzetközi helyzetről r A nemzetközi helyzetről és Államok kongresszusához é6 • Szovjetunió külpolitikájáról szóló határozat egyhangúlag történt elfogadásával csü­törtökön Moszkvában véget ért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kétnapos üléssza­ka. A küldöttek ugyancsak el­fogadták a jövő évi népgaz­daság-fejlesztési tervet és költségvetést. A határozatban, amelyet Borisz Pomomarjov képviselő, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára terjesztett elő, a Legfelsőbb Tanács kifejezi sú­lyos aggodalmát amiatt, hogy az imperialista erők, minde­nekelőtt az Egyesült Államok imperialistái fokozódó milita- rlzmusának és agresszivitásá­nak következtében nagymér­tékben kiéleződött a nemzet­közi helyzet. — Ezért — állapítja meg a határozat — a testület teljes egészében jóváhagyja Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének szeptember 28-i és november 24-i nyilatkozatát. Ezekben a nyilatkozatokban Jurij Andropov mélyenszán- tón és sokoldalúan elemezte a nemzetközi helyzet jelen­legi kiéleződésének okait, és megerősíti a Szovjetuniónak a béke megőrzésére és megszi­lárdítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az ál­lamok közötti együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésé­re irányuló változatlan politi­káját. — A Legfelsőbb Tanács tel­jes mértékben támogatja és jóváhagyja azokat a gyakor­lati lépéseket és intézkedése­ket, amelyeket az SZKP és a szovjet kormány tett a Szov­jetunió védelmi képességének erősítésére, a szovjet nép és szövetségesei biztonságának szavatolására. Felhívják az emberiség fi­gyelmét arra, hogy az impe­rializmus értelmetlen kard­csörtető politikája veszélyez­teti a békét. Ez a politika mindenekelőtt az Egyesfiit Ál­lamoknak és NATO-szövetsé- geseinek abban a törekvésé­ben nyilvánul meg, hogy min­denáron megbontsák a ki­alakult és a nemzetközi biz­tonság alapjául szolgáló kato­nai egyensúlyt, s Nyugat-Eu- rópában — lehetetlenné téve ezzel a genfi tárgyalások foly­tatását — új amerikai atom­rakétákat állítsanak hadrend­be. — E megállapításokat tá­masztják alá — folytatódik a határozat —, az Egyesült Ál­lamoknak és a vele együtt­működő reakciós rendszerek­nek és kormányoknak arra irányuló cselekményei, hogy a világ különböző térségeiben nemzetközi konfliktusokat szítsanak. Az amerikai hadi- eéoezet gyilkol és pusztít, láb. bal tiporja más országok né­peinek szuverenitását és füg­getlenségét.. Akárcsak a viet­nami háború, az Egyesült Ál­lamok történelmének szé­gyenletes fejezete marad a Grenada elilenl agresszió és a szigetország törvénytelen meg­szállása is. Haragot: és felhá­borodást kelt Washington nagyhatalmi poütikáia Közép. Amerikában, ahol hadüzenet nélküli háborút folytat Nica­ragua ellen, továbbá a Kubai Köztársaság fenyegetése, Li­banon amerikai és izraeli megszállása, az Angola és más afrikai országok elleni dél-af­rikai agresszió - nyílt támoga­tása. Megsértve az ENSZ alapokmányát és a nemzetköri jogot, az imperialista álilamok igényt támasztanak arra. hogy idegen földeken garázdálkod­janak, rendelkezzenek más államok természeti kincsei­vel és rákényszerítsék akara­tukat Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeire. — Határozottan elítélve a független államok és népek beiügyeibe valló imperialis­ta beavatkozást, az agresszió és a durva erőszak politiká­ját. a Legfelsőbb Tanács fel­hívással fordul az Egyesült a NATO-tagállamok parla­mentjeihez: használjanak ki minden lehetőséget, hogy ezek­nek az államoknak a kormá­nyai mondjanak le a békét ve­szélyeztető erőpolitikáról, azokról a kísérletekről, hogy megszerezzék a katonai fö­lényt A jeúemlsgi körülmé­nyek között a népek békéje és biztonsága megszilárdításá­nak egyetlen lehetséges útja, ha valóban elismerik az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvét, s ha ennek alapján kőíit- csönösen elfogadható megál­lapodások elérésére töreksze­nek. — A Legfelsőbb Tanács megerősíti: ha az Egyesült Ál­lamok és a többi NATO-tag- álilám kész visszatérni az amerikai közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakéták európai telepítésének megkezdése előtti állapothoz, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. — A Legfelsőbb Tanács nagy megelégedését fejezi ki, hogy az ENSZ közgyűlése el­fogadta a nukleáris háború elítéléséről szóló nyilatkoza­tot, valamint a nukleáris fegy­verek befagyasztásáról, az űrfegyverkezési hajsza elhá­rításáról szóló határozatot, és kijelenti: a Szovjetunió e határozatok valóra váltása érdekében kész intézkedések megfontolására. amennyiben arz Egyesült Államok és a NATO többi tagállama hason­ló készséget tanúsít. — A Legfelsőbb Tanács szükségesnek tarja, hogy ki­tartóan törekedjenek ama ja­vaslatok megvalósítására, amelyek etődnányozzák: a Var­sói Szerződés és az Észak-At­lanti Szövetség tagállamai kössenek szerződést a kato­nai erő alkalmazásáról valló kölcsönös lemondásnál és bé­kés kapcsolatok fenntartásá­ról, a Szovjetunió példájára minden atomhataiom váillail- jon kötelezettséget arra, hogy lemond az atomfegyver első­ként való alkalmazáséiról, és akadályozzák meg a fegyver­kezési hajszát a kozmikus tér­ségben. — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhatalmazza a szovjet kormányt: folytassa a szovjet állam és szövetsége­sei biztonságának szavatolá­sát célzó irányvonalát, s a jö­vőben is tegye meg azokat a szükséges lépéseket, amelyek a kialakult helyzet figyelem­bevételével a nemzetközi hely­zet pozitív változását ered­ményeznék, s képviselje te­vőlegesen ezt az irányvonalat az európai bizalom-, bizton- ságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stock­holmi konferencián. — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyil­vánítja, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlenegy állam biz­tonságára — sem Nyugaton, sem Keleten. A Szovjetunió békében óhajt élni vate meny­nyi állammal, s a különböző társadalmi berendezkedésű álilamok közötti békés egy­más mellett élés elvét kíván­ja követni a gyakorlatban. — A legfelsőbb szovjet ál­lamhatalmi szerv kifeieri meg­győződését, hogy a józan ész kénes megóvni — és meg is kelH, hogy óvja — az embe­riséget az atomkatasztrófától. Korunk e legfontosabb prob­lémái ánalk megoldásához je­lentős mértékben járulhatnak hozzá — és hozzá is kell, hogy járuljanak — a viliág parlamentjei és népei. Erre szólítja fel őket a Legfelsőbb Tanács és a szovjet nép. — A Szovjetunió békesze­rető külpolitikája a jövőben is megbízhatóan támaszko­dik a Szovjetunió Kommu­nista Pártja körül szorosan tömörülő efflész nép önfelál­dozó munkájára — mutat rá a I^egfelsőbb Tanács határo­zata. nme'vet Jurij Andronov a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke, valamint Ten­giz Mentesas vili. a Legíe1- sőbb Tanács Elnökségének tit­kára írt alá. 2 NÓGRÁD - 1983. december 30„ péntek 1983— Magyarország a nemzetközi politikában A magyar nép olyan poli­tika mellett száll síkra, amely a békét, nem pedig a hábo­rús veszély növelését, az em­beri élet védelmét, nem pe­dig a pusztulást, az atomka­tasztrófa előidézését szolgálja. Hazánk belpolitikai életének — mondhatni — „évzáró” ese­ményén, a parlament téli ülés­szakán ezen alapvető gondola­tok és célok jegyében egyhan­gúlag juttatta kifejezésre a Ma­gyar Népköztársaság ország- gyűlése állásfoglalását az ame­rikai közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverek európai telepí­tése ellen, a katonai feszültség csökkentéséért és a világbéke megőrzéséért. 1983-ban mind­végig a béketörekvések jel­lemezték Magyarországon a közéletet, a politikai megnyi­latkozásokat, jelenlétünkéi és szavainkat-tetteinket a nem­zetközi életben. „Megnőtt és megszilárdult Magyarország nemzetközi tekintélye” — mondta Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára az év közepén, amikor a magyar vezetőkkel tárgyalt. S most, az év végén, az esztendő po­litikai visszapillantó tükrében még teljesebb lehet a kép ar­ról, hogy — miként idei ülé­sein a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága is megállapította — ha­zánknak rangja, politikánk­nak hitele, népünknek tisz­tessége van a világban, s ezen az alapon fejlődnek külkap- csolataink is. Párt- és állami vezető szer­veink, az MSZMP Politikai Bizottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa januárban állásfoglalásban juttatta kifejezésre, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar nép egyetért a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé 1983. ja­nuár 4—5-i prágai ülése po­litikai nyilatkozatának meg­állapításaival, és cselekvőén támogatja az abban foglalt kezdeményezéseket. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ve­zette a magyar párt- és kor­mányküldöttséget a tagálla­mok legfelső szintű képvise­lőinek e nagy fontosságú ta­lálkozóján, amelyre olyan idő­szakban került sor, amikor az imperializmus agresszív kö­reinek tevékenysége folytán jelentősen kiéleződött a nem­zetközi helyzet, fokozódott a fegyverkezési verseny, meg­növekedett a békét fenyegető veszély Európában és az egész világon. A fegyverkezési haj­sza súlyos fenyegetés a világ békéjére, óriási terheket ró a népekre. Megfékezése min­den nép és állam számára létkérdés. Ezért nagy fontos­ságú — hangsúlvozták veze­tő szerveink —, hogy a politikai nyilatkozat ismételten kife­jezésre juttatta a Varsói Szer­ződés tagállamainak készsé­gét mindenfajta fegyverzet korlátozására és csökkenté­sére, a kölcsönös biztonság megszilárdítására, a fegyver­zetek alacsonyabb szintjén. Nagy jelentőséget tulajdoní­tottak annak a javaslatnak, amely a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenn­tartásáról kötendő szerződés­re vonatkozik. Februárban a Minisztertanács állást foglalt a svéd kormánynak azzal a — hazánk kormányához is eljuttatott — javaslatával kap­csolatban, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO országainak érintkezési vonala mentén hozzanak létre 300 kilométer széles, harcászati atomfegyve­rektől mentes övezetet. A ma­gyar kormány azóta is idő­szerűnek tartia és nagyra ér­tékeli a svéd kezdeménye­zést, amelynek megvalósítása növelné az európai államok közötti bizalmat és javítaná a nemzetközi légkört. Nemzetközi kapcsolataink kiemelkedő eseménye volt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a Szovjetunióban július 18. és 23. között. Em­lékezetes, hogy akkor adta át 1 Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára Kádár Jánosnak a Le­nin-rendet, amelyet a Köz­ponti Bizottság első titkárá­nak — még 1982-ben — 70. születésnapja alkalmából ado­mányozott a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge. A szovjet vezetőkkel folyta­tott tárgyalásokat — amint azt az MSZMP Politikai Bi­zottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa állásfoglalásában, a látogatást követő napokban értékelték — az alapvető kérdésekben a teljes nézetazonosság, a köl­csönös bizalom és megértés, a közös tenniakarás jellemez­te. A két ország kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elvei, a szocializmus közös céljai és érdekei alapján az egymás iránti tisztelet, a népeink kö­zötti barátság jegyében az élet minden területén ered­ményesen fejlődnek. A láto­gatás során aláírt újabb, fon­tos egyezményekkel tovább bővültek országaink gazdasá­gi kapcsolatai. A megbeszé­léseken ismételten megerősí­tették, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió azonosan ítéli meg a világ- politikai helyzetet. A Magyar Népköztársaság támogatja a Szovjetunió kö­vetkezetes lenini bókepoliidiká- ját, nagyra becsüli konstruk­tív külpolitikai állásfoglalá­sait. Az MSZMP és a ma­gyar kormány teljes mérték­ben egyetért az SZKP-mek, a szovjet kormánynak a nem­zetközi béke és biztonság meg­szilárdítására, a fegyverkezési hajsza megállítására irányuló nagy horderejű kezdemé­nyezéseivel. A két ország szi­lárd meggyőződése, hogy a világbéke megőrzése reális, elérhető -céS. A Magyar Nép­köztársaság és a Szovjetunió vezetői megerősítették: sem­miképpen sem engedhető meg, hogy aiz imperialista erők katonai fölényre tegye­nek szert a szocialista orszá­gokkal szembeni Pártjaink, kormányaink nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy népeink vívmányai és asz egye­temes béke védéLme érdeké­ben tovább erősödjék a szo­cialista országok egysége, testvéri együttműködése. Októberben a magyar köz­vélemény mély megdöbbenés­sel értesült arról, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői, néhány karib-temigeiri or­szág katonai egységeivel ki­egészítve, agressziót követtek el Grenada, az ENSZ teljes jogú tagállama, az el nem kö­telezett országok mozgalmának tagja ellen. Hivatalos nyilat­kozatban tettük közzé azt az állásfoglalásunkat, amely szerint az agresszió igazolá­sára fölhozott érvek elfogad­hatatlanok, a fegyveres be­avatkozás ellentétes az ENSZ aiapeilveive’, a nemzetközi normákkal, veszélyezteti a békét és a nemzetközi' bizton­ságot Űjabb magyar állásfoglalás született egy hónappal ké­sőbb, novemberben, amikor ismertté vált, hogy a ciprusi török közösség vezetői úgy­nevezett független államot kiáltottak ki. Hazánk úgy íté­li meg, hogy ez a lépés el­lentétes a szigetország és a térség népeinek érdekeivel, s az ENSZ vonatkozó hatá­rozataival. A Magyar Nép- köztársaság —, mint már ko­rábban kinyilvánította — sík­ra száll Ciprus területi egy­ségéért, függetlenségéért, szu-, verehi fásáért, el nem kötele­zett státusáért és valameny- nyi külföldi katonai erőnek a szigetországból való kivonásá­ért Lengyelországban járt Ká­dár János vezetésével — párt­ós kormányküldöttségünk, s a látogatásról szóló jelentés alapján novemberben az MSZMP Politikai Bizottsága és a Minisztertanács állás­foglalásban tette közzé: a szívélyes, nyílt, elvtársi lég­körben, a két nép közötti hagyományos barátság jegyé­ben folytatott tárgyalásokat valamennyi megvitatott kér­désben az egyetértés és né­zetazonosság jellemezte. Ki­fejezésre- jutott az a közös szándék, hogy minden terüle­ten tovább erősödjék a két szocialista ország együttmű­ködése. A látogatás hasznosan járult hozzá az MSZMP és a LEMP együttműködésének to­vábbi elmélyítéséhez, a két ország közötti kapcsolatok sokoldalú fejlesztéséhez, a magyar és a lengyel nép ba­rátságának erősítéséhez, a szocialista közösség egységé­nek megszilárdításához. Jurij Andropovnaik, az SZKP Központi Bizottságinak fő­titkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének az amerikai közép- hatótávolságú rakéták nyugat- európai telepítése megkezdé­sivel kapcsolatban 1983. no­vember 25-én tett nyilatkoza­tát a Magyar Népköztársaság kormánya egyetértéssel fo­gadta és támogatja. Az erről kiadott kormány-nyiki-tiioza- tunk szerint a közép-hatótá­volságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítése to­vább növeli a nemzetközi, mindenekelőtt az európai ka­tonai feszültséget és a fegy­verkezési hajsza olyan új for­dulóját indítja el, amely nem­csak a szocialista országok biztonságát veszélyezteti, ha­nem ellentétes az egész embe­riség érdekeivel, fenyegeti a világ békéjét. Az Amerikai Egyesiül Államok, a NATO ve­zető körei mindvégig figyel­men kívül hagyták a Szov­jetuniónak, a Varsói Szerző­dés Szervezetének azokat a javaslatait, amelyek az egyen­lő biztonság követelményé­nek megfelelő megállapodás­ra irányultak, ezért a feszült­ség fokozásáért őket terheli a felelősség. A magyar kormány a kiala­kult helyzetben mealapozott- niak, a katonai erőegyensúly fenn,tartásához pedig szüksé­gesnek tartja a szovjet kor­mánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagál­lama biztonságát szavatoló, a béke megőrzését célzó lépése­it Kormányunk üdvözli a szovjet vezetésnek azt az ál­láspontját hogy amennyiben az Egyesült Álilamok és nyu­gat-európai szövetségesed készséget mutatnak a rakéta- telepítés megkezdése előtti helyzet visszaállítására, akikor a Szovjetunió is kész ugyan­ezt megtenni. Mozgalmas része volt az év krónikájának — és a nemzet­közi jellegű megnyilatkozá­sokhoz szervesen kapcsoló­dott — a magyar vezetők ta­lálkozói és tárgyalásai kül­földi államférfiakkal itthon és más országokban. Kádár János részt vett — időrend­ben sorolva — párt- és kor­mányküldöttség élén január­ban Prágában a Varsói Szer­ződés tagállamai politikai ta­nácskozó testületének ülésén; júniusban Moszkvában hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek találkozó­ján; júliusban ugyancsak —, miként már említettük — a Szovjetunióban járt, szeptem­berben Finnországban, októ­berben Lengyelországban, no­vemberben Csehszlovákiában, az NDK-ban folytatott tár­gyalásokat. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke képviselte ha­zánkat ősszel az állam- és kormányfők Indira Gandhi indiai miniszterelnök által kezdeményezett New York-i találkozóján, majd részt vett és beszédet mondott az ENSZ- közgyűlés 38. ülésszakának plenáris ülésén; úton haza­felé, Párizsban találkozott a francia szenátus elnökével; idei utolsó külföldi hivatalos látogatását a Ciprusi Köztár­saságban tette, Szpirosz Kip-, .rianu elnök meghívására. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke októberben Csehszlovákiában tett hivata­los, baráti látogatást, majd a magyar küldöttséget vezet­te a KGST Berlinben meg­tartott XXXVII. ülésszakán. Országgyűlési küldöttségünk) járt tavasszal Dániában és Norvégiában, majd az év utol­só hónapjaiban a Szovjet­unióban. Bulgáriában — a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti elnökeinek kon­zultatív találkozóján Szófiá­ban — és Irakban. Külügy­miniszterként Púja Frigyes Franciaországban járt, Prá­gában részt vett a Varsói Szerződés tagállamai külügy­miniszteri bizottságának ülé­sén. és tárgyalt Belgiumban; Várkonyi Péter —, aki júli­usban lett a magyar diplomá­cia vezetője — szeptember­ben képviselte hazánkat Mad­ridban az európai biztonsági és együttműködési találkozó külügyminiszteri záróülésón, utána Washingtonban tár­gyalt, majd New Yorkba uta­zott az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakára, részt vett a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszteri bizottságának Szófiában tartott tanácskozá­sán, tárgyalt Iránban, Kuva- itban, Szíriában és Jordániá­ban, valamint az NSZK-ban. Hivatalos látogatáson ha­zánk vendégei voltak állam­férfiak, miniszterelnökök, pártvezetők, sok képviselő, ve­zető diplomata és más poli­tikusok. Az MSZMP Közpon­ti Bizottsága, az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanáca meghívására tárgyalt Buda­pesten párt- és kormánykül­döttséget vezetve Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköz­társaság Államtanácsának el­nöke. Losonczi Pál vendége volt Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökségé­nek elnöke és U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köz­társaság elnöke. Lázár György meghívására hivatalos lá­togatást tett hazánkban George Bush, az Egyesült Ál­lamok alelnöke. A kormányfők sorában ér­kezett hozzánk — időrendben — Robert David Muldoon új- zélandi, Robert Mugabe zim­babwei, Andreasz Papandreu görög, Bülend Ulusu török, Pierre Mauroy francia, Mau­rice Bishop grenadai minisz­terelnök és Fred Sinowatz osztrák szövetségi kancellár. Parlamenti küldöttséget fo­gadtunk a koreai NDK-ból, Japánból, Indonéziából, az NSZK-ból, Hollandiából, Spa­nyolországból. Itt járt, s tárgyalt magyar vezetőkkel a kubai, a len­gyel, a román, a máltai, az algériai, a brit és a belga kül­ügyminiszter. Áprilisban kül­döttség élén hazánkba láto­gatott Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának elnöke, júniusban pedig — a Prágában összehívott béke­világkonferenciát megelőzően — nemzetközi sajtókonferen­ciát tartott Budapesten Ro­mes Csandra, a Béke-világta- nács elnöke. (MTI) Évforduló A Berlini Operaházban ün­nepi rendezvényt tartottak a Német Kommunista Párt (KPD) megalakulásának 65. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen — amelyen meg­jelentek az NDK párt- és ál­lami vezetői Honst Sinder- mann, a Népi Kamara elnöke emlékezett meg a munkás­osztály forradalmi pártjának, a Német Kommunista Párt­nak a Spartakus Szövetségből 1918-1919 fordulóján (1918. Berlinben december 30-a és 1919. janu­ár elseje között) történt meg­alakulásáról. A díszeinöikségben helyet foglaltak a KPD örökébe lé­pett három német forradalmi párt vezetői: Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának főtitkára, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt (DKP) elnöke és Horst Schmitt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt (SEW) elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom