Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
Merre tart szociálpolitikánk ? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval szoros összefüggés van. LegÉletünket — a születéstői az öregségig — át meg átszövik a szociálpolitikai intézkedések. Társadalmunk újra és újra tökéletesíti őket és fokozza hatékonyságukat. Most nemrégiben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata jelölt meg számos szociálpolitikával kapcsolatos feladatot. Erről beszélgettünk dr. .Ferge Zsuzsával, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos osztályvezetőjével. — Miután a szociálpolitikáról sokféle nézet van a közvéleményben, kérem: értelmezze a fogalmat. — A szociálpolitika tulajdonképpen egy kiegészítő eszközrendszer, amely alapelveit a társadalompolitikától kapja. A központilag rendelkezésre bocsátott forrásokból >— pénzzel, természetbeni juttatásokkal — biztosítja a társadalmilag elfogadott megélhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, például mert betegek, gyermekek, öregek, vagy rokkantak. Ahhoz, hogy a szociálpolitikánk jobban érvényesüljön, társadalmi szemlélet változásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a szociálpolitika valamiféle jótékonykodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volt. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgozóknak jól felfogott érdélre, hogy a gyermekek, majdani eltartóik egészségesen és kedvező körülmények között váljanak felnőtté. És az ö érdekük az is, hogy jól gondoskodjanak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érdemes megöregedni. Az egészet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás”, az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörüle- tesség. .....—......a — A Központi Bizottság határozatából idézem : ,„A következő években át kell tekinteni a szociálvolitika intézményrendszeréi”. Ez mintha a jelenleginek a zavaraira utalna? — így -is van. Az említett három fő területnek megfelelően különböző intézményekre van szükség. A társadalom- biztosításon kívül, ami a pénzbeni juttatások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézményrendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a legkésőbben jöttek létre; az oktatás és az egészségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez képest messze elmaradt a személyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs egy felső szintű gazdája,amely a három terület — a pénzbeni, a természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és figvelmmel kísérné a gyakorlatban történő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésben már kezd kialakulni: a tervhivatalban közel két esztendeje önálló szociálpolitikai osztály működik, viszont a végrehajtásban, az igazgatásban még nincs megoldás. — Korábban a Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez mién nem vált be és mi volt az átszervezés következménye? — A minisztérium megszüntetésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpolitika gazdája. Ezért amikor a kormány a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai feladatokat különböző szervek között osztotta fel. Fél- dául vállalati szociálpolitika gazdája a szakszervezet és a Pénzügyminisztérium lett, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcához, az idős emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt —• az Egészségügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Tehát mint látja a szociálpolitika területei eléggé fel vannak parcellázva. Ezért az egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megoldatlan a. szociálpolitikának a többi népgazdasági területtel egybehangolt, valamint belső harmonikus fejlődése is. Ezért bízta meg a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az eddiginél tisztább formában tartalmazza a szocialista szociálpolitika működési elveit, az ehhez szükséges szervezetet és eszközöket. A szervezeti rendszert) kell először áttekinteni. Ebben már bizonyos előzetes elképzelésekre jutottunk. — A felső szintű irányítással kapcsolatban felmerült-e a néhai Népjóléti Minisztériumhoz hasonlóan egy szociálpolitikai minisztérium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizonyos veszélyeket rejt magában: növelheti az egyáltalán nem kívánatos bürokráciát, eltávolíthatja az embereket az ügyintézéstől. Egyébként sem ma, sem a közeli jövőben nincsenek meg ehhez a személyi feltételek. Mind ez idáig nem folyt nálunk sem szociálpolitikai, sem szociális-közigazgatási, sem szoci- ális-munkásképzés. Rosszul állunk magas hivatástudatú szakemberekkel is. Például kutatási tapasztalat az, hogy a segélyezések pszichológiai és társadalmi érzéketlenséggel történnék. De nemcsak a segélyezés, hanem egyéb szociális ügyek intézése is. Mindez nem csupán morális kérdés, a hozzáértés hiányára is utal. Vizsgálódásaink alapján é pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányítást vagy egy önálló szociálpolitikai kormánybizottság oldhatná meg egy kisebb-; fajta háttérintézettel, amely előkészítené az intézkedéseket, ellenőrizné a végrehajtást, elemezné a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglévő Állami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létrehozása. Ez utóbbinak az lenne a nagy előnye, hogy a szociálpolitika szervezetileg is szoros kapcsolatban állna a gazdaságpolitikával. A kormánybizottságnak viszont az, hogy önálló gazdát kapna a terület. Az is felötlött, hogy a meglévő főhatóságok kapjanak több szociálpolitikai feiar datot. De mert valameny- nyi minisztériumnak történelmileg kialakult erős szakmai profilja van, amely közé a szociálpolitika csak nehezen szorítható be — nem hisz- szük, hogy ez lenne a járható út. — A szociálpolitika egyértelműen a közösség egészének ügye. Milyen keretekben érvényesülne ez? — Felső szintű szervként egy társadalmi tanácsra gondolunk, amely a társadalmi érdekeket közvetítené. Továbbra is fontos szerepe lenne a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak és a területi érdekvédelmi társadalmi szervezeteknek, illetve együttműködésüknek. A meglévő érdekképviseleti helyi szervezeteknek még sokféle hiányossága van az öntevékenység, a társadalmi érdekképviselet terén. Csökkenteni kell munkájukban például az állami bürokrácia kellemetlen vonásait, amelyeket öntudatlanul is átvesznek. , Tehát a szociálpolitikai intézményrendszer korszerűsítésének minimális programja a kormánybizottság háttérintézettel és a társadalmi tanács. A távlati, ami azonban talán nem a legoptimálisabb: a minisztérium. És mindezen közben a tanácsokkal szoros kapcsolatban működő társadalmi területi szervezetek, szövetségek, . Önigazgatási egységek létrehozása. A Központi Bizottság határozata kijelenti: „A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot!” Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és á gazdaságpolitika között igen főbb tartalma a teljes, az emberre szabott foglalkoztatottság, és a tisztes minimális bér. Ezek nélkül nem lehet eredményes a szociálpolitika. Ha egy gazdaság kegyetlen, akkor szedi az áldozatait: sokasodnak a munkanélküliek, a munkában megrokkantak, a megélhetést nem nyújtó bérek. Ilyen körülmények között a szociálpolitikára nemcsak óriási, de megoldhatatlan feladatok hárulnak. Ezt látjuk sok nyugati országban, ahol százezrek-mil- liók vannak munka nélkül. Az ideális az olyan gazdaságpolitika, amely — leegyszerűsítve — feleslegessé teszi a szociálpolitika nagy részét. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaság „kezét-lábát” meg keli kötni. Ellenkezőleg! A szociálpolitika nem mond ellent, a gazdasági reform követelményeinek és logikájának, sőt a kettő csak együtt képzelhető el. Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság, ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé károsodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből megélhetnek. A másik — távlati — eleme az, hogy a társadalmilag elfogadott létminimum mindenki számára, aki nem képes megfelelő keresethez jutni — biztosítva legyen. A jövőben törekedni kellene tehát arra, hogy a nyugdijak, sőt a családi pótlékok is elérjék és megőrizzék ezt a kívánatos színvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-től felemelt családi pótlék is. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglalkozni a szociálpolitikai juttatások differenciálásával. Mit jelent ez? — Ügy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kell at szociálpolitikai prioritásokat megállapítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden juttatást állandóan növelni, ezért körültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos megismerni a la-! kosság véleményét is. A tömegkommunikációs intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítenének előnyben a szociálpolitikai intézkedéseknél ? A válasz: elsősorban az egyedülálló nyugdíjasokat, másodsorban a sokgyermekes családokat, és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha másként nem lehet, akkor egy későbbi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli a válaszok hitelét —, hogy a megkérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyermekes, vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltak arra a fontos kérdésre, hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a többiektől. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak híveu Ez így hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reageni szociálpolitika kulcsszava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sokgyermekes családon kell segíteni, csupán azokon, akik a legszegényebbek és — teszik hozzá — meg is érdemlik. A többieknél akár csökkenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az emberek kiszolgáltatottságát, nem tudhatják melyik pillanatban válnak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá” illetve „érdemtelenné”. Ezen kívül ki vannak téve mindenféle beavatkozásnak családi életükbe .1 Ez a fajta gondolkodás ösz- szeférhetetlen azzal a szocialista alapelvvel, hogy a munka kötelesség, a szociálpolitika, valamint a tisztes megélhetés állampolgári jog. Ezért a prioritásokat csakis csoportokban és jogokban gondolkodva állapíthatjuk meg.' Ezt teszi egyébként a már idézett központi bizottsági határozat is. Nehéz gazdasági körülményeink ellenére is bizakodóvá tehet bennünket az a tény, hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek, hanem az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Székelyné Kertész Katalin Ű T O N J Á R Ó JOUR DE FRANCE Azt hiszem; hogy az a ló,' amelyiknek hol az egyik oldalára hol meg a másik oldalára esik a mondásbeli túlzó ember, az a ló is magyar ló. Vajon mikor voltunk utoljára nyeregben? Szemet szúr egy cikkbeli megállapítás, amely nem pontos idézetben így fest: az ötvenes évek MHK-mozgalma (Munkára, harcra kész) felett ítélt az idő. .. Más szóval talán így lehetne fogalmazni — azt a túlzásokba eső mozgalmat, amelyben egyenesen a politikai megbízhatóság kritériumaként dobált gránátot (nem éleset!) a lúd- talpas egyetemi tanár és a háziasszony ha volt akkoriban ilyen egyáltalán, hiszen a lányok, asszonyok traktorosok voltak az emlékezés mai sematizmusa szerint nos, ezt a mozgalmat halálra ítélte az idő. Lelke legyen rajta. Az eltúlzott MHK-ban, úgy tűnik, mégis több volt a haszon, mint a mozgalom máig tartó halálában, amikor a tömegsportban léteznek ugyan eredmények is, de mindenki tudja, hogy több a gond, mint az öröm. Meg a tömeges eredményesség. X X X X X Mostanában a ..mezjelen- ség” szembetűnő hazai körökben. Soha ilyen igény nem volt talán a különféle sportöltözékek iránt, soha eny- nvien nem jártak még mindenféle alkalmat kihasználva úgynevezett „szabadidős-ruhában”, mint manapság. És bár léteznek tervezők által kigondolt valódi szabad idős himi-humik is, a tömegíel- fogás előnyben részesíti erre a célra a márkás mezeket, a szupercipőket, az álommelegítőket. Ilyenformán mindenkinek jó üzletté vált ez a fura divat, rövidesen a Puma cég melegítőit is megvásárolhatjuk szabadidős-ruhának és így tovább... Mondják, hogy a finneknél a miniszterelnök egyik kezén meg lehet számlálni — hányán nem(!) kocognak az országban, és ha ebben van is némi túlzás mert talán mindkét kezére szükség lenne az összeíráskor — az mindenképpen igaz, hogy a távoli testvérnéptől lenne mit tanulni ezen a téren is. Más, közelebbi és távolabbi nációk példáival nem untatok senkit, maradjunk hazai berkekben, maradjunk a „mezjelenség” közelében. XXXXXXXX Élemedett korú családapa (családostól) csörtet-fújtat be a „külső” Váci utcai (sportszereket áruló) maszek boltba, de itt is érdemes megállni egy pillanatra! A maszek sportruházati boltok' A kereslet, a divat, de sajnos, nem maga a sport, a mozgás hozta létre ezeket az egyre szaporodó kis üzleteket, amelyek éppúgy tetemes hasznot fölöznek be a kificamodott sportöltözetdivatból, mint az egyszeri mosástól is valósággal irtózó butikholmikat árusító pavilon- és üzletzug-tu- lajdonosok. „Kiöregedett” sportolók nevén működő üzletek ezek, ahol valamennyi Adidas és Puma márka kéznél van, az árakról ne essék szó. Szóval jön a család, élen a százkilós apával, jön a kozmetikázott nyanya is a két gyerekkel, kivették a szabadságot holnap utaznak a Balatonra, „fel kell öltözni rendesen. ..” Teljesen mindegy, hogy mi. mennyibe kerül, teljesen mindegy, hogy mit, milyen sportcélból készített az Adidas, vagy a Puma cég; jöhet a kézilabdakapu s-mez is, csak márkás legyen. Felpróbálnak mindent, megvesznek mindent, és távoznak. Nézem (a fiatalon nyugdíjba vonult egykori híres tájfutót, akinek lehet némi fogalma a mozgásról és a mezekröl-cipőkről, a szeme sem rebben, úgy rakja élére az ezreseket, mint néhány éves egyéni sportteljesítményének utólagos kamatait. Ugyanez a fiatalember az élelmességben eljutott odáig, hogy az import sportcikkeket busás felárral forgalmazó állami vállalat, állami boltjában a pultra ragasztott feltűnő matricákon hirdeti — saját magát. Manapság a mezesnek áll a világ. Magam részéről rendkívül szegényesnek tartom ugyanott a sportöltö- zet-választékot, de hogy a két üzlet között más kapcsolat is fennállna, nos, ezt bizonyíték hiányában nem feszegetem. De valami azért van — ahogy szegény jó Rajkin mondaná. XXXXXXXX Na, persze a kabaré is felfigyelt már a ,.Tour de France” feliratú trikókra, ingekre. A tréfa televíziós közvetítésben ismertté vált, a lényege, hogy a vidéki polgár otthagyta a termelőszövetkezetet és felment Pestre, nyitott egy butikot és ott árulja áz ilyen feliratú trikókat. A felirat jelentése kabarényelven — „Túr a franc”. Ami elmondható sok minden másra is. Az életmód kanyaraira csakúgy, mint a magyaros szemlélet buktatóira és persze a gyakorlatra, ahol a ló egyik majd másik fele az állandó terep. Közvetlen baráti, rokoni körömben egyetlen embert nem tudok megjelölni, alii több-kevesebb rendszerességgel űzne valamilyen sportot amatőr szinten,’ pusztán kedvtelésből belső, valóságos igényből, egészségőrzés céljából, de a szélesebb ismerettségi körben is mindössze három akad, aki ilyenformán számításba jöhet. Az utca. a tér, a tópart, és az üzlet, körös-körül a világ mégis televan sportmezben feszengő, Adidas melegítőben grasszáló, söröző jóemberrel. Hogyan lehetne divatba hozni most már a mozgást is? Ez a kérdés természetesen szónoki fogás, igazán nem gondolom komolyan, ismerve hazai tömegsportgyakorlatunkat, amelyben élenjár az időnként fellángolás, a látványos megmozdulás, hogy aztán minden maradjon a régiben. De hát ezzel is . baj van, ezzel a megállapítással, hiszen nemrégiben meg azt hallottam, hogy „rossz a magyar tömegsport propagandája. ..” Vajon mit jelenthet a feddő megállapítás? Hogy a tömegsport jó, csak nincs propagandája? Ha így van — kinek hiányzik a propaganda? Vagy a tömegsport csapnivaló, mert rossz a propagandája? A meggyőző propaganda itt nem segít, ezt a lovasnemzetet ma már csak „divattal” lehet lóra ültetni. Divatba kell hozni a mozgást, a sportot, ez is propaganda,' de nem írott mai laszt. A divat vonzó hatóerő,* XXXXXXXX I Más országok, például a szomszédos Csehszlovákia rendszeres : három-négyórás televíziós sportdélutánjai nálunk a népszerűek. Bizonyos felmérések szerint sokan éppen ezekért nézik szívesen a pozsonyi televízió műsorát, de hát ez is két dolgot jelent, vagy inkább hárrnat-négyet: ott van mit közvetíteni ilyen terjedelemben és rendszerességgel, a másik, hogy az egyik hozza a vonzatát is, ha a tévében állandó a „mozgás”, könnyebben mozdul meg valamilyen sportágban a néző is. Miért? Mert „átjön” a kép az emberbe, mert természetes divattá válik a mozgás. A harmadik, hogy a mi televíziós gyakorlatunk megelégszik az időnkénti sportközvetítésekkel, a kurta sporthíradókkal,. mert nincs másra lehetősége (?!), Miért lehet másnak? XXXXXXXX Sporttrikók, márkás melegítők, „bomba jó csukák” sétálnak a promenádokon és köszöntik egymást „hello, jó szerelésed van...!! Szépek vagyunk. És okosak. Tudjuk, hogyan kell élni nyugodtan, erőfeszítések nélkül, irigyelnek is minket. „Fut a franc”. T. P. L. NŰCRÁD — 1983. szeptember 3., szombat ‘/ /
