Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Tűz, víz és az ember harca Csak óvatosan, nem tudni, ki hogyan sérült meg! Mosoly és szigorúság A ház a tűz és a markoló martaléka lett á \ ' Délután itt virágot ültetünk A tény Sűrűn, feketén és fölöttébb gyanúsan gomolygó füst száll Szécsény felett. Valahol sziréna harsan, a borult ég és a szemerkélő eső hangulatrontó, az előbbi jelekkel rosszat sejtetnek. Csak az a furcsa, hogy az emberek nyugodtan lépkednek tova, semmi pánik, rohangálás. Már közelről látjuk a füst forrását, de a rendőr leint a főútiról. Végül is közeibe keveredünk. A Rákóczi út és a Petőfi út sarkán lángokban áll egy, már beomlófélben levő épület. Erősödik a vijjogás, tűzoltókocsi robog, a még mozgó járműből szinte kipattannak az acélsisakosok, s talán öt perc sem múlik el, mór csak az üszkös gerendák füstölnek. A piros autó elhalkuló hangját jajgatás töri ót. KI tudja -honnan, acélkék ruhás lányok, asz- szonyok, férfiak rohannak elő, karjukon vöröskeresztes szalag. Minden lehetséges nyílást „megtámadnak”, alig bújt be a kettérepedt fal nyílásán az egyik, ketten máris hordágyon hoznak egy tízéves forma fiúcskát nyakig gézben. Egy vörös- kereszttel jelölt furgon gurul az épület közelébe. Néhány perc, és tizenöt gyerekkel elrobog. Füstszag mindenütt, emberi hangot alig hallani, kiégett falak merednek az égre. Felocsúdni sincs idő. Két markoló, két oldalról „megtámadja” a romokat és a füstporral keveredik. — Délután itt virágot ültetünk — érihti meg valaki a vállam, s ez az első pillanatra morbidnak tűnő mondat akkor válik a helyzetet jelző Igaz szólássá, amikor Bencsik Géza főhadnagy kiképzőtiszt után Kiss Péter megyei polgár- védelmi törzsparancsnok- helyettes Is megszólal: — Minden óramű pontossággal megy! A valóság Ma szombat van. Tegnap délután a szécsényi ÁE'ÉSZ és az ÉLGÉP vezérkara — ahogy itt valaki megjegyezte —, átment katonába, és egy precíz, törzsvezetési gyakorlattal másodperc pontossággal, megtervezték a mai polgárvédelmi gyakorlatot, Erre mondta Kiss Péter őrnagy, hogy az órát kell hozzájuk igazítani, nem ők mennek az óra után. A feltételezett bombatámadás és az azt követő mentés, rom- eltakarítás, azaz a gyakorlat dr. Győri Sándornak, a balassagyarmati járás polgárvédelmi parancsnokának (aki „civilben” a járási hivatal elnöke) irányításával zajlott. Üzemi komplex gyakorlatnak nevezik ezt, bár túlnyúlt a két üzemen, hiszen a tűzoltók Balassagyarmatról érkeztek, a rendőrök is érthető módon másutt dolgoznak. Különben ők ilyen esetben karhatalmi feladatot látnak el. Az akció célja: gyakorolni azt, miként kell cselekedni természetvédelmi és ipari katasztrófa esetén az egészségügyi szakasznak, a műszaki mentő gépi századnak, no és persze most az ÁFÉSZ dolgozóiból álló, főző-étkez- - tető rajnak. A meggyújtott, lerombolt épület, szanálásra szánt ház, tehát igazi, a „bentrekedt és sérült” gyerekek a Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói voltak. Ellesett pillanatok Amikor a markolók nekirontottak a háznak, a szédületes tempót látva, a né- zelődők közül valaki megszólalt: kíváncsi lennék a munkanapjain is így dolgozik? A masina gazdája mintha hallotta volna, egy piruettet mutatott be, a markoló kanalát a földnek szegezve, megpörögve helyezte át „székhelyét” a még álló faldarabhoz. Volt, aki azonnal hasznot látott az „ingyenes” gyakorlatból: a közeli kis, üzlet tulajdonosa öt liter bort ajánlott fel a darusnak, ha azt műveli az ő boltjával, mint az előtte omladozó üszkös falakkal. A romok között segély- nyújtásra váró gyerekek egyike olyan hitelesen - sérült meg, hogy az őt ápolni érkező egészségügyist egy pillanatra megtévesztette. Csak akkor eszmélt, az egyébként is komolyan vett gyakorlat megjátszott pillanatára, amikor a kisdiákról leesett a hevenyészve felrakott műsérülés. Néhány száz, méterrel odébb,, egy zárt udvarban, gulyáságyúnak becézett tábori konyhák körül nagy a sürgés-forgás. Az AFESZ- esek tüsténtkednek: mire eltűnik a föld színéről a romba döntött ház, a gulyásnak is kész kell lenni. „Nézze csak azt a nyurga srácot” — hajol közel a Skála Áruház igazgatója, áld polgá'rvédelmis egyenruhájához szorítja as URH- adóvevŐt, „szóval az a srác már dicséretet is kapott, olyan remek gulyást főz”. Bevallom, én Inkább az egyik gulyás ágyú tetején serénykedő (szintén skálás) KISZ-titkárnő arcát figyeltem. Patakzott a könny a szeméből. Az okát kerestem, miért? Ott volt előtte, a vágódeszkán. A csípős paprika. Már azt hittem, más baj van. Hiába, így jár az, aki nem tudja, hogy egy gyakorlathoz, azaz egy gyakorlat gulyásához csípős paprika is kell. Föl a bástyára Azaz a bástyához. A jó öreg körbástya néhájiy órára az óvóhely szerepét tölti be. Van is esélye, embernél szélesebb fala ugyan megkopott, de éppen ezért erősíti meg, először állványzat felszerelésével, egy műszaki csapat. Az eső konokul pásztázza az utcákat. Visszakocsiká- zunk az eredeti helyszínre. Még pairzik minden, serényen dolgozik a két markoló, a szécsényi önkéntes tűzoltók nyomukban takarítják a falak maradékát. Míg próbálok valami érzékelhető képet kivenni a porfüggöny mögül, eszembe jut, hogy visszafelé úgy kétszáz méterre, egy épülőfélben levő lakótömb szintjein is láttam egyenruhás polgárvédelmiseket. Rövidesen kiderül, hogy a támadás érte lakások pótlására, szükséglakások épülnek. A gyakorlatban. Mármint a polgárvédelmi gyakorlatban. Igaz, a valóságban is lakások lesznek. Az idő röpül, de a program egy másodpercet sem csúszik. Márt tizenegy felé jár az óra mutatója, mégsem látszik senki fáradtnak, pedig a riadó hajnali négykor voK. Csönd és virág A markolókat felváltják az autók. A szénné égett gerendák, vályog- és téglatömbök eltűnnek. A vakolat szürke maradékát elfedi a feketéllő termőföld. Ott, ahol néhány órája még fal állt, most kerítés formálódik. A fekete földben gödrök tá- tonganak. Óvatos kezek fia- tal fenyőcsemetéket helyeznek bele. Aztán mindenki odébb húízpdik és kicsit megnyugvással nézi az örökzöldet, mintha az élet jelképe lenne. Féltizenkettő. Vége a gyakorlatnak. És szerencse, hogy csak gyakorlat volt. Szükség van rá, de ne legyen rá szükség soha. Élesben. Ám a természet, a kiszámíthatatlan erők is okozhatnak olyan helyzeteket, ahol a jól kiképzett polgárvédelmisekre békeidőben is szükség lehet. Most is bizonyítottak Szé- csényben. „Munkájuk” végső jele néhány fa és virág s az a gazdag tapasztalat, amivel gazdagodtak e gyakorlat során. Zengő Árpád Fotó: Barna Alfréd Már nem is fáj, a hűsítő, enyhítő kötés és az ügyes kéz segített Üjabb „enyhítő”, de ez már a korgó gyomornak készül / t 1
