Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
BIZALMI VÁLSÁG? Az iskola és a család kapcsolata r A XII. PÄUTKONGRESZ- ISZÜS határozatában megnyugvással olvashattuk, hogy a part legfőbb szerve állást foglalt a nyugtalanító jelenségek miatt már sokak által lei rásra szánt történelmi kategória, a család mellett. A határozat szerint társadalmunk legkisebb, de a jelen és a jövő szempontjából döntő közössége a család. Stabilitását különösen fontosnak nyilvánították a gyermeknevelés érdekében. A határozat Ezerint az ifjúság nevelése az egész társadalom ügye, melyben fontos szerepe , van az iskolának és a munkahelynek, a fő felelősség azonban a családé. A kongresszus tehát az ég ész társadalmat, az iskolát felelőssé tette a gyermekek, az ifjúság neveléséért; de a legfontosabb nevelési ténye- tsőként joggal a .családot tüntette fel, , mélyben a gyermek ez ül élésétől kezdve felnőtté válásáig él. nevelkedik, ahol átöröklődnek számára a szülök állal kialakított szokások, a közösségi együttélés normái. a szülők társadalmi nézetei. A családban biztosított égészséges, esztétikus környezet az ember egész életére hatással van, a szülők kiegyensúlyozott, harmonikus családi élete a fiatal számára is mintaképet ad. A családban ismeri és végzi a gyermek a házi munkát. Itt sajátítja el és gyakorolja a kulturált viselkedés formáit, a családban alakul ki az any©, az apa, a nagyszülők, a testvér iránti szeretet, amely az együvétartozás érzését kovácsolja és kihatással van embertársai felé is. A család biztosítja a gyermek tamulá- «ának feltételeit. A szülők kulturális érdeklődése, a szabad idő hasznos eltöltése modellül szolgál a felnőtt korban is. A családok anyagi, gazdasági helyzetét vizsgálva egyre javuló feltételekről lehet beszélni. A lakásviszonyok, a munkalehetőségek, a szülők Sövedelme, az állam által nyújtott szociális hozzájárulás biztosítja a gyermeknevelés feltételeit. Ha mégis helyenként gond van a családi neveléssel, ott rendszerint a tudati tényezőkben keresendők és találhatók az okok. Az iskola intézményeivel, a tudományosan felépített nevelési rendszerével, , államilag szabályozott eszközeivel, lehetőségeivel segíti a gyermekek, az ifjúság családi nevelését. A család és az iskola együttműködésére a fiatalok nevelésében mindig szükség volt, de gyakorlati végrehajtására, sokoldalú megvalósítására csak a szocialista nevelő iskola és család képes. Az iskolákban az új tantervek meg is határozzák azokat a nevelési területeket, amelyekben a szülőkkel együtt lehet és kell a nevelési feladatokat megvalósítani. Az általános és középfokú iskolai rendtartások biztosítják a család és iskola kapcsolatának szervezeti kereteit. Az iskola nevelőtestülete az ott dolgozó tanítókon é.s tanárokon keresztül személyes kapcsolatot tart a szülőkkel. A szülői értekezletek, a fogadóórák, a családlátogatások hagyományos formái jó alkalmak a személyes találkozások, a tapasztalatok kicserélésére, a közös tennivalók megbeszélésére. A szülők közvetve is képviseltetik magukat az iskola életében a szülői munkaközösségek testületéi által. Az iskolaigazgató pedagógiailag felelős a szülői munkaközösség munkájáért, az iskola és a család kapcsolatának biztosításáért. Az igazgató tudatosan irányítja a nevelőtestület és a szülők együttműködését. A munka eredményessége e vonatkozásban azonban a nevelőtestület tagjain és a szülőkön múlik. A kapcsolattartás kezdeti formáit adják csupán az iskolai dokumentumok, a munka konkrét személyre szóló összehangolása az osztályfőnökökön múlik. Az iskolai rendtartások nem tudnak mindent szabályozni. Pontosan a leglényegesebb a tartalom maradt ki ezekből a paragrafusokból, például a kapcsolat- tartás módja, az információátadás formája mindkét részről. A pedagógusok alapozhatnak a szülők magasabb szintű iskolai végzettségére, a fejlettebb általános, politikai és szakmai műveltségre. A szülők azon kívül, hogy na- gvon jelentős, pénzben is kifejezhető anyagi segítséget adnak az iskolának, közreműködnek a tartalmi, a nevelési feladatok végrehajtásában is. Igen sok szülő a pedagógusokkal együtt vezeti a gyerekek szakköreit, sportfoglalkozásait, úttörörendez- vényeit. A MEGNÖVEKEDETT SZABAD IDŐBEN mind többen vállalkoznak kirándulások vezetésére. Az új rendtartás lehetővé teszi, hogy a heti pihenőnapon szervezett kulturális vagy sportprogramokra — a résztvevő gyermekek szüleinek engedélyével, az igazgató tudtával — szülő pedagógus nélkül is kísérheti a tanulókat. A kísérő szülő természetesen felelős a rendért és a tanulók testi épségéért. A szülők tehát nemcsak formálisan, hanem tevőlegesen is részt vesznek az iskola munkájában. Része és eredménye ez annak a tudatos munkának, melyet a társadalmi — benne az iskolai — demokratizmus kiterjesztéséért. a nyílt iskola megvalósításáért hosszú idő óta folytatunk. Következménye ez annak a tudatos pedagógiai munkának, melyet a pedagógusok a fentebb említetteken kívül az iskolai nyílt napokon. a szülők akadémiáján, a Családi kör klubokban a szülők felé kifejtettek. A pedagógusoknak és a szülőknek számolniuk kell a jelenlegi körülményekkel. A lakótelepi építkezés nagy változásokat hozott a városokban. Ennek során olyan népességcsere ment végbe, amely megváltoztatta a lakosság összetételét. Az iskolák zsúfoltsága, az ötnapos munkahét,, a felgyorsult életritmus jobban igénybe veszi a gyermekeket, a nevelőket, a szülőket egyaránt. A férfi pedagógusok kis száma a gyermekek nevelésére is hátrányt jelent. A szokásos egymás iránti tisztelet és kölcsönös megértés, jóindulat és megbecsülés mellett számítani kell az előbbi tényezők hatásával is. A szülő köszönettel veszi, ha megfelelő tárgyilagos tájékoztatást kap gyermeke tanulmányi eredményéről, iskolai magatartásáról, munkájáról. Természetesen nemcsak a kedvező, a jó információkat fogadja el, hanem a negatívakat is, ha azt jóindulatúnak, nem sértő szándékúnak tartja és nem a többi szülő jelenlétében közük vele. Ugyanakkor a nevelő is joggal elvárja, hogy ez az őszinteség és tisztelet a szülők részéről is mindenkor tapasztalható legyen. Átmeneti korunkban van még rendezetlen családi körülmények között élő gyermek. Ezek hátránya abban is jelentkezik, hogy nincs megfelelő kapcsolat az iskola és a szülői ház között. A nevelők hangoztatják, a szülök is tudják, hogy pontosan azok nem járnak szülői értekezletekre, fogadóórákra, akiknek a legjobban kellene, azok nem fizetik a napközis tartozási díjakat, akiknek gyermeke az iskolai étkeztetésre legjobban rászorul. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a változtatását mindig az iskola, a gyermekvédelmi bizottság kezdeményezi. A munkaidőn túli időpontban jelzett találkozásokat a zárt ajtó esetenként elodázza, de mindig megtalálható annak a lehetősége, hogy a tervezett beszélgetésekre sor kerüljön. A társadalom segítségére mindig számíthatnak a nevelők és a szülők egyaránt. az Életben a funkciók. a betöltött szerepek szervesei! keverednek, egymást kontrollálják, jól kiegészítik. Mint a kollégák _ tréfásan mondaná szokták: pedagógus is ember”. Én hozzáteszem, hogy nemcsak ember, hanem legtöbbször szülő is. Ugyanakkor minden édesapa és édesanya emberi voltából adódóan nevelő, még akkor is, ha közülük arányukat tekintve csak kis számban rendelkeznek pedagógus oklevéllel. Dr. Kun András A nemzeti önismeret 1945 utáni történelmünkben S okféle jelzővel lehet és szoktuk illetni önmagunkat. Hol egy sportág, hol más jellegzetességet emelünk föl a közösségi pie- desztálra, és népünk, nemzetünk karakterisztikus vonásaiként őrizzük és vigyázzuk, így voltunk már hajdan az isten ostora, lovas- és futballnemzet is. A lehetséges jellegzetességek között ott található az őshazakutatástól a napjaink időszakáig terjedő történelmi érdeklődés. A legkülönfélébb képzettségű, korosztályú csoportok, baráti társaság tagjai között is gyakori kérdés, hogy is volt akkor? Ezen a bizonyos akkoron igen gyakran az 1945 óta eltelt időszakot értik a kérdezők és a hallgatók is. Az érdeklődés természetes. Hiszen ahogy nő az időbeni távolság, úgy letisztultabbam jelennek meg az események az átélők tudatában is. Sokan voltak és vannak, akik nemcsak „élteiéként”, hanem „átalakítóként” is részt vettek a kor küzdelmeiben. Aztán itt van az a tény, hogy felneveltünk egy új generációt, akik kérdéseiket megfogalmazva sokszor állnak értetlenül történelmünk e szakasza előtt. Már csak azért: az átadás és a megőrzés képességének kialakulása miatt is indokolt és szükséges, hogy politikusaink, művészeink, tudósaink és publicistáink olykor egymással is vitázva formázzák azt a képet, amely a szocialista időszak kezdeteinek sikereiből és botlásaiból áll bennünk: népünkben össze. A politika igénye: az őszinte tényfeltárás és elemzés. Az MSZMP Központi Bizottsága különböző osztályai hosz- szaab idő óta arra ösztönzik a magyar tudóstársadalmat, a közvéleményre ható művészeket, a tamárokait, hogy együttes munkával tegyék világosabbá az 1945 utáni időszak eredményeit. Főképp azt remélik, hogy az így elvégzett munka eredményeképp a további — az előttünk áltó nem könnyű — feladatok elvégzéséhez ad segítséget a történelmi elemzés. Az együttes munka sikeréhez — káváit, ha nemcsak azonos felfogásnak vesznek abba részt — természetes módon hozzá tartozik, az álláspontok megfogalmazása. Ebben pártunk vezető szervei következetesek voltak a különböző témában (történelem és közpantalkotás, a történelem és oktatás, a magyar fasizmus története) és különböző színhelyeken rendezett tanácskozásokon. A kutatómunkájukban e , korszakkal foglalkozókat is megnyugtathatja az a kimondott és képviselt politikai magatartás, Kondor Lajos rajza amely elsősorban az őszinte tényfeltárást és a tényvizs- gálatot tartja fejlesztendőnek. Ebben a munkában azoknak az eseményeknek szán és biztosít prioritást, amelyek nemzetünk sorskérdéseivel foglalkoznak. Így hangsúlyosabban vizsgálandónak tekinti az' MDP politikai kudarcának okait, a párizsi béke összefüggéseit. Ez utóbbinál nem feledve azt a tényt, hogy a békeszerződés úgy-ahogy megköttetett, a Horthy-politika, következménye volt. Ugyanakkor arra is jobban keli figyelnünk: a nép tudatában — a szemérmességünk okán is — tisztázatlan vonulatai vannak a Pari zsbam történteknek. Ezért az őszi Hiteséig itt han gsúlyozott kívánalom. A tények hosz- szú sorát kell tehát újra számba vermiünk. A példákon túl is van feladatunk bőven. E munkálatnak sem lehet más a célja és értelme, mint az, hogy reálisabb szocializmus- képpel folytassuk tovább a munkát. Politikai követelmény az is: a tények alapján igazoljuk, hogy az 1945-től napjainkig tartó korszak miben egységes és miben nem vállalható fel számunkra a kontinuitás. E nagy gondolatkört néhány példa segítségével kívánom jellemezni. Hogy kell tehát látnunk ezit a követelményt a politikában? Az a gyakorlat, amely lehetővé tette, a pártban. és ennek következményeképp az egész társadalomra kiterjedően a marxizmus—leninizmus normáitól való eltérést, nem folytatható. Másképp vetődik fel a folyamatosság kérdése a gazdaságban, ahol a társadalmi tulajdon általánossá válása a szocialista forradalom megindulása után teremtett új minőséget Megint összetettebb a kép a kultúra területén, ahol jeles alkotók —, hogy csak példaként errtffteem Bartók, Deiikovits, József Attila nevét — a fasizmus társadalmi rendszerében teremtették, alakították a szocialista, a közösségi társadalom számára követendő kulturális példát. A tanulságok gazdag tárházából e két elem kiemelését tartottam fontosnak. Hozzájuk két következtetés is kívánkozik. Az egyik: a társadalom fejlődését mi a marxizmus—leninizmus alapján elemezzük. Ez az összefüggésekre figyelő magatartás a szocializmus gyakorlatára, időszakára nézve is érvényes. A marxizmus—leninizmus elveinek helyes alkalmazása konkrét viszonyok között —, példák sokasága ró a bizonyító tény — alkalmas a kapitalista viszonyok társadalmi-gazdasági meghaladására, Ezért amikor a szocializmus építése során elkövetett tévedések okait vizsgáljuk, azok mögött a praxis hibái és nem elméleti gyengeségei ismerhetők fél. A másik: jól tudjuk, csak olykor mégis „elfelejtjük”, hogy a szocializmus nem lezárt társadalom, nem merev rendszer. Tehát nem lehet meg állandó reform, a megújulás igénye nélkül. E magatartás — nem apologetikus — el- és felismertetése a korszak történeti kutatásaira is vár. Napjaink politikája a szocializmus érdekeit, a marxizmus—leninizmus gyakorlatát alapul véve fogalmazta meg követelményét, amelynek megvalósítása feladatunk. Az 1944—45-ös forradalmi átalakulás történetének feltárásában a tudomány maradandó eredményeket is létrehozott. További tennivalóink megfogalmazása során ezt figyelembe keli vennünk. Sőt, arra alapozva lehetséges új tudományos eredmények elérése. A történettudomány haladó felfogású vonulatát erősítve kell az országos politikát bemutató dokumentumok kiadásában előrelépnünk. Arra is nagy szükség van, hogy folytatódjék a hely- történeti kutatás, és e munkában a társadalmi folyamatok differenciáltan, árnyaltan jelenjenek meg. Ez utóbbiban Nógrád megye eddig is szép eredményeket ért eV Ezek a sikerek azonban egy korszakban tevékenykedő, hasonló felfogású történész- csoporthoz köthetők. Az elért szint egy újabb korszakban, kedvezőbb intézményi és személyi viszonyok között meghaladható. Számunkra is követendő az a gyakorlat,’ amely a kutatások folytatására ösztönöz. Arra is fel kelj figyelnünk, hogy a kutatás, haszna -a kívánatosnál las-í sabban realizálódik a köztuJ datban. Ez tény, pedig — aa egyéb óik mellett — az írás. a kivitelezés minőségét is fe-j szegebi. / A tudományos muinka fo^ gyatókossága, hogy az 195* utáni korszak sok területével nem foglalkozik kellő minőséggel. Gyakori hiba — tehát orvoslásra váró feladat — az elkülönült gazdasági, társadalmi, kulturális kutatások összhangjának hiánya. Az egybehangzó, egymásra utaló tények, következtetése az olvasó tudatát, magatartását egyértelműbbé teszik. A történelemoktatás megújulása ugyancsak időszerű és szükséges. Jól tudjuk, hogy a történelem, mint tantárgy az elmúlt években súlyos válságon ment át. Az oktatásügyi ellentmondások egyik lecsapódása volt a történelem^ érettségi eltörlése. A szaki ár- gyi rehabilitáció ugyan vég-! bement, de nem feledhetjük: a történelemtanárok tuda-j tát, • tevékenységük hasznát negligáló intézkedés rajtuk kívül az ifjúság egy jelentős csoportját is érintette. Ennek kárát még évek múlva is érezhetjük. Kedvezőtlen az a tény is* hogy a főiskoláinkon alikaJ-i mázott, a korszakot feldolgoJ zó tankönyv elavult. Az általános iskola 8. osztályában lé-; nyiegében nines történeten»"} könyv, hogy a tanár szellek mi és fizikai habitusára vart bízva a korszak megismerés sének minősége. Középisko-} Iáinkban sem sokkal kedveJ zőbb a kép. Különösen ateJ kor, ha figyelembe vesszük# ma is előfordul még. hogy ál tanár magyarázat nélkül ,.fe*J adja „leckeként” az 194$ utáni időszakot. Mindennek eredményeképp a szocializmus történelmi je«: lenségeit gyakran általán Ságokkal, politikai frázisoka kai. szópanelekkel jellemzi fiatalságunk. Óhatatlan felvetődik a kérdés ennyi — é<4 még minden részében te# sem sorolt — negatívum láttán : mit lehet itt tenni? A# ellentmondások ellenére bizton állítom; van megoldás. A’ sorok rendezésében most ia első helyre kell tennünk a marxista—leninista világnézetű történelemfelfogású tanártípus, személyiség létét. A történelemtanár tudása az alapja a történelem tantárgyi megújulásának i«. E tudás gazdag követelmény-rétegéből két motívumot hangsúlyoznak. Az egyik: a korszak történetét feldolgozó tanóra, a szakköri foglalkozás keretében, a foglalkozás végére ki kell alakulnia annak a konszenzusnak; amely a különböző felfogású köz- gondolkodás, a művészet, a tudomány és politika területei között építi fel hídját. A tanári válasz didaktussága mellett igaznak is kell lennie. Az igazság, az egyértelműség a tanuló gondolkodása, ismerete révén szilárdul meg, amelyet azonban a tanári magyarázat megelőz, motivál és véglegesít. A másik is a tanári szerepkörhöz kötődik: én az irodalmi vá1 ergo tás fontosságát hangsúlyozom. A tankönyvön túli tudományos feldolgozásokból kiváltképp a szocialista építésben részt vevő személyiségek jobb megismerése és kö- zelhozása a fiatalokhoz, minőséget hordozó feladat. A z 1945-tel kezdődő történelmi korszak tanulságai, összefüggései nem maradhatnak ki egyetlen generáció tudatából sem, Munkánkat úgy kell folytatnunk, hogy a társadalmi haladás erővonalai mentén mind szilárdabb, valóságosabb ismeretek halmozódjanak fel. Dr. Horváth István NÓGRÁD - 1983. december 24„ szombat 9
