Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

Egy pásztói kísérlet nyomában Á tudósító hallf beszél és ír Készül az interjú. A mikrofonnál Robotka Regina Barna Alfréd felvétele — Kérek egy sztorit! — hangzik az ellentmondást nem tűrő felhívás, ám Oláh Juli nem lepődik meg, gon­dolkodik egy keveset, s már­is mondja: — Éppen kirándulásról jöt­tünk hazafelé, egyszercsak fölkiált az egyik gyerek: Ernő néni, ne Árpi vezessen ben­nünket! De miért? Mert To­mi jobban ismeri az utat! Hogy-hogy? — kérdi a ta­nárnő, mire a gyerek rávág­ja: — Azért, mert az apuká­ja nemrég erre hordta a trá­gyát, s a Tomi is benne voih w w * X pásztd! Dózsa György Általános Iskola tudósítói ra­jának diákjai, meglehet oly­kor megkeserítik társaik helyzetét, már amennyiben '„keserítésnek” lehet nevezni a kérdéseket,’ faggatásokat, a különféle tudakozódást. Az oka: a megyében az első ál­talános iskolai diákújság ké­szül. s hát e különös rekord­döntésre föl kell készülni. Ä lehetőségeket az teremtette meg, hogy — szintén elő­ször — itt próbálkoztak meg, a gyerekek érdeklődési köre kezdődik a cikk-1„károso­dást szenved a megfigyelőké­pesség, csökken az emlékező-, tanulási és ítélőképesség, ha bármilyen kevés italt is fo­gyaszt a diák”. — Ritkán, néhány korty kávé sem ártalmas az egész­ségre ... vagy a kis pohár bor, pálinka — mondták a magukat meg nem nevező ri­portalanyok, mire a tudósí­tók röviden csjk ennyit fűz­tek az elmondottakhoz: nem osztjuk a véleményüket! Készül az iskolaélet könyv- és filmcímekben összeállítás is- Néhány párosítás: Mate­matikaóira — Baklövés; El­beszélgetés a tanáriban — Az acélt megedzik; Fizikaóra — Mire megvénülünk.,.; Az újságíró-tudósító raj — A csodacsapat; A társadalmi munkáért kapott. pénz — A kazamaták titka; A tudósító riportkészítés előtt — Mos­tan színes tintákról álmo­dom: A megjelent cikk után — Magyarázom a bizonyítvá­nyom. ¥ + — Gondos körültekintés után kezdtünk az idei moz­galmi évhez, előzetes fölmé­réseket végeztünk, a rajokat a tanulók igényei, kérései alapján állítottuk össze — mondja Kádárkúti Józsefné, a hairmincfős tudósítói raj vezetője- — Ügyeltünk a ma­nuális és az intellektuális HARMATI SÁNDOR; Munkáséra lékek i 28. Á néma séta előtt... zeletbeli” vezetőt, munkást, sőt még a portáshoz is van egy-két jó szava. Kontra Sa­bi és négy társa az iskola sportéletét rögzíti papírra, éppen a Fut a Dózsa! sportnap krónikáját készítik Miért fut a Dózsa? címmel, tanulót, szülőt, szervezőt, nagymamát kérdeztek arról, mit, hogyan szakrajok megfelelő arányára. és mikor sportolnak? A „humorroyat” tagjai, Nagy Szilvia. Oláh Júlia, Ba­tári Sanyi, Nagy Tamás és Molnár Ica stílszerűen ne­vetgélnek, 1 tréfálkoznak a foglalkozáson, s itt szabad is közbeszólni, egy-egy poént belőni, kéredzkedés, bejelen­tés nélkül kimenni, egyszó­val a tanóráknál jóval kötet­lenebb a forma. De olvassunk még bele a készülő Dózsa Krónikába, hi­szen számos izgalmasnak ígérkező írás vár megjelenés­re! Itt van például a „Kár. -. kár... kár-. őszintén a ká­ros szenvedélyekről” című írás, amely a tudósítók Mo- sonyi Tímea, Nagy Judit, Király Noémi, Robotka Re­gina, Nagy Katalin — által készített iskolai fölmérés ta­pasztalatait veti papírra. Szakszerű a megközelítés, ér­. . _ ...„ , , . telmező és egészségügyi lexi­szerint szei-vezett úttörőrajok konok szabatos definiciójával kialakításával- — Fölkészült, jő képessé­gekkel rendelkező úttörőve­zetők dolgoznak az iskolában, s hát örömmel vettük, hogy vállalják a kísérlet lehetősé­gét — mondja Molnár Ilona, a pásztói járás úttörőelnöke. — Gyakori vitatéma, hogy az osztályok vagy érdeklődési körök szerint szervezzék a rajokat, erre nézve, azt hi­szem, nem célszerű sem az egyiket, sem a másikat kizá­rólagossá tenni, ki-ki a saját lehetőségei szerint döntsön! A lényeg a jó tartalmi mun­kán van, s az eddigi tapasz­talatok azt jelzik, a Dózsások úttörőmunkája pezsgőbb, könnyebb aktivizálni a gye­rekeket.-? m :♦ Vége már á tanításnak. Gyerek zsivaj tölti meg az aulát, néhányan a fölállított pingpongasztalon bűvölik a kis fehér golyót, mások rá­érősen trécselnek, a tudósítók pedig az egyik tanteremben gyűlnek össze- Fölborul a szokásos ülési rend, a padok­ból „kerékasztal” lesz, s a Dózsa Krónika „szerkesztő­sége” megkezdi munkáját. Egy szituációs játékkal, amelynek egyetlen célja: megmozgatni a fantáziákat, s gyakorolni a tudósítói hely­zeteket. Most például azt képzelik el a gyerekek, hogy az egyik pásztói gyár életé­ről készítenek cikket az is­kolaújság számára, s az „anyagfelvétel” lépcsőit jár­ják végig- Hogy aztán egy hét múlva mindez majd eredeti­ben is megtörténjen. Robotka Regina akárcsak egy gyakorló újságíró olyan biztonsággal faggatja a „kép­Azonos érdeklődésű diákok kerültek egy szakrajba, ön­kéntes jelentkezéssel. Az így kialakított programok jóval demokratikusabbak, a gyere­kek segítik egymást, az idő­sebbek jobban odafigyelnek a fiatalabbakra. Egészsége­sebb a versenyszellem is, mindezen tények a közösségi élet jobb fejlődését, egymás munkájának alaposabb meg­ismerését és megbecsülését teszi lehetővé. S úgy véljük, hogy a szakraji munka jó színtere lehet az esélyegyen­lőtlenség csökkenésének, ugyanakkor még többet tehe­tünk a tehetséggondozás ér­dekében­■-f 7 apf Á tudósítók íratlan törvé­nye: hall, lát, beszél és ír. Minden bizonnyal haszna is lesz! Tanka László Főbizalmink, Rozpnfeld De­zső a szakszervezeti választ­mány üléséről beszámolva közölte, hogy a szaktanács szeptember elsejére egy nagy­szabású munkásfelvonulást készít elő. Az akció országos lesz, tehát Budapesten és a vidéki ipari központokban zaj­lik majd. Figyelmeztetés lesz ez a kormánynak, hegy Végre komoly intézkedéseket tegyen a munkanélküliség fokozódá­sának megállítására és adjon rendszeres támogatást az ön­hibájukon kívül munka nélkül lévőknek és családjaiknak. kommunisták is akcióba lép­nek és a munkásoknak ma­guknak kell rendre inteni őket”. A következő napos Garami Ernő tollából cikk jelent meg a Népszavában a választmá­nyi ülés döntéséről, Garami mint pártvezető indokolta határozatot és felszólította munkásokat a tömeges rész­vételre. Emellett hangsúlyozta, hogy a megmozdulásoknak minden rendzavarás nélküli­eknek. méltóságteljesnek kell lenniük. Ügy tűnt, hogv a tervezett demonstrációk írtjából min­den akadályt sikerült eltávo­lítani. A Bethlen-kormány azonban megrettent a követ­kezményektől és mindent megpróbált, hogy lehetetlen­né tegye a felvonulásokat. Budapesten a főkapitánnyal: Bezzegh Huszágh Károllyal egy közlekedési szabályra hi­vatkozva — amely szerint ti­los a járdákon csoportosulni — tiitatta be a demonstráci­ót. A rendőrfőnök rendelke­zésének megszegőit karhata­lom felléptetésével fenyegette a meg. Ezt követően Sztra- a nyavszky Sándor belügyi ál­lamtitkár a vidéken tervezett megmozdulásokat ti Itatta be. A felső vezetés most már nehezen állhatott volna meg a megkezdett úton. Augusztus 27-re a Vasmunkás Szövetség a Magdolna utcai székházba rendelte az üzemek főbizal­mijait. Rozenfeld Dezső a megbeszélésről beszámolva el­mondta. hogy a Hősök terére tervezett nagygyűlés elmarad, a néma séta azonban a ha­tósági tilalom ellenére meg­tartandó. A főbizalmiak tes­tületé ugyanis — vita után néma sétán tudomásul vette a vezetés döntését. Erről a Népszava ,,, , tájékoztatott volna, de a ha­Csoportunkat Kruzslák elv- ... ,, , ... , , társ is felkereste és erőteljes tosagok elkoboztak ezt a lap- mozgósításra kérte. „Impo- számot. A tájékoztatás hiá- zánssá kell tenni a szepíem- nya bizonyos zavart okozott a bér elsejei felvonulást, bízó- felkés2Ülésben. nyitva, hogy a munkásosztály Rozenfeld az alkalmat fel­használva bizonygatta — ep: pen a választmány határoza­téra hivatkozva —, hogy igaz­talanok és rosszindulatúnk azok az állítások, amelyek szerint a felső vezetés oppor­tunista politikát folytat. Ezek után kérte, a bizalmiakat, hogy mozgósítsanak minél több dolgozót a való részvételre. ereje töretlen, és ha szüksé­ges, erélyesebb lépésekre is képes”. — hangsúlyozta szen­vedélyes hangon a szakszerve­zeti ellenzék képviselője. A kispesti végrehajtó bi­zottság ülése is foglalkozott a szeptemberi megmozdulás­sal kapcsolatos helyi tenniva­lókkal, Linhard Antal, a vég­rehajtó bizottság vezetője, kö­telezte a testület tagjait, hogy működjenek közre az esetle­ges rendzavarások megfékezé­sében: „Nem szabad okot ad­ni a hatóságoknak arra. hogy beavatkozzanak — hangsú­lyozta. — Valószínű, hogy a Üzemi szakszervezeti cso­portunk: megállapította, hogy a felső vezetés a burzsoá kor­mány nyomására újból hát­rálni kezd ahelyett hogy a munkásokhoz fordulna és végrehajtaná eredeti elhatáro­zását. A szakszervezeti ellen­zék e kritikus helyzetben ige» cselekvőkésznek mutatkozott. Képviselőit kiküldte a gyá­rakba, hogy a betiltó rendel­kezések és a szaktanács hát­rálása ellenére a felkészülés közelebb gyülekezőkhöz csat- ne torpanjon meg. Varga elv- lakozzon... társ, aki a mi csoportunkat (Következik: 29. A ,'JCE- tájékoztatta, azt állította, hogy TEN TÚL TALÁLKOZUNK...) a szakszervezeti vezetők a be­tiltott felvonulás szervezésé­vel akarják biztosítani, hogy a munkásérdekekért szembe mernek szállni a hatalom ura­ival. de eleve biztosítják a kormányt, hogy nem keil tar­tania komoly zavargásoktól. „A felvonulóknak — mond­ta — a szaktanács vezetőinek elképzelésével szemben, han­gulatilag is ki kell feiezniük forradalmi elszántságukat. Szeptember elsején félreérthe- telenül meg kell mutatni a munkásosztály erejét. Egy for­radalmi lendületű tüntetés felhívja a nemzetközi közvé­lemény figyelmét :s a ma­gyar munkások súlyos helyze­tére. ..” Mindössze két nap válasz­tott el bennünket a néma séta napjától. Varga elvtárs tájé­koztatóját alapul véve, a bi­zalmiak kettőzött igyekezettel mozgósítottak az egyes üzem­részekben. Munkástársaink — akiket bosszantott hogy az igazgatóság még mindig nem foglalt állást a normális mun­katempó visszaállítását köve­telő memorandum ügyében — harcias hangulatban, szin­te kivétel nélkül vállalkoztak a tüntető menetben való rész­vételere. Az utolsó előtti napon —■ váratlanul — a Gyáriparosok Szövetsége bejelentette, hogy a gyárakban szeptember el­sején munkaszüneti nap lesz! Nyilvánvalóan ezzel is nehe­zíteni akarták a tüntetés meg-' szervezését. Mindezen túl’ egyetértésben a hatóságokkal, a szövetség elérte, hogy a MÁV a vidékről induló me-' Bietrendszerű munkásvtonato- kat szeptember elsején nem indította. Ilyen módon lehe­tetlenné tette, hogy a Pest kör­nyéki helységekből bejárók — a mi dolgozótársainknak mintegy a fele — részt ve­hessenek a demonstráción. Az új helyzetben szakszervezeti csoportunk úgy döntött, hogy mindenki a lakhelyéhez leg­Krélik János azt mondja, hogy itt a Mikszáth utca környékén régebben paraszt- emberek laktak Balassagyar­maton. Azért is építette ide a műhelyét a harmincegyes szám alá- A bognár a szekerek­ből élt mindig. Hanem ahogy most körülnézek á műhely­ben, kocsikerék csak muta­tóban akad. Az is kiállításra készült évekkel ezelőtt. Pedig valamikor volt munka bőven. Fuvarosok éltek a városban, harminc-negyven éve még féltucatnyian, de szekérrel szállítottak a parasztemberek, meg a kereskedők is. Lovak húzták az eladnivalót át az RÉGI MESTERSÉG Elgurult kocsikerekek tan*, ezt velem nem tehetik reparálásra váró automobil, meg. A Dimitrov-pusztai meg a négykerekű stráfkocsi uradalomban tanultam mega is békében- Nem úgy, mint szakmát. Szinte mindent, az emberek... amit a fával és a fából lehet — Volt becsülete az ipa­csinálni. Pár év után aztán rosnak mindig a városban — 1933-ban apám segítségével igazítja meg szemüvegét Krá- önálló lettem- Előbb a Fém- li-k Jáno,s, aztán visszafordul ipar helyén kezdtem, ott volt a kapanyélhez, amit éppen apámnak földje, kis háza, az- kézhez formál. — A jő mun- tán apránként haladtam, kát végzőt tisztelték, rangja Ipoly hídján, Felvidékről az Megvettem a telket, aztán a volt, de hisz egymásra vol- Alföldre, s vissza. Sokan meg- műhelyt építettem, majd a tunk utalva- Nekem a jól álltak Králik Jánosnál, ha házat. A legrosszabb időben valami hibádzott a kocsin, kezdtem. Kevés munka, sok Azok a kerekek messze gu- iparos. Az emberek nagyon rultak az időben. Januárban megnézték, hol foghatnak lesz ötven esztendeje, hogy meg egy pengőt! Csak jó és olcsó munkát fogadtak el- Az elgurult kocsikerekek után indítjuk az emlékezést, haladunk az időben mind közelebb. A szolgabírői hiva­talba már a nős fiatalember ballagott be a munkaköny­vért. Huszonkilencben tartot­rálgatjuk. a kornak járó tisz­telettel. Králik János össze­húzza a szemét, kérdőn néz. Álla alá illeszti a hegedűt, úgy emelgetni a hasábokat! mint régen. Ezeket az ap­róbb munkákat szeretem, öt­hat órát mindennap a mű­helyben töltök- Ha kuncsaft jön, nem küldhetem el. Kérdeznem kéne, ugyan miért nem, de hát hallgatást parancsol az udvarban a te­mérdek fa- Példásan halomba rakva az akácok, cserek — ebből volt tartós az igáskocsi meghúzza a rózsafa vonót és kereke —, amott kőris, a hin- a fűrészporos forgácsos öreg tónakvaló. No, lám, a szerszámokkal teli műhely- rokban meg egy ródli­az idős mester megelégelte az uradalmi szolgálatot. — Élt a Zichy-birtokon egy öreg bognár, túl az Ipo- lyon- Ha csak tehettem, min­dig betértem hozzá. Lestem, bámultam, ahogy formálódott keze alatt a fa. Én mór régen barátságot kötöttem a fával. Mindig volt velem bicska, egy bot vagy de szita. A szíj, amivel a vállamon volt átvet­ve az iskolatáskám, tudna mesélni, össze-vissza vagdos­tam, mért ugye az ember a melléhez szorította a fát, úgy farigcsálta- No, ennek az öreg bognárnak kitelt a szolgálat és az uradalom kilökte. Vén fejével kellett a maga lábá­ra állnia. Csak néztem, ahogy a száraz kezével emeli a fej­szét és én akkor megfogad­végzett munka hozott megbe­csülést. Szemüvege mögül a mesz- szire porzott hintók után néz. Keze meg nem áll, munkál­ja a kapanyelet. — Hintót is vagy húsz éve csináltam utoljára. Most hal­lom, hogy az endrefalvi tsz megvette egy régi munkámat­Az a hintó — villan eszem­be —, csak nem azon ültem ták az esküvőt. Ötvennégy éPP * napokban Baksa Sán­NÚGRAD 1983. november 26., szombat esztendeje. Erre csak annyit mond nevetve Králik János: — Jól összeadott az a pap bennünket! Asszonyával két gyereket neveltek föl, ma már az uno­kák is gyerekeikkel jönnek látogatóba a Mikszáth utcá­ba. Ahogy a gyerekek nőttek, úgy fogyatkoztak a szekerek. A benzinesmasinák másként formálódtak, de bizony elein­te azok is fából készültek. Megtanulta azt is. Egyszer­egyszer békésen megfért az udvaron egymás mellett a dórral, a tsz fogathajtó ága­zatvezetőjével? Amíg ezen gondolkodom, előbb egy ci- terára, aztán meg egy hege­dűre révedek. — Csak nem...? Elfordul a kapanyéltől, ne­vet­— Régi szerelem ez. Sze­retem a zenét, a hegedűt kü­lönösen. Egy háromszáz éves darabot magam csináltam meg, ezek itt gyógyításra vár­nak. Amikor időm engedi, foglalkozom velük. Előhozza a kincset, a há­romszáz esztendősei- Must­ben elébb bizonytalanul, az­tán egyre szárnyalóbban föl­csendülnek a hangok az imént még élettelen fából. „Kötöttem lovamat, piros almafához, Megkötöm szívemet, gyönge violához-..” Csöndben állunk darabide- ig, amíg a népdal hangjait fölváltja a kályha neszezése. A hegedű visszakerül a tok­jába, s azzal együtt a szek­rény tetejére. A kapanyél kész. — Ez már a bognár mun­kája manapság, a szerszám- nyelek töri meg nehezen a csöndet- — Munka volna sok, de én már csak annyit válla­lok, amennyit bírok tisztes­séggel. Ebbe a szakmába so­se volt fantázia, a 'furfango­sok nem is választották. Ezt szeretni kellett. Munka köz­ben találtam magamnak a he­gedű javítását- Amikor ké­szen van, akkor, amikor meg­szólal... — Miért nem pihen? Het­venkilenc esztendő nagy idő! — Az kérem lehetetlen- Ha — Az a szép, amikor látom a régi munkámat. Tudja,, van a városban olyan szánkó, amit vagy negyven éve csi­náltam. Aki kapta, most az unokáját szánkóztatja rajta. Hát így van ez valahogy - Szánkóm még marad, de aki a szakmát folytassa... A kapuig kísér, de elébb kucsmát igazít a fejére, ka­lap helyett­— Én a szakmát megtanul­tam. A nehezét a szükség ta­nította. A hegedű szavát is értem ezekkel a nehéz ujjak­kal. Az a beteg hegedű ha­marosan meggyógyul, tudja, az a műhelybeli- Fenyőfa ha­sat kap, az szól legszebben. Rendben elvégzett munka, meg a lelket simító zene. Ezt mindenki megtanulhatná, ijobb lenne a világ­végig, a fagy dermeszt ette Mikszáth úton hallom ma­gámban a népdalt: „Kötöttem lovamat^ piros almafához, Megkötöm szívemet, gyön­ge violához...” Králik János odabent a műhelyben biztosan megsi* az ünnep kétnapos, én már nem bírok magammal. Igaz, mogatja a beteg hegedűt- régebben még fűrészeltem bérbe is, de már nem bírom Hortobágyi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom