Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

I Befejeződött az MSZOSZ VII. kongresszusa Nógrádi küldöttek a kongresszuson Hazánkba érkezett a belga külügyminiszter (Folytatás az l. oldalról.) A kongresszus munkájában felszólalásukkal, aktívan részt vettek megyénk küldöttei kö­zül négyen: dr. Varga József az MSZMP Rétsági járási Bi­zottságának első titkára, Hu- gyecz Andrásné, a Vanyarci községi Tanács elnöke, Cse- rényi János, a Lucfalvai Ál­talános Iskola igazgatója és Lehoczky Endre, galgagutai evangélikus lelkész. Dr. Varga József Bánk község bizalmából lett kül­dött. Elmondta, hogy Nóg- rádban a települések 18 szá­zaléka, 24 község nemzetisé­gi, ezekben az emberek 35— 37 százaléka ma is beszéli anyanyelvét. Szólt arról is, hogy a politikai munka gya­korlatában komoly hagyomá­nyok alakultak ki, melyek közül főleg a kulturális egyenjogúságot biztosító for­mák vívtak ki országos elis­merést. Ezt követően így folytatta felszólalását: „Egy­értelművé vált, a nemzetiség törekvései a szocialista fejlő­dés, a társadalmi haladás ke­retén belül oldódnak meg, s egyáltalán nem térnek el a magyar dolgozók érdekeitől. Ennek a felismerésnek a kö­vetkezménye, hogy megyénk területén a magyarok, a szlo­vák és a kisebb számban élő német nemzetiségiek harmo­nikusan élnek együtt. A nem­(Folytatás as 1. oldalról^ nem kevés időt éa sokrétű felnőttoktatási ismereteket igénylő tevékenységhez. Nem mellékes az sem, hogy az üzemekben megtartott órá­kon szívesebben vesznek részt a dolgozók, mint a fa­kó- és munkahelyüktől távot első oktatási központban szervezett tanfolyamon. A társulat sajátos eszkö­zeivel eredményesen segítette a megváltozott követelmények­hez alkalmazkodóan a szak­mai ismeretek bővítését. Ám a tanfolyamokon szakmai is­mereteket megalapozó, illetve kiegészítő társadalom- és ter­mészettudományi témák — a feldolgozási módszerek fogya­tékosságai miatt — sok esetben nem keltették fel a hallgatóság érdeklődését. Gondot okoz az is, hogy a társulat nem tudott megfele­lő formát kialakítani az ingá­zó és az alacsony iskolai végzettségű munkások szak­mai oktatására, művelődési igényeinek, lehetőségeinek megteremtésére — húzta alá a TIT elnöke. A szakmai ismeretek fej­lesztésében orifZágosan is je­lentős szerepet játszanak a zetiségiek nem csak problé­mamentesen, hanem sok vo­natkozásban példamutatóan végzik munkájúkat; és telje­sen egyenlő feltételek között gyakorolják politikai jogaikat és természetesen ugyanúgy teljesítik kötelezettségeiket. Megfelelő aktivitással vesz­nek részt a politikai és tár­sadalmi életben. Arányuk a tanácsokban 37 százalék, a Hazafias Népfront bizottsá­gaiban közel 50 százalék. A községi tanácsoknál 17 fő tölt be elnöki, elnökhelyette­si és vb-titkári funkciót, de az apparátusban is többen megtalálhatók.” A továbbiakban a Hazafias Népfront mellett működő megyei nemzetiségi bizott­sággal kapcsolatos jó tapasz­talatokról beszélt dr. Varga József. Említette a községek jelentős fejlődését, a már or­szágos hírnevet szerzett nem­zetiségi kulturális programo­kat, de azokat a gondokat is, melyek a nemzetiségi nyelv oktatását kíséri még napja­inkban is. Végül hozzászólá­sát ekképpen fejezte be dr. Varga József. „Ügy gondo­lom, hogy egyik legfontosabb feladatúnk, amikor haza­megyünk, hogy tájékoztassuk azokat a szlovák nemzetisé­gieket, akik küldöttnek meg­választottak, a kongresszus megállapításairól, a hozzá­mflszaki és természettudo­mányi egyesületek szervezte tanfolyamok. Azokon a terü­leteken, amelyeken hiányzik az intézményes háttér, az egyesületi tanfolyamok jelen­tik az egyedüli oktatási le­hetőséget a szakmunkások továbbképzésétől a felsőfokú végzettségű műszaki szakem­berek továbbképzéséig — emelte ki előterjesztésében Tóth János az MTESZ főtit­kára. A szövetség a főváros­ban 228, vidéken 382 szakmai kurzust szervezett tavaly, s ezeken 21 és fél ezren vettek részt. E hézagpótló képzési formán túl a friss műszaki információk gyors tovább­adásában is említésre méltó az egyesületek tevékenysége: különösen fontos ez a munka a termékváltással összefüggő legújabb technológiák, eljá­rások elterjesztésében, a spe­ciális gépek, berendezések üzemeltetésének elsajátítta­tásában. A gondokat ele­mezve aláhúzta a főtitkár, hogy kevés a gyakorlattal — labormunkával, gépkeze­léssel — összekötött szakmai tanfolyam, ezek megszer­vezéséről sok esetben az ér­dekelt vállalatok sem gon­doskodnak kellőképpen. A szólásokról, a hozott határo­zatokról, és mozgósítsuk kör­nyezetünket, s magunk is te­gyünk meg mindent célkitű­zéseink megvalósításáért.” Lehoczky Endre a galgagu­taiak képviseletében elmond­ta, hogy a nemzetiségiek jó érzéssel fogadják azt, hogy lelkészük anyanyelvén tart­ja a szertartásokat. ' Ugyan­csak pozitív dologként ítélte meg, hogy a protestáns egy­házak konferenciáin a nem­zetiségi papok is biztatást kapnak a békemozgalomban való aktiv részvételre. Szlo­vák nyelven tartott felszóla­lásában erősítette azt a „hit­vallást”, hogy az egyháznak, a híveknek és a lelkészeknek egyöntetűen ki kell állni a béke ügye mellett. V mene nasich abcánov ... — kezdte így hozzászólását Hugyecz Andrásné, aki har­madszor vesz részt a kong­resszusok munkájában. „Egy nemzetiség életében — szól így magyarul az első gondo­latmenet —, a kongresszusok ideje számadás munkánkról — visszatekintés és az elkö­vetkező évek feladatainak rögzítése.” Mondandóját visz- szaemlékezéssel folytatta: „Amikor öt évvel ezelőtt szót kaptam, beszéltem gondja­inkról. terveinkről. Sorolhat­nám, de kiemelem a legfon­tosabbakat: Űj iskolát sze­jövőben fejleszteni szükséges a tanfolyami képzés mód­szertanát, javítani oktatás technikai feltételeit. Az OKT ülésén felszólalók hangsúlyozták, hogy a terme­lési, a gazdálkodási követel­ményekhez alkalmazkodó szakmai ismeretek terjeszté­sében a mainál jobb együtt­működés szükséges a rádió, a televízió, valamint a TIT és az MTESZ között. Hasznos lenne, ha a szakmai képzés és továbbképzés hatókörének bővítése érdekében a társulat és a szövetség nagyobb fi­gyelmet fordítana az önkép­zési igény ébresztésére és az önképzésben részt vevő szer­vezetek segítésére. Állásfoglalásában az OKT elnöksége megállapítőtta, a megváltozott követelmények­hez, a helyi igényekhez al­kalmazkodó szakmai ismere­tek oktatásával a TIT és az MTESZ számottevően járult hozzá az állami szakmai kép­zés és továbbképzés „fehér foltjainak” felszámolásához. Felhívta a társulat és a szö­vetség figyelmét: szélesítsék azokat a képzési formákat is, amelyek az általános mű­veltség színvonalának eme­lését szolgálják. rettünk volna, megépült! Nem volt szlovák nyelvű ok­tatás, megoldódott! Sót az óvodában is van már szlo­vák nyelvű foglalkozás. No, de ezeket nern lehet tőmon­datokkal lezárni. ... Taná­csunk 1974-től tartalékolta fejlesztési alapját, a lakosság önkéntes felajánlásokkal se­gítette az iskola építését, 1100 társadalmi munkanappal és 330 ezer forint pénzbeli hoz­zájárulással. Az iskola teljes költségeihez képest ez csak csepp a tengerben, de rop­pant nagy erkölcsi értéke van. Ezt a létesítményt min­denki magáénak érzi.” A továbbiakban beszélt a falusi élet szépségeiről, a megtartó, vonzó erőről, ami megállította a városba ván­dorlást Vanyarcon is. Meg­említette a tízéves népdal­kört és annak sikereit. Zá­rásként ezt mondta: „Még egy lényeges kérdés! Nagyon örülök a televízió szlovák anyanyelvi adásának. Na­gyon szeretnénk azt, hogy ez a „Nasa obrazovka, időben is terjedelmesebb lenne.” Mi sem természetesebb, hogy Cserényi János is szlo­vákul beszélt és gondolatait a kulturális élet és a nyelv- használat, nyelvoktatás örö­mei és gondjai köré fűzte. Kiemelte azt a kulturális és baráti kapcsolatot, mely egy­re gyümölcsözőbb a szomszé­dos Csehszlovákia közeli te­lepüléseinek és Luciáivá la­kóinak viszonyában. Meg­nyilvánul ez a táncegyütte­sek, népdalkörök kölcsönös műsoradásában és csereüdül­tetésekben is. A nyelvoktatás feltételei úgy tűnik adottak, öt pedagógus oktatja a gye­rekeket szlovákul. Gond csu­pán az, hogy évek óta senki nem jelentkezett a budapesti szlovák középiskolába, vi­szont az óvónőképzőbe igen, ahonnan visszatérve, a volt diákok segítségükkel az óvo­dában is megoldódott az anyanyelvi foglalkoztatás. Minden évben szlovák nyel­vű olvasótábort is szervez­nek a Komarom megyei is­kolákkal együttműködve. Nagy akcióba kezdtek a lucfalvaáak, a honismereti munkán bélül elkezdték a nemzetiségi anyagok gyűjté­sét. Nagy-nagy álmuk egy nemzetiségi tájház létreho­zása. Az anyanyelv ápolása és fejlesztése érdekében szin­te minden fellelhető szlovák nyelvű újságot, könyvet meg­szereznek és rendszeresen hallgatják a miskolci rádió szlovák nyelvű adásait is. Nógrád megye 23 küldöt­téből a négy felszólaló a töb­biekkel egyetemben hangsú­lyozta, hogy pártunk nemze­tiségi politikájának megfele­lően az élet minden terüle­tén érvényesül a szlovák nemzetiségi lakosság teljes egyenjogúsága. Mély és erős a magyar és a szlovák anya­nyelvű lakosság barátsága, kölcsönös megbecsülése. Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter meghívására va­sárnap. a késő délutáni órák­ban hivatalos látogatásra Bu­dapestre érkezett Leo Tinde- mans belga külügyminiszter. A Belga Királyság diplomáci­ájának vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója Várkonyi Péter fogadta. Je­len volt Willy Tilemans Bel­gium budapesti és Lőrincz Tamás, hazánk brüsszeli nagykövete. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkásoárt Köz­ponti Bizottságának első tit­Az Osztrák Néppárt támo­gat minden kezdeményezést, ami az osztrák—magyar kap­csolatok további javítását szolgálja, jelentette ki Lud­wig Steiner parlamenti kép­viselő, az ÖVP külpolitikai szóvivője az MTI tudósítójá­nak. Ellenzékben lévő pártja is igen pozitívan ítéli meg Fred Sinowatz kancellár ma­gyarországi látogatását, hi­szen a két országot mind szo­rosabban összefűző szálak erősítése általános ‘ érdek. Ludwig Steiner méltatta azt A március 21-én kezdődött afgán év első felében az or­szág nemzeti összterméke 5 százalékkal gyarapodott az el­múlt év azonos időszakához viszonyítva; ebben nem kis szerep jutott a magánszektor­nak, amely az ipari termelés 62 százalékát állítja elő, a kis­kereskedelmi forgalomban pe­dig több mint 91 százalékos a részesedés — írja a TASZSZ hírmagyarázója. A forradalom első szaka­szában az ország korábbi ve­zetése gyengíteni próbálta a nagyiparosok és nagykeres­kedők. befolyását a gazdaság­ra, ezzel párhuzamosan a kis- és középtőke működését je­lentős kedvezményekkel se­gítette elő. Ezeket az intéz­kedéseket azonban megfelelő előkészítés nélkül, illetve anyagi feltételek híján vezet­ték be. kára a KB székházában fo­gadta Leo Tindemanst. A szívélyes légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet fontosabb kérdéseiről, valamint a ma­gyar—belga kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter. Alfred Cahcn a belga külügyminisz­térium politikai főigazgatója, továbbá Willy Tilemans és Lőrincz Tamás. Ugyancsak hétfőn a dél­utáni órákban Lázár György, a Minisztertanács elnöke par­lamenti dolgozószobáiéban fogadta a belga diplomácia vezetőjét. a nyíltságot, amellyel Ma­gyarország osztrák szomszéd­ja felé fordul, rámutatva: a már a korábbi években lét­rehozott közös bizottságok jó szolgálatot tesznek a leg­különbözőbb kérdések meg­oldásában. A néppárti szóvi­vő reményének adott kifeje­zést, hogy a kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatokat sikerül még tovább fejleszte­ni a két ország között — e törekvéseket az ellenzéki pol­gári párt ugyancsak támogat­ja. Az új forradalmi kormány­zat 1980. januárjától egy sor olyan intézkedést fogadott el, amelyek a nemzeti magán- szektor egészének támogatá­sát célozzák: az ország ideig­lenes alkotmánya leszögezi, hogy az állam támogatja a magánszektort, és szavatolja a népgazdaság fejlődését elő- mozdftó magánberuházások sérthetetlenségét. A kormány ösztönzi és tá^ mogatja a külföldi töke afga­nisztáni beruházásait is. A tő­késcégek kezdik fölismerni az Afganisztánnal folytatott üz­leti kapcsolatok előnyeit. En­nek példája az a februárban alapított afgán—japán közös kereskedelmi vállalat, amely­nek tőkéjéből a két fél 50—50 százalékos arányban részese­dik — írja elemzésében a TASZSZ hírmagyarázója. A libanoni tragédia---------------------------------------------------------------------------------------------------­-----i A TIT és az MTESZ feladatai Támogatják az osztrák— magyar kapcsolatot Afgán gazdaság Gyarapodik a nemzeti össztermék Kennedy-gyilkosság — hosszú nyomozás Húsz évvel a Kennedy- gyilkosság után, megannyi hivatalos, és magánnyomozás ellenére még most is kérdé­sek áradata foglalkoztatja az amerikai közvéleményt a me­rénylettel kapcsolatban Egyesek szerint a 24 éves Oswald — aki még i bírósá­gi felelősségre vonás előtt ma­ga is gyilkosság áldozata lett — az amerikai icatonai körök, vagy a befolyásos jobboldali olajlobby, esetleg a maffia akaratának végrehajtója volt. Volt, aki kommunistaellenes hisztériát próbált szítani és „szovjet vagy kubai ügynök­nek”, kiáltotta ki Oswaldot. Mások azt állítják, hogy ép­pen azért ölte meg Kenne- dyt, mert úgy véi'e. túlságo­san „engedékeny” volt Kubá­val szemben. Az Egyesült Államik leg­felsőbb bíróságának akkori el­nöke, Earl Warren által ve­zetett elnöki bizottság 1964- ben közzétett jelentése sze­rint Oswald magányos gyilkos volt, az őt megölő Jack Ruby bá'. tulajdonos tette mögött pe­dig ..Kennedy elnök iránti ra jongása” állt. Az FBI 40 eze • oldalas vizsgálati anyagára támaszkodó jelentés leszögez­te: „a bizottság semmi Oiyan bizonyítékot nem talált, amely szerint Oswald vagy Ruby hazai vagy külföldről irányí­tott összeesküvés végrehajtója lett volna”. Bár a bizottság n.a élő tag­jai — így Gerald Ford ké­sőbbi elnök — továbbra is helytállónak tekintik a Warren-jelentést, közvéle­mény-kutatások szerint a meg­kérdezett amerikaiak 80 szá­zaléka összeesküvést gyanít a gyilkosság mögött. Egy külön­leges kongresszusi bizottság 1979-ben, kétévi vizsgálat után jelentést tett közzé, amely szerint Kennedy „való­színűleg összeesküvés áldoza­ta lett, .... a bizottságnak azonban nem sikerült azono­sítani a másik orvlövészt, il­letve fényt deríteni az össze­esküvés jellegére, méreteire”. A „másik orvlövész” lé­tezésére egy — a merénylet idején készített — magnófel­vételen hallható lövésekből következtetett a kongresszusi bizottság, jóllehet a tudomá­nyos akadémia szakértői nem támogatták ezt az elméletet. „A Warren-jelentés elkap­kodott, hiányos munka volt, sőt talán éppen az összeeskü­vők fedezésére szolgált” — véli számos kétkedő, akik kö­zül nem egy az egész életét az einökgyilkosság felderítésének szentelte tanúk rejtélyes, halá­la, megannyi tévút és nehéz­ség ellenére. Az önjelölt szakértők több­sége szerint a maffia ölte meg Kennedyt, méghozzá bosszú­ból, hogy megtorolja az elnök testvérének, Robert Kennedy igazságügy-miniszternek • szervezett bűnözés felszámo­lására indított „hadjáratát”. Maga Oswald a vizsgálati fogságban ártatlannak mond­ta magát. A kétes kapcsola­tokkal rendelkező Ruby 1967- ben rákban halt meg börtö­nében, miközben ügye újra­tárgyalását várta. Ruby ta­gadta, hogy köze lenne bármi­féle összeesküvéshez. A Watergate-botrány után az állami intézményekben megrendült a bizalom, ekkor újból vizsgálgatni kezdték a Warren-jelentést is. Ismét felhívták a figyelmet ellent­mondásaira. Oswald például a jelentés szerint a könyvtár­épület hatodik emeletéről cé­lozva három lövést adott le hátulról az elnökre — két lö­vedék ezzel szemben elölről találta el Kennedyt, közülük az egyik Conally texasi kor­mányzót is érte. A harmadik lövedékét sohasem találták meg. Kérdéses továbbá, ho­gyan találhatta el egyetlen lövedék a két embert, és ezek után a megtalált puskagolyó miképpen maradhatott sima és torzulatlan. Egy amatőr filmfelvétel azt mutatja, hogy az elnök a lövés pillanatában hátraesik, ami szemből jövő lövedékre enged következtet­ni. A legnagyobb talány azon­ban maga Oswald személye: az FBI nyomozóinak sohasem sikerült bizonyítaniuk, hogy gyűlölte volna Kennedyt, vagy hogy meg akarta volna ölni. 20 év után is csak az áldo­zat személye a biztos — a tettesé nem. Sokszor hittük már, a kis közel-keleti ország, Libanon tragédiája fokozhatatlan. Az elmúlt napok \ eseményei újólag rácáfolnak erre: a nemzetközi politika reflek­torfényében álló Libanon szinte már csak a térképen létezik egységes államként; területe gyakorlatilag külön­böző, kaotikus és véres front­szakaszokra esett szét. Az ország déli részében mindennapossá váltak az iz­raeli terrorbombázások. A középső területen dúl a harc az államelnök katonai-politi­kai hatalmi bázisát jelentő falangisták és a demokrati­kus, független állameszme mellett harcoló szocialisták között. A közöttük levő for­mális tűzszünet értéke mini­den újabb elkeseredett össze­csapással csökken. Az észak- libanoni Tripoli város újabb külön frontszakasszá vált. Az ókori római mondás szerint: „Nomen est omen” — A név maga a végzet. Tripoli szó szerint annyit jelent, mint három város, s a palesztin mozgalmon belül dúló véres belvillongás eredményeként Tripoli valóban úton van afelé, hogy több részre sza­kadjon. Pedig a palesztin mozgalom egységének helyre- állítása ezekben, a minden korábbit , felülmúlóan feszült napokban fontosabb lenne, mint valaha. Nyilvánvaló, hogy az Izraellel szembeni katonai és politikai ellenállás Szíria mellett legfontosabb osztagának belső válsága csakis Tel Avivnak és az Egyesült Államoknak kedvez­het. Ez utóbbi gondolat átvezet a libanoni válság legveszélye­sebb mozzanatához, a nyílt, s egyre szélesedő amerikai- nyugati beavatkozás problé­májához. Washington már hosszabb ideje aggódik az antiimperialista Szíria befo­lyásának növekedése miatt. A libanoni amerikai jelenlé­tet ennek a helyzetnek az el­lensúlyozása vezérli, és Washington a jelek szerint elszánta meiát arra, hogy minden áldozatot vállalva, izraeli szövetségesével össze­fogva erőszakkal próbália megteremteni a „Pax Ame- ricana”-t. A világsajtó mind gyakrabban emlegeti Grenada példáját. A karibi szigetor­szág elleni invázió megismét­lése a Közel-Keleten ma még csak elméleti veszély. De könnyen lehet, hogy egy Szí­ria elleni támadással hama­rosan valósággá válik. Győry Sándor , 2 NÚGRÁD - 1983. november 22., kedd »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom