Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

LIBANON-KONFERENCIA GENFBEN Kilátás a tizennyolcadik emeletről Nem vett éppen „repülőraj­tot” a Genfben megkezdődött megbékélési konferencia, hi­vatalos elnevezéssel a „Liba­nonról szóló párbeszéd-érte­kezlet”. Heteken át tartott a vita a tanácskozások helyszí­néről, résztvevőiről, az el­nöklés módjáról, a nem liba­noni (szíriai és szaúd-arábiai) megfigyelők jelenlétéről. Végre elhárultak a különböző előzetes akadályok és a nyolc évvel ezelőtt kezdődött újabb polgárháborús szakasz óta elő­ször egy asztalhoz ültek a nyolc legfontosabb politikai csoportosulás képviselői, a válságtudósításokból jól is­mert személyék Pierre Dzse- majeltől Samunon, Karamin, Szaeb Szalemen és Frandzsién át egészen Valid Dzsumblat- tig. Pontosabban mondva: nem egy asztalnál, hanem öt asz­talnál ülnek, mert még ez a helyfoglalási rend is heves vi­ta tárgya volt. Elmaradt kézfogás Ha van kedvező mozzanata a libanoni konferenciának, ak­kor ez az egyidejű jelenlét le­het. Mindez lehetőséget kínál tárgyalásokra és párbeszédre, az $.min Dzsemajel köztár­sasági elnök megnyitójában megfogalmazott „egyedülálló alkalomra”. Az a közjáték vi­szont, hogy az egy teremben összegyűlt vezetők egymás­nak még kezet sem kívántak nyújtani (pedig ezúttal nem is politikai közeledésről, hanem puszta protokolláris, udvari­assági gesztusról volt szó), alaposan lehűthette a várako­zásokat. A közel-keleti ország jövő­jéről összehívott konferencia valóban nehéz és bonyolult körülmények között ült össze. A viták két kérdés körül össz­pontosulnak. Az első kérdés: mi legyen az idén május 17- én, amerikai közvetítéssel aláírt libanoni—izraeli kü- lönbéke-szerződéssel. Ez a meg­állapodás elvben előirányoz­ta ugyan az összes külföldi csapat kivonását, de míg a szíriai és a palesztin alaku­latoktól feltétlen visszavonu­lást kívánt, érintetlenül hagy­ta az izraeli katonai jelenlét különböző formáit. Mindeköz­ben hozzájárult a békefenn­tartónak mondott négyhatal­mi erők (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Olaszország) 5347 fő­nyi katonaságának libanoni állomásozásához, sőt létszá­muk és hatáskörzetük kiter­jesztéséhez. Az amerikai és a francia csapatok beavatko­zása a Suf-hegység polgárhá­borús ütközeteibe, majd a fő­hadiszállások ellen elköve­tett kettős merénylet bebizo­nyította, hogy a négyek ott­léte milyen nagy feszültség- forrás, hogy békefenntartó erőből inkább háborúfenn­tartó erővé váltak. Ki mit alcar? A másik napirendi téma: miként lehet megvalósítani a Libanonban immár elodáz­hatatlan politikai reformot. Ez megkívánná a még a gyar­matosítók által 1943-ban az országra rákényszerített nem­zeti charta alapvető felülvizs­gálását, a parlament mandá­tumainak, valamint a hatalmi posztoknak felekezeti alapo­kon történő betöltését. A je­lenlegi helyzet ugyanis a ma- ronita keresztények jobboldali képviselőinek biztosít egyol­dalú kiváltságokat az ország lakosságának többségét ki­tevő, mohamedán tömegek­kel szemben. Libanon hely­zetének ellentmondását jól jellemzi, hogy miközben a politikai megosztottság hiva­talosan felekezeti alapokra helyeződik, a genfi konferen­cián mind a kormánytábor, mind az ellenzék tarka képet mutat. A falangisták konzer­vatív iszlám személyiségekre is támaszkodnak, míg a volt elnök, a maronita Franzsié a drúz Dzsumblattal és a szun­nita Karamival alkot közös frontot Ki mit akar ebben a hely­zetben? A jobboldal a külön­szerződés elismerését köve­teli, s azt hangoztatja, hogy majd a következő szakaszban tárgyalhatnak a mohamedá­nok kívánságairól. Az ellen­zék, ide sorolhatjuk a balol­dali erőket is, egyértelműen elveti a különszerződést (e tö­rekvésükben messzemenően élvezhetik Szíria támogatá­sát), s mindenekelőtt a belső rendezésről és átalakításról A peronizmus vége r ',Minden argentinok elnökének” nevezte magát Raul Al­fonsin, a polgári radikális unió elnökjelöltje. A több mint hétéves katonád diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a peronisták negyvenéves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Ar­gentína históriájában. A katonák —, akik előreláthatóan de­cemberben adják át a hatalmat Alíonsinnak — elvesztették népszerűségüket, a súlyos társadalmi-gazdasági problémák miatt az emberek kiábrándultak Bignone tábornokból. Hoz­zájárult ehhez az is, hogy a gerillák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűntek el Argentínában — nyil­vánvalóan a biztonsági erők és a gerillavadász katonai egy­ségek túlkapásai következtében. Ez azonban a kiábrándulásnak és Alfomin győzelmé­nek csupán az egyik tényezője. Legalább annyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma legalább olyan válságos, mint 1976-ban, a katonák hatalomátvétele idején. Havonta 24 százalékkal (!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéke elérheti a 350 százalékot. Szét­zilált gazdaság, példátlan méretű munkanélküliség (a kere­sőképes felnőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raul Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasztó a kül­földi adósság is: szakértők szerint meghaladja a 40 milli­árd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikus hely­zete. Bonyolítja leendő fellépését a kiábrándult peronisták­kal való kényszerű együttműködése. Argentína hajdani nagy­múltú pártja 1973-ban a 18 évi száműzetésből hazatért Pe­ron népszerűsége révén óriási arányú győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt —, amint azt mondani szokás — elfáradt, Isabel Pe­ron korábbi közszereplése pedig, enyhén szólva, nem tett jót az egykori elnök híveinek. A vasárnapi választás az első, ám a legjelentősebb lé­pés volt Argentínában a polgári kormányzat visszaállításá­hoz. A radikális jelöltre leadott voksok birtokában — több mint ötven százaléka a választóknak szavazott Alfonsinra — a 40 százalékos számarányt képviselő peronistákkal szem­ben kényelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az elektorok körében, akik majd az elnököt és az alelnököt megválasztják. Az ország új elnöke számára a kényelmet­lenség csak beiktatása után kezdődik. Vissza kellene vezet­nie az argentindkat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállalkozás. Raul Alfonsin kilátásba helyezte: leendő kormányában más pártok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulá­saival együtt lép föl a bajok orvoslásáért, aikkor talán si­kerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Argentínában még túlontúl nyitva állnak a kaszárnyák kapui... Gyapay Dénes 2 NÓGRÁD - 1983. november 2., szerda kívánja folytatni a párbeszé­det. A jobboldal számításai­ban nyilván közrejátszik: ha távozni kényszerülnek a szí­riai csapátok, de maradnak bizonyos izraeli és négyha­talmi erők, ha közben ameri­kai katonai segítséggel felfej­lesztik a kormányhadsereget, akkor új helyzetből, az erő pozíciójából tárgyalhatnak majd a belső rendezésről. Az ellenzék ezért ragaszkodik Li­banon új, belső képének ki­alakításához, már a tanácsko­zások első szakaszában. . Kérdőjelek...' Az egymástól eltérő, sőt egymással ellentétes megkö­zelítési módokat mutatja, hogy a konferencia előtt a liba- 'noni kormány megszigorítot­ta a cenzúrát és új párttör­vényt fogadott el. Mindkét in­tézkedés az ellenzéket, első­sorban a baloldalt sújtja, mert megnehezíti politikai irány­zatainak legális tevékenysé­gét. Ezeknek az intézkedések­nek Libanon mai helyzetében —, amikor az ország gyakor­latilag három részre szakadt — egyes területeken nincse­nek ugyan közvetlen kövét- kezményei, de már eleve kész helyzetet teremtenének az egység helyreállításának idő­szakára. Nagy kérdőjel a szíriai—li­banoni viszony rendezése is, amely ugyancsak alapfeltéte­le a rendezésnek. A külön­szerződés aláírásával kapcso­latosan, nyolc hónapon át nem volt beszélő viszony a hiva­talos Bejrút és Damaszkusz között. A konferencia előesté­jén egy Asszad—Dzsemajel te­lefonbeszélgetés ismét meg­indította a konzultációkat, vi­szont az ennek nyomán be­jelentett damaszkuszi látoga­tást a libanoni elnök az utolsó percekben lemondta. Genf­ben, a megnyitó ülésen el­mondott beszédében, Dzsema­jel megint viszonylag pozití­van szólt Szíria szerepéről, a hullámzás tehát nem ért vé­get. Nehéz feladatot vállalt ma­gára a Libanon-koníerencia, amely szigorú, mondhatni szuper biztonsági körülmé­nyek között zajlik a genfi luxusszállodában. S ma még aligha tudna valaki előrejel­zést adni, milyenek a távla­tok és kilátások az Intercon­tinental Hotel tizennyolcadik emeletéről... R. E. MEGNYITÁS ELŐTT Az újjáépült prágai nemzeti színház A színház igazgatójának nyilatkozata '■ ■* 'flu .'.I1 ■ ......«a Hatalmas külső és belső re­konstrukció után 1983. no­vember 18-án újra megnyílik a prágai nemzeti színház. Ezzel véget ért a csehszlovák építészmérnökök, építőrpunká- sok és iparművészek több mint hatéves erőfeszítése, a nemzeti színház épületének felújítása és az azt körülve­vő objektumok felépítése. Egyben ekkor ünnepük a szín­házépület megnyitásának szá­zadik évfordulóját is. Az Or­bis sajtóügynökség interjút kért a prágai nemzeti szín­ház. igazgatójától, Jiri Pauer- től. — A prágai nemzeti szín­ház századik születésnapjá­ra nagyvonalú ajándékot ka­pott társadalmunktól. Nem csupán történelmi épületét rekonstruálták, hanem több új épülettel is gazdagodott — az úgynevezett új színpaddal valamint próbatermekkel, egy — a nyilvánosság számára is hozzáférhető — étteremmel, kávéházzal; alkalmi rendez­vényekre szolgáló kis szalo­nokkal. Újdonság a föld alatti parkoló, a látogatók a szín­házjeggyel együtt parkolóje­gyet is vásárolhatnak. A moz­gás- és hallássérült látogatók számára megfelelő berendezé­sek készültek. A színház üze­melése szempontjából azonban talán la legfontosabbak a nagy méretű föld alatti kosz­tüm-, kellék- és dekoráció­raktárak. Emellett mind a történelmi színházépületet, mind az új színpadot a leg­korszerűbb színpadi és szce- nográfiai berendezésekkel lát­ták el. — Milyen repertoárt készí­tettek elő az 1983—84-es év­adra? — A műsortervünk rendkí­vül terjedelmes — nyolcvan művet tartalmaz. Bemutatá­sukban részt' vesz minden részlegünk: az opera-, a pró­zai és a balettegyüttes, sőt a Laterna Magika együttese is, amely igen népszerű itthon és külföldön is. Ez a szezon ma­gába foglalja a cseh színház évét és az 1984-es cseh zene évét. Az élenjáró hazai és külföldi szerzők müveiből összeállított új darabokat is A színház épUIete 1881-ben ezzel a ténnyel számolva vá­logattuk ki bemutatásra. — A prágai nemzeti szín­ház együttműködik Európa sok élenjáró színházával, Számolnak azzal, hogy a tör­ténelmi színházépület ünnepé­lyes megnyitása és a nemzeti színház százéves jubileuma megünneplésében részt vesz­nek külföldi partnereik is? — Már 1983 nyár elején meghívókat küldtünk húsz or­szág partnerintézményeinek, barátainknak. Az ünnepségek keretében konferenciát tar­tunk Frágában a szocialista országok színházi és opera­igazgatóinak részvételével, amelyen szeretnénk kicserél­ni velük tapasztalatainkat és kölcsönös egyezményeket kí­vánunk kötni a további együttműködésről. Előre örü­lünk. hogy az ünnepségekre ide érkeznek a többi között a moszkvai Nagy Színház, a szófiai állami akadémiai színház, az opera- és a ba­lettszínház, a budapesti Ál­lami Operaház, a berlini víg­opera, a varsói nagy színház, a bukaresti állami opera, KAMBODZSA Kétmillió valamint Ulan-Bátor. Havan­na, Eelgrád, és Zágráb ope­raházainak képviselői. — Mit jelent önnek sze­mélyesen 1983. november 18-a? — Elsősorban gondokat — gondot mind az ünnepségek előkészítésével, mind lefolyá­sukkal kapcsolatban. De gon­dot okoz az is, hogy ne csu­pán az ünnepi hét és ünnepi évad előkészítés legyen olyan színvonalon, ami méltó a nemzeti színháznak a cseh kultúrában elfoglalt helyéhez és jelentőségéhez, hanem hogy ezt a színvonalat megőrizze a színház most kezdődő második évszázadának további szezon­jai során is. S persze büszkeséget is je­lent. Büszkeséget arra, hogy a nemzeti színház történelmi épületének rekonstrukcióját a csehszlovák társadalom saját ügyének tekintette. Ezt nem csupán a munkálatok egész folyamata során tanúsított ér­deklődés bizonyítja, hanem sok száz. sőt sok ezer polgár részvétele az építkezéseken és a környék szépítésében. Petra Frankeova tonna rizs r Uj létesítmények Nógrádban . (Folytatás az 1. oldalról.) kát a felvételeiket, amelyek a leghatásosabban szolgálják a népek közötti barátság eszmé­jét. Veszprémben a megyében élő és alkotó művészek tár­ják közönség elé legújabb al­kotásaikat, Békéscsabán pe­dig megnyílik a XVII. orszá­gos Kuüch Gyula-fotókiállítás. Vácott és Leninvárosban po­litikai és képzőművészeti ese­ményként egyaránt emlékeze­tes lesz az idei november 7-i ünnepség: Vácott Varga Imre, Leninvárosban pedig Makrisz Agamemnon Lenin-szobrát leplezik le ünnepélyes külső­ségek között. A fővárosban is számos lé­tesítményt »adnak át a közeli napokban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. év­fordulója tiszteletére. így például nyolcvan józsef­városi kisgyermek veheti bir­tokba a VIII. kerületi Lőrinc pap téren kialakított lakás­óvodát, a XII. kerületben pe­dig 60 helyes bölcsődét adnak át az apróságoknak a Már- tonhegyi út 2. szám alatt., Üj szociális létesítménnyel gaz­dagodik Kőbánya is: a Salgó­tarjáni út 47. szám alatt 60 helyes napközi otthont építet­tek a X. kerületi idős embe­reknek. A napokban nyitja meg kapuit a XI. kerületben az albertfalvai közösségi ház, a Fehérvári út 120. szám alatt. A városrészben ez a harma­dik ilyen — társadalmi, köz- művelődési és sportrendez­vényeknek helyet adó — léte­sítmény. Hasonló — elsősor­ban a klubszerű foglalkozá­soknak otthont adó — intéz­mény kezdi meg működését a Kelenvölgyben, a XI. kerületi Aiabástrom utcában. A műve­lődési házat az egykori Kelen mozi átépítésével alakították ki. A kerületi általános isko­lák úszásoktatási és a diákok ús^si lehetőségeinek gyara­pítására 20x12 méteres tan­uszodát adnak át a Tétényi úti kórház területén. Mátyás­földön a XVI. kerület, Zsem- lékes utca 25. szám alatt új offset és játékkártyanyomda kezdi meg működését. Az évforduló kapcsán Nóg­rádban is új, illetve felújított létesítményeket adrrak át ren­deltetésének. Csütörtökön la­kóház és irodaházépület-ava- tás lesz Rútságon. Salgótar­jánban a Zója-ligeti szabad­idő-központban levő stadi­ont a Salgótarjáni Kohászati Üzemek korszerűsítette 12 millió forintból. A beruházás során kicserélték a labdarú­gópálya gyepszőnyegét, fel­újították az atlétikai pályát és fedett futópályát alakítot­tak ki. Ezzel alkalmassá tet­ték a stadiont országos és nemzetközi versenyek meg­rendezésére. Az ünnepélyec átadás pénteken délelőtt lesz. E napon nyitják meg a nóg- rádmegyeri új óvodát is. amely széles körű társadal­mi összefogással épült. Hektáronként öt tonna rizst aratnak átlagosan a Kom- pong Charn megyei Prey Chhor kerület 500 hektár­nyi rizsföldjén. Kambodzsa rizstermelése ta­valy lényegesen nagyobb volt, mint az előző esztendőkben. Az év első felében pusztító aszály ellenére, az esős idő­szak kihasználásával sikerült több mint 1.5 millió hektárra növelni a rizs vetésterületét. A hektáronkénti hozam a megelőző évi 0,8—0,9 tonná­ról 1,2—1,5 tonnára nőtt, sőt Volt ahol elérte a 3 tonnát. Az évi össztermelés meghalad­ta a kétmillió tonnát. Ez nagy eredmény, hiszen a lakosság fő tápláléka a rizs. A rizs termésnövelésének alapjait a száraz időszakban végzett munka vetette meg, amikoris mesterséges öntö­zéssel 150 ezer hektáron 250 ezer tonna rizst takarítottak be — kétszeresét az előző évi­nek. Az ily módon elért má­sodtermés nagy reménységet nyújt a terméseredmények további növeléséhez. A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt 1981-ben megtar­tott IV. kongresszusa 1985-re a 2,3—2.5 millió ,tonnás rizs- termelés elérését tűzte ki cé­lul. Ezt segíti a kambodzsai parasztok egyre növekvő kö­zös munkája. A termelőcso­portok mindegyikében 10—15 család tevékenykedik és szá­muk mar túlhaladta a száz­ezret. A szövetkezés előnyei tükröződnek a szárazkultúrák — kaucsuk, eukalyptus, kávé. tea, gyapot, illetve szárazrizs, batáta kukorica — vetésterü­letének jelentős növekedésé­ben. Javulnak az állattenyésztés eredményei is. A jelenlegi ál­lomány: 430 ezer bivaly, ke­reken egymillió szarvasmar­ha es 490 ezer sertés. t- <. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom