Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
A tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolata Az elmúlt évtizedben a tudományos elemzések, a sajtóban megjelent cikkek, tanulmányok egyik leggyakrabban, legváltozatosabb összefüggésben vizsgált témája a kutatás és a gyakorlat kapcsolata volt. A könyvtárnyi irodalom talán egyetlen dologban ért egyet: a problémakör fontosságában. Ez abból következik, hogy jelenleg, a tudományostechnikai forradalom időszakában a tudomány fejlődése nagymértékben meghatározza a technika, a termelés és a fogyasztás fejlődésének az ütemét. Ma a társadalmi munkamegosztás önálló ága foglalkozik az új tudományos eredmények hasznosításával. . A tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatáról az MTA természettudományi főosztályának vezetőjével, Teplán Istvánnal beszélgettünk. Káldi Judit: Illusztráció Babits Jónás könyvéhei A kozmikus látvány — Az elmúlt időszakban a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatát számos bírálat érte. Mennyiben jogos ez? — Az elmarasztalások jogosságát vagy vitathatóságát a konkrét, vizsgált eseték fényében lehet csak megítélni. A kutatás tényleges értékeit, azok társadalmi hatásait, súlyuknak megfelelően általában nem, vagy csak ritkán vesszük észre. A kutatási eredmények hasznosítása végül is társadalmi-gazdasági folyamat. Mozgását objektív törvények írják le, tartalma a termelési mód és a termelési viszonyok függvénye. — Közismert, hogy ézen folyamatot, a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását több tényező nehezíti. A számos gond és probléma közül hallhatnánk néhányról? — Mai intézményrendszerünk nem a legalkalmasabb arra, hogy a kutatási eredmények közvetlenül, minden esetben akadályok nélkül megvalósuljanak. A probléma már ott kezdődik, hogy nagyon gyakran még napjainkban sem jutnak el a kutatóhelyeikre azok a megválaszolásra. váró kérdések, amelyek a felhasználóiknál megfogalmazódnak. A kutatóintézetek és a felhasználók érdekeltségi rendszere napjainkban sajnos csak ritkán esik egybe. Gondot jelent az is, hogy a realizált kutatási eredmények nyomon követése majdnem lehetetlen. Az új eredmények elvárhatóan gyors gyakorlati alkalmazását rendkívüli mértékben gátolja, hogy nem alakult ki az ún. technológiai transzfer. Nincsenek meg azok a kis mozgékony szervezetek ('kísérleti üzem, félüzem, leányvállalat, társulások stb.), amelyek képesek lennének a híd szerepét vállalni a kutatás és a gyakorlat között. Ezren a téren az előrehaladás jelei'már kitapinthatok és ezektől igen gokat várunk. Az intézetek vezetői, kutatói érzik a gazdaság részéről tapasztalható igényeket, lehetőségeket, de a vállalati fogadókészség gyengesége, a szívóhatás hiánya, valamint a pénzügyi és jogi szabályok sok akadályt jelentenek. A vállalatoknál még mindig nincs, vagy kicsi a gazdasági kényszer. Szabadalmi rendszerünk sem abban az irányban hat, hogy áz új .kezdeményezések folyamatosan teret kapjanak. Manapság a szabadalom életben tartása az érdek, és nem az új bevezetése. — Közvéleményünk 'előtt nem kellően ismert a tudományos kutatásnak az a szerepe, hogy nagy jelentőségű, társadalmunkat, gazdaságunkat alapvetően érintő kérdésekre irányítja időről időre a figyelmet. Az elmúlt évek ilyen jellegű kérdéseire mondana néhány példát? — A környezetvédelem fontosságának kérdését a kutatás vetette fel először. Különösen vonatkozik ez a Balaton és térségének, de a budapesti agglomerációinak, vagy az ország más térségeinek környezetvédelmi problémáira^. Hazánk agroökológiai potenciáljának felmérését szintén a kutatás oldaláról indult kezdeményezés inspirálta. Eredményeként reális képet kaphatunk hazánk mezőgazdasági szempontból döntő ökológiai helyzetéről, és egyben lehetőség nyílik arra, hogy ennek tükrében alakítsuk a termelési struktúrát. Néhány éve csupán, hogy a kutatók felhívták a politikai és gazdasági vezetőink figyelmét a biotechnológia világméretű előretörésére. Napjainkban már tapasztalható ennek eredményeként a kutatók és térmelók egyre szélesedő Összefogása ezen alapvetően új technológiák hazai bevezetésére. — Hogyan alakul e kutatók és a felhasználók kapcsolata napjainkban? — 1968 óta a felhasználók, kutatási-fejlesztési igényeikkel egyre inkább a kutatóintézetekhez fordultak. Az eltelt időszakban megsokszorozódtak az intézetekhez érkező megrendelések, megbízások. Ma már az ilyen megbízások összege lényegesen nagyobb az állami támogatás összegénél. A felhasználók részéről nagyobb érdeklődés a technológiai ellenőrzési célokat szolgáló módszerek és berendezések iránt mutatkozik. Ennek fő oka, hogy felhasználásuk viszonylag kis befektetéssel jelentős minőségjavulást eredményezhet, és az esetek többségében lehetőséget nyújtanak technológiai folyamatok automatizálására. Itt kell megemlíteni a műszaki fizikai kutatóintézetben kifejlesztett és a Dunai Vasműben beállított hengerelt acéllemezek sík-kifekvésének mérésére szolgáló berendezést, amely lehetővé teszi a hengersoron történő visszaszabályozást, és így a lemezek minőségének javítását. A mezőgazdasági kutatóintézetben az elmúlt időszakban nyolc, kukorica-, két őszibúza-, és egy árpafajta részesült állami elismerésben. Gyakorlati alkalmazásukból eredő népgazdasági haszon —, ha a termésnövekedés 50 százalékát tekintjük genetikai haladásból származónak — öt év alatt meghaladta az egy- milliárd forintot. A Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben hozták lére a grafikus dys- playt, amelynek jelentőségét növeli, hogy szocialista relációban hasonló berendezés nincs kereskedelmi forgalomban, tőkésrelációból történő beszerzése pedig az embargó miatt lehetetlen. A szegedi biológiai központ kutatási eredményeinek gyakorlati sikerét példázza a vírusmentes növényi szaporítóanyag termelése. Ennek a széles körű hasznosítására jött létre a MERIKLÓN Kutatási, Fejlsztésl, Termelési, Gazdasági Társulás. Végül meg kell említeni, hogy számos konkrét társadalmi igény (egészségügy, oktatás stb.) kielégítésére irányuló kutatás fejeződik be kiemelkedő eredménnyel anélkül, hogy közvetlenül forintban mérhető népgazdasági hasznot eredményezne, például a KFKI „Budapest” kis- számítógépes EKG diagnosztikai rendszere, amely égy magas halálozási százalékkal járó betegségcsoport (keringési elégtelenség) felismeréséhez és megelőzéséhez nyújt segítséget. A tudományos kutatás és a| gyakorlat kapcsolatának jövőbeni tendenciájáról pedig elmondhatjuk, hogy a kutatásnak egyre nagyobb feladatot kell vállalnia a gyakorlat részéről jelentkező problémák megoldásában, a vállalatokat pedig a keményebb gazdasági feltételek jobban rákényszerítik majd a kutatás-fejlesztés eredményeinek fel- használására, igénybevételére. Dr. Mérő Éva Az 1936-ban Sátoraljaújhelyen született Urban György 1961-ben Főnyi Géza, Pór Bertalan tanítványaként a képzőművészeti főiskolán fejezte be tanulmányait és azóta kiállltórnűvész. Nagyon tudatosan, kitartó szorgalommal — mintegy Csontváry örökségét is vállalva, folytatva — új nézőpontból közelítve ragadta meg a Kolosseum, az athéni Akropolis, a rondái római kori híd, a bajor Alpok, a luxori nagytemplom, a szegedi dóm, az ephesususi Hadrian templom, a gizehi szfinx látványát, formáját Festészetre alakítva, fokozva. Minden a világ befogadásának mohóságából fairad, ismeretvágy és széttekintés ösztönzi. Soha nem a kuriózum, hanem annak ® célja, vágya, hogy szemléletében és műveiben összegezze ezt az élményt, amit földünk tájai nyújtanak önnön szépségűkben, s amit az egész emberiség történelme során eddig teremtett. így képei nem útinaplók, hanem szenvedélyes kísérletek arra, hogy az- építészeti formákat és a különböző időtereket képben regisztrálva szintetizálja. Ez a korszak mintegy két évtizedig tartott. Közben szemre vételezte Sárospatakot, hazai tájakat, hegyeket, vázás, órás, virágos csendéletet. jCzután következett a váltás. Az űrhajózás kezdeteivel, fellendülésével párhuzamosan a kozmikus látvány nyomába eredt. Különös módon azonban nem a sci-fi és még csak nem is a szputnyikok látószögéből vizsgálja ezt a földközeli földöntúliságot, a tér és idő kiterjedését, hanem a festője képzelet konstrukcióival.* Ez olykor a tudományos vizsgálat átköltött leírása, a Min-, denség színes varázsa. Az már az 1970-es években eldőlt és igazolódott, hogy Ur- bán György jó festő, de mindinkább az is igazolódott, hogy korunkra, világunkra érzékeny. Ahogy Német Lajos írta róla. „Mozgás, ritmus, a fény lüktetése, dinamika és expresszivitás: ezek Urbán festői problémái.” Hezzátehetr jük: megoldásai. Annál is inkább azok, mivel a Tömegvonzás, Az Űr misztériuma,1 Az Ancjroméda köd festői je- lenítese egyszerre költői kép és természettudományos meg-! közelítése a festészet eszközeivel annak, amit korunk kozmikus időpontjának és távlatainak nevezhetünk. Losonci Miklós ] E zt a nyugat-szibériai, az Ob és a Jenyiszej közötti, a határtalanság képzetét fölidéző tájat nehéz szavakban megragadni.’ Minden bizonnyal a föld azon tájai közé tartozik, amelyek lényegét inkább a zene, a népek dalai képesek érzékeink számára íölfoghatóvá tenni, ősiségében érzékeltetni. Az Ob egyik mellékfolyója, s Tom vidéke festői táj. A folyó az Alatau hegyeiből, forrásvidékéről hordja a gl§cs- csereii és hűvös források vizét s a tágas síkságon höm- pölygeti tovább északnak. Kemerovo várostól északra megyünk mi is ezen a meleg augusztusi napon, amikor- a hőmérséklet 20—25 Celsius-fok s az ég felhőtleh. Ez a nyugat-szibériai nyár, a betakarítás ideje, s mint mondják, már ötödik éve aszály van. Az út a Tom jobb partján halad. Indulás előtt Viktor Banyikov, a kemerovői könyvkiadó igazgatója kezembe nyomta A. 7. Martinov Századok visszhangja című, 1970- ben kiadott könyvét, amelyben a kemerovői egyetem tudós professzora, a történelemtudományok doktora a Tóm folyó menti őskori szikiara.izok kutatástörténetét foglalja össze s bemutatja ezt a laikus számára kissé titokzatos rajzgyűjteményt, az őskori művészet és kultúra lénk maradt emlékeit, ameÁz lyeket a rejtélyes elődök alig- alig/ megközelíthető meredek sziklafalakra véstek és karcoltak, a habzó folyó fölött, a végtelen erdőségek peremén. A könyvecske borítójáról realisztikusan megrajzolt bagoly mereszti rám a szemeit, hurokként ábrázolt ágon ül. Mint mondják, ez az egyik legragyogóbb sziklarajz 3. Skandináviától a Ku- ril-szi'getekig nyúló • területen. Alakját vésetnyomok fedik, ábrázolva a tollazatot, s jelezve, gyakorlott kéz művéről van szó. Lapozgatom a könyvet, nézegetem a rajzokat, gyorsan szalad az idő. Körülbelül 60 kilométeres út’ után érjük el a dombok és erdők között megbúvó kis Pi- szanaja, falut köves erdei útra fordul be a kocsi. Százados vörösfenyők között haladunk, a Piszanaja folyócska és a Tom találkozásánál nemsokára -szembetűnnek az égbe nyúló sziklák, lábaikat sodró víz mossa. Tábla figyelmeztet, régészeíileg védett területen vagyunk, a tudomány által mór a XVII. század óta ismert, de csak a későbbiekben föltárt híres Írott sziklához értünk. Sziklarajzok és -festmények földünk sok-sok pontján megírott találhatók, ahol valaha az őskorban ember vetette meg a lábát Amerikától Afrikáig, Ázsiától Európáig. Sziklákon, barlangokban őrizte meg ezeket az emlékeket az idő. A mai Szovjetunió területe is tele van szórva velük északtól délig, kelettől nyugatig. Szibéria pedig különösen gazdag e kincsekben. Az itt élők „pisza- nyica”, vagyis „írott szikla” néven emlegetik őket, és sokáig szinte vallási tisztelettel néztek az őskori elődök ezen titokzatosnak vélt művészi nyomaira. Ezek titkaira már jórészt fényt derített, vagy derít a tudomány, hiszen a iöltarás és a kutatás napjainkban is folyik. Jómagam először találkozom közvetlenül az őskori ember sziklarajzművészeté- vel, s mint kísérőim megjegyzik, mindjárt jelentős emlékanyagot láthatok. De hol? Festői összevisszaságba szakad le a part a folyóba, tükörként csillog a Tom folyó, a sziklás jobb parton topör- gunk. Az egész szikla homokkőtömbön nyugszik, de Odáig nem vezet kiépített lépcsősor, óvatosan , kapaszkodunk szikláról sziklára. Végre ött állunk lihegve a szikszik I á lalapon, szemben az őskori műremekekkel. Az írott szikla, a Tomszkaja piszanyica délre néz. Geraszimov Peter Jakovle- vies, akj, a jaskinszkiii járás ideológiai titkáraként dolgozik szakavatott kísérő, maga is történész, a kemerovői egyetemen A. I. Martinov tanítványa volt s személyesen is rész vett az egyik lelőhely föltárásában. Mert — mint megjegyzi — az írott szikla csak egyik a rajzos sziklák közül a Tom partján. Innen körülbelül 26 kilométerre van a novoromanovói s még tovább folyásirányban a tutalsz- kojei sziklarajz. Az írott szikla tudományos kutatásának története maga is regény s a XVIII. századig nyúlik vissza. Még Nagy Péter cár idejében került ide Strahlenberg hadifogoly svéd kapitány, aki a po!tavai csatában esett fogságba. Visszakerülve hazájába ő adott hírt először az írott szikláról 1730- ban. Utána többen kutattak, utoljára éppen A. I. Martinov professzor. A másik két rajzos sziklát 1937-ben fedezték föl. Szemkápráztató ez az őskori emlék e hullámzó folyó fölött. Az írott sziklán hét n á I sziklafelületen 274 rajz látható, jávorszarvasok tucatjai, emberalakok, napkarikák, tematikus jelenetele, antropo- morf figurák, vízimadarak, maszkok, táncosok, medvék, bagoly. Valószínűleg őskori kultikus központ előtt állunk, a sziklafalakat elborítják a vésett és karcolt rajzok. G. P. Jakövlevics közben a tömi sziklarajzok kultúrtörténeti jelentőségéről beszél. Ezek lényegében a nyugat- szibériai neolitikus kultúra hordozóinak müvei. Sok közös vonásuk van az uráli és észak-európai neolitikus kultúrával, de a dél-szibériai steppelakók kultúrájával is. Több kultúra találkozásának helye volt ez a változatos vidék, amely azonban nemcsak ötvözte évezredeken át e hatásokat, hanem sajátos, csak rá jellemző jegyeket is kialakított. .Számunkra különösen érdekesek azok a megállapítások, amiket már itthon olvastam. A. P. Okladnyikov és a A. I. Martinov Szibériai sziklarajzok című ■ könyvében, nemrég jelent rrieg Budapesten, a Corvina Kiadó gondozásában. A szerzőpáros szerint,' ezek á sziklarajzok finnugor elődeinknek is fontos emlékei. Megjegyzik, hogy a Tom menti sziklarajzokat a helyi népesség alkotta a neolitikumtóí az időszámítás előtti cvezred végéig, illetve az időszámításunk kezdetéig. Elemezve a rajzok stílusjegyeit s hangoztatva a kulturális és történelmi foivmatosságot, azt írják: „Egészében levonhatjuk azt a következtetést, . hogy a Tom menti sziklarajzokat egy olyan régi törzscsoport hagyta ránk örökül, amely része volt a nagy ugor közösségnek: ezek lehettek a vogulok és az osztja-1 kok ősei.” Vagyis, e lakosok az obi-ugorok elődei voltak az időszámítás előtti III. évezredtől kezdve. M ielőtt újra fölkapasz- kbdnánk a meredéJ lyes szírieken, búcsúpillantást vetek a vonuló jávorszarvasok csordáira, a. nemes rénszarvasfejre, a sámánizmus kezdeteit idéző masz-' kokra. Mögöttünk szélesen terül. el a folyó. Azt mondja valaki a túlsó partra mutatva: nyáron most is amott élnek a szarvasok, télen jön-| nek át a folyón erre a vidék-J re. Ez az egyik vonulási1 helyük. Tóth Elemér NÓGR&D - 1983. október 22., «tombol 7