Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA tápanyag halhús Az ízletes halételeket Nóg- rádban is sokan kedvelik, a tengerparti népeknél pedig a hal szinte mindennapos ele­del. Kétségtelen, hogy a hal­hús táplálkozásbi'ológiai érté­ke igen nagy. Ezt a nagy érté­ket a halhús elsősorban annak köszönheti, hogy a legfonto­sabb fehérjékben, zsírokban, szénhidrátokban, ásványi anyagokban és vitaminokban igen gazdag és ezeket az anyagokat jól felhasználható módon tartalmazza. A halfehérje az emberi szervezet számára nélkülözhe­tetlen összes fehérjeépítő kö­veket, aminósavakat tartal­mazza, mégpedig igen kedve­ző arányban. A nem túihizialt ponty 100 grammnyi húsában —, amelynek víztartalma 77,9 gramm — 19,8 gramm a fe­hérje, a süllő húsábafa ez 18,9 gramm. Ha a halfehérje minőségét vizsgáljuk, kiderül, hogy e tekintetben a halhús a tejnél is értékesebb. A halhús zsírtartalma hal­fajonként igen változó, sőt ugyanazon fajon belül is a hal tápláltsága szerint eltérő le­het. így például a sovány ponty .100 gramm húsában mindössze 1,9, a hizlalt kövér pontyéban viszont 8,7 gramm, sőt a túlhizlaltéban 20 gramm is lehet a zsírtartalom. Van­nak kimondottan sovány hú­sú halak, mint például a fo­gassüllő, amelynek 100 gramm­nyi húsában csupán 0,7 gramm zsírt találhatunk, és olyan kövér húsúak is, mint az angolna, amelynél ugyan­annyi hús zsírtartalma 27,5 gramm is lehet. A kövér ha­lak (hering, makréla) zsírja értékes lipoidokban, vagyis foszfotidokban és szterinek- ben. A halak húsának nagyobb az ásványianyag-tartalma, mint a melegvérű állatoké. Főleg foszfort, vasat, kalciu­mot tartalmaz jelentős arány­ban sőt szervesen kötött jó- dot is. Vitaminokat is gazdagabb a halhús a vágóállatokénál. A zsírban oldódó vitaminok közül a hámvédő A- és az angolkórgátló D-vitamin különösen a tengeri halok má­jában fordul elő nagy meny- nyiségben. De a halak egyéb részeiben, így az izmok közöt­ti zsírszövetekben is előfordul, mind A-. mind D-vitamin. A vízben oldódó vitaminok kö­zül a pellagragátló B- és skorbutgátló C-vitaminokat le­het kiemelni. A sovány halhúst az ember gyorsabban és könnyebben emészti meg, mint a meiegvé- rűek rostosabb, inasabb és zsírosabb húsát. Dietetikus ér­tékénél fogva a képünkön látható sovány pontyok köny- nyű emészthetőségét a gyó­gyászat is figyelembe veszi. Magyar szakemberek a nagyvilágban Bővül a magyar vállalkozá­sok keretében külföldön dol­gozó szakemberek köre. A TESCO nemzetközi műszaki­tudományos együttműködési iroda a közelmúltban kötött szerződése nyomán 175 ma­gyar mezőgazdasági szakem­ber . dolgozik két éven át Al­gériában. öt nyugat-algériai megyében segédkeznek a he­lyi mezőgazdasági program megvalósításában. A magyar szakemberek — akik közül több mint 140-en már kiutaz­tak — az irányítás valameny- nyl szintjén bekapcsolódnak az itt folyó munkába,1 a mi­nisztériumi tervezéstől a helyi termelésirányítási feladatokig. A magyar szellemi export '..keresett cikk” külföldön. Csak a TESCO közvetítésével több mint 1600-an dolgoznak jelenleg is kereskedelmi szer­ződések alapján a határain­kon túl. A TESCO tapasztala­tai szerint a magasan képzett magyar munkaerő iránt külö­nösen a fejlődő 'országokban nagy a kereslet. Infrastruktú­rák tervezésénél, településfej­lesztésnél, mezőgazdasági vagy vízügyi mérnöki munkáknál szívesen veszik igénybe a ma­gyar vállalkozókat; de érdek­lődés van egészségügyi léte­sítményeket működtető komp­lett szakértői csoportok iránt is. Kértek már magyar se­gítséget helyi tudományos in­tézet létrehozásához, és ipari objektumok felújításához, kar­bantartásához. A legnagyobb kereskedelmi partner e téren Algéria. Ez­zel az országgal a TESCO már 20 éve áll kapcsolatban. Az első magyar vállalkozás az olimpiai stadion létrehozása volt. Ma csaknem 300 ma­gyar szakember dolgozik Al­gériában, a vízügy, az épité- Ket, az infrastruktúra terve­lése területén és rajtuk kí­vül még legalább 503-an vesz­nek részt különböző tervező- szervező munkálatokban. Algérián kívül még több afrikai, illetve közel- és kö­zép-keleti ország fogad ma­gyarokat: így Tunézia, Irak, Kuvait gs többek között Lí­bia, abol a közeljövőben újabb szerződéses munkák in­dulására van kilátás. Jelentős azoknak a munka­vállalóknak - a száma, akik nem magyar, hanem valame­lyik nyugat-európai cég vál­lalkozásában dolgoznak kül­földön. A TESCO nyugat-eu­rópai szerződései alapján sze­relési munkákon közel 250 magyar szakember dolgozik Kuvaitban és Irakban, ez* utóbbi helyen például Pepsi Cola-üzemet szerelnek a ma­gyarok, Líbiában 100 magyar szakember működik közre a helyi útépítéseknél, Szemtől szembe Pásztón Ä véletlen ho^ta, hogy a munkahelyi demokrácia kér­déseit taglalva szemtől szem­be került egymással Pataki László, az ÉLGÉP 3. számú pásztói, gyárának igazgatója és Oroszi József, a szakszer­vezeti bizottság titkára, aki 1956 óta tölt be különféle szakszervezeti tisztségeket és ötödik éve tevékenykedik mint szakszervezeti titkár. Gazda­sági beosztása: az előkészítő üzem művezetője. Egyébként mindketten régóta együtt dol­goznak. ©roszi József: — Röviddel ezelőtt a reggeli megbeszélé­sen mint művezető feladatul kaptam, hogy szombatra, va­sárnapra szervezzek műsza­kot. Ugyanis csak így tudunk eleget termi nemzetközi köte­lezettségünknek. mivel koope­rációs elképzeléseink nem va­lósultak meg. Pataki László: — .Ritkán fordul elő nálunk ilyesmi, nem is tudom mikor volt erre leg­utóbb szükség. Oroszi József: — Műhelye­met, az előkészítő részleget, szerényen érintette ez az uta- ítas. Mi már előre biztosítot­tuk a folyamatos munka fel­tételeit. A túlóráztatás elren­delése engem, mint a szak- szervezeti bizottság titkárát, a bérszint betartása miatt érde­kelt és izgatott elsősorban. Ahogy itt végzünk, utána két bizalmival beszélek a túlmun­ka szükségességéről. Tudom, nem lesz könnyű megértetni, lesz egy kis vita is, de bízom abban, hogy sikerül egymást meggyőzni. Mindenesetre most is. akárcsak a korábbiakban, kikérem véleményüket az át­csoportosításokkal kapcsolat­ban. Pataki László: — A kollek­tív szerződés szerint rendkí­vüli esetekben az igazgató akkor is elrendelheti a túl­órát, ha a szakszervezet nem ért vele egyet. Ilyesmi azon­ban eddig még nem " fordult elő. Ezzel tulajdonképpen a szakszervezeti munka egyik nehéz . területéhez, a bérezés­sel kapcsolatos kérdésekhez jutottunk el. Oroszi József: — A bizal­miak érzékelik a mindenkori valóságot, a tennivalók sokré­tűségét, s ennek megfelelően elsősorban a napi kérdések megoldásába kapcsolódnak be. Rájuk támaszkodva, segítsé­gükké! mozgósítjuk a dolgozó­kat egy-egy fontos, határidős feladatra. Ez' történt nemrég, amikor a dolláros export ke­rült szóba. Előtte szót váltot­tam a bizalmiakkal arról, hogy teljesítése milyen előnyt jelent szántunkra. Ezt követő­en a bizalmiak ismertették a tennivalókat csoporttársaik­kal, meghallgatva, kikérve vé­leményüket és javaslatukat. A hiányos előkészítés ellenére határidőre kiszállítottuk a kért termékeket. Pataki László: — Olyan tő­késexportra vállalkoztunk, hogy a pauszpapíron még meg sem száradt* a tus, tinta, a beérkező anyagot nem a rak­tárba, hanem egyenesen a termékhez szállítottuk. A kí­vánt időre és jó minőségben teljesített tőkésexportnak kö­szönhetjük, hogy az idei ere­deti 1,2 százalék helyett 7 százalékos bérfejlesztést va­lósíthatunk meg. Oroszi József: — Ebből ed­dig 4—5 százalékot alapbér- emelésre használtunk fel, a többit pedig célfeladatok vég­rehajtására tűztük ki. Egyéb­ként az idei bérfejlesztés sze­mélyenként átlagban 4—500 forint pluszt jelent. Pataki László: — Mióta az ÉLGÉP-hez tartozunk, jó bér- fejlesztéseket sikerült elérni. Jelenleg az évi 50 ezer forint­nál tartunk. Ebből az összeg­ből öt év alatt tízezer forintot tett ki a növekedés. Megpró­báltunk differenciálni, de a munkák jellege miatt — a dolgozók 70—75 százaléka tel­jesítménybérben dolgozik — még nem sikerült úgy, ahogy szeretnénk. Oroszi József: — A bérfej­lesztésnél nincs háttérbe szo­rítva kollektívánk, bár köz­tünk vannak olyan dolgozók, akik szóvá teszik: a központ­ban miért kapnak többet? El­feledkeznek arról, hogy mi igen alacsony színvonalról in­dultunk, s az évi elosztásnál mindig többet ILapunk. Arról viszont szó sem lehet, hogy utolérjük a központot, csupán a megközelítést célozhatjuk meg. Ebben segítséget ka­punk a központtól. Ezt meg kell érttetnünk dolgozó társa­inkkal. Most pedig néhány szót a fórumrendszerekről. Oroszi József: — Nálunk egész nap működik a fórum­rendszer — ez az egyik sajá­tosságunk. Én például mun­kaidőm jó részét dolgozó tár­saim között töltöm, s akinek van mondandója, az megállít, s közli velem. Mire eljön a bi­zalmiértekezlet, addigra a dolgozók egy részét foglalkoz­tató kérdéseket már , isme­rem, sőt közben amit tudok, azt el is intézem. Az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő aj­taja mindig nyitva áll előt­tem is. Pataki László: — Itt van a szakszervezeti bizalmiak mű­ködési szabályzata, az új munkavédelmi szabályzat — teszi elém a kapcsolatokat szabályozó dokumentumokat. — Igazi csapatmunka volt. Rövidesen újra felülvizsgál­juk, ahol szükséges, a dolgo­zók véleménye alapján módo­sítjuk. A szakszervezeti bizal­miak kötelességei között sze­repel közvetlen termelési ve­zetőjük — a művezetők — mi­nősítése is. Oroszi József: — Újkeletű dologról van szó, nem lesz könnyű megvalósítani. Egy kicsit tartok tőle, hogy az a dolgozó mondjon véleményt a főnökéről, aki neki. naponta utasítást ad, illetve adhat. Mindenesetre, ahol szükség lesz rá, ott megkapják a szak- szervezeti titkári segítséget is. :— Ideális partnernek tart­ja-e ön Pataki Lászlót? — kérdem a szakszervezeti bi­zottság titkárától. Oroszi József: — Nincs el­képzelésem az ideális partner­ról. — A feladat végrehajtá­sában legyen ideális vezető. Vagyis én mindig azt nézem, hogy a közös feladat végre­hajtása során milyen ered­ményt ért el, miként segítette, illetve segíti a szakszervezeti munkát. Annyit mondhatok, hogy a szakszervezettel kap­csolatos kérdésekben a vitás témáknál csak a különböző vélemények meghallgatása után dönt. Még akkor is így cselekszik, ha nincs erre elő­írás. A hozott döntések nem mindig a szakszervezet javára dőlnek el. — Nagyon diplomatikusan fogalmazott — vetem közbe. — És ön ideális partnernak tartja a szakszervezeti bizott­ság titkárát — fordulóik az igazgatóhoz. — A dolgozók széles réte­gét érintő kérdésekben min­dig kikérem a véleményét, te­kintettel arra, hogy több üzem munkáját is egészen közelről ismeri. Egyébként is szüksé­gem van az ő véleményére. A döntéseknél azonban a szak- szervezeti titkár állásfoglalá­sa is egy, de fontos, eseten­ként meghatározó a sok kö­zül. A szociálpolitikai kérdé­seknél csupán a főbb elveket alakítjuk ki közösen. A ki­mondottan szakszervezeti ha­táskörbe tartozó kérdésekbe pedig nem szólok bele. Egyéb­ként ilyen hosszú együttlét alatt — 23 év nemcsak hiva­tali, hanem gyümölcsöző em-| béri kapcsolatok is kialakul­tak. Oroszi József sokoldalú; újat kereső, problémáikra ér­zékeny ember, igyekszik a gondokat megoldani, a jogos kívánságokat teljesíteni. Nem aprózza el magát. Gazdasági munkáját is ellátja. Szakszer­vezeti munkáját mások is igen pozitívan értékelik. Vagyis mind a ketten min­dig a legcélravezetőbb, közös­ség javát szolgáló megoldáso­kat keresik. Gondolkodva, egymásra támaszkodva, egy­mást megértve és segítve, vi­ták és vélemények egyezteté­se után. Szemtől szembe! Venesz Károly A köd ilyentájt korán ereszkedik le és későn száll föl. Különösen a völgyekben ül meg sokáig. Csak az erő­södő zúgás jelzi, hogy las­san közeledik a gép. Mögöt­te a tejfehér lepel alatt —, mint egy zenekar második szólama — búg a társa. Az erdő lassan már sárguló lomb­jai alig rezdülve érzékelik a körülöttük* zajlói eseménye­ket. Hárman a határban A föld hamisítatlan ősz; illatot áraszt magából, s ezt csak időnként nyomja el a gázolaj kesernyés füstje, ahogy a dombnak fölfelé, igyekvő piros. MTZ-traktorok erőlködnék a zöld vetőgépek előtt. A gépfarosok vékony pallón állva ellenőrzik, hogy rendben fogy-e a búza a gé­pek tartályából. A vetőmag nem olcsó — ezért csínján kell vele bánni —, ha meg egy-egy sor kimarad, az csú­nya dolog, amiért szégyenkez­ni ugyancsak kellemetlen. A jó és szép munkáért viszont prémium jár. Ezeknek az embereknek a legnagyobb jutalom, ha azt látják, milyen szépen zöldell Inig a fűidbe keril a mag a nemrég elvetett gabona a határ túlsó felén. Ezt nem lehet sem pénzzel, sem váll- veregetéssel pótolni. A lát­vány önmagáért beszél... Jó volna néhány szót is váltani velük, megállni azon­ban nem lehet. A süppedő® talajpn métereket csúszkálna a gép, vaktában potyogná­nak a szemek, s ennek nyo­mán úgy kelne a búza, mint­ha véletlenül ömlött volna ki egy zsákból. A gépeik lassan el zúgnak egymás nyoma uam közöttük, mint összekötő kapocs, tapo­gatja le a sorjelző, hol kell csatlakozni a második vető- gépnek az első munkájához. Jó szemet és érzékeny kezet kíván ez a munka első órá­jában éppenúgy, mint az utol­sóban. A harmadik gép jócskán lemaradva igyekszik az előt­te haladók után, csalhatat­lan biztonsággal követve nyo­mukat lejtőn, dombon egy­aránt. Nagy Gyula, Bozó Ferenc és Ozsvár István messze jár­nak mar, gépeik zúgása las­san elvósz az őszi táj fölött, de a földben ott lapulnak a magok, a jövő ígéretét hor­dozva... Rögbirok Hatalmas sárga monstrum áll meg nagy fújtativa mel­lettem. Kerekei csaknem a vállamig érnek. Fél méter szélesek, úgy terpeszkednek a talajon, mint valami meg- randíthetetlien erődítmény. Vékony, izmos fiatalem­ber ugrik le a vezetőfülke magasából, a nyitva hagyott ajtón árad ki utána a zene a K—701-es rádiójából. Nagy József kézszorítása olyan, mint maga az ember. Csupa izom, érő. Aztán mindjárt kapaszkodása is vissza: — A cigarettám meg fönt hagytam. — Azért ne másszon visz- sza. Van nálam. Nagyot szippant, azután mondja: — Odafönt nem nagyon le­het menet közben bagózni. Kicsi a tábla, gyakran keli fordulni. — Sok van még hátra? — November végéig? Sok! Aratás óta napi tizenkét órás műszakban váltjuk egymást kollégámmal. Ennek éjjel is mennie kell —- int fejével a gép felé. — Pedig mostanság nappal sem könnyű elmunkálni a földet, igaz? — Megkínlódunk vele. Ezt a földet itt — pillant a lába elé — először megtárcsáztuk, azután szántottuk, majd is­mét kétszer tárcsáztuk, most pedig kombinátorozom. De lehet, hogy ezt is kétszer kell elvégezni. A föld makacsul hallgat a talpunk alatt. Jókora rögök •vigyorognak benne, még min­dig. „Mit nekünk . háromszáz lóerős erőgép, meg IH-tárcsa. Kiszáradtunk és . szárazon olyanok vagyunk, mint a be­ton. Persze, ha jönne egy jó kis eső...’* Eső azonban nem nagyon akar jönni, Nagy Józsefnek és váltótársának feltehetően még egyszer végig kell gyúr­ná a táblát, ha vetni akar­nak az utánuk jövők. —* Ilyenkor nem megy el a kedve a munkától? — Gyakran átnézek a szomszéd táblára — mutatja az út túloldalát. — Azt is mi csináltuk, már el is vetették. Nem volt könnyebb az sem, mint ez. Sőt, a domb túlolda­lán sem, pedig ott már ki is kelt a búza. Nagy József 1975 óta dol­gozik a kisterenyei termelő­szövetkezetben. Előtte tett egy kis vargabetűt — gépkocs i- rakodóként dolgozott egy vál­lalatnál. — Ügy éreztem magam ott, mintha börtönben lettem vol­na. — A traktor fülkéje sem tágasabb. — De messzebbre látni. .Ebben maradunk. Kör­münkre ég a cigaretta, s ez a figyelmeztető, hogy lejárt a szünet. Nagy József eltűnik a magasban az alig egymégy- zetméternyi vezetőfülkében, azután felbődül a - háromszáz lóerő... Zilahy Tamás NÓGRAD - 1983. november 2., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom