Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 24. Gyilkos szeméthegyek Az egyeztetés még nem megy ' Az. elmúlt hét legrango­sabb művészeti eseménye az volt, hogy hazánkba látoga­tott és hangversenyeket vezé­nyelt a West Side story világhírű szer­zője, a személyében egyaránt kiváló komponista, karmes­ter és zenepedagógus, Leo­nard Bernstein. Valamennyien jól emlék­szünk a néhány éve, a tele­vízióban látott-hallott, erede­tileg gyermekeknek szánt, de a felnőttek által is lankadat­lan figyelemmel követett, él­menyes zenepedagógiai soro­zatára. Bernstein varázslatos egyéniségének hatása alól még azok sem "tudták kivon­ni magukat, akik nem külö­nösebben otthonosak a hang­versenytermekben. Ezt az emberi és művészi póztalan- ságát, lebilincselő közvetlen­ségét, természetességét igazol­ta most „élőben” is kétnapos budapesti tartózkodása során minden megnyilatkozásában a művész. Látogatása való­jában túlnőtt a művészeti esemény keretein; protokol­láris jelentőséget is kapott azáltal, hogy fogadta vendé­günket Kádár János. Egyébként a kétnapos programban termédek minden helvet kapott. A két koncert mellett például nyilvános sajtóbeszélgetés, korrepetálás zeneművészeti főiskolásokkal, könyv- és lemezdedikáció, melyeket a televízió érdekes információkban követett nyo­mon. a szerdai hangversenyt pedig, az eseménnyel egyide­jűleg, egyenes adásban élvez­hette az ország, s mindazok, akiknek nem adatott meg, hogy ott lehessenek az Erkel Színház tágas, de ez alka­lomra alaposan szűknek bi­zonyuló nézőterén. Bernstein méltán kedvelt együttesével, a bajor rádió szimfonikus zenekarával Bar­tók: Zene húros, ütőhangsze­rekre és cselesztára című re­mekét, a Divertimento zene­karra című saját kompozíció­ját és Schumann II. szimfóni­áját mutatta be. megtetézve a népszerű közismertségű Brahms-művel. Élményes, ki­vételes ünnepi alkalom része­set lehettünk mind zenei, mind látványi értelemben, együttes és vezénylő hiányta­lan egymást értésének és. egy­ségének. A lelkesedés méltán hono­rálta szűnni nein akarón a világhírű vendéget, aki há­rom és fél évtized után járt nálunk most, de ígérte, hogy legközelebbi látogatásával nem késlekedik ennyit. Fiatal író, Munkácsi Miklós tévéjátékát láthattuk pénte­ken az első csatornán A sár­kány mennyegzője címmel. Az eleven tempójú, detűs, néhol szatirikus hangütésű történet „hősei’’ társadal­munk olyan „jelenségei”, akik a hiszékenység áldoza­tainak rovására próbálják kényelmessé. anyagiakban gondtalanná berendezni saját életüket. S kikkel a btk révén időről időre találkozni lehet bírósági tárgyalótermeinkben. A házasságszédelgő fiatal­ember, akiről A sárkány mennyegzőjében szó van, csa­ládi együttműködéssel egy sereg szerelemre lobbant, há­zasságra éhes nőtől fondorla- toskodik ki tekintélyes sum­mákat, melyekből apjának jól jövedelmező trafikot, hú­gának öröklakást ígér. A pech csak az, hogy egyik partner­nőjében, s épp akibe való­ban beleszeret, s feleségül venne, magánál is ravaszabb szélhámosra akad. A szerző árnyalt figurákat kínál a tévéjáték szereplői­nek, kiknek hitelesítő játé­kában élvezetes eseménysorok peregnek előttünk. Gaál Al­bert jó tempójú rendezésé­ben Szakácsi Sándor, Venczel Vera, Tyll Attila, Herczeg Csilla, Andai Györgyi, Má- nyai Zsuzsa, Kéry Gyula, Né- medi Mária és Tóth Enikő volt részese A sárkány meny- nyegzője — mely egyébként a Magyar Televízió drámai főosztályának 1982. évi pályá­zatán III. díjat nyert — kö­zönségsikerének. E naoon a második műsor is sokat ígérő programot su­gárzott, Diákév ’83 címmel. A három és fél órás összeál­lítás milyenségére — sajnos — csak abból a részletből tudok következtetni, amit a tévéjáték után még elérhet­tem. Kár, hogy a műsoregyez- tetők ismét nem álltak hiva­tásuk magaslatán. Mind A sárkány mennyegzője. mind a Diákév *83 megérdemelte vol­na, hogy elkerülje a bosszan­tó időütközést. (b. t.) Á salgótarjáni síküveggyár hatalmas olvasztókemencé­jében duruzsol a láng, izzik az üvegfolyam, kilenc évti­zede, számtalan munkásélet meghatározójaként A törzs­gárda még a harmincas évek fordulóián alakult lel. Azóta a gyárhoz kötődés szülőtől gyermekre szállt. Ma itt. több mint ötszáz család nemzedéki kapcsolata fűződik az üveg­gyártáshoz. Napjainkban már a harmadik generáció kopog­tat a kapun. S a kemencék sorában szintén harmadik­ban, a legújabban izzik to­vább az üvegfolyam, járja tűztóneát a láng. * Tóth Miklós lakatos élete Js erősen kötődik a gyár tör­ténetéhez és a Komarov bri­gád tevékenységéhez. Kül­sőre magas szép szál legény benyomását kelti, pedig alig két év választja el az ötven- től. A szakma fortélyait, bátyjával együtt sajátították el a gyárban. A szakmunkás- bizonyítványuk kézhez vétele egyben a gyári belépöiga- zolvanyt is jelentette. — Apám, még az első hú­zóüzemben dolgozott — em­lékszik Tóth Miklós. — Mi, a bátyámmal, a két üzem épí­tésében is részt vettünk Ren­geteg munkát, sok élményt, tapasztalatot szereztünk. En, mindig a húzógépek szerelé­sével. karbantartásával fog­lalkoztam. Hivtak több hely­re is, de nem tudtam innen Nemzedékről nemzedékre Szenvedélyemmé vált... elszakadni... Ahogy teltek az évek szinte szenvedélyemmé vált Itt minden, a gépe*, a közös munka, a munkatár­sak... A hatvanas évek elején a Zagyva II. húzó építése, bri­gáddá kovácsolta az üzemi karbantartó csoportot. A kö­zösen végzett munka közös szenvedéllyé vált. Egymást követték az együttesen kidol­gozott újítások. A húzógépek üzemeltetése, javítás miatt soha nem késlekedett. A lel­kes csapat a műszaki prob­lémák megoldásában, a ne­héz feladatok ellátásában mindig példamutatóan cse­lekedett. — Amikor a Zagyva—TI. hú­zóüzem lengyel és NSZK gé­peit szereltük, feltűnt milyen sok alkatrész hazai pótlására van lehetőség — mondja Tóth Miklós, akit később nemcsak a csoport Irányítá­sával bíztak meg, hanem megválasztották a „Koma­rov” brigád vezetőjévé is. A naplóval bizonyítja az újítások eredményeit. Még nem összegezte a számukat. Gazdasági értéküket viszűnt a „Kiváló újító" kitüntetés arany fokozata egyértelműen bizonyítja. Közben arról be­szél, hogy a mechanikus moz­gások precizitásának kialakí­tása. vagy egy okos szerszám elkészítése milyen ' örömöt okoz. Nem véletlen, hogy a bri­gád kifogyhatatlan az ötle­tekből. A legutóbbi gyári öt­letbörzén is a legjobbak kö­zött jeleskedtek. Az elképze­lésekből azóta sincs hiány. Most- is „kapásból” elővesz egy javaslatot. — Igaz, ezt a témánkat már régóta „érleljük” — mondja megfontoltan. — A nem „megégett'- azbeszthen­gerekről van szó. Miként le­hetne ezt újból felhasználni? Ez is egy importpótló lehető­ség... Az üzemben a brigád mun­káját a húzógépek javításá­nál kulcsfontosságúnak tart­ják. -Lelkiismeretességüket ta­núsítja még, hogy a külön­böző hengertipusok cseréjét öt év alatt módszeresen csök­kentették.. Ez egy évben át­lagosan ötvenezer négyzet- méter többlettermelést tett lehetővé. — Nekem a gépek „hang­ja” sok mindent elárul; jót is, rosszat is... — int feléjük Tóith Miklós, búesűzásra nyújtva kezét. Távolodó alak­ja. munkásruhája egybe­olvad az állványokon sorjázó kék üveggel. Vendel Lajos A szociáldemokrata párt fontos eseményre készült. Az év utolsó negyedére összehív­ták a XXVII. kongresszust. A szervezett és a szervezeten kívüli munkások egyaránt kí­váncsian várták a párt leg­felsőbb fórumának tanácsko­zásait. Remélték, hogy a kongresszus határozottan fel­lép és követeli majd a kor­mányzat intézkedéseit a munkanélküliség felszámolá­sa érdekében, követeim fog­ja a munkanélküli-segély fi­zetését. a lakbér-moratóriu­mot és a kilakoltatások meg­szüntetését. A kongresszust megelőző hetekben, hónapokban tovább romlott a gazdasági helyzet. A mi üzemünkben is új mun­karendet vezettek be. Meg­kezdődtek a „kizeccölések”. (A munkások ezzel a jelző­vel illették azt az intézke­dést. amikor megrendelés- hiányra hivatkozva, hetekre fizetetten „pihenőre” küldték őket.) Az én munkahelyemen, a szerszám- és mintal-katos- üzemrészlegben a dolgozók fele az egyik hónapban mun­ka nélkül lézengett, míg a következő négy héten heti három napot dolgozhatott. Majd váltás következett. A „kizeccöléses” heteket én 1930. április elsejével kezd­tem. fiz év hátralevő részé­ben dolgozhattam heti há­rom napot. Ib’en módon egy fél esztendő alatt összkerese- tem 57 pengő 60 fillérre rú­gott, amelyből — a Bede úr­nak fizetendő 16 pengő levo­nása után — létfenntartásra összesen 41 pengő 60 fillér maradt. Tehát alighogy hoz­záigazítottam családom élet­vitelét a heti háromnapos munka révén felére olvadt keresetemhez, máris újabb katasztrófa fenyegetett. Min­den eddigi elképzelésem és számításom felborult. Al­kalmi munkához nem lehe­tett hozzájutni. Egyetlen le­hetőség maradt. A többi szű­kölködővei együtt be kellett sorolnom a cséri-telepi sze­méthegyek turkálói közé. A szeméthegyek bányászai kokszhoz hasonló tüzelőanyag után kutattak, amelyre — mivel olcsóbb volt a keres­kedelmi forgalomban kap­ható tüzelőanyagoknál — mindig akadtak vevők. A bányászás tárgyát képező és tüzelésre alkalmas kvagyi — ahogy a népnyelv elkeresz­telte — a tökéletesen el nem égett szén maradványa volt, amely a kokszhoz hasonló halmazállapotát azáltal nyerte el, hogy évtizedeken át ha­talmas nyomás nehezedett rá és a levegőtől tökéletesen el volt zárva. A környező Pest környéki helységekből, így Kispestről, Pestszentlőrincről és Pester­zsébetről százával és százá­val jöttek a munkanélküliek, hogy poros, piszkos, egész­ségtelen körülmények kö­zött, megerőltető munkával kicsikarják néhány pengő ér­tékű eladható termékeiket. A Cséri-telep környékére tévedt és a körülményeket nem ismerő emberek ugyan­csak csodálkoztak az eléjük táruló látványon. Nem tud­ták elképzelni, hogy a ron­gyos, portól és szennytől né­gerbarna arcú emberek tö­megei miért túrják olyan dü­hös igyekezettel a szeméthe­gyeket. A dühösen turkálók hadá­ba azonban nem volt egysze­rű bejutni. A szeméthegy minden talpalatnyi területé-* nek csoportgazdái voltak és csak valamelyik „bánya- részttiktjdonos-banda” jó­voltából lehetett besorolni. Én is egy régi szaktársam és barátom, Eckert József segít­ségével állhattam közéjük, ö már hónapok óta kvagyizott tíztagú csoportjával és a töb­biek az ő ajánlatára fogad­tak be. Barátom felkészített az új „munkakörre”. Elmondta, hogy kemény munka vár rám, de némi pénzt kereshe­tek, sőt a család téli tüzelő­szükségletét Is biztosíthatom. Számomra nem volt más választás. Hivatalosan nem számítottam munkanélküli­nek, hiszen ha keveset is, de dolgozhattam gyárbeli mun­kahelyemen, nem voltam te­hát jogosult arra a néhány hetes segélyre, amelyet a szakszervezetek fizettek tag­jaiknak munkanélküliség ese­tén. Sikerült gyorsan belerázód­nom a szeméthegyeket turkálók mindennapjaiba. Itt megismerhettem, hogy milyen emberhez méltatlan helyzetbe kényszeríti a mun­kásembert a kapitalizmus embertelensége. Több köbméternyi szeme­tet kellett eltávolítani, hogy kvagyihoz jussunk. Ezt a nehéz, lapáttal, csákánnyal végzett, hihetetlen erőfeszí­tést igénylő robotmunkát csak csoportba szerveződve, jól összehangoltan lehetett végezni. A szeméthegyek átforgatá­sa életveszéllyel is járt. A kutatás során fellazított sze­mét gyakran lavinaként zú­dult vissza, s betemet ip a nyolc-tíz méteres mélységben dolgozókat. Az ilyen balese­tek gyakran emberéletet kö­veteltek. Egy alkalommal pesterzsébeti munkanélküli­ekből álló csoport öt tagját temette el a fellazult szemét­halom. Ahányan csak hirte- lenében összeverődtek, ásók­kal, lapátokkal és puszta kéz­zel is dobálták az undorító masszát, hogy megmentsék sorstársaik életét. A szeren-, csétlenül jártak közül né­gyen még élve kerültek fel­színre. de ötödik társuk a szeméthalom alatt lelte ha­lálát. A haláleset híre per­cek alatt elterjedt. A ron­gyos, ragacsos, portól ma- szatos arcú kvagyisok töme­ge nőttön nőtt és döbbenten bámulták a halálgödör szé­lén heverő, újságpapírral le­takart áldozat tetemét. Vala­ki felordított. Később — amikor a rendőrpribékek is megjelentek — már minden­ki kiabált. Horthy fekete ru­hás vitézei haladék nélkül ráveteti ék magukat az elke­seredett ■ emberekre. Suhogó hangot keltve szelték a leve­gőt a repdörkardok és tom­pán huppantak a szétszala- dók rongyokba burkolt há­tán. Nem sok idó telt el és az erőtől duzzadó vitézek elé­gedetten csúsztatták vissza fegyvereiket a kardhüvelyek­be. Győztek. Aznap már nem kezdőd­hetett újra a szemétdombok forgatása. Rendőrszemek vi­gyázták késő éjszakáig a Csértt. (Következik: 25. A NYO­MORÚSÁG VÁMSZEDÖI) Három és fél millió éves európai ? Egy nemrégiben Szicíliában felfedezett őslelet könnyen felboríthatja az ember európai megjelenésével kapcsolatos ed­digi feltételezéseket! Egészen a legutóbbi időkig a tudósok abban a hitben él­tek, hogy a homo erectus 700 000 évvel ezelőtt jelent meg Európában. Az idén nyá­ron spanyol antropológusok egy Granada mellett talált csontleletröl megállapítottá*, hogy kora 900 OOO-töl 1 600 000 évig terjedhet, vagyis átme­net a legrégibb „igazi ember” a homo habilis és a homo erectus között. Az orcái em­ber nem sokáig volt az euró­paiak korelnöike: a szicíliai Agrigento mellett napvilágra került egy koponyadarab, amely Gerlando Blanchini olasz óstörténész professzor szerint körülbelül három és fél millió éves. Ilyen régi ősleletet eddig csupán Afrikéban és Ázsiában találtak. Az australopithecus, amelyet előembernek is ne­veznek, hatmillió évvel ez­előtt jelent meg a földön, felté­telezések szerint már két lábon járt, körülbelül 130 centimé­ter magas lehetett, de még szerszámokat nem tudott elő­állítani. Erre már csak a ho­mo habilis volt képes, mint ahogyan ezt a csontleletek mellett talált csiszolt kövek is bizonyítják. A legrégibb aust- raiopithecus-leleteket Etiópiá­ban találták meg, köztük a híres „Lucy”-t, amelynek ko­ra három és fél millió év. Az eddigi elméletek szerint Európában az ember a homo erectussal jelent meg. Az em­beriség bölcsőjének Afrikát tartották, és feltételezték, hogy onnan vándoroltak északra, először Közel- és Kö­zép-Keletre, és csak utána in­dultak el nyugat felé. A mos­tani lelet talán azokat igazol­ja, akik azt állítják: az em­ber születése hajnalán Afriké, ból egyenesen jött Európába egy földnyelven át, amely hajdanában összekötötte Afri­kát Európával. (í\\\\\\\\\\\\\\\N\V\\VÍ^\\\\\\\V\V\>\\\\\V^\\\N\v\\^^^ műsor KOSSUTH RADIO: «.27: „Aranyláz” a biológiában 8.57; A kegyencnő Részletek Donizetti operájából ».37: Találkozás a Hang­villában RUW: MR 10—14 10.35.- A magyar népdal hete 11.16 - Respiglii: Régi olasz táncok 11,30; Kedves Michele 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza 148.10.- Éld világirodalom 15.05: Kórusainknak ajánljuk 15.28: Nyitnlkék 16.00: A Délutáni Rádlóazlnház bemutatója li.«<: Lucia Popp operaáriákat énekel 17.05: Felvételik tegnap ée ma 17.30: Fjodor Saljapln dalokat énekel 17.45: A Szabó család 10.15: Zenekari muzsika 19.40: Aranyláz a biológiában. VIII. rész. 20.1«: A magyar népdal hete 20.52; Rádlóazlnház 22.20: Tiz perc külpolitika 22.30: Franck: Prelüd, korái éa fúga 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: Zenekari muzsika 00.10: Tomklns-mpdrlgálok PETŐFI RADIO: «.05: Juháaz Frigye* műveiből 8.10; Tíz perc külpolitika 8.35: Társalgó Mástél óra irodalom­kedvelőknek 10.00: Zenedélelött 12.25: Ifjúsági könyvespolc 12.35: Melódiákoktól 4 NQGRAD - 1983. november 22., kedd | 13.25; Látószög 13.30: Vereas Sándor zongoramuzsikája 14.00: A Petőfi rádió zené« délutánja 14.35; Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: örökzöld dallamok 16.35; Csúcsforgalom 18.00: Kamasz-panasz 18.35: A magyar népdal heta 19.05: Japán dzsessz- felvételekből 18.15: Tlgrlsugris XV/4. rész 10.35: Csak fiataloknak 1 20.35: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyóiratban ? 20.45; Itzhak Perlman Joptn- müveket hegedül saját átiratában 20.50: Nosztalgiahullám 22.00: A játszó ember IV. rész 23.20: Nótacsokor MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, Időjárás, műsor- ismertetés. — 17.05: Művészport­rék, színháztörténeti érdekessé­gek. Dr. Gyárfás Ágnes előadá­sa. — 17.15: Fiatalok zenés ta­lálkozója. Szerkesztő: Beély Ka­talin és Zakar János. — lii.oo: Rszak-magyarországl krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ 8.00: Tévétorna 8.0S; Iskolatévé. Fizika (ált. isk. 7. oszt.) Áramkörök 8.35: Osztályfőnöki óra (ált. Isk. 3—4. oszt.) Csupajóvár 0.05: Deltácska 8.30: jó kis nyaralás. NDK film 10.40: Aphrodite másik szigete. Angol rövidfilm. (Ism.) 11.25: Képújság 15.00: Iskolatévé. A nyelvi fejlődés útján. l. „Szeretnénk, ha többen lennének”. 15.30: Deltácska 15.50: Orosz nyelvgyakorlás, Ki a hetes? 16.001 Adni, kapni jő! Hasznos tárgyak. 16.20: Hírek 16.25: Innováció az Iskolában. Riportfilm 16.55: Laba. Lengyel film. 17.15: A Calder cirkusz. Francia rövidfilm (lsm.) 17.35: A zöld erdő mesél. Amerikai rajzfilmsorozat. 13/11. rész. Sammy bosszúja 18.00: Képújság 18.05: Reklám 18.10: Kisfilm 18.35: Erős-e a paprika? 18.55: Reklám 18.10: Tévétoma 19.30: Tv-híradó 20.00: Elátkozottak városa 7/4. rész ».50: A nevem: Kovács Tivadar 21.00: Stúdió '83. 22.05: Felkínálom 22.45: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Szóljatok 20.40. A Stary Cats a rock­palotában 1. rész 20.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklám 21.35: szerepcserék. Amerikai film 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Magasabb elv. Cseh filmdráma 21.40: Pár perc könnyűzene 22.03' Ez történt 24 óra alatt 22.15: Musics viva. 23,00; Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-niradó 20.00: Fiatalok tévéklubja — 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Antonín Smazil festőművész portréja MOZIMŰSOR: Salgótarjánt November 7.; Fél 4-től: Könnyű testi sértés (14). Színes, magyar film. Háromne­gyed 6-tól: Rita asszony meny­asszony. Színes, szinkronizált, szovjet filmvígjáték. Este 8-tól: A zsaru (14). Színes francia- olasz bűnügyi film. — Kohász: Ulzana. Színes NDK kalandfilm. — Tarján vendéglő: A karatézó Cobra (16). Japán film. — Ba­lassagyarmati Madách: Három­negyed 6-tól: Excalibur, I—II. (16). Színes, szinkronizált angol törté­nelmi kalandfilm. — Nagybáto- nyl Petőfi: Az Idő urai. Színes magyar—francia sci-fi rajzfilm. — Pásztói Mátra: A kolónia (14). Színes NDK film. — Hátság Tü- torony. Színes szinkronizált ka­nadai bűnügyi film. — Kistere- nyt Petőfi: Kémek a lokálban (16). Színes francia—olasz bűn­ügyi ftlmvígjaték. — Jobbágyit Johohoho. Színe«, szinkronizált bolgár film.

Next

/
Oldalképek
Tartalom