Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

X Emlékezés Fadrusz Jánosra C\X\\\\\X\XVXX\X\XX\V\XX\XXXXXX\VXXXXXXXXX\\\V\\X\XX\VvX\VV,XX\\\\'.\\XXV\\'vYvXX\V,V.\\\\NXVVXXV'.\\XX\X\\\.VvVvN.X\X\X'VX'v\X'.V,X\\'O.X\X\' Fadrusz János százhu­szonöt esztendővel ezelőtt, 1858. szeptember 2-án szüle­tett Pozsonyban. Üstökös­ként érkezett, úgy is távo­zott. Nagyot és gyorsan emelkedett a zsellérszülők gyermeke, aki mindig büsz­ke. maradt arra, hogy laka­tosinas volt. Georg Raphael Donner Szent Márton-oltá- rát csodálta meg először a pozsonyi dómban, később Tilgner Viktor és Edmund Hellmer tanítványa lett a bécsi akadémián 1888 és 1891 között. 1890-ben elkészítette len­dületes vonalvezetésű Perse­us- és Medusa-szobrát. Stróbl Alajosnál már kiiktatódik a másik test, a hős diadalában már a íejet mutatja fel csupán, Fadrusz a küzdelem hevében ábrázolja őket. Kész szobrászként, hiányta­lan felkészültséggel. Nem Rodin eszményeit folytatja, hanem a magyar szobrá­szat sodrában alkot, Fe- renczy István, Izsó Miklós hagyományait követi Stróbl Alajos társaként, — s győ- zelmre viszi a Mátyás ábrá­zolását, ami még Ferenczy- nek nem sikerült. Nem is­mert gátlásokat, olyan rend­kívüli képességgel rendel­kezett, hogy az adott pilla­natban mindig optimális szoborművet hozott létre, — az elérhető legjobb alkotást. A teljesítményre hiányta­lanul felkészült — lelkileg és szakmailag egyaránt. Fe- szület-ére, úgy hogy önmagát kötöztette fel, s a fényké­pek alapján vizsgálta előta­nulmányként az izmok -r.eg- feszülését. A biblikus témák közül mély átéltsége révén a Szegény Lázár emelkedik ki. Első emlékműve márvány­ból készült. Mária Teréziát ábrázolta, s 1896-ban avat­ták fel Pozsonyban. Kétség­telen, hogy a szerkesztés világossága és nagyvonalú­sága messze a bécsi, Zum­busch által komponált Mária Terézia-emlékmű elé helye­zi, sajnos 1928 októberében ledöntötték, a megmentett két fej a budapesti Szép­művészeti Múzeumba került. Főműve az 1902-ben fela­vatott kolozsvári Mátyás­szobor,— az európai emlék- \ műszobrászat egyik remeke. Verrocchio Colleoni-ja je­lentette az egyik mintát. A méltóságteljesen meghajló paripa humánus tartalmat hordoz, kifejezi hódolatün­á /I * 1/ » (T a Az életöröm lírai festője SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CZÓBEL BÉLA Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobra kát Mátyás történelmi tette iránt A századforduló ma­gyar köztéri szobrászata Stróbl Alajos, Fadrusz Já­nos, Róna József, Zala György révén tekintélyes erőt képvisel a téralkotás­ban, meghaladja az európai átlagot. Fadrusz János mindössze negyvenöt évet élt, — szob- rászéletútja zenitjén távo­zott. Valamit azonban vég­legesen itt hagyott —, mű­vészetének emlékezetes alko­tásait: a zilahi Wesselényi Miklós- és a Tuhutum-em- lékművet, a kisbéri Wenck­hein-lovasszobrot, kapuőr­ző oroszlánjait, a szegedi Tisza Lajos-emlékmű fő­alakját és a Magyar Nem­zeti Galériában látható re­mek kisplasztikáját, mely Toldit ábrázolja a farkasok­kal. Sorsát, küldetését teljesí­tette, s nemcsak nyomot ha­gyott maga után, hanem az emberi, szobrászt becsület üzenetét romolhatatlan érté­kű mesterműveiben, melyet nem rongál hanem növel az idő. Losonczl Miklós Munkácsy Mihály, tehát a múlt század óta nem volt ta­lán még egy olyan magyar festő, akit Párizs, a világ kép­zőművészeti fővárosa, annyira elismert volna, mint a most száz éve született Czóbel Bé­lát; és aki mégis, hosszú éle­tén át mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy hű fiának tartsa szűkebb hona. Életrajza bő­velkedik ugyan külhoni ván­dorlásokban, utolsó évtizedei­ben azonban mindig idehaza (1939-től Szentendrén) találja meg erőre és munkára ihlető igazi otthonát. Nagybányán kezdte tanuló­éveit, s a század eleji Münc­henben folytatta (1902—1903), de egy évre rá már az új mű­vészet Mekkájába, Párizsba megy, ahol kisvártatva kiállí­tásokon is szerepel. Ugyanak­kor első munkái magyar tár­latokon is megjelennek. 1905- től a leghíresebb francia mű­vészcsoport, a „Vadak” (Fauve- ok) társaságában találjuk: Ma­tisse, Derain, Vlaminck, Bra­que van Dongen körében. Itt­hon pedig a „Nyolcak” néven ismert csoportosulás előkészí­tésében vesz részt Kernstok Károly nyergesújfalui műhe­lyében. 1914—1919 között Hol­landiában dolgozik (és e kor­szakból való például a megin- dítóan vallomásos Labdát tar­tó fiú képe, melyen talán honvágyát fedezhetjük fel: a kisfiú hóna alatt a labdán mindenesetre piros-fehér-zöld villan elő). Berlin következik ezután, majd újra Párizs, ahol több évtizedet tölt, most már megérlelve a maga külön — sajátos — művészetét, melyet egyaránt csodál Budapest és New York (ez utóbbi két ki­állításon is 1927-ben és 1836- ban). Az első könyv úgyszin­tén ekkortájt jelenik meg róla, nálunk. A második világhábo­rú előestéjétől, 1939-től Szent­endre lesz mégis igazi telep­helye, hogy szellemiségével, jókedélyével s mindenekfölött művészi tekintélyével akár még kilencvenévesen is biz­tos vonatkozási pont legyen a felbolydult képzőművészet térképén: az értéké, a költé­szeté. Most Szentendrén szobra áll, és állandó múzeum az 1976- ban elhünyt nagy mester élő emlékére. Ez a méltatás, melyet kezé­ben tart a tisztelt olvasó, nyil­vánvalóan nem pótolhatja azt az élményt, melyet Czóbel ké­pei nyújthatnak, meg sem kísérli hát, hogy bármiféle le­írással próbálkozzék. Melegen tanácsolja inkább a szentend­rei kirándulást. És legfeljebb, ezen kívül, csak arra szorít­Varga Imre Czóbel-szobra Szentendrén a hónap műtárgya volt idén Nógrádi irodalmi ritkaságok áprilisban a salgotarjani Nóg­rádi Sándor Múzeumban Fe­renci.*/ Teréz 1852. október 21-én írt Szécsény című ver­sének kézirata és egy róla készült rajz ^reprodukciója, amelynek eredetijét Barabás Miklós készítette. Akkor utal­tunk rá, hogy Ferenczy Te­rézt életében sem nagyon em­legették, s a kor egyik legte­hetségesebb költőnőjéről az utókor gyorsan és csaknem teljesen megfeledkezett. Egyébként lapokban szétszór­tan megjelent költeményeit Bulcsú Károly gyűjtötte ösz- sze: Téli csillagok (1854). Új­ra kiadta és életrajzát is meg­írta Halmi Piroska: F.T. élete és költeményei (1903). A hat­vanas évek végén életével és munkásságával kapcsolatban néhány helyi publikáció is megjelent, dr. Szabó Károly foglalkozott vele, s olvasható egy dolgozat az Irodalmi em­lékek nyomában Nógrád me­gyében című kiadványsorozat második füzetében. Mindez jelzi, hogy napjainkban Nóg- rád megye irodalmi hagyo­mányai között már számon tartjuk, életének és munkáST ságának megfelelő értékelése és teljesebb feldolgozása azonban még hátravan. E szempontból, valamint Nógrád megye irodalmi ha­Ferenczy Teréz minden versei gyományai későbbi részle­tesebb feldolgozása s főként közkinccsé tétele szempontjá­ból igen nagy jelentőségűnek tartjuk a Nógrád megyei Mú­zeumok Igazgatósága új könyvsorozatát, amely a Nóg­rádi irodalmi ritkaságok cí­met viseli. A sorozat első kö­tete a közelmúltban látott napvilágot Salgótarjánban Fe­renczy Teréz minden versei címmel. A sorozat — se kö­tet — szerkesztője és felelős kiadója dr. Praznovszky Mi­hály. Külön kiemeljük továb­bá azt a követendő példaként is szolgáló társadalmi össze­fogást, amely a könyv meg­jelenését a jelen szűkös anyagi lehetőségei közepette is lehetővé tette, bizonyítva, hogy tartalmas, nemes cél ér­dekében ilyen módon is lehet maradandó értéket létrehoz­ni, eredményt elérni. Köszö­net illeti a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat balas­sagyarmati . telepének KISZ- fiataljait, a szécsényi aagy­8 NÓGRÁD - 1983. szeptember 3., szombat községi tanácsot, a szécsényi Palóc Háziipari és Népművé­szeti Szövetkezet Ferenczy Te­réz Szocialista Brigádját, va­lamint Hajdú Józsefet, Lan­tos Lászlót, Mizsák Endrét. Ebben az esztendőben ün­nepeljük a költőnő születésé­nek 100., halálának 130. év­fordulóját. Az ezer számozott példányban kiadott elegáns kis könyv a költőnő 33 ver­sét tartalmazza. Mit jelent hát a cím: Ferenczy Teréz minden versei? Praznovszky Mihály, aki új kutatási ered­ményeket is közlő előszót írt a versek elé, utal rá: egyelő­re ennyi a termés. Mindössze ennyi: S bizony, a legszorgo­sabb filológiai kutatás sem tudja majd fél százig növelni a versek számát. Ferenczy Teréznek azonban tehetsége a néhány tucat verse révén he­lye van a magyar — ezen be­lül a nógrádi — irodalmi ha­gyományban. Amint azt az előszó szerzője' írja: „E kö­tetnyi verse száz év óla az első teljességre törekvő be­mutatása költészetének. Most kell a verseknek Ítéletet kér­ni: mi az, ami közülük ott kell, hogy legyen a magyar irodalom örök kincsesházá­ban.'’ Továbbá szükség van arra is, hogy műveinek összegyűj­tésén kívül a költőnő életé­nek hiteles adatai is napvi­lágra kerüljenek, hiszen ép­pen Ferenczy Terézzel kap­csolatban mindmáig legendák keringenek, ellenőrizhetetlen adatok jelentek meg. Már születésének dátuma sem volt pontos, Praznovszky Mihály közli: „Itt most először tud­juk leírni hitelesen, hogy 1823. december 27-én szüle­tett Rimaszombaton. Mizsák Endre Szécsényből elszárma­zott kutató jött rá, hol kell keresni ezeket az adatokat. Meg is találta a rimaszomba­ti katolikus plébánia 1771— 1850. közötti éveket összefogó anyakönyvében a 259. oldalon, az 1823-as év 63. sorszámá­nál. Apja Ferenczy Sámuel, anyja Ballay Teréz, a kereszt­szülök Lenner Ferdinand és Cergei Terézia... Teréz szüle­tése után nemsokkal Szé- szénybe költöztek s ettől kezdve Ferenczy Teréz soha nem hagyta el a kis mezővá­rost.” A Nógrádi irodalmi ritka­ságok további köteteit érdek­lődéssel várjuk. A következő könyv Madách Imre váloga­tott verseit tartalmazza. T. E. kozhatik, hogy egy-két tanul­ságra még felhívja a figyel­met. Érdemes megfigyelni pél­dául, milyen élő és termékeny kölcsönhatás jelképe lehet Czóbel egész életútja, hogy igazából mennyire a magyar festészet európaiságának szim­bóluma ő, mennyire egy kap­csolatrendé, melyben egyszer­re szolgálja minden a honit, és tőle elválaszthatatlanul az egyetemesét. Mert tehetsége — Nagybányán és Párizsban — tüstént felismeri az alkatához, mondandójához, lírájához il­lő korszerűt, a leghaladóbbat, s egyike lesz azoknak a zse­niknek, akik a látványelemek szuverén felhasználása révén (és mindig az elvonatkozta­tásnak csak azon pontjáig me­részkedve, ahol a tárgy még felismerhető s értelmezhető) olyan művészi nyelvet alakí­tanak ki, mely képes a kor tartalmainak esztétikai közlé­sére. Az impresszionisták aprólé­kos látványmásoló igyekezetét olyannal váltja fel, amelyben (elsősorban a színek segítsé­gével) maga a kép, ez a két­dimenziós csoda lesz öntörvé­nyű új valóság. Nem látványt másol tehát, bármilyen magas fokon is, hanem új látványt teremt. Különösen a harmin­cas évektől, amikor saját technikája végképp kifejlő­dött, látható ennek meggyőző eredménye. Czóbel képein nincs szavakkal elmondható történés, nincs az a sokat em­legetett „irodalmiság”, nem életepizódok vannak megfest­ve, hanem (használunk súlyos szót) életesszenciák, életlé­nyegek, mindig a létezés ko­moly öröméből. Minden tárgy­nak és foltnak, akár az elő­térben, akár hátrébb áll, a vászon egyenlő súlya és szere­pe van: a szépség érdekében átrendezett realitást találjuk így (akárcsak, s ebben rokon vele, barátjánál, Picassónál). Ennek következménye, hogy — egyik monográfusát idéz­ve — nála „a képfelület op­tikai egysége” teremtődik meg. Mégpedig, s talán ez Czóbel leginkább utolérhetetlen, va- rázsos sajátja, olyan belső tűzzel, egyik korábbi kritikám­ban úgy írtam, olyan sejtel­mesen áradó gyöngyházfény­nyel, hogy a képek vallomá­sosságához kétség sem férhet. Egy következetes, maga útját járó, halk és szemérmes mű­vész lírája sejlik elő a csend és a nyugalom érzelmeivel, tartózkodón. Ebből kifolyólag képei nem adják meg magu­kat könnyen, de ha a megis­merés tiszta szándékával s el- mélyülten közeledünk hozzá­juk, kimeríthetetlen életörö­mükből boldogan juttatnak ne­künk is. Szabó György Czóbel Béla: Legyezős lány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom