Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIIí Újra együtt Egy érettségi találkozó margójára „Kedves osztálytársunk! Ezúton figyelmeztetünk az idő múlására. Húsz esztendeje érettségiztünk Nagybátony- ban.” így kezdődött az a .levél, melyet hárman fogalmaztak, s küldtek szét majdnem harmincfelé mindazoknak, akik 1963. júniusában érettségiztek a nagybátonyi Bartók Béla 12 évfolyamos általános iskolában. Nincs tévedés, a meghívottak nem gimnazisták; nem technikumi hallgatók voltak, hanem 12 osztályt végzett általános iskolások, akik — ma is jelentkezni kell — az érettségire is vállalkoztak. 1944-ben, 1945-ben születtünk, s rólunk beszélve, gyakran hallattuk: a'háború utolsó „eresztései”. A kifejezést többféleképpen lehetett értelmezni, mi azonban nem sértődtünk meg érte, sőt, egy kis büszkeséget is éreztünk. Nem mintha nagy dicsőség lett volna, vagy akár szerencse, hogy mi már éltünk — néhány „lustább” osztálytársunk kivételével — a háború végén, de az a szörnyű világégés mégis csak vízválasztó az emberiség történetében. Hogy mást ne mondjak, akkoriban kezdődött el Magyar- ország népi demokratikus fejlődése, majd alakult ki később a szocialista világrend- szer. Mi, „háborús gyerekek” átéltünk egyet, s mást Nem emlékszünk rá, de benn „dolgozik” a zsigereinkben a csatazaj, a szirénák őrjítő visítása, a becsapódó bambák döreje, az óvóhely felé rohanó anyák ziháló lélegzete. És már emlékszünk a kisdobos és úttörő ünnepségekre, a lelkes tavaszi és őszi felvonu- lásoksa, legújabb kori történelmünk szép és ’ kevésbé szép lapjaira... Ki tudja, jókor, vagy rosszkor szüietitünk-e? Tény, hogy a mi nemzedékünknek mindig kijutott a kísérletezésből. Az ötvenes évek végén, amikor középiskolás korba nőttünk, az oktatási reform nyitányaként kitalálták a 12 évfolyamos iskolát, meg. a politechnikai oktátást. Mi végigcsináltuk, de a reform nem. Ugyanígy csináltuk né- hányan végig a főiskola, vagy egvetem előtti katonaságot, előfelvételikkel. Aztán más szokás lett a módi ebben is... A „gimnáziumba” —, ahogyan iskolánkat neveztük, fittyet hányva a hivatalos titulusra — Nagybátonyból és Kisterenyéről jártunk. Aki ismerte, vagy ismeri ezt a két települést, az előtt világos: nem voltunk úri gyerekek. Proletár gimnazisták voltunk. Apáink' bányászok, bányai iparosok, jobb esetben bányai alkalmazottak, vasutasok, anyáink javarészt háztartásbeliek, akikben az a szent hit élt, hogy tanult embert faragnak gyermekükből. Húsz éve érettségiztünk, s szervezett formában most találkoztunk először — ezen a nyáron. Három-négy padkop- tató társsal gyakrabban találkozott az ember, de a többséget jó, ha 2—3 évenként látta. A sors szanaszét vetett bennünket. Sokan két évtized múltán látták viszont egymást. Örömteli, kínos pillanat: az egykori Adoniszt üdvözölni hajavesztetten, pocakosán; az irigyelt Aphrodité szarkalábos szemébe kacsintani, és megszorítani mosástól vöröslő, párnásan duzzadó kezét. Hát igen, tovatűnt az ifjúság! Szakmát tanultunk, diplomát szereztünk, gyermekeket nemzettünk. Kedvvel, vagy anélkül: dolgozunk, teszi kiki a magáét, családja, önmaga boldogulásáért. Az egyik tanár, a másik mezőgazdász, a harmadik OTP-ügyintéző, a negyedik altatónővér, az ötödik mérnök, a hatodik óvónő, a hetedik..., a nyolcadik..., a kilencedik..., és így tovább. Ki gondolta volna akkor, hogy Szép Tamáskából — egyik kezdő tanárnőnk hívta így E. Sz. T.-t — bikatenyésztő lesz Tolnában, hogy az ügyesen kézilabdázó Polcsi válogatott röplabdáskén't szerez magának örökkévalóságot. Ki tudta volna megjósolni x szerencséjét, y bánatát? Mert jóból és rosszból is kijutott mindannyiunknak a húsz év alatt. Társul szegődött mellénk a szerencse, és csalfa párként elhagyott. Aztán meggondolta magát, és, mint a tékozló fiú, visszajött. S így megy ez folyton-folyvást, míg életünk fonala el nem fogy. Szerencsés fickó ez a Bizs- mark! — látom az arcokon, amikor rögtönzött osztályfőnöki óra keretében K. M. (beceneve Bismarck, a „vaskancellár” nevének téves kiejtésén alapul) beszámol életének alakulásáról. Francia— spanyol szakot végzett az Eötvösön. A spanyolt egy év alatt önállóan, magánszorgalomból tanulta meg, olyany- nyira, hogy felvették az egyetemre. Most külkereskedelmi üzletkötő az egyik fővárosi cégnél, és a kalauz fia repülővel járja a világot, Kubát, Dél-Amerikát. Persze, más is csinált karriert, ha hajlandók vagyunk észrevenni. Mert mi más lenne, ha nem az, hogy a gyenge biológusból megbecsült agrár-üzemmérnök lett, a betonszürke diáklányból színes egyéniségű óvónő. Rejtőzködő szeméremmel, dagadó kebellel vallunk önmagunkról. Milyen kevés ez az egyetlen délután, ez az egyetlen este ahhoz, hogy újra megismerjük egymást, hogy csak egy ici-picit is érezni-érteni tudjuk a másikát, úgy, mint egykoron, a diákévek idején. Egyhetes osztályfőnöki óra is kevés lenne hozzá. Az osztály legjobb tanulója, a másik K. M. tanárnő. Egy rákényszerített, elhibázott házasságból kievickélve, hivatásának és fiának él. Amikor pár percre a fiú odajött asztalunkhoz, anyja büszkén simogatta meg buksiját: — Életem legnagyobb műve — mondta ünnepélyesen, és kijelentését senki nem vonta kétségbe. Hajdani osztályfőnökünknek, Remenár Jánosnak is van gyermeke. De az ő életébe mi is szorosan, elválaszthatatlanul beletartozunk. Ifjú, 27 éves tanárként bízták rá az osztályt, az átszervezett iskola legnagyobbjait, a kilencedikeseket. Sokszor meg' kellett mosnia a fejünket, de sokszor lehetett — tanulmányi, sportbeli eredményeink miatt — büszke is ránk. Emberré keményedtünk a keze alatt, nyugodt szívvel bocsáthatott bennünket négy év múltán az útjainkra. Ne vegye zokon senki, ha kimondom: neki mi vagyunk a legnagyobb műve! Sulyok László Kétszáznegyven Puskin-utód A minap jelent meg Le- ningrádban V. Ruszakov irodalomkutató és újságíró „Elbeszélések A. Sz. Puskin utódjairól” című könyve. A könyv, mint ahogy előszavában M. Aleksze jev akadémikus a Szovjet Tudományos Akadémia Puskin Bizottságának elnöke irta, nemcsak egyetemes történelmi, hanem enciklopédikus jelentőségű. A szerző birtokában van egy hatalmas tekercs; Puskin családfája. Ebből kitűnik, hogy Puskinnak jelenleg 240 utódja él a földön. A szerző nyomon követte azoknak az embereknek a sorsát, akik a nép közkincsévé tetiék a költő számos kéziratát. levelét, könyvtárát, .a családtagok arcképeit, személyi tárgyait. A könyvből megtudhatjuk, hogyan kerültek rokonságba a költő utódjai Nyikolaj Gogol, a híres orosz író családjával, részletesen megismerkedhetünk Mihaj- lovszkoje falu — a költő családi birtoka — utolsó tulajdonosával. ISTENNEK LENNI NEHÉZ 44. — Dehogy — válaszolta Ru- mata, miközben kíváncsian mustrálta a kovácsot. — A szürkéket alighanem lemészárolták. Ezek szerzetesek. — Hű, az áldóját! — mondta a kovács. — Szóval, a szürkéket is... Hát ez a Rend! Az nem rossz, hogy a szürkéket lemészárolták. De rólunk, nemes don, mi a véleménye? Be tudunk illeszkedni, ugye? — Miért ne? — mondta Ru- mata. — A Rendnek is kell enni-inni. Be tudtok illeszkedni. A kovács megélénkült: — Nekem is az a véleményem, hogy beilleszkedünk. Az a fő, hogy senkit se bánts, akkor téged se bántanak, ugye? Rumata a fejét csóválta. — Azt már nem. Aki nem bánt, azt kaszabolják leginkább. — Az is igaz — sóhajtott fel a kovács. — De hát mitévő legyek... Hisz egyedül vagyok.'mint az ujjam, ráadásul nyolc kölyök kapaszkodik a nadrágomba. Ej, Szűzanyám, legalább a# mesteremet lekaszabolnák! Tiszt volt a szürkéknél. Mit gondol, nemes dón, lekaszabolhatták? öt arannyal tartozom neki. — Nem tudom — mondta Rumata. — Lehet, hogy lekaszabolták. Inkább a következőt fontold meg, kovács. Te egyedül vagy, mit az ujjad, de ilyen ujj jó tízezer van a városban, — No és aztán? — kérdezte a kovács. — Hát gondolkozzál mondta mérgesen Rumata, és faképnél hagyta. Korai még neki a gondolkodás. Pedig azt lehetne hinni, mi sem egyszerűbb: tízezer efféle pörölyforgató, ráadásul, ha feldühödik, bárkit izzé-porrá zúzhat. De ők még nem dühödtek fel. Csak félnek. Ki-ki önmagáért, az isten mindenkiért. A háztömb szélén levő bodzabokrok hirtelen meerezr!ültek, dón Tameo bújt ki a mellékutcába.. Am'ko- észrevette Rumatát, felkiáltott: — Nemes donom! Mennyire örülök! ön is a kancelláriába tart? — Természetesen. nemes donom — válaszolta Rumata, és ügyesen kitért az öleld karok elől. — Megengedi, hogy csatlakozzam önhöz, nemes dón? — Megtisztelésnek veszem, nemes dón. Hajlongva köszöntötték egymást. Nyilvánvaló volt, hogy dón Tameo tegnap elkezdett inni, s még nem tudta abbahagyni. Bő, sárga nadrágjából előhúzott egy finom mívű bütyköst. — Nem óhajt, nemes dón? — kínálta udvariasan. — Köszönöm — felelte Ru-] mata. — Rum! — jelentette ki dón Tameo. — Igazi anyaországi rum. Egy aranyat fizettem érte. Leereszkedtek a szemétdombhoz, és orrukat befogva, hulladékkupacokon, ku- tyat.etemeken és fehér férgektől nyüzsgő bűvös pocsolyákon át gázoltak. Smaragdzöld legyek miriádjainak szüntelen zúgása töltötte be a reggeli levegőt. — Milyen furcsa — jegyezte meg dón Tameo —, azelőtt sohas'. in nrtam itt. (Folytattuk.) Cesare Pavese Születésének 75. évfordulójára Cesare Pavese, a XX. századi olasz irodalom immár klasszikusnak számító írója és költője 75 évvel ezelőtt, 1908-ban született Santo Stefano Belbo kisközségben, Piemonte tartományban. Szülőföldje, a Langhe dombvidéke mindvégig nemcsak háttere, hanem szereplője is prózájának és verseinek egyaránt. Tanulmányait Torinóban végezte, a élete legnagyobb részét ebben a városban is élte le. Motívumainak másik nagy forrásvidéke ez "a város, Észak-Itália egyik legnagyobb ipari és kereskedelmi centruma. Itt nevelődött a két világháború között felnövő nemzedék haladó, antifasiszta elitje is. Pavese a D’Azeglio- gimnáziumban Augusto Montinak, a jeles írónak és kiváló tanárnak volt a tanítványa, aki képes volt hidat építeni az olasz és az európai kultúra között. Pavese számára a nyitást, saját művészi útjának új lehetőségeit az angolszász, főleg az amerikai irodalom felfedezése jelentette. Egyetemi diplomamunkáját Walt Whitmanról írta, és a továbbiakban is fordítások, tanulmányok sora jelezte, mennyire eleven, menynyire termékenyítő volt számára ez az irodalom. Pavese nem tette le a hűségesküt a fasiszta államnak, ezért tanári állást nem kaphatott, angolt tanított, fordított (leghíresebb fordítása a Mo by Dick), folyóiratban tanulmányokét publikált. 1935- ben a fasiszta hatóságok háromévi száműzetésre ítélték Pavesét, aki egy évet le is töltött belőle Brancaleone Ca- labro faluban, s élményeinek sorához a dél-olasz szegény parasztok, halászok nehéz életének, a kiégett dél-olasz tájnak maradandó emléke csatlakozott. Műveiben azonban mind a Langhe dombjai, mind a calabriai táj az amerikai irodalom stiláris és nyelvi hatásaival ötvöződve egy sajátos mitológia jelképrendszerévé alakult, amelyre nem csekély hatással volt a múlt századvég dekadentista irányzata is. Fogsága alatt 1936-ban jelent meg első verseskötete, és több évi érlelés után, 1941- ben, első kisregénye, a Szülőfölded. Verseiben, ‘prózájában a paraszt, a vándor, a koldusszegény, vad fiatal nő, a dombtetőn élő remete egyaránt valamely ősi létet testesít meg, amely többé el nem érhető, meg nem fogható a városlakó számára. E képek, alakok a klasszikus görögség misztériumaival, szertartásaival éppúgy rokonságban vannak, mint a legnagyobb olasz romantikus költő, Leopardi nosztalgikus, tiszténlátó pesszimizmusával. Pavese a legnemesebb, európai szintű olasz hagyomány folytatója és újrateremtője. Elbeszélő jellegű, nyugodt lejtésű, nagy felidéző erejű verseinek és regényeinek hatása igen jelentős az olasz próza megújulásában. Szuggesztív, atmoszférateremtő művészete puritán, visszafogott nyelvi eszközökkel él, amelyek azonban nagyon tudatos, fölényes és biztos kézzel épített egységet alkotnak, amelyben váratlanul robban egy-egy szó, egy-egy jelzős szerkezet. A magyar olvasóközönségnek is alkalma nyílt megismerni Pavese művészetét; verseiből válogatás jelent meg, regényeit csaknem mind lefordították. A Ház a domboldalon, a Szép nyár. Az ördög kastélya, a Barátnők, Az elvtárs és talán legszebb könyve, A hold és a máglyák, lelkes és jeles fordítók tolmácsolásában ..olvashatók. Pavese antifasiszta volt és kommunista, eszmeileg elkötelezett, önmagával szemben könyör-> telenül szigorú, kritikus, vi-j tázó, tiszta jellemű érteimig ségi. Élete végéig nem tudott ön-’ magában megvívni azzal a ténnyel, hogy nem vett részt az ellenállásban. A párttal való kapcsolatában is keletkeztek viták. Írói hírneve egyre nőtt, két rangos irodalmi díjat nyert, műveit több nyelvre lefordították. Mindez azonban nem oldotta meg személyes és művészi válságát. Évek óta foglalkoztatta, filozófiai- lag és etikailag az öngyilkosság, mint a beilleszkedni nem tudó, a magány dimenziójában élő ember számára az egyetlen lehetséges megoldás. 1950-ben maga is ezt választotta. Hetvenöt éves lenne most. Műve viták, himnuszok, fanyalgás és félreértések után immár elfoglalta helyét az európai irodalom maradandó értékei közt. Király Erzsébet műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Mai kulturális programok 8.25: Magyar előadóművészek kamarazene-felvételeiből 9.00: Hajnali harmat. Mai koreai költők versei 9.16: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik 9.39: Nefelejcs. A Gyermekrádiő műsora 10.05: A pult másik oldalán. 10.35: Regina Resnik és Rudolf Schock operaáriákat énekel 11.16: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. Riport 11.36: Irodalmunk a felszabadulás után: Felelet. Déry Tibor regénye rádióra alkalmazva 12.40: Reklám 12.45: Jogi arcképcsarnok 13.00: Két szimfónia 14.20: A Koreai Népi tikus Köztársaság nemzeti ünnepén 14.50: Vera Franceschi Cimarosa- szonátákat zongorázik 15.05: Joan Sutherland operett- és zenésjáték-fel vételeiből 15.40: Csolima és dzsucse. Riportműsor 15.58: Hallgatóink figyelmébe! 16.00: Heltai Jenő versei 16.10: Üj nótafel vételeinkből 16.35: Jean Pierre Rámpái fuvolázilc 17.05: Helyszínrajz a Fehérvári ' úti piacról. Riport 17.30: Nicola Gjuzelev operaáriákat énekel 17.55: A sárga Rolls-Royce. Részletek Ortolani filmzenéjéből 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk (ism.) 18.28; Hallgatóink figyelmébe! 19.15: Irodalmunk a felszabadulás után: Elveszett paradicsom. 20 48: A sevillai borbély. Részletek Rossini operájából 21.40: A sportolók lelke. 22.20: Portrésor és Interjúláno 22.30: Nóták 22.50: Kihaló mesterségek 23.00: A Nóták című műsor foly- tatása 23.30: Schumann: g-moll trió 0.10: Toronyzene PETŐFI RADIO: 8.05: Koreai népi dallamok 8.11: Sebestyén András dalaiból 8.20; Tíz pero külpolitika (ism.) 8.35; Napközben 10.00: Zenedélelőtt 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből 13.00; Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót. Szádvár legendája 13.20; Éneklő ifjúság 13.33: Kodály Zoltán—Jákó Jenő: Muzsika három gordonkára 14.00: Lelátó. A sportosztály magazinműsora 15.10: Az én rádióm. A mikrofonnál: Fáber András újságíró 16.00: Látogatóban. Játék- és ajándékműsor beteg gyerekeknek (ism.) 16.35: idősebbek hullámhosszán 17.30: Tanakodó — az ötnapos tanítási hét tapasztalatairól 18.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót: 19.35: Adrian Boult Arnold angol táncdalaiból 19.52: Reklám 19.55: Slágerlista 20.35: Szociológiai figyelő. Huszár Tibor műsora 21.05; A Magyar Rádió Karinthy Színpada 22.01: Bihari verbunkosok 22.15: Magnósok, figyelem! 23.20; A New York-i filharmonikus zenekar felvételeiből MISKOLCI STÜDIÖ; 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. (A tartalomból: Repülőié, ri látogatás — Kosárfonók között a Cserhát keleti oldalán.) Szerkesztő; Pongrácz Judit. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és müsorelőze- tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ! 15.00: Kölcsönhatások az élettelen természetben. I. rész 15.35: Hírek 15.40: Eső az idegen városban. 17.05: Tanévnyitó az Iskolatelevízióban 17.45: Tévébörze 17.55: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén 18.25: Képújság , 18.30: Telesport 18.55: Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Jogi esetek 20.40: „Micsoda útjaim...” 21.25: Panoráma 22.25: Tv-híradó 2. 2. MŰSOR: 17.40: A lengyel televízió estje. 17.45: Rexi a festő. Rajzfilm 17.55: Mortale és mások. Cirkuszfilm 18.30: Jelentés a hódok ügyébe; 18.45: Kapuk a tengerre. Dokumentumfilm 18.55: Harminc perc könnyűzene 19.30; Tv-híradó '-’■'vezető 10.^5 Kérdések és válaszok íP-3 5 Az én születés-'npom. l gyei tévédráma 21.40: Arthur Rubinstein Lengyel- országban 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA.* 19.30: Tv-híradó 20.00; V. Kavciak: Jellem.' 21.20: Gazdaságpolitikai magazin 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15; Találkozás szovjet művészekkel 23.05; Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Zenei est. Richard Wagner 20.45: Tévékomédia (ism.) 21.20: Bratislavai líra ’83. 21.30: Időszerű események 22.00: Képzőművészeti magazin MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Elcserélt szerelem. Színes magyar film. 8 órától: Titkos birodalmi ügyek. NSZK-beli dokumentumfilm. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától: Ez igen! (14) Színes, szinkronizált, amerikai filmvígjáték. — Pásztói Mátra: Tamás bátya kunyhója. I—II. Színes, szinkronizált olasz—NSZK Pilm. — Szécsényi Rákóczi: A pestő felesége. Színes, szinkronizált szovjet film. — Kistérényei '■»etőfi: Szexis hét vége. (16) Szí- •es, szinkronizált olasz—francia *üm. — Nagvlóc: A hét merész aszkadőr. Színes, USA kalandom. — Jobbágyi: A betyárkapi- Pány. Színes, szinkronizált román kalandfilm. <50.40: Ja útjaim..,” Demokra4 NÓGRÁD - 1983. szeptember 8., csütörtök
