Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Falvak fáradhatatlan vándora...

— No, csakhogy megjöttél, Terikéin! Már vártalak...

— Csikordul a kertkapu, betérünk a házba. Tériké asztalra rakja a kellékeket az brvogi táskából és szakavatott mozdulattal adja be a nélkülözhetetlen injekciót Karaba János bácsinak.

— Zsibbad-e még? — kérdezi.

— Mintha már ritkulna

valamicskét.. 1

Néhány nyugtató, biztató mondat, egy kis terefere családról, gyerekekről, mert az emberséges szó olykor többet ér bármiféle gyógyszernél.

Sajnos, sürget az idő, tovább kell menni, a falu túlsó végében lakó nyolcvan- négy éves nénihez. Mert ő is várja ám a Terit, mert, ha más nem is, de ő biztos, hogy naponta rányitja az ajtót az öregekre. Meghallgatja sirámaikat, vigasztal, tanácsot ad. S közben titkon az órájára pillog, számot vet önmagában a még hátralevő teendőkről.

Ki is hát ez a Tériké? Ä

falvak fáradhatatlan vándo,- ra? Őszi napsütést élvezni, egy élet történetét felidézni, a keszegi óvoda parkjában telepszünk meg.

Árad a szó, a fáradt vonások az emlékek hatására elsimulnak, s közben kibontakozik előttem, hogyan került az alsópetényi fiatal lány Budapestre, a János kórház klinikájára ápolónőnek tanulni.

—' Szokványos módon kezdődött. A kórház világával először betegként ismerkedtem Budakeszin a tüdőszanatóriumban. Láttam, éreztem, hogy az orvosok, nővérek mindent megtesznek azért, hogy a beteg felépüljön, és ne csüggedt emberként lépjen ki a kórház kapuján. Elhatároztam, ha meggyógyulok én is ezt a hivatást választom. Csakhogy nem mentek simán a dolgok. Amikor á Korányi szanatórium felvételt hirdetett ápolónői szakra, megrémültem a vizsga- kérdésektől. Volt abban kül- és belpolitika, időszerű társadalmi kérdések. Nálunk meg a faluban, Alsópetényben akkoriban még se rádió, se televízió, újság is alig, amiből tanulni, információkat gyűjteni lehetett volna. Ma sem tudom, hogyan kerültem a kétszáz jelentkezőből abba az ötvenbe, akiket felvettek. A János kórház klinikája jó iskola volt számomra. A tüdőosztályon dolgoztam, de a lakáskörülmények hazakényszerítettek a szülőfalumba. Ennek húsz esztendeje. Azóta vagyok a körzet — Alsópetény, Keszeg — ápolónője, de gyakorta átruccanok más falvakba is, ha hívnak.

160 éve született Ma3ácK Tmre (5.)

Az alkotó és a mű utóélete

Beteglátogatóban;

Seiger Ántalné, Tériké — túlzás nélkül állíthatjuk — olykor orvost helyettesít. Szakmai gyakorlata, óriási tapasztalatai révén, bíznak benne az emberek. Éjjgl kopognak az ablakon, zörgetik az ajtót, baleset történt... valaki rosszul lett... és 6 soha nem utasítja vissza a hívó szót. A bajba jutottakon segíteni kell — erre esküdött fel.

— Nagyot változtak a* idők a két évtized alatt. És vele együtt az emberek is. Emlékszem, amikor hazakerültem, alig akadt betegünk. Az emberek otthon gyógyít- gatták magukat mindenféle kotyvalékokkal, bűvö9 füvekkel. A rendelő felszereltsége elavult volt, egészségügyi kultúráról nem nagyon beszélhettünk.

Sok feladatot jelentett ea orvosnak, ápolónőnek • egyaránt. Előadásokat tartottak lázmérőzésről, alkoholizmusról, csecsemőgondozásról, terhesvédelemről, a Vöröskereszt égisze alatt tisztasági akciót hirdettek.

— Ma már zsúfolt a rendelőnk. A betegek akkor is jönnek, ha csak lelki vigaszra van szükségük. Felénk igen gyakori a derékfájás, az

fc- w

ízületi megbetegedés, mert a lakosság jó része az ásványbányában, kőbányában dolgozik. Kaptunk modern felszereléseket, a sterilizálás kifogástalan, az orvosunk megszerezte az EKG-vizsgát is, pénzkérdés, hogy mikor kapunk készüléket. Örülnénk neki, mert akkor a beteget nem kellene Balassagyarmatra küldeni ft rendelőbe.

A tényékhez tartozik, hogy a húsz év alatt Tériké öt orvost szolgált ki: ahogy jöttek, úgy el is mentek. A mostani, a Mészáros doktor nyolc éve rendel a körzetben, az emberek szeretik, remélik, továbbra is megmarad. Terikét is csábították a váci kórházba. Ügy döntött, itthon marad. Itthon, ahol naponta nyolctól tía óráig a rendelőben látja el a betegeket, s aztán járja a falvakat, az utcákat, bekopogtat a fekvőbetegekhez, a lábadozókhoz. Jövőre megkapja a 25 éves törzsgárdatagságért járó kitüntetést. Más elismerés eddig nem jutott neki. Mégis elégedett. Mert a kisfalvak émbereit istápolhatja, mert teljesült a vágya, meggyógyult, hogy gyógyíthasson.

Kiss Mária

Akkor, amikor nagy számokat és tényeket mondunk, Az ember tragédiája kiadástörténetéről, színpadi előadásszámairól, hasonlóan kell nyilatkoznunk a Madáchról és műveiről szóló irodalom esetében is. Egyszerűen és a valóságnak megfelelően csak annyit lehet mondani: könyvtárnyi irodalom született ebből a témából. A Balassi Bálint megyei könyvtárban most készítik elő kiadásra Kozocsa Sándor Ma- dách-bibliográfiáját, amely a teljesség igénye nélkül is összeállítva fantasztikusan gazdag irodalmi jegyzék.

S mégis két dolog hiányzik ebből az irodalomból. Az egyik a kritikai kiadás megléte, amelyet már régóta várunk, s terveznek is. Ez foglalná magába Madách minden leírt sorát bőséges jegyzetekkel, magyarázatokkal. A másik is égető gond: még mindig nincs egy korszerű Madách-életrajzunk. A jelentős résztanulmányok mellett továbbra sem készült el egy modern szemléletű, a kutatások legújabb eredményeit magában foglaló monográfia. (Talán az idén megjelenik Horváth Károly munkája Madáchról, legalábbis a kiadói tervek szerint).

A kezdet ígéretes volt. Ä Tragédia megjelenése után azonnal Madáchra irányító- dott a figyelem. A vélemények megoszlottak, Arany, Szász Károly dicsérő munkái mellett Erdélyi János kritikája váltott : ki nagy érdeklődést. Még a; század utolsó részében megjelentek a nagy résztanulmányok és monográfiák. így például Gyulai Pál háromkötetes Ma- dách-összesen (1880-ban) Bérczy Károly tanulmányával, amely máig egyik legfontosabb összegzése a madáchi életútnak. 1899-ben Palágyi Menyhért foglalta össze Madách Imre élete és költészete címmel ismereteit, s lett munkája nélkülözhetetlen alapműve a Madách-kutatás- nak. Alexander Bernát az 1900-ban kiadott Tragédiához írt forrásértékű tanulmányt, majd 1904-ben bevezetőt Madách Imre összes munkáihoz. (1923-ban monográfiát is írt Madáchról.)

A másik alapvető mű szerzője, Voinovich Géza, címe: Madách Imre. Ez 1914-ben jelent meg, Balogh Károly: Madách Imre az ember és a költő címmel a családtag hitelességével, s egyben elfogultságával 1934-ben adta ki alapvető munkáját. Egy év múlva jelent meg Riedl Frigyes munkája, majd Barta János — talán legjobb — összefoglalása következett. 1942-ben adta ki Halász Gábor a máig legteljesebb Ma- dách-összest két hatalmas kötetben. Bár szövegközlései helyenként pontatlanok, de jegyzetapparátusa révén pó- tolhátatlan munka.

1945 után minden eddiginél hatalmasabb sora jelentkezett a könyveknek. Különösen Sőtér István nevét kell említeni, aki számos alapvető tanulmányt írt Madáchról és műveiről (például Álom a történelemről, 1965.). Mezei József Madáeh-monográfiája a Tragédia és az életmű új szempontú elemzését kísérelte meg. A fiatalon elhunyt Baranyi Imre Madách eszmeiségét vizsgálta elmélyült tanulmányaiban. De a magyar irodalomtörténészek szinte mindegyike kísérletet tett

Madách és művei megközelítésére. Munkájuk egyik konkrét eredménye az 1975- ben megjelent Madách-tanul- mányok című tanulmánykötet.

A nógrádi kutatások száma is jelentős. Elég, ha csak a Palócföld két évtizedes számaira utalunk, amelyekben számos nagyon fontos Madách-tanuhnány jelent meg. Kerényi Ferenc, Belitz- ky János, Szabó Károly, Leb- lanoné Kelemen Mária, Csuk- ly László, Miklós Róbert, Krizsán László, Szabó Béla, Kiss Aurél, Horváth István cikkei, kötetei, forráskiadásai, a múzeumi évkönyv kötetei mind nélkülözhetetlen forrásai a Madách-csal foglalkozóknak.

S a legújabb művek is lassan megjelennek. A koráb-' ban említetteken kívül (M.’ Helikon, Horváth Károly, Kozocsa) kiadás előtt áll a Ra- dó György összeállította Ma- dách-kronológia, s a Leb- lancné Kelemen Mária szerkesztette Madách-íorráskötet a megyei levéltár anyagából. A napokban jelent meg a Múzeumi évkönyv 1983. évi kötete Madách-tanulmányok- kal, valamint Madách Imre válogatott verseinek kiadása is kézbevehető már. Külön érdekesség Réti Zoltánnak a Tragédia ihlette akvarelljeit bemutató szép kötet, amely ugyancsak megvásárolható. S végül még ebben az évben megjelenik a Tragédia első kiadásának hasonmása, amelyet a Nógrád megyei Múzeumok igazgatósága ad ki a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Tsz támogatásával.

(Vége) | P. M. 1

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Hat ember felesleges

Hosszú évek óta rengeteg bírálat hangzik el a vállalaton belüli munkanélküliségről, az indokolatlanul túlsók ember foglalkoztatásáról. Most egy ilyen ügyben hangzott el állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon.

Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet szakcsoportját egy vállalat szállítási és szerelési feladatokkal bízta meg. A munka befejezése után a szövetkezet számláját kifizette, de mert az összeget sokallta, egy részének visszafizetéséért pert indított ellene. Az ügyben a megyei főügyészség is fellépett. A kihallgatott igazságügyi szakértő véleménye szerint a munka elvégzésénél indokolatlanul tartottak hat embert készenléti szolgálatban. Mindössze két lakatos ötheti munkáját lehet jogosan felszámítani. Ez kilencvenötezer forintot tesz ki, amihez negyvenötezer forint építőipari munka járul. Tehát a tsz a vállalattól csak 140 ezer forintot követelhet, és nem 470 ezer forintot, mint amennyit jogosnak véltek.

— A feleslegesen helyszínen tartott dolgozók munkáját nem lehet felszámítani —

mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. A tsz nem hivatkozhat arra, hogy a megrendelő vállalat beruházási osztálya hat ember kiküldését kérte. Éppúgy mint a szakértőnek, neki is tudnia kelle'tt, hogy két dolgozó is elég. Nem a megrendelőnek kell a szükséges létszámot meghatároznia, hanem a szakképzettséggel rendelkező vállalkozónak. A szövetkezet négy ember munkabérét jogtalanul számlázta, ezért ennek összegét visz- sza kell fizetnie.

H. *.

I

.«ssesM®ssssssawiss»^víKmv»v«so»\ví»\v,\\\\\\'»víiw».\\\\\\\m\\\&\^^^^^

ülünk a diósjenői Strand büfé faragott székein, és a nyárról, a szezonról beszélgetünk. Ruis Andor szerződéses boltvezető tart szóval. Teheti, több okból is. Részint, mert jóbeszédű férfiú, részint meg azért, mert egyébként is ráér. A babgulyás tömény illata már megállapodott a levegőben, a vasi pecsenye pedig amúgy is frissen készül. Hogy kinek, azt egyelőre nem tudni. A büfé üres.

A valaha jobb napokat látott eb se tudja mire vélni az ovációt, amint vidám fa- roklengetéssel beballag az üzletbe. Ültében hatalmasat hajolva köszönti a félszemű kutyát a főnök:

— Tiszteletem, vendég úr! Mi szél hozta erre? Miben lehetek magas szolgálatiéra?

A hajdani tulajdonos korcs jószága vígan kelletti magát. <5 tudja, hogy nem • hiába: pár ízes, zaftos falat itt mindig kijár neki. Kapóra jött a csapzott négylábú, mert Ruis Andor éppen azt ecseteli, milyen az, amikor a Morzsí- val hasonszőrű' vendéget is meg kell becsülni.

— Kutya egy nyár volt a mostani. A tavalyi forgalom alig egyharmadát kerestem be — mondja a boltvezető, aki nem egészen erre számított, amikor a büfét szerzőFÉNYÉVEL SZÉP A GYÖNGYSZEM

Ligetes táj, bokros gondok Diósjenőn

désbe vette. — Befuccsoltam, mit tagadjam. De nem ez az érdekes.

Ruis Andor szerint ettől sokkal lényegesebb az, hogy a községben tapasztalható viszonyokkal és szemlélettel aligha lehet pezsgő idegenforgalmat csinálni. Miből is gondolja ezt a büfés?

Július ötödikén a KÖJÁL bezáratta a diósjenői strandot. Nem ok nélkül természetesen: a medence elalgáso- dó vize nem felel meg a fürdőzés közegészségügyi követelményeinek. Ha lehet, ettől is nagyobb baj, » hogy krónikus vízhiánnyal küszködött egész nyáron a kemping. Hiába párját ritkító fekvése, az üdítő levegő, a ligetes környezet, ha a vécés néni vödörből öntögeti le az illemhelyet, ha a tisztálkodásra szolgáló víz is „kiadagol- tatik”, akkor bizony a vendég bővebben ellátott tájak felé tekint.

— Szép, új ABC működik a faluban, az áruválaszték azonban harmatgyenge — folytatja nyári tapasztalatait a büfés. — Sört nem tart.

NÓGRAD - 1983. október 1., szombat

Kenyérért is jókora sor áll. Láttam, amikor egy holland házaspárnak nekitapadtak a helybéli nénikék: előlünk

akarják elvinni a kenyeret?! Hoztak volna otthonról! Ugyan mitől gyarapodna a vendégjárás, ha az idegent így fogadják?

Lénárt János diósjenői tanácselnök aligha panaszkodhat a helybéli idegenforgalom népszerűsítésére. Tévések forgattak a faluban, hogy ország-világ előtt megmutassák: nemcsak a Balaton partján lehet üdülni. Központi lapok dicsérték a gyönyörű fekvésű Diósjenőt, az egyik írás máig olvasható a tanácsház hirdetőtábláján.

— A propagandát nem mi rendeltük meg. Bár jött volna jobbkor! — így a tanács fiatal elnöke. — Sajnos, úgy fordult, hogy mire beért az itteni üdülés népszerűsítése, addigra a gondok is tornyosultak.

Lénárt János véleménye szerint a tó vize másfél évtizede még tiszta volt. Ma jobb nem ránézni. A strandot bezárhatták volna akár tavaly is, most legföljebb következetesebb volt a KÖJÁL. A kemping saját kútja az aszályos hetekben kiapadt, a két újonnan fúrtban is igen kevés a víz. A községben tapasztalható áruválaszték —, hogy a tanácselnök szavait idézzük: — nulla. Már legalábbis ahhoz mérten, ami egy ilyen forgalmas helyen elvárható volna. Tavaly itt tartotta évadzáróját a camping és caravanning club, az esemény jócskán lendíthetett volna az idei vendégforgalmon. Lénárt János úgy véli, nem egészen így történt.

Azért a panaszlajstrom rendezésétől már odébb tartanak. Néhány hónapon belül működik a két ötszáz köbméteres víztározó, arni bizonyára enyhít a vízgondokon. Ala- rUÁ a,„VÍztársulat is> házan- ,18 ezer forinttal járulnak hozza a családok a fa- Y ... ^vezeték-hálózatának letesitesehez. Ez azonban nemcsak pénz, hanem idő kérdésé is.

— Kétségeim vannak afelől, hogy jövőre lényegesen változtatni tudnánk a mostani áldatlan helyzeten —

mondja Lénárt János. — Az egyetlen feladat, melynek elvégzésére már a következő szezonban reális lehetőség nyílik, az a tó kotrása. Segít ebben a diósjenői tsz és a horgászegyesület, de szükségünk van a Közép-Dunavi- déki Intéző Bizottság támogatására is. Nagyon sürgős teendő az is, hogy a strandhoz vízvisszaforgató berendezést építsünk, lehetőleg olcsó, házilagos kivitelezésben. Akárhogy is nézem, az elvégezni való oly sok, hogy egyedül nem győzzük. Nagyarányú összefogás hozhat gyors eredményt!

Szert Sándorné, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője kevésbé borúsnak látja a helyzetet: a hivatal statisztikai lapjai azt igazolják, hogy az idén nyáron a nehézségek ellenére is jelentősen fellendült a diós- jenőí vendégforgalom.

— A tavalyi nyári szezonban 2981 vendég fordult meg a kempingben, s 10 ezer 48 éjszakát töltött el — idézi a számokat Szert Sándorné. — Idén ugyancsak májustól augusztus végéig 4542 vendéget fogadtunk 11 ezer 842 éjszakára. Ez már a propaganda eredménye, ami nem az égből pottyant, hanem mi rendeltük — igen komoly összegekért ! Más kérdés, hogy

ilyen körülmények között

még egy szezont nem szabad végigcsinálni! Emberfeletti munkát végeztek a kempingben dolgozók, hogy a vízhiány ellenére is példásan rendben tartsák a szálláshelyet.

Egyáltalán nem tetszik reménytelennek a kemping jövő nyári működése. Hiszen

a víztározók a szálláshely közvetlen szomszédságában javarészt elkészültek, s ha a gerincvezetékre való rákötéseket a falu fölső végén, a. kempingnél kezdik, jövőre már nem lesz szükség lajt- kocsira.

Ami pedig a színvonalasabb áruválasztékot illeti, abban a diósjenői tanácsnak vannak határozott teendői. Az ide látogatók joggal elvárják, hogy pihenéssel, szórakozással, nem pedig üzletjárással. sorbanállással teljék szabadságuk.

Ennyit bizony feltétlenül megér az, hogy semmit se veszítsen fényéből a Dunakanyar egyik legszebb gyöngyszeme, Diósjenő.

Szendi Märte