Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Megkérdeztük élsportolóinkat Milyen sportered menyeket terveztek 1983-ra ? Mit és hogyan sikerült ebből megvalósítani ? Mit várnak önmaguktól az új esztendőben? Bódé János ATLÉTA (STC) Géczi Tibor SÍZŐ (STC)- Az edzőmmel, Csábi Imrével közösen azt vártuk az 1983- as esztendőtől, hogy sikerüljön kijutni az Ifjúsági Barátság Versenyre. Hogy magasugrásban, száz méteren, vagy tízpróbában, ezt az eredményektől tettük függővé. A másik terv: az ifjúsági magyar bajnokságon dobogóra kerülni az ugró-, vagy pz öszetett versenyszámban. — Ijesztőek voltak az év eleji eredményeim. Már-már úgy látszott, dugába dől minden elképzelésünk. De túljutottam ezen b nehéz időszakon, fokozatosan formába lendültem. A tízpróbában négyszáz ponttal szárnyaltam túl addigi legjobb eredményemet, a felnőtt magyar bajnokságon ezzel hatodik lettem és a korosztáiyom- bon ifjúsági csúcsot értem el. Ennek köszönhettem, hogy a szakvezetők beválogattak az fBV-re utazó csapatba. Odakint azonban balszerencsésen clakultak a körülmények. Sajnos elrontottam a gyomromat, emi egy tízftróbásnál nagyon lerontja az erőnlétet. Csak hetedik lettem, bár ezzel is pontszerző voltam a csapatban. Pár nappal később részt vehettem egy magyar—bolgár—román hármas viadalon Plovdivban, ahol kétszáz méteren ifjúsági magyar csúcsot futottam, ezzel a mezőny első harmadában végeztem. Azután októberben jött a legfontosabb hazai versenyem, a tízpróbázók ifjúsági magyar bajnoksága. Esélyesként indultam, igaz, rajtam kívül még- öten hasonló saasz- szal pályázhattak akár a dobogó legfelső fokára is. Azt a célt tűztem ki magam élé, hogy feltétlenül érmet kell szereznem eddigi eredményeim alapján. Ekkorra sikerült elérnem az idei legjobb formámat. Ez elegendőnek bizonyult az első helyhez. Emellett ezen a viadalon a korosztályos csúcsot is tovább javítottam, hatezer- hétszáznégy pontra. Végig nagyon élveztem a versenyt. Nem is tudnám megmondani, a tíz- próbázás mely számait szeretem legjobban, hiszen az ugró- és a vágtaszámok egyaránt közel állnak hozzám és rendszerint sikerül ezekkel pontelőnyt szereznem. Azt hiszem, egyedül az ezerötszáz méteres futás az, amely nem tartozik kimondottan a kedvenceim közé. — Mindenekelőtt szeretnék jól leérettségizni. Volt olyan év korábban, amikor a Jó tanuló, jó sportoló címet is megszereztem. Most sem nagyon maradok el a négyes tanulmányi átlagtól. Es a sportban? Igyekszem megvédeni az ifjúsági bajnoki dmet a tízpróbában, ezzel együtt kiérdemelni újra a válogatottságot utolsó ÍBV-mre. Titkos vágyamat is elmondjam? Szeretnék első osztályú szintet eiérni, és a távolabbi célom az edzői pólya. G. M. — Az elmúlt szezonban nagyon nehezen jött meg a hó, így főleg száraz edzéseken készültünk az idényre. Végül is ennek ellenére jól sikerült a formaidőzítés, és ezért nyugodtan tervezhetjük, hogy biatlonsprintben 10 ,és 15 kilométeren legalább két bajnoki címet szerezhetett az ifjúsági első korcsoportban. Munkahelyemen, a Karancshús- nál is megadtak minden támogatást a fölkészülésemhez. Az edzők lehetővé tették, hogy a felnőttválogatott Papp Zoltánnal és a juniorbainok Horváth Jánossal együtt készüljek, és ez nagy húzóerőt jelentett számomra. Heti 10 edzéssel igyekeztem javítani eredményeimet futásban és lövészetben, miközben az edzés feltételei a futóterület fokozatos beépítése miatt egyre romlottak. De azért nem adtuk fel. — Az erős fölkészülés és a jó forma meghozta az eredményt. Megnyertem ifi I-ben a 10 kilométeres sífutás, a biaitloiisprint és 15 kilométeres számának egyéni bajnoki címét is. A csapatversenyek közül sífutásban szintén bajnokok lettünk 10 kilométeren, és tagja voltam a 4x5 kilométeres győztes sífutóvál- tónak is. Ez az eredmény7 sorozat akkor is igen sokat jelent, ha figyelembe vesz- szük, hogy ezekben a számokban kevés az igazán erős ellenfél Magyarországon. Ugyanez vonatkozik az új szezonra is, amelyet már junior korosztályban versenyzem végig. Itt az STC-ben is csak Ve- rebélyive! tudok együtt versenyezni a korosztályomban, egy egész csapatra való kis- puskás sílövő nincs az egyesületnél az én évjáratomban. Egyóhként. ugyanez a helyzet a mostani ifiknél is: ott most Imrich és Brezniezky alkot csonka csapatot. Most is sok a száraz edzés, hó nem lévén, de az idén a szünetben amúgy is gyakran indulunk az atlétákkal hosszú távokon. Most nyáron például Pápán 30 kilométeres, kisma- ratoni futóversenyén vettünk részt, ahol a „profi” atléták között sem vallottunk szégyent a számunkra szokatlan, óriási hőségben: hatodik helyen végeztünk a csapatversenyben. A közelmúltban már havas terepen is gyakorolhattunk Ausztriában és Csehszlovákiában. Három perc körüli futóeredményeket értem el, és a lövészet is egyre jobban megy. Különösen ahhoz képest, hogy augusztusban hosszan tartó kézsérülés akadályozott a gyakorlásban. Mostanában ötlövésenként ismét már csak egy-egy hibát vétek... — A jövő évi legnagyobb esemény a 'sportágban a téli olimpia után számomra a franciaországi junior-világbajnokság. Ide szeretnék kijutni, és ehhez ismét legalább két bajnoki címet kell szerezném az OB-n. Külföldön pedig, a nemzetközi mezőnybe tartozó ellenfelek ismerete híján csak a minél jobb szereplése tűzhetem ki célul februárban. A versenyeken természetesen nehezebbek a feltételek, mint az edzéseken, hiszen nagyobb a tét, minden hibának nagy ára van. Szerencsére jó versenyzőtipus vagyok. és ha ismét jól sikerül a formaidőzítés, remélem, nem vallók szégyent. (vár-) Kövendi Anita ASZTAUTEN1SZEZC (NAGYBÁTONY) Kadlót Zoltán ATLÉTA (STC) Szikora István ÖKÖLVÍVÓ (BGY. SE) r Ez voit a harmadik Évadom, amióta először ring- be leptem. A korcsoportomban, a juniorok között mostanra nemigen maradt számottevő ellenfelem a szuper- nehézsúlyban. Ezért is tervezhettük edzőmmel, Győry Józseffel a juniorbajnoki cím elnyerését az idén. Megcéloztuk az első osztályú szint elérését is, ehhez a felnőtt bajnokságon és minél (több versenyen a lehető legjobban kellett szerepelnem, vagyis dobogóra kerülni, esetleg, a legfelső fokára. Tervben volt a válogatottság is, nemzetközi mérkőzéseken való szereplés, és összesen harminc pont begyűjtése. — Tizenkét versenyen indultam ebben az évben. A Mecsek Express Kupát megnyertem; két mérkőzésen győztem, döntő fölénnyel, illetve egyhangú pontozással. A junior országos bajnokságon mindfkét találkozómon idő előtt feladta az ellenfelem a küzdelmet. Ugyancsak első lettem a nemzetközi Ba- 1 a t on-bajnokságon. Bekerültem a Vidék-válogatottba is, ekkor a többszörös bajnok Lévai eíteni mérkőzésemet «döntetlenre hozták ki amivel a csapatverseny vágered- taénye is döntetlen lett, de ellenfelem maga is elismerte, hogy ezúttal én voltam a Jobb. Ha az országos felnőtt- bajnokságon az ő ágára kerülök, talán sikerül is bízónyífcaoom, de Somodival vívtam az elődöntőt, és egy. ütésébe olyan szerencsétlenül léptem bele, hogy fölszakadt a szemöldököm, így sérülés miatt fői kellett adnom a további küzdelmet. De akkor a Magyar Ökölvívó Szövetség szakvezetői már figyelték a mozgásomat, a kötelek között mutatott teljesítményemet, Papp László is jó véleményt nyal volt rólam. Ennek is köszönhetem, hogy meghívást kaptam a hagyományos ju- goszláteai Aranykesztyű nem8 fciÓGRAD — T983. december 24., szombat zetközi viadalra, és már ez a belgrádi út amolyan terven felüli ráadás volt. Elsőként elég gyenge ellenfelet kaptam a görög származású, jugoszláv Jan Musiosz személyében, háromszor is leütöttem, végül föladta. A döntőben a hazaiak 135 kilós bajnoka, Maries volt az ellenfelem, akivel szemben sokáig nem tudtam mit kezdeni, az első menetben padlóra is küldött, a másodikban aztán visszaadtam neki a kölcsönt és a harmadikban is többször eltaláltam, gyorsabb mozgású iévén nála. Állítólag jó benyomást tettem a szakemberekre. még az Arany- kekztyű-díjért is versenyben voltam sokáig. Legjobban a schwerini junior EB-t sajnálom, ahol először megvertem egy kubai öklözőt, de a második mérkőzésen kikaptam, az edzőm szerint a rutintalanságom miatt. Még Finnországban, Tamperében szerepeltem egy nemzetközi felnőttviadalon, ahol harmadik lettem, a későbbi győztestől kaptam ki. — Jövőre szeretném folytatni azt az intenzív felkészülést, a napi 4—5 óra edzést, ami az idei sikereket hozta. Végül is a tervezett 30 helyett 45 pontot szereztem! A fő cél előttem a május végi felnőttbajnokság esetleges megnyerésével, az olimpiai kiküldetés kivívásai Aztán 1985-ben EB lesz, és még a szöuli olimpia idején is csak 24 éves leszek*!..».. — IF — — Ebben az évben kerültem át az ifjúsági korosztályból a juniorok közé. Mivel a legidősebbek velem együtt kiöregedtek, a mezőny java része ugyanazokból áll, akikkel korábban a legszorosabb versenyben voltam. Felmérve az ellenfeleket, mégis megcéloztam tízezer méteren a juniorbajnoki címet, és második számomban, ötezren is szerettem volna dobogóra kerülni a magyar bajnokságon. Terveztem a felnőttbajnokságon is a helytállást, ■ és mindenképpen el akartam érni a felnőttválogatottságot, minél többször. Természetesen ezeken a viadalokon sem akartam leszerepelni, inkább bizonyítani, utólag is kiérdemelni az esetleges bizalmat. A hosszabbik távon sikerült megszereznem a juniorbajnoki címet, ötezren pedig második lettem ebben a korosztályban, A felnőttbajnokságon sem vallottam szégyent: tízezer méteren negyedik, ötezren harmadik lettem, és ez még jobb helyezés is, mint amire reálisan számítottam. Háromszor kerültem be az országos válogatottba. Londonban, az Európa Kupán, világcsúcstartók és világbajnokok mezőnyében nyolcadik lettem, Drezdában és Zágrábban pedig harmadik, tehát egyszer sem utolsó! És ez végül is azt jelenti, hogy minőén sikerült, amit terveztem. Ami az időeredményeimet illeti: mindenképpen 14, illetve 30 perc alatt akartam teljesíteni. Ez is „összejött”, sőt ötezer méteren mindössze három másodperccel maradtam el a felnőtt első osztályú szinttől. Tízezren 29,22 volt az idei - legjobb eredményem, nem is terveztünk ennél erősebbet. — Sajnos az utóbbi hetekben egy makacs térdsérüléssel küszködöm, így nem is tudtam még igazán kipróbálni az STC szép. új futófolyosóját. Valószínűleg tálerőltettem a lábamat, érzékeny most a hidegre és a tartós terhelésre. Januárban valószínűleg újra elkezdhetem az edzéseket, ha a kezelés’ eredményesnek ígérkezik. Az idei három válogatottság jól jött ahhoz, hogy ne kelljen két teljes éven át katonáskodnom, viszont éppen februárban hívnak majd be fél évre, és így az, olimpiai szereplésről már nem is ábrán- dozhatom. Remélem, ezért az egyhónapos kiképzés után ott is lesz módom edzeni, gyakorolni, és attól függően, milyen egységhez, melyik helységbe kerülök, talán még versenyezni is. A Los An- geles-i olimpia előtt három válogatott viadal lesz külföldön: Athénban, Rómában és Londonban. Szeretnék ezek közül minél többre eljutni, remélem, a sorkatonai szolgálat nem lesz akadálya. A másik fontos tervem, hogy a már említett felnőtt első osztályú szintet, a 13,45 perces eredményt elérjem ötezer méteren. Ehhez még többet kell edzeni és persze versenyezni is. Sokat jelent nekünk ez a futófolyosó, hogy az időjárástól függetlenül is gyakorolhatunk, és bár az idén is jobb eredményeket hoztunk a tervezettnél, remélhetőleg a feltételeink javulása további sikerekben mutatkozik majd meg. v. r.- Január 6-án a 2. sz. Volán NB iI-es női csapatához igazoltam. Rövidesen sorra került az első bajnoki mérkőzés, a Hatvan ellen. Németh ellen győztem. A találkozón azonban vereséget szenvedtünk, miként a továbbiakon is. Kiestünk, a másodosztályú együttes feloszlott... Visszaigazoltam Nagy- bátonyba, itt akartam bizonyítani, a különböző versenyeken, a férfiak bajnokságában és a 6. osztályban, ahová járok...- Az esztendőt - az előbbiek ellenére is — eredményesnek mondhatom. Januárban 6 aranyérmet szereztem a Salgótarjánban megrendezett városijárási bajnokságon. Négy nap aiatt 24 mérkőzést nyertem. Az is siker volt, hogy a felnőttek mezőnyében a harmadik lettem. Időközben a saját egyesület ifjúsági csapatában szerepel- tem, és szóhoz jutottam a megyei bajnokságban játszó férfigárdában is. Jó néhány első és másodosztályú versenyen indultam. Szegeden a 64 között, a spartacusos Csajától vereséget szenvedtem, Szolnokon az újoncok mezőnyében a borsodi Szabót legyőztem, a serdülő Muraközit szintén; végül a 32-ben Bclogh II. elbúcsúzta- toft. A néhány hete Salgótarjánban megrendezett versenyen is nyert ellenem a pesti kislány... A legnagyobb bravúrnak az úttörő-olimpia megyei döntőjének megnyerését tartom. Három bajnoki címet szereztem. Ugyanokkor a H. és III. osztályú viadalon a serdülők, az ifjúságiak, illetve a felnőttek között még egy-egy bajnokságot nyertem. Nagyon boldog voltam, oly sokan gratuláltak. Apu, a szigorú „mester” csak annyit mondott: „Anita, ezt vártam, de őzért előre nézz...”- A legközelebbi cél, hogy megfelelően szerepeljek a december 27—28—29-én Székesfehérvárott sorra kerülő úttörőolimpia országos döntőjén. Az új esztendő során elsődlegesnek tartom, hogy „betörjek” a magyar serdülőranglista első harminc versenyzője közé. Ehhez az kell — többek között —, hogy a miskolci Bíró Sándor- emlékversenyen, az áprilisi és a júniusi országos ranglista- versenyen, a Balaton Kupán, és a Salgótarjánban joouórban megrendezésre kerülő bajnokságon megfelelően álljak helyt. És d fiúkkal a megyei csapatbajnokságban is. Lehet, hogy rövidesen NB lil-ban fogunk szerepelni. Tudniillik, együttesünk a bajnokság várományosa. Még csak annyit: ja-’ mi árban három hétig a zánkoi úttörőtáborban leszek tanfolyamon. .. ti i. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TÁRKONY! FERENC /