Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Hol tart a magyar gazdaság? — Okozott-e már kárt táját magának az őszinteségével? — Erre nem fi gondolok. Akkor vagyok nyugodt, ha megmondom a véleményemet. Tehát azzal okoznék kárt magamnak, ha mm lennék őszinte. Milyen kárt okozhatnék?.. Hogy kihagynak a fizetésemelésből? Volt ilyen eset, de nem a bányavállalatnál. Ahol így viszonyulnak az őszinte javítani akaráshoz, onnan az ember, helyesen teszi, ha elmegy. Születik persze olyan döntés, amivel nem értek egyet, — mer: az ember mindenről véleményt alkot —, de távol tartom magam attól, hogy ez a munkámban zavarjon... „Termelőeszköz-gazdálkodási alrendszert” fejlesztenek ki a Nógrádi Szénbányáknál a közeljövőben érkező TPA számítógéphez, E. fontos munkában tölt he szerepet Honfi János, a vállalat 29 esztendős üzemmérnöke. A fiatalember termelésirányítóként ügyködött Nagybátonvban. s egy FMKT-pályainunkája rétén ..fedezte föl" öt a szervezési osztály. A pár évvel ezelőtt készült munka az állóeszköz-gazdálkodással összefüggő folyamat- szabályozásról készült. < — Megkeresett az osztályvezető, hogy hajlandó vagyok- e együttműködni az alrendszer kialakításában — vallja a szőkésbarna, zömök Honfi. — Beleegyeztem, pedig tetszik a termelésirányít ás is. De ott éreztem a saját bőrömön, hogy a folyamatok nincsenek rendszerbe foglalva. Mióta itt az osztályon dolgozom, még jobban látom, hogy az évekkel ezelőtti dolgozatban jelzett hiányosságok ma éppúgy jellemzőek, Nem a számítógép fog Bányavállalati szervező „Honfi, mit ér epedő kebel...?" megváltást hozni. Mert hogy bármilyen számítógépet alkalmazni tudjunk, ahhoz rendszereket kell szervezni. Maga a rendszer- szemlélet hozhat valamit a konyhára, ha kialakul... A fiatalember szerint a rendszerszemlélet nem rábeszéléstől fog kialakulni. Es korántsem csak a szervezési osztály, a SZÜV és a B1SZT dolga a szorgalmazás. — ...hanem henne legyen azok véleménye is, akik most, gép nélkül oldják meg a termelőeszköz-gazdálkodást. Közös munka legyen. De ehhez a napi tevékenységük mellett a mi számunkra is sok adatot kell. hogy szolgálta.-, so,nak. Azaz többletmunka hárul ezekre az emberekre. A vállalat — úgy gondolom — honorálni is fogja nekik, hiszen többletet ma pusztán kérésre várni nemigen lehet. Mint a reális gondolkodású Honfi János közli: mar a most készülő alrendszerhez is valamennyi „funkcionális szerv" segítsége kell a vállalatnál, nem beszélve a még csak távlati elképzelésben szereplő „komplex információs rendsztrrőT. Fölmerül a kérdés: magánt a széntermelésre hogyan hat majd a jövő év elején elkészülő termelőesxköz-oazdá Ikodási szisztémát — A berendezések biztonságosabban működnek — így a válasz —, kevesebb lesz a váratlan géphiba. így a gépi idő növekedik. ebből következik, hogy a termelés is nő. Látszik hát, hogy megéri a fáradozás. Ütközik-e mégis akadályokba e szervező? — A munkámban nem. De a véleménycserékből hallom, hogy sokan úgy vélik: ez a rendszer sem fog sikerülni. Mert túl erős a megszokotthoz való ragaszkodás. Vitázva velük én azt hangsúlyozom: az új módszer ne térjen el a régitől túlságosan. Es ne hangoztassunk fellengzős idegen szavakat, amik ijesztő- ek lehetnek. Itt nem. világmegváltásról van s:ó. hanem arról, hogy az eddiginél eredményesebben dolgozzunk. Fontos megtudni a naqybátonyi, otthon hároméves fiát nevelő Honfi Jánostól, hoai) ha a valóságnak neki) őszülve időnként fiaskók érik, miből merít erőt. — Sokszor elvehetne az ember kedvét, ha felelőtlenséget lát ott, ahol gondos körültekintésre számítana — meditál az üzemmérnök. — De vannak itt olyan fiatalok, akik másnap már újra meghozzák az önbizalmát, a munkakedvet. Mert mi értelme volna, ha az ember a felelőtlenséget látva kiábrándul, s másik munkahelyre vándorol’ inkább az adott helyen küzd- jünk, verejtékezzünk. Molnár Pál ' Szeletelve szaporább r X háztartási munkát ma már számtalan hasznos gép könnyíti meg. Ezek egyike a szeletelőgép, ' annak is az elektromos üzemű változata. A szeletolőkészülékeknek számos előnyük van. Például a ke- nyérpirításnal célszerű, ha a szeletek egyenletes vastagságúak. de a szeletelőgépek a meleg és a hideg szendvicsek készítésénél is jól használhatók. E gépekkel természetesen sokféle más élelmiszert is szé- letelhetünk, például tisztított zöldségféléket, egyes gyümölcsöket é* persze húsféléket, felvágottakat. A gépi szeleteléssel takarékossági szempontokat is érvényesíthetünk, mivel azonos mennyiségű élelmiszer vékonyra szeletelve jobban hasznosítható. A készülék műanyag házában találjuk a 100—300 W teljesítményű villamos meghajtóm otort. Lassító áttételi szerkezeten keresztül. műanyagból készült fogaskerék hajtja meg a körkést, amely percenként 90—100-at fordul. A fogazott körkés anyaga minden esetben rozsdamentes acél. A készülék jobb oldalára szerelik az ütközővel ellátott csúszószánit, amely a szeletelendő élelmiszerek felfogására, megtámasztására szolgál. Bal oldalon vagy felül van a motorkapcsoló. Fontos része a gépnek a szelet- vastagság állítására szolgáló mechanizmus, amellyel fokozatonként — csaknem milliméterenként — lehelt szabályozni a kívánt szelelvastag- ságot. 2. A növekedés lehetőségei és korlátái Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Az erőforrások gyarapításának mégsem járható útja a termelés mechanikus növelése a meglévő összetételben a ráfordítások, az importigényesség jelenlegi színvonalán. A termelés növekedési ütemének gyorsítása ugyanis döntően a versenyképesség, a hatékonyság javulásától, a kedvező beszerzési és az értékesítési lehetőségek alakulásától függ. A versenyképes export növelésének viszont nincsenek korlátái. Az iparágak, a vállalatok termelése a hatékonyság. a versenyképesség függvényében erőteljesen differenciálódott Is. Amíg az ipar termelése 1981—82-ben 5 százalékkal nőtt a gépiparé ugyanezen időszakban 9,6 százalékkal, ezen belül a híradástechnikáé 14,7 százalékkal, a müszeiiparé 18.7 százalékkal bővült. Vagy a vegyipar átlagosan 5 százalékkal termelt többet két év alatt, ezen belül a műanyag-feldolgozás 17,4 százalékkal, a gyógyszer- ipar 19,8 százalékkal. Amiben javult a versenyképesség A vállalatok termelésnövekedési ütemében szintén jelentős a szóródás, a differenciálódás. Az ütemkülönbségekben kialakuló rangsor a vállalatok piaci munkájának, termékeik versenyképességének egyik mutatója. (Előfordulhat persze, hogy a termelést dinamikusan növelő vállalat veszteségessé vagy fizetésképtelenné válik és fordítva: a veszteséges termelés csökkentése növeli a nyereséget.) Aa elmúlt két évben JavuM a magyar gazdaság versenyképessége, csökkentek műkő. dósi költségei. Ebben döntő aa importanyag- és energiafelhasználás arányának mérséklése. Energiából két év alatt 8 százalékkal fogyott kevesebb, 1,6 millió tonna kőolajat és kőolajszármazékot takarítottunk meg. A fajlagos anyagfelhasználás az iparban 2—3, az építőiparban és a mezőgazdaságban 6 százalékkal javult. A társadalmi közkiadások növekedési üteme ugyancsak mérséklődött. Korábban ezek dinamikája messze meghaladta a nemzeti jövedelmet, újabban közelített hoz.zá. (Egyebek közt a minisztériumi összevonások, a trösztök, a nagyvállalati központok megszűntetése, a külügyi apparátus létszámának, a társadalmi szervezetek támogatásának csökkentésé mérsékelte a társadalmi közkiadásokat.) Előrehaladásunk ütemével sokan és joggal elégedetlenek. A türelmetlenség olykor megalapozatlan kérdéseket szül. Miért nem vonulunk vissza onnan, ahol jelentős hátrányok érnek bennünket ? Nem függünk-e túlzottan a tőkésvilággazdaságtól? Az ilyen és hasonló kérdésekre a válasz: a magyar népgazdaság nyitottságán nem kívánunk és nem is tudunk számottevően változtatni. Mindent, amit lehet a szocialista, a KGST-országokban vásárolunk meg. Dollárért vagyunk kénytelenek megvásárolni mindazt .amit a baráti államok nem tudnak szállítani, A nyers- és alapanyagok egy részét, az ipar és a mezőgazdaság versenyképességéhez nélkülözhetetlen korszerű technikát, produktív alkatrészeket. Ezek a hazai ellátáshoz, a versenyképes szocialista és tőkésexporthoz egyaránt nélkülözhetetlenek. Mivel járna az átütemezés? óhatatlanul felvetődik egy másik kérdés is. A fizetőképesség fenntartása végett ér- demes-e rendkívüli erőfeszítéseket hozni? Miért nem dobjuk be inkább a törülközőt? Ez idáig 35—50 ország kérte adósságainak átütemezését. Egy újabb átütemezési kérelem nem okozna tehát a nemzetközi pénzügyi körökben szenzációt. Az egyszerű műtét a sebésznek lehet rutinmunka, a betegnek nem. Amikor rólunk van szó. szá-i munkra egyáltalán nem lehet közömbös a hiteltörlesztések átütemezése. Milyen következményekkel járna az átütemezés? A hitelfelvételek lehetősége megszűnne számunkra. A tőkés- árulmportért minden esetben készpénzzel kellene fizetni. Jelentősen csökkenne az import, azért a hazai üzemek egy részét le kellene állítani. Az üzletek áruválasztéka elszegényedne. Végeredményben jelentősen csökkenne az életszínvonal, s vele együtt az anyagi ösztönzés hatásfoka. Nincs más választásunk, mint a népgazdaság hátrányainak, sebezhetőségének csökkentése, a veszélyek elhárítása, a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás, a nemzetközi versenyképesség fokozása, a hatékonyabb munka. A korszerűség, a műszakiszellemi igényesség nem azonos a versenyképességgel, annak csupán egyik, nem is mindig a döntő tényezője. A meghatározó az elérhető ár, az elérhető nyereség. Vagyis a termelés, az értékesítés (az export! jövedei mezős ige. A piac értékítéletétől, a vevő minősítésétől nem függetleníthetjük a termelési, az értékesítési politikát. Lehet a hagyományos termék versenyképes, a legmodernebb áru pedig piacképtelen, illetve csak nagy ráfizetéssel értékesíthető. Nem „gyorsasági verseny...” A termelés, az értékesítés összetételének javítása, a nagyobb jövedelmezőségű termékek arányának növelése lehetővé teszi, hogy a megtermelt új értékek nagyobb részét belföldön használjuk fel. A termelés növelése változatlan (gazdaságtalan) összetételben ellenkező hatású: a nemzeti jövedelem növekvő hányada jutna így a kiárusítás sorsára. Ezért az esetleges termelési tervlemaradásban is van némi pozitívum, mondhatnánk a versenyképességet illető önkritika. A termelésnövekedés erősen mérsékelt üteme nem cél, hanem következmény. Az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése, a társadalmi- gazdasági fejlődés megalapozása, a tempó gyorsításait igényli, de nem stagnáló, vagy romló, hanem javuló hatékonyság mellett. A népgazdaság új növekedési pályára állítása a feladat Ezen a pályán a fő ágazatok, az iparágak. a vállalatok, az üzemele haladási sebessége minőségi-, leg meghatározott. A* egysíkú „gyorsasági verseny” Időszaka elmúlt nem is jön többé vissza. A gazdasági működési-üzemelési költségei olyan mértékben megnövekedtek — és várhatóan tovább növekednek —. hogy még kedvező konjunkturális,’ értékesítési feltételek esetén sem lehet tetszés szerint nyomni a gázpedált. Ki kell használni a mindenkori terepviszonyokat. A jövedelmezőség fokozása nagyfokú manőverező-, vállalkozókészséget^ nem pedig abszolút sebességi rekordok felállítását igényli. Kovács József ' (Végre) ! Rajtra készülve Önálló lesz a Volán is A Volán megyei, 2. számú vállalata több évtizedes fennállása óta sosem volt önálló gazdálkodó egység. Ilyenolyan neveken, sorszámokkal ellátva tartozott AKÖV-Höz, Volán Tröszthöz. Ezen az állapoton változtat a Minisztertanács a közelmúltban napvilágot látott határozata, amely 1984. január elsejétől megszünteti a Volán Trösztöt, s lehetővé teszi a vállalatok ön. álló gazdálkodását. A tröszt jelenlegi apparátusa, jelentős létszámcsökkenéssel, felveszi a Volán Vállalatok Központja nevet, s lát el a közlekedési vállalatok között koordináló, információs és egyeztető feladatot. Az önállósuló Volán-vállalatok közvetlen felügyeletét jövő év elejétől a Közlekedési Minisztérium gyakorolja, a gazdálkodó egységeknek hamarosan kiadandó alapítólevél alapján. A változás — érzékelve ezt néhány önállóvá vált megyei vállalatunk nehézségein —, szinte a gazdálkodás valamennyi területén új helyzet o’é állítja a közlekedésieket is. Nem csupán az — a köz- használatban még a mai napig is élő kifejezés részükre való megszűnése. hogy „nincs már többé közös kalap”, amelyből egy-egy sikertelen év után is csurrant- cseopent a terveket nem teljesítőknek, valami — milliókban — teremt más helyzetet, hanem az új jogi felállásból adódóan még számtalan esetben sem tudnak már „mankót”. fogódzkodót használni. Szó Béla, árki töhb mint tíz éve a Volán 2. számú Vállalat igazgatója, s e minőségében a tágabb szakmai berkekben is jegyzik a nevét eredményes tevékenysége végett, szőkébb és tágabb környezetében már kiadós munkálatokat végzett az önállóságra való felkészülésre. — Kiindulási alaptételünk az, hogy a vállalat hosszú táv. ra szóló stratégiájának birtokában, a vállalat vezetőinek felkészültsége olyan legyen, amely követni tudja az újfajta gazdálkodás követelményeit. Képesek legyenek ne máról a holnapra, hanem hosszú távon vezetni egy olyan vállalatot, amely a személyszállítást is figyelembe véve közhangulati, s így politikai tényező is a megyében. Nem hagyva figyelmen kívül a teherfuvarozást sem, amely viszont a népgazdaság tervteljesítéseinek egyik sarkalatos pontja. Hiszen célba juttatás nélkül — lévén, funkcióját nem tölti be, csupán készletet növel, anyagot, munkaerőértéket foglal magában, árbevételhez nem juttat — az áruk, termékek „meghalnak”. Manapság fokozottan megnőtt a szállító vállalatok felelőssége, s ezzel párhuzamosan emelkedtek a velük szemben támasztott követelmények is. Nos, a megváltozandó körülmények között mindezeket az előzőeknél még inkább figyelembe kell venni. — A minisztertanácsi határozat óta meglehetősen sok idő eltelt, a végrehajtás megkezdéséig azonban már csak szűk hetek vannak hátra... — Az első perctől kezdve érzékeltük teendőink sokrétűségét és fontosságát. Ennek alapján kezdtük meg a felkészülést az önállóságra. Ami, már elöljáróban leszögezhetem, sikeresnek minősíthető, s így a vállalatot 1984-ben nem érheti semmiféle meglepetés. — Az igazgatói székből milyen teendők megtételét láttalátja a legfontosabbaknak? — Az előbb már hangsúlyoztam, s most megismétlem: a vezetői munkának az új, a szigorodó gazdálkodási körülményekhez való alkalmazkodását. A mai versenyviiág- ban elengedhetetlen a körülményekre való gyors reagálás, a piacérzékenység, s az eddigiektől eltérő önállóbb, kezdeményezőbb munkastílus. Ez persze, általánosítható, de ránk, mint másokra, ugyanúgy vonatkozik. Helyben megoldandó feladataink azonban sokkal „életszagúbbak”. — Mikre gondol? — Mindenekelőtt —, hogy még az előbbi, vezetői témánál maradjak, meg kell állapítanunk, hogy minden ember a megfelelő helyen van-e? Szükséges ez a szellemi kapacitások még jobb kihasználására, az új körülményekhez alkalmazkodó munkaritmus és intenzitás növelésére. És ha már személyi „ügyeknél” tartunk, az eddig végzett vizsgálódásaink még azt is igazolták: vannak olyan munkaterületek, ahol a hatékonyság szempontjából nem okoznak gondot bizonyos mértékű létszám-visszafejlesztés sem. — Ez azt jelenti, hogy egy munkát a mostaninál kevesebben is el tudnák végezni? — Igen. Sajnos, még mindig van „eltartottunk.” És ezen az arányon változtatni kell. S ha ezt megtesszük, márpedig kell, akkor óhatatlanná válnak a vállalat szervezeti felépítésének „finomításai” is. Ez igen-igen fontos kérdés. De emellett szükség van a költséggazdálkodás még nagyobb mérvű megszigorítására — itt a legkisebb komolytalanságot Is nagy ügyként kell kezelni, hiszen az önálló státusban minden egyes forintot csak olyan értelmes célokra szabad felhasználni, amelyék bevételt is eredményeznek. Mert ha ez nem így történik, „leül, megbénul” a vállalat. Az elkövetkezendőkben továbbá szükségesnek tartjuk a munka jobb megszervezését, s mindenképp í fontos a döntéseket hozó személyek felelősségének fokozása. ’84 jsteuár elsejétől egyébként megkezdi munkáját a vállalatnál az az igazgatói tanács, amely a dolgozók előtt köteles szavatolni és — lévén döntési jogköre — indokolni a megtett lépések helyességét, ésszerűségét, eredményességét. Persze, támogatásuk erőt igényel és ebben nagyobb' szerepet látunk az eddigieknél a szocialista versenymoz-j gálámnak is. — Dolgozóik miként fogad-, ják az önállósulást? — Az eltelt időszakban á vállalat párt-gazdasági és tömegszervezeti vezetői sok- sok plénumon ismertették velük az új feladatokból származó teendőket. Elbizakodott, a „no, majd én megmutatom’* — hangulat nincs, szerencsére, de úgy érezzük, mindenki megértette, mi vár reá a jövőben. A mostani légkör — vélem —, elegendő erőt ad majd a nógrádi Volánnak! hogy az eddigiekhez méltóan teljesítse a népgazdaság vele szembe támasztott követelményeit. Tudom, az átmenet nem lesz könnyű, ám ez a kollektíva képes a mindenkori megújulásra. Karácsony György NÚGRAD — 1983. november 26., szombat 3
