Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

Á szófiai találkozó visszhangja A szombati francia lapok a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek szófiai tanácskozásáról kiadott közle­ményt ismertetve kiemelik annak „mérsékelt hangvéte­lét.” L’Humanité hangsú­lyozza: a Varsói Szerződés országai kijelentik, hogy to­vábbra is lehetséges a meg­egyezés Genfben s ha ez az év végéig nem is jön létre, akkor is tovább kell folytat­ni a tár®valásokat a lehető legalacsonyabb szinten való egyensúly érdekében. Ennek persze az a feltétele, hogy a NATO ne kezdje meg az úi amerikai rakéták telepítését Nyugat-Európában. A Le Matin cikkében ki­emeli: a Varsói Szerződés or­szágai mérsékelt hangot üt­nek meg. Ezt emeli ki a konzervatív Le Figaro is. A lapok csak hír formájában ismertetik a közleményt s ahhoz rövid megjegyzéseket fűznek, önálló kommentárban még nem foglalkoznak azzal. A spanyol hírközlő szervek Inegkülönböztetett figyelmet szentelnek a Varsói Szerző­dés külügyminiszteri bizott­sága ülésének. A televízió „higgadtnak, előremutatónak” minősítette a szófiai találko­zóról kiadott közleményt, olyannak „amely az európai népek óhajával találkozik.” A legtekintélyesebb napi­lap az El Pais szombati szá­ma, egy teljes újságoldalt szentel a témának és pozití­van értékeli a szófiai állás- foglalást. A kommunisták iránti rokonszenvvel nem ‘ vádolható konzervatív ABC figyelemre méltónak nevezi a Varsói Szerződés államainak azon ajánlatát, hogy amennyiben ev végéig nem jönne létre megállapodás a genfi tárgya­lásokon, a nyugat halassza el a rakétatelepítést, s' ezzel te­gye lehetővé a tárgyalások folytatását. Az állami adó, a Radio Ná­ciónál kommentára leszögezi: „Szófiában figyelmeztettek ar­ra is, hogy az amerikai raké­ták telepítése a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját in­díthatja el.” A szombati olasz újságok részletesen ismertetik a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszteri konferenciáján, Szófiában elfogadott doku­mentumot. Általános véle­mény szerint a hetek az eny­hülés, a genfi tárgyalásokon való megegyezés lehetőségét juttatták kifejezésre. A brüsszeli NATO-központ- ban hivatalos értékelések ugyan „mérsékelt” hangne­műnek ítélik a szófiai kül­ügyminiszteri találkozókról kiadott közleményt, de to­vábbra is a genfi tárgyaláso­kat zsákutcába juttató ame­rikai javaslatokat tekintik az egyedüli leheséges megoldás­nak. A NATO-tanács (az ál­landó képviselők testületé) pénteken este ismét felszólí­totta a Szovjetuniót „adjon pozitív választ az euroraké- tákra vonatkozó legutóbbi washingtoni kezdeményezé­sekre Géniben.” Előzőleg Maynard Glitman, az ameri­kai küldöttség helyettes veze­tője számolt be Genfben a nagyköveteknek a legújabb fej­leményekről. (MTI) Libanoni válság Erőfeszítések a tűzszünet megmentésére Az ismét Bej rútban tartóz­kodó Rafik Hariri szaúd­arábiai megbízott intenzív erőfeszítéseket tesz a csaknem háromhetes libanoni tűzszünet megmentésére, a nemzeti megbékélési konferencia útjá­ban álló utolsó akadályok el­távolítására. Első lépésként Bikerült elérnie a szemben­álló felek képviselőiből ala­kult tűzszüneti felügyelő bi­zottság újjáélesztését. Az Amal nevű siita szerve­zet és a haladó szocialista párt — a megállapodással el­lentétes intézkedések ellen tiltakozva — csütörtöktől szombatig bojkottálta a liba­noni hadsereggel és a jobbol­dali milíciákkal együtt alakí­tott katonai bizottságot, amely egyedül illetékes az Olaszor­szágtól és Görögországtól kért 800 tűzszüneti megfigyelő te­vékenységének megszervezé­Kémrepülő a KNDK fölött r Behatolt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság lég­terébe pénteken egy SR—71 típusú amerikai kémrepülő- gép — jelentette Phenjanból a KCNA, az ország hírügy­nöksége. A KNDK szuverenitása és területi sérthetetlensége ellen elkövetett provokáció célja a térségben tapasztalható fe­szültség növelése volt — ál­lapítja meg a hírügynökség, emlékeztetve arra, hogy az elmúlt három hónapban az Egyesült Államok kémrepülő­gépei mintegy negyven ha­sonló akciót hajtottak végre. Washingtonnak azonnal be kell szüntetnie katonai pro­vokációit és ki kell vonnia csapatai Dél-Kareából — kö­vetelte a hírügynökség köz­leménye. (MTI) Katonai előkészületek Dél-Koreában ' A dél-koreai rezsim rend­kívül heves propagandakam­pányt indított, a Koreai NDK ellen, s egyidejűleg fokozott katonai előkészületeket foly­tat. Tokiói értesülések sze­rint Csőn Tu Hvan elnök szombaton rendkívüli ta­nácskozásra hívta össze a ka­tonai vezetőket, hogy — mint hangoztatták — „demonstrál­ják szolidaritásukat, s Phen- jannal szembeni elhatározott­ságukat”. Az ülésen Jun Szung hadügyminiszter több­ször is megfenyegette a Ko­reai NDK-t, s attól sem ri­adt vissza, hogy „a legrosz- szabb helyzetről”, azaz ka­tonai konfrontációról beszél­jen. Előzőleg a dél-koreai haderőt riadókészültségbe he­lyezték. A fokozódó feszültségre utal az is, hogy dél-koreai kato­nák pénteken határsértést követtek el, s a demilitarizált övezetben a Koreai NDK-hoz tartozó határőrállásokat lőt­ték. Phenjan —, amint • arról a KCNA hírügynökség be­számolt — hivatalosan tilta­kozott a provokáció ellen. Mint ismeretes, vasárnap Rangunban ismeretlen tette­sek merényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan ellen. Az elnök sértetlen maradt, de kí­séretének több tagja nem, s a dél-koreai rezsim vezetője ezt az incidenst használja fel ürügyként a Koreai NDK el­leni kampány igazolására. Csőn Tu Hvan a merénylet kapcsán állítólagos phenjani összeesküvésről beszélt, de ezt az állítást Szöul két fő szövetségese, Washington és Tokió is erős kételkedéssel fo­gadta. Megfigyelők ezzel szemben arra. mutatnak rá, hogy a dél-koreai rezsim vezetője e háborús hangulatkeltéssel próbálja elterelni a figyelmet a fokozódó politikai és gazda­sági nehézségekről. Erre fe­lettébb szüksége lenne Rea­gan amerikai elnök novembe­ri szöuli látogatása előtt. (MTI) sére, irányítására. A négyes vegyes bizottság szombati ülé­sén a tűzszünet megszilárdí­tására összpontosította figyel­mét. A szaúdi közvetítő soron következő feladata annak tisz­tázása, hogy hol rendezzék meg a libanoni polgárháborús ellenfelek első magas szintű találkozóját. A jobboldali, kor­mánypárti csoportok ragasz­kodnak hozzá, hogy a szaúd- arábiaá Dzsidda, vagy a li­banoni elnöki palota legyen a párbeszéd színhelye, míg az ellenzék alkalmasabbnak tar­taná Tuniszt, vagy Algírt. Szombati értesülések szerint Dzsidda a legesélyesebb hely­szín, de ezt a megoldást a Szaúd-Arábiával együtt meg­figyelőként részt vevő Szíria korábban kifogásolta. Közben az észak-libanoni Tripoliban a reakciós iszlám egyesülési mozgalom győzel­mével végződött a hét folya­mán lezajlott helyi háború. A Libanoni KP a többi balolda­li párttal együtt a városban levő helyiségeinek kiürítésére, feladására kényszerült. Tripo­li ezzel az iszlám fegyveresek korlátlan ellenőrzése alá ke­rült. A L’Orient-le Jour című bajrúti lap beszámolója sze­rint izraeli megbízatásokat teljesítő külföldi és helyi vál­lalkozók nagyarányú földvá­sárlásokat bonyolítanak le a megszállt Dél-Libanonban, az Avali folyótól délre. Az izraeli gazdasági válság­gal együttjáró dollárvásárlási láz súlyos csapást mért a li­banoni frontra is. Államcsíny Grenadában? A pénteki nap során el­lentmondásos közleményeket adtak ki Grenadában, ebben a mintegy 120 ezer lakosú karib-tengari szigétköztársa- ságban. Előbb a grenadai kormány egyik minisztere bejelentette, hogy pénteken leváltották Ma­urice Bishop miniszter­elnököt 'és a kormány élére Bemard Coat'd mi­niszterelnök-helyettes került. Három órával e bejelentést követően a hivatalos grenadai rádió már Caord lemondásá­ról adott hírt. Coaid telefo­non közölte a rádióval le­mondását, hogy „eledét ve­gye az államcsínnyel kapcso­latos híreszteléseknek”. A rá­dió ez alkalommal nem szólt Bishopról és nem említette azt sem, hogy a kormányfő hol tartózkodik. A miniszterelnök biztonsági szolgálatának egyik ' magas rangú katonatisztjét őrizetbe vették, mert — mint a grena­dai rádió bejelentette —, ő terjesztette el a hírt- a kor­mányfő elleni összeesküvésről. NOGRÁD - 1983. október 16., vasárnap fi milGPIUTIKABAI Hogyan befolyásolja az eu- dek múlva nem lesz-e a vi- rópai helyzetet a Varsói Szer- lágszervezet székhelye?! — ződés külügyminiszteri bi- megfelelő színhelynek kínálko- zottságának felhívása? zott... Túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli horderejű az a fi­gyelmeztetés, amelyet a Var­sói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a Szófiában megrendezett ülé­séről intézett a NATO-qrszá- gokhoz — halasszák el a de­cemberre tervezett rakétate­lepítést — a genfi tárgyalá­sok sikeres befejezésére még van lehetőség — üzenték a szocialista országok a túlsó tá­bornak. A szovjet—amerikai tárgyalásokat akkor is foly­tatni kell, ha az év végéig nem jönne létre megegyezés. A genfi eredmény érdekében a Szovjetunió továbbra is fenntartja a közepes hatótá­volságú rakétákra vonatko­zó moratóriumjavaslatot, és a meglevő nukleáris eszkö­zök csökkentését célzó aján­latát. A külügyminiszterek Szófiá­ban különösen nagy figyelmet szenteltek annak, hogy min­denképp meg kell akadályoz­ni az új amerikai nukleáris fegyverek, nyugat-európai te­lepítését. A fegyverkezési haj­szában olyan új menet kez­dődik ezzel, amely az európai helyzet jelentős romlásához és a háborús viszály fokozó­dásához vezetne. A külügyminiszteri bizott­ság arra is utalt ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában mind erőteljesebb a népek és a bé­keszerető erők fellépése a háborús fenyegetés és a fegy­verkezési haisza fokozódása ellen. (A szófiai tanácskozás­sal egyidőben az NSZK-ban a békemozgalom látványos és széles körű tiltakozó akciókat szervezett amerikai laktanyák, ' támaszpontok, kikötők és a tervezett rakétabázisok kö­rül.) A rakétakérdésben nyuga­ton az NSZK az első számú érdekelt. A Kohl-kormány megállapodási készségéről, a párbeszéd folvtatásának szán­dékáról beszél, de a NATO szövetségi hűsége alapján a rakéta telepítés szükségessé-* gét is hirdeti. A kérdések tisztázását szol­gálhatta a Gromiko— Gen­scher találkozó, amelyet ere­detileg még New Yorkba ter­veztek, de amelyre az ameri­kai hatóságok " barátságtalan és a diplomáciai életben szo­katlan lépése miatt az ENSZ székhelyén nem kerülhetett sor. Egy másik „ENSZ-város”, Becs — és lei tudja, évtize­Tovább mélyült-e a pa­lesztin mozgalom válsága? . A héten megdöbbentő hírek érkeztek Tripoliból, ebből az észak-libanoni kikötőváros­ból, ahol a helyi hatalom a mohamedánok kezében van, s ahol a Palesztin Felszabadítá- si Szervezet katonái is szép számmal megmaradhattak: a Libanoni Kommunista Párt helyi székhaza a mohamedá­nok és a palesztinok táma­dásának célpontja lett. Szá­mos kommunista életét vesz­tette a támadás során. Ez az eset egyszerre mu­tatja a libanoni tragédia ku­sza, zavaros voltát, és magá­nak a palesztin mozgalomnak á válságát is. Libanonban ma is mintegy 400 000 palesztin menekült él. Olyan táborokban, mintSzab- ra és Setiila, amelyek tavaly szeptemberben az izraeli jóvá­hagyással végrehajtott keresz- tény-miliclsta vérfürdő nyo­mán szomorú hírnévre tettek szert. Észak-Libanonban, Tri­poli környékén és a kis or­szág keleti részén, Szíria kö­zelében, a Bekaa-völgyben változatlanul állomásoznak palesztin katonai erők. Arafat, a PFSZ vezetője el­len mind több vád hangzik el, a vele szemben kialakuló tá­bor a jelek szerint mind erő­sebb. (Szinte függi lenül at­tól, hogy Arafat ellenlábasai szír támogatásra számíthat­nak.) Szemére vetik a PFSZ vezetőjének nemcsak munka­stílusát, hanem azokat a po­litikai célokat, amelyek vég­eredményben a hírhedt Rea- gan-terv elfogadását jelente­nék ellenző szerliit. Arafat ugyan most is azt mondja, csak a fezi arab csúcstalálko­zón elfogadott határozat sze­rint cselekszik, de amikor a Jordániával való újabb tár­gyalások lehetőségéről be­szél, csak még jobban magá­ra haragítja ellenzékét. Mert Jordánia hovatartozásáról beszédesen árulkodott egy amerikai sajtóértesülés, amely szerint az USA majd­nem negyedmüliárd dollár költséggel jordán csapatokat akar felszerelni az iraki—irá­ni háború elmérgesedése ese­tére, a Perzsa-, vagy Arab­öböl védelmére. Ezek szerint Washington a jordán bedui­nokat szeretné bevetni a ma­ga éróekinek védelmében. S ezzel a Jordániával akar­na tárgyalni Arafat? Hogyan tovább Japánban • Tanaka-botrány után? Tulajdoniképp nem volt meg­lepetés, hogy a tokiói bíróság elmarasztalta Tanaka volt japán miniszterelnököt, .hi­szen az ország történetének legnagyobb megvesztegetési perében már rég bizonyítást nyert: a kormányfő 500 mil­lió jent (hozzávetőleg kétmil­lió dollárt) vett fel a Lock­heed amerikai repülőgépgyár vezetőitől őzért, mert hozzá­segítette őket japán katonái és polgári repülőgép-meg­rendelések elnyeréséhez. A négy évre szóló börtön- büntetés és az éppen 500 mil­lió jent kitevő pénzbüntetés már bizonyos fokig meglepe­tést keltett — számítani le­hetett ugyanis a bíróság eny­hébb ítéletére. S elgondolkoztató egyálta­lán, hogy az amerikai—japán politikai és katonai kapcso­latok mind szorosabbra fonó- dása idején nem tudták „el­kenni” az ügyet, elodázni az ítéletet... Mert különben nap­jaink sok nyugtalanító nem­zetközi jelensége között az is külön figyelmet érdemel, aho­gyan a két, 40 éve még ellen­séges hatalom egyre újabb szövetséges! kötelékekkel kö­tődik egymáshoz. A tavasz végén Williamsburgban, a nyugati világ vezetőinek csúcs- találkozóján megállapodtak abban, hogy Japán is beletar­tozik a szovjetellenes, hala­dásellenes, „globális védeke­zés” stratégiájába. (Legutóbb Jurij Andropov figyelmezte­tett arra, hogy Japánnak a NATO-hoz való csatlakozás it készítik elő.) A napokban nagyszabású amerikai—japán hadgyakorlat zajlott le. Hok­kaido sziget közelében — szem­ben a szovjet partokkal. Tanaka korrupciós botrá­nya aligha rázkódtatja meg a Nakaszone-kormányt, és az uralkodó liberális demokra­ta pártot, amely a parlament­ben kényelmes többséggel rendelkezik. Tanaka egyéb­ként még arra sem hajlandó, hogy lemondjon képviselői mondátumáról... Akár „ideológiát is gyárt­hatnak” a megvesztegetett volt kormányfő védelmezői. Végeredményben nem ugyan­annak a Lockheed cégnek egyengette az útját, amely­nek a harci repülőgépei az amerikai—japán hadgyakor­laton a szigetország ego fö­lött köröznek? Tanakáról akár az is elmondható, hogy jó ügyet szolgált. A haza üdvé­re. No, meg a masa javára. Pálfy József Az út Larnacából Nicosiá­ba körülbelül egy óráig tart. E körülményes utazást egyet­len külföldi sem kerülheti el, akinek a ciprusi főváros meg­ismerése a célja. Nicosia re­pülőtere ugyanis immár 9 éve nem fogad és nem indít gépeket, területén mindmáig az ENSZ békefenntartói csa­patai állomásoznak, ügyelve, hogy a légikikötő két oldalán lévő görög és török fegyverek ne dördüljenek el. Magát a fővárost is szinte kettészeli a „zöld vonal”, a megosztott­ság jelképe, talpukra állított olajoshordók, deszkából emelt palánkok, feszesre kihúzott szögesdrót hálók formájában. Mindez az 1974-es, az athé­ni fasiszta rendszer által ki­robbantott puccskísérlet és az ezt. követő török katonai partraszállás máig ható ■ kö­vetkezménye. A török csapa­tok körülbelül Ciprus egyhar- madát foglalták el. Az akko­ri harcok okozta sebek még ma sem gyógyultak be, an­nak ellenére, hogy a görög oldal aránylag gyorsan ren­dezte sorait. Gazdasági fel­lendülésüket elősegíti a sziget déli részének kiegyensúlyo­zott politikai helyzete, bár a , nyugati üzletembereket némi­C1PRUS A megosztott sziget leg megriasztotta, hogy az AKEL (a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja) nagymérték­ben növelte befolyását. A kommunisták az 1981-es par­lamenti választásokon a sza­vazatok egyharmariát kapták es ezzel a legerősebb párttá váltak. Az AKEL az idén sző- • vétségre lépett a demokrati­kus párttal Szpirosz Kiprianu ismételt államfővé választása érdekében. Ezzel sikerült a kommunistáknak megakadá­lyozniuk, hogy a jobboldal je­löltje, Kleridesz kerüljön az elnöki székbe. A ciprüsi probléma rende­zetlenségét jelzi ugyanakkor, hogy a török és görög nép­közösség eddigi tárgyalásai nem hoztak konkrét eredmé­nyeket. Az előrehaladást gá­tolja az is, hogy 1975-ben Cip­rus északi részén a törökök egyoldalúan autonóm államot kiáltottak ki. Ök az újraegye­sítést egy konföderatív ál­lamszövetség keretében kép­zelik él, ahol a központi kor­mány szerepe csekély, „észak és dél” egymástól függetlenül intézné belső ügyeit A Kip- rianu-féle elképzelés ennek épp az ellenkezője: a két nép- közös'ég együttélését egy olyan föderatív állam kereté­ben tervezi,' ahol a központi kormánynak erős hatalma lenne. E két elgondolás bi­zonyos fokú ötvözetét adja Pérez de Cutliar EN&Z-főtit- kár nemrég előterjesztett ja­vaslata, amely a ciprusi hely­zet igazságos és tartós rende­zését célozza. Hazánk jó kapcsolatokat tart fenn a következetesen aktív, el nem kötelezett kül­politikát folytató Ciprusi Köztársasággal. Magyaror­szág síkraszáll a Ciprus egész népének javára szolgáló meg­oldásért, ame'y csak a vo­natkozó ENSZ-határozatokkal összhangban, a sziget függet­lensége. szuverenitása, terüle­ti integritása, egysége, és el nem kötelezett politikája, va­lamint minden ciprusi ember alapvető szabadságjogainak tiszteletben tartása alapján kereshető. Országaink politikusai több ízben kölcsönös látogatáso­kon találkoztak. 1966-ban a magyar miniszterelnök láto­gatott el Nicosiába. Három évvel ezelőtt, amikor Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke afrikai országokba uta­zott, találkozott és rövid meg­beszélést folytatott Kiprianu elnökkel, aki két évvel ez­előtt tett hazánkban hivata­los látogatást, és tavaly Kül­ügyminiszteri konzultációkra került sor. A megbeszéléseit eredményeként a két jrszág megállapodást írt alá a pol­gári és bűnügyi jogsegély- egyezményről, valamint a ket­tős adóztatás elkerüléséről. A két fél megállapodott a dip­lomata- és szolgálati útlevelek vízumkényszerének megszün­tetéséről. Az akkori tárgyalá­sokról kiadott közös közle­mény hangsúlyozza, hogy még jelentős lehetőségek vanak gazdasági kapcsolataink fej­lesztésére. Az együttműködés kiszélesítésének minden bi­zonnyal új távlatait nyújtja Losonczi Pál most sorra kerü­lő ciprusi látogatása­f. f- * (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom